hirdetés

KULT

A soul királynője, aki soha nem adott fel semmit - jön az életrajzi film Aretha Franklinről

A 18-szoros Grammy-díjas amerikai énekesnő életét bemutató film március 21-én jelenik meg a National Geographic nagysikerű Géniusz című doku-drámasorozatának harmadik részeként.

Link másolása

hirdetés

Elmondhatom, hogy a tenyerén hordott az élet, mert kiskamasz éveimet az 1960-as években, a múlt század talán legizgalmasabb és legihletőbb korszakában élhettem meg, és az akkor kapott élmények számomra kultúrszomjas emberként, később történészként, és író-újságíróként is egy életre szólók lettek. A kor zenéje számomra azóta is felülmúlhatatlan és ebben nem kis része van az amerikai soul zene fénykorának. A hangcsillagok micsoda együttállása lehetett, hogy egyszerre hallgathattuk Otis Reddinget, James Brownt, Etta Jamest, Wilson Pickettet, a még tizenéves Stevie Wondert, és nem utolsó sorban „Lady Soult”, azaz Aretha Franklint, aki nem csupán a legnagyobb volt a műfajban, hanem egyben az afro-amerikai nők felszabadulásának és önazonosságának szimbóluma.

Nem véletlenül választotta a National Geographic Channel Géniusz című dokudráma-sorozatának harmadik évadjára Albert Einstein és Pablo Picasso után Arethát, akinek keresztneve is fogalom. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy ő énekelte a könnyekig meghatott Barack Obama elnöki beiktatásán az angol himnusz dallamára született My Country-t, mert évtizedekkel a véres polgárjogi harc után – baptista lelkész apját, Clarence LaVaughn Franklint is meggyilkolták – végre hazájának érezhette az országot. És ki más ordíthatta le macsó férjének fejét a Think című dallal a Blues Brothers-ben, hogy a kultfilm második részében a nem kevésbé kultikus R-E-S-P-E-C-T-tel emlékeztessen a neki járó tiszteletre?

Az az énekesnő, aki a tánctermeket is felgyújtotta olyan rhythm&blues dalokkal, mint a Chain of Fools, soha nem maradt hűtlen a kislány kora óta beléivódott gospelekhez – az Egyesült Államokba látogató Ferenc pápát is elbűvölte.

1998-ban pedig a Grammy-gálán, ahol eredetileg csak a Blues Brothers-szel lépett volna fel, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy Luciano Pavarotti torokgyulladása miatt nem tud énekelni, Aretha „beugrott” helyette a Maestro „védjegyével”, Nessun dormával…

hirdetés

A Géniuszban Lady Soult a nigériai származású, Londonban élő Cynthia Erivo játssza. A gyönyörű énekes-színésznőnek, aki olyan musicalek főszerepét játszotta, mint a Bíborszín és az Apácashow, nem újdonság az életrajzi film sem: két évvel ezelőtt ő játszotta el a 19. század híres fekete rabszolgafelszabadító aktivista, Harriet Tubman szerepét, amely a legjobb női főszerep Oscar-jelölését hozta neki.

Ahogyan szemtől szembe láttuk őt azon a zoom-sajtókonferencián, amelyre minket is meghívtak, nem tűnt optikai csalódásnak, hogy a fiatal Arethát látjuk. Hogy szerepébe mennyire képes volt beleélni magát, arról a film író-producere, Suzan-Lori Parks mesélt: bár a filmben többnyire az eredeti dalok szólalnak meg, volt néhány, amelyet Cynthia maga énekelt élőben, és amikor az I Never Loved A Man-re került sor, mindenkinek elállt a lélegzete. „Ő maga volt Aretha” – mondta Parks.

Cynthia Erivo elmondta, hogy 9-10 éves lehetett, amikor először hallotta őt énekelni, és rögtön megérintette a belőle áradó különleges erő. Mégis megdöbbentette, bár hízelgőnek érezte, hogy őt választották ki Aretha Franklin szerepére. A forgatás során számára a legnagyobb kihívást éppen az élő felvételek jelentették, de annál nagyobb örömet okozott számára:

„Rajongóként kezdtem, aztán egyre jobban kezdtem megérteni, hogy ki is volt ő valójában. Hihetetlen, ahogyan a 60-as évektől kezdve együtt tudott haladni a zenei áramlatokkal. És bár fontos volt neki a siker, az alkotást többre becsülte – ahogyan én is”

– mondta Cynthia.

Nem jelentett gondot neki, hogy egy valóságos személy bőrébe kellett bújnia, de Aretha figuráján keresztül sokat tanult a múltból – nem tudta például, hogy Franklin apja révén, akit a filmben Courtney B. Vance alakít, kapcsolatba került Martin Luther Kinggel - miközben nyomon kellett követnie az énekesnő személyiség-fejlődését.

„Aretha kezdetben nagyon félénk volt, idő kellett neki, hogy bízzon önmagában és felépítse sikeres karrierjét. Az ő megszemélyesítése erősítette a munkámban, a tehetségemben vetett hitemet. Nagy ihletet adott nekem, hogy amit csinálok, amennyire csak lehet igaz és fontos legyen”

– mondta Erivo, aki bevallotta, hogy sokkal szívesebben vállal olyan szerepeket, amelyekben érez némi kockázatot, mint olyanokat, amelyeket könnyedén kiráz a kisujjából. Ugyancsak újdonság volt számára a művésznő magánélete, mélységes hite, az az odaadás, ahogyan gyermekeit nevelte.

„Arethában többféle lényeg lakozott: a zene lényege, a kitartás lényege, bár nagyon befelé forduló ember volt, dalaiban ott volt mindaz, amit érzett, gondolt, átélt, de nem mondott ki”.

Suzan Lori-Parks arról beszélt, hogy Aretha Franklin alakján keresztül a „zseni” fogalmát is más megvilágításba akarták helyezni.

„Az, hogy Arethán isteni áldás volt, az egy dolog, de ahhoz, hogy ez a zsenialitás kibontakozzon, kellett egy csodálatos család, amely mindenben mellette, mögötte állt – néha túlságosan erősen is. Segítették egy olyan világban, amikor a zenét fehér férfiak uralták. Billie Holiday a maga nemében szintén zseni volt, de őt nem vette körül egy olyan védelmező közösség, mint Arethát”

– mondta az író-producer.

Park szerint Franklin példakép a fiatal generációknak is azzal, ahogy fekete nő létére helyet követelt magának a zenebizniszben, ahogy tántoríthatatlanul ment előre a maga útján. És ezzel erőt adott másoknak is, hogy hallassák a hangjukat, kiálljanak az igazságukért. Ugyanakkor nem volt megközelíthetetlen díva, szeretett nevetni, tréfálkozni, és mindenekelőtt tele volt szeretettel az emberek iránt.

"A zene mindenütt velünk van. A világ halott lenne zene nélkül. Sokszor arról emlékszünk vissza egy-egy napunkra, hogy aznap milyen dalt hallottunk, máskor meg előre visz bennünket" – mondta Courtney B. Vance – A zenészek azok, akik felráznak, elgondolkodtatnak minket.

A színész szerint Aretha Franklin zsenialitása abban volt, hogy soha semmit nem adott fel, addig küzdött, dolgozott, amíg elérte, amit akart. Vance úgy érzi, hogy nem kell felmentenie Aretha apját, aki, bár lelkész volt, gyakran bánt durván a családjával, és ezt a gyülekezete is tudta, de mégiscsak egybetartott egy családot. Az a világ pedig, amiben ők éltek, sokkal rosszabb volt, mint a mai, és a legrosszabb sora a fekete nőknek és a fekete gyerekeknek volt, de még ebben a világban is megtalálták az apró örömöket.

Az Aretha Franklinről készült életrajzi film március 21-én jelenik majd meg.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

„Ma meghalt a magyar rockzene egyik legnagyobb alakja, Budapest díszpolgára” - Karácsony Gergely is búcsúzik Kóbor Jánostól

A zenész emlékére a Városligeti Műjégpályán hétfőn délutántól az Omega dalai fognak szólni - jelentette be a főpolgármester.

Link másolása

hirdetés

Sorra búcsúznak a politikusok és művésztársak is a 78 éves korában elhunyt Kóbor Jánostól. Karácsony Gergely is a közösségi oldalán búcsúzott:

"Ma meghalt a magyar rockzene egyik legnagyobb alakja, az Omega frontembere, Budapest díszpolgára, elment Kóbor János. Képtelenség lenne felsorolni, mit adott Kóbor és az Omega a kultúránknak, mekkora hatással voltak a dalai generációk életére és Magyarország egészére, sőt messze a határokon túl is.

Benkő László, Mihály Tamás, Laux József és Somló Tamás után Mecky is Gammapolis színpadán zenél tovább. Isten nyugosztalja!"

- írja a főpolgármester a közösségi oldalán.

"Emlékére a Városligeti Műjégpályán ma délutántól az Omega dalai fognak szólni"

- közölte.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Semminek érezte magát az Omega nélkül, nélküle nincs többé Omega - Kóbor János halálára

A magyar rock-színpad első igazi frontembere volt.

Link másolása

hirdetés

1970. szeptember 4. Szüleim életemben először engedtek el rock-koncertre a Kisstadionba. Lemezről akkor már ismertem a zenekart, a második albumukat különösen szerettem. A koncert plakátján énekesük többé-kevésbé sikerült rajza volt látható. Amikor a két előbanda után megjelentek a színen, elkezdett esni az eső, de mintha az első akkordok el is riasztották volna az égieket. A szőke, nyúlánk frontember fekete rojtos ruhában rögtön kiváltotta a tinédzserek sikolyát, amikor belekezdett: „Hallottam hírét a tékozló fiúnak”.

Aznap váltam egyszer s mindenkorra Omega-rajongóvá és Mecky, azaz Kóbor János csodálójává. Még szüleimnek is megbocsátottam, hogy következetesen „Kóbor Muki”-nak emlegették, egy szintén nagy kedvenc svéd mesekönyv nyomán. Nem sokkal a koncert után Helsinkibe vitt a sorsom, és frissen szerzett finn barátaimnak, akik akkoriban már élőben hallhatták a Deep Purple-t, Frank Zappát és a kor más nagyágyúit, büszkén mutogattam a korai Omega-lemezeket.

Mecky egy remek, felkészült zenészekből álló, már a 60-as évek végétől a nyugati rock-kal lépést tartó együttes frontembere volt, aki külsejével, mozgásával, a közönséggel való kommunikációjával, egyedi testbeszédében betöltötte a színpadot, egészen különleges energia áradt belőle. Az együttes három „alapító atyjának” egyike volt Benkő Lászlóval és Laux Józseffel, és utolsó élőként végsőkig kitartott.

A mi korosztályunk az elsők között volt, amely az Omegán nőtt fel, amelynek a Tízezer lépés volt a kamaszkori eszmélés egyik alapélménye. Mecky imázsa tudott lenni annak a zenekarnak, amely először gondolkodott látványos színpadképekben, az űrvilágtól (Időrabló, Gammapolis) a totális társadalom megjelenítéséig (Az arc) és amely élőben is törekedett a tökéletes hangzásra. Nemcsak hatalmas szőke sörénye vált fogalommá, hanem énekstílusa is, a keményebb dalokban lefelé húzott hangsorokkal, de a líra sem volt számára idegen. Nem túlzás azt mondani, hogy a Gyöngyhajú lány egyik nemzedéki himnuszunk lett, miként az utánunk következőknek a Fekete pillangó.

Felejthetetlen koncertélmények egész sora szól bennem a mai napig: az 1972-es turné hódmezővásárhelyi előadása, amelynek végén a fényektől darabokra tört a színpadkép a Varázslatos fehér kő zárófutamai alatt; az 1982-es, Jancsó Miklós rendezte koncertsorozat, amelyből az utolsót egy nappal elcsúsztatták Brezsnyev elvtárs temetése miatt; az 1987-es Kisstadion és az 1994-es, felhőszakadás sújtotta Népstadion-buli, amikor Mecky és társai, szó szerint az életüket kockáztatva egy végzetes áramütéstől, együtt áztak ronggyá 60 ezer emberrel.

hirdetés

Aki közelről ismerte Kóbor Jánost, tudja róla, hogy rendkívül józan gondolkodású, és hosszútávra tervező ember volt. Nem véletlen, hogy ő hozta létre a 80-as évek elején az Omega stúdiót, ahol a magyar rock-bandák egész sora készíthette el lemezét profi körülmények között. Sokszor találkoztunk, többször interjúztunk is, álomalany volt, mert jószerével „nyomdakészen” fogalmazott. Amikor 2013. május 17-én felhívtam a 70. születésnapján, egy ismeretlen fiatalember vette fel, és egy kis türelmet kért, mert „Mecky bácsi éppen most kötött ki a vitorlásával”. Lenyűgöző sportos fizikummal rendelkezett, soha nem voltak káros szenvedélyei, talán túlságosan is bízott szervezetében. Benkő László és Mihály Tamás tavalyi halála nagyon megviselte, de kötelességének érezte, hogy elvigye az Omegát a 60. születésnapig…

A Népstadion-koncert előtt, amikor körbeinterjúztam az egész együttest, Mecky így beszélt örök együtteséről: „Én az Omega nélkül nem érzem magam semminek, senkinek”. Amikor meghallottam halálhírét, azonnal ez a mondata szólalt bennem. Nélküle viszont Omega sincsen többé.

„Koncertünk most félbeszakadt, folytatjuk, ha eljön a holnap” – énekelte Mecky a Tízezer lépés utolsó dalában. Elővettem a több mint 50 éves bakelitet, hogy megőrizzünk valamit kamaszkorunk ellopott varázslatából.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Nem Tóth Andival táncol Andrei Mangra szerelmespárt Kollányi Zsuzsi karácsonyi klipjében

A Csak veled jó című fülbemászó dalt az énekesnő Fischer Norbival közösen adja elő.

Link másolása

hirdetés

"Abszolút totál szerelmes tartalom" - írja Kollányi Zsuzsi új, karácsonyi dalának beharangozójában. Az is kiderül, hogy "két szuper tehetséges és ismerős szereplővel a videóban".

Az énekesek mellett ugyanis a klip két főszereplője egy szerelmespár, akiket Lissák Laura és Andrei Mangra alakítanak.

A két táncos a Dancing with the Stars televíziós táncos vetélkedőből ismerős, Andrei nyerte meg a 2021-es szezont, Tóth Andi partnereként. A filmben most új oldaláról mutatkozik, és partnere ezúttal egy táncos társa lett.

VIDEÓ: Kollányi Zsuzsi feat. Fischer Norbi - Csak veled jó


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Nyugdíjas farmer a drogkartell ellen – Megnéztük az új Liam Neeson-filmet

Az oltalmazó a sztár legújabb akciófilmje, ami ezúttal egy kicsit drámaibbra és realistábbra vette az irányt.
Szöllőskei Gábor - szmo.hu
2021. december 04.


Link másolása

hirdetés

Az oltalmazó egy mostanában több mint tipikusnak mondható Liam Neeson-film. Az időskorára akciósztárrá vált ír színész filmográfiájában talán mégis egy kicsit fontosabb bejegyzés lehet Robert Lorenz rendezéséből. Hogy miért? Nos, a filmet hivatalosan 2021. január 15-én mutatták be az amerikai mozik - vagyis az a kevés, amelyik nyitva volt. A legnagyobb láncok ugyanis akkor még a Covid-járvány miatti lezárások alatt rájuk kényszerített téli álmukat aludták.

A független színekben induló Az oltalmazó alkotói azonban voltak annyira bátrak, hogy a kézenfekvő streaminges premier helyett ilyen körülmények között is számos országban felpattintották a nagyvásznakra Neeson új akciózását. Aztán 2021 márciusában szélesre tárták a nagy moziláncok kapuit az Egyesült Államokban, és bizony Az oltalmazó volt az egyik film, amire azonnal be lehetett ülni, mondhatni, olyan volt a moziknak, mint a széncinege, avagy a nyitnikék éneke a tavasszal nyíló természetnek. Nagy sikert persze az akkori félelemittas közhangulatban még nem tudott aratni, de legalább egy várva várt, a normális kerékvágásba valamennyire visszatérő korszak közeledtét jelezhette. Az oltalmazó nálunk elég későn, december 2-án került a mozik műsorára, öt hónappal Neeson következő filmje, a Jeges pokol után, ám fontos tudni, hogy e (fizikai és átvitt értelemben is) poros kaland készült el előbb.

De hogy végre magáról a filmről is regéljünk: Neeson ezúttal Jim Hansont alakítja, az özvegy és alkoholista farmert, aki az arizonai-mexikói határon járőrözget, és jelenti a hatóságoknak az illegális határátlépőket. Egy nap azonban egy anyát és kisfiát sodorja elé a sors, akiket egy drogkartell vérszomjas tagjai üldöznek. Az előbbi nem éli túl a találkozást, így hősünkre marad, hogy megvédje a srácot a gyilkosoktól, és leszállítsa őt a Chicagóban élő rokonaihoz.

A hatvanas évei végét taposó Jim természetesen hiteltelen lenne egy akciófilm főszerepében, ha nem egy volt tengerészgyalogosról és egyben vietnámi veteránról beszélnénk, ezért természetesen mindkettő igaz rá,

s így Neesontól is elvárható sokadjára (csak néhány cím: Elrabolva 1-2-3, A szupercsapat, Ismeretlen férfi, Fehér pokol, Non-stop, Sírok között, Éjszakai hajsza, The Commuter – Nincs kiszállás, Dermesztő hajsza, Becsületes tolvaj, Jeges pokol), hogy egymaga lekapjon a tíz körméről nála sokkal fiatalabb és erősebb (bár az kétségtelen, hogy alacsonyabb) marcona legényeket is.

Ez most sincs másként, noha Az oltalmazó talán annyiban különbözik eddigi akciófilmjeitől, hogy próbál kissé drámaibb és reálisabb lenni. Az író-rendező Robert Lorenzről ugyanis azt kell tudni, hogy az 1995-ös A szív hídjaitól kezdve egészen a 2014-es Amerikai mesterlövészig együtt dolgozott Clint Eastwooddal, ráadásul minden egyes filmjén. Eleinte rendezőasszisztensként, majd a 2003-as Titokzatos folyótól kezdve már producerként is. Volt hát mit ellesnie a mestertől. Első saját filmjét 2012-ben rendezte meg, természetesen Eastwooddal a főszerepben, ez volt Az utolsó csavar. Az oltalmazó pedig a második direktori projektje, és le sem tagadhatná inspirációit, hatásait. Elég csupán megemlítenünk a legújabb, idei Eastwood-filmet, a Cry Macho – A hazautat, amelyben a 90 éves kivénhedt cowboy Clint azt a feladatot kapja, hogy szállítson le egy fiatal mexikói srácot az Egyesült Államokba az apjának…

hirdetés

Az oltalmazó persze a dinamikusabb oldaláról közelíti meg a sztorit, kevesebb időt szán a vén mogorva róka és a jóravaló és bátor, de konok kissrác összecsiszolódására és többet az üldözős road movie-ba oltott akciós-thrilleres atmoszféra kialakítására.

Nem mellékesen pedig a sablonokra is. Kétségtelen, hogy akadnak benne izgalmas szcénák is (például a rendőrjárőrös, a moteles vagy a finálébeli szénatárolós jelenetek említhetők), ám összességében Lorenz csupán jól bejáratott paneleket használ. Nemcsak az az érzés foghatja el könnyedén a nézőt, hogy ez vagy az ismerős lehet valamilyen filmből, hanem hogy konkrétan egy Liam Neeson-filmben is láthattuk már.

Az oltalmazó mindemellett azonban megpróbál több lenni egy átlagos, kisebb költségvetésű akciófilmnél (nem is pörög nonstop): időnként elmélázik a kies délvidéki pusztaságon, a naplementéken, az utazás során erősen gyarapodó fák lombkoronáján és persze Liam Neeson távolba révedő tekintetén. A cowboyosan hunyorgó (a.k.a. menő) nagy nézésekben pedig jó társa a Miguelt alakító Jacob Perez, aki kétségkívül sokkal tehetségesebb a Cry Macho Eduardo Minettjénél. A kartell által kiküldött csapat vezéreként pedig Juan Pablo Raba bizonyítja, hogy egy minden ízében gyűlölnivaló hidegvérű gyilkos is megsajnálható (de csak egy icipicit), ha elcsípünk egy-két fontos információfoszlányt a múltjából, és ezáltal tovatűnik egysíkú papírmasé gonoszsága.

Az oltalmazó tehát nem reménytelen próbálkozás, ám az is biztos, hogy nem ez a film jelent majd üdítő kivételt Neeson egy kaptafára készülő akcióözönében. Arra inkább ott a Fehér pokol, a Sírok között vagy a Dermesztő hajsza.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: