KULT
A Rovatból

Egy magyar társulat, akik tánccal mesélik el a legszebb történeteket

Az ExperiDance úgy mutatja be kedvenc történeteinket, ahogy még nem láthattad. Az előadásaikból szemezgettünk!

Link másolása

Az ExperiDance rendhagyó látványvilágával már több millió nézőt varázsolt el világszerte. A magyar tánctársulat ugyanis kiváló mesemondó: a varázslatos vagy éppen szívmelengető, szórakoztató történeteket szavak helyett a mozgás és a zene segítségével mesélik el, az előadást pedig rendszerint izgalmas díszletek, modern látványvilág teszi még különlegesebbé. A társulat 2000-ben indult és célja az volt, hogy a tüzes magyar táncokat a modern irányzatokkal ötvözve létrehozzanak egy senki másra nem jellemző táncstílust és elbűvöljék vele a közönséget.

A varázslat sikeres lett és ma már a 46 fős állandó táncossal rendelkező formáció 16 országban, két és fél milliónál is több nézőnek mutathatta meg mit tud.

A társulat budapesti otthona 2011 óta a RaM Colosseum, ahol lenyűgöző technikai felszereltséggel, LED falakkal rendezkedtek be a minél színvonalasabb látvány érdekében.

Mi most az ő előadásaikból szemezgettünk gyerekeknek, romantikusoknak és kalandvágyóknak ajánlva őket.

Hamupipőke másként

Hamupipőke történetét már szinte mindenki ismeri: a cselédként tartott árva lány, aki végül mégis megtalálja a boldogságot a Herceg oldalán. A Cinderella alaptörténete is ez, azonban a társulat saját feldolgozásában az eredeti történet megannyi kalanddal és mesés szereplővel bővül. A gyerekek örömére ugyanis több ismert mesehős is feltűnik még a színpadon a főhősök mellett, így a Szépség és a Szörnyeteg, Pán Péter, a Jégvarázsból ismert Anna és Elza, Csipkerózsika, valamint Hófehérke és a hét törpe is ismerősként köszönt vissza a tánc-és mesemusicelben.

Hamupipőke ugyanis gonosz mostohája és mostohanővérei elől a könyveihez menekül vígaszért, a csodás történetek mesefigurái pedig segítenek megtalálni számára a méltó életet és a boldogságát a feleségét kereső Herceg oldalán. A történetet LED falas díszlet-és látványvilág teszi még látványosabbá, benne izgalmas táncegységek, gyönyörű dalok és olyan ismert színészek a tánckar mellett, mint Muri Enikő, Koós Réka vagy éppen Fésűs Nelly. Ha kedvet kaptál az előadáshoz, ezen a linken további infókat is megtudhatsz róla. Tipp: márciusban gyermekeknek 20%-kal olcsóbb a jegyvásárlás is.

VIDEÓ: ExperiDance Produkció: Cinderella

Sissi beteljesületlen szerelme

Sissi, azaz Erzsébet királyné története egyszerre megkapóan kedves és szomorú. A királyné csupán 16 éves volt, amikor I. Ferenc József császár feleségeként az Osztrák Birodalom első számú asszonyává vált. A vadóc és szenvedélyes lány egész életében szenvedett a koronával járó szigorú szabályok és etikett miatt, a fullasztó kötöttségek elől hiába próbált menekülni. Végül Magyarországon találta meg a boldogságot és a szerelmet is.

A magyar udvar és a nép is rajongott a kedves és gyönyörű kiráynéért. Sőt, az akkoriban az ország legszebb férfijának kikiáltott Gróf Andrássy Gyula is… A Fergeteges – Sissi legendája ezt a vonzalmat, soha be nem teljesült szerelmet mutatja be a 100 tagú cigányzenekar szólistáinak segítségével, egy korabeli bálba varázsolva a közönséget. Igazi magyaros hangzás, a magyar kultúra nagyköveteivel zenében és táncban is. Ha szeretnél többet is megtudni a darabról, ide kattintva megteheted.

VIDEÓ: ExperiDance Produkció: Fergeteges - Sissi legendája

Világokon át Ganxsta Zolee-val

Egy igazán izgalmas szerepben láthatjuk viszont Ganxsta Zolee-t: a Nostradamus –Világok vándora című előadásban ugyanis ő maga játssza Nostradamust! A kalandos történetben Nostradamus egy időutazós világkörüli útra viszi csalfa feleségét, hogy imponáljon neki és megmutassa, minden egyes jóslata valóra vált. Az izgalmas út során nemcsak mesés tájakat járnak be, de a korok között is ugrálnak. Így ellátogatnak Ausztráliába, Indiába, a rejtélyek földjére, a gésák és a szamurájok országába, Japánba, megismerik a spanyol virtust és az orosz jókedvet, de még egy focimeccset is megnéznek Brazíliában.

Útjuk során menekülnek Drakula gróf elől, találkoznak Kopernikusszal, Amerikában Elvis énekel nekik, de tanúi lehetnek Kleopátra és Julius Caesar szerelmének is. Az utazás során így különböző kontinensek és országok kultúráját, táncát és zenei világát ízlelhetjük meg. Kíváncsi lettél? Akkor tovább információért ide kattinthatsz.

VIDEÓ: ExperiDance Produkció: Nostradamus Világok Vándora


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ő lenne az új Azahriah? A TikTokról indulva csinál teltházas koncertet Moriones, a bohócsminkes srác
Moriones buliján jártunk, akinek eddig háromból három koncertje volt telt házas. A TikTokról berobbant előadó közönségével beszélgettünk.
FM. Kép: szmo.hu - szmo.hu
2024. április 09.


Link másolása

Moriones buliján jártunk – a bohócsminkes előadó a TikTokról robbant be a magyar zenei életbe. Eddig összesen három koncertet adott, ebből mind telt házas volt.

Most ráadásul már az Akvárium nagytermét töltötte meg a közönsége.

Van, aki a szövegei, más a dallamvilága miatt szeretik. Morionest sokan hasonlítják Azahriah-hoz, ám a rajongói a védelmükbe vették: van, aki szerint nem is lehet egy napon említeni a két előadót.

@szeretlekmagyarorszag.hu @Moriones eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
A mesterséges intelligencia szerint így kellene kinézniük a Harry Potter karaktereknek a könyvbeli leírások alapján
Annak ellenére, hogy leírásokon alapulnak, a Harry Potter rajongók továbbra is vitatkoznak az AI által generált képekről az interneten. Persze mindannyiunk fejében más és más kép alakul ki egy karakterről, nehéz tehát igazságot tenni.

Link másolása

A LadBible cikke szerint a mesterséges intelligencia csupán a könyv leírásaira támaszkodott. A karakterek elég kísértetiesen hasonlítanak a filmbeliekre, az az egy biztos.

Noha a technológiai adaptációk hihetetlenül lenyűgözőek, a rajongók továbbra is azon vitatkoznak, hogy melyik karakter a leghitelesebb.

A képeket eredetileg a vietnami Reddit felhasználó, MsBananaAnna készítette, melyek a filmrajongókat teljesen elbűvölték.

Harry karaktere Daniel Radcliffe-fel ellentétben világítózöld szemű, az egyik kommentelő „anime Harrynek” nevezte.

Legjobb barátja, Ron azonnal felismerhető lángvörös tincseinek és szürkés pólójának köszönhetően – ami feltűnően hasonlít Rupert Grint színészéhez az első filmben.

Ginny Weasleyt is megmutatták élénkvörös hajával.

Hermione Granger is könnyen felismerhető sűrű göndör hajának köszönhetően, bár igaz, hogy sokkal dúsabb, mint ahogy a könyvekben ábrázolják.

Más diákokat is lenyűgözően jelenített meg a mesterséges intelligencia, mint például Luna Lovegoodot, aki sokkal gyerekesebben néz ki, mint az őt vásznon megszemélyesítő, Evanna Lynch.

Ez a baki elszomorított néhány Reddit-felhasználót, akik szerint a színész a tökéletes választás a szerepre, még azt is mondták, hogy a filmváltozat „illetékesebb”.

A technikus Neville Longbottom értelmezése a rajongókat is meglepheti, fényes szőke hajával, amely nagyon különbözik Matthew Lewis adaptációjától.

Bár a könyvek számára hitelesebb, a rajongók továbbra is vitatkoztak a hosszan tűrő diák megjelenéséről – az egyikük még azt is kifogásolta, hogy „túl aranysárga”.

Azonban kevés vita volt Draco Malfoy megjelenésével kapcsolatban, mivel a karaktert azonnal felismerték a Reddit-felhasználók, hiszen az szinte teljesen megegyezik egy fiatal Tom Feltonnal.

Ugyanez mondható el apjáról, Luciusról is.

Természetesen nem a diákok voltak az egyetlenek, akiknek élénk leírásai voltak a könyvekben.

A Roxfort öregdiákjai között volt Sirius Black is, az egykori azkabani fogoly, akit szintén megidézett a mesterséges intelligencia.

A rajongókat természetesen Voldermort is lenyűgözte, aki szinte teljesen megegyezett Ralph Finnes színésszel. Az egyik kommentelő még arra is ragadtatta magát, hogy az AI-verzió „jobban elkápráztatta” őket, mint a film.

Kíváncsiak vagyunk, hogy a Redditor melyik film rajongótáborával küzd majd legközelebb.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Köszönjük, Netflix, végre egy krimi-remekmű! A Ripley minden másodperce hihetetlen élményt kínál
Előre szólunk, ez hosszú lesz. Aki kicsit kényeztetni akarja a szemét a Godzilla x Kong, vagy Méhész filmek után, az keresse meg a Netflix kínálatában ezt a vizuális atombombát. Mi már most minden minisorozatos díjat neki adnánk 2024-ből. Kritika.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 09.


Link másolása

A Ripley nevet rengeteg helyről hallhattuk már. Elsőre gondolhatunk a sci-fi királynőre Ellen Ripley-re, de néhányak emlékezhetnek az 1999-es Anthony Minghella rendezte A tehetséges Mr. Ripley-re. Elsőre én sem kapcsoltam össze a Minghella-filmet a sorozattal, csak ahogy néztem, folyamatosan egyre ismerősebbé vált a felütés. De míg a tragikus körülmények között, igencsak fiatalon elhunyt Anthony Minghellának 2 órája volt, hogy elmeséljen egy összetett, személyes, felháborító és kegyetlen történetet, addig a netflixes Ripleynek kényelmes 8 órája van erre. Illetve emiatt az időkülönbség miatt

Matt Damon és Andrew Scott játéka is összehasoníthatatlan, szegény Damonnak esélye sincs labdába rúgni Scott összetett karaktere mellett, akit sokkal jobban megismerünk itt.

Tom Ripley Patricia Highsmith Ripliad című regénysorozatából öt könyvének is a „főhőse”, és számtalan filmes feldolgozáson átesett 1955-ös megszületése óta. Nem ismertem sem az 1960-as Alain Delon-féle filmet, vagy az 1977-es Dennis Hopper nevével fémjelzettet sem. A 2005-ös Berry Pepperest félszemmel láttam, de nem fogott meg. A 2002-es John Malkovich-féléről anno jókat hallottam, de teljes egészében csak az 1999-es, Matt Damon, Jude Law, Gwineth Paltrow, Cate Blanchett és Philip Seymour Hoffman impozáns névsorával megáldott változatot láttam.

A Netflix feldolgozása nagyjából ugyanazt a történetet meséli el, amit a zseniális nevekkel teletűzdelt Minghella-féle film. Rögtön gondolhatnánk már csak a szereplők névsorán végig nézve, hogy minden tekintetben felsőbbrendűbb a sorozathoz viszonyítva A tehetséges Mr. Ripley. Nos, ez nagyon nem így van. Nemrég újra megnéztem a mozifilmet, és azt kell mondanom, hogy a netflixes Ripley-hez viszonyítva inkább tűnik egy olcsó tévéfilmnek.

Mind a megvalósítás, mind a színészi játék terén kenterbe ver minden feldolgozást a Ripley.

Nem egy megszokott Netflix-minőség . Mérföldekkel felette van, csak egy igazi megaprodukcióhoz tudnám hasonlítani. Ennek egészen egyszerű oka van: a Ripley nem a Netflix saját gyártású sorozata, hanem a Showtime kábelcsatorna által megrendelt vizuális bonbon a szemnek, ami valahogy az éterben keringett már egy pár éve. Leforgatták, de senki nem adta le – erre csapott le a Netflix, és milyen jól tette! Ezért érezzük a csúcsminőséget, nem sok pénzből forgatott sztárokkal teletűzdelt pénzmosoda, hanem egy jól átgondolt, az utolsó másodpercig megkomponált mű.

Kezdjük a legszembetűnőbbel: a megvalósítás szemet gyönyörködtető. Minden jelenetét le lehetne fényképezni, és kitenni egy múzeum falára. Nagybetűs művészi kompozíciókat nézhetünk nyolc órán keresztül, és nem hat öncélúnak egy másodpercig sem, minden okkal történik a képernyőn. Sőt aki ismeri az eredeti történetet/művet, rengeteg utalással találkozhat. Nemcsak azért szép, mert majdnem az egész sorozat fekete-fehér, hanem a lélegzetelállítóan kreatív módszerekkel fényképezett jelenetek váltogatják egymást.

Még egy egyszerű párbeszéd, vagy lépcsőzés is extra értelmet nyer az operatőri munkának és az ügyes rendezésnek köszönhetően.

Steven Zaillian rendező és a Vérző olaj Oscar-díjas operatőre Robert Elswit munkája előtt emelem a nem létező kalapom. A sorozat minden pillanata csemege volt a filmfanatikus szemeknek. Nem tudom eléggé dicsérni, annyira magával ragadóan szép minden képkocka.

Ennek persze van egy nagy hátulütője: a sorozat lassú. Nagyon lassú, melankolikus, gondolkodós, de mivel nagy része olaszul van, ezért nagyon odafigyelős is egyszerre. A sógunhoz tudnám hasonlítani, ahol is egy egyszerű párbeszéden emberek sorsa függhet. Csak itt nem az a kérdés, hogy egyik daimyo elfoglalja-e a másik területét, hanem az, hogy Ripley vajon megteszi-e azt, amire mindennél jobban vágyik.

Számomra működik a forgatókönyv, de sokaknak unalmas lehet majd a sok párbeszéd és viszonylag kevés történés.

Csak azt tudom minden kételkedőnek mondani: adjanak egy esélyt neki! Még, ha tudom is, hogy ez nem lesz mindenki kedvenc sorozata, ilyet ritkán látunk a streaming platformon. Történetünk szerint a ’60-as években járunk valamikor, Tom Ripley (Andrew Scott), a főszereplőnk egy kisstílű megélhetési bűnöző. Hazug csaló, hamisító, akit tud átver azért, mert ő is pénzből él, az amúgy is drága New York kegyetlen városában. Megkeresi Tomot egy gazdag üzletember, Herbert Greenleaf (Kenneth Lonergan), mert azt gondolja, hogy fia Dickie (Johnny Flynn) jóban volt régen Tommal. Ez persze nem igaz, de Ripley kapva kap a semmiből érkező lehetőségen, és vállalja, hogy hazahozza Dickie-t Olaszországból.

Ugyanis a tékozló fiú fogta magát és bejárta az európai kontinenst, majd letelepedett egy kis tengerparti olasz városkában. Egy családi vagyonkezelői alapból havonta kap „fizetést”, így nem érdekli a családi vállalkozás, de apja ezt már másként gondolja. A pénztől nem tudja jogilag megfosztani fiát, de felbérli Tomot, hogy győzze meg „barátját” a hazatérésről. Tom jó pszichopatához híven, mindenkit befolyásol és rögtön rárepül a lehetőségre, egyszerre élvezheti az olasz tengerpart gyönyöreit és kullancsként szívhatja a Greenleaf-vagyont.

Amikor megismeri Dickie-t, egy váratlan taktikával áll elő, amivel eléri, hogy ő és barátnője, Margot (Dakota Fanning) befogadják őt a bizalmukba, sőt oda is költözik ingyen hozzájuk, miközben a Greenleaf családi vagyont is zsebre teszi.

Persze ebből várható és váratlan következmények lesznek, nem írok le többet, mert aki látta A tehetséges Mr. Ripley-t az tudja mi fog következni, aki pedig nem tud semmit, az egy feszült, érdekfeszítő hullámvasútra vált jegyet az 1960-as évekbeli szupergazdagok gondtalan világába.

Nem csak a fényképezés miatt gyönyörű a sorozat, a díszlet, a jelmezek, az atmoszféra, mind sokkal autentikusabb, mint azt legvadabb álmainkban el tudnánk képzelni. A Minghella-film ehhez képest semmit nem mutatott a korszakból. A művészet itt is középpontban van, mint a ’99-es verzióban, csak ott a zene volt a központi eszköz.

Itt Dickie amatőr festő, akinek nagy kedvence Caravaggio művei, ami rányomja a billogot Tom ízlésére is.

Az egyetlen dolog, ami technikailag nem tűnt tökéletesnek, az a zene. Ez persze csak egy félrevezetés volt, mert Jeff Russo hangjegyei láthatatlan módon, de tökéletesen kiegészítették a képernyőn látható csodát.

A színészek elsőrangúak, főszereplőnk Andrew Scott gonosz karakternek született. Néha, egy félmosollyal nagyobb kárt tudott okozni egy másik szereplőnek, mint amit amúgy fizikailag tudna. Gyakorlatilag végig őt követi a néző, sokszor még a fejébe is belelátunk, nagyon kreatív megoldásokkal. Dakota Fenning, mint Marge Sherwood sokkal összetettebb és kifinomultabb karakter, mint a mozifilmes Gwyneth Paltrow. Dickie szerepében Johnny Flynn megnyerő, de nem az a tipikus szépfiú, amilyen Jude Law volt. Van egy „netflixes” LMBTQ casting döntésnek is látszódó érdekesség.

Freddie Miles szerepére Eliot Sumnert kérték fel, akiről két dolgot érdemes megjegyezni: Sting lányának született, de már elhagyta a nemiséget és ők/azok (They/Them) névelőket használja magára.

Ezen felül rettenetesen érdekes arcszerkezete van, nem tudja eldönteni a néző, hogy vonzódjon-e hozzá, vagy tartson a karaktertől. Pont, mint Ripley – ez is csillagos ötös. Vicces, hogy John Malkovichnek is jutott egy kisebb szerep a sorozatban, ő is Ripley bőrébe bújt már egyszer, a 2002-es verzióban, így mintha átadta volna a stafétabotot Scottnak.

Az alkotók könnyedén elérik, hogy egy gyilkos pszichopatának drukkoljunk. Tom Ripleynek ellenszenvesnek kellene lennie, ehelyett Andrew Scott és az írók megszerettetik velünk. Megértjük, mit-miért csinál, még ha szörnyű cselekedetek is azok, egyszerűen logikusak és minden döntése érthető. Nem akarom húzni tovább az emberek idejét: kifogytam a szuperlatívuszokból. Aki szereti egy kicsit a lassabb, átgondolt történeteket, ahol egy párbeszéd kompozíciója legalább olyan fontos, mint amit a szereplők mondanak, az imádni fogja a Ripley-t.

Ha ismered az alapművet, kötelező a Netflix-adaptáció, ha új neked még ez a történet, akkor csak rád vár a rejtélyes Mr. Ripley.

Mindenkinek csak kitartást kívánok a sorozat mellett, mert megérdemli a nézőket ez a celluloid-csoda. Nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb meglepetést egy halkan érkező, 1955-ös könyvfeldolgozás fogja okozni 2024-ben, de nekem eddig egyértelműen az év felfedezése ez a 8 részes sorozat. Valahol be kell fejeznem ezt a cikket, mert még oldalakat tudnék róla írni: a Ripley megtekinthető fekete-fehérben, minden vizuális gyönyörűségével együtt a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Hatalmas botrány a királyi családban, így bukott le András herceg – Ilyen az Interjú a herceggel
Spoiler nélkül nem sok mindent mesélhetünk a Netflix új mozijáról. Sokan már a film elején tudni fogják, mi lesz - azaz a valóságban: lett - a vége.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 12.


Link másolása

Az Interjú a herceggel Phillip Martin rendező dramatizált valós történeten alapuló drámája. A rendező eddig főleg sorozatok készítésében vett részt, de volt már egy-két nagyjátékfilmje is. Így beleillett a Netflix "megfizethető szakemberek"-elképzeléseibe. Ezek a közepes költségvetésű drámák teljesen eltűntek a mozik műsoráról, úgy, ahogy az 50 milliós rom-kom-ok is.

Mind átköltözött a streamingre, mert amikor moziban mutatják be őket, biztos az anyagi bukás, még akkor is, ha kritikailag sikeresek.

Gondolhatunk itt az amúgy jól felépített és kritikusok által elismert Azt mondtára, amely a Harvey Weinstein-féle botrányra épült. Hatalmas bukás volt a film, még alacsony készítési költségek és korlátozott marketingbüdzsé mellett is. Tisztelet persze a kivételnek, az Imádlak utálni hatalmas siker volt, pedig kisköltségvetésű romkom volt.

Így a streaming-szolgáltatók szívesen vásárolják meg ezeket a műveket, nem fektetnek sok pénzt a reklámokba, és várják a váratlan sikert egy-egy kiemelkedő filmmel. Itt az első probléma az Interjú a herceggel című filmmel: semmiben nem kiemelkedő.

Történetünk 2010-ben kezdődik, amikor is egy csapat lesifotós (Kate Fleetwood és Connor Swindells)

András, yorki herceget (Rufus Sewell), a királynő kedvenc fiát „vadássza”, hogy együtt lencsevégre kaphassák őt Jeffrey Epsteinnel.

András herceg egyik legjobb barátja Ghislaine Maxwell, Jeffrey élettársa. Epsteinnek már akkor is volt gondja a törvénnyel, el is ítélték kiskorúval történő szexuális kapcsolatért, amiben ő bűnösnek is vallotta magát. Miután Epstein célkeresztbe került, András herceg megszakította vele a kapcsolatot, legalább is azt állította.

Kilenc évet ugrunk, a Brexit időszakára, amikor már Nagy-Britannia gazdasági helyzete megingott, köszönhetően az EU-ból való kilépésnek. Így a BBC hírcsatornánál is elbocsájtások várhatóak. Az egyik riporter, Sam McAlister (Billie Piper) érzi, hogy valami nagy közeleg András herceget illetően, ezért felveszi a kapcsolatot a herceg asszisztensével, Amanda Thirskel (Keeley Hawes), egy mondvacsinált kifogással.

Majd kitör 2019-ben a Jeffrey Epstein-botrány, ami egyébként a mai napig tart, és az FBI még mindig komoly nyomozásokat folytat.

Sam ráveszi Amandát, hogy a herceggel készíthessen egy interjút a BBC egyik legmenőbb „háziasszonya”, Emily Maitlis (Gillian Anderson). Emiatt az interjú miatt készülhetett most el a film.

Azt gondolná az ember, hogy a címszereplő interjúja van a középpontba helyezve, mint például a remek Frost/Nixon című Ron Howard-filmben. Itt a BBC hercegig elvezető útjára, valamint az ebben résztvevő dolgozók kemény munkájára helyezik a fókuszt. Ez egy dolog miatt fontos: sokkal érdekesebb, hogy jutottak el az interjúig, mint maga a kérdezz-felelek. A beszélgetés a herceg és Emily között teljesen limonádé (ha úgy testszik, vanília), és emiatt érdektelen.

Értem, hogy ebbe „belebukott” a herceg később, de igazából ez a riport maximum a monarchián belül lehetett atomrobbanás.

Külső szemlélőként, főleg olyan véleménnyel, hogy a brit királyi család teljesen felesleges a 21. században, ez a beszélgetés teljesen ártalmatlan. Nem mondják ki, ahogy a való életben sem derült ki bizonyíthatóan, de mindenki érzi, mi az igazság, és András hercegnek valójában inkább hol lenne a helye. Valamiért mégis fizetett kártérítést egy pár áldozatnak. Aki a szexuális bántalmazásairól és visszaéléseiről hírhedt Epstein-szigeten „nyaralt” anno, illetve a lakásain tartózkodott, amikor fiatal lányok jöttek mentek körülötte, és semmit nem tett, az minimum bűnrészes.

Ez a legnagyobb probléma a filmmel. Nem érdemes foglalkozni a fő céljával. Hiába beszélik meg filmes szemmel látványosan az interjú minden pillanatát előre a sajtósok, állapítják meg a megfelelő stratégiákat, ha az egész közömbös a néző számára. Lehet, hogy a brit piacon megállná a helyét a Netflix filmje, de nemzetközileg nélkülözhető darab.

Pedig a szerkezete tényleg ügyesen felépített. Néha még izgalmat is varázsolnak bele,

amikor a lesifotósok követik a film elején Andrásékat, vagy amikor Sam nyomozása elindul, ilyenkor egészen magas szintre emelik a feszültséget. Tény, hogy próbálták dramatizálni a történetet, ezt az elején ki is írják, hogy ne lehessen őket perelni.

A színészek jók, az érdekes arcú Billie Pipert már a Ki vagy doki? óta szeretem, itt is remek a színész. András yorki herceg szerepében Rufus Sewell remekel egy mázsa maszk alatt. Sewell az az előadóművész, akit akkor hív Hollywood, amikor egy szimpatikus gonosz szerepére keresnek valakit. Ha visszatekintünk a filmográfiájára, rengetegszer játszott már főgenyót, és sok esetben olyat, akit lehetett sajnálni.

Mondjuk ennyire jó minőségű maszkok alatt még sose láttuk a színészt, minden elismerésem a maszkmestereknek.

Gillian Anderson játszi könnyedséggel hozza a kiöregedő nagyasszony szerepét, semmi kihívás nincs számára ebben. De találkozhatunk más Netflix-projektek mellékszereplőivel, Connor Swindellsszel a Szexoktatásból, vagy Kate Fleetwooddal a Végzet: A Winx Sagából.

Nem azt mondom, hogy jó szórakozás az Interjú a herceggel, mert a témája miatt inkább visszataszítóan hat. Kicsit úgy érzem, büszkék arra, hogy nem hurcolták meg eléggé a hercegüket, de sikerült eltüntetni a süllyesztőben.

Nem érzem megfelelő büntetésnek, és a filmet sem érzem méltónak, hogy foglalkozzon egy ilyen bagatell interjúval, inkább a herceg aljas tetteit kellett volna középpontba helyezniük az alkotóknak.

Persze azt nem lehetett, hiszen semmi sem bizonyított. Lehet, hogy sokaknak tetszeni fog a Netflix legújabb drámája, én időpazarlásnak érzem a remek színészek minden erőfeszítése ellenére. Az Interjú a herceggel megtekinthető a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET: