KULT
A Rovatból

Dadogott, padlót pucolt, bokszolt, vadőr volt, majd Vader lett – Portré James Earl Jonesról, a filmvilág oroszlánjáról

A Hang! Sokan így nevezik őt, noha korántsem csupán csodálatos orgánumát hagyta maga után, hiszen többek között Conannel csatázott, vagy Sheldonnal hülyéskedett.


Egyesek úgy ismerik, mint a világ egyik legjobb színpadi színészét. Mások (és ők vannak többen) a Star Wars-filmek Darth Vaderjének eredeti hangjaként emlékeznek rá. Megint mások filmek és sorozatok csodás karakterszínészeként hivatkoznak rá, aki még a közhelyes szerepekbe is kifogástalan mélységet tudott vinni. James Earl Jonesra mindez hibátlanul ráillik. A film- és szinkronlegenda 93 éves korában, szeptember 9-én hagyott itt minket.

Jones évtizedeken át dolgozott szinte megállás nélkül egy olyan iparban, amely kevés reményt nyújtott a fekete színészeknek.

Miután először komoly drámai színpadi színészként alapozta meg a karrierjét, nem riadt vissza a televízió és a népszerű filmek úgynevezett „alantas” elfoglaltságaitól sem. Tele van Tony-, Emmy- és Obie-díjakkal, filmszerepei pedig az 1964-es Dr. Strangelove-tól (micsoda debütálás) a Conan, a barbáron (1982) és az Amerikába jöttemen (1988) át a Jack Ryan-filmekig terjednek. Állítása szerint azért vállalt el különféle szerepeket, hogy meglepje az embereket, beleértve saját magát is: „Mivel változatos karrierem van, és nem tipizáltam magam, senki sem tudja, mit fogok legközelebb csinálni. Nem tudják, hogy le fogok-e dobni 20 kilót, hogy eljátszhassak egy atlétát. Nem tudják, hogy jó- vagy rosszfiú leszek legközelebb.”

A dadogó szónok

Robert Earl Jones és Ruth Connolly Jones egyetlen gyermekeként James a Mississippi állambeli Arkabutlában született 1931. január 17-én, az anyai nagyapja farmján. Az apja még az ő születése előtt elhagyta a családot, hogy díjbirkózóként, majd később színészként folytassa a karrierjét. Ruth is hamarosan követte őt, amikor olyan szabómunkát talált, amely hosszú időre elválasztotta őt a fiától. S bár James tudta, hogy a nagy gazdasági világválság szakította szét a családot, az elhagyatottság nagyon is fájt neki. „Nem számít, milyen idős a karakter, akit játszom. Azok a mély gyermekkori emlékek, az a sok düh időnként előjönnek” – mondta erről.

A nagyszülei farmja mindenesetre bizonyos fokú biztonságot nyújtott a számára. Fiatalon vadászott, halászott és különböző mezőgazdasági munkákat végzett. Végül Jones nagyszülei hivatalosan is örökbe fogadták őt, és elvitték őt északra, Michiganbe. A változás szükséges volt, ám ő maga nem alkalmazkodott könnyen az új környezetéhez. Dadogni kezdett, és olyan kommunikációs nehézségei támadtak, hogy a gimnázium bizonyos időszakaiban csak a közvetlen családjával tudott beszélni. Az egyik tanára azt javasolta neki, hogy memorizáljon beszédeket, és vegyen részt szónoki versenyeken. Ez valószínűtlennek tűnt a dadogás gyógyítására, de Jonesnak mégis bevált. Lassan olyan ügyes szónokká vált, hogy elkezdte felülmúlni még a tapasztaltabbakat is.

A színészet győzött

Jones végül teljes ösztöndíjjal járt a Michigani Egyetemre, ahol orvosi tanulmányokat akart folytatni. Eleinte csak melléktevékenységként vett fel színjátszó órákat, de hamarosan annyira megszerette ezt a világot, hogy a szakját drámára cserélte. 21 éves korában aztán New Yorkba utazott, hogy találkozzon az apjával, mivel addig csak néhányszor beszéltek röviden telefonon. A kapcsolatukra természetesen hatással volt az a sok hosszú, kommunikáció nélküli év, Robert mindenesetre arra bátorította a fiát, hogy folytassa a színházi karrierjét. James végül 1953-ban diplomázott a Michigani Egyetem dráma szakán.

A világot jelentő deszkák előtt azonban jött a sereg. A tartalékos tisztképző alakulat 1953-ban sorozta be Jonest egy kétéves kötelező szolgálatra. Az idő nagy részét egy szigorú vadőrképzésben töltötte a coloradói hegyekben.

1955-ben pedig újra besorozták volna, a parancsnoka azonban azt javasolta neki, hogy kóstoljon bele a civil életbe, mielőtt hosszú távon elkötelezné magát a fegyveres erők mellett. Jones így New Yorkba költözött, és folytatta színészi tanulmányait. Két dolog könnyítette meg döntését: tudta, hogy visszatérhet a hadseregbe, ha színészként nem lesz sikeres, illetve a tandíját a sereg fizette.

Jones New Yorkban egy ideig az apjával élt, akivel együtt azzal egészítették ki csekély színészi jövedelmüket, hogy színházak padlóját fényesítették. A fiatalabb Jones 1957-ben kapta meg első szerepét a Wedding in Japan című Off-Broadway-előadásban. Ezt követően ritkán maradt munka nélkül, igaz, még vándorszínészként is hajlandónak bizonyult bármilyen szerepet kipróbálni, legyen az akármilyen kicsi, mivel szüksége volt a pénzre. 1959-ben kezdte meg hosszú pályafutását a New York-i Shakespeare Fesztiválon, ahol az V. Henrikben még csak egy lándzsát cipelt, hamarosan azonban egyre több kiemelkedő szerepet kapott, ami abban csúcsosodott ki, hogy 1963-ban már Othellót játszotta, és ez csak egyike volt annak a 13 darabnak, amelyben abban az évben szerepelt.

A nagy fehér remény

Az Othello egy évig futott az Off-Broadwayen Jones főszereplésével, aki arra is talált időt, hogy tévés szpotokat forgasson, sőt, első mozifilmes szerepét is megkapta Stanley Kubricktól a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című szatírájában (ő volt Zogg hadnagy).

Az 1960-as évek közepén aztán elkezdte a színházi munkáit televíziós szerepekkel kiegészíteni, és ő lett az első fekete férfi, aki állandó szerepet kapott egy napi sorozatban: orvost alakított az As The World Turns című szériában. A nagy áttörés azonban 1968-ban jött el, amikor bemutatták a bokszbajnok Jack Johnson életét feldolgozó The Great White Hope című színdarabot. Jones kétségbeesetten akarta ezt a szerepet. Elkezdett tornatermekben edzeni, hogy izmokat építsen, bokszedzőkkel és -menedzserekkel dolgozott együtt, illetve régi felvételeket nézett Johnson bunyóiról. Végül meg is kapta a szerepet, az előadás pedig 1968. október 3-án mutatkozott be a Broadwayn. Persze nagy sikert aratott, a fogadtatása pedig Jonest a sztárságig repítette. Kiérdemelte érte a Tony-díjat, majd két évvel később ő lett a mozgóképes feldolgozás, a magyar címén Jefferson utolsó menete főszereplője is, amiért 1971-ben megkapta élete első és egyetlen színészi Oscar-jelölését.

Darth Vadőr

Mégsem lett belőle ezután nagy hollywoodi sztár, és bár folyamatosan szerepelt filmekben és sorozatokban egyaránt, a hetvenes és a nyolcvanas években leginkább a hangjáról volt ismert.

George Lucas ugyanis őt választotta ki, hogy adja isteni orgánumát a filmtörténelem legikonikusabb gonosztevőjének, Star Wars-univerzum Darth Vaderének.
A fekete maskarát ugyebár a 198 centi magas David Prowse öltötte magára, A Jedi visszatér végén pedig, a maszk levétele után Sebastian Shaw-t lehetett látni, a karaktert mégis a leginkább James Earl Jonesszal azonosítják, hiszen ő mondta ki többek között a filmes história egyik legtöbbet idézett mondatát: „Nem, én vagyok az apád!” (Ezt mondja ugyanis A Birodalom visszavág vonatkozó jelenetében, a „Luke, én vagyok az apád!” pedig téves idézés.)

1982-ben aztán megint húzott egy nagyot, ő lett a később kultikus státuszba kerülő Conan, a barbár főgonosza, Thulsa Doom. Jones munkái az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején ugyanolyan változatosak voltak, mint a korai karrierjében. Rejtélyes írót alakított az 1990-es, Oscar-jelölt Baseball álmokban. Visszatérő szereplő volt a Tom Clancy regényeiből készült Jack Ryan-filmekben: Greer admirálist játszotta a Vadászat a Vörös Októberre, a Férfias játékok és a Végveszélyben című akció-thrillerekben is.

1994-ben pedig ismét a hangjától lett hangos a filmvilág, amikor leszinkronizálta Az oroszlánkirályban Simba apját, Mufasát.

De játszott még a Komputerkémekben (1992), a Somersbyben (1993), a Csupasz pisztoly 33 1/3-ban („Phil Donahue belerókázik egy tubába!”), a Jefferson Párizsban című James Ivory-filmben, vagy A nemzet színe-javában (1998), illetve olyan sorozatokban cameózott, mint pl. az Angyali érintés, a Frasier: A dumagép, a Csillagkapu, a Gyilkos utcák, a Jim szerint a világ, az Everwood, a Két pasi – meg egy kicsi, a Dr. House vagy az Agymenők. Újra felcsendült a hangja Darth Vaderként a Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszújában (2005), a Star Wars Lázadók című animációs sorozatban, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történetben (2016), a Star Wars: Skywalker korában (2019), és az Obi-Wan Kenobi-szériában (2022). Sőt, még Mufasát is újra megszólaltatta Az oroszlánkirály 2019-es „élőszereplős” feldolgozásában. Utolsó filmje, ahol testi valójában is megjelent, a 2021-es Amerikába jöttem 2 volt, szintén egy visszatérő karakterrel, Jaffe Joffer királlyal.

Apám, a hős

A díjakkal teli polcai és a tömegmédia minden szegmenséhez való több évtizedes hozzájárulása ellenére James Earl Jones mindig is egy szerény, kalandvágyó ember maradt. A magánéletét sem tarkították botrányok, sosem csámcsogtak rajta a szenzációhajhász bulvárlapok.

1968-ban nősült először, Julienne Marie színésznő-énekesnőt vette el, akivel még 1964-ben, az Othello-színdarab munkálatai közben ismerkedtek meg. Nem született gyermekük, 1972-ben pedig elváltak. Jones ezután tíz évvel később, 1982-ben állt az oltár elé a szintén színésznő Cecilia Harttal, akitől Flynn nevű fia született még ugyanabban az évben. James és Cecilia az utóbbi, 2016. október 16-án, petefészekrák miatt bekövetkezett haláláig együtt maradtak. James is ekkor, kb. 20 év után beszélt először beszélt nyilvánosan a 2-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatos hosszú távú egészségügyi kihívásairól. Még az 1990-es évek közepén diagnosztizálták, miután az orvosa észrevette, hogy elaludt edzés közben egy edzőteremben.

James a Los Angeles Timesnak adott nyilatkozatában elárulta, ódzkodik attól, hogy hősként tűnjön fel gyermeke előtt. „Amikor hazamegyek, senki sem kérdezi, hogy »Szia, kaphatok egy autogramot?« Én én vagyok, ez a valóság. Színész vagyok. Azt akarom, hogy a fiamnak legyen valóságérzete” – mesélte.

S lám, a valóságban ugyanúgy óvta a fiát, mint Darth Vaderként Luke-ot, vagy mint Mufasaként Simbát.

„Számomra pedig még mindig rengeteg dolog van, amit megtehetek” – tette hozzá akkor, és igaza lett: szerencsére sok mindent megtett, és a végsőkig aktív maradt. „Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le ránk. Ha majd nagyon egyedül érzed magad, emlékezz rá, a nagy királyok odafentről figyelnek téged. És köztük leszek én is” – mondta Mufasaként Az oroszlánkirályban, és jó volt hallgatni, ahogy a filmvilág oroszlánjaként és királyaként időnként védelmezőn elbődült. Nyugodjék békében!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Csuja Imre a kelenföldi erőműben talál rá a klasszikus zenére – így újít a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.


Csuja Imre a kelenföldi erőműben csodálkozik rá a Liszt Ferenc Kamarazenekarra az együttes új imázsfilmjében. Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.

- A Liszt Ferenc Kamarazenekar imázsfilmjében a rozsdaövezetben feltárul egy ajtó, és megszólal Grieg magával ragadó zenéje. Mit üzentek ezekkel a képsorokkal?

- Ami a film képi világát illeti, a kelenföldi erőmű indusztriális környezete, a belső terek megkopott, de még mindig csodálatos art deco stílusa ragadott meg minket. A vezérlőterem az ólomüveg ablakokkal, a futurisztikus kapcsolóasztalokkal tökéletes helyszín volt a mi zenekarunknak. Remélem, hogy Grieg g-moll vonósnégyesének ez az energikus részlete, ami az imázsfilmben elhangzik, egy pillanat alatt életet visz a már nem működő erőmű falai közé, ahol valaha áramot termeltek. Csuja Imre egy portást alakít, aki a Sokol-rádión zenét hallgat, aztán a távolból hangokat hall, kinyit egy ajtót, és ott vagyunk mi, teljes létszámban. Ezzel a filmmel az új tagjainkat is szeretnénk megmutatni.

- Rendkívül sokat utazik a zenekar. Milyen visszajelzéseket kaptok a turnékon?

- Mindenhol, ahol az elmúlt években jártunk, szívesen fogadták és várják vissza a zenekart.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar vonzerejét – a szép játékon túl – a szokottól eltérő, kísérletező műsorpolitikája jelenti, úgy látom, a szervezők és a közönség is hálásan fogadja, hogy valami újat viszünk nekik ahhoz képest, amit a legtöbb kamarazenekar nyújtani tud.

Épp most készítettünk egy lemezfelvételt Pablo Barragán klarinétművésszel és Sárközy Lajos zenekarával a német Accentus kiadónál Szinergia címmel, ami máris pozitív visszajelzéseket kapott. Csaknem öt év telt el, mióta átvettem a zenekar művészeti vezetői pozícióját, és a legfontosabb mérföldkőnek tekintem, hogy kiforrott egy új repertoárunk, és ezt megmutathatjuk a világnak.

Már a harmadik éve rendszeres résztvevői vagyunk a Musik der Meister-sorozatnak a bécsi Musikvereinban. Az előző évi svájci utazásaink eredménye, hogy 2026-ban visszalátogathatunk Genfbe, és nem először járunk Kronbergben, ami párezres kisváros létére nagy találkozási pontja az európai klasszikus zenének Németországban. Ha minden jól megy, sikerült megszerveznünk egy kínai turnét is, hiszen az ázsiai országban nagyon erős és „versenyképes” koncertélet alakult ki az elmúlt bő évtizedben. De jártunk Dél-Amerikában – Chilében és Brazíliában – az elmúlt évben, ahol nagyon lelkesen fogadták a magyar zenét, valamint Norvégiában, ahová ritkán hívnak külföldi együttest. Hamarosan erdélyi körútra indulunk, november elején négy koncertet adunk.

A képen: Várdai István / Fotó: LFKZ Gordon Eszter

- Az új évadban indul a „60 percben” című koncertsorozat. Mi inspirált erre a koncepcióra?

- Ezek a szünet nélküli, egy órás hangversenyek megengedik, hogy egyetlen lendülettel megragadjunk egy-egy témát, zenei korszakot vagy motívumot. Mindenkinek ajánljuk, akár kezdő zenehallgatóknak is, bárkinek, aki nyitott a felfedezésre és szeretne többet tudni a zenetörténet korszakairól. A „60 percben” ötlete akkor merült fel bennünk, amikor a 45-50 perces gyerekkoncertek után visszahallottuk a fiataloktól, hogy szívesen eljönnének a hangversenyeinkre. Az első alkalomra október 19-én kerül sor a Pozsonyi úti református templomban, ahol barokk műveket adunk elő Bachtól Händelig, én pedig Vivaldi egyik csellóversenyét játszom. Később pedig a klasszika, a romantika és a kortárs zene kincseit mutatjuk be.

Fotó: LFKZ Kőhidai Szabolcs

- Ihlet és forma címet viseli az évad. Kiket lát vendégül a zenekar?

- Minden évben igyekszünk olyan szólistákat meghívni, akiket a hazai közönség talán még nem ismer, de mi már tudjuk, micsoda értéket képviselnek. Nagyon örülök minden egyes alkalomnak, amikor egy olyan darabban muzsikálhatunk, mint Schumann csellóversenye. Vendégünk lesz Roman Simovic, aki a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestereként és szólistaként is fantasztikus muzikalitással rendelkezik, és a miénkhez hasonló izgalommal nyúl hozzá az olyan ritkaságokhoz, mint Sosztakovics hegedűszonátája, amit vonószenekarra és ütőhangszerekre szabott átiratban adunk elő. A meghívásunkra jár először Magyarországon a francia trombitaművész, Lucienne Renaudin Vary, akit üstökösként üdvözöltek pár éve a szakmában. Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam hegedűművészek mellett régi ismerősünk, Dmitry Sitkovetsky is itt lesz az általa átdolgozott Goldberg-variációkkal. Várjuk a közös munkát az Anima Musicae Kamarazenekarral, Bartók Zenéje különleges feladat lesz. Az évad lezárásaként Fejérvári Zoltán a magyar zene egyik kevéssé ismert mestere, Veress Sándor Zongoraversenyével lép fel május 14-én. Muszorgszkij darabja, az Egy kiállítás képei pedig az Everest lesz számunkra, és úgy néz ki, saját átiratban adjuk elő.

Jegyvásárlás ide kattintva!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Alekosz exe is felbukkant a Megasztárban: Így énekelt Varsányi Réka a válogatón – videó
Réka két éve foglalkozik énekléssel, most szerencsét próbált a tehetségkutató színpadán. A zsűritől jó kritikákat kapott, de nem jutott tovább.


Váratlanul felbukkant a Megasztárban Varsányi Réka. Az Ázsia Expressz negyedik évadában Alekosz oldalán megismert édesanya bár nem jutott tovább, pozitív kritikákat kapott a zsűritől.

Réka másfél évig volt együtt az izom celebbel, de ahogy fogalmazott: annyi sérelem érte, hogy egy ponton el kellett döntenie, boldog szeretne-e lenni, vagy marad Alekosz mellett. A 32 éves édesanyát a válogatóra kislánya és kisfia kísérte el. Rékát a műsorvezető, Ördög Nóra egyből felismerte, a zsűrinek azonban okozott némi fejtörést, hogy honnan ismerős számukra a hölgy.

Réka elmondta, hogy két éve foglalkozik énekléssel.

Erre Caramell meg is jegyezte, nagyon bátor, hogy ennyi tanulás után megpróbálkozik a Megasztár színpadán.

Réka egy Norah Jones számmal készült, és azt is elmondta, hogy nagyon izgul.

Ez végül sajnos a produkcióján is érződött, és végül Rúzsa Magdi le is intette éneklés közben.

„Még nagyon sok technikai dolog van, amiket ha megoldasz, el tudom képzelni, hogy sok gyakorlással és tanulással, ha újra eljösz ezzel a dallal, akkor az nagyot fog ütni. Még azért nem”

- fejtette ki az énekesnő a véleményét. A többi ítész is hasonló véleményt fogalmazott meg, Marsalkó Dávid például Rékának csodás hangja van.

Végül Réka nem jutott tovább, ahogy fogalmazott: a lámpalázat még le kell küzdenie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Bréking! Azahriah bejelentette a visszavonulását: „Itt az ideje megpihenni, sok dolgot helyretenni”
Azt azért hozzátette, hogy még idén november végén jön a koncertfilm (Mi vagyunk Azahriah), majd lemegy még egy európai turné, de ezután egy darabig felszívódik.
Fotó: Instagram - szmo.hu
2024. október 06.



“Itt az ideje megpihenni, sok dolgot helyretenni, gondolkozni, változtatni, de legfõképpen tanulni tovább és fejlődni” – kezdte vasárnap kora délután a Youtube-csatornáján közzétett üzenetében Azahriah.

Azt is elárulta, hogy hamarosan visszavonul.

“Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb, de biztosan érzem, hogy az a jelenés nagyobb lesz, mint bármi eddig”

– írta az üzenetben az idén a Puskás Arénát háromszor megtöltő énekes.

Azt azért hozzátette, hogy még idén november végén jön a koncertfilm (Mi vagyunk Azahriah), majd lemegy még egy európai turné, és ezután egy darabig felszívódik.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Dalolászás az elmegyógyintézetben – A Joker: Kétszemélyes téboly merész, mocskos és gyönyörű, mégis sokaknak lesz csalódás
Nem azt kapjuk, amit várunk, Joaquin Phoenix és Lady Gaga őrült románcában azonban sokkal több van, mint ami elsőre látszik.


2019-ben bombaként robbant be a filmvilágba és a köztudatba Todd Phillips Joker című filmje a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Nem sokan számítottak arra, hogy a Másnaposok-trilógia, a Terhes társaság, a Cool túra, a Sulihuligánok és a 2004-es Starsky és Huch rendezőjének képregényfilmje megnyeri a fesztivál fődíját, a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt. Ráadásul teljesen jogosan. A Joker ugyanis minden volt, csak nem egy konvencionális képregényfilm.

Inkább egy Martin Scorsese nyomdokain járó „psziché-thriller”, az emberi lélek – jelen esetünkben egy Arthur Fleck nevű, az édesanyjával a létminimumon élő, súlyos mentális problémákkal élő férfi (Joaqin Phoenix) – komoly és komor vizsgálata, ahogy új identitást felvéve menekülni próbál a való élet nyomasztó mindennapjai elől.

A Joker szinte mindent elért, amit egy film elérhet: 11 Oscar-díjra jelölték, amelyből kettőt meg is kapott (Phoenix lett a legjobb férfi főszereplő, és a film zenéje is szobrot kapott), ráadásul ahhoz képest, hogy a divatos Marvel-filmektől annyira különbözött, amennyire csak lehet, és egyáltalán nem próbálta kielégíteni a széleskörű nézői igényeket, óriási kasszasiker lett, több mint egymilliárd dolláros bevételre tett szert világszerte.

A film egyébként kerek egésznek tűnt, alapvetően nem igényelt folytatást, az ilyen Oscar-matériák története amúgy is ritkán kap továbbgördítést. A Jokerről sem feltétlenül gondoltuk, hogy lesz második része, de úgy tűnik, ez egy ilyen franchise, folyton meglep. Minden bizonnyal azért a Warner stúdió presszionálta Phillipséket, hogy dobjanak már össze még egy etapot ebből az egymilliárdos projektből. Az alkotók elmondása szerint pedig végül azért jött létre a Joker: Kétszemélyes téboly, Joaquin Phoenix pedig azért vállalt el a már több mint 40 éves karrierje során először egy folytatást, mert kiokoskodtak hozzá egy olyan felfogást, ami megért egy újabb menetet.

A fentiek tükrében pedig talán egyértelmű, hogy ez a szellemiség minden, csak nem tipikus. Méltó a Jokerhez.

Phillips és forgatókönyvíró-társa, Scott Silver ugyanis azt találták ki, hogy beemelik Arthur Fleck történetének elmesélésébe a musical műfaját is. A Kétszemélyes téboly tehát továbbra sem feltétlenül keresi a nézők kegyeit, sőt, talán még inkább megosztó lesz, hiszen egyrészt a musical jelen korunkban nem épp a legnépszerűbb zsáner, másrészt szinte az egész film az Arkham Elmegyógyintézetben (inkább börtön az) és egy tárgyalóteremben játszódik…

A sztori szerint az első részben a talkshow-házigazda Murray Franklint (Robert De Niro) élő adásban lelövő, és ezzel Gotham utcáin súlyos zavargást szító Arthurt letartóztatják, és az Arkhamba csukják. Éppen a tárgyalására vár, miközben persze továbbra is médiaszenzáció, sok rajongója akad, sőt, egy filmet is forgattak róla. Az intézetben láthatjuk a mindennapjait, többek között a nem túl kedves őrök (élükön Brendan Gleesonnal) ténykedéseit, akik saját szórakoztatásukra („Mondj egy viccet, kapsz egy cigit!”) használják Flecket. Az itteni körülmények persze erősen megviselik őt, ám találkozik a szintén bentlakó Lee Quinzellel (Lady Gaga), aki élénk érdeklődést mutat iránta, és hamarosan egymásba szeretnek. Majd jön a tárgyalás, amely kiemelt médiafigyelmet élvez, százak tombolnak a bíróság épülete előtt bohócmaszkokban/-sminkekben.

Vajon sikerül-e Arthurnak az oldalán Lee-vel megúszni a villamosszéket, az ellene dolgozó ügyész, bizonyos Harvey Dent (Harry Lawte) ugyanis halálbüntetést kért az öt gyilkosságért.

A Joker: Kétszemélyes tébolyról már most látszik, hogy többségében csalódást okoz a nézőknek és a kritikusoknak egyaránt. Senki nem ezt várta ugyanis a folytatástól. Ha egyáltalán várt valamit. Mert abban azért igazuk van, hogy alapvetően nem volt szükség rá. Illetve azzal vádolják még sokan, hogy az egész sztori lényege annyi, hogy az első rész történéseit magyarázza. Ebben is van valami. A Kétszemélyes tébolytól nagyjából azt várhatjuk, hogy Arthur megússza-e a halálbüntetést vagy nem, esetleg sikerül-e megszöknie Lee-vel, és átvenni az uralmat a gothami bűnbandák felett. Aki azonban csak ennyire számít, valóban csalódni fog

Ez a Joker továbbra sem az a Joker, akit a Batman-filmekből ismerhetünk. A Kétszemélyes téboly ezúttal is Arthur lelkivilágát helyezi a reflektorfénybe, a musicalbetétekkel pedig az ő elméjében zajkló lelkiállapotokat igyekszik érzékeltetni.

Joaquin Phoenix ismét parádésan alakítja őt, minden egyes rezdülése, a két énje, a visszafogott, akár gyámoltalannak és tehetetlennek is mondható Arthur és az elsöprő karizmájú Joker (akit igazán egy csodás tárgyalótermi jelenetben láthatunk, amúgy a film játékideje alatt nem túl sokat) közötti őrlődés, valamint az életnek nevezett poklából számára kiutat jelentő Lee iránti érzelmei egyaránt tisztán leolvashatók az arcáról. Lady Gaga pedig tökéletes partnere ebben.

Nehéz a Kétszemélyes tébolyt spoilerek nélkül elemezni, hiszen legfőbb ötlete és vélhetően elkészítésének legnyomósabb oka épp az utolsó snitt, amelynek a hátterében látható valami, ami jelentősen átformálja e franchise-ról alkotott képünket, felfogásunkat. Figyeljünk oda, mert nem érdemes lemaradni róla!

Phillips filmje tehát még annyira sem ismer kompromisszumot, mint az előd, nagy költségvetése tükrében pedig egy kifejezetten bátor és ambiciózus vállalkozásnak tekinthető, amit nem vesz majd be mindenki gyomra, pedig egy kifejezetten sokatmondó és metaforákkal teli, szépen megénekelt sztori többek között a média szenzációhajhász erőszakéltetéséről, és arról, hogyan romanticizáljuk a bűnt. Az egész egy feltartott középső ujj azoknak, akik félreértették az első részt, és menőnek gondolták mindazt, amit Arthur Jokerként véghezvisz. Reméljük, idővel megkapja azt a figyelmet és elismerést, amit megérdemel!

Link másolása
KÖVESS MINKET: