KULT

A börtönt is megjárt botrányhős szupersztár lehet a nagyszínpadok jövője – Berlinben néztük meg a Falling In Reverse koncertjét

Az estének az egyetlen tanulsága csupán annyi, hogy bizony arénashowkat nem lehet csinálni 10-15 számokkal, mert az minden esetben a rajongó szemközt köpését jelenti.


Általános probléma a zeneiparon belül a “nagyok” kutatása. Ki lesz a következő Madonna, ki lesz a következő Kiss, lesznek-e egyáltalán még olyan nevek, akiket nem fal fel a konzumerizmus, hanem tartósan fennmaradnak, karriert építenek. Ha netalántán egy óriási fesztiválon pedig headliner lesz, senki nem vitatja azt. Megnéztünk, egy akkora produkciót, ami Budapesthez a szó szoros értelmében “túl nagy” volt.

Mert valóban túl erős volt, alig egy hete, hogy lemondták a Falling In Reverse budapesti koncertjét “logisztikai okok” miatt, ez sokkal inkább azt sugallja, hogy egyszerűen a helyszín nem felelt meg és nem tudja biztosítani a zenekar kéréseit.

A Falling In Reverse elsősorban a frontember, Ronnie Radke körül forog, aki már önmagában végtelen cikket érdemelne: az ember, aki kétszer is kibukott a középiskolából. Az egyik barátja önvédelemből lelőtt még 2006-ban egy srácot, ő pedig erre a tömegverekedésre egy boxerral érkezett, ami Nevadában nem annyira legális, majd a felügyelő tisztjénél nem jelentkezett, emiatt két évre börtönbe is került. Később mindennel is vádolták, szexuális erőszakkal, testi sértéssel (egy koncert közben a mikrofonállványokat izomból hajította rá saját közönségére), családon belüli erőszak is még Radke neve mellett szól. Ha ez még nem elég “suttyó” a legutóbbi lemez borítójára saját letartóztatási fényképét rakta, de maga a banda is a börtönévek alatt alakult meg.

Egy szó, mint ezer, Radke a valódi rocksztár életet a csúcsra pörgette, a világ egyik legmegosztóbb karakterévé vált, miközben a zenekara tizenpár év alatt a modern metálnak minden ösvényét tisztesen végigtaposta. Ennek eredménye az, hogy a zene az valóban mindig is kiemelkedett a műfajom belül, szövegben pedig erős kritikákat fogalmazva az amerikai társadalom felé, a cancel culture és mentális dolgok sokaságából szemezgetve az átlagos fogyasztó joggal érezhette azt, hogy bizony ennél a bandánál történik valami.

Mielőtt magáról a koncertről írnék, nagyon fontos megemlíteni a metálzene egyik népbetegségét, de ezt nevezhetjük Sziget-szindrómának is: egyszerűen szokatlan az, hogy valakinek a főfellépői pozícióját jogosnak érezzük, szívesen átengedjük. Az idei Szigeten is Kylie Minogue volt az egyetlen, akit nem vitattak a kommentszekcióban, ez pedig a gitárzenei vonalon sincsen másképp. Még mindig Korn, Slipknot, Green Day vonalon gondolkozunk, miközben kinőttek generációk, akiknek egyszerűen nem mertek teret adni, hátha az a jegyeladások rovására megy majd. Pedig egy Bring Me The Horizon, vagy a mai cikk tárgyaként a Falling In Reverse számait már közel mindenki ismeri, hiszen a fesztiválra látogató közönség, a 18-30-as korosztály már bőven ezeken a bandákon is felnőtt. A Download Festival programigazgatója is azt nyilatkozta idén, hogyha nem újítanak, elsüllyednek pár éven belül - idén így a két dinoszaurusz, a Green Day és a Korn mellett a tavaly brutálisan berobbant Sleep Tokent tette főfellépővé.

Személy szerint ezeken gondolkodtam egészen koncertkezdésig, hiszen mégiscsak azon szerencsések egyike lehettem, akinek jegye lett egy olyan turnéra, ahol 5 perc (!!!) alatt fogyott el minden jegy, minden állomásra. A zenekar pedig egy mókás, élőközvetítéses intróval fel is csatangol a színpadra, a buli pedig a második-harmadik számra a csúcsra pörgött. A világ összes pirotechnikája fel van küldve, azon kapom magamat, hogy refrén sem kell, a dalok minden részénél valami lángol, valami extra történik, és a lehető legtisztesebb zenélés megy. A zenekar tagjai között olyan őserők, született zsenik vannak, mint Luke Holland, aki a világ egyik dobosa, de Tyler Burgess neve mellett sem mehetünk el.

Ronnie Radke pedig a színpadon is egy igazi kreténnek tűnik, aki ugyanakkor beleteszi a munkát, ennek a kettőnek az egyvelege pedig egy nagyon jó hatást ér el: a szerencsétlen agresszív sétálgatás, a mikrofon felesleges dobálása párosul valóban élő énekkel, a ritkán bicsakló hang mögött is egy nagyon lightos backing track megy, ez magyar nagyszínpados “sztároknál” ezerszer jobban van túlküldve. Az első 8 szám egy igazi parádé, minden korszak elhangzik, a rémkellemetlen emós időszaktól 2024-ig söréttel lövés van a rajongókra. Előkerül Radke korábbi bandájától, az Escape The Fate-től (ahonnan pont a börtön miatt rúgták ki) a Situations is. Ezt követően valami technikai nehézséget bejelentve a zenekar leviharzik a színpadról, 15-20 perc találgatás is megy arról, hogy vajon az érdemes sztár sokallt-e be, vagy valóban valami hanggal kapcsolatos gond van. “Visszajövünk, csak még nem tudjuk, hogy tetszetek-e nekünk, vagy sem” - mondja be a közjáték vége felé Radke, és valóban visszatértek, nulla magyarázkodás után szinte ugyanonnan folytatódik a buli, és ezzel a közönséget azonnal vissza is szerezte magának a Falling In Reverse.

Meg kell említeni azt is, hogy egy olyan helyszínen, mint a Velodrom, ijesztően tökéletesen szól minden, semmi nem kásás, pont annyival hangosabb az átlagosnál (100 decibel környéke), hogy érezzük, hogy ez most tényleg leviszi a fejünket, és nekem is, aki nem a legnagyobb rajongója a zenekarnak, valódi élményt tud nyújtani a show. Az élményen még Radke óriási arca sem csorbít, nekem nem is tesz hozzá, de ez másoknál már nem így van. A bugyuta standupos átkötő szövegek betalálnak (egy korábbi állomáson már olyanokat kért, hogy tegye fel a kezét a közönségből lelkesen bárki, aki rasszista, ez Berlinben csak seggfejig jutott), a buli pedig ijesztően gyorsan halad.

Annyira gyorsan, hogy 14 szám után vége is a koncertnek, ez pedig egészen keserédes élmény, hiszen bőven voltak még elmaradt slágerek, a közjátékkal együtt sem volt a buli másfél óra, ha azt is kivesszük, olyan 55 percre jön ki a “játékidő”. Ez pedig azért okoz fanyar szájízt, mert a show maga beleköthetetlen volt, a vizuálok, a pirotechnika, a zenekar, meg a frontember, aki élőben is egy konstans kiszámíthatatlan meglepetéscsomag, valóban választ adott azokra a kérdésekre, hogy megérdemli-e egy fiatal zenekar, hogy a nagy fesztiválokon megkapja a “nagykutya” szpotokat. Sajnos a válaszban benne van az is, hogy amíg egy saját turnén 14-15 számot kap a rajongó, miközben a Green Daynél ez a nyáron néha 38-ig (!) is elment, addig az a hatás is megtörténik, hogy bizony a gázsiért való megdolgozás más léptékeket ölt az idősebb generációknál.

Természetesen ez nem minden bandát minősít, hiszen az új zenekaroknál is voltunk az években tisztességes bulikon, tavaly szintén Berlinben játszott az Architects egy jó 2 óra 20 perces szettet, de idén Budapesten a Bring Me The Horizon is 1 óra 40-ig jutott, pedig az egy fesztiválokra kalibrált setup volt.

Az estének az egyetlen tanulsága csupán annyi, hogy bizony arénashowkat nem lehet csinálni 10-15 számokkal, mert az minden esetben a rajongó szemközt köpését jelenti. A Download kapcsán említett Sleep Token is 12 dalig jutott az MVM Dome-ban. Amíg ezek a bandák nem úgy állnak a színpadra (pár, korábban említett tisztes kivétellel), hogy a rajongókért bármit, és elsősorban azokért az arcokért, akik nem tudnak annyira sokat a zenekarról, addig tényleg jogos marad a “dinoszaurusztámogatás”, a jól bevált receptek, és hasonlók. A kérdés, hogy ebben a versenyben előbb a rajongó, vagy előbb a zenekar hajtja le a fejét, és enged a másik kedvéért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész
A Madách Színház és az Örkény Színház egykori tagja 97 éves volt.


Január 13-án, 97 éves korában meghalt Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő - közölte kedden az Örkény Színház.

Békés Itala 1927. március 23-án született Debrecenben. Művészcsaládban nőtt fel: édesapja Békés István író, édesanyja Rita Furlani színésznő volt. Nővére Békés Rita Jászai Mari-díjas színésznő, ikertestvére Békés András Kossuth-díjas rendező.

Pályáját az Úttörő Színházban kezdte, 1958-tól négy évtizeden át a Madách Színház tagja volt, majd az Örkény Színházban dolgozott. 95 éves koráig játszott.

„Több, mint hetven évet felölelő, gazdag művészi pályáján különleges, sokoldalú, játékos személyisége mindvégig arra ösztönözte, hogy keresse az újat, a váratlant, a még nem ismertet.

Elsők között játszott Magyarországon pantomimet, tágította ki a pódiumműfaj kereteit kabarétól versműsorokon át a női esélyegyenlőség képviseletéig, elsőként közelítette meg a színjátszást, mint személyiségfejlesztő pedagógiai esélyt fiatalok számára, és természetesen számtalan színpadi, filmes, televíziós, rádiós szereppel gazdagította a művészi életünket. Tagja volt az Úttörő Színháznak, a Madách Színháznak, élete utolsó két évtizedében pedig az Örkény Színházban játszott”

– írták a színház közleményében.

„Alakításait kivétel nélkül tudatosság, összetéveszthetetlen eredetiség, a színpadi munkát tisztelő elhivatottság formálta. Könyveiben szellemesen, szenvedélyes őszinteséggel beszél önmagáról, családjáról, a Békés színházi dinasztiáról, éles szemmel látott kortársairól, eredeti életfelfogásáról” – tették hozzá.

Békés Italát a Madách Színház és az Örkény Színház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nyolc nő vádolja szexuális zaklatással a világhírű írót
Nyolc nő vádolja szexuális visszaéléssel Neil Gaimant. A New York Magazine cikke rántotta le a leplet a megdöbbentő részletekről, amelyek 2024 júliusában kezdtek napvilágot látni.


A New York Magazine cikke szerint nyolc nő állítja, hogy Neil Gaiman szexuális visszaéléseket követett el ellenük. Az Amerikai istenek és a Csillagpor szerzője ellen először 2024 júliusában jelentek meg vádak, amikor a Master című podcastban öt nő mesélt a vele kapcsolatos tapasztalatairól.

Az egyik nő azt mondta, hogy Gaiman ötéves gyermekére vigyázott, amikor az író felajánlotta neki, hogy használja a kertjében lévő kádat. A nő állítása szerint Gaiman később meztelenül csatlakozott hozzá, megkérte, hogy üljön az ölébe, és szexuálisan bántalmazta.

A cikk szerint Gaiman vágyainak kielégítésében az érintett nők egy része valamilyen szinten részt vett, például „mesternek” szólították őt, és később is tartották vele a kapcsolatot. A nők azonban hangsúlyozták, hogy köztük nem volt szó beleegyezésről, és a konkrét BDSM-aktusokat sem beszélték meg előre.

Gaiman képviselője korábban a Tortoise nevű lapnak nyilatkozott az ügyről. „A szexuális lealacsonyítás, a rabság, a dominancia, a szadizmus és a mazochizmus talán nem mindenki ízlése szerint való, de beleegyező felnőttek között a BDSM törvényes” – mondta.

A New York Magazine cikke után az író ismét tagadta a vádakat. A blogján így reagált:

„Messze nem vagyok tökéletes ember, de soha senkivel nem folytattam beleegyezés nélküli szexuális tevékenységet. Soha.”

2023 januárjában rendőrségi feljelentést tettek Neil Gaiman ellen szexuális zaklatás vádjával, de a hatóságok a nyomozást végül megszüntették.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Tíz év után vége: lelépett a Mamma Mia! sztárja a Madáchból
Molnár László több mint tíz év után távozott a Madách Színházból, ahol a Mamma Mia! egyik emlékezetes szereplőjeként volt. Itt ismerte meg párját, Ladinek Juditot is.


Több mint tíz év után elhagyta a Madách Színházat Molnár László, aki eddig a Mamma Mia! című musical egyik főszereplője volt, tudta meg a story.hu. Bár a színház továbbra is számított volna a munkájára, a színész úgy döntött, nem hosszabbítja meg a szerződését. A távozás okáról nincs hivatalos információ.

Molnár László és kedvese, Ladinek Judit kapcsolata szintén a Mamma Mia!-hoz kötődik, hiszen itt ismerkedtek meg. A közös próbák során szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük, és a színpadon szerettek egymásba. Molnár korábban így nyilatkozott a kapcsolatukról:

„Egy műfajban dolgoztunk, így láttuk egymást a színpadon többször is. Megkaptam egy szerepet a Mamma Mia!-ban, ott ismerkedtünk meg jobban Judittal. Ő éppen akkor jött ki a házasságából, és én is szabad ember voltam. Egymásba szerettünk, és azóta is kiválóan működik a kapcsolatunk.”

Ladinek Judit szintén mesélt a kapcsolatukról:

„Laci a kapcsolatunk első évében megkérte a kezem, de aztán mindig közbejött valami, ami miatt nem házasodtunk össze… Annyira nem is vágyom rá. Szerintem mi már örökre menyasszony és vőlegény maradunk” – mondta korábban, hozzátéve, hogy a papírok nélkül is férjeként tekint párjára.

Molnár László távozása után Ladinek Judit továbbra is a Madách Színház meghatározó színésze marad, ahol az évek során számos főszerepben láthatták a nézők.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Elhunyt Joan Plowright a 101 kiskutya és a Dennis, a komisz sztárja
A híresség, Laurence Olivier özvegye 95 éves korában, szerettei körében hunyta le örökre szemeit.


95 éves korában, szerettei körében hunyt el Joan Plowright, a legendás színésznő, akinek hat évtizedes karrierje alatt olyan filmekben tündökölt, mint a Dennis, a komisz, a 101 kiskutya és a Tea Mussolinivel. Dame Joan az utolsó éveiben megvakult – számolt be róla a Mirror.

A színésznő halálhírét családja nyilatkozatban közölte a nyilvánossággal. A közlemény szerint:

„Dame Joan Plowright családja nagy szomorúsággal tudatja, hogy 2025. január 16-án békésen elhunyt családja körében Denville Hallban, 95 éves korában”.

A színház, a film és a televízió ikonikus alakja, Joan Plowright közel hetven évig ragyogott a színpadon és a képernyőn, mielőtt vaksága miatt visszavonult. Sussexben töltötte utolsó tíz évét, ahol barátok és családtagok társaságában, nevetéssel és emlékekkel gazdagon búcsúzott a világtól.

Plowright olyan emlékezetes alakításokkal írta be magát a filmtörténetbe, mint a Sztálin vagy az Elvarázsolt április, amelyekért Golden Globe-díjat is kapott, sőt, utóbbiért még Oscar-díjra is jelölték. Különlegessé tette, hogy ő volt a második színésznő, aki egy évben két Golden Globe-ot is hazavihetett.

Filmes karrierje során olyan művekben láthattuk, mint a Dennis, a komisz, a 101 kiskutya, az Equus, Az utolsó akcióhős, vagy a Spiderwick krónikák.

1961-ben Broadway-darabja, az Egy csepp méz Tony-díjat hozott neki, később pedig a Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatával és lovagparancsnoki címmel tüntették ki.

A család arra kérte a rajongókat, hogy tartsák tiszteletben a magánéletüket, és hozzátették, mennyire büszkék Joan életművére és személyére.


Link másolása
KÖVESS MINKET: