100 éve született a költő, aki nem akart írni a szerelemről – 10 fontos idézet Nemes Nagy Ágnestől
Neki köszönhetjük a téli fákat, a bátorságot, Bors nénit, a madarat a vállunkon, Rómát karácsonykor, Babits Mihályt, azt, hogy nem kell és lehet megalkudni, az erőt, az őszinteséget, költészete és eszmélete Napját: Ekhnátont, és a tájat, amit páratlanul mutatott meg verseiben. És még annyi minden mást...
1922. január 3-án, azaz épp ma 100 éve született Nemes Nagy Ágnes költő, esszéíró, műfordító, pedagógus, a XX. századi magyar irodalom, szűkebben az Újhold folyóirat meghatározó alkotója, aki már diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg (Kettős világban címmel) épp úgy, ahogy Pilinszky Jánosnak is, akinek jó barátja, alkotótársa volt, és akinek 2021-ben ünnepeltük centenáriumát közel száz programmal és több mint félmillió kapcsolódó vendéggel.
2022-ben, a mai nappal indul útjának a Viszonylagos öröklét – Nemes Nagy Ágnes100 című centenárium, s ebben a Nemes Nagy Ágnes emlékévben a költő(nő) számos téma, irodalmi kérdés kapcsán fókuszba kerül majd. Ilyen fókuszpont lesz idén költészetének íve és visszatérő motívumai, a természettel való kapcsolata, a mesterei, azok, akiknek figyelmet szentelt s akik meghatározták pályáját: ilyen Szerb Antal, Ottlik Géza, Mándy Iván, Babits Mihály.
Emellett az Újhold irodalmi szerepéről, helyéről, az Újhold működéséről és hatásáról is beszélgetés alakul, s Nemes Nagy Ágnes szerepét abból a szempontból is vizsgálni fogjuk, hogy egy nőnek milyen helye és lehetősége volt az irodalmi életben a XX. század évtizedeiben, vajon milyen feladatokkal – ahogy sok esetben verseiben mondta: gyötrelmekkel – küzdött, ezek miképp formálták és milyen módon találta meg a helyét ebben a sok traumával teli, változatos XX. században.
Születésnapján 10 fontos idézettel emlékezünk rá, amik egyfajta keretet adnak életének, hangsúlyosan a természethez való közelségét mutatják be:
1.) "Szülőföldem Buda. Az Orlay utca sarkán mindig késő ősz volt. Ott állt a gesztenyesütő kis kályhája, mögötte pedig az alkonyatban az aranysárga Orlay utcai fák, a gesztenyesütő feje fölött már égett a karbidlámpa. Gyönyörű volt az arany háttér előtt az a zöld karbidlámpa, ami, ahogyan sötétedett, ahogyan egyre erősödött az este, egyre inkább magához ragadta, magába sűrítette a világosságot, végül győzött, és egyedül maradt, ovális holdvilág. Az aranynak és a zöld fénynek ez a váltása nemcsak esti színjáték volt, az maga volt a késő ősz, amint áthajlik a kezdődő télbe. " (A magasság vágya, Barna, világoskék, Kabdebó Lóránt interjúja)
2.) "Idegzetem fölött s nyíló agyam alatt / te vagy a szép sudár, mely földből égbe hat, / gyökerem nem remeg, s virágom friss, mióta / te tartasz, barna törzs, te, nagyszemű diófa." (Diófa)
3.) "Azt hiszem, szerencsém volt az irodalomban. Mire egyáltalán észrevettem, hogy nőnek lenni milyen problémát jelent az életben és az irodalomban – már költő voltam. Témában, élményben azóta sem tettem kirakatba nővoltomat." (Az élők mértana, Ősanyák vagyunk, úttörők – Földes Anna interjúja)
4.) "Szép vagy. Ez ellen mit tegyek? / Kötél van a nyakamba. / Hová vonszolsz? Mivé simítsz? / Eressz el! Hagyj magamra!" (Szépség)
5.) "Meg kell tanulni azt a sávot, / hol a kristály már füstölög, / és ködbe úszik át a fa, / akár a test emlékezetbe." (Fák)
6.) „Valamit mégis kéne tennem, / valamit a gyötrelem ellen. / Egy istent kellene csinálnom, / ki üljön fent és látva lásson.” (Ekhnáton jegyzeteiből)
7.) "Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, / fordíts egyet a Göncöl-szekeren / szólj a világnak, / mondd, hogy lehetetlen – / s maradj velem." (Félelem)
8.) "Egy ezüstnyárfát adj nekem, / arcom a rezgő lombba nyújtva / hadd fújjam rá lélegzetem, / s ő fújja vissza szüntelen / új, szennyezetlen életem, / mig kettőnk arca közt lebeg / a lélegzetnyi végtelen." (Lélegzet)
10.) "Szeretem a magyar nyelvet. Amikor ezt leírom, nem riaszt meg Gide intelme, amit olvasóinak címzett: Örülök, ha értenek, de könyörgök, ne értsenek meg olyan gyorsan. Nem értettem meg túlságosan gyorsan az anyanyelvemet. Valószínűleg ma sem értem eléggé. De szeretem, mint az élet feltételeit, szeretem nem felejtő kamasz módra, és szeretem egy edzett műfordító fanyar megfontolásaival egyaránt. S szeretném, ha mások is szeretnék." (Szó és szótlanság, A magyar nyelv dicsérete)
A Nemes Nagy Ágnes centenárium eseményeiről, híreiről a www.facebook.com/jairodalmiszalon oldalon tájékozódhattok, az első programra január 19-én kerül sor:
#nemesnagyágnes100 #viszonylagosöröklét
