Az 5 legmenőbb szabadtéri játék a legvidámabb barakkból
Ma ismét egy kicsit a nosztalgiáé lesz a főszerep, ugyanis a múlt egy érdekes részét igyekszem majd felidézni. A mai felgyorsult és kicsit digitális világban már egy kicsit furcsának is tűnik, de mi nagyszerűeket játszottunk a szabadban egykoron. A friss levegő nem vált a kárunkra és ennek köszönhetően nagyon sok időt is töltöttünk a barátainkkal.
Ki ne emlékezne, amikor este 8-kor az anyukája próbálta őt felimádkozni a játszótérről és folyamatosan ment az alkudozás újabb 5-10 perc hosszabbításért! A fentebb olvasható monológból már kikövetkeztethetitek, hogy a mai napon a múltidézést a szabadban játszott csoportos játékoknak szentelem.
Tartsatok ezúttal is velem és idézzünk fel néhány klassz emléket együtt!
Adj király katonát! - mondják magukban sokan a képet látva. Általában az iskolában játszottuk ezt a játékot, amikor az volt a feladat, hogy nekifutásból kellett átszakítani a szembenálló csapat tagjainak összekulcsolt kezét valahol. Közös játék volt, amit általában egy osztály játszott két csapatra bontva.
Ha sikerült átszakítani a képzeletbeli várfalat, akkor egy katonát el lehetett vinni a sorból. Ha nem sikerült, akkor ott kellett maradni abban a csapatban. Nagyon jókat szórakoztunk, amikor a szünetekben ilyet játszottunk.
A képen látható jelenet a lányoknak idézhet fel kellemes emlékeket. Ez a játék volt a gumizás, ahol hárman tudtak egyszere játszani. (Vagy négyen, amikor ketten egy páros ugrált egyszerre - szerk.)
Kettő játékosnak a lábán ki volt feszítve egy gumi (ahogy a képen is látszik), míg a harmadik játékos különböző feladatokat hajtott végre, ami egyre nehezedett. Ha elrontotta a feladatot, akkor természetesen cseréltek, és a másik játékos tehetett egy próbát. A fiúk számára ez a játék akkoriban sem volt túlságosan érdekes és izgalmas.
A képen az ugróiskola látható. Ez is egy igazi lányos játék volt. Igazából én még a szabályokkal sem nagyon voltam akkoriban sem tisztában. A lányok eldobtak egy kavicsot, és amelyik számba esett, ahhoz kellett elugrálniuk, majd ott megfordulni és visszaugrálni a kiindulási pontra. Szerintem, ha van hölgy az olvasók között, biztosan pontosan le tudja majd írni a szabályokat kommentben.
Ha vízparton voltunk, akkor sem feltétlenül volt szükségünk játékokra a szórakozáshoz. Elég volt néhány laposabb kavics, máris feltaláltuk magunkat és nekiálltunk kacsázni a vízen.
A játék lényege annyi, hogy a megfelelő kavicsot igyekezni kellett a lehető legerősebben és legkisebb szögben a vízre dobni, ami a vizet érve pattogva repült egy darabig. Ezt hívtuk kacsázásnak és természetesen az nyerte az adott kört, akinek a kavicsa többet kacsázott. Testmozgásnak sem volt utolsó a játék, és tényleg egészen sokáig le tudtuk magunkat kötni vele.
Nagyobb baráti társaságok vagy iskolai osztályok egymás elleni játéka volt a számháború. A komoly taktikázással és ügyeskedéssel egybekötött játék lényege az volt, hogy az ellenfél csapatának tagjai fejére felfogatott számokat leolvassuk.
Fortepan/Lencse Zoltán
Akinek a számát leolvasták, az bizony elesett a csatában és kiesett a játékból. A háborút végül az a csapat nyerte, amelyben maradtak talpon játékosok.
Itt fontos volt a megfelelő ügyesség, a lopakodás és a jó taktikai érzék is. Persze azért az ügyeskedés sem állt messze a játékosoktól, de melyik gyerekjátékban nincs ez így!
Ezzel a mai ötösfogat elkészült. Tudom, számtalan olyan dolgot kihagytam, amivel szívesen töltöttük a szabadidőnket a tavaszi vagy a meleg nyári napokon (tengó, bújócska, stb...), de azt hiszem, mindenkinek megvolt a kedvenc játéka és mindenki szívesen emlékszik legalább egy ilyen játékra.
