News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Az Így vagy tökéletes a romkom kereteit feszegető, szerethető film, rengeteg nagyszerű alakítással - kritika

Rendkívül szórakoztató alkotás remek színészekkel, de azért vannak szépséghibái. SPOILER VESZÉLY!

Link másolása

hirdetés

A film egyik fontos motívuma, hogy a sértett művészek kutyagumit dobnak a kritikus erkélyére. Talán megértik, ha ezek után a szokásosnál gondterheltebben fogtam hozzá a cikk megírásához. De aztán arra gondoltam, rosszabbat is el tudok képzelni, mint hogy Béres Márta és Fekete Ernő itt szobrozzon a házam előtt, úgyhogy csak belevágok.

Előtte azonban le kell szögeznem, hogy a kritika SPOILEREKET fog tartalmazni.

Somos András (Fekete Ernő remek alakítása) író, akinek első regénye, a Kitöltési útmutató halotti anyakönyvi kivonathoz csúfosan megbukott. Ez persze nem tántorítja el, felveszi a meg nem értett művész pózát, és ennek megfelelően mindent és mindenkit lenéz. (Teszi mindezt úgy, hogy közben egy reklámügynökség kreatív igazgatója, és ehetetlen joghurtokat ad el szép nővel.)

Nem elég, hogy kutyát nem érdekel a könyve, hogy megaláztatása teljes legyen, azokat a babérokat, amikre ő vágyik egy – szerinte – gagyi spirituális könyv, az Így vagy tökéletes szerzője, Tordai Kata (Béres Márta) aratja le.

Amikor találkoznak, Somos természetesen nem hagyja ki a lehetőséget, hogy belegyalogoljon az írónőbe, de Tordai Kata egyáltalán nem esik kétségbe a sebzett macsó önérzet támadásaitól, felveszi a kesztyűt.

Elindul egy furcsa macska-egér harc kettejük között, ami a romkomok íratlan szabályai szerint persze hamar átcsap vonzalomba.

hirdetés

Mert hogy az Így vagy első ránézésére tipikus romkom, és mint ilyen, hozza a kötelező elemeket. Alighanem a készítők is tisztában vannak ezzel, amit önironikus kiszólásokkal érzékeltettek:

- A feleségem lelépett a személyi edzőjével. Jó nagy klisé, mi?

- A pasim megcsalt a legjobb barátnőmmel.

- Oké, döntetlen.

És persze megvan a film vége felé a konfliktus, a nagy összeveszés, ami után jöhet a többé-kevésbé happy end.

Alig tudnék olyan romantikus vígjátékot mondani, ami ne ugyanezt az utat követné. És mégis, egy percig sem éreztem úgy az Így vagy tökéletes nézése közben, hogy már ezerszer láttam, és végképp nem volt unalmas.

Aztán eszembe jutott, hogy volt már hasonló a történelem során. A klasszicizmus idején igen szigorú keretrendszernek kellett a színdaraboknak megfelelniük. Ez alapján például akár Moliere vígjátékairól is ki lehetne mutatni, hogy egy kaptafára készültek. Moliere nagysága éppen abban rejlett, hogy a kaptafa ellenére maradandót tudott alkotni.

Bár nem merészkednék odáig, hogy az alkotókat Moliere-hez mérjem, azt hiszem, az Így vagy tökéletesben is az a jó, hogy a játékfilmekben kötelező dramaturgiai klisék csupán keretül szolgálnak, és az a fontos, amit közé tett Csurgó Csaba forgatókönyvíró és Varsics Péter rendező.

Mert azért semmi sincs teljesen úgy, ahogy várnánk.

Egy tipikus romkomban például Somos András vagy belátná, hogy rossz író (mint John Cusack a Lövések a Broadwayn főhőseként), vagy a film végére megjönne az átélt kalandok hatására az ihlet (maradjunk John Cusacknál: Egy őrült nyár). Ehhez képest Fekete Ernő karaktere csak odáig jut el, hogy belátja, gyáva író, de hogy ez a felismerés mire lesz elég a későbbiekben, azt nem tudjuk.

A film azt sem akarja eldönteni, Tordai Kata jó író-e. Csak annyi biztos, hogy nagyon sikeres, és sok embert megérint a könyve, de a Magyar narancs szigorú ítésze, Csoknyai épp úgy egy talicska szarnak titulálja művét, mint Somos András regényét.

Az alapján, amit megtudunk az Így vagy tökéletesről,

akár igaza is lehet Somosnak, aki egy haragos pillanatában lakótelepi Paula Coelhónak nevezi Tordait.

De nem is fontos, mert a filmben nem ez a lényeg, hanem az, hogy a szereplők miként tudnak megküzdeni a démonjaikkal, főleg, miután kiderül, hogy Kata és András már találkozott korábban, és tudtuk nélkül részesei voltak egymás személyiségformáló traumáinak.

Amin Somos András átmegy, azon a legtöbb korunkbeli, kreativitással foglalkozó férfi – és alighanem nő is – átesik. Amikor sikereket érsz el az „iparban”, de szeretnéd megmutatni, hogy több van benned, a tehetséged nem csak pénzkeresésre jó. Vannak is látszateredményeid – például egy kiadott, de megbukott regény –, ezekbe kapaszkodsz, de közben egyre inkább szembe kell nézned a félelmetes kérdéssel: mi van, ha az imposztorszindrómád nem szindróma, hanem valóban imposztor vagy? Ha tényleg „csak” ennyit érsz? És ekkor jön valaki, és azt mondja: Így vagy tökéletes. Érthető, ha legszívesebben behúzna neki egyet.

Nincs egyértelmű happy end. Bár a nagy összeveszés után jön némi enyhülés, egymásra találás, de hogy ez megint alkalmi összesodródás csak, vagy életre szóló szerelem, ennek eldöntése ránk van bízva.

Különösen tetszett Kata karaktere, aki egy pillanatig sem válik alárendeltté a férfi szereplők mellett.

Somos durva beszólásaitól nem rendül meg, csípőből visszalő, és megmutatja, ő is be tud ám szólni úgy, hogy igazán fájjon. Meg tudja védeni magát, két lábbal áll a földön. Teszi mindezt úgy, hogy közben ízig-vérig nő marad, az összes érzékenységével, érzékiségével, nem lesz harsány, nagyszájú dumagép, sem operett feminista.

Ehhez persze kell Béres Márta nagyszerű alakítása is. Remélem, a Vajdaságban élő és dolgozó színésznőt még sokszor láthatjuk a filmvásznon, vagy akár magyar színpadon is.

Fekete Ernőtől – saját bevallása szerint – nem áll távol Somos András pokróc, kissé narcisztikus karaktere (a vele készült interjú is hamarosan olvasható lesz!), de nyilván ez önmagában nem lenne elég, hogy ennyire élethűen hozza a szerethető seggfej figuráját.

Varsics Péternek rendezőként ez az első nagyjátékfilmje, és nagyon remélem, nem az utolsó. Kisfilmjei is figyelemreméltó alkotások voltak – különösen az A Strange Kind of Love –, de a Quimby sajátos hangulatú Tükrök olcsón videója is az ő nevéhez fűződik.

Csurgó Csaba forgatókönyveivel már találkozhattunk párszor: a Para vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát is az ő munkája.

Hozzájuk képest Nagy András operatőr igazi régi motoros, többek között a Post Mortem emlékezetes képeit is neki köszönhetjük.

Külön erénye a filmnek a remek szereposztás, amely nem merül ki abban – mint sok más filmnél –, hogy összeszednek egy maréknyi húzónevet.

Ritkán érezni azt, hogy minden szerep olyan, mintha az adott színészre írták volna. Nekem most ilyen érzésem volt annak ellenére, hogy tudom, még Fekete Ernőt is castingolták.

Trokán Nóra játssza Csillát, a dögös modellt, aki Kata legjobb barátnője egészen addig, amíg el nem csábítja annak pasiját, a tenyérbemászóan macsó Szabolcsot (Lengyel Tamás, akinek a sugárzó színészegyénisége nélkül szerintem szegényebb lenne a film). Nóra úgy tudja hozni a szépségéből élő, és azt tudatosan kihasználó bombázót, hogy közben húsvér emberré válik, aki teljes mértékben megéli a legjobb barát elárulásának drámáját, tisztában van tette súlyával és saját jellemgyengeségével.

Ki kell emelnem Dér Zsoltot, Somos marketinges kollégáját, aki Andrással ellentétben nem vágyik önmegvalósítására. Látásmódját az határozza meg, hogy mit hogyan lehet eladhatóvá tenni, Somos és Tordai kapcsolatában is rögtön a marketing értéket látja. Életcélja pedig annyi, hogy egyszer megkaphassa főnöke MacBookját és parkolóhelyét – mindez olyannyira természetes számára, hogy nem is csinál titkot belőle.

Hais Dorottya a szemünk előtt nő fel: a Mindenki Lizája most Fekete Ernő kamasz lányát játssza.

Körmendi János híres mondása, hogy nincs kis szerep, csak rossz színész. Ezt a tételt bőségesen igazolja a film. Pár mondatos szerepekben is igazi nagyágyúk sorakoznak fel. Például Hegedűs D. Géza játssza Csoknait, a cinikus, kiábrándult kritikust, akinek Tordai és Somos könyve egyformán pocsék.

Elek Ferenc mint gasztroenterológus tényleg csak 2-3 percig jelenik meg a filmben, de már első megmozdulására felröhögött a mozi, és ha rövid időre is, de ellopta a show-t a főszereplőktől.

Rajtuk kívül olyan nagy nevek villannak fel emlékezetes percekre, mint Ónodi Eszter, Thuróczy Szabolcs vagy Gáspár Tibor.

Meg kell említenem Dombóvári István, Dombi feltűnését is, aki egy díjátadó ünnepség házigazdáját alakítja. Dombi pályafutását a kezdetektől követem, mindig is tetszett bevállalóssága, hogy keresi a kihívásokat, és örülök, hogy mindig újabb és újabb feladatkörök találják meg, amikben – szerintem – legtöbbször helyt is áll. Óhatatlanul is Abody Béla jutott eszembe róla, aki bár nem volt színész, sok magyar filmben feltűnt apró, hangsúlyos epizódszerepekben. Remélem, Dombit is látjuk még a filmvásznon is, kíváncsi vagyok, mi van még benne.

Külön öröm volt számomra viszontlátni Szőke Abigélt.

Az Akik maradtak főszereplője megmutatta, hogy nyúlfarknyi szerepben is odateszi magát. Pedig „csak” egy rendelő váróteremben ücsörgő lány, aki arra vár, hogy sorra kerüljön, és közben vált két mondatot Fekete Ernő karakterével. Mégis, abban a két mondatban benne van a vizsgálat előtti szorongás, ami még mélyebb értelmet kap, amikor később megtudjuk, mi lett a lány további sorsa.

Ahogy a romkomoknak megvannak a kötelező kliséi, ez igaz a kritikákra is. Kutyagumi veszély ide vagy oda, muszáj kiemelni azt is, ami nem tetszett. Számomra ilyen volt az – érzésem szerint – indokolatlan naturalitás néhány jelenetben. Van karba szúródó injekciós tű, a gasztroenterológiai vizsgálat alatt látjuk egy képernyőn, amit az orvos lát Somos Andrásban, van kakiló kutya és még néhány hasonló élethű részlet, ami egy ilyen jellegű filmben disszonáns – bár lehet, épp ez volt a cél, hogy kicsit ezzel is „összepiszkolják” a végeredményt, távolítsák a habos-babos szerelmi filmektől. Nekem viszont nézőként ez nem jött be.

Na és persze minden jószándék ellenére így is maradt a filmben néhány banális pillanat, például amikor Tordai Kata megköszöni Somosi Andrásnak, hogy „megmutattad az embert az álarc mögött”.

Ezzel együtt az Így vagy tökéletes rendkívül szórakoztató, sok egyediséget felmutató film.

És egy tipp, ha még nem láttátok a filmet, vagy újból tervezitek a megnézését: érdemes figyelni a vége főcímet, ott is el van rejtve néhány poén.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Felkavaró fotók a World Press Photo kiállításon, mutatjuk a díjnyertes alkotásokat
Lebombázott városok, lángoló erdők és síró anyák fotói mesélnek a világ borzalmairól.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. szeptember 23.


Link másolása

hirdetés

Már megnézheted a világ legrangosabb sajtófotóversenyének díjazottjait a Magyar Nemzeti Múzeumban. A World Press Photo 2022. díjnyertes alkotásait a nemzetközi zsűri 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából választotta ki.

A globális díjazottak pusztító erdőtüzeket, halott gyerekek mementóit és az esőerdők kizsákmányolását is dokumentálták. Mi már láttuk a kiállítást, nézd meg velünk a legerősebb fotókat!

A pályázat idén teljesen megújult: a fotópályázat előzsűrizését regionálissá tették, vagyis

külön-külön értékelték az afrikai, az ázsiai, az európai, az észak- és közép-amerikai, a dél-amerikai, a dél-kelet-ázsiai és óceániai régióból küldött pályaműveket.

A korábbi kategóriák helyett összesen négy kategóriában lehetett pályázni: egyedi fotó, sorozat, hosszú távú munkák és szabadon választott formátum. A kiállításon a régiók négy-négy legjobbnak ítélt alkotása között természetesen megnézhettük a globális díjazottakat is.

Egyedi fotó kategóriában az év sajtófotója Amber Bracken a The New York Times-nak készített Kamloops Residential School című képe lett.

hirdetés

A vörös ruhákba öltöztetett keresztekről készült kép önmagában is felkavaró. Pláne ha megismerjük a hozzá tartozó megrázó történetet. A fénykép azoknak a gyerekeknek állít emléket, akik Kanadában, a Kamloops Helyi Indián Iskolában haltak meg, egy olyan intézményben, amelyet az őslakos gyermekek asszimilálására hoztak létre. 2021-ben 215 jeltelen sírt találtak Kamloopsban, ami megerősítette a szóbeszédet: a 19. századtől működő bentlakásos iskolában

legalább 4100 diák halt meg rossz bánásmód, az elhanyagolás, betegség vagy baleset következtében.

Első helyezett sorozat kategóriában Matthew Abbott National Geographic/Panos Pictures-nek készített Saving Forests with Fire című képsorozata lett:

2021-ben erdőtüzek pusztítottak a bolygónk különböző részein. A díjnyertes fotósorozat azt mutatja be, hogyan élnek együtt az észak-ausztrál Nawarddekenek a tűzzel, hogyan használják fel stratégiailag a környezetük védelmében, és miként égetik fel földjeiket, hogy megakadályozzák a pusztító erdőtüzeket. A Nawarddeken népe több tízezer éve gyakorolja a „hideg tüzelés” technikáját.

Hosszú távú munkák kategóriában az első helyezést Lalo de Almeida érte el Amazonian Dystopia című munkájával, amit a Folha de São Paulo / Panos Pictures-nek készített.

Lalo de Almeida több mint 12 évig foglalkozott a brazil Amazonas erdőirtásának, bányászatának és erőforrásainak kiaknázásának társadalmi, politikai és környezeti hatásaival. Erről szól az Amazonian Dystopia című képanyag illetve arról, hogy ez milyen hatást gyakorol az őslakosokra és az esőerdőre. Brazília az otthona az amazonasi esőerdők 60 százalékának, emellett kulcsfontosságú szabályozója bolygónk ökoszisztémájának, mit a gyarmati idők óta változatlanul kihasználnak.

A Szabadon választott formátum első díját Isadora Romero vizuális történetmesélő Blood is a Seed című videója kapta. Ezt a pályaművet is vetítették a tárlaton.

Romero személyes család történetén keresztül a projekt rávilágít a magvak eltűnésére, a kényszerű migrációra, a rasszizmusra, a gyarmatosításra és az ősi tudás későbbi elvesztésére. A 20. század folyamán a mezőgazdasági növények genetikai sokféleségének 75%-a elveszett világszerte. Romero szerint a sokféleség és a magfajták elvesztésével tápanyagokat is veszítünk, de a kulturális emlékezet is elvész, amit nemzedékről nemzedékre adták át. A videó digitális és analóg fényképekből áll. A rajzokat Romero apja készítette.

A Globális díjazottakon kívül voltak persze más fényképek is a kiállításon, amik nagyon megfogtak bennünket.

Egyértelműen azok a fotók voltak a legmegrendítőbbek, amik a háborús konfliktusok árnyékában élő emberek hétköznapjaival szembesítettek. Többek közt Madagaszkárból, Palesztinából és a közeli Ukrajnából is láttunk erős fotókat.

Engem legjobban a nigériai iskolát ábrázoló fotósorozat rázott meg, ahonnan fegyveresek 140 diákot raboltak el, feltehetően váltságdíjért vagy bebörtönzött Boko Haram-tagok szabadon bocsátásáért cserébe. Két kisgyerekem van, ezért nem nehéz azonosulnom a fényképeken szereplő anyákkal, aki megélték ezt a borzalmat.

Az erdőtüzekről is több régió fotósa adott be pályázatot. Nem csoda, hiszen az elmúlt időszakban kivételesen nagy erdőtüzek tomboltak világszerte. A kiállításon látható projektek megörökítik az indonéziai, oroszországi és görögországi erdőtüzek pusztításának hatásait is.

Nagyon látványosak azok a különleges technikával készült képek is, amelyek az mexikói őslakos ópiumtermelők nehézségeit dokumentálják. Ezek a szegénységben élő földműves közösségek kénytelenek voltak áttérni a máktermesztésre a megélhetés miatt. A fotós karcolásai és tűszúrásai a traumát és a mákgubók megkarcolását jelképezik, mert így nyerik ki az ópiumot. A piros szín a kábítószerhez kapcsolódó erőszakot és vért, de az életet is szimbolizálja.

Általánosságban elmondható, hogy a pályamunkák a világ igazságtalanságairól és borzalmairól szólnak, melyek a fotók elkészítése után sem érnek véget. Éppen ezért üdítően hatottak a hosszú hajú Buenos Aires-i lányról készült fotók a kiállításon. Antonella a COVID bezártság alatt fogadalmat tett, hogy levágatja legnagyobb kincsét, a haját, ha a karantén eltörlése után végre ismét iskolába mehet.

A hollandiai World Press Photo Foundation 1955 óta szervezi a világ legjelentősebb pályázatát, illetve az azt követő utazó kiállítását. A tárlat világszerte 120 helyszínen látogatható és mindig az előző évet mutatja be.

Természetesen a budapesti tárlat is csak egy válogatást nyújt a legjobb alkotásokból. Ha a projektek összes fényképére kíváncsi vagy, látogasd meg a World Press oldalát.

A korábbi rendkívüli közönségsiker után a kiállítás idén is öt héten át nézheted meg. A tárlatot kiegészíti Radisics Milán „Lábnyomunk, -Az ember hatása bolygónkra” című kiállítása. Részletek a Nemzeti Múzeum honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
„Mélyen elgondolkodtatott, érdemes-e folytatni” – Így készül a Quimby a visszatérő koncertre
Interjúfilmben mesélték el a tagok, milyen újra együtt zenélni és hogy látják a zenekar jövőjét. Kiss Tibi elmúlt két és fél évéről viszont gyakorlatilag semmi nem derült ki.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. szeptember 25.


Link másolása

hirdetés

A Quimby közel három év kihagyás után, október 1-jén a Budapest Parkban áll újra teljes létszámban közönség elé. Hosszú kálvária ér véget ezzel remélhetőleg: Kiss Tibivel közös utolsó koncertjük 2019 karácsonyán volt, majd a frontember a járvány első és második hulláma között bejelentette, hogy terápián vesz részt, így határozatlan ideig pihenőre vonulnak.

Emiatt a saját 50. és a zenekar 30. születésnapját sem tudták méltóképpen megünnepelni, de mindenki egyetértett abban, hogy most a gyógyulása a legfontosabb. A helyzetet nehezítette, hogy ez már a második hosszabb leállás volt a zenekar életében, az elsőre hasonló okok miatt került sor másfél évtizeddel korábban.

Miután a 2020-as évet teljesen kihagyták, tavaly először egy Plusz-Mínusz névre hallgató koncertfilmmel hallattak magukról, amelyben vendégénekesek ugrottak be Tibi helyére.

Az átkötő blokkokból pedig a kissé szemérmes fogalmazás ellenére világosan kiderült, hogy a csapat a Covid által is súlyosbított történtek miatt fennállása legmélyebb válságán megy épp keresztül.

A film némileg módosított programját kétszer élőben is bemutatták, a 2021-es Művészetek Völgyében, majd a Budapest Parkban. Közben Tibivel kapcsolatban is biztatónak tűntek a jelek, elsőként a Budapest Bárral kezdte újra a koncertezést, majd másik formációjával, az Aranyakkorddal is. A Quimby nagy visszatérése viszont egyre csak váratott magára: először idén tavaszra, majd őszre halasztották a dátumot.

hirdetés

A kétségeket növelte, hogy állapotáról semmilyen részlet nem derült ki, interjút egyáltalán nem adott, mindössze néhány szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy még időre van szüksége. A jövő szombati időpontot végül nem tolták tovább, de erre a koncertre készülve sem vállaltak szinte semmi médiaszereplést. Készítettek viszont egy 45 perces videóinterjút, amelyben régi ismerősük, Pritz Péter kérdezi mind a hat tagot múltról, jelenről és jövőről.

Becsületére szóljon, rajta nem múlt, hogy választ kapjunk a feltehetőleg mindenkit leginkább foglalkoztató kérdésre: mégis mi történt Tibivel az elmúlt két és fél évben?

Az első puhatolózó kört még szinte mindannyian elviccelték: a „hogy vagytok?”-ra egyedül Kárpáti Dódi (trombita) reagált mélyebben, nem titkolva, hogy nemrég elhagyta a családját, ezért egy merőben új élethelyzetbe került bele hirtelen.

A többiek leginkább különféle állatokkal kapcsolatos élményeikről meséltek eléggé indokolatlanul, így még a Plusz-Mínusz filmnél is csekélyebb betekintést kaptunk abba, milyen belső drámák húzódtak meg valójában a zenekarban.

Pritz aztán a 30. perc környékén egészen direkt módon is megpróbált kihúzni valamiféle részletet a frontemberből: úgy vezette fel, hogy nem akar mások magánéletében vájkálni, de mégsem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy „Tibi megint kihullott a világegyetemből”.

„Olyan szépen elmondtad ezzel az allegóriával, hogy csak bólogatni tudok. Ezt a széthullást kell összepakolni, ami hosszú folyamat, nem megy csettintésre”

– jött a szűkszavú válasz, és ennyiben maradtak, többet nem került elő a téma.

Mikuli Ferenc „Fefe” (basszusgitár) annyit tett még hozzá, hogy szerinte jó, hogy abból a komfortos helyzetből, amit kialakítottak maguknak, leestek a mostani szituációba, ahol voltaképpen nulláról kell újrakezdeniük, mivel ebből nagyobb eséllyel tudnak majd meríteni művészileg.

Balanyi Szilárd (billentyű) szerint is el voltak kissé kényelmesedve, ezért ha nem is egyértelműen jó, ami történt, annyi pozitívum mindenképp volt benne, hogy ez a helyzet visszarántotta őket a valóságba.

A hogyan továbbal kapcsolatban sem volt egyöntetű az optimizmus, de itt legalább nem tértek ki a válaszadás elől, hanem őszintén elmondták, hogy szinte biztosan nem fogják ugyanazon a hőfokon folytatni, ahol 2019-ben abbahagyták.

„Olyan volt az egész, mint egy küzdősport, és az, hogy ezek a dolgok ismétlődnek, engem is mélyen elgondolkodtatott, érdemes-e folytatni” – fogalmazott Tibi, aki szerint azokon a szakaszokon kívül, amikor nem volt jelen, mindig úgy csinálta a zenekart, hogy belehalt, mert csak így látta értelmét.

Állítása szerint a hosszabb leállásokat leszámítva soha nem maradt el koncertjük, még 12 fokban, tüdőgyulladással is lenyomta a bulit, ha arról volt szó. Ennyi idősen viszont már nem biztos, hogy képes lenne erre, ezért mostanában nagyon sokat gondolkodik a zenekar jövőjén.

„Nem kell ezt mindenképp csinálni, de bennem van a gyermeki kíváncsiság, vajon mit tudunk kihozni ebből az újabb korszakból ” – tette hozzá.

A jelenlegi állás szerint jóval kevesebb koncertet fognak vállalni, jövőre mindössze 8-10 alkalommal állnak színpadra. Mint mondták, ez egy új út, aminek a részleteit még nem találták ki, tehát az sem dőlt el, egy összefüggő turnét szerveznek-e, vagy különálló felkérésekre mondanak igent.

Egymáshoz fokozatosan kezdtek el újra közeledni: tavasszal volt egy elvonulós összetartásuk, majd nyárra félretették a próbákat és szeptember eleje óta készülnek intenzívebben az október 1-i bulira.

Új szám nem valószínű, hogy lesz ekkor, bár vannak ötleteik még a leállás előtti időszakból, de most inkább arra koncentrálnak, hogy a régi dalokat jól el tudják játszani ennyi kihagyás után.

Hogy ez hogyan sikerül majd, kiderül nemsokára. Ami pedig a jövőt illeti: a fentiek alapján az a legvalószínűbb, hogy kicsit a Kispál és a Borzhoz lesz hasonló a Quimby visszatérése – bár azért valamivel több koncerttel, mivel Lovasiék jövőre csak egyszer lépnek fel Magyarországon.

Hiányérzetünk persze lehet emiatt, de ha abból indulunk ki, hány több mint 30 éves zenekar aktív jelenleg is Magyarországon, voltaképpen ennek is csak örülhetünk.

Főleg, hogy amit a Kispál-repertoárról állapítottam meg számos alkalommal, a Quimbyre is ugyanúgy igaz: ezek a dalok egyszerűen túl jók ahhoz, hogy ne legyenek időről időre élőben is eljátszva.

Ha ez évi néhány alkalmat jelent, akkor annyiszor, ez is pont ennyivel több a nullánál. Ha pedig még egy új lemezt is sikerül összehozniuk, az már tényleg csak hab lesz a tortán.

A teljes film itt nézhető meg:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Ismét a mozikban az Avatar – rekordot dönthet idén a 13 év után érkező folytatás?
13 évvel ezelőtt az Avatar az egész világot elvarázsolta. Vajon a második rész megismétli a sikert, vagy már nem hoznak lázba minket a kék na’vik?

Link másolása

hirdetés

Szeptember 22-én a na’vik visszatértek a magyar mozikba, azóta ugyanis ismét megtekinthető a nagyvásznon a filmtörténelem legtöbb pénzt kereső filmje, James Cameron 2009-es Avatarja, pontosabban annak 4K-s remasterelt változata.

De mi az oka, hogy újra nagyra gúvadt szemekkel ámulhatunk a 13 évvel ezelőtti filmes fenomén szuperlátványos jelenetein, a Pandora bolygó részletgazdag fantasyvilágán?

Nos, egyrészt azok, akik az eredeti premier idején még nem éltek, vagy nagyon kicsik voltak, most a mozikban pótolhatják az élményt, másrészt pedig memóriafrissítésnek is jó, hiszen 2022. december 15-én kerül a magyar vásznakra a 13 éve várt folytatás, ami A víz útja (The Way of Water) alcímet kapta a keresztségben. Bizony, James Cameronnak, úgy tűnik, végre-valahára sikerül befejeznie a második részt, hogy ismét elvarázsoljon minket addig nem látott vizualitással és trükkarzenállal.

Mi az Avatar titka?

Mielőtt azonban elmorfondíroznánk azon, hogy az Avatar: A víz útja ennyi évvel az első epizód után ugyanúgy érdekli-e az embereket, hogy megvan-e még az a bizonyos hype, előbb érdemes megfejteni az eredeti jelenséget. Merthogy az Avatar jelenség volt. A valaha létezett legnagyobb filmes esemény.

Cameron híres arról, hogy nagyon sokat dolgozik egy projektjén, hosszú éveken át fejlesztgeti, csinosítgatja, mindenből a maximumot próbálja kihozni, ez pedig általában oda vezet, hogy a tervezett premierjei (Covid nélkül is) folyamatosan csúsznak. Akár éveket.

A Titanic is borzasztó nehezen állt össze, és amikor már mindenki a filmtörténelem legnagyobb bukásáról beszélt (maga a stúdió is nagyjából lemondott róla), jött a bemutató, és bamm, a gigantikus hajó süllyedése az addig legnagyobb bevételt (kb. 1,8 milliárd dollárt) produkálta a világ mozijaiban.

A Titanic után rendezőnk jó 12 éven keresztül szöszmötölt az Avatarral, amit szintén már jóval korábban bemutattak volna, a 2000-es évek végén azonban a forradalminak számító trükkök és a 3D-s látványvilág részletes kidolgozása sokkal több időt követelt, mint amire számítottak. A késlekedés mégsem szegte kedvét a nézőknek. Bár Jake Sully, Neytiri és a többiek kalandja 2009 decemberében nem startolt kiemelkedő bevétellel a nyitóhétvégéjén (77 millió dollárral), a roppant pozitív szájhagyomány és a második, harmadik és sokadik nézésre visszatérő nézők végül két hónapon át az amerikai box office lista első helyén tudták tartani a filmet, ami további egy hónapig ott volt a top 5-ben.

hirdetés
Az Egyesült Államokban így természetesen rekordbevételt ért el, kb. 750 millió dollárt, amivel James Cameron saját előző filmjét, a Titanicot taszította le 12 év után az anyagi trónról.

Az adatok pedig nem mutattak mást a nemzetközi fronton sem, a világ többi országából 1,9 milliárd dollárt folyt be, így a 2,74 milliárdos összbevétellel majdnem egymilliárddal kontrázott rá a Titanic addigi csúcsára. Akkor sokan úgy gondolták, ezt nem lehet megismételni, és valóban sokat kellett rá várni, az infláció azonban nagy úr, a mozijegyek is rendesen drágulnak, s így végül 2019-ben a 2,79 milliárdot bezsebelő Bosszúállók: Végjátéknak sikerült (nem sokkal) túlszárnyalnia az Avatart. A Marvel öröme azonban nem tartott túl sokáig, hiszen 2021-ben az Avatar kapott egy új mozis bemutatót, amellyel összeszedett nemzetközi szinten további 57,7 millió dollárt, amivel sikerült visszaelőznie a Végjátékot, és kb. két év letaszítottság után ismét elnyernie a legtöbb pénzt hozó film címét. Nem mellesleg pedig 2010-ben kilenc kategóriában kapott Oscar-jelölést (köztük a legjobb filmében is), amelyekből hármat szobrocskára is tudott váltani.

A kérdés: miért kattantak rá ennyire a nézők az Avatarra szerte a világon? Nos, a legkézenfekvőbb válasz a csodálatos látványvilág. A Pandora bolygó ökoszisztémája, benne a na’vikkal, valamint a csodálatosan kreatív flórával és faunával 2009-10-ben valóban lehengerlő volt, s ne feledjük, akkoriban élte virágkorát a 3D-s formátum, pontosabban Cameron hozta ki belőle a maximumot az Avatarral, a 3D-s jegyek pedig ugyebár jóval többet kóstáltak.

A vizuális varázs mellett persze nem mehetünk el a Pocahontas és a Farkasokkal táncoló sztorijainak bizonyos elemeit parádésan keverő izgalmas történet mellett sem, ráadásként pedig ott voltak a karakterek is, akikkel könnyű volt azonosulni.

A kerekesszékbe kényszerült, erősen mozgáskorlátozott Jake Sullyval (Sam Worthingtonnak akkor még nagyobb karriert jósoltak, mint amit végül azóta befutott) együttérző közönség egy pillanat alatt beleképzelte magát a gyors, erős és az emberhez képest jóval nagyobb avatárba, hogy milyen érzés lehet egy idegen lény testében harcolni, állatok hátán repülni lebegő szigetek között, és beleszeretni egy csábos pillantású, tűzrőlpattant na’vi lányba. Nem mellesleg pedig a saját fajtársak, vagyis az emberek ellen küzdeni, akik ki akarják szipolyozni az őslakosok élőhelyét, e célért pedig akár adott esetben fel is áldoznák őket.

Szóval sok minden állt itt össze, és minden bizonnyal szerencsés volt a csillagzat is, ami alatt az Avatar született, ám az valószínűbb, hogy James Cameron egyszerűen tudja, mi kell a nézőnek (a korábbi filmjei is ezt támaszták alá). Lehet, ennyire egyszerű az egész.

Kell-e nekünk még négy Avatar-film?

Senki nem olvasta rosszul, valóban minimum további négy folytatás érkezik a következő évtizedben, az első ezek közül, vagyis A víz útja idén decemberben.

Nos, az első film sikere miatt Cameront lényegében sarokba szorították, hogy folytatásokat készítsen a filmhez (alapvetően nem készült ilyesmire).

A második résznek eredetileg 2014-es premiert terveztek, és végre az idei, 2022-es ünnepi szezonban kerülhet a mozikba (drukkoljunk, hogy ez így is maradjon). Vagyis Cameron ezúttal sem hazudtolta meg önmagát (állítólag csak a második rész forgatókönyvét egy egész évig írta). De ha ilyen hosszú idő telt el két film között, vajon a közönség továbbra is annyira várja a közelgő folytatást, amennyire kellene? 13 év nagyon hosszú idő, különösen egy technológiailag olyan fejlett és progresszív korban, mint amilyenben jelenleg élünk. Persze a 2009-es Avatar trükkjei még ma is simán megállják a helyüket, a filmek látványvilága és CGI-effektjei azonban azóta rengeteget fejlődtek. Rendezőnket persze nem kell félteni, ő sosem riadt vissza attól, hogy naprakész maradjon a filmkészítési taktikák terén. Vagyis nyugodtan készülhetünk arra, hogy A víz útja vizuálisan még lenyűgözőbb lesz, mint az eredeti.

A félelem persze nem alaptalan, hiszen maga Cameron is némileg aggodalmát fejezte ki a két film közti nagy szünet miatt egy idei nyilatkozatában: „Kicsit aggódtam, hogy túlságosan sokáig húztam az időt a mi rohanó, modern világunkban, hiszen 13 évvel később jön az Avatar 2. Egészen addig, amíg ki nem adtuk az első kedvcsináló előzetest A víz útjából, amit 24 óra alatt kb. 148 millióan néztek meg. Szóval az emberek, lehet, úgy voltak vele, hogy: »Hű, ezt már régen nem láttam, de emlékszem, milyen király volt akkoriban!« És hogy ez a mi javunkra válik végül? Nem tudom. Azt hiszem, nemsokára kiderül."

A filmtörténelemben persze több példa volt arra, hogy hosszú idő után is óriási sikert tudott hozni egy folytatás (pl. A Jedi visszatér után 16 évvel jött a Baljós árnyak, a Top Gun után 36 évvel jött a Top Gun: Maverick).

Cameron ráadásul híres arról, hogy akár az eredetinél is jobb folytatásokat készít, gondoljunk csak A bolygó neve: Halálra vagy a Terminátor 2 – Az ítélet napjára! Ráadásul mindkettő hét-hét évvel az első rész után kapott bemutatót. Arról nem is beszélve, hogy Cameron a jelenlegi késlekedések nagy részét arra fogta: idő kellett neki ahhoz, hogy A víz útja és és a további három Avatar-folytatás forgatókönyveit tökéletesen kidolgozza. Mint mondta, az elmúlt másfél évtized jelentős részét annak szentelte, hogy az új Avatar-epizódok ne csak a nagy stúdiók újabb kasszasiker-várományosai legyenek, hanem mind megálljanak a saját (kék) lábukon. Vagyis a közönségnek nem is kell látnia az eredeti Avatart ahhoz, hogy élvezhesse őket.

Mit tudunk eddig az Avatar 2-ről?

A víz útjának cselekményéről szóló eddigi hírek szerint az emberek visszatérnek a Pandorára, hogy folytassák az unobtanium bányászatát, ami arra kényszeríti a na'vikat, hogy egy víz alatti civilizációba meneküljenek, ahol a film nagy része játszódik majd. A folytatásokban az eredeti film nagyjából összes szereplője feltűnik most is, többek között Sam Worthington (Jake Sully), Zoe Saldana (Neytiri), Giovanni Ribisi (Parker Selfridge) és Joel David Moore (Norm), sőt, még olyanok is, akik meghaltak, és persze rengeteg új színész is csatlakott a gárdához, többek között Kate Winslet, Michelle Yeoh, Jemaine Clement, Edie Falco, Oona Chaplin, valamint több gyerekszereplő, akik A víz útja 2017-es forgatása óta nagyjából fel is nőttek.

A helyszín persze továbbra is a Pandora lesz, a történet pedig 14 évvel az eredeti után játszódik majd, és Jake Sully, Neytiri és a közös gyermekeik lesznek majd a sztori középpontjában.

A forgatókönyv megírásában a Világok harca (2005) és a Fekete Dália (2006), valamint az Alapítvány és a Snowpiercer – Túlélők viadala című sorozatok szerzője, Josh Friedman segített be James Cameronnak. A zeneszerzői poszton csere történt, hiszen az Avatar fantasztikus aláfestéséért felelős, többszörös Oscar-díjas James Horner 2015 júniusában életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenégben, nem lesz könnyű dolga tehát Simon Franglennek (a 2006-os A hét mesterlövész, Peppermint: A bosszú angyala), hogy betöltse a helyét. A készítőket mindenesetre eléggé meggyőzte Franglen, ugyanis nem csak A víz útjának, hanem a további három Avatar-filmnek is ő lesz a komponistája.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelednünk, hogy 2022 maradék három hónapjában nem lesz nagyon riválisa az Avatar folytatásának. Már ami a hollywoodi blockbuster-várományos filmeket illeti.

Októberben érkezik a Dwayne Johnson főszereplésével készült DC-képregényfilm, a Black Adam, de az egy első rész lesz, emellett túl messze van a premierje ahhoz, hogy bármiben is veszélyeztesse Cameronékat. Decemberről pedig nemrég csúsztatta el a Warner a Shazam! és az Aquaman második részeit 2023-ra, így tényleg minden akadály elgördült a na’vik elől, s így könnyen lehet, hogy egy új trónfosztó közeleg, s A víz útja a saját első részével versenghet majd a legtöbb pénzt kereső film címéért.

Addig pedig frissítsük fel egykori remek mozis emlékeinket az Avatar 4K-s remasterelt verziójával a mozikban!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Az X-Faktor negyedik válogatójában az a legjobb, hogy ez volt idén az utolsó – kritika
Rajzolt dj pult, éneklés nélkül továbbjuttatott versenyző, jótékonykodó Puskás Peti – és ez még csak az első produkció volt!

Link másolása

hirdetés

Na jó, a cím ebben a formában talán gonosz túlzás, de annyi biztos, hogy szürreális pillanatokkal indult a negyedik válogató. Abba már beletörődtem, hogy rapperek indulnak (és jutnak tovább) egy énekversenyen. De hogy Balla Gergő miért tartotta jó ötletnek dj produkcióval indulni az X-Faktorban, az rejtély. Geri úgy dj, hogy saját bevallása szerint csupán néhány hónapja kezdett foglalkozni a dologgal, és a felvétel idején még nem volt dj pultja. Ezzel azonban még nem értek véget az abszurd fordulatok. ByeAlex rajzolt egy dj pultot Gerinek, aki mögé is állt. Maga a produkció amúgy annyi, hogy elindul a zene, Geri a közönséget hergeli, a mentorok pedig ökörködnek.

Gáspár Laci ezután belehajszolta Puskás Petit, hogy vegye meg Gerinek a hőn vágyott dj pultot. Ám a leghihetetlenebb fordulat még csak ezután jött: a fiúk három igennel továbbjuttatták a táborba. (Nem Petit, ő sajnos automatikusan megy a döntőig, hanem Gerit.)

A műsor készítői is ledöbbenhettek ettől a fordulattól, mert elfelejtették megmutatni, hogyan szavazott Herceg Erika.

Laci remekül összefoglalta a látottakat:

Ez már nem csak trollkodás volt, te most még fizettél is azért, hogy trollkodhass.

hirdetés

Ezután továbbjutást érő produkciókat láthattunk egyvelegben. A mai adásban több külföldi versenyző is próbálkozott. Elsőként az olasz Vito Iacoviello-Hania, aki a Beatles Come Togetherjét énekelte.

A napi rap adag sem maradhatott el. A Dinero X Destion duóval indult a ritmusra beszélők sora.

A jókról sokkal nehezebb vicces gonoszságokat írni, úgyhogy inkább csak hallgassátok és nézzétek meg a mixben Karnóth Kamillát. Magáért beszél. Vagyis énekel.

Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy Erika miatt tényleg több a kárpátaljai versenyző, vagy eddig is voltak, csak most jobban kidomborítják őket a műsorban. Mindenesetre több is akadt az adásban. Ebben az egyvelegben például Péter Kitti, aki Lady Gagát énekelt.

Aztán jött a feketeleves a Fekete testvérek személyében. Róbert gondolta úgy, hogy jó ötlet jelentkezni az X-Faktorba (nem az), és nővére is felbátorodott a példáján. Nincs szomorúbb annál, amikor testvérek viszik bűnbe egymást. Róbert produkciójának minőségére kitűnően lehet következtetni a kifogásaiból:

a szöveget nem tudja, mert nem volt ideje foglalkozni vele, és tud énekelni, csak meg van fázva.

Aztán jött Róbert nővére, Szilvia, Tolvai Renitől hozta a Hagylak menni című számot, amely így kezdődik: „Ennyi, nincs több alkalom” És tényleg nincs. Mert ha van valaki, aki még Róbertnél is rosszabbul énekel, az Szilvi, akihez képest – mint azt Laci megállapította – Róbert Pavarotti.

Gyorsan görgessetek tovább a 15 éves, erdélyi Fülöp Denisára. Már csak azért is különleges, mert francia slágert hozott, Lara Fabiantól a Je t’aime-et. Ráadásul még jól is énekel.

Gaál Melinda trióban lépett színpadra, az Esélytelenek Nyugalmával és a Lámpalázzal. (Sajnos nem saját poén, tényleg elhangzott a műsorban.) Amilyen aranyos volt, olyan rossz. A hangi hiányosságokat izgulással fejelte meg. Bár mongol torokénekesként még lehet jövője. Egyébként – és ezt tök komolyan mondom – lehet, a hölgynek inkább stand uppal kellene próbálkoznia, mert szimpatikus személyisége és jó humora van.

Erika, a megmentő – ezt a címet is adhatnánk a következő etapnak.

Melinda lavinát indított el, jöttek a felejthető produkciók. Az egyetlen, aki kicsit kilógott közülük, Balogh Gábor. Erika leamatőrözte, Lacinak viszont tetszett, és bevallom, kivételesen egyetértek vele. Szórakoztató volt, egy tábor szerintem is van benne. Laci érveire Peti és Erika is megtört, végül egyedül Alex mondott nemet.

Folytatódott a tendencia: sorba jöttek a finoman szólva véleményes produkciók és előadók, akiket Erika szívjósága juttatott tovább. Kedvenc mentoromak innen üzenem: Erika, rossz hatással vannak rád a fiúk!

Azért problémás hogy a mentorok az adás elején továbbengedték a dj-t, mert ezek után nagyon falsnak hat, hogy Alex nemet mondott Beretta Ádámnak, aki tud énekelni, gitározni, és még saját dalt is hozott.

„Én ezt hallottam, de nem éreztem” - mondta az az Alex, aki korábban igent mondott egy olyan produkcióra, amiben gyakorlatilag nem volt ének (és még így is rossz volt).

Ezúttal sem szándékozom minden egyes versenyzőn végigmenni, hiszen arra ott a műsor. Mindenképp említenem kell viszont a dán Frederik Corneliust, aki kicsit tud csak magyarul, mégis magyar nyelven írt dalt. Tovább mélyíti iránta érzett szimpátiámat, hogy kedvence a töltött káposzta.

Megnézném, ahogy elénekli a Meztelen Diplomatáktól A dánok angyalokat.

Apropó angyalok. Most pedig játék.

Mit gondoltok, az a versenyző, aki 3 hónapja kezdett tanulni angyalok segítségével, jó volt? Jól gondoljátok, nem.

Liebhaber Katalin amúgy szívesen összejött volna Alexszel, mert valami kifürkészhetetlen okból meg volt róla győződve, hogy a mentor facér. Puskás Petinek pedig szerinte gyereke lesz, amire a mentor azonnal elsietett telefonálni feleségének, Puskás-Dallos Boginak.

Jött még egy dj, DJ Vallace, produkciójának legjobb része az volt, amikor DJ Papucsot ekézte, aki szerinte nem is lépett fel külföldön. Sokkoló, mi? Micsoda idők, dj dj-nek farkasa.

Vecsei Katalin is pusztító volt, viszont olyan történt, amilyen talán még sosem: a mentorok megváltoztatták a szavazatukat. Komolyan mondom, néha szét kéne ültetni őket.

Az viszont cuki volt, ahogy Erika aggódva a megbotló Katalin után rohant, egyedül a mentorok közül.

Voltak aztán persze 4 igenes produkciók is, mint például Balhés G, Lakatos Szilveszter, vagy a Sávoli lányok. A kedvencem azonban ebből az eresztésből a venezuelai Young Trabajo, aki két éve él Magyarországon, és valami egészen fura fazon, jó értelemben. Oké, a tigriscsíkos ruha talán nem egészen passzol a párducpöttyös búrához, de a stylistok majd megoldják.

Sokan szidják az X-Faktort, sőt, engem is, amiért írok az X-Faktorról. És elismerem, sokszor agysejtpusztító a műsor. Viszont érdemes kibírni a hullámvölgyeket. Aki például eddig végig bírta nézni az adást, az jutalmul láthatta Csuka Mónikát (nem a beatricés Csuka Mónikát, egy másikat), aki tökéletes példája, miért éri meg megrendezni ezeket a műsorokat, és miért öröm írni róluk.

Nem akarok ellenreklámot csinálni, de Mónikának olyan sokszínű a hangja, hogy a Sztárban sztár leszekben volna a helye.

De a meglepetéseknek még nem volt vége! Jött Gazdag Máté beregszászi kőműves, aki első ránézésre hóbortos, picit talán nagy arcú palinak tűnt, de olyat énekelt, hogy még most is keresem az államat. Főleg ahhoz képest, hogy állítólag soha nem foglalkozott énekléssel. Nem szeretem a nagy szavakat, de itt azért most idekívánkozik az őstehetség kifejezés.

És még mindig maradtak meglepetések. Borsos Anna nyitotta a következő továbbjutós szekciót, ebbe is jutott rap, volt bécsi énektanár, de én mégis Beregszászi Zoltánt emelném ki. Adele az egyik legnehezebben énekelhető énekesnő, és hogy épp egy 15 éves fiú énekelje el tökéletesen a Skyfallt, az egészen elképesztő. Kérdés persze, hogy ezen kívül mi van még benne, de hát előtte az élet.

Az RTL Klub helyében csinálnék olyan válogatás műsorokat, ahol csak a rosszakat vágják össze és olyat, amiben a jókat, így sok néző élete könnyebb lenne. Volna külön idősáv azoknak, akik csak a fikázás kedvéért kapcsolják be a készüléket.

Megint jött néhány sértődős kutyaütő, kár is szót vesztegetni rájuk, beszéljünk inkább Kornis Annáról, aki a New York-i Berkley College-ba jár, zeneszerzést és éneklést tanul. Amerikában is vannak persze minimális tehetségű, mesterségesen felfújt sztárok, de azért a Berkley College-ba nem vesznek fel akárkit. Szóval sejthettük, hogy nem lesz ez olyan rossz.

Nem csak Adele-t nehéz énekelni és jól előadni, Whitney Hustonra is igaz ugyanez. Anna ráadásul még csavart is egyet a dolgon: az I Wanna Dance With Somebody akusztikus változatát hozta. Különleges hang, remek ízlés, így tudnám összefoglalni a produkciót.

Mielőtt meghallgatjátok – mert utána már kit érdekelne, mit hadoválok –, hadd mondjam el, hogy véget értek a válogatók, túléltük. Bereményivel élve: „Nem gyilkolt meg, téli kabát, pedig akart, és még sem sikerült.”

Jön a tábor. Rég vártam ennyire a folytatást. Idén szerintem simán van 12 igazi tehetség, nem muszáj „nem énekel olyan jól, de eladható” pótlékokkal feltölteni a mezőnyt.

Nem mondom, hogy nem fogják, csak annyit állítok, nem muszáj. Aztán majd meglátjuk.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: