News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

A világ összes kontinensén koncertezne a Bohemian Betyars

Miskolcról indultak, de ma már az egész országban ismerik őket, sőt Európa-szerte rengeteg rajongójuk van. A végső céljuk azonban ennél is nagyratörőbb.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. március 14.


Link másolása

hirdetés

Nem sok magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy rendszeresen jár külföldre koncertezni, ráadásul elsősorban nem az ottani magyarok adják a célközönségét.

Az alig 8 éve alakult Bohemian Betyarsnak viszont igazi rajongótábora van Németországban és Spanyolországban is, sőt Európa-szerte a legnagyobb fesztiválok hívják meg őket fellépőnek. Közösségi finanszírozással pedig arra gyűjtenek, hogy Afrikába, Amerikába, Ázsiába és Ausztráliába is eljuthassanak.

Most indulnak újabb egy hónapos, hat országot érintő turnéjukra,

aztán pedig az Akvárium Klub nagytermében mutatják majd be frissen megjelent nagylemezüket.

Frontemberükkel, Szűcs Leventével arról beszélgettünk, milyen út vezetett idáig, mennyit vesz ki belőlük a rengeteg fellépés, és meddig nőhet még az ismertségük nemzetközi szinten.

hirdetés

– Elég sok idő, négy év telt el az előző lemezetek megjelenése óta. Hogy összegeznéd ezt az időszakot?

– Nagyon sokat változtunk, szerintem egyértelműen pozitív irányba. Jóval kiforrottabb lett a zenénk, és az elkövetett hibákat is jobban látjuk, akár stúdiózáskor, akár a dalszerzésnél. A mostani album a legérettebb és legváltozatosabb anyagunk, szerintem mind a tíz dal egyformán erős, ugyanakkor különálló. Mindegyiknek kicsit más a hangulata, mint az előtte vagy utána lévőnek. És mindre mondta már valaki, hogy az a kedvence a tízből, ami szintén a sokszínűségét igazolja.

– Mennyire volt egyértelmű a kezdetekkor, hogy ilyen profi szintre juttok?

– Egyértelmű soha nem volt, a szintlépés viszont hatalmas ahhoz képest, honnan indultunk.

"
Rettentően büszke vagyok az egész csapatra, hogy most itt állunk 8 év után, hiszen tényleg eléggé nulláról kezdtük. Tulajdonképpen zenélni is csak időközben tanultunk meg.

Kedv és akaraterő kellett hozzá, ennyi a titok. És még bőven van hová fejlődnünk, abszolút nem értük el a saját határainkat.

– Most már mondhatjuk, hogy mindegyikőtöknek ez a fő foglalkozása?

– Igen, bár van, aki még itt-ott besegít mellékállásban, de egyébként mind a hatunknak a zenekar köti le a legtöbb idejét. A lemezfelvétel alatt hárman a két Mátéval (Palágyi Máté énekes-hegedűs és Mihályfi Máté gitáros – a szerk.) szinte ki sem mozdultunk az otthoni stúdiónkból, három hónapig csak demóztunk és csiszolgattuk az ötleteket. Ezalatt ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna dolgozni, még koncerteket se szerveztünk. Most viszont már jön a magyar és az európai turné, aztán lassan itt a nyár, úgyhogy nincs megállás.

A teljes Csavargó lemez:

– Az európai turnét még mindig inkább kalandvágyból csináljátok, vagy abból is vannak már kézzelfogható bevételeitek?

– Abszolút vannak, már 5 éve is legalább nullára kihoztuk a külföldi koncerteket, tehát veszteségünk soha nem volt emiatt. Azóta pedig csak javult a nemzetközi presztízsünk és megítélésünk. Egyre nevesebb fesztiválokra hívnak bennünket, egyre komolyabb gázsiért. Persze kedvtelésből is csináljuk, hiszen imádunk világot látni, de ugyanakkor építkezésként is felfogjuk. Hasonlóan ahhoz, ahogy a magyarországi rajongói bázisunkat igyekszünk bővíteni.

– Van prioritás a kettő között?

– Ha választani kellene, akkor inkább a külföld. Persze nem arról van szó, hogy a magyar piac hidegen hagy bennünket, de ha adott lenne a lehetőség mondjuk egy két hónapos hazai és egy ugyanilyen hosszú külföldi klubturnéra, biztosan az utóbbit preferálnánk. Most is elmegyünk egy hónapra Európába, ezért a magyar városokat végigjártuk még ősszel, és a budapesti lemezbemutatót is csak a hazaérkezésünk utánra ütemeztük. A nyári fesztiválokat azért nem hagyjuk ki, még ha időnként húzós is lesz az időbeosztásunk emiatt.

A címadó dal klipje:

"
A Szigetet például úgy tudjuk megoldani idén, hogy előző nap még egy török fesztiválon játszunk, a rákövetkezőn pedig már Csehországban.

Igazából csak a szervezőkkel kell jóban lenni és kicsit többet matekozni, akkor minden meghívásnak eleget tudunk tenni.

– Nem szív le nagyon benneteket, hogy állandóan úton vagytok, mindennap máshol alszotok és más színpadon álltok?

– Annyi biztos, hogy nagyon összefolynak a napok, nehezen tudunk utólag bármi konkrétumot felidézni az egyes helyekről, ahol játszottunk. Mostanában tényleg elég sokat kivesz belőlünk a turnézás: bár a zenekar átlagéletkora még mindig csak nagyjából 25 év, már mindannyiunknak akad valami nyűgje. Nekem a hátammal, másnak a térdével, vagy a vállával vannak problémák. De próbálunk minél jobban ügyelni az egészségünkre, hogy még sokáig folytathassuk.bbetyars3_kovacsmarcell

Fotó: Kovács Marcellbbetyars2bbetyars4

– Hogy lehet ezt összeegyeztetni a zenekar bulizós-pálinkázós alapfilozófiájával? Le tudnátok nyomni egy koncertet józanul?

– Már évekkel ezelőtt is volt erre példa, nekünk eleve fontosabb, hogy a közönségünk jól érezze magát. Amúgy a legutóbbi turnén azt vettem észre, hogy ha józanok vagyunk, szinte akkor játszunk a legjobban. Persze általában kicsit azért szoktunk iszogatni, de ha turnén vagy, önmagában a színpad akkora adrenalint ad, hogy nincs feltétlenül szükséged alkoholra. Ez a legfőbb tanulság, amit 8 év és nagyjából 1000 koncert után megtanultunk.

"
Ha holnap és holnapután is van egy bulid, kibírod, hogy aznap ne igyál, mert egy fontosabb cél lebeg a szemed előtt: hogy bírjad erővel a turnét és ne vágjad magad taccsra már a közepén.

– A Nagy-Szín-Pad győzelem mennyit lendített a karriereteken így lassan egy év távlatából?

– Szerintem nagyon sokat, őszintén hálásak is vagyunk mindenkinek, akik hozzásegítettek minket. Itthon is elfogadottabbá és közismertebbé vált a nevünk, az egyik nyereményünk pedig az volt, hogy játszhattunk a hollandiai Eurosonic fesztiválon, ahol szintén nagyon jó bulit sikerült csinálnunk. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és azóta már kapcsolatban vagyunk egy portugál, egy francia és egy csehországi koncertszervezővel is.

– Az Indiegogo kampányotok célkitűzése, hogy az összes kontinensre eljussatok. Volt egyáltalán már olyan magyar zenekar, akinek ez összejött?

– Nem tudom, tök jó lenne, ha sikerülne és elmondhatnánk, hogy mi vagyunk az elsők. De ha mondjuk másodikok lennénk, az is szuper dolog volna. Persze ehhez nagyon sok körülménynek teljesülnie kell. 750 euró körül jár jelenleg a gyűjtés, és még másfél hónapunk van elérni a 2000-et, ami a marokkói bulihoz szükséges első fokozatot jelenti. Ha ez megvan, elvileg már bármeddig gyűjthetünk a többire, a végcél 25 ezer euró.

Próbálunk kapcsolatba lépni kint élő magyar közösségekkel, hátha ők is tudnak segíteni nekünk, hogy kijussunk. Izgatottan várjuk az eredményt, óriási élmény lenne ilyen távoli országokban koncertezni, de akkor sem leszünk csalódottak, ha most egyszerre nem jön össze. Akár így, akár úgy, egyszer úgyis eljutunk mindenhová, ha így folytatjuk...Rockstar Photographers - http://facebook.com/festivalphotographers

Tavaly a Sziget nagyszínpadán (Fotó: Rockstar Photographers – http://facebook.com/festivalphotographers)bbetyars6_budaymmano

Fotó: Buday Mátyás Manó

– Inkább a szervezők keresnek benneteket, vagy nektek kell aktív lépéseket tenni a külföldi koncertekhez?

– Most már 90 százalékban ők keresnek meg bennünket, ami vicces, mert 2-3 éve ez az arány még szinte a fordítottja volt: nekünk kellett írogatni és telefonálgatni. Ez azért jócskán megkönnyíti a dolgunkat.

– Azért ezt se túl sok magyar zenekar mondhatja el magáról. Mi lehet az a plusz, ami bennetek megvan, és ami miatt Európa-szerte kapkodnak utánatok?

– Szerintem az lehet, hogy teljesen egyedi stílust képviselünk, amihez hasonlót sem találnak a saját országukban. Semmi bajom azokkal a magyar zenekarokkal, akik az angolszász műfajokból építkeznek, de ezt alighanem mindenhol képviseli valaki, Hollandiától Németországon át Portugáliáig. Így végül is nemzetközi szinten nem annyira érdekesek ezek a produkciók, hacsak valamiért nem figyelnek fel rájuk mégis. Azzal a felállással és attitűddel viszont, ami bennünket jellemez, még mi magunk sem találkoztunk sehol.

– A külföldi koncertjeiteken mekkora arányban szoktak magyarok megjelenni?

– Nagyon kevesen, de ez nem is feltétlenül baj.

"
Jobban érzed azt, hogy tényleg elértél valamit nemzetközi szinten, ha nem kizárólag a kint élő magyaroknak és az ő ismerőseiknek zenélsz, hanem teljesen új közönségnek.

Akkor meg főleg, ha még meg is fogod őket.bbetyars7

Lowlands fesztivál, Hollandia

– Pár évvel ezelőtt úgy volt, hogy kiköltöztök Berlinbe, aztán ebből végül nem lett semmi. Azóta nem merült fel bennetek, hogy talán ezáltal is jobban be tudnátok ágyazódni külföldön?

– Ez már nem opció, akkor volt egy fellángolásunk, de azóta sok minden megváltozott körülöttünk. Szeretünk Budapesten élni, és egyre több gyökérrel kapaszkodunk ide, amit nem szívesen vágnánk el. Innen is viszonylag könnyen el lehet érni Európa más nagyvárosait, tudunk turnékat szervezni, tehát szerintem nem hozna annyi pluszt egy külföldre költözés, mint amennyi mindent itt kéne hagynunk miatta.

– Hol látod magatokat 4-5 év múlva?

– Ha továbbra is olyan ütemben tudnánk fejlődni, mint az előző 4-5 évben, akkor tényleg nagyon messze lehet a határ. Persze az nem reális, hogy stadionokban fogunk játszani, a mi zenénk nem is erről szól. De

"
ha európai szinten elérnénk mondjuk oda, ahol most a Gogol Bordello tart, az hihetetlenül szuper volna.

Mondom ezt úgy, hogy már a mostani helyzetünkkel is teljesen elégedett vagyok, de mindig keresni kell az új célokat.

– Zeneileg van olyan irány, amit még kipróbálnátok?

– Én most úgy érzem, hogy megtaláltuk a saját hangunkat, szóval legfeljebb finomabb változásokra látok esélyt. Nem hiszem, hogy fogunk például elektronikával kísérletezni, vagy elmennénk egy akusztikusabb irányba. Mindig is a kettősség jellemzett bennünket: egyformán élvezzük az olyan líraibb, csendesebb dalokat, mint mondjuk a Csavargó, és ellenpontként a punkos megőrülést. Ez lett a fő védjegyünk és szerintem továbbra is tartani fogjuk magunkat hozzá.bbetyars1

– A hat zenekartagból öten együtt is laktok. Működik ez így, hogy a turnén is folyamatosan együtt vagytok, vagy időnként azért előfordul, hogy sok lesz nektek egymásból?

– Kisebb összeveszések szoktak lenni, de semmi súlyos. Már 8 éve zenélünk és nagyjából 5 éve élünk együtt, megtanultunk kezelni nagyjából minden helyzetet. Igazán nagy konfliktusunk soha nem volt. Nagyon bajtársias a viszonyunk, senki nem tud komolyan megsértődni a másikra. Békés kis kommuna a miénk, reméljük még sokáig így is marad.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Ki lesz a következő James Bond? A két legnagyobb favorit az életkora miatt nem lehet esélyes a szerepre
Harmincas éveiben járó színészt keresnek a szerepre a producerek. Így a két legnagyobb esélyes azonnal kiesett a versenyből.

Link másolása

hirdetés

Tovább szűkült a kör, hogy ki lehet a jövőben James Bond megtestesítője, írja a New York Post. Michael G. Wilson a Bond-filmek egyik producere a Brit Filmintézet pénteki rendezvényén arról beszélt, hogy milyen korú színészt keresnek a feladatra.

Daniel Craig a tavaly bemutatott Nincs idő meghalni után bejelentette, hogy nem szeretné többször eljátszani a 007-est. Azonnal beindultak a találgatások, hogy ki lehet a világ leghíresebb titkos ügynöke a jövőben. Wilson pénteken elejtett megjegyzései szerint viszont egyértelmű, hogy

a készítők a harmincas éveiben járó színészt keresnek. Ez alapján pedig a rajongók két favoritja, a 45 éves Tom Hardy és a nála öt évvel idősebb Idris Elba is kiesett a versenyből.

Wilson elmondta, hogy korábban szóba kerültek jóval fiatalabb színészek is, de nem lettek volna hitelesek a sokat próbált, veterán ügynök szerepében. Ezért keresgélnek inkább a harmincasok között.

A fogadóirodáknál jelenleg a legnagyobb esélyesnek a 39 éves Henry Cavill számít, őt követi a sorban a 34 éves Regé-Jean Page. De nem lenne különösebben meglepő az sem, ha végül a 37 éves James Norton vagy a 39 éves Aidan Turner kapná a szerepet.

Daniel Craig 38 éves volt, amikor először alakította Bondot, de az utolsó filmje forgatása idején már 51 éves is elmúlt. Roger Moore volt a legidősebb színész, aki valaha megformálta az akcióhőst: a sztár 58 évesen alakította utoljára a kémet a Halálvágta című 1985-ös epizódban.

Craig a múlt hónapban arról beszélt a GQ magazinnak, hogy egyáltalán nem érdekli, ki veszi át tőle a szerepet. Ennek ellenére nagyon várja az új filmet és sok sikert kívánt egyelőre még ismeretlen utódjának.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
LEGO Mona Lisát és 6 méteres LEGO dínót is láthatsz a legmenőbb budapesti kiállításon
A The Art Of The Brick kiállítás végre Budapestre érkezett. Nézd meg velünk a legmenőbb LEGO-szobrokat!
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. október 04.


Link másolása

hirdetés

Gyerekkorom óta imádok legózni. Sőt ami azt illeti, még mindig LEGO-t kérek karácsonyra, pedig már nekem is gyerekeim vannak. Mivel a másik szenvedélyem a művészet, így kíváncsian vártam e kettő tökéletes ötvözetét. A The Art Of The Brick kiállításon ugyanis a leghíresebb műalkotásokat láthattam LEGO-ból kirakva.

A The Art Of The Brick kiállítást a CNN TOP 10 kötelező utazó kiállításának egyikeként emlegetik, és eddig 42 világvárosban aratott sikert. A kiállításon Nathan Sawaya amerikai művész alkotásait láthatjuk, aki kizárólag LEGO kockákból épít szobrokat.

Nathan Sawaya évekig ügyvédként dolgozott New Yorkban, mielőtt ráébredt, hogy inkább művész szeretne lenni. Ügyvédi karrierjét feladta, és ma már szerző, előadó és napjaink egyik legnépszerűbb, díjnyertes kortárs művésze.

Sawaya azért választotta a LEGO-t szobraihoz, mert a LEGO-hoz mindenki tud kötődni. Mindenkinek ismerős a gyerekkorából, és sok felnőtt is szeret LEGO-t építeni. Műalkotásainak egyik célja, hogy közelebb vigye a művészettörténetet és a kézzel való alkotás élményét a fiatalabb generációkhoz - az online trendek ellenében. Illetve mindenki megértse, hogy nincs lehetetlen az alkotásban.

A kiállítótérbe lépve egyből elámultunk: gömbölyű(!) LEGO földgömb, életnagyságú LEGO-emberek, és ez még csak a kezdet. Természetesen rengeteg olyan LEGO-szobor van a kiállításon, amivel bárki szívesen pózolna. A kiállítás elején azonban egy kifejezetten ezt a célt szolgáló szelfiszobor is várt bennünket.

hirdetés

Nagyon személyes jelleget ad a kiállításnak, hogy a szobrok információs tábláin a művész érdekes részleteket árult el műveiről. A Cselló szoborhoz például azt írta: “...azért alkottam meg, hogy a zene felfedezésére ösztönözzem a gyerekeket.” A magas ceruzához pedig azt, hogy “Rendkívül jól jöhet, ha a mennyezetre akarsz írni. Én pedig mindig is vágytam erre.”

Több leírása is érezhetően gyerekeknek, gyermeklelkű felnőtteknek szól. De sok olyan alkotás is van, mint például a Létra, vagy az Író, ami mellett a művész bíztató jótanácsait olvashatjuk: “Néha, mikor feljebb akarunk lépni, csupán önmagunkra van szükségünk.” vagy “Hagyd kibontakozni az ötleteidet!”

A kiállítás legizgalmasabb része számomra egyértelműen a Múltbéli Mesterek szekció volt, ahol a leghíresebb műalkotások LEGO reprodukcióit nézhettük meg Gízai szfinxtől a Mona Lisa-n át a Duchamp piszoárjáig.

Az egyik kedvencem Van Gogh Csillagos éjének reprodukciója. Nagyon érdekes látni, hogyan oldotta meg Sawaya ezt a festményt. Különösen azért, mert a LEGO idén piacra dobott egy ilyen témájú - igaz jóval kisebb - bárki által megvásárolható készletet. (Zárójelben megjegyzem, hogy ezt kapom idén a karácsonyfa alá, szóval alig várom, hogy én is megépítsem Sawaya után a saját lego Van Gogh-omat!)

A reprodukciók közt láthattunk olyanokat, amiket a festményekhez hasonlóan 2D-ben alkotott meg a művész, például Hokusai Nagy hullámát. Minden alkotás mellett olvashattunk leírást az eredeti műről, emellett pedig arról is, hogy a LEGO verzióban mi jelentett kihívást Sawaya-nak, vagy miért választott bizonyos megoldásokat.

A gyöngy fülbevalós lány képén imádtam, hogy a fülbevalót egy LEGO jósgömbbel hangsúlyozta ki.

A híres festmények másik csoportját a művész nem síkban, hanem 3D-ben alkotta újra. Így szokatlan látószögből is megcsodálhattuk Whistler mamáját, az Arnolfini házaspárt és Klimt Csókját is.

A művész zsenialitását mutatja, hogy e szobrok még profilból is visszaadják az eredeti alkotásokon fellelhető érzelmeket, a Sikoly rémületét, vagy az Amerikai Gótika házaspárjának szigorú arckifejezését.

Sawaya nem csak festményeket, hanem híres szobrokat és épületeket is elkészített LEGO-ból. Az információs táblákról pedig megtudhattuk, milyen méretarányban készült el a Diszkoszvető, a Dávid szobor vagy a Parthenón.

Az egyik leglátványosabb mű egyértelműen az átlátszó LEGO kockákból készített chartres-i rózsaablak. A hátulról megvilágított alkotás alá gyönyörű színes árnyékot vetítenek, hogy igazi rózsaablak hatását keltse.

Az Emberi Kifejezések szekcióban főként érzéseket fejeznek ki a szobrok. Itt találjuk meg a művész önarcképét is.

Az itt fellelhető szobrok többségében egyébként szintén megtaláljuk Sawaya-t. Legalábbis az érzéseit. A Szürke című alkotás például azt a pillanatot ragadja meg, amikor a művész hátat fordítva az ügyvédi pályának eldöntötte, hogy szabadjára engedi a benne lakó művészt. A Kapaszkodás című szobrot pedig, mint írja, “válaszként készítettem mindazoknak, akik megpróbáltak visszatartani az életben.” Zseniális, ahogy a szobor saját árnyékából kinyúló karok kapaszkodnak a piros alakba.

Megnézhettük a kiállításon a művész leghíresebb szobrát is. A Sárga minden korosztály figyelmét felkelti. Sawaya szerint azért, mert a felnőtteket a saját lelkük feltárásának katartikus élményére emlékezteti. A gyerekek pedig valószínűleg “menőnek találják a földre kiömlő sárga belek látványát.” És tényleg! Mindenesetre jót mosolyogtam ezen a kettősségen.

A kiállítás legmenőbb, legnagyobb és legtöbb LEGO-kockából álló szobra viszont kétség kívül a Dinoszaurusz csontváz.

Ez az egyik legnagyobb szobor, amit Sawaya valaha készített: 80020 elemből áll, 180 cm magas és 597 cm hosszú.

Azért készült, mert a művész látta, milyen sok gyerek látogatja a kiállításait, és készíteni akart nekik egy szobrot, ami igazán tetszik nekik: “És mi jobb létezik erre, mint egy dinoszaurusz?”

A kiállítás külön szekcióban mutatja be a Darabokban című projektet, amit a művész Dean West fényképész multimédiással készített. Az önazonosságról szóló kompozíciókhoz Sawaya készített LEGO-szobrokat, amelyeket külön is kiállítottak az elkészült képek mellett.

A tárlat a szobrok megtekintésével korán sem ér véget. A kiállítás végén FunZone területet és interaktív sarkot is kialakítottak, ahol a gyerekek és felnőttek is szabadon alkothatnak nagy LEGO medencékben vagy asztaloknál. Illetve LEGO számítógépes játékokat is kipróbálhattunk.

Amikor a kiállítás felénél járhattam, elsüvített mellettem két kislány a nagypapával a nyomukban. Nagyokat nevettek a Sikolyon, majd hallottam, ahogy két teremmel odébb sikoltozva örülnek egy Miki Egér-portrénak. Ha a tempójukat nézem, háromszor olyan gyorsan haladtak a kiállításon, mint én, miközben a nagypapa kapkodva magyarázta nekik, mit is látnak. Az viszont tuti, hogy utánam jöttek ki, mert amikor én háromnegyed órával később végeztem, ők még nagyban legóztak.

A kiállítást tehát minden korosztálynak ajánlom, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki talál itt olyat, ami leköti. Nekünk felnőtteknek egy nem mindennapi kiállítás, hihetetlen LEGO építészeti megoldásokkal. A gyerekeknek pedig rendkívüli lehetőség arra, hogy a kedvenc játékukon keresztül ismerkedjenek meg a leghíresebb remekművekkel. Ahogy Sawaya is írja:

“Az első mellékneveket a School House Rock című műsorból tanultam. Egytől tízig számolni pedig a Szezám utcából. (…) Képzeld el, hogy egy gyermek a LEGO-n keresztül tanul a művészettörténetről.”

A The Art Of The Brick kiállítást 2023. január 31-ig nézheted meg a budapesti Komplexben, a Király utca 26. szám alatt. Részletek a kiállítás honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Meghalt az őslakos színésznő, aki Marlon Brando nevében visszautasította az Oscar-díjat
Sacheen Littlefeather 1973-ban mondta volna el a legendás színész gondolatait az őslakosok helyzetéről, de egy perc után leterelték a színpadról.

Link másolása

hirdetés

Elhunyt Sacheen Littlefeather, színésznő és kisebbségi jogi aktivista, akit azután ismert meg a nyilvánosság, hogy 1973-ban Marlon Brando nevében visszautasította az Oscar-díjat, melyet A keresztapa című filmben nyújtott alakításáért ítéltek a színésznek – közölte az amerikai filmakadémia.

Littlefeathernél 2018 márciusában diagnosztizáltak mellrákot, a színésznő és aktivista vasárnap szerettei körében, a kaliforniai Novato városában halt meg.

Brando 1973-ban az apacs aktivistát küldte maga helyett az Oscar-díjátadóra, így akart tiltakozni Hollywood rasszizmusa ellen, mivel szerinte az őslakosok nem kaptak megfelelő szerepeket. Ekkor zajlott az Amerikai Indián Mozgalom (American Indian Movement) által szervezett dél-dakotai Wounded Knee-i tüntetés is, mely szintén az őslakosok jogai mellett állt ki, azonban a média hallgatott róla.

Littlefeather a díjátadón egy 15 oldalas közleményt szeretett volna felolvasni, végül egy percet kapott a szervezőktől, hogy összefoglalja az üzenetét, majd elvezették.

A botrány idén júniusban, majdnem 50 évvel később kapott újból reflektorfényt, ugyanis az Oscar-díjakat odaítélő amerikai filmakadémia bocsánatot kért a Littlefeathertől a vele szemben tanúsított bánásmód miatt: „A bántalmazás, amit ki kellett állnia a beszéde miatt, jogtalan és indokolatlan volt. Az érzelmi sérülés, amit át kellett élnie, és amire az egész filmes karrierje ráment, helyrehozhatatlan. Az ön által tanúsított bátorságot túl hosszú ideig hagyták figyelmen kívül. Szeretnénk ezért a bocsánatát kérni, és kifejezni mélységes tiszteletünket Ön iránt” – írta David Rubin, az Akadémia akkori elnöke a június 18-án kiadott bocsánatkérő levelében.

A bocsánatkérésre az egykori színésznő is reagált: „Teljesen megdöbbentem. Soha nem gondoltam volna, hogy megélem ezt a napot”.

2021-ben jelent meg a színésznő életéről és civil aktivizmusáról szóló dokumentumfilm, a Sacheen: Breaking the Silence.

hirdetés

Bár volt néhány kisebb szerepe, Littlefeather azt mondta, az Oscar-botrány után Hollywoodban feketelistára került, ezért visszatért San Franciscóba, hogy folytassa civil aktivizmusát, színházi és egészségügyi munkáit.

Sacheen Littlefeather teljes beszéde angolul

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Müller Péter Sziámi Szakcsiról: „Olyan elképesztő dübörgést hozott ki a pianinóból, mintha lezuhant volna egy atombomba”
A vasárnap elhunyt Szakcsi Lakatos Bélát évtizedes barátság és munkakapcsolat fűzte Sziámihoz, számtalan alkalommal léptek fel duóban, valamint több zenekarral is. Arra kértük az énekes-szövegírót, idézze fel legerősebb emlékeit a legendás zongoristáról.

Link másolása

hirdetés

„Talán még gimnazista lehettem, amikor egy nagyon helyes lánnyal találkoztam épp az Egyetem Presszóban, de egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudok figyelni rá, annyira belefeledkeztem a pianinónál ülő zongorista fergeteges játékába. Ez volt az első, akkor még egyoldalú élményem Szakcsival.

Onnantól kezdve tudtam róla, sokat hallgattam a Rákfogó együttest és amikor csak tehettem, el is jártam a fellépéseire. A munkakapcsolatunk és egyben barátságunk kezdete a Szentivánéji álom című közös musicalünknek köszönhető, aminek ő írta a zenéjét, én pedig a dalszövegeket hozzá. Ez egészen áldott állapot volt, nagyon harmonikusan dolgoztunk együtt, csak úgy jöttek a jobbnál jobb dalok egymást után. Az Operettszínházban volt a bemutató 2008-ban, óriási sikerrel.

Közben úgy alakult, hogy felhívott a Goethe Intézet egyik szervezője, és megkérdezte, nem lépnénk-e fel náluk Szakcsival. Épp nála voltam ekkor, ránéztem Bélára és azt mondtam, biztosan félreértettek valamit, mivel azt hiszik, hogy mi egy duó vagyunk. Mire ő csak annyit felelt: csináljuk meg!

Én nem vagyok dzsesszénekes, brahiból mégis belementem. Összeraktunk egy repertoárt, amiben a saját dalaim általa áthangszerelt verziói mellett a kedvenceink szerepeltek Gershwintől Seress Rezsőig. Nagyon jól sikerült a koncert, szinte lubickoltunk. Az utána következő 14 évben különféle neveken léteztünk, Jazzy Chanson Duó néven kezdtük, majd PIANISSIMO! duó lettünk, az utolsó pár évben pedig Szakcsiámi néven léptünk fel.

A repertoárunk folyamatosan bővült, sok közös dalt is írtunk. Előfordult, hogy küldött egy zenét, én írtam rá szöveget, majd egy tehetségkutatóban feltűnt fiatal srác, Dánielfy Gergő énekelte el. Készült hozzá egy egyszerű, fekete-fehér klip is, amit annak ellenére megnézett több mint félmillió ember a YouTube-on, hogy nem fért rá Gergő zenekaros lemezére.

Idővel egyre több koncertet adtunk itthon és külföldön egyaránt, valamint megszületett a Somnakaj című zenés darabunk, ami egy roma történetet mesél el. A dalszövegeket én írtam, a fő zeneszerző pedig a Romano Drom frontembere, Kovács Antal volt, de Szakcsival közös számunk is került bele, méghozzá Falusi Mariann előadásában.

hirdetés

A nagyobb, zenekaros koncertjeinken, például a Müpában vagy az Erkel Színházban természetes volt, hogy Szakcsi is fellépett velünk. A saját születésnapi koncertjén, a Kongresszusi Központban pedig azt találta ki, hogy ő és a zenekara a legnagyobb dzsesszzenészek dalait játsszák, én pedig rappeljek rá. Ez is rendhagyó kaland volt, de ráadásként arra is megkért, hogy a finálében énekeljek egy duettet. Kérdeztem, hogy kivel, mire kiderült, hogy Mága Jenniferre gondolt. A Még ma éjjel boldoggá tehetsz című dalt adtuk elő, nagyon élveztem. Rengeteg ehhez hasonló, nem mindennapi élményt köszönhetek neki.

Elképesztő alázattal és szeretettel vett részt zongoristaként az Isolated nevű zenekarunkban, amellyel Joy Division számokat játszottunk a 2000-es, 2010-es évek fordulóján. Sosem felejtem el, amikor a VOLT Fesztiválon léptünk fel, a koncert után már hajnalban iszogattunk és beszélgettünk az öltözőben, valaki pedig felvetette, hová lehetne még tovább menni. Szakcsi – aki már ekkor is betegeskedett – erre csak annyit felelt, hogy ő jól érzi magát, de nem lehetne-e, hogy belátható időn belül hazaindulunk, mivel most van a születésnapja. Így tudtuk meg.

Az omegás Benkő Laci egyik születésnapja alkalmából később összeálltunk egy meglepetés formációba: kettőnkön és Lacin kívül Jávori Fegya szállt még be, így három külön-külön is elképesztő tehetségű billentyűs mellett énekelhettem. Mindannyiunktól játszottunk dalokat, és persze másoktól is a kedvenceinket, igazi házibuli-repertoár volt.

Egyszeri alkalomnak szántuk, de akkora sikere lett, hogy együtt maradtunk. Budapest Gold Stars néven léptünk fel, az egyik miskolci koncertünkön olyan nagy tömeg gyűlt össze a főtéren, hogy még a villamosforgalom is leállt. Turnéztunk Németországban és Angliában, ezekre az alkalmakra sajnos Béla az egészségi állapota miatt már nem mindig tudott velünk tartani.

Az utolsó közös koncertünk alig egy hónapja volt a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, Gubik Petrával hármasban. Itt egy nem sokkal korábban írt, 7-8 perces darabját is előadta, amit csak úgy vezetett fel, hogy akkor most elzongorázza a világ állapotát.

Egészen szédületes volt, tökéletesen megmutatta, mekkora világklasszis: olyan elképesztő dübörgést hozott ki a pianinóból, mintha lezuhant volna egy atombomba. Erre szerintem senki más nem lett volna képes.

Az utolsó közös koncert egy másik részlete: Indulj el egy úton...

Szakcsi az eklektika mestere volt, azt mondta, hogy a zene mindig crossover, tehát a négy alapvető műfajnak (népzene, könnyűzene, jazz, komolyzene) mindig keverednie kell ahhoz, hogy eredeti produkció szülessen. Improvizációban verhetetlen volt: amikor azt hitted, hogy már nincs hova tovább, mindig kiderült, hogy még tud újat mutatni.

Mérhetetlen megtiszteltetés volt énekelni vele, mindig örömmel és óriási odafigyeléssel kísért mindenkit. Nagyritkán egy-egy baki persze nála is becsúszhatott: egyszer előfordult például, hogy véletlenül valami mást kezdett el játszani, én poénból ráénekeltem azt a dalt, ami jött volna, az eredmény pedig a pillanat bűvöletében jobb lett az eredetinél.

Volt egy Movies for the Blind, tehát filmek vakoknak névre hallgató programunk, ahol szintén az improvizációs készségét használtuk ki. Kitaláltam, hogy mi lenne, ha nem a zenei témára improvizálna, hanem a konkrét alaphelyzetre, amiről szól a dal. Például játszottuk Edith Piaftól a Milordot, és arra kértem, játssza el Montmartre atmoszféráját. Így is történt: belekezdett és gyakorlatilag máris ott voltunk a kávéházak sanzon-kavalkádjában, hallottuk az utcazajt... Mindezt egy szál zongorán. Őrület.

Fotó: Kardos Gábor

Egy másik alkalommal a cigány himnuszként is ismert Djelem djelem-et játszottuk, azt kértem tőle, hogy nyitányként jelenítse meg a cigányság útját Indiától Egyiptomon és a Balkánon át a kávéházi zenéig és a gypsy dzsesszig. Ezen a koncerthelyen épp elég gyenge volt a hangszer, mégis olyan történetet varázsolt elő belőle, hogy az konkrétan „filmként” megelevenedett a lehunyt szemeim előtt. Ilyen képessége nem volt senki másnak.

Felejthetetlen emlék az is, amikor a nagyobb koncertjeinken egyfajta showelemként megkérdeztem a közönséget, ki az, aki még soha életében nem zongorázott, de szeretne. A jelentkezők egyikét pedig odahívtam Béla mellé, aki bevállalta, hogy duettet játszik vele. Mindössze annyit súgott oda az illetőnek, hogy csak a fekete billentyűket használja, így csodálatos pentaton négykezesek alakultak ki. Fantasztikus dolog, hogy egy ekkora művész ilyesmire is hajlandó volt.

Összegezve annyit mondanék, hogy voltak már halottaim, nem szoktam összeomlani egy ilyen hír súlya alatt, de most először fordult elő velem, hogy egy percet se tudtam aludni utána éjjel. Egész nap hallom a hangját a fejemben: ahogy filozofálunk, vagy csak röhögünk, útban egy-egy vidéki koncertünkre.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: