KULT

Ben Afflecknek lakáshitele lehet és csak ezért vállalta volna el ezt a filmet? – A Konstrukció Rodriguez legrosszabb mozija

Robert Rodriguez és Ben Affleck nevével fémjelzett sci-fi thriller nagyot próbált alkotni, de hatalmasat bukott. Reménytelen lett a végeredmény.

Link másolása

Történetünk szerint Rourke nyomozó (Ben Affleck) lányát elrabolták, és ezt a veszteséget évekkel később sem tudja feldolgozni. Amikor visszatér dolgozni, egy bankrablási ügybe ássa bele magát, aminek a gyanúsítottjai mintha hipnózis alatt állnának. Egy médium (Alice Braga) segítségével elkezdődik egy sci-fi-noir kaland, ami akár jó is lehetett volna…

Robert Rodriguez azt merte állítani, hogy ez a legjobb forgatókönyve, amit valaha írt, és már több, mint 20 éve próbálja megvalósítani. Ez nem véletlen, mert annyira béna az egész, hogy értelmes stúdió nem adott volna erre pénzt.

Túl nagyszabású, túl epikus és összetett akar lenni.

Egyszerre akar egy Christopher Nolan-féle Eredet és Tökéletes trükk lenni, miközben a játékideje csak 90 perc, a ráfordított költségvetés pedig töredéke egy akció-sci-finek.

Jaj, elmondtam a film legjobb részét! 90 perc a játékidő és nem kell tovább nézni! Majd miután megnéztük, olyan, mint egy pohár langyos víz, nem esik túl jól, de legalább könnyen átfolyik rajtunk. Agylohasztóan buta az egész.

Folyamatosan jönnek sorban a rosszabbnál rosszabb forgatókönyvírói húzások.

Egyik karakter magyaráz egy háttérinfót, a mellette lévő hozzászól, ami behoz egy újabb megmagyarázandó fogalmat. A negyedik-ötödik ilyen párbeszéd után kikapcsol a néző. Igazából a főszereplőn kívül mindenki folyamatosan magyaráz. Ben Affleck eközben az egész film alatt álmos fejjel néz és faarccal reagál az eseményekre. Semmit nem tesz hozzá a karakaterhez, meg sem próbál színészkedni. Valószínűleg neki is van lakáshitele, mert más okot nem látok, hogy ezt a szerepet miért vállalta el.

Az ámulatba ejtő vizuális effektek mintha a kétezres évekből köszönnének vissza, ez is mutatja, hogy az egész mennyire kisstílű. Értem, hogy nem volt elég pénz Avatár 2 szintű CGI-ra, de ez nem megbocsájtható amiatt, amit a vásznon látunk. A díszletek gyengék, alig van helyszín, amit pedig látunk, az teljesen élettelen. Olyan érzésem van, hogy még statisztákra sem volt elég a költségvetés.

Nemcsak a látvány gyenge, a rendezés is jellegtelen.

Robert Rodrigueznek, még ha eddig rossz filmet is csinált, akkor is volt egy markáns stílusa. A Konstrukció olyan, mintha egy mesterséges intelligencia rendezte volna az egészet, amíg ő Tarantinóval bulizott valahol. Egyáltalán nem érezni rajta a kézjegyét. Lehet, hogy ez a film volt Rodriguez álma, de a végeredmény inkább egy rémálomra emlékeztet. Őszintén tudom mondani, hogy ez az író/rendező legrosszabb filmje, pedig láttam a Cápasrác és Lávalány kalandjait.

Az Afflecken kívüli színészek is csak lézengenek, Alice Braga az egyetlen aki próbálkozik, de amint megszólal, a szövegkönyv kizökkenti a nézőt a filmből. Ennyi ökörséget egy helyen régen hallottam. Egyik logikai bakitól a másikig kúszik-mászik a film. Szegény William Fichtner sok filmben csak mellékszereplő volt, most végre kapott egy nagyobb szerepet mint főgonosz, de pont egy olyan filmben, ami halálra van ítélve. A többi mellékszereplő teljesen feledhető, mintha egy realityben lennének statiszták.

Ennek a filmnek nem szabadott volna moziba kerülnie.

Nem tudom azt mondani rá, hogy túl ambiciózus volt, vagy túl sokat akart, mert nem. Ezekkel a tehetséges színészekkel, ennek a filmnek sokkal jobbnak kellett volna sikerülnie, még akkor is, ha szűkösebb volt a pénzügyi keret. A végeredmény azonban sokszor egy közepes délutáni streaming filmnek sem felel meg. Néha már-már TV-film színvonalú effekteket és megoldásokat látunk a vásznon. A történet pedig nem csavaros, hanem nettó butaság a négyzeten. Saját maga által ásott verembe esik bele többször is.

Más filmeknél azt kell keresni, hogy mi az, ami nem működik, a Konstrukcióban azt kell keresni, amit dicsérni lehet.

Ezzel a filmmel büntetni lehet, kín és szenvedés.

A kezdő akciójelenet az egyetlen nézhető akciószcéna, de azon kívül minden szétesik.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
Gut, besser, Presser – koncertkritika
Öt év után adott koncertet a Papp László Sportarénában mindenki Pici bácsija, felejthetetlen élményt nyújtva a rajongóknak.

Link másolása

Azt hiszem, nincs még egy olyan zenekar a világon, amihez olyan intim viszony fűzne, mint az LGT-hez.

Kapcsolatunk nagyon romantikusan indult. 1990-ben, a taxisblokád idején 14 éves voltam. A szüleim nem engedtek ki a házból, mert nagyon féltek, hogy megismétlődik 56’. Így hát jobb híján egész nap otthon gubbasztottam, és – internetről még nem is hallottunk – tévéztem.

A kerületi kábeltévé véletlenül épp a Sándor Pál által rendezett Locomotiv GT show című filmet adta. Ha van szerelem első látásra, ez az volt. Teljesen magával ragadtak az LGT slágerek.

Még épp jókor jött a felismerés, hogy ott lehessek 1991-ben a Nyugati-pályaudvaron, az utólag már megmosolyogtató elnevezésű Búcsúkoncerten, kétszer is.

LGT-rajongásom köztudott volt, olyannyira, hogy gimnáziumban egy fizika felelésem azzal kezdődött, hogy a tanár LGT dalokat sorolt és meg kellett mondanom, melyik albumon van.

Rajongóként egyébként eléggé félénk – van aki úgy fogalmazna: balfasz – tudok lenni. Nem is olyan rég például besétáltam a kormányablakba, ahol ott ücsörgött a várakozók között Karácsony János – és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ő az, ezért nem szólítottam meg. Később ráírtam a közösségimédiában és megerősítette, hogy tényleg ő volt.

Mindezt csak azért írom le, mert érzékeltetni szerettem volna, mennyire sokat jelent nekem, hogy eljutottam Presser Gábor koncertjére.

Presser utoljára 2018-ban tartott koncertet az Arénában. Most olyan hamar elkeltek a jegyek a két estére, hogy végül megnyitották a pénteki főpróbát is – szerencsémre.

Az ember persze mindig izgul egy kicsit ilyenkor, nem ritkaság, hogy a fiatalkori bálvány az évek múlásával veszít csillogásából. Nagy csalódás volt például tavaly nyáron John Cleese szereplése, aki persze mindig is a humortörténelem egyik legmeghatározóbb alkotója és előadója marad, de kifejezetten gyenge, megúszós előadást láthattunk tőle.

Presser Gábor azonban nem okozott csalódást. Habár „csak” a főpróbán vettem részt, ez azonban egyáltalán nem érződött.

Pedig ha valaki, ő megengedhetné magának, hogy kimegy a színpadra, eljátssza a népszerű slágereit, aztán a kasszához fárad.

De ő nem érte be ennyivel. A régi dallamokat újragondolta, áthangszerelte, és körülvette magát tehetséges kollégákkal, akik mind hozzátettek valamit, amitől még különlegesebb élményt kaptunk. A koncert minden egyes pillanatában több munka, ötlet és alázat volt, mint John Cleese egész estés előadásában.

Nekem persze legjobban azok a részei tetszettek a koncertnek, ahol LGT dalok csendültek fel, de ezek sem úgy, ahogy megszokhattuk. Instrumentális kompozíciókká gyúrva, bravúrokkal tűzdelve, bizonyos dalokat csak egy két taktus erejéig felvillantva.

Például amikor a Menni kéne ürügyén felcsendült kicsit az Ezüst nyár, vagy a Hirdetés. Igazi funservice, hiszen ezek a nóták ritkán szerepelnek a rádiók műsorain, csak az igazi rajongók ismerik fel őket pár hangból.

Azt is megtapasztalhattuk – sokadszorra –, hogy Presser nem csak nagyszerű dalszerző, énekes és előadóművész (a kettő nem mindig jár kéz a kézben!), de tehetséges és képzett (szintén nem egyértelmű párosítás) zenész, akinek ráadásul remek humora is van.

Például, a Szeberényi Danival és Holló Auréllel közösen bemutatott „ökörködésükben” (Presser fogalmazott így) mindkét tulajdonságát megcsillogtatta. A Gyere ki a hegyoldalbant adták elő olyan módon, hogy az megállta volna a helyét a világ bármely humorszínpadán is mint zenei paródia. Persze ehhez az is kellett, hogy Dani és Aurél minden tekintetben méltó partnere volt a Mesternek.

A koncertet Novák Péter rendezte. Miután az LGT repertoárjának visszatérő motívuma a cirkusz, adta magát, hogy cirkuszi kavalkádot körítsen Pici bácsi köré a Soharóza és a Fitos Dezső Társulat segítségével.

Ha pedig mindez nem lett volna elég, Presser nagyszerű játszótársakat is hívott. Impozáns névsor: Sena, Rúzsa Magdi, Vitáris Iván érkezett a színpadra néhány dal erejégi. De mind közül kimagaslott Falusi Mariann.

Sokadszorra állapítom meg, hogy Mariann énekesnői kvalitásai sokkal de sokkal többre predesztinálnák, mint a Padödö. Nem csak hangban, technikában, de mélységben is. A Ne szeress engem-et képes volt sajátjává tenni, pedig hát az eredeti előadó, Deák Bill Gyula sem a futottak még-kategória. Ugyancsak megrázóan szép volt amikor Presserrel duettben énekelte a Várlak című dalt. Mariann szereplése mindenképp az est libabőrös pillanatai közé tartozott.

Nem nosztalgiakoncertet láthattunk, hanem minden elemében friss, mai, modern, mégis autentikus zenei élményt kaptunk. Mintha egy új konceptlemez bemutatóján jártunk volna. Sokat megadnék érte, ha készülne belőle album, de tudom, a mai világban ennek kicsi a realitása. Reméljük viszont, hogy Presser Gábor még sok-sok koncertet ad.

Menjetek el, mert ő tényleg szereti a közönséget, és ezt csodás zenei ajándékokkal fejezi ki újra és újra.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Szirtes András filmművész
A Magyar Filmművészek Szövetsége közleményben tudatta a 72 éves rendező-operatőr-színész halálhírét.

Link másolása

Ma délelőtt került ki a Facebookra a Filmművész Szövetség közleménye Szirtes András haláláról.

Szirtes András 1969-ben érettségizett egy elektroműszerész szakközépiskolában, és villanyszerelő ipari tanuló lett. 1969–1994 között a Mafilm munkatársa, ahol villanyszerelő, műszerész, kábeles, segédmikrofonos, szalagjátszós, vágóasszisztens, vágó, segédoperatőr, operatőr, rendezőasszisztens, végül rendező volt.

1974–1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakos hallgatója volt. 1975-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát. 1987–1989 között az USA-ban tartott egyetemi előadásokat. 1990-től a Szirtes-Film Kft. vezetője.

Tagja a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Filmrendezők Céhének; a Kisoroszi Természetvédők Egyesület elnöke.

Szirtes András 72 évet élt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Leadták a Petőfi rádión az Orbán nevének közmédiás kisípolására utaló Carson Coma-dalt
A Petőfi tévén februárban kikevertek Beton.Hofi dalából két sort. Erre utal a Carson Coma A Feldobom a követ című dalában, de a Megafon is megkapja a magáét.

Link másolása

Péntek este leadták a Petőfi rádióban az Orbán Viktor nevének közmédiás kisípolását emlegető Carson Coma-dalt – szúrta ki a 444.

Többek között ezek a sorok szerepelnek a Carson Coma áprilisban bemutatott, Feldobom a követ című dalában:

„Utcai harcos orcán fintor,

Ki fogod sípolni, hogy ***?

Mikor az ember strómanként viccel,

Mandinerből a gyűlölet spriccel”

A miniszterelnök nevének kisípolása arra utal, amikor februárban a közmédia Petőfi tévéjének műsorában kikeverték Beton.Hofi Bagira című dalából azt a két sort, hogy „Belehalok, milyen szabad ország ez/ Anyámnak írok sms-t és az Orbán les”. Péntek este nem sokkal este tíz óra előtt adták le az ugyancsak a közmédiához tartozó Petői rádióban a Feldobom a követ című Carson Coma-számot.

A dalban az ominózus kisípolás felemlegetése mellett más NER-kritikus sorok is vannak, a Carson Coma pedig korábban nyíltan kritizálta a kormányt.

A 444 szerint a képet némileg árnyalja, hogy korábban is voltak a Petőfin Carson Coma-számok, igaz, ezt a rendszerkritikus dalt nem találták meg a korábban játszottak között. Ugyanakkor a Feldobom a követ leadása akár egyfajta szerkesztői reakció is lehetett arra a pénteki hírre, miszerint tömeges leépítés zajlik a Petőfi rádiónál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Senki nem lesz belőled!” – Miklósa Erika könnyek között idézte fel édesapja szavait
Erika coachtársai nem hittek a fülüknek a vallomás hallatán.

Link másolása

László Annamária félelmei feltépték Miklósa Erika sebeit, ugyanis ő is tele volt félelemekkel 36 éves koráig:

„Azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó.”

Erika coachtársai nem hittek a fülüknek a vallomás hallatán, ezért Curtis nem is hagyta annyiban a témát, majd öleléssel vigasztalta az operaénekesnőt.

László Annamária produkciója:

Így értékelték a coachok a teljesítményét:


Link másolása
KÖVESS MINKET: