KULT
A Rovatból

Szörnyű kamaszkori traumájára volt gyógyír Carlos Santana milliókat megérintő zenéje

75 éves a latin rock megteremtője. A legigazibb Santana persze mindig élőben szólal meg, amikor senki és semmi nem áll útjában.

Link másolása

1983. május 13, péntek. Este 8 óra, Budapest Sportcsarnok. Valami különleges borzongás fut át a termen. Eljött közénk Woodstock egyik hőse, a rock-világ egyik legegyedibb hangú gitárosa, Carlos Santana és fergeteges zenekara. Néhány héttel korábban a metrómegállónál állt a sor a két koncert jegyeire várakozva. Tizennégy éve várok erre a találkozásra, amióta egyik barátomnál meghallottam az Abraxas című albumát és végig követtem pályafutását összes kitérőjével együtt.

A délutáni buli már megvolt, valaki megemlíti, hogy néhány órája született meg Santana első gyermeke, Salvador. Aztán egy pillanatnyi sötét és be is indul a gépezet, a nyakigláb fekete énekessel az élen, de ott van maga Carlos is sötét szemüvegben, és hamarosan csak az ő aurájában létezik mindenki. A nyolctagú banda, köztük egy dobos és három ütős az eget is lezenéli, a nagy slágerektől – Evil Ways, Watch Your Step, Open Invitation és persze Black Magic Woman példaképe, Szabó Gábor Gypsy Queenjével egybe gyúrva – a kifinomult, jazzes rögtönzésekig – Incident At Neshabour, Toussaint L’Overture – és az olyan latinosan szenvedélyes, romantikus darabokig, mint a Samba Pa Tí, ahol Santana bemutathatja azt, amiről két akkord után is felismerhető az ő Gibson Les Paul gitárja: a hosszan kitartott, majd hirtelen elengedett hang, illetve a röpke frázisból elindított, végletekig felgyorsuló és besűrűsödő szóló.

Másfél óra egy pillanat alatt elszáguld, néhány percig tartó vastaps után a zenekar visszajön és nyomnak még egy másfél órát. Az ütősök, a kubai Armando Peraza dirigálta „gorillák”, karneváli hangulatot varázsolnak Budapestre, Carlos pedig egymaga akkorát játszik, amekkorát tán még Woodstockban sem.

Nehéz eldöntenem, hogy a 75 éve, 1947. július 20-án a mexikói Autlánban született muzsikus melyik korszakát szeretem a legjobban. Az első éveket, amikor a Kaliforniában felszedett bluesból, a karibi ritmusokból és az otthonról hozott tijuana-zenéből elegyített, jobb híján „latin rock-os” lemezeket, amelyek legjobb dalait a mai napig játssza? „Végtelenül meztelen zenét játsszunk, hogy szeretkezzetek” – mondta akkoriban. Pedig az akkor alig huszonéves muzsikusnak nagy szüksége volt arra, hogy kiadja magából minden fájdalmát: a bordélyházak világában serdült kamasszá, itt kezdett zenélni apja nyomdokain, és ezekben az években érték azok a szexuális bántalmazások, amelyek később évekig nyomot hagytak párkapcsolatain is. Erről azonban csak évtizedekkel később tudott a nyilvánosság előtt beszélni.

Lehet, hogy éppen ez vezette őt ahhoz a spirituális útkereséshez Sri Chinmoy mester mellett, amely zenéjét is elmélyültté tette az 1972-es Caravanserai albumtól kezdve. Ezekben az években használta a Mestertől kapott Devadip (Isten fénye) nevet és jegyben dolgozott együtt John Coltrane özvegyével, Alice-szel, Mahavishnu John McLaughlinnal, Herbie Hancock-kal és Wayne Shorterrel. Éppen e ciklusban írt lemeztörténetet azzal, hogy az 1980-as Swing of Delight volt az első jazz/rock album, amelyet – még a CD-korszak előtt – digitálisan vettek fel. Ezeket a lemezeket olyankor hallgatom szívesen, amikor magam is befelé néző hangulatban vagyok. De vannak kedvenceim a „populárisabb” korszakából, például az 1981-es Zebop! tökéletes a régi és az új Santana-rajongóknak egyaránt.

Furcsa módon az 1999-es, 9 Grammy-díjjal kitüntetett Supernaturallel és az azt követő „koprodukciókkal” nem tudtam soha igazán megbarátkozni. Valahogy úgy éreztem, hogy éppen a Santana-zene lényege veszett el bennük. A 2010-es években aztán részben visszatért a gyökerekhez: a 2012-es Shape Shifteren két magyar vonatkozású instrumentális darabja is van, a Macumba in Budapest és a Mr. Szabo, amelyben Carlos kiváló jazz-gitárosunk stílusában játszik, majd a 2019-es Africa Speaks-ben tiszteleg a „civilizáció bölcsője”, a dzsungel előtt, ahol szavai szerint „az éjszakai csillagok a növényekkel, az állatokkal és az emberekkel kommunikálva kimondták az egyetemes igazságot.” Igazi világzenei gyöngyszem, miközben Carlos legjobb saját hagyományait eleveníti fel.

A legigazibb Santana persze mindig élőben szólal meg, amikor senki és semmi nem áll útjában. Ezt igazolta már Woodstock is, majd az 1975-ben megjelent tripla koncertlemez, a Lotus, amelyben Carlos és társai bemutatják, hogy micsoda zenei asszociációkra képesek, mindenféle műfaji korlátot ledöntve Sztravinszkijtól Jimi Hendrixig.

És mindezt színről színre, a színpadtól alig néhány méterre átélni valóban egyet jelent a test, a lélek, a szellem eggyé való átlényegülésével a Zene által.

Santana eddig 11 alkalommal járt Magyarországon, az első mellett számomra a legemlékezetesebbek az 1987-es és a 2004-es bulik voltak. A 35 évvel ezelőtti koncert előtt először ülhettem le szemtől szembe Carlosszal, és ez a szelíd arcú, törékeny alkatú ember maga volt a megtestesült alázat hivatása iránt, miközben áradt belőle a tiszta szeretet, pedig még gitár sem volt a kezében. Akkori szerkesztőm nem értette, hogy miért tartottam fontosnak megjegyezni: Santana sötét szemüvegben érkezett, de amint beszélgetni kezdtünk, levette...

Az MTK-pályán rendezett koncert egyik meglepetése a Hendrix Band of Gypsyséből ismert Buddy Miles volt, aki ezúttal nem dobosként, hanem gitárosként és persze énekesként hozta soul-os, funky-s hangját. Talán még egy óra sem telt el, amikor ömleni kezdett az eső, pillanatok alatt ronggyá áztunk, de valahányszor úgy éreztük, hogy nem bírjuk már a vacogást, Carlos belevágott valami olyasmibe, amit nem lehetett otthagyni. És most sem adta alább 3 óránál, és bár a végén már a bőrünk alatt is vizesek voltunk, minden pillanata megérte. 2004 júliusában a Papp László Sportarénában lépett fel, Salvadorral a billentyűknél, és bár új sikeres korszakának dalaira – Maria Maria, Smooth – épített, nem maradhattak el a régi tüzes-érzelmes kedvencek, sőt, még ízelítőt kaptunk a gyönyörű Aranjuez-concertóból is, a ráadást pedig John Coltrane A Love Supreme-jével, a legszebb jazz-mantrával fejezte be, amely végigkíséri őt szinte a kezdetektől fogva.

„A lelked mágnes. Nem azt vonzod be, amire szükséged van, vagy amit akarsz, hanem azt, ami magad vagy. A legértékesebb tulajdonod a nyitott szíved” – vallja Carlos, és nem panaszkodhat, hiszen nagyon is széles univerzumról vall zenéje, amelynek kisugárzását több mint fél évszázada élvezzük.

És végezetül hadd jegyezzem meg: 1983. május 13-án, aznap, amikor Salvador Santana megszületett, tudtam meg, hogy életemben először én is apa leszek…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
36 évesen meghalt Ferich Balázs, Azahriah és a Wellhello menedzsere
A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után. Barátja és üzlettársa megható sorokkal búcsúzott tőle.

Link másolása

Hosszú betegség után csütörtök hajnalban meghalt Ferich Balázs, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetője, a Blind Myself nevű magyar metálzenekar korábbi basszusgitárosa - írja a Forbes. A zenei szakember 36 éves volt.

A 2016-ban alapított Supermanagement a hazai piac egyik legsikeresebb szereplője, akik olyan magyar előadókat menedzselnek, mint a Wellhello, a Follow the Flow, az Anna and the Barbies, Dzsúdló, Desh és Azahriah.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez”.

Tóth felidézte, hogy a Cloud 9+ az első banda, amit együtt menedzseltek, és nagy kockázatot vállaltak, amikor megalapították a saját cégüket.

„Balázst imádták az előadóink, kollégái. Über-maximalista volt a melóban, nem elégedett meg sosem a második hellyel. Folyamatosan azon agyalt, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak. Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész hazai sztárvilág gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst: „Mérhetetlen fájdalom”
Tóth Gabi, Czutor Zoltán és a Carson Coma is kifejezte együttérzését. A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után.

Link másolása

Az egész hazai zenei világ gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetőjét.

A zenei szakember számos hazai sztárnak, köztük Azahriah-nak, a Wellhellonak és Dzsúdlónak volt a menezdzsere.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő megható sorokkal búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez.”

A Supermanagement Facebook-oldalán csütörtök délután közzétett bejegyzésére azóta több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük számos hazai sztár is kifejezte a részvétét. A Carson Coma zenekar egy fekete szívvel fejezte ki együttérzését, az AWS gitárosa, Brucker Bence pedig egy érzelmes üzenettel köszönt el Ferich Balázstól.

„A folyamatos profi és maximalista hozzáállásod mindig irigyeltem és nagyon nagy hatással volt rám! Ha nem ismerlek, bizony nem lennék ott ahol. Mindig emlékezni fogok rád!”

- írta többek között a zenész.

„Őszinte részvétem” - írta a hozzászólások között Azahriah gitárosa, Szabolcsi Fészek.

„Őszinte részvétem Gergő, sok erőt a családnak mérhetetlen fájdalom…” - írta Tóth Gabi.

„Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok Gergő!” - üzente megrendülve Czutor Zoltán.

Antal Timi énekesnő egy korlátozott ideig elérhető Instagram-sztoriban, egy fekete-fehér fotóval emlékezett meg, a képhez pedig azt írta:

„Ég Veled, Balázs!”

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Eltemették Tordy Gézát
Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta. A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott.

Link másolása

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A 85 éves korában, március 30-án elhunyt színművész búcsúztatásán elsőként a jövő színésznemzedéke nevében Szőcs Artur mondott beszédet. A színész-rendező felidézte, hogy Tordy Gézát még színművészetisként ismerte meg, majd 15 évadot dolgoztak együtt. Kiemelte: Tordy Gézát ízig-vérig érdekelte a színházcsinálás, fontos volt számára a csapatmunka.

Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta a művészről, akivel 1963-ban találkozott először, és akihez élete leghosszabb barátsága fűzte.

A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott, színészkollégája játékát és közös munkáikat idézte fel. Mint mondta, Tordy Gézában nagy erők lakoztak, nagy dühök és nagy szenvedélyek.

A színészet illanó pálya - fogalmazott. A kincs az az üzenet, amelyet át tudunk adni úgy, hogy a lelkekben minél tovább megmaradjon. "És te, Gézus, ezeknek az üzeneteknek katartikus átadója voltál" - mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: