hirdetés

KULT

„Próbáltam egy napfelkeltét megírni zenében” – Abel Label klippremier

Mihalik Ábel zenekara négy éven belül a negyedik lemezét adja ki hamarosan, itt az első dal róla.

Link másolása

hirdetés

Tavaly szeptemberben jelent meg az Abel Label Treat című nagylemeze, amely már a harmadik volt a sorban, ráadásul mindegyik más műfajban készült.

A Kiscsillag egykori dobosa azóta sem lassított a tempón: már célegyenesben van a negyedik album, ami Nothing matters címen lesz elérhető minden platformon szeptember 14-től. Addig három dal fog megjelenni róla, ez az első.

"Itt a stúdióban játszunk élőben a videón. Nagyon minimális különbség van az itt látható és az amúgy a lemezen hallható verzió között, szóval olyan 95%-ban live session. Ezen a lemezen csak dobolok, vokálozom, éneklek és perkázom" - meséli Ábel, hozzátéve:

Az élő zenekar tagjai nagyon lelkesek voltak, összepróbáltuk a lemezanyagot, amelyet demó formájában már elküldtem nekik korábban, bementünk Vastihoz (Vastag Gábor) talán utolsó zenekarként a régebbi, Fehérvári út 202. szám alatt található Sounday stúdiójába és ott feljátszottuk a hangszeres részek legnagyobb százalékát. Egyébként egy dalban ő maga is slide gitározik. Egyelőre nem szeretném az egész lemez készülésének részleteit lelőni, de rendkívül élveztük az egészet, szerintem nagyon egységes, király anyag lett!

A lemezen Ábel mellett Galambos Péter énekel (bár ebben a dalban pont nem), Lee Olivér gitározik és egy számban énekel, Frimmel Jakab billentyűzik és Paczári Viktor basszusgitározik.

A When the sun came up egy instrumentális darab, a lemez utolsó dala, amitől "minden jóra fordul".

hirdetés

"Próbáltam egy napfelkeltét megírni zenében. Remélem, sikerült. :)" - fogalmaz a szerző.

A klipet Todoroff Lázár forgatta és vágta össze stúdióbeli életképekből, illetve az élő játszásból magából.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Érkezik a világ legdrágább sorozata, A Gyűrűk Ura adaptációja

Az Amazon Prime bejelentette mikor jön a kultfilm szériája.

Link másolása

hirdetés

Az eddigi legdrágább sorozatnak ígérkezik A Gyűrűk Ura televíziós adaptációja, amelynek csak az első évada 465 millió dollárból készül. Öt évadot terveznek, az összköltségvetés pedig akár az 1 milliárdot is elérheti a becslések szerint.

Az Amazon Prime közétette, hogy az első szezon forgatása már le is zárult és azt is, mikor debütál.

A rajongóknak türelmesen várniuk kell, hiszen csak 2022. szeptember 2-án láthatják az első részt.

Hetente egy-egy részt tesznek közzé, a fantasy több mint 240 régióban és országban lesz nézhető.

A rendezőpáros, Peter Jackson és J.D. Payne, a filmekhez hasonlóan Új-Zélandot választották a forgatások helyszínéül. Igyekezték a koronavírus időszakot áthidalni, ám mindenkit megviselt. Közel 800 főt kellett elbocsájtaniuk a stábból.

A Twitteren osztották meg az első képet, amin egy új titokzatos karakter és lenyűgöző helyszín látható.

hirdetés

A sorozat a Másodkorban játszódik, több ezer évvel A Gyűrű Szövetsége előtt. A J. R. R. Tolkien által írt, A szilmarilok című könyv először kap bármilyen feldolgozást. A Tolkien hagyatékot kezelő Tolkien Estate szakértői, kilátogattak A Gyűrűk Ura forgatására és a beszámolók szerint elégedettek, ami biztató jel.

Ahogy Bilbo mondta, úgy vélem, hogy készen állok arra, hogy újabb kalandra induljak. Az elmúlt sok-sok hónapban Középföldén éltünk és mozogtunk, hatalmas kalandokat éltünk át a forgatáson, életünk egyik legnagyobb élménye volt, amelyet alig várjuk, hogy a közönség is megtapasztalhasson

- nyilatkozta a szerzőpáros.

A Blikk írása alapján Szauron nem fog visszatérni rögtön az első szezonban. Jó hír, hogy az új szereplők mellett olyan ismert karakterek is megjelennek majd, mint Galadriel, akit Cate Blanchett helyett Morfydd Clark alakít. Több Trónok harca-sztár is látható lesz, ilyen a fiatal Ned Starkként látott Robert Aramayo és a Benjen Starkot játszó Joseph Mawle is. A színészgárdának tagja egyébként a magyar származású Ema Horvath is.

A készítők bíznak a sikerben, remélik a következő évadra kevesebbet kell majd várni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Olyan volt az idei Művészetek Völgye, mintha az egész járvány csak egy rémálom lett volna

10 napig végtelenül távolinak tűnt a karantén, a kijárási tilalom, a távolságtartás, és az elmúlt másfél év összes többi szabálya. Szubjektív élménybeszámoló.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. augusztus 04.


Link másolása

hirdetés

Tömören összefoglalva a fenti két mondat fejezi ki legjobban, mi a benyomásom a 30. Művészetek Völgyéről, amelyet végül egy év csúszással idén sikerült megrendezni.

Ez a tíz nap mindig is erősen a kiszakadásról szólt, de míg eddig elsősorban a városi létet hagytam magam mögött, most kicsit azt a tavaly márciusban kezdődött őrületet is sikerült elfelejteni, amit azóta egyszerűen csak mindennapoknak neveztünk. Pedig minden volt, csak mindennapos nem.

Témát persze bőven szolgáltatott az elmúlt időszak, a Momentán Társulat előadásain és Lackfi János versimpróin is rendszeresen előkerültek a koronavírus okozta traumák, de ennek sokkal inkább felszabadító ereje volt. Ezen túlmenően pedig csak a kihelyezett kézfertőtlenítők emlékeztettek rá, hogy valami megváltozott.

Úgy tűnt, másoknak is nagy szükségük volt már erre, a látogatottság legalábbis ezt igazolta vissza: százezer ember volt kíváncsi a fesztivál negyven helyszínének kétezer programjára, ami még a járvány előtti évekhez képest is erős növekedés, pedig idén kizárólag védettségi igazolvánnyal lehetett karszalaghoz jutni.

Ez persze azzal is járt, hogy sokszor alakultak ki tömegjelenetek, nemcsak a Csigabuszon – ezt már megszokhattuk, talán a maga varázsa is megvan –, hanem a programhelyszíneken is.

Legalább négy előadónál mérték fel rosszul, mennyien lesznek rájuk kíváncsiak: a Ricsárdgír és a Carson Coma a Hangfoglaló Udvarban, az Aurevoir a Fonó Udvarban, az Ivan & The Parazol pedig a Kőbánya Udvarban csinált masszív teltházat, óvatos becsléssel is több mint százan ragadtak kint.

hirdetés
Egy megoldást látok a hasonló helyzetek elkerülésére, már ha azt nem tekintjük opciónak, hogy kevesebb zenekart hívnak meg ebből a súlycsoportból: muszáj lenne napi kettőről három sávosra bővíteni a Panoráma Színpad programját, hiszen a fenti együttesek sehol máshol nem férnek már el a jelenlegi helyszínek közül, és a rajongótáboruk feltehetőleg csak még tovább fog nőni.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy több esetben megadták a szervezők a lehetőséget az előrelépésre: idén először nagyszínpados volt az Esti Kornél és a Csaknekedkislány is, akik legutóbb még szintén a Hangfoglaló Udvarban léptek fel. Ezt a trendet kellene folytatni, bőven kitermelődött annyi új generációs közönségkedvenc az elmúlt években, ami indokol egy harmadik sávot.

Az én helyzetem kissé speciális, mivel annyit járok fesztiválokra, hogy sok koncertbe már inkább csak belehallgatok a feeling kedvéért, ennyi is elég a teljes élményhez. Idén egyetlen előadót akartam mindenképp végignézni, mégpedig a Quimbyt, akik a februárban online bemutatott Plusz-Mínusz című műsorukat vitték színpadra.

Az este fő tanulsága az volt, hogy Kiss Tibit lehetetlen pótolni, de a zenekar és a meghívott vendégénekesek (Bodor Áron, Pásztor Anna és Papp Szabi) mindannyian a maximumot nyújtották, az adott helyzetből sikerült a lehető legtöbbet kihozniuk. Bízzunk benne, hogy jövőre már újra a teljes felállású Quimbyt láthatjuk majd.

A legtöbb időt ezúttal is a Momentán Udvarban töltöttem, az általuk kínált élmény az, amit jóformán sehol máshol nem kapok meg, így ilyenkor igyekszem a lehető leghosszabban megmerítkezni az impróuniverzumban.

Nehéz lenne bármit is kiemelni, rögtön az első napi RögvEsten erős kezdés volt, amikor a társulatból Várady Zsuzsinak sikerült egy olyan Péterfy Bori-dalt rögtönöznie "sajtos-tejfölös lángos" témában, ami szórakoztatóbb volt, mint bármelyik valódi Péterfy Bori-dal.

De említhetném a Főhős előadásokat Beck Zolival, Grecsó Krisztiánnal és Király Gáborral, a tíz napon át futó Éjjel-Nappal Momentán szappanoperát, vagy a Late Night Show-t is, ahol a játszók egyikét berúgatták és a végén a közönségnek kellett megszavaznia, ki lehetett az. Sok helyszínre igaz a Völgyben, hogy akkor se lenne hiányérzete az embernek, ha tíz napig ki sem mozdulna onnan, de erre a leginkább.

Ha már itt tartunk, a bőség zavara effektus persze idén is alapvető élmény volt: számtalanszor fordult meg a fejemben, hogy minimum kétszer kellene végignyomnom a tíz napot ahhoz, hogy mindenre eljussak, ami érdekel.

Vigántpetendre például csak az utolsó előtti napon sikerült átjutnom, pedig az ottani Pajtában és a POKET Udvarban is végig jobbnál jobb programok voltak, hogy a Cirque du Tókert cirkuszi sátrát vagy az odaköltözött Hobo klubot ne is említsem.

Színházi előadáson se voltam idén, ami szintén fájó, de ekkora programbőségnél (és főleg ilyen nagy területen elhelyezkedő helyszíneknél) muszáj levetkőzni a görcsös ragaszkodást és elengedni dolgokat, hiszen mindent egyszerűen nem lehet. A lényeg alapvetően úgyis a pillanat megélése.

Arra is volt példa, hogy egy eredetileg be nem tervezett meglepetésprogram okozott maradandó élményt, ami még a műsorfüzetben sem volt benne, gyakorlatilag szájhagyomány útján terjedt. A Blue sPot zenekar a Kapolcs szélén található Kenderkertben (egykori Gólya Udvar) tartott jam sessionöket kora délutánonként, mindennap más, előre be nem jelentett sztárvendéggel.

Köztük volt például Csorba Lóci, Harcsa Veronika, Ferenczi György és Hobo, azon a napon pedig, amit én láttam, Vitáris Iván mellett a Völgy-alapító Márta István szállt be billentyűn Bárth Jánosék mellé. Aki kihagyta, sajnálhatja, de vígaszul szolgálhat, hogy az összeset vissza lehet nézni jó minőségben a YouTube-on.

A 2015-ös fesztivál óta először volt hivatalos helyszín a taliándörögdi Klastrom, ami szubjektív véleményem szerint – és tudom, hogy nem vagyok vele egyedül – az egyik legjobb hely a világon. Olyan különleges hangulata van, főleg éjszaka, a csillagfényes ég alatt, amit sehol máshol nem tapasztaltam.

Ezúttal színpad nem volt ott, ehelyett archív koncertfelvételeket vetítettek a falaira a Völgy elmúlt 30 évéből, előtte és utána pedig egy direkt erre az alkalomra készített fényfestést láthattak, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy kizarándokoljanak odáig.

Ha negatívumot kellene említeni, első helyen biztosan a taliándörögdi Kolics Borudvar hiányát mondanám, ez volt a legfájóbb. Közel 20 év után először (vagy ha a tavalyi évet is beleszámoljuk, másodjára) maradt zárva az árnyas kerthelyiség, ami az éjszakai bulik és örömzenélések állandó epicentrumaként funkcionált. Szerencsére csak ideiglenesen: ha minden jól megy, jövőre már újra várni fogja a szomjas látogatókat a fesztivál legjobb ár-érték arányú fröccsével.

Azért így is voltak bőven spontán pillanatok a koncertek után, csak most főleg a szomszédos Lőke Kúriába, a Kocsor Házba, vagy a kapolcsi Királykő kocsma teraszára koncentrálódtak. A legemlékezetesebb az volt, amikor Varga Livius épp egy Quimby-szám közepén jelent meg váratlanul, majd ha már így alakult, hozott egy cajónt és maga is beszállt néhány dalba. Valószínűleg nem állok messze a valóságtól, ha azt írom, hogy ilyen is csak a Völgyben fordulhat elő.

Muszáj szót ejteni az árakról is, amelyek sajnos rettentően elszálltak. Hajós András mondta viccesen az egyik legutóbbi Dalfutár részben, hogy Kapolcson a kenyérlángos és a langalló között annyi a különbség, hogy az előbbi 500, az utóbbi 1500 forintba kerül. Ezzel szemben a valóság az, hogy bárhogy is hívják, most már inkább az 1500-hoz van közelebb minden, mint az 500-hoz. 1000 forint alatt nagyjából csak a kocsmai melegszendvicset és velős pirítóst lehetett megúszni, egyes lepények ára pedig a 2000 forintot is meghaladta. Tegyük hozzá, hogy finom volt, de ez akkor is komoly érvágás.

Az italárak is emelkedtek, de itt legalább továbbra is megmaradt az a kiskapu, hogy nem ellenőrzik a táskákat a bejáratnál, így van alternatívája a decinként 400 forintos boroknak és 700 forintos korsó söröknek. Reméljük, hogy ezen a jövőben sem fognak változtatni, mert már most számottevően drágább lett a fogyasztás még néhány évvel ezelőtthöz képest is, tíz nappal felszorozva különösen.

Az időjárás viszont idén ritka szerencsésen alakult: egy teljes hétig egyetlen csepp eső sem esett néhány hajnali felhőszakadást leszámítva, és az utolsó két nap sem volt sokkal vészesebb. Szombaton egy legfeljebb fél órás zápor volt, vasárnap délután ugyan masszívabban is leszakadt az ég, de talán hiányzott is volna, ha egyszer sincs meg a vihar elől menekülés élménye a Völgy alatt.

Az éppen zajló Zenés versimprót még családiasabbá is tette ez a közjáték: a technika és a közönség bőrig ázását elkerülendő Lackfi János azt indítványozta, hogy vonuljunk be testületileg a színpad melletti pajtába.

Itt a sok jó ember kis helyen is elfér elv érvényesült, Váray László hangosítás nélkül zenélt és Kiss Judit Ágnes is így olvasta fel szövegeit. Ez volt számomra az utolsó program a fesztiválon hazaindulás előtt, és így sokkal emlékezetesebb is marad.

Nem tudni, mi jön ezután, lesz-e negyedik hullám és újabb lezárások, de akárhogy is alakul, ezt a nyarat már senki nem veheti el. És persze reméljük, hogy jövőre ugyanitt – ez általában csak egyszerű szófordulat szokott lenni, most viszont valahogy nagyobb a súlya.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

A vámpír, a terrorista és a pitbull felszáll a repülőre – Vérvörös égbolt kritika

A Netflix új vámpíros-terroristás horrorja ígéretesen indul, aztán pont olyan lesz, mint egy hosszú és béna vicc.

Link másolása

hirdetés

Bár a film az elején még jócskán titkolja, már a trailer és a promóképek is lelövik, hogy a Vérvörös égbolt egy vámpírfilm-hibrid. A Netflix német-amerikai koprodukcióját Peter Thorwarth német rendező írta és rendezte, amely nem tagadja, hogy B-filmként akar domborítani, és rengeteg vérrel, marcangolással akcióval, valamint meglepően ígéretes alaptörténettel igyekszik is ezt bizonyítani.

Elég nagy pechje van mindenkinek, aki a Transatlantic 473-as, New Yorkba tartó járatára vett jegyet, arra ugyanis többféle, az utazás nyugalmát megzavaró élőlénytípus is jegyet váltott, amelyek már külön-külön is jókora káoszt tudnának okozni, együttesen meg aztán pláne. Ott vannak ugyanis a terroristák, akik bombát is hoztak, a kalifátusról és az iszlámról is beszélnek, ráadásul pszichopaták is vannak a soraik közt, ám, hogy kik ők, és mik a pontos motivációik, az sosem derül ki. Utazik még rajtuk kívül egy elég rossz bőrben levő édesanya is, akiről a perpatvar közepén derül ki, hogy nem beteg, csak vámpír, és ajánlatos előle elzárni a kutyákat - a legelső vérengzését például ráfogja a poggyásztérben utazó szerencsétlen pitbullra. A repülőn azonban hamarosan így is berobban a vámpíros-terroristás haláltánc, és hiába veszítenek főhőseink több liter vért, inkább a néző szenvedi meg igazán mindezt.

A Vérvörös égbolt alaptörténete igazi ínyencségnek tűnik elsőre: nem mondhatni, hogy a repülőgép-eltérítős, terroristás műfajt túl gyakran ötvözték volna már a vámpírfilmekkel, szóval mindenképpen üdítő vállalkozás lehetett volna a kettőt tíz kilométer magasban összeereszteni. Szintén érdekes felvetés az anya esete, aki egy kisbabával a karján próbál kétségbeesetten szabadulni vámpírságától, miközben az anyai és a vadállati ösztön vív benne egyre veszélyesebb csatát.

A jó alapból viszont szinte semmit nem sikerült kihozni: az iszonyatosan kétbalkezes forgatókönyv a történeten és a karaktereken is jókora vérző sebeket hagyott.

Nincsenek megjegyezhető szereplők, így nagyjából senki sorsa nem kavarhat fel: a terroristák főnökét játszó Dominic Purcell – vélhetően ő az aktuális „sztár” a mezőnyből, mivel mégiscsak az ő nevét ismerik a legtöbben A szökés című sorozat miatt – teljesen érdektelen módon kerül ki a képből, ahogyan a többiek is. Ekkor elgondolkodik a néző, hogy akkor talán mégsem ő, hanem a pszichopata légikísérő lehet a fő antagonista, aki meg olyan szinten ripacskodja el szerepet, mint egy Britney Spearsbe öltött Joker a Toxic című videoklip forgatásáról. Kár, pedig az őt játszó Alexander Scheer a németek nagy tehetsége, és eljátszotta már David Bowie-t is, itt azonban nem kérnek tőle a ripacskodáson kívül nagyon mást.

Valahogy az édesanyával sem igazán megy az azonosulás, bár ő legalább megpróbálja: a vámpírelvonóra igyekvő nő történetét szájbarágós flashbackekben ismerhetjük meg, amelyek ráadásul még az akciójelenetek által diktált gyors tempót is visszavetik. Nadja a kétórás játékidő nagy részében borzasztóan szenved a vámpír- és az emberlét közti villámgyors átmenetektől, miközben hisztérikusan óvná fiát. A fiát, aki a film egy másik gyenge pontja: idegesítő gyerekszínészeket ekézni nyilvánvalóan nem túl szép dolog, azonban a kis Elias láttán azért az ember erősen elkezd drukkolni a rosszfiúknak.

hirdetés

Ez a sok gyatrán megírt karakter pedig derekasan bukdácsol a rettentő logikátlanságokkal tarkított filmben: simán repül a gép törött ablakkal is, ahogy rendőrök könnyűszerrel bilincselnek meg egy kéz nélküli embert, és még lehetne sorolni a sok fájóan buta pillanatot.

Pedig a Vérvörös égbolt lehetett volna egy meglepően tisztességes B-horror vagy egy jó kis trash is, ha fél órával rövidebb, és ha gatyába rázták volna a forgatókönyvet. Vámpírokkal viaskodó terroristákat egy repülőgépen ugyanis nem sokat látni, ám ez a film a tökéletes példája annak, amikor valaki egy kifejezetten jó ötlettel hasal egy jó nagyot.

A Vérvörös égbolt megtalálható a Netflix kínálatában július 23-tól.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Új klip: A nyár eddigi legnagyobb hazai zenei meglepetése a Random Triptől most Live Session verzióban

A minden korábbinál elképesztőbb sztár-felállásban készült Csak boldog című dal a megjelenése után egy hónappal félmillió lejátszásnál tart a Youtube-on.

Link másolása

hirdetés

A Delov Jávor vezette, több mint egy évtizede működő improvizációs közösség minden korábbinál elképesztőbb sztár-felállásban készítette el a szóban forgó dalt: felemelő, pozitív életérzés-bombájukban a szám alapverzióját jegyző Bagossy Norbert mellett közreműködik a Margaret Island tagsága, Mező Misi és Szebényi Dani (Kowalsky Meg A Vega) is, az i-re a pontot pedig Pásztor Anna rapbetéte teszi fel.

Budapest Parkos koncertjükre készülve a csapat elkészítette a dal élő verzióját is a Pannónia Stúdó patináns falai között, mind zeneileg, mind látványban továbbgondolva az amúgy is erős alapanyagot:

VIDEÓ: Random Trip - Csak boldog - Live Session

Bár a legtöbben improvizációs közösségként tekintenek a folyamatosan változó felállású Random Tripre - 2009-es első koncertjük óta több mint háromszáz zenésszel játszottak együtt - több alkalommal bizonyították már, hogy remek popslágereket tudnak lerakni az asztalra: ilyen volt a Szeretem a reggelt Tóth Verával és Wolfieval 2016-ban, a Hajolj közel Lábas Vikivel és Járai Márkkal, 2017-ben, és a Benned a fény Jónás Verával, Koszi Jankával, Lábas Vikivel és Tóth Verával 2018-ban. Delov Jávor most még magasabbra rakta a lécet: túlzás nélkül állítható, hogy olyan erős csapatot hozott össze, amilyet ritkán hallani a hazai rádiókban.

A dal mágikus alapötlete Bagossy Norbitól, a Bagossy Brothers Company frontemberétől származik, akihez az alkotó folyamat során csatlakozott a Margaret Island három tagja - Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf - és Szebényi Dániel énekes-billentyűs (akit legtöbben a Kowalsky Meg A Vega tagjaként ismerhetnek, valamint egy rapbetét erejéig Pásztor Anna. A már amúgy is nagyon ütős összeállítás egy évig csiszolta a dalt Toldi Miklós producer-hangszerelő vezetésével, majd szinte az utolsó pillanatban kiegészültek Mező Misivel, aki korábban sosem dolgozott a Random Trip csapatával, de boldogan igent mondott a felkérésre, és olyan érzelmeket csempészett a rá osztott sorokba, amely a többiek számára is különleges meglepetés volt. A dal szövegében pedig egy versszakot Szepesi Mátyás, a Konyha frontembere és a Random Trip menedzsere (valamint számos sláger szövegírója) vállalt magára, újabb szemszögből közelítve meg a boldogságkeresés kérdését.

hirdetés

Az eredmény magáért beszél: monumentális, katartikus dalban egyesült ez a rengeteg teremtő energia, az alkotók maguk is nagyon büszkék a végeredményre.

“Nagyon izgalmas volt a megszokottól eltérő csapattal alkotni, mivel ilyen formában még sosem vettem részt dalszerzésben. Mindenki ötletelt és odatette magát és engem is engedett a csapat elvonulni, hogy egy kicsit mégis a komfortzónámon belül mozoghassak.”

- nyilatkozta Bagossy Norbert az alkotás folyamatáról.

“Ami legjobban meglepett a közös munkában, az a közvetlenség és a jó érdekében a tökéletesre való törekvés egyöntetűen, ezt nem mindig tapasztalom a szakmánkban. Tetszik az ilyen attitűd, én is ezt vallom!” - mondta Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere.

“Egy bensőséges, intim alkotási fázisba csöppenhettem Norbi jóvoltából, ami jól kiforgatta az eredeti, Random Trip koncerten rögtönzött dalunkat mind a négy sarkából. Imádtam, hogy ebben a legelső Norbi akusztik/karantén verzióban madarak csiripeltek, mert egy teraszon rögzítette a telefonjával, ráadásul a fájl neve Galamb utca volt. Ha pedig a producerünk, Toldi Miki, a dal végleges formába öntésére gondolok, akkor elakad szó, mert zseniálisan oldotta meg az élő hangszerek és a mai popzenei elvárások ötvözését” - mondta Delov Jávor, a csapat zenei vezetője

És hogy kinek mit jelent a dal az alkotók közül?

“Nagyon kedves, életigenlő hangulatot.” (Pásztor Anna)

“Nekem mindig az a nap jut eszembe, amikor először próbáltuk a dalt nálunk Fonyódon: ahogy Jávor bepakolta a dobszerkóját a nappaliba és hogy aznap énekeltünk életünkben először együtt Szebényi Danival.” (Lábas Viki)

“Ez egy olyan együttműködés, ahol nem csak a saját teljesítményemre, lelkületemre, jelenlétemre koncentrál az ember, annál inkább a többi előadót akarom megismerni, a lelkületüket, jelenlétüket, zeneiségüket! Ez vonz igazán ebben a zenei kalandozásban! A közös alkotás alatt megismerni a másikat teljes egészében” (Mező Misi)

“Sokunk egyik kedvenc John Lennon anekdotája, mikor gyerekkorában arra kérdésre, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz, azt válaszolta, hogy 'boldog'. Mindannyiunknak mást és mást jelent a boldogság, és még ugyanazon ember életében is időről időre megváltozhat a boldogság fogalma. Nekem 2020 egy ilyen változás időszaka volt, a dal számomra egybeforr és érdekesen 'rímel' a tavalyi esztendővel. És ha már szóba került John Lennon, külön érdekesség a klipben megjelenő - Yoko Ono: 'Játssz bizalommal!' címet viselő sakktábla installációja által inspirált - jelenet, melynek középpontjában a béke, a boldogság egyik alappillére áll.” (Delov Jávor)

“Mivel nagyon sokan dolgoztunk együtt a dalon, emiatt egy nagyon jó "közösségi" érzésem van az egész projekttel kapcsolatban. Bár a folyamat meglehetősen elhúzódott, mégis úgy érzem, hogy mindenki a tudása legjavát tudta hozzátenni a dalhoz. Úgy gondolom, hogy szeretettel készült mindenki részéről.” (Törőcsik Kristóf)

“A boldogságkeresés, mióta ember az ember, foglalkoztat mindenkit. Ez a dal, bar más tollából érkezett az írás, egy kicsit az én válaszom is erre a kérdésre. Emellett egy hosszú, de nagyon boldog alkotói folyamat hiányérzet nélküli lezárását jelenti számomra.” (Szebényi Dani)

A Random Trip az új dallal együtt jelenti be idei legnagyobb koncertjét is, amelyre augusztus 24-én kerül sor a Budapest Parkban, ahol először csendül fel élőben a Csak boldog című dal, annak valamennyi közreműködőjével. Emellett további különleges vendégei is lesznek az estének, amelyeket folyamatosan jelentenek be a csapat social media felületein.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: