Józan ésszel azt gondolná az ember, hogy a globalizációval, amely a hiteles tudományos kutatásokat is százmilliók számára tette hozzáférhetővé, kevesebb tere lesz a légből kapott, ám hatásos összeesküvés-elméleteknek. Ehhez képes a tudománynak egyre több ellenséges irányzattal kell szembenéznie, és ezek különösen azért veszélyesek, mert a világhálón könnyedén mozgalmakká szerveződnek, és akadálytalanul terjesztik agyrémeiket.

A lapos Föld-hívők még csak a megmosolyogtató kategóriába tartoznak, a klímaváltozás-tagadók vagy az oltás-ellenesek – különösen egy világjárvány idején – már emberek életével játszanak. Most egy újabb – az előbbiektől tulajdonképpen elválaszthatatlan – csoportosulás kezdi egyre hangosabban hallatni a hangját: ők a kihalás-tagadók, akik szerint bolygónk biodiverzitás-válsága nem létezik.

Miközben egyre-másra látnak napvilágot olyan kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy elkezdődött a hatodik tömeges kihalás. A fajok pusztulása nem volt ennyire fenyegető a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalása óta.

Csakhogy amíg az élőlények korábbi tömeges kihalását vagy óriási aszteroidák, vagy az egész Földre kiható vulkánkitörések okozták, addig a mostani folyamat egyértelműen az emberi tevékenységre vezethető vissza: az erdőirtásokra, az orvvadászatra, a túlhalászásokra, az élőhelyek pusztítására, invazív fajok betelepítésére, a környezetszennyezésre és ebből következően a klímaváltozásra.

Egy nemzetközi kutatócsoport a Nature-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy kihalás-tagadók három alaptétele: fajok mindig tűntek el; csak a gazdasági növekedés tudja megállítani a kihalási válságot; a technológiai fejlődés és a célzott fajmegóvási beavatkozások legyőzik a kihalást.

A tanulmány szerint a kihalás-tagadók a tudományos jelentésekre sokszor „véleménycikkek” áradatát zúdítják, igyekeznek lejáratni a szerzőket, valamint a kihalással fenyegetett fajok becslésének módszerét.

Tavaly májusban például az ultrakonzervatív Washington Examinerben megjelent egy cikk "Hogyan menti meg a kapitalizmus a veszélyeztetett fajokat?" címmel. Ezzel szinte egyidőben a közel 200 éves múltra visszatekintő londoni Spectator is arról írt, hogy a fajok kihalásáról beszélni csak riogatás.

Ugyanez a hetilap szeptemberben Sir David Attenborough legújabb, "Kihalás: a tények" (Extinction: The Facts) címmel, a BBC számára készült filmjét vette célba.

„Sir David Attenborough-tól jobban várnánk. Legújabb dokumentumfilmjének producere akár az Extinction Rebellion is lehetne, annyira elszánt a konzumizmus és kapitalizmus okozta apokalipszis hisztérikus bemutatásában”

- írja a cikk szerzője, Ross Clark. Aki egyébként azt állítja, a koronavírust is túlreagálja a világ. Szerinte a mostani járvány jóval kevesebb áldozatot szed, mint annak idején a hongkongi influenza, és az nem borította fel a világ megszokott rendjét. David Attenborough filmjével kapcsolatban pedig felháborítónak tartja, hogy a BBC teret adott egy ilyen „egyoldalú zöld propagandának”.

Alexander Lees, a manchesteri Metropolitan egyetem biológusa, a Nature tanulmányának vezető szerzője szerint a baj az, hogy bizonyos érdekcsoportok ragaszkodnak a jelenlegi állapotok fenntartásához. Sokan közülük szinte automatikusan elutasítják a klímaváltozás hatásaival kapcsolatos figyelmeztetéseket.

Miként lehet ezt a terjedő irányzatot ellensúlyozni?

A tanulmány szerzői szerint nem kell tudomást venni azokról, akik csak kevés emberhez jutnak el. Ugyanis esetükben a tudományos kritika is csak egy jó reklám a nézeteik terjesztéséhez. Azoknak a felvetéseire azonban válaszolni kell, akik komoly követőtáborral rendelkeznek.

Fontos, hogy a tudósok ilyenkor ne menjenek bele személyeskedő vitákba, hanem bizonyítékaik tudatában adjanak higgadt válaszokat. Az igaz, hogy a tények mellettük vannak, de ezt meggyőzően is kell kommunikálniuk.