KULT
A Rovatból

Éjjeli ügynök: A leárazott Jack Bauer visszavág

Március 16-án jelent meg a Netflix legújabb akciósorozata, az Éjjeli ügynök. Nem sok nyomot hagy maga után az emberben, de szódával elmegy kategória.
B. M.; képek forrása: IMDb és YouTube - szmo.hu
2023. március 30.


Link másolása

Gyorsan össze is foglaltam, hogy mit gondolok az Éjjeli ügynökről. Kicsit gagyi, de abszolút szórakoztató popcorn-sorozat. Azok, akik nézték anno Kiefer Sutherland nevével fémjelezett 24 című sorozatot, az tudhatják, hogy körülbelül mire számíthatnak. Olcsón ható akciójelenetek, bonyolultnak tűnő cselekmények, rengeteg csavar, és senkiben sem lehet megbízni.

Nos, ezt az Éjjeli ügynök könnyedén hozza. Én korábban sem voltam elragadtatva Jack Bauer kalandjaitól, de

az éjjeli ügynökünk történetének megvalósítása sem lett túl jó.

Matthew Quirk azonos című könyvéből Shawn Ryan, Imogen Browder és Corey Deshon adaptálta a sztorit a Netflix-előfizetők képernyőjére. Nem ismerem az alapművet, de valahogy a végeredmény nem lett az igazi. Hiába tapasztalt showrunner Ryan, nem sikerült az eddigi művei szintjére emelni az Éjjeli ügynököt. Ryannak köszönhetjük többek között a Hazudj, ha tudsz!, és a méltán sikeres The Shield: Kemény Zsaruk sorozatot is.

Főszerepben Gabriel Basso, aki hiába sármos fiatalember, közel sem elég karizmatikus a szerephez. Nem tudja elvinni hátán a sorozatot, ő a legfontosabb elem a kirakósban, és sosem kerül igazán a helyére. Ami egy Matt Damonnak, vagy Kiefer Sutherlandnek könnyen megy, az sajnos Gabriel Bassónak túl nagy feladat volt. A többi színész főleg sorozatokban játszott eddig, csupán három igazán ismert arccal találkozhatunk, az egyik D. B. Woodside volt, akit idehaza legtöbben a 24-ből, vagy a Luciferből ismerhetnek, Robert Patrick, mindenki kedvenc Terminator T-1000-e, valamint

A bálnában nyújtott alakításáért friss Oscar-jelölt Hong Chau.

Neki nagyon sikeres volt a 2022-es év, nem csak az Oscar miatt, de A menüben nyújtott alakítása is hihetetlen erős volt. Mindegyik nagyobb név hozta a kötelezőt, de közülük is igazán nagy szerepe Chaunak van, de maradandót ő sem alkotott. Az effektek közepesek, igazi tévés CGI-t láthatunk, az akció elfogadható, de semmi kiemelkedő nincsen benne. Sok kaszkadőrmunka, pár autós üldözés, amiken látszik, hogy nem száguldoznak a kocsikkal. Még robbanások is akadnak, sőt az első epizód pont egy nagyszabású terrorcselekménnyel függ össze.

Főhősünk Peter Sutherland FBI ügynök a Fehér Ház pincéjében ül, és fogadja az éjjeli ügynökök vészhívásait. Ezt egy alapvetően unalmas beosztás, mert nagyon ritkán történik érdekes esemény. Ám egyik este hirtelen megcsörren a telefon. Egy ismeretlen hölgy hívta a pánikszámot, aki azt állítja a nagynénje adta neki ezt a vésztelefonszámát, és a hozzá tartozó kódsort, mert hatalmas bajban vannak.

Így kezdődik Peter nyomozása: ki szeretné deríteni, ki próbálta megölni a telefonáló hölgyet, kik gyilkolták meg az említett éjjeli ügynököket és miért történik az egész.

Természetesen az egész egy nagyobb összeesküvés része, mindenki gyanúba keveredik, senkiről nem tudjuk megbízható-e. Legalább is a sorozat így szeretné beállítani, de mindenki pontosan tudja, hogy fog lejátszódni az egész: tudjuk mikor-ki-hogyan fogja elárulni Petert, túlságosan előre vannak jelezve a csavarok.

Ebből is látszik, hogy a történet hármas alá. Próbálja felkelteni az érdeklődést csavarokkal, elejtett rejtvényekkel, hamis szálakkal, de aki látott már egy összeesküvős krimit, az pontosan tudni fogja az első percben, hogy ki van az egész mögött. Sok feszültség nincs, de legalább jó hír, hogy a színvonalat konzisztensen tartja a sorozat, tehát az erős közepes kezdés után nem esik vissza, rossz, vagy nézhetetlen szintre. A történet csúcsa egyértelműen az elejére és a hetedik-nyolcadik rész környékére tehető. Az érdeklődést sikerül fenntartani, minden rész úgy ér véget, hogy azért kíváncsi az ember a folytatásra,

tipikus vasárnap délutáni sorozat hangulatát kelti.

Alapvetően szórakoztató, így aki kedveli a zsánert, az nem fog csalódni az árcsökkentett Jack Bauer-történetben. Sőt, meglepődve tapasztaltam, hogy látunk még a gonosz bérgyilkosok oldaláról is karakterfejlődést, nem papírvékony karakterek, csak közepesen vannak előadva.

Ponyvára számítottam, de minőségibb végeredménnyel találkoztam, ami valószínűleg az alapanyagnak és a showrunnernek Shawn Ryannek köszönhető, mert színészi alakítás és megvalósítás terén hagy némi kívánni valót maga után a sorozat. De nem akarok senkit sem elrettenteni az Éjjeli ügynöktől, mert néha tényleg nagyon szórakoztató és érdekfeszítő is tud lenni. Még akkor is, ha a profi bérgyilkosok mindenkit könnyedén megölnek, vagy megtalálnak, de a főhőseinket 10 000 lövésből egyszer sem sikerül.

Ha Gabriel Bassónál találtak volna hitelesebb főszereplőt, több karizmával és kicsit izgalmasabbá teszik a sztorit, akkor akár kiemelkedő is lehetett volna a végeredmény.

Így csak annyit tudok mondani róla, hogy mindenki próbálja ki, és ha bejön az első rész, akkor bátran nézze meg a többit is, nem fog csalódást okozni. Ami üde színfolt, hogy a sorozat befejezése kielégítőre sikerült, lehet folytatni is, ha sikeres lesz, de alapvetően lezárják Peter Sutherland különleges ügynök történetét. Az Éjjeli ügynök megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
„Ez szégyen” – Kommentek tucatjai szólnak be a Cannes-ben győztes magyar filmesnek gratuláló Filmintézetnek
„Mégis mi a viharnak gratuláltok, hm? Nem támogattátok, háromszor dobtátok ki a tervét és végül francia pénzből készült el a film. Még promózni se promóztátok akkor, amikor felkerült a listára. Kisstílű csinovnyikok” – ez volt az alaphang a kommentekben.

Link másolása

Mi is megírtuk, hogy Buda Flóra Anna francia-magyar koprodukcióban készült 27 című animációs filmje nyerte el szombat este a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a 76. Nemzetközi Cannes-i Filmfesztiválon, ahol egyedüli magyar versenyfilm volt.

Hamar híre ment, hogy a kisfilmhez a Nemzeti Filmintézet semmivel nem járult hozzá, magyarán hazai támogatás nélkül készült el. Összesen háromszor dobták vissza a filmötletet egyébként.

Erre jött a Nemzeti Filmintézet egymondatos gratulációja a Facebookon:

„Óriási gratuláció a 27 címü rövidfilm alkotóinak az Arany Pálmához!”

– írták.

Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert ha beleolvasunk a kommentekbe a bejegyzés alatt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy magukra rántották az abroszt és ami rajta volt...

„A filmintézet háromszor visszadobta a tervet, így Franciaországban készült. Ez szégyen és kiválóan leírja a fideszes filmintézet működését.”

„Úgy tűnik ebből a gratulációból, mintha bármi közötök volna a filmhez és alkotóihoz. Ja, mégis. Annyi, hogy elutasítottátok őket többször is. Nemtelen ez a behízelgős álgratuláció.”

„Elég abszurd ez, mekkora gombóc lehet, hogy egy a rezsimnek nem behódoló, többször is visszautasított művésznek gratulálni kellett. Lehet, ha a stadionok füvét gereblyéző jobbágyokról szóló filmet készített volna, annak jobban örültök. Főleg ha flexibilis költségvetéssel készül.”

„Szerintem "nektek" ehhez hozzá sem szabadna szólnotok! Semmi közötök hozzá! Max a szégyen, hogy "megint" úgy érvényesül magyarként valaki a világban, hogy innen fél kontinenssel odébb álltak vele szóba. Nem pedig itthon, a hazájában. Hányinger a köbön!”

Kattints még kommentekért, és hogy végül hogy készült el a film:



Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Meghalt Szegedi Erika színésznő
A Jászai Mari-díjjas színművész közel ötven évig volt a Vígszínház tagja, ezalatt több mint 70 szerepben állt színpadra.

Link másolása

81 éves korában pénteken meghalt Szegedi Erika Jászai Mari-díjas színésznő, aki csaknem 50 éven át volt a Vígszínház tagja. A hírt a színház közölte a Facebook-oldalán.

A Vígszínház azt írta, hogy Szegedi Erika balerinának készült, de később a Színművészeti Főiskolán tanult Pártos Géza osztályában, majd egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházhoz, ahol elsőként Dürrenmatt Fizikusok című tragikomédiájában a fiatal ápolónő szerepe várt rá.

A Vígben töltött évtizedek alatt több mint 70 szerepben állt színpadra. Felejthetetlen alakításai közé tartozik Adél Az üvegcipőben, Kata A makrancos hölgyben, Abigail A salemi boszorkányokban, Anna a Platonovban és Roxane a Cyranoban.

Munkásságát többek között Jászai Mari-, illetve Déryné-díjjal tüntették ki, de megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is.

„Szerepről szerepre formálódva és fejlődve bizonyította be Szegedi Erika, hogy különleges lelki hőszabályozóval rendelkezik, amellyel a szenvedély és az érzékiség forróságától, egy belső permanens izzáson át a gúny vagy a gonoszság metsző hidegéig széles skálán képes megjeleníteni a legváltozatosabb nőalakokat. Vérbő, szépasszonyt, szenvedély lázában emésztődő klasszikus figurát, gyermekien naiv butuska személyt, veszedelmesen ravasz perszónát, s ki tudná felsorolni még, hányféle karaktert, sorsot, életet” – ídézték egy 1977-ben róla megjelent kritikát

Szegedi Erika azonban akkor még csak pályájának elején járt, de ez a jellemzés mindvégig igaz maradt rá. Utolsó vígszínházi szerepében, a 2012-ben bemutatott Monokliban is múlhatatlan derűvel sziporkázott, hol kisgyermekként, hol pedig fölényes, rafinált asszonyságként komédiázott.

„Emlékét szeretettel őrizzük és ápoljuk”

- zárta bejegyzését a Vígszínház.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Hatalmas siker: magyar rendező nyert Arany Pálmát Cannes-ban
Buda Flóra Anna animációs filmje a legjobb rövidfilm lett a rangos filmfesztiválon.

Link másolása

Buda Flóra Anna francia-magyar koprodukcióban készült 27 című animációs filmje nyerte el szombat este a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a 76. Nemzetközi Cannes-i Filmfesztiválon. Az elismerést Enyedi Ildikó zsűrielnök adta át a rendezőnőnek a világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjének záróünnepségén. A 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyezhetett az Arany Pálmáért.

A díj átvételekor Buda Flóra Anna köszönetet mondott a film teljes alkotógárdájának és a finanszírozónak azért, hogy támogatták filmje létrejöttét, valamint a fesztiválnak a meghívásért Cannes-ba, ahol „élete legcsodálatosabb hetét töltötte”.

A rendezőnő az Arany Pálmát a magyar tanároknak és diákoknak, valamint a Clermont-Ferrand Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválnak ajánlotta.

A cannes-i bemutatót követően a 27 című produkció júniusban a világ egyik legrangosabb animációs filmfesztiválján, Annecyban is megméreti magát, ahol ugyancsak a rövidfilmes versenyprogramban kapott helyet. Ám ezt megelőzően a hazai nézők is láthatják az alkotást a június 1-7. közötti Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon.

A cannes-i fesztivál rövidfilmes versenyében utoljára 2002-ben nyerte el magyar alkotás a fődíjat: Mészáros Péter Eső után című kisfilmje, azt megelőzően pedig 1996-ban Iványi Marcell Szél című filmjét díjazták az Arany Pálmával.

Buda Flóra Anna az MTI-nek Cannes-ban elmondta: tíz évig készítette a 27 című animációs művét, alapvetően a lakhatási válságról szeretett volna filmet készíteni. Az alkotás főszereplője a 27 éves Alíz, aki még a szüleinél él.

„A film arról szól, hogy egy fiatal nőnek hogyan kapcsolódik a szexuális fantáziájához az a bezártság, amit felnőttként egy szüleinél élő nő megél. Ezért egy szociópornót készítettem”

– hangsúlyozta.

Elmondta azt is, hogy nagy örömet jelentett számára, hogy az alkotás élőszereplős filmekkel együtt szerepelt a rövidfilmes versenyben, és a tervei között szerepel, hogy a jövőben élőszereplős filmet is rendezzen.

Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs rendező tanszékén (MOME Anim). Diplomafilmje, az Entrópia a 2019-es Berlinalén debütált, ahol elnyerte a Teddy-díjat. A film ezt követően további több mint száz fesztivál programjában szerepelt.

A 27 című rövidfilm a francia Miyu és a magyar Boddah cég gyártásában készült, a producerei Emmanuel-Alain Raynal és Pierre Baussaron, valamint Osváth Gábor és Lukács Péter Benjámin. A film hangmérnöke Lukács Péter Benjámin, a zenét Mákó Mári és Mákó Rozi szerezte. A gyártó Boddah nevű formációt 2013-ban alapította Osváth Gábor, Rév Marcell és Szimler Bálint a Balaton Method című zenés film gyártására. A cég az elmúlt évek több sikeres hazai animációjáért felel, egyebek mellett a cannes-i filmfesztivál Kritikusok Hete elnevezésű válogatásában bemutatott Superbia című filmért, Tóth Luca rendezésében.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Új Stephen King horrorklasszikus született? – Ilyen lett A mumus
Ilyen erős kezdést régen láttam moziban. Atmoszférikus, brutális és mégis 16-os korhatár? Ekkor még azt gondoltam, ez lesz az év horrorfilmje.

Link másolása

Sokféleképpen tekinthetünk A mumusra. Metafora a veszteségről, a gyász feldolgozásáról és a továbblépésről. Lehet könnyed esti szórakozás egy ijesztő horrorfilmen. Esetleg tekinthetünk rá olyan kis költségvetésű horrorként, ami a Mosolyogj és a Barbár sikere nyomán megpróbált nagyot kaszálni. Az igazság valahol a három keverékében van.

A mumus nyitó képsorai nagyon hatásosak. Átütő atmoszféra, sötét, de mégis kellően megvilágított szoba, ijesztő hangkeverés, hirtelen erőszak, és egy vérfröccsenés. Mosollyal az arcommal ültem, és ekkor még voltunk így sokan. Ezek a jelzők egyébként az egész filmet leírják: hirtelen, gyors erőszak, a sötétben zavarba ejtően mozgó szörny, hatásos fényképezés és hangkeverés. Bár a címszereplő szörnyeteg mozgása lendületes és agresszív, sajnos a film tempójáról ez nem mondható el.

A röpke 98 perces játékidő csak vánszorog.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire erős kezdésből ilyen mélyet lehet zuhanni. Amikor történik valami mumushoz kapcsolódó akció, akkor összeszorul az ember torka, de ahogy a színészek kerülnek a fókuszba, hamar unalomba fullad a sztori. Túl nagy a kontraszt, pedig éreztem a potenciált benne, hogy ez legyen a következő nagy horrordobás.

Stephen King novellája alapján, Rob Savage rendező készítette a filmet. Itt a szó szoros értelmében rövid történetről beszélünk, hiszen mindössze 18 oldalas a mű. Éppen ezért a stúdió kedvéért Scott Beck, Bryan Woods és Mark Heyman írók ezt egész estés hosszúságúra bővítettek.

Will Harper (Chris Messina) pszichiáter, aki

nem tudja feldolgozni felesége elvesztését és nem is akar foglalkozni a gyásszal, csak elzárja magában fájdalmát.

Ekkor egy számára ismeretlen páciens, Laster meglepi az otthonában és könyörög, hogy segítsen neki. A zavart Lester Billings (David Dastmalchian), amint egyedül hagyja pszichiátere, látszólag öngyilkos lesz a házban, ahol a doktor lánya, Sadie (Sophie Thatcher) találja meg a holttestét. Lester akaratán kívül az orvos családjára szabadít egy átkot, vagyis egy szörnyet, aki a bánatukból és szenvedésükből táplálkozik, egészen addig, amíg az őrületbe nem kergeti áldozatait.

Ez a casting a „láttam már valamiben” tipikus esete. Ismeretlenebb arcokat kértek fel a szerepekre, akiknek így lehetőségük adódott a bizonyításra. Sophie Thatcher mint főszereplő, élt is ezzel és viszi a hátán a filmet. Ő a Yellowjackets sorozatból lehet sokaknak ismerős, ahol szintén egy talpraesett csajszit játszik. Kistestvére a remek Vivien Lyra Blair, az Obi Van-sorozat irritáló Leia hercegnője, aki itt kiemelkedő,

a két testvér együtt pedig tökéletes.

Az apa kicsit tutyimutyi, de a testvérpár egyértelműen értelmes, életrevaló, reális karakterek. Sokszor egy horrorfilmben a szereplők döntései okozzák a legnagyobb fájdalmat a nézőnek, de itt nem ez a helyzet. Kemény csajok, akik legjobb tudásuk szerint oldják meg a problémákat.

Az alkotók próbálták kerülni a „kinges” kliséket, az apa nem alkoholista, nincs igazán vallási szimbolika se, azért a középiskolában még elfért egy-két erőszakos tini, de érezni a törekvést, hogy ne csak egy zsánerelem-gyűjtemény legyen a mozi. Ugyanakkor ez a történet teljesen jellegtelen és unalmas. Próbálják kerülni a megszokott köröket, úgy, hogy közben hasonló eredményhez jutnak: unalom. Tényleges gyilkosság alig történik, aki vérzuhatagot vár, nem ezt a filmet keresi.

Mondjuk amit a kamera nem mutat, sokszor félelmetesebb, mint amit a képünkbe kapunk.

Ügyesen kerülik a jumpscare-eket, de sokszor ingerszegény megoldásokat vetnek be. A mumus dizájn egyértelműen dicséretes. Az ügyes világításnak és operatőr munkának köszönhetően nem sokszor látjuk a sötétben leselkedő rémet, de amikor előkerül, főleg a végső harc során igencsak látványos és kreatív. Nem csak gyenge CGI-t látunk, próbáltak különleges karakterisztikát adni a szörnynek.

Összességében mi az, ami jó? Amikor a mumus vadászik, olyankor a vér megfagy az emberben. Hiába kicsit gagyi és kiszámítható és vértelen, nagyon hatásos. Mi az, ami elhibázott? Rossz a ritmusa. Ennek elkerülésére, a tempót feszesebbre kellett volna vágni, a tartalmat pedig bővíteni.

Stephen King nem 200 oldalnyi papírra vetette A mumus történetét, hanem kevesebb mint 20 oldalra

és ez nem véletlen. Úgy hathat, hogy nem tetszett A mumus, pedig igen is jól szórakoztam rajta, volt egy-két kellemes pillanata, sőt néhány jelenetben még meg is mosolyogtattak fekete humorral.

Aki járatos a horrorfilmek világában, az tudhatja, mire számítson: mi-mit jelképez, egyértelmű metaforák, könnyed feszültség, ki fogja túlélni a kalandot, hová fog kifutni az eseménysorozat. Ugyanakkor

a szörny designja, hangja, mozgási energiája, erőteljes jelenléte igen is a nézővel marad.

Egyértelműen tudom ajánlani, horrorfanoknak csemege lehet, de nem a vérengzős fajtából. Egy esélyt mindenképp megérdemel A mumus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: