hirdetés

KULT

A tévécsatorna, amely megásta a hagyományos popzene sírját – 40 éve indult a Music Television

Voltak kreatív alkotók, de sokan mindent feláldoztak a látvány kedvéért.

Link másolása

hirdetés

Négy évtizede istenítik és szidják egyszerre. Egyesek szerint ez a csatorna mutatta meg a világnak azt a pluszt, amely a pop-rock zene továbbéléséhez elengedhetetlen. Mások szerint viszont megölte a műfajt, mert egy-egy látványos klippel azok is befuthattak, akik soha nem tudtak zenélni, azok viszont, akiknek továbbra is csak a zene volt fontos, innentől kezdve csak „a boldog kevesekhez” juthattak el. Ez az áldás-átok, a Music Television 1981. augusztus 1-én indult el hódító útjára.

Kezdetben voltak a promóciós filmek, amelyekkel egy-egy popsztár aktuális slágereit reklámozták többnyire vidám, néha drámaira vagy romantikusra vett történetek keretében. Ilyenek voltak Elvis Presley, Cliff Richard, Gianni Morandi vagy a Beatles filmjei, ez utóbbiak maradtak a legemlékezetesebbek a zene mellett a Gombafejűek sajátos humorának köszönhetően. A 60-as évek közepétől már csak egy-egy dalhoz készült kisfilm, amely vagy stúdióban vagy koncert közben láttatta az előadót, de ezeknek története vagy más koncepciója a legritkább esetben volt. Aztán a 70-es évektől a pop-rock műfajban egyre nagyobb szerephez jutott a látvány – David Bowie, a Genesis, a Pink Floyd, Alice Cooper egy-egy koncertjére inkább illett a zenés színház elnevezés. A modern filmtechnológia, a videózás megjelenése szerencsésen találkozott a műfajban jelentkező vizuális igénnyel, így született meg a zenés videóklip.

Bár korábban is akadtak figyelemre méltó klipek – elég csak John Lennon „ablaknyitós” Imagine-jére (1971), vagy a Pink Floyd Money-jára (1973) gondolni - úttörőnek mégis a Queen 1975-ös Bohemian Rhapsody-ját tekintik, amelyet Bruce Gowers rendezett. Nem is azért, mintha olyan bravúros lenne a képi világa – inkább csak a középrész látványa érdekes az arcok mértani alakzataival, a többit koncertrészletekből vágták össze – hanem azért, mert a dal és a klip óriási sikere nyomán terjedt el szerte a világban az új dalok szinte kötelező klipes promóciója. Így aztán nem meglepő, hogy a Warnernél már 1977-ben gondolkodni kezdtek egy olyan csatornán, amelyben a műsor gerincét ezek a klipet adják.

Az első kísérletet Robert Pittman, a Music Television Network későbbi nagyfőnöke hajtotta végre a 15 perces Album Tracks műsorral egy kis New York-i csatornán. 1979-ben viszont John Lack, a Warner alelnöke már lecsapott a Popclips című műsorra, amelynek producere Mike Nesmith, a 60-as évek tinisztárbandájának, a Monkees-nak egykori tagja volt. A Monkees tv-sorozat az együttes dalai köré épült, Nesmith-nek tehát nem volt más dolga, mint az akkori ötletet továbbfejleszteni. Ebből nőtte ki magát a Music Television.

hirdetés

A történelmi nyitányra 1981. augusztus 1-én amerikai keleti parti idő szerint 12:01-kor került sor. Az első „klip” egy montázs volt az 1969-es holdraszállás és a Challenger űrrepülőgép startjából. Jelmondata így hangzott: „Soha többé nem tekinthetsz ugyanúgy a zenére.” Sokatmondó volt, hogy rögtön utána a Buggles Video Killed The Radio Star című dala következett. Az első 24 órában 116 klipet játszottak le, de akadtak jócskán ismétlések. A legnagyobb sikert Phil Collins ma már klasszikusnak számító In The Air Tonightja és a Who You better You Betje aratta, mindkettőt ötször játszották le.

De voltak más poptörténeti felvételek, például Rod Stewart Do You Think I’m Sexy-je és Salingje, Kate Bush Wuthering Heightsje, David Bowie Fashionje, Gerry Rafferty Baker Streetje, vagy a Blondie Heart of Glassa. Hamarosan bekövetkezett az az idő, amikor már szinte nem is számított a szakmában, akit nem lehetett az MTV-n látni, a skála a legsekélyesebb diszkótól és szinti-poptól a populárisabb progresszív rockig és a heavy metalig terjedt. A kliprendezés elismertségére jellemző, hogy olyan kiváló filmesek is belevágtak, mint Martin Scorsese, Brian de Palma, vagy John Landis, a Blues Brothers rendezője, aki Michael Jackson Thrillerével is hozzátett saját halhatatlanságához. De emlékezetes klipeket készített a U2-val, a Depeche Mode-dal és a Nirvanával a neves fotográfus Anton Corbijn és innen indult el David Fincher, valamint Michael Bay karrierje is.

Az MTV kétségtelenül válasz volt a tömegkultúra új kihívásaira, a modern látványtechnikáktól az idő felgyorsulásáig. Napjaink mozijában is lépten-nyomon tetten érhető a zenés klip hatása mind tempóban, mind vágástechnikában. A zenecsatorna azonban kezdettől fogva megosztotta a közönséget, mert éppen látványcentrizmusa miatt számos olyan előadóból csináltak ideig-óráig sztárt, akiknek dalaik egy szimpla lemez- vagy rádiófelvételen aligha állták volna meg a helyüket, ugyanakkor gyakorlatilag kizárták azokat az előadókat, akik nagyobb ívű és időtartamú, igényes kompozíciókban gondolkodtak. A korszellem kedvezett ennek a tendenciának, hiszen a 80-as években élte a virágkorát a pop-elektronika és a playback, tehát nem kellett tudni feltétlenül zenélni, sokszor elég volt, ha az előadó jóképű, szexi volt és csináltak mögé egy ügyes klipet. Többségük azóta rég a feledés homályába merült…

Persze azért akadtak olyanok, akik meglátták a klipben a művészi lehetőséget, és már az MTV első évtizedében születtek a műfajban maradandó értékek. Davis Bowie az Ashes to Ashesben a fehér bohóc-motívumot vegyítette elmegyógyintézeti víziókkal. Peter Gabriel Sledgehammere egy fogantatás pillanatából indul ki, majd szinte másodpercenként követik egymást a fantáziaelemek az énekes feje körül száguldó villanyvasúttól a táncoló fagyasztott csirkékig, miközben maga Gabriel is folyamatosan változtatja alakját. A Genesis Land of Confusionja politikai szatíra gyurmafilmben előadva. De emlékezetes a Dire Straits Brothers In Armsjának a háború borzalmait bemutató fekete-fehér animációja, a Queen Radio Ga-Gája, amelyet Fritz Lang Metropolisának képsoraiba építettek bele és asszociáltak annak nyomasztó hangulatára. A Metallica Dalton Trumbo döbbenetes Johnny háborúba megy című filmje köré építette a One-t, Suzanne Vega Lukája csak sejteti a gyermek elleni erőszakot, az ír New Age-énekesnő Enyának viszont szinte minden klipje egy-egy mozgó festmény lett.

Michael Jackson és Madonna külön fejezet a Music Television történetében. Jackónál klipjeiben a korszakalkotó Thrillertől nyomon lehetett követni egyre riasztóbb külső átalakulásait, és zenéjének fokozatos elsekélyesedését, miközben a klipköltségek a csillagos eget verték. Ő tartja a minden idők legdrágább klipje rekordját a húgával, Janettel készült 7 millió dolláros Screammel.

Madonna sem éppen „szegényes” filmecskéiről híresült el, klipjeit azonban ugyanolyan vérprofi módon építette fel, mint egész karrierjét, ügyesen adagolva a „botrányos, erkölcstelen vagy istenkáromló” klipeket, mint a Papa Don’t Preach, a Like A Prayer, amelyet számos országban be is tiltottak, vagy a Justify My Love, amelyet maga az MTV cenzúrázott.

Nem Madonna volt az egyetlen, aki fennakadt a csatorna szűrőjén. 1983-ban a Rolling Stones Undercover of The Night-ját tiltották ki, mert a mexikói bandaháborút megelevenítő klipet túl erőszakosnak tartották. Egy évvel később Frank Zappa Your Are What You Is-e verte ki biztosítékot, mert a hivatalban lévő amerikai elnököt, Ronald Reagant egy villamosszékben láttatta. Volt számos eset, amikor szexuális tartalom vagy illetlen szöveg miatt vettek le a műsorról, ezek mezsgyéjén egyensúlyozott állandóan Prince, aki viszont azzal írt történelmet az MTV-n, hogy 1982 őszén első fekete előadóként jelent meg 1999 című dala fő műsoridőben. Néhány évvel később a csatorna már a korábban "szalonképtelennek" tekintett rappereket is beengedte…

És ne feledkezzünk meg az évtized legfontosabb zenei eseményéről: a Music Television volt az, amely 1985. július 13-14-én végig egyenesben közvetítette az afrikai éhezők megsegítésére rendezett kettős, londoni és philadelphiai koncertet, a Live Aidet.

A 90-es években már új szelek fújtak a zenében és a Music Televisionnál is. Hódított a grounge és a brit pop, de a Pearl Jam, a Soundgarden, az Oasis, a Blur, a Cranberries mellett olyan egyéni hangú énekesnők is befutottak itt, mint Alicia Keys, Tori Amos és Alanis Morrisette. 1989-ben indult el a csatorna egyik legnépszerűbb sorozata, az Unplugged, amelyben több generáció zenészei adhattak számot valódi tudásukról élőben, többnyire akusztikus hangszereken. Ma már mérföldkőként emlegetik Eric Clapton, a Rolling Stones, Mariah Carey, Neil Young, Jimmy Page és Robert Plant, valamint nem utolsósorban a Nirvana koncertjét, amelyet 1984 novemberében, fél évvel Kurt Cobain halála után vetítettek.

A 2000-es évektől a videóklip varázsa halványulni kezdett, az MTV próbált haladni a korral, a divatokkal, valóságshow-k, animációs műsorok, drámai és komédia-sorozatok jelentek meg rajta, számos társcsatorna is beindult. Ők közvetítették 2004-ben azt a bizonyos Superbowl-döntőt, amelynek a szünetében rendezett show során Janet Jacksonnal kivillant a fél melle. Számos ország vásárolta meg a Music Television licenszét, köztük Magyarország is 2007-ben, és mindjárt perre is került a sor, mert akkoriban a magyar televíziónak még szintén MTV volt a védjegye. Az ügy azóta sem zárult le…

Az elmúlt évtizedben a YouTube és streaming globális elterjedése óta a Music Television már nem tekinthető mértékadónak a pop-rock műfajban, történelmi küldetését beteljesítette. Hogy jót tett-e a könnyűzenével vagy rosszat, döntse el mindenki a maga ízlése szerint.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Megszólaltak az Elk*rtuk producerei – Elárulták, miért nem adták oda senkinek Gyurcsány szerepét

Kálomista Gábor és Helmeczy Dorottya az M5 csatornának adtak interjút a film bemutatója kapcsán csütörtök este.

Link másolása

hirdetés
„Aki csalással hatalmat szerez és erőszakkal megőrzi, az nem demokrata”

– vélekedik Kálomista Gábor, az Elk*rtuk című magyar játékfilm producere. Hozzátette: mi, magyarok szemérmesek vagyunk a történelmünkkel foglalkozni. Szerinte azonban nem baj, ha a társadalom kibeszéli magából ezeket a dolgokat, sőt itt volt az ideje, hogy „el lehessen mondani ezt a történetet végre”. A producer szerint a témaválasztás kavart indulatokat, holott bölcsebb lett volna utóbb véleményt nyilvánítani róla, mint a bemutatót megelőzően egy előzetes alapján – írja az MTI az interjú alapján.

Helmeczy Dorottya, a film másik producere arról beszélt, hogy a 2006-os őszödi beszéd kiszivárogtatását és az azt követő történéseket feldolgozó politikai krimiben az akkori kormányfőt, Gyurcsány Ferencet saját maga játssza el. Ezt részben azzal indokolta, hogy így jelenítik meg a korabeli felvétekkel, hogy az akkori miniszterelnök hogyan kezelte azt a helyzetet.

Emellett morális oka is volt annak, hogy nem akarták odaadni ezt a szerepet senkinek.

Azt, hogy a film körül fennforgás alakult ki, Helmeczy Dorottya azzal a félelemmel indokolta, hogy ha valami egy művészeti eszköz által létrejön, akkor az sokkal jobban bevonul a történelembe és letagadhatatlan részévé válik a múltnak.

„Van, akinek kényelmetlen ezzel szembenézni”

– tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy a filmben mennyi a fikció, azt válaszolta: a két főszereplőn kívül semennyi – ennek kapcsán a Titanichoz hasonlította az alkotást.

Kálomista Gábor arról is beszélt, hogy a film első premierje Brüsszelben lesz, amit ő különösen fontosnak tart. Rámutatott: annak idején különböző bizottságok nem vizsgálódtak, a filmmel szerinte esélyt adnak nekik, hogy ezen elgondolkodhassanak. Kifogásolta, hogy "az emberi jogi szervezetek hol voltak", amikor "az embereket halomra lőtték szembe".

hirdetés

Kálomista Gábor azt mondta: rengeteget bántották a film szereplőit és elítélte, hogy egy színészt azért bántanak, mert egy filmben szerepel. Méltatva a külföldi stáb ideológiamentes hozzáállását bírálta, hogy ez Magyarországon nem tud megtörténni.

„Én leteszem a politikai batyumat a színház ajtajában”

– fogalmazott, hozzátéve: nincs jobb- és baloldali mozinéző, csak mozinéző van, nincs jobb- és baloldali színháznéző, hanem színházkedvelő emberek vannak.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Torz kép, gonoszkodó Klárával Gyurcsány helyett – Megnéztük az Elkxrtukat

Hiába sző át mindent a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szál, itt Klára rángat mindenkit a politikai színtéren.
Fotók: Megafilm/YouTube - szmo.hu
2021. október 22.


Link másolása

hirdetés

Magam se tudtam, mit veszek nyakamba az Elkxrtuk megtekintésével: már a jegyvásárlás is arcpirító perceket tartogatott. A Gyurcsány-film címe eleve belekényszerít a káromkodásba, hiszen X-es változatban felér egy nyelvtörővel, így kénytelenek vagyunk szó szerint idézni az exminiszterelnök kirohanását.

Ezen a ponton szerencsére a jegypénztáros csaj is velem vihogott, sőt: cinkos kis mosollyal biztosított róla, hogy a teremben ülhetek szinte bárhová. A képernyőn zöld, üres helyek sorai villogtak.

Amikor öt perccel a kezdés előtt a vetítőterembe léptem, meghitt csend ölelt át: magam voltam nyolc sor bársonyszékkel és a köztük világító hangulatlámpákkal. Igaz, ebből az este fél kilences vetítésen még nem érdemes messzemenő következtetést levonni, a célközönség egy része talán már ágyban lehet.

Hamarosan mégis megjelent pár popcornos vödröt egyensúlyozó nyugdíjas, és az angol feliratos vetítésnek hála egy-két külföldi is. Ki tudja, őket talán nem vezérelte más, csak az elfogulatlan kíváncsiság. Ami, lássuk be, nem lett volna alaptalan.

Az Elkxrtuk létjogosultságát ugyanis hiba megkérdőjelezni: teljesen valid igény a szembenézés 2006 eseményeivel, akár egy dokumentum- vagy nagyjátékfilm által is, ami új értelmezési keretbe helyezhetné a tizenöt éve történteket.

hirdetés
Csakhogy a most készült mozi egy teljesen esetleges narratívát állít a valóság helyére. Értsd: mindez talán pont így történt meg, talán (és ez a valószínűbb) azért nem pont így. Itt viszont egyfajta mese- és valósághibriddé áll össze, ami valóban lezajlott azon az emlékezetes őszön, és amit a forgatókönyvíró/a rendező/a propaganda láttatni akar, hogy még jobban feltüzelje az azóta sem csituló indulatokat.

A sokáig csendben csordogáló történet kezdetén máris egy szimpatikus fiatal pár, az újságíró gyakornok Nándi (Mózes András) és a közvéleménykutató intézetnél dolgozó Réka (Bánovits Vivianne) dörgölőzik a szívünkhöz. Megtudjuk, hogy Réka főnöke, Hann Endre (a Medián akkori vezetője) a lány tudtán kívül rábízza az őszödi beszéd kikerülését megelőző felméréseket is, amivel akaratán kívül a cinkosává válik.

Réka emiatt annyit dolgozik, hogy nem vesz részt még a keresztfia szülinapján sem. Ezen a tesója úgy berág, hogy még a Kisvakond-maratonra sem hívja át hozzájuk, sőt a kutyáját, Bélát sem simogathatja meg - hiába, kellett a két órás filmbe egy ilyen fajsúlyos drámával terhelt cselekményszál. Ha a tesó karaktere mégis bárkihez közel kerülne érzelmileg, ezúton jelezzük: ő még komoly összetűzésbe kerül az egyenruhásokkal a film második felében, ezzel is növelve Réka elszántságát, hogy magánakcióba kezdjen.

Miután nagyot robban Gyurcsány beszéde, Réka nyomozni kezd az elvetemült Endre ellen: mégis, kinek az oldalán áll a főnöke? Eközben újságíró pasija az évtized sztoriját szeretné behúzni, bizonyítván: az ostrom idején tudatosan hagyták rendőri erősítés nélkül az MTV-székházat, hogy utólag az utcán randalírozó "fasiszta csőcselék" nyakába varrják az egész balhét.

 Izgalmas elmélet, még akár igaz is lehet, épp csak semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, itt meg már kordokumentumok közt bemutatva szerepel.

Hann Endre mellett kétes szerepben és kontextusban bukkan fel többek közt a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Szilvásy György, vagy a zöldfülű tanácsadó Karácsony Gergely is.

De hol marad a Feri? Hiába sző át mindent a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szál, maga a miniszterelnök csak az eredeti híradó- és riportbevágásokban szerepel.

Annál többet láthatjuk galád feleségét, a Jackie Kennedy-re fazonírozott Klárát, aki bábmesterként rángat mindenkit fel-alá a politikai színtéren. Fekete mikrobuszok hátuljában és kerti partikon gonoszkodik, Réka és Nándi ellen szervezkedik, sőt: egy ízben azt is kijelenti, ha az október 23-i megemlékezésen civilek is odavesznének, hát, az csak járulékos veszteség lenne.

A méregkeverő nőszemély szavait Réka diktafonnal rögzíti a parlament közepén. Pechére lebukik, és óriási hajsza veszi kezdetét, aminek közepette a leleményes partizánnő pizzás robogón hajt a tüntetők közé, magyar zászlóba tekeri a fejét, kuka mögé bújik stb. de mindhiába, mert - és ezt másfél évtizede tanúsíthatjuk - Gyurcsányéktól nem könnyű megszabadulni.

Ez az utolsó negyedóra már-már akciófilm színvonalú, ám a zombibelezős, poszt-apokaliptikus aláfestő zene így sem hagy illúziókat a minőségről. Mivel előző éjjel egyben daráltam le a Squid Game-et a Netflixen, letaglózott a kontraszt: amott pattanásig feszült idegekkel néztem, ahogyan egy játék részvevői formákat vájnak ki mézeskalácsból, itt meg a dörgedelmes zenei betétek dacára is elpilledtem a rendőrterrorba oltott autós üldözésen.

Az Elkxrtuk nem váltja ki azt az instant szekunder szégyent, mint egy Stop Gyurcsány-reklámszpot. Sőt, egy kereskedelmi csatornán sem vitatnám a létjogosultságát a délután hármas műsorsávban, épp csak unottan biggyesztve továbbkapcsolnék.

Annál nagyobb gond, hogy valós, vagy nagyon is valósághű felvételek keverednek itt a fikciós elemekkel. Ember legyen a talpán, aki szétválogatja, mégis mi ebből feltételezés, konteó, netán valódi politikai cselszövés bizonyítéka. Én megtippelni se merném, pedig 16 éves voltam a történtek idején. Azóta már lassan felnőtt egy újabb generáció, nekik végképp fogalmuk sincs az egészről.

Az őszödi beszéd és utóélete éppen attól ilyen szignifikáns eseménysorozat, mert a mai napig magyar családok ezrei üvöltöznek róla a vasárnapi húsleves fölött, hogy a Feriék tényleg elk.rták-e, és ha igen, mennyire. Netán éppen akkor és ott, Őszödön hívták életre azt az óriás csápjaival mindent bekebelező szörnyet, amire ma már NER-ként hivatkozunk.

Fajsúlyos téma ez, millió vetülettel, árnyalattal, megközelítési móddal, okok és okozatok bonyolult láncolatával. Ezek felfejtését az FBI-ra talán rábíznánk, Kálomista Gáborra és Keith English angol rendezőre viszont már kevésbé.

Ha a politikai film nálunk is meghonosodott és létező alműfaj lenne, ha készült volna még két-három ilyen témájú, de más megközelítésű alkotás, akkor az Elxrtuk talán elférne mellettük a palettán. Így azonban torz, sarkított, egydimenziós képet fest a XXI. századi magyar történelem egyik legfontosabb momentumáról, nem mellesleg dögletesen unalmas.

Propagandaalkotásként viszont még a filmbéli Klára asszony is csettintene rá - pláne, ha ezt is ő rendelte meg az ellenség megtévesztése céljából.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Az Elk*rtuk producere szerint a filmben annyi a fikció, mint a Titanicban

Kálomista Gábor szerint rengeteget bántották a film szereplőit és elítélte, hogy egy színészt azért bántanak, mert egy filmben szerepel.

Link másolása

hirdetés

Aki csalással hatalmat szerez és erőszakkal megőrzi, az nem demokrata - mondta Kálomista Gábor, az Elk*rtuk című magyar játékfilm producere az M5 csatornának a produkció bemutatója apropóján csütörtökön.

Kálomista Gábor azt mondta: mi, magyarok szemérmesek vagyunk a történelmünkkel foglalkozni. Szerinte azonban nem baj, ha a társadalom kibeszéli magából ezeket a dolgokat.

A mozifilm műfaja szerint széles rétegeket vonz, a mozi régebben is a fiatalok mozgástere volt, most is az, így próbálták elhozni a fiatal közönségnek és azt célozták, hogy a világon bárhol meg lehessen mutatni, "el lehessen mondani ezt a történetet végre".

Példaként említette, hogy míg a környező országokban élők, a szlovákok, a románok vagy épp a csehek így próbálják megőrizni a nemzeti öntudatukat, Magyarországon ilyen esetekben sokan úgy vélik, hogy "jobb arról nem beszélni, hátha baj lesz belőle".

Ez a film azonban feldobja a labdát - tette hozzá a producer, aki szerint a témaválasztás kavart indulatokat, holott bölcsebb lett volna utóbb véleményt nyilvánítani róla, mint a bemutatót megelőzően egy előzetes alapján.

Helmeczy Dorottya, a film másik producere arról beszélt, hogy a 2006-os őszödi beszéd kiszivárogtatását és az azt követő történéseket feldolgozó politikai krimiben az akkori kormányfőt, Gyurcsány Ferencet saját maga játssza el. Ezt részben azzal indokolta, azért jelenítik meg a korabeli felvétekkel, mert így jól látható, hogy az akkori miniszterelnök hogyan kezelte azt a helyzetet. Emellett morális oka is volt annak, hogy nem akarták odaadni ezt a szerepet senkinek - tette hozzá.

hirdetés

Helmeczy Dorottya a film műfaját politikai krimiként határozta meg, amely picit dráma is. Ez egy komplex műfaj, amely a dráma, a szerelem mellett a fikciós vonalat is megjeleníti.

A film körül kialakult fennforgást Helmeczy Dorottya azzal a félelemmel indokolta, hogy ha valami egy művészeti eszköz által létrejön, akkor az sokkal jobban bevonul a történelembe és letagadhatatlan részévé válik a múltnak. Van, akinek kényelmetlen ezzel szembenézni - jegyezte meg.

Ő is azt hangsúlyozta, hogy a társadalomnak fel kell dolgoznia az akkori időszakot. Arra a kérdésre, hogy a filmben mennyi a fikció, azt válaszolta: a két főszereplőn kívül semennyi. Példaként említette a Titanicról forgatott filmet, amelyről ugyancsak tudni lehet, hogy megtörtént események alapján készült, ugyancsak egy férfi és egy nő főszereplésével.

Arra a kérdésre, hogy mit mondhat a film annak, aki 2006-ban például 5 éves volt, most meg 20, a producer úgy felelt: ez a jövő filmje, mert azt is megmutatja, merre van az út.

Kálomista Gábor arról beszélt, hogy a film első premierje Brüsszelben lesz, amit ő különösen fontosnak tart. Rámutatott: annak idején különböző bizottságok nem vizsgálódtak, a filmmel szerinte esélyt adnak nekik, hogy ezen elgondolkodhassanak. Kifogásolta, hogy "az emberi jogi szervezetek hol voltak", amikor "az embereket halomra lőtték szembe".

Helmeczy Dorottya szerint külföldön téves kép alakult ki az akkori eseményekről, nem tudták, hogy ez egy morális történet. A produkció megalkotásában részt vevő Keith English rendezővel és Josep M. Civit operatőrrel összefüggésben azt hangsúlyozta: "jött két külföldi szem", akik miatt az európai piac is könnyebben nyit a film felé.

Kálomista Gábor azt mondta: rengeteget bántották a film szereplőit és elítélte, hogy egy színészt azért bántanak, mert egy filmben szerepel.

Méltatva a külföldi stáb ideológiamentes hozzáállását bírálta, hogy ez Magyarországon nem tud megtörténni.

"Én leteszem a politikai batyumat a színház ajtajában" - fogalmazott, hozzátéve: nincs jobb- és baloldali mozinéző, csak mozinéző van, nincs jobb- és baloldali színháznéző, hanem színházkedvelő emberek vannak.

Helmeczy Dorottya arra a kérdésre, hogy mit jelenthet a véleménybuborékban élőknek ez a film, ők meggyőzhetőek-e, azt válaszolta: legalábbis megingathatja őket. Szerinte aki józan ésszel megnézi az alkotást, átértékeli mindazt, amit az akkor történtekről gondolt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Ifj. Richter József: Porondlátogatással, jelmezversennyel, kifestett artistákkal és halloweeni környezettel várjuk a közönséget Budapesten

A Magyar Nemzeti Cirkusz vezetője nemcsak a budapesti fellépéseikről mesélt, hanem a szafariparkkal kapcsolatos új terveikről is.

Link másolása

hirdetés

Két év után ismét Budapesten szerepel a Magyar Nemzeti Cirkusz. A cirkusz vezetőjét, ifj. Richter Józsefet kérdeztem a részletekről.

– Hogy vészelték át a pandémia nehézségeit?

– Mint oly sokakat, minket is nagyon rosszul érintettek a lezárások. Idén rövidített szezont tudtunk csak tartani, de nagyon reméljük, hogy jövőre már semmi akadálya nem lesz, hogy a megszokott menetrend szerint megtartsuk a fellépéseinket.

A rövidsége ellenére nagyon szép szezont zártunk, rengeteg látogatót tudtunk fogadni.

– Tavaly az előadások elmaradását úgy próbálták ellensúlyozni, hogy szafariparkot nyitottak. Ez hogy vált be?

hirdetés

– Valóban, 2020-ban megnyitottuk Magyarország első szafariparkját, amely óriási népszerűségnek örvendett. Sajnos idén nem tudtunk újra kinyitni, mivel a szadai önkormányzattól nem kaptuk meg az állatkertengedélyünket.

De ezzel kapcsolatban is vannak jó híreim:

hamarosan újra megnyitjuk a szafariparkot más helyszínen, az ország közepén.

Ráadásul ezentúl nem csupán néhány órás elfoglaltság lesz, hanem akár egy egész napot is eltölthetnek nálunk a családok sok látnivalóval, mindenféle programokkal.

– Sokat hallhattunk a világból olyat, hogy állatok is megbetegedtek a Covidtól. Önöknek sikerült megóvni a négylábú fellépőtársakat?

– Nálunk ilyen problémák hála Istennek nem voltak, az állataink lényegében észre sem vették, hogy járvány van.

– Két év után ismét Budapesten köszönthetjük a Magyar Nemzeti Cirkuszt. Mikor és hol találkozhatunk Önökkel?

– Október 22-től november 1-ig a hatalmas sikert aratott „The show must go on” című műsorunkkal várjuk az érdeklődőket a 22. kerületben, a Barackos út 110-ben.

Ráadásul Halloween alkalmából október 29. és november 1. között extra, kibővített műsorral készülünk, porondlátogatással, jelmez versennyel, kifestett artistákkal. Az egész cirkuszt halloweeni köntösbe öltöztetjük.

A budapesti előadásokra sok rászoruló szervezet és huszonötezer diák kapott ingyenes meghívót.

Ezzel szeretnének kedveskedni a pandémiás lezárások után.

– Milyen különleges attrakciókat láthatunk a műsorban?

– Itt lesz például Crazy Wilson, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc díjasa. Ő volt a világon az első, aki a halálkerék külső oldalán előre szaltót tudott bemutatni.

Vagy említhetném a magyar Flying Weiss csoport, akik a legendás triplaszaltót mutatják be.

Lesznek gumiasztal akrobaták Ukrajnából, akik először járnak Magyarországon, látható a gyerekek nagykedvence Steve bohóc Olaszországból, és a hungarikummá nyilvánított Richter csoport előadásában lovas akrobataszám.

Nehéz lenne mindenkit felsorolni.

Úgy gondolom, hogy aki szereti a minőségi cirkuszt annak itt a helye az utolsó két hétvégén.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: