MÚLT
A Rovatból

Az öngyilkosságok sorára buzdító kastély és a vörös démon szelleme - szomorú szerelmek nyomában

Szerelmesek, akik elkeseredésükben vízbe ölték magukat, és egy peches asszony, aki halottnak hitt ura testvérének szült gyereket. Meseszép magyar helyszínek, amelyekhez rengeteg vér tapad.

Link másolása

Shakespeare-i drámákért nem kell messzire mennünk, kicsiny hazánk is bővelkedik efféle históriákban. Szerelmi katasztrófaturizmus négy különleges helyszínen.

A kastély, amely vonzza a halált

A balatonedericsi Fekete-kastély elvileg a nyílászárók eredeti színe miatt kapta a nevét, de elnézve a falai között zajlott sorozatos vérontásokat, más vonatkozásban is megállja a helyét az elnevezés. A 20. század elátkozott épületének első gyilkossága 1921-ben történt, ekkor egy gulyáslegény féltékenységből ölte meg az ott szolgáló szakácsnőt. Két évre rá a tulajdonos, Nedeczky Jenő vetett véget az életének, pont a 74. születésnapján. Utána többször cserélt gazdát az épület, 1928-ban egy pesti ügyvédé, Vág Jenőé lett az ingatlan. A soron következő kastélytulajdonos is önkezével vetett véget az életének, miután rajtakapta a feleségét egy másik férfival. Ezt már túlzás volna fokozni még egy B-kategóriás horrorfilmben is, de az élet forgatókönyve ütősebb:

az özveggyé lett feleség új vőlegénye szintén öngyilkosságot követett el, miután a nő ismét másra vetette ki hálóját.

A balatonedericsi Fekete-kastély (Fotó: Máté Bence/Wikipédia)

A csalfa asszonyt ekkor behálózta egy csaló, Kaály Nagy Adorján alföldi földbirtokosnak és tengerésztisztnek adva ki magát. A férfit a rendőrség már körözte tizenháromszoros bigámia vádjával. A meggyőző svindler a nő pénzét elszórva továbbállt, ezért az özvegy kénytelen volt eladni a kastélyt, de ezzel is csak tovább fokozta a fokozhatatlant. Az új vevő egy nyugdíjazott miniszteri főtanácsos volt, pontosabban látszólag: valójában kettős hírszerzőként dolgozott. Amikor lebukott a németek előtt, hogy szovjet-párti, 1945-ben ő is öngyilkos lett, ezzel az ötödik halálesetet rovátkázva a kastély falára. A háború után egy ideig üdülőként üzemeltették, de mára lelakott, kietlen és hátborzongató szellemkastélyként őrzi a régmúlt titkait.

A harcias várúrnő egyszer lett szerelmes, nyolcan haltak meg miatta

A Mátránál található Sirok fő látványossága a majdnem 300 méteren magasodó vár, amely a 13. században épült egy régi pogány földvár helyén. Több gazdája is akadt az évszázadok során: magánvárként kezdte pályafutását, aztán hol a törökök elleni ostromban szolgált védelmi bázisként, hol maguk a törökök birtokolták, végül lassan rommá enyészett. Fénykorában egy vörös démonnak becézett, gyönyörű úrnő uralta a várat: Kompolti Gizella szeretett édesapja halála után változott búskomorrá. Mosolytalanul járt fel-alá a várban teljes fegyverzetben, tudatosan ellenállva a bármiféle örömnek vagy csábításnak.

A siroki vár a falu felől (Fotó: Bathor/Wikipédia)

Egészen addig tudta betartani elhatározását, míg egy napon be nem toppant hét ifjú vitéz, szállást kérve tőle. Gizella rögtön lángra lobbant egyikőjük iránt, életében először. A vörös hajzugatagáról híres úrnő azonban nemcsak a kiválasztott férfiban, hanem többekben heves érzéseket idézett elő. A vitézek kakaskodva estek egymásnak, hogy elnyerjék Gizella szívét, és a bormámoros éjszakán a csoportos párviadalnak tragikus vége lett.

A versengő láncreakció azt eredményezte, hogy sorban leszúrták egymást kardjaikkal, és többek között Gizella szerelme is meghalt. A végsőkig elkeseredett, harcias várúrnő ezért leszúrta az utolsó párbajozót is, majd levetette magát a legmagasabb bástyáról.

A szóbeszéd szerint napnyugta után máig látni lehet fehér árny formájában, ahogyan a sudár teremtés lezuhan a vár falán. Egyes beszámolók szerint követi őt újból és újból a halálba a hét vitéz szelleme is.

Megölték magukat, hogy együtt maradhassanak

A Sugovica a Duna egyik mellékága Bajánál. A helyiek úgy tartják, hogy az elnevezés egy legendából jött létre, miután a környék leggazdagabb vízimolnárjának lánya, Súgó Vica beleszeretett egy szegény molnárlegénybe. A fiú vett egy nagy levegőt, és elment megkérni gyönyörű kedvese kezét annak édesapjától, ám a szigorú molnár tehetősebb vőt remélt, ezért elhajtotta a hősszerelmest.

Ezután a szerelmespár úgy döntött, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, ezért bánatukban a folyóhoz mentek, és vízbe ölték magukat, hogy legalább a túlvilágon egymáséi lehessenek.

A helyiek körében máig tartja magát a szokás, hogy a parton ülve Vicának panaszolják el szerelmi bánatukat, hátha a leány szelleme éjjel megsúgja, mitévő legyen az ember.

A Sugovica Bajánál (Fotó: Cibike/Pixabay)

Egy prózaibb verzió szerint a névválasztás nem a tragédiából fakad, hanem abból a tényből, hogy arrafelé a víz rendszerint iszapos és zavaros volt. Szláv nyelven ugyanis a sugava rühest jelent, a voda pedig vizet, a vodica annak becézését jelenti, tehát összevonva a két kifejezést „rühes kis vizecskének” nevezték el a helyiek, ami már kevéssé romatikus. Mindenesetre már egy ideje Kamarás-Dunának hívják ezt a hangulatos mellékágat, miután 1923-ban pályázatot írtak ki a név magyarosítására.

Csak az elátkozott fattyú élte túl a családi drámát

A Kelet-Mecsekben található Magyaregregy egy fenséges várról nevezetes: Máré vára azonban szomorú szerelmi dráma színhelye volt fénykorában. A vár ura kötelességének eleget téve elment harcolni egy háborúba, és hűséget várt el asszonyától a csaták végéig. Azonban a hadjárat rendkívül hosszúra nyúlt (és ne feledjük, akkoriban nem volt Messenger és Viber sem, hogy odaszóljon: „drágám, később érkezem”). Máré vitéz szépséges felesége egyre csak várta haza férjét, de előbb-utóbb elvesztette a reményt, hogy újból láthatja kedvesét. Ekkor bukkant fel a közeli Miklós-várból a férj testvére, a nőtlen Miklós vitéz, hogy kissé jobb kedvre derítse az asszonyt. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy a vigasztalásból leánygyermekük is született. Újabb hosszú évek teltek el, amikor egyszeriben megjelent a halottnak hitt Máré, aki végre hazaérhetett a csatározásokból.

Amikor értesült a fejleményekről, a felszarvazott várúr éktelen haragra gerjedt, és a Miklós-várat, valamint saját várát is megostromolta ágyúgolyók töméntelen záporával.
Márévár madártávlatból (Fotó: Civertan/Wikipédia)

Felesége és testvére egyaránt odavesztek a bosszúhadjáratban, egyedül a fattyú leány maradt életben, akit az anyja előtte megátkozott. A legenda szerint azóta is a hegy mélyén elrejtve, a vár pincéjében raboskodik, és minden 77. évben piros pünkösd hajnalán megjelenik, hogy a Máré-völgyi patakban megmártózzon és kifésülje hosszú haját. Csak az törheti meg az átkot, aki arra járva megcsókol egy medvét (másik változat szerint szarvasbikát), egy mérgeskígyót meg egy varangyos békát. Eddig egy vadásznak sem fűlött a foga ehhez a próbatételhez, úgyhogy szegény lány még várhat a felszabadulására egy ideig.

Az impozáns vár ostrom alatt volt 1956-ban, de nem sokkal később helyreállították, és – egy hosszabb szünet után – néhány éve ismét látogatható.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET: