KULT
A Rovatból

Egy igazi bűnös élvezet Nicole Kidman új netflixes sorozata – A tökéletes pár kritika

Ha egy kompetens gyilkossági rejtélyre vágytok, akkor messziről kerüljétek el A tökéletes párt. Ám, ha jól akartok szórakozni és egy pár órán át néznétek szép embereket, ahogy butaságokat csinálnak, akkor keresve sem találhatnátok jobb sorozatot.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. szeptember 19.



Ez történik, amikor egy romantikus ponyvákat jegyző írónő úgy dönt, hogy ő bizony Agatha Christie wishes klónja lesz. Elin Hilderbrand főleg romantikus zsánerben alkotott, ám 2018-ban kiadták A tökéletes pár című rejtélyes gyilkosság köré írt regényét.

Amint a könyv elérte a „New York Times bestseller” jelzőt, a Netflix rögtön le is csapott a megfilmesítési jogokra.

Felkérték az amúgy színészként is dolgozó Jenna Lamiat showrunnernek, aki a többszörös díjnyertes író/rendezőnővel Susanne Bierrel elkészítette A tökéletes pár minisorozatot.

Érdekes látni hogyan épített Hiderbrand alapvetően klisésnek ható romantikus ponyva elemekből, koherens, ám kissé csalódáskeltő „whodunit” történetet. Nem mondom, hogy tipikusan az a kitalálható „ki-miért és hogyan ölte meg az áldozatot” típusú történet, de maradjunk annyiban, hogy a lezárás sokaknak olcsó megoldásnak hathat a rengeteg terelés után. Áh, a terelések… Nem viccelek, hat epizódos a sorozat, de több félrevezetés és feltételezett gyilkos van benne, mint egy teljes Helyszínelők évadban.

Az írónő folyamatosan játszik a nézővel, bedobnak egy csontot, amire mindenki ráharap, mint az éhes pirája áldozatára, aztán belép egy újabb szereplő, és borul minden.

Ez egy bevett módszer a nézők elterelésére, red herring-nek hívják, mert bedobnak a nézőtérre egy vörös heringet, és mindenki azt nézi, amíg a háttérben mások ügyködnek. Nos itt a sorozat háromnegyede ilyen húzásokkal van tele. A végére, már semmit nem hiszünk el, amikor felfedték a tényleges megoldást, még azt is kétkedve néztem, valóban ez-e a végső megfejtés.

Nem azt mondom, hogy nem élveztem A tökéletes párt, mert ideális „bűnös élvezet” típusú sorozat. Látni, hogy az alkotók is imádták a forgatást.

Történetünk szerint az egyszerű sorból származó Amelia (Eve Hewson) összeköti életét a szuperhíres és gazdag családból származó Benjivel (Billy Howle). A nagy napra össze is csődül a két család apraja-nagyja, hogy a párt ünnepelje. Ám nem mindenki örül a frigynek. Benji anyja, Greer (Nicole Kidman) egy irányításmániás, hideg, számító írónő, míg férje, Tag (Liev Schreiber) egy laza, imádnivaló óriás, aki megmondja az arcodba a véleményét, miközben viccelődik veled, és általában fogalma sincs ki vagy, vagy mi a neved.

Ők a tökéletes házaspár, persze csak kívülről nézve. Tag úgy csalja Greert, ahogy tudja, míg Greer is érdekes titkokat rejteget.

Benjinek van két testvére, a fiatalabb Will (Sam Nivola) egy kicsit labilis kamasz, aki próbálja feldolgozni, hogy a családja egy csapat seggfejből áll. Illetve az idősebb testvér Thomas (Jack Reynor) egy igazi fekete bárány, akit még eltartanak, de senki sem tudja miért viselnek el. Thomas felesége, Abby (Dakota Fanning) az aranyásók mintapéldánya, aki ráadásul éppen Thomas gyermekével várandós. Fontos karakter még a család két közeli barátja, a francia szupergazdag Isabel (Isabelle Adjani) és az indiai származású milliomos csemete Shooter (Ishaan Khattar).

Ez a népes kompánia az esküvő napján egy tragédiára ébred, egy gyilkosság történt az éj leple alatt a próbavacsora után. Nem lövöm le a poént, hogy ki halt meg, mert a sorozat se teszi egy ideig és a szerkezete miatt, úgy gondolom fontos részét képezi az élvezetnek ez az információ. A hatalmas lagzi helyszíne a család tengerparti birtoka. A látványvilág impozáns, a helyszín varázslatos, Nantucket egy gyönyörű sziget, a ruhák extravagánsak, a szereplők szépek.

Mintha tényleg egy romantikus ponyvát néznénk a Hallmark csatornán, amibe belerondít egy rejtélyes haláleset.

A folyamatos félreterelések mellett, ami még zavaró, az a rendőrnyomozók hihetetlen bénasága. A forgatókönyvíró valószínűleg nem nagyon látott még nyomozást, mert ennyire együgyű és alapvetően rosszul kezelt gyilkossági nyomozást én mozgóképen még nem láttam. Tényleg hibát-hibára halmoznak a rend szakadatlan őrei. Itt látszik igazán, hogy az írónő a ponyva részt élvezetesre írta, ám a nyomozáshoz és a rejtélyes gyilkosságokhoz nagyon nem ért. A megcsalások, romantikus kikacsintások működtek, még akkor is, ha közben éreztem, hogy az agyam folyik ki a fülemen át. A krimi szál viszont olyan mélyre süllyedt, mint a Titanic 1912-ben.

Technikailag szinte minden tökéletes a sorozatban. A látványos helyszínek elismerésre méltó kamerakezelés. A tempó működik, a történet pedig a maga egyszerűsége mellett nézeti magát. Bár mindenki kicsit egybites szerepet játszik, abból az egy-egy tulajdonságból mindenki kihozza a maximumot.

Nicole Kidman kemény kézzel tartja egyben a családot, míg Liev Schreiber azzal nem flörtöl csak, aki nincs vele egy helyszínen.

A fiúkat alakító színészek mind-mind irritálóak, ahogy lenniük kell az újgazdag ficsúroknak. Sam Nivolának kijárt volna egy-két atyai pofon, Jack Reynornak akár több is, míg a gyengéd, tutyi-mutyi Billy Howle még a leendő feleségét sem tudja levenni a lábáról. Még a történethez egyáltalán nem kapcsolódó szerelmi háromszöget is behoznak a sztoriba, ami nemcsak kellemetlen, hanem felesleges is. A gyönyörű ír szépség, Eve Hewson karaktere főszereplőnek gyenge lenne, ámde ilyen impozáns színészkoszúrban nincs vele baj, azon kívül, hogy ő se túl szimpatikus.

Azt tudtam, hogy Nicole Kidman nem tud méltósággal megöregedni és lassan már mosolyogni sem tud a sok operáció után, de Úristen, szegény Isabelle Adjanira nem ismertem rá.

Tény, hogy az egykor gyönyörű francia színésznő fiatalosabb a koránál (69), de halála után szerintem ezer évig nem fog lebomlani, mint a műanyag zacskók. Ám, a kedvencem a terhes, hisztis, alattomos aranyásót alakító Dakota Fanning. Egyszerűen minden megszólalása bicskanyitogató és ezt a színésznő olyan élvezettel adja át, hogy nem tudott idegesíteni.

Annak ellenére, hogy néha egy agylágyítóan, vérlázítóan buta sorozat A tökéletes pár, én nagyon jól szórakoztam rajta. Randisorozatnak, gyilkossági rejtélysorozatnak, romantikus ponyvának tökéletes és nem is akar más lenni.

Tudja magáról, hogy egy bűnös szenvedély, amit nem sok ember fog bevallani, hogy tetszik neki és ezt büszkén vállalja.

Engem behúzott a csőbe és élveztem. A tökéletes pár hat része magyarul megtekinthető a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Csuja Imre a kelenföldi erőműben talál rá a klasszikus zenére – így újít a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.


Csuja Imre a kelenföldi erőműben csodálkozik rá a Liszt Ferenc Kamarazenekarra az együttes új imázsfilmjében. Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.

- A Liszt Ferenc Kamarazenekar imázsfilmjében a rozsdaövezetben feltárul egy ajtó, és megszólal Grieg magával ragadó zenéje. Mit üzentek ezekkel a képsorokkal?

- Ami a film képi világát illeti, a kelenföldi erőmű indusztriális környezete, a belső terek megkopott, de még mindig csodálatos art deco stílusa ragadott meg minket. A vezérlőterem az ólomüveg ablakokkal, a futurisztikus kapcsolóasztalokkal tökéletes helyszín volt a mi zenekarunknak. Remélem, hogy Grieg g-moll vonósnégyesének ez az energikus részlete, ami az imázsfilmben elhangzik, egy pillanat alatt életet visz a már nem működő erőmű falai közé, ahol valaha áramot termeltek. Csuja Imre egy portást alakít, aki a Sokol-rádión zenét hallgat, aztán a távolból hangokat hall, kinyit egy ajtót, és ott vagyunk mi, teljes létszámban. Ezzel a filmmel az új tagjainkat is szeretnénk megmutatni.

- Rendkívül sokat utazik a zenekar. Milyen visszajelzéseket kaptok a turnékon?

- Mindenhol, ahol az elmúlt években jártunk, szívesen fogadták és várják vissza a zenekart.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar vonzerejét – a szép játékon túl – a szokottól eltérő, kísérletező műsorpolitikája jelenti, úgy látom, a szervezők és a közönség is hálásan fogadja, hogy valami újat viszünk nekik ahhoz képest, amit a legtöbb kamarazenekar nyújtani tud.

Épp most készítettünk egy lemezfelvételt Pablo Barragán klarinétművésszel és Sárközy Lajos zenekarával a német Accentus kiadónál Szinergia címmel, ami máris pozitív visszajelzéseket kapott. Csaknem öt év telt el, mióta átvettem a zenekar művészeti vezetői pozícióját, és a legfontosabb mérföldkőnek tekintem, hogy kiforrott egy új repertoárunk, és ezt megmutathatjuk a világnak.

Már a harmadik éve rendszeres résztvevői vagyunk a Musik der Meister-sorozatnak a bécsi Musikvereinban. Az előző évi svájci utazásaink eredménye, hogy 2026-ban visszalátogathatunk Genfbe, és nem először járunk Kronbergben, ami párezres kisváros létére nagy találkozási pontja az európai klasszikus zenének Németországban. Ha minden jól megy, sikerült megszerveznünk egy kínai turnét is, hiszen az ázsiai országban nagyon erős és „versenyképes” koncertélet alakult ki az elmúlt bő évtizedben. De jártunk Dél-Amerikában – Chilében és Brazíliában – az elmúlt évben, ahol nagyon lelkesen fogadták a magyar zenét, valamint Norvégiában, ahová ritkán hívnak külföldi együttest. Hamarosan erdélyi körútra indulunk, november elején négy koncertet adunk.

A képen: Várdai István / Fotó: LFKZ Gordon Eszter

- Az új évadban indul a „60 percben” című koncertsorozat. Mi inspirált erre a koncepcióra?

- Ezek a szünet nélküli, egy órás hangversenyek megengedik, hogy egyetlen lendülettel megragadjunk egy-egy témát, zenei korszakot vagy motívumot. Mindenkinek ajánljuk, akár kezdő zenehallgatóknak is, bárkinek, aki nyitott a felfedezésre és szeretne többet tudni a zenetörténet korszakairól. A „60 percben” ötlete akkor merült fel bennünk, amikor a 45-50 perces gyerekkoncertek után visszahallottuk a fiataloktól, hogy szívesen eljönnének a hangversenyeinkre. Az első alkalomra október 19-én kerül sor a Pozsonyi úti református templomban, ahol barokk műveket adunk elő Bachtól Händelig, én pedig Vivaldi egyik csellóversenyét játszom. Később pedig a klasszika, a romantika és a kortárs zene kincseit mutatjuk be.

Fotó: LFKZ Kőhidai Szabolcs

- Ihlet és forma címet viseli az évad. Kiket lát vendégül a zenekar?

- Minden évben igyekszünk olyan szólistákat meghívni, akiket a hazai közönség talán még nem ismer, de mi már tudjuk, micsoda értéket képviselnek. Nagyon örülök minden egyes alkalomnak, amikor egy olyan darabban muzsikálhatunk, mint Schumann csellóversenye. Vendégünk lesz Roman Simovic, aki a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestereként és szólistaként is fantasztikus muzikalitással rendelkezik, és a miénkhez hasonló izgalommal nyúl hozzá az olyan ritkaságokhoz, mint Sosztakovics hegedűszonátája, amit vonószenekarra és ütőhangszerekre szabott átiratban adunk elő. A meghívásunkra jár először Magyarországon a francia trombitaművész, Lucienne Renaudin Vary, akit üstökösként üdvözöltek pár éve a szakmában. Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam hegedűművészek mellett régi ismerősünk, Dmitry Sitkovetsky is itt lesz az általa átdolgozott Goldberg-variációkkal. Várjuk a közös munkát az Anima Musicae Kamarazenekarral, Bartók Zenéje különleges feladat lesz. Az évad lezárásaként Fejérvári Zoltán a magyar zene egyik kevéssé ismert mestere, Veress Sándor Zongoraversenyével lép fel május 14-én. Muszorgszkij darabja, az Egy kiállítás képei pedig az Everest lesz számunkra, és úgy néz ki, saját átiratban adjuk elő.

Jegyvásárlás ide kattintva!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Dalolászás az elmegyógyintézetben – A Joker: Kétszemélyes téboly merész, mocskos és gyönyörű, mégis sokaknak lesz csalódás
Nem azt kapjuk, amit várunk, Joaquin Phoenix és Lady Gaga őrült románcában azonban sokkal több van, mint ami elsőre látszik.


2019-ben bombaként robbant be a filmvilágba és a köztudatba Todd Phillips Joker című filmje a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Nem sokan számítottak arra, hogy a Másnaposok-trilógia, a Terhes társaság, a Cool túra, a Sulihuligánok és a 2004-es Starsky és Huch rendezőjének képregényfilmje megnyeri a fesztivál fődíját, a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt. Ráadásul teljesen jogosan. A Joker ugyanis minden volt, csak nem egy konvencionális képregényfilm.

Inkább egy Martin Scorsese nyomdokain járó „psziché-thriller”, az emberi lélek – jelen esetünkben egy Arthur Fleck nevű, az édesanyjával a létminimumon élő, súlyos mentális problémákkal élő férfi (Joaqin Phoenix) – komoly és komor vizsgálata, ahogy új identitást felvéve menekülni próbál a való élet nyomasztó mindennapjai elől.

A Joker szinte mindent elért, amit egy film elérhet: 11 Oscar-díjra jelölték, amelyből kettőt meg is kapott (Phoenix lett a legjobb férfi főszereplő, és a film zenéje is szobrot kapott), ráadásul ahhoz képest, hogy a divatos Marvel-filmektől annyira különbözött, amennyire csak lehet, és egyáltalán nem próbálta kielégíteni a széleskörű nézői igényeket, óriási kasszasiker lett, több mint egymilliárd dolláros bevételre tett szert világszerte.

A film egyébként kerek egésznek tűnt, alapvetően nem igényelt folytatást, az ilyen Oscar-matériák története amúgy is ritkán kap továbbgördítést. A Jokerről sem feltétlenül gondoltuk, hogy lesz második része, de úgy tűnik, ez egy ilyen franchise, folyton meglep. Minden bizonnyal azért a Warner stúdió presszionálta Phillipséket, hogy dobjanak már össze még egy etapot ebből az egymilliárdos projektből. Az alkotók elmondása szerint pedig végül azért jött létre a Joker: Kétszemélyes téboly, Joaquin Phoenix pedig azért vállalt el a már több mint 40 éves karrierje során először egy folytatást, mert kiokoskodtak hozzá egy olyan felfogást, ami megért egy újabb menetet.

A fentiek tükrében pedig talán egyértelmű, hogy ez a szellemiség minden, csak nem tipikus. Méltó a Jokerhez.

Phillips és forgatókönyvíró-társa, Scott Silver ugyanis azt találták ki, hogy beemelik Arthur Fleck történetének elmesélésébe a musical műfaját is. A Kétszemélyes téboly tehát továbbra sem feltétlenül keresi a nézők kegyeit, sőt, talán még inkább megosztó lesz, hiszen egyrészt a musical jelen korunkban nem épp a legnépszerűbb zsáner, másrészt szinte az egész film az Arkham Elmegyógyintézetben (inkább börtön az) és egy tárgyalóteremben játszódik…

A sztori szerint az első részben a talkshow-házigazda Murray Franklint (Robert De Niro) élő adásban lelövő, és ezzel Gotham utcáin súlyos zavargást szító Arthurt letartóztatják, és az Arkhamba csukják. Éppen a tárgyalására vár, miközben persze továbbra is médiaszenzáció, sok rajongója akad, sőt, egy filmet is forgattak róla. Az intézetben láthatjuk a mindennapjait, többek között a nem túl kedves őrök (élükön Brendan Gleesonnal) ténykedéseit, akik saját szórakoztatásukra („Mondj egy viccet, kapsz egy cigit!”) használják Flecket. Az itteni körülmények persze erősen megviselik őt, ám találkozik a szintén bentlakó Lee Quinzellel (Lady Gaga), aki élénk érdeklődést mutat iránta, és hamarosan egymásba szeretnek. Majd jön a tárgyalás, amely kiemelt médiafigyelmet élvez, százak tombolnak a bíróság épülete előtt bohócmaszkokban/-sminkekben.

Vajon sikerül-e Arthurnak az oldalán Lee-vel megúszni a villamosszéket, az ellene dolgozó ügyész, bizonyos Harvey Dent (Harry Lawte) ugyanis halálbüntetést kért az öt gyilkosságért.

A Joker: Kétszemélyes tébolyról már most látszik, hogy többségében csalódást okoz a nézőknek és a kritikusoknak egyaránt. Senki nem ezt várta ugyanis a folytatástól. Ha egyáltalán várt valamit. Mert abban azért igazuk van, hogy alapvetően nem volt szükség rá. Illetve azzal vádolják még sokan, hogy az egész sztori lényege annyi, hogy az első rész történéseit magyarázza. Ebben is van valami. A Kétszemélyes tébolytól nagyjából azt várhatjuk, hogy Arthur megússza-e a halálbüntetést vagy nem, esetleg sikerül-e megszöknie Lee-vel, és átvenni az uralmat a gothami bűnbandák felett. Aki azonban csak ennyire számít, valóban csalódni fog

Ez a Joker továbbra sem az a Joker, akit a Batman-filmekből ismerhetünk. A Kétszemélyes téboly ezúttal is Arthur lelkivilágát helyezi a reflektorfénybe, a musicalbetétekkel pedig az ő elméjében zajkló lelkiállapotokat igyekszik érzékeltetni.

Joaquin Phoenix ismét parádésan alakítja őt, minden egyes rezdülése, a két énje, a visszafogott, akár gyámoltalannak és tehetetlennek is mondható Arthur és az elsöprő karizmájú Joker (akit igazán egy csodás tárgyalótermi jelenetben láthatunk, amúgy a film játékideje alatt nem túl sokat) közötti őrlődés, valamint az életnek nevezett poklából számára kiutat jelentő Lee iránti érzelmei egyaránt tisztán leolvashatók az arcáról. Lady Gaga pedig tökéletes partnere ebben.

Nehéz a Kétszemélyes tébolyt spoilerek nélkül elemezni, hiszen legfőbb ötlete és vélhetően elkészítésének legnyomósabb oka épp az utolsó snitt, amelynek a hátterében látható valami, ami jelentősen átformálja e franchise-ról alkotott képünket, felfogásunkat. Figyeljünk oda, mert nem érdemes lemaradni róla!

Phillips filmje tehát még annyira sem ismer kompromisszumot, mint az előd, nagy költségvetése tükrében pedig egy kifejezetten bátor és ambiciózus vállalkozásnak tekinthető, amit nem vesz majd be mindenki gyomra, pedig egy kifejezetten sokatmondó és metaforákkal teli, szépen megénekelt sztori többek között a média szenzációhajhász erőszakéltetéséről, és arról, hogyan romanticizáljuk a bűnt. Az egész egy feltartott középső ujj azoknak, akik félreértették az első részt, és menőnek gondolták mindazt, amit Arthur Jokerként véghezvisz. Reméljük, idővel megkapja azt a figyelmet és elismerést, amit megérdemel!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Klip készült Bródy János és Kocsák Tibor bemutatásra váró muzikomédiájának egyik szép dalából
A Képmutatók című darab magával ragadó szerelmes duettjét két kiváló művész, Gubik Petra és Kocsis Dénes éneklik.


Bródy János és Kocsák Tibor tíz éve dolgoznak együtt egy zenés darabon. A két kiváló alkotó első közös műve, a Mihail Bulgakov Moliere-ről írt darabja alapján készült muzikomédia még bemutatásra vár.

Az alkotók és a producer most úgy döntöttek, hogy – amíg megvalósulhat a színházi előadás – elkészítenek egy 14 dalból álló zenés keresztmetszetet, amihez a szövegkönyvet is kiadják.

Az október 18-án megjelenő CD egyik dalából pedig klipet készítettek. A Képmutatók című darabból korábban már megjelent egy hivatalos videóklip, most pedig egy szép, szerelmes dalt is megmutatnak.

Az élet színpadán című dalt a csodálatos, csillogó Gubik Petra és a varázslatos hangú Kocsis Dénes fantasztikus előadásában hallhatjuk.

A darabban Zacharie Moirron (Kocsis Dénes) egy ambiciózus fiatal színész, akinek tehetségére Moliere felfigyel és a társulatába fogadja. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a kissé gátlástalan fiatalember beleszeret pártfogója feleségébe, a szép és fiatal Armande Béjart színésznőbe (Gubik Petra). Ebben a magával ragadó dalban kölcsönös vonzalmukról énekelnek, előbb tartózkodóan, majd egyre szenvedélyesebben.

VIDEÓ: Kocsák Tibor - Bródy János: Az élet színpadán

Zene: Kocsák Tibor. Szöveg: Bródy János. Szereplők: Gubik Petra - Armande, Kocsis Dénes – Zacharie Moirron. A felvétel a Phoenix Stúdióban készült 2024-ben. Hangmérnök - Jánossy Béla. Operatőr, vágó – Kiss Rihárd. Producer – Mentler Krisztina, Melody Produkció.

A hamarosan megjelenő, 14 dalból álló CD-n a musical műfaj legkiválóbb képviselői hallhatók: Gubik Petra, Peller Anna, Polyák Lilla, Kerényi Miklós Máté, Kocsis Dénes, Mészáros Árpád Zsolt, Posta Viktor, Serbán Attila, Szabó P. Szilveszter, Zöld Csaba és a két szerző, Bródy János és Kocsák Tibor is.

A darab producere, Mentler Krisztina elmondta, hogy régi vágya volt, hogy felhívja a két fantasztikus szerző figyelmét Bulgakov remek darabjára. Hosszú munka után idén nyáron sikerült elkészíteni a Képmutatók című muzikomédia zenés keresztmetszetét. De a teljes színdarab szövegkönyvét is szeretnék mindenki számára elérhetővé tenni, így az is hamarosan megjelenik. Bízik benne, hogy a kiadványokkal sikerül felkelteni az érdeklődést a két jelentős életúttal rendelkező alkotó első közös műve iránt.

A Képmutatók című darabból készült 14 dalos CD és a teljes szövegkönyv már előrendelhető: zenés színdarab szövegkönyve ITT, a CD ITT.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Ezt legalább lehet érteni” – Így szólt be Gáspár Laci Tóth Andinak az X-Faktorban
Nem ritka, hogy a zsűritagok húzzák egymást a válogatók alatt, Gáspár Laci most elevenére tapintott kollégájának a kis beszólásával.


Tarsoly László egyedi feldolgozásban hozta el Tóth Andi „Néztek” című slágerét, ami a női mentor szerint „jobb, mint az eredeti”. Gáspár Laci sem tartotta magában a véleményét, és vicceskedve beszólt Andinak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: