KULT

Az elszakadás a megoldás? Megnéztük az Aranyéveink – Végül újrakezdjük? című filmet

Bár nem mondható remekműnek a film, arra kétségtelenül jó, hogy az ember elgondolkozzon arról, hogyan érdemes élni, és hogyan nem.

Link másolása

Édesapám még aktív korában gyakran emlegette, hogy ha majd egyszer nyugdíjas lesz, mi mindent fog csinálni: krimiket ír, zenét szerez, még az is lehet, hogy elszerződik bárzongoristának. Aztán valóban nyugdíjas lett, valóban új életet kezdett – dolgozott még vagy 20 évet egy teljesen más területen, amely révén még 70 felett is tanult új dolgokat és változott a világképe. Tíz évvel később, nem sokkal halála előtt azt mondta nekem: „Tulajdonképpen gazdag, tartalmas életem volt.”

Immár én is, Párom is nyugdíjasok vagyunk. Nem tettünk nagy fogadalmakat, az unokák mellett hódolunk eddigi kedvteléseinknek, természet-szeretetünknek, az utazásoknak, a legkülönbözőbb kulturális élményeknek, kedvenc sportjainknak. És nem változott a köztünk lévő szeretet, harmónia sem, de miért is változott volna, hiszen eddig is erősek voltak a közös hullámaink, és mindig figyeltünk egymásra, miközben hagytuk a másikat élni.

Éppen itt a nagy tévedése a magyar származású, zürichi születésű rendezőnő, Barbara Kulcsar Aranyéveink – Végül újrakezdjük? című filmje főhőseinek, a frissen nyugdíjba vonult házaspárnak. Alice (Esther Gemsch) azt reméli, hogy most újra közelebb kerülnek egymással Peterrel (Stefan Kurt). Csakhogy az új életet a férje egészen másképpen képzeli, mint ő és az a bizonyos közelebb kerülés sem attól függ, hogy elvileg most több időnk van párunkra, ha addig, éveken, évtizedeken át együttlétüket a közös fedél, a közös háztartás jelentette, valamint a gyerekek, akiknek a magánélete szintén teljes csőd, amiből nem is látszik a kiút.

Pedig lehet, hogy néha nem kellett volna más, mint egy kis csendes beszélgetés, egy apró meghitt gesztus, de tudjuk, hogy sokszor ezek a legnehezebb dolgok, miként úgy szeretni, hogy ne csak nekünk, hanem a másiknak is jó legyen.

Alice és Peter valószínűleg korábban is teljesen különböző egyéniségek voltak, csak nem vették észre, vagy nem akarták észre venni. Így aztán egy, Alice által puccsszerűen befizetett tengeri hajóút is balul sül el, amelynek kudarcát legfeljebb ürügyként lehet ráfogni az asszony váratlanul elhunyt barátnőjének férjére, akit Peter, hogy ne szomorkodjon, mintegy „elefántként” elhív az Alice által „második nászútnak” megálmodott útra. Az asszony teszi meg az első lépést arra, hogy fejest ugorva az ismeretlenbe, új életet kezdjen, a férfi hamarosan kényszerből teszi ugyanezt. Végül együtt is maradnak, meg nem is, de felmerül a kérdés: valóban csak az elszakadás a megoldás?

Nem tudom, minek nevezzem az Aranyéveinket, ódzkodnék a „családi vígjáték” kifejezéstől, mert nem annyira vidám, mint amennyi nevetés kísérte a sajtóbemutatón, humora inkább groteszknek mondható. Nekem egy kicsit sokat markol az idős kori szexualitástól a társkereső közösségi médiáig, az alkoholizmustól a leszbikusságig eljutó feminizmusig, az önmagáért való „egészséges életmódtól” a gyász és az együttérzés fogadásáig. Még némi utánérzésünk is lehet olyan filmklasszikusokból, mint a Furcsa pár. Mindeközben azonban azt látjuk, hogy Alice és Peter még önmagát sem ismeri, és biztosak lehetünk abban, hogy az az út, amit a film végére megtalálnak, hosszú távon nem fog működni.

Bár mint mozi, nem mondható remekműnek, arra kétségtelenül jó, hogy az ember, akár a főszereplők kortársa, akár fiatalabb, elgondolkozzon arról, hogyan érdemes élni, és hogyan nem. Mit lehet és kell elvárni az élettől, és mit tehetünk azért, hogy mindez megvalósuljon.

Miután Párommal kijöttünk a Művész moziból, első megállapításunk az volt, hogy bár imádjuk a tengert, nem szeretnénk egy tízemeletes szuperluxus hajón utazni, ahol folyton-folyvást szórakoztatni akarnak minket. Csak később esett le, hogy az előcsarnokban mit keresett az a nagy rózsaszín, felfújható hattyú. Egy ilyenben ringatózott szomorú magányában Alice az óceánjáró egyik medencéjében az éjszaka kellős közepén a csillagokat bámulva…

Barbara Kulcsár filmje csütörtökön kerül a hazai mozikba a Juno11 forgalmazásában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nagy Ervin: Nem fogom befogni, azért szólalok meg, mert a szakadék széle felé tart a magyar kultúra, a magyar közoktatás, a magyar társadalom
A színésznek most is markáns véleménye van politikai, közéleti kérdésekről. Andy Vajnát már nagyon pozitív szereplőnek látja, de Rákay Philipről még mindig nagyon lesújtó a véleménye.

Link másolása

Interjút adott ez RTL-nek Nagy Ervin, akinek nemrégiben jelent meg A király, a gróf és a tanár című életrajzi könyve. A beszélgetésben számos közéleti témát is érintettek a színésszel, aki egyértelműen a kormánnyal szemben pozícionálja magát, számos ellenzéki tüntetésen is felszólalt.

A Király című sorozat sztárja mesélt Andy Vajnával való „kellemesen rossz” viszonyáról. Kettejük kapcsolata azzal kezdődött, hogy a színész felállt egy szerepből, ami miatt gellert kapott a kapcsolatuk. Ettől függetlenül Nagy Ervin úgy gondolja: „pláne úgy, hogy látom, milyen űrt hagyott maga után, pláne úgy, hogy látom, mi jött utána, ma már áldásosnak látom azt a lobbitevékenységet, amit a magyar filmért kifejtett. A halála után ennél csak rosszabb lett a helyzet.”

Beszélt arról is, hogy Thuróczy Szabolccsal való kapcsolatában nem okozott törést, hogy politikai nyomásra, nem ő, hanem Thuróczy játszotta el a Szia, életem című film főszerepét, bár egy ideig zrikálta ezzel kollégáját. „Van bennem azért egy nagy adag idealizmus, megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mellém állna a szakma és senki nem vállalná a szerepet. Nagyon ritkán, de volt már rá példa, hogy ez a szakma kiállt valakiért. De ami ennél is fontosabb, hogy nagyon szeretem Szabolcsot, baromi jó színésznek tartom, és tudtam, hogy A Királyban nagyon jó kettőst fogunk alkotni mint Jimmy és a menedzsere” – mondta erről.

Elmondta azt is, hogy édesapjával épp a minap veszett össze a politika miatt. Szerinte ugyanis nem kellene ilyen hangosan szidnia a rendszert,

„az én érvem pedig az, hogy egy demokráciában miért ne tehetném. Ilyeneken szoktunk veszekedni. Mondtam neki, hogy vagy tíz éven át szóltam kulturáltan, de jól hallhatóan, de van egy pont, amikor elég”

– mondta el a színész.

Szerinte először Pintér Béla A bajnok című előadása miatt kezdte ki a hatalom. „Egyértelmű politikai támadás volt az a Katona József Színház ellen. Mert mit hirdet a hatalom? Hát azt, hogy elöl csillog-villog minden, tiszta udvar, rendes ház, megy a magánélet szentségesítése, miközben mennyi ereszcsatorna van ebben az országban” – fejtette ki erről véleményét Nagy Ervin.

A politika kapcsán szóba kerül a közte és Rákay Philip között lezajlott nyári posztháború is. Erről Nagy azt mondja: „Semmit nem bántam meg belőle. Amikor udvaroncok és mindenféle megmondóemberek szereptévesztésből személyes támadást intéznek ellenem, akkor lépni kell. [...]

Vannak, akik úgy érzik, mindent megengedhetnek maguknak, mert Orbán Viktor engedélyét tudhatják a zsebükben és becsmérelhetik például a tanárokat. Nekem kutya kötelességem ilyenkor visszaszólni, hogy ne már.”

A színész hozzátette: „Biztos sokan azt hiszik, hogy a Balatont bámulom könnyes szemmel, mert Árpa Attila a Sztárboxban szájba vert, de csalódást kell okoznom, nem így van.

Nem fogom befogni a számat. Ez nem győzelem vagy vereség kérdése. Azért szólalok meg, mert a szakadék széle felé tart a magyar kultúra, a magyar közoktatás, a magyar társadalom. Én ilyen mintákat kaptam a tanáraimtól, szóval nem fogom befogni.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Andresz Kati
Színházi szerepei mellett több mint 1600 alkalommal szinkronizált. Susan Sarandon állandó magyarhangja volt.

Link másolása

Elhunyt Andresz Kati magyar színésznő, szinkronszínésznő – adta hírül a Szinházonline.

A színművész 1955-ben született, Budapesten. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, még ugyanebben az évben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja lett. 1981–1984 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1984–1986 között pedig a győri Kisfaludy Színház színésze volt. 1986–1987 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1987-ben a Jurta Színház alkalmazottja volt. 1988 óta szabadfoglalkozású.

„Mindannyian, akik a Mozit, TV-t folyamatosan nyomon követik, tudják, régebben méltán világhírű volt a magyar szinkron… manapság, a piacgazdaság korában már más idők járnak, de azért e nehezebb körülmények közepette is van még presztízse a “szakmának”!

Kati színpadi szerepei, irodalmi estjei mellett, [...] évtizedek óta egyik ikonja a magyar szinkronnak (kölcsönözte különleges orgánumát már többek közt Romy Schneidernek, Susan Sarandonnak, és például a közkedvelt Szulejmán sorozatban a mindenki által tisztelt AfifeAsszony hangja is volt… Általa a török színésznő csodásan szólalt meg magyarul), de eddig semmilyen elismerésben nem részesült, ám Ő nem panaszkodott, csendben, szerényen tette a dolgát, és vitte családját is a hátán”

– írta a róla a BorArtRoom blog.

Andresz Kati 68 éves volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt a Groovehouse „láthatatlan” harmadik tagja
Farkas Gábriel felelt a zenekar egyedi hangzásáért.

Link másolása

Meghalt Farkas Gábriel, akit a népszerű Groovehouse együttes harmadik, „láthatatlan” tagjaként is emlegettek. A halálhírt Kis Judy, az együttes énekesnője jelentette be.

„Aki ismeri a munkásságunkat tudja, hogy sok-sok éven át volt egy "láthatatlan" 3. tagunk, aki a háttérben jellegzetessé tette a Groovehouse dalok hangszerelését”

– írta róla Judy. Hozzátette: „Felfoghatatlan hogy nincs többé, és hogy eltűnik a zenei piacról az az igazi "Faris" hangszerelés. Hálásak vagyunk azért hogy részese volt az életünknek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lánya és kollégái búcsúznak Andresz Katitól
A 68 évesen elhunyt Andresz Katit amellett, hogy színésznőként is emlékezetes pályát hagyott maga mögött, azok is megismerhették, akik csak utánozhatatlan orgánumát hallhatták, hiszen, ahogy egy kollégája fogalmazott: ő volt a „szinkron királynője”.

Link másolása

Hunyadkürti Éva, Andresz Kati lánya feketére változtatta profilképét Facebook oldalán és egy régi közös képpel búcsúzott édesanyjától.

Sass Elizabeth az alábbi bejegyzéssel búcsúzott:

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk Andresz Kati 2023. 12. 06-án felköltözött az égbe. Örökké szeretünk”

Kollégái közül Csondor Kata azt írta, nem tudja felfogni, hogy Andresz Kati,

„ma a másik világba utazott hirtelen.”

Korlátozott ideig olvasható Insta-történetében Járai Kíra így fogalmazott:

Akárhányszor együtt dolgoztunk, csodálva hallgattalak. Pótolhatatlan vagy, a szinkron királynője. És örülök, hogy ezt még életedben elmondtam Neked.

Sinkovits-Vitay András pedig az alábbi gondolatokat írta oldalára:

Talán még olvasod, vagy érzed, mi már csak így beszélgetünk.... Pedig születésnapomon, Névnapodon megbeszéltük, hogy együtt játszunk, sűrűbben találkozunk....Te már hazatértél... Gyönyörű repülésed legyen a Teremtő Szívébe, a Mennyei Társulattal.

Link másolása
KÖVESS MINKET: