A soul királynője, aki soha nem adott fel semmit - jön az életrajzi film Aretha Franklinről
Elmondhatom, hogy a tenyerén hordott az élet, mert kiskamasz éveimet az 1960-as években, a múlt század talán legizgalmasabb és legihletőbb korszakában élhettem meg, és az akkor kapott élmények számomra kultúrszomjas emberként, később történészként, és író-újságíróként is egy életre szólók lettek. A kor zenéje számomra azóta is felülmúlhatatlan és ebben nem kis része van az amerikai soul zene fénykorának. A hangcsillagok micsoda együttállása lehetett, hogy egyszerre hallgathattuk Otis Reddinget, James Brownt, Etta Jamest, Wilson Pickettet, a még tizenéves Stevie Wondert, és nem utolsó sorban „Lady Soult”, azaz Aretha Franklint, aki nem csupán a legnagyobb volt a műfajban, hanem egyben az afro-amerikai nők felszabadulásának és önazonosságának szimbóluma.
Nem véletlenül választotta a National Geographic Channel Géniusz című dokudráma-sorozatának harmadik évadjára Albert Einstein és Pablo Picasso után Arethát, akinek keresztneve is fogalom. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy ő énekelte a könnyekig meghatott Barack Obama elnöki beiktatásán az angol himnusz dallamára született My Country-t, mert évtizedekkel a véres polgárjogi harc után – baptista lelkész apját, Clarence LaVaughn Franklint is meggyilkolták – végre hazájának érezhette az országot. És ki más ordíthatta le macsó férjének fejét a Think című dallal a Blues Brothers-ben, hogy a kultfilm második részében a nem kevésbé kultikus R-E-S-P-E-C-T-tel emlékeztessen a neki járó tiszteletre?
1998-ban pedig a Grammy-gálán, ahol eredetileg csak a Blues Brothers-szel lépett volna fel, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy Luciano Pavarotti torokgyulladása miatt nem tud énekelni, Aretha „beugrott” helyette a Maestro „védjegyével”, Nessun dormával…
A Géniuszban Lady Soult a nigériai származású, Londonban élő Cynthia Erivo játssza. A gyönyörű énekes-színésznőnek, aki olyan musicalek főszerepét játszotta, mint a Bíborszín és az Apácashow, nem újdonság az életrajzi film sem: két évvel ezelőtt ő játszotta el a 19. század híres fekete rabszolgafelszabadító aktivista, Harriet Tubman szerepét, amely a legjobb női főszerep Oscar-jelölését hozta neki.
Ahogyan szemtől szembe láttuk őt azon a zoom-sajtókonferencián, amelyre minket is meghívtak, nem tűnt optikai csalódásnak, hogy a fiatal Arethát látjuk. Hogy szerepébe mennyire képes volt beleélni magát, arról a film író-producere, Suzan-Lori Parks mesélt: bár a filmben többnyire az eredeti dalok szólalnak meg, volt néhány, amelyet Cynthia maga énekelt élőben, és amikor az I Never Loved A Man-re került sor, mindenkinek elállt a lélegzete. „Ő maga volt Aretha” – mondta Parks.
Cynthia Erivo elmondta, hogy 9-10 éves lehetett, amikor először hallotta őt énekelni, és rögtön megérintette a belőle áradó különleges erő. Mégis megdöbbentette, bár hízelgőnek érezte, hogy őt választották ki Aretha Franklin szerepére. A forgatás során számára a legnagyobb kihívást éppen az élő felvételek jelentették, de annál nagyobb örömet okozott számára:
– mondta Cynthia.
Nem jelentett gondot neki, hogy egy valóságos személy bőrébe kellett bújnia, de Aretha figuráján keresztül sokat tanult a múltból – nem tudta például, hogy Franklin apja révén, akit a filmben Courtney B. Vance alakít, kapcsolatba került Martin Luther Kinggel - miközben nyomon kellett követnie az énekesnő személyiség-fejlődését.
– mondta Erivo, aki bevallotta, hogy sokkal szívesebben vállal olyan szerepeket, amelyekben érez némi kockázatot, mint olyanokat, amelyeket könnyedén kiráz a kisujjából. Ugyancsak újdonság volt számára a művésznő magánélete, mélységes hite, az az odaadás, ahogyan gyermekeit nevelte.
Suzan Lori-Parks arról beszélt, hogy Aretha Franklin alakján keresztül a „zseni” fogalmát is más megvilágításba akarták helyezni.
– mondta az író-producer.
Park szerint Franklin példakép a fiatal generációknak is azzal, ahogy fekete nő létére helyet követelt magának a zenebizniszben, ahogy tántoríthatatlanul ment előre a maga útján. És ezzel erőt adott másoknak is, hogy hallassák a hangjukat, kiálljanak az igazságukért. Ugyanakkor nem volt megközelíthetetlen díva, szeretett nevetni, tréfálkozni, és mindenekelőtt tele volt szeretettel az emberek iránt.
A színész szerint Aretha Franklin zsenialitása abban volt, hogy soha semmit nem adott fel, addig küzdött, dolgozott, amíg elérte, amit akart. Vance úgy érzi, hogy nem kell felmentenie Aretha apját, aki, bár lelkész volt, gyakran bánt durván a családjával, és ezt a gyülekezete is tudta, de mégiscsak egybetartott egy családot. Az a világ pedig, amiben ők éltek, sokkal rosszabb volt, mint a mai, és a legrosszabb sora a fekete nőknek és a fekete gyerekeknek volt, de még ebben a világban is megtalálták az apró örömöket.
Az Aretha Franklinről készült életrajzi film március 21-én jelenik majd meg.