KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Nagy kihívást jelent az iskolakezdés a kislányát egyedül nevelő vak apukának

Demeter Viktor szinte mindent meg tud oldani a hétéves Kittivel, de írni-olvasni biztos nem tudná tanítani, ezért nagyon reméli, hogy megússzák az online oktatást.


A 35 éves Demeter Viktor születése után inkubátorba került, ahol oxigéntúladagolás miatt elvesztette a látását. Jókedélye mégis letörhetetlen: masszázsszalont működtet, és nemrég verseit is közétette, amelyekből neves színészek közreműködésével készít hangoskönyvet. A legfontosabb számára mégis a hétéves Kitti, akit már hosszú ideje nevel egyedülálló apukaként.

A kislány beiskolázása már csak azért sem lesz könnyű feladat, mert Viktor nem tudja majd vele otthon gyakorolni az írást, olvasást. Hogyan befolyásolhatja mindezt a pandémia? Változott-e itthon a vakok helyzete, és hogyan egészíti ki egymást apa és lánya a hétköznapokban? Három év után beszélgettünk újra.

Hogyan jött a masszőrködés az életedbe?

Annak idején a tanulás helyett inkább elcsajoztam az időt, így nem mentem egyetemre. Egy darabig telefonos értékesítőként dolgoztam, de aztán beláttam, jobban állna nekem olyan munkakör, ahol a magam ura vagyok, a masszázzsal ráadásul segítséget is nyújtok másoknak. Amikor jött egy lehetőség, meg is ragadtam: 2005-ben jelentkeztem egy vakoknak szervezett gyógymasszőr képzésre, azután 2011-ben nyitottam meg a saját szalonomat.

Ezt később haza is költöztettem, így már nem kell bébiszittert fizetnem: apukaként és munkaerőként is jelen vagyok, és nincs olyan, hogy ne lennék otthon. Miközben dolgozom, Kitti tévét néz vagy eljátszik magában, ez így volt a pandémia alatt is.

Ebben az időszakban mennyire volt biztos a megélhetésed?

A vírus természetesen nekünk is betett: az első hullám alatt borzasztóan visszaesett a forgalom. Aztán lassacskán, a védettségi bevezetésével javulni kezdett a helyzet. Igaz, még mindig nem olyan, mint két évvel ezelőtt, de a rengeteg pozitív visszajelzés miatt is bizakodó vagyok. Mostanra szép számban vannak rólam online értékelések a vendégeimtől. Sokan kúraszerűen járnak hozzám, de random is bejelentkeznek: ha valami fáj, segítek nekik helyrerakni.

Kittit hat éve, másfél éves kora óta neveled egyedül. Korábban azt mondtad, nem szeretnéd, ha egyfolytában ő segítene neked. Hogy telnek most nálatok a hétköznapok?

Azóta beláttam, Kitti ösztönösen szeret nekem segíteni, aminek sokszor nagy hasznát veszem. Elfogadtam, hogy ez már így is marad. Ha nyaralás közben ismeretlen terepen járunk, ő méri fel, merre kell menni, és ha útbaigazítanak minket, ő vezet engem. Olyan természetességgel visz magával, hogy át kellett adnom neki az irányítást.

Azért a vásárlást például igyekszem egyedül megoldani, hogy ne mindig „ő legyen a szemem”. Ráadásul úgy intézem, hogy mindig kapjon egy kis meglepetést. Például segít nekem levenni az öblítőt a polcról, cserébe megkapja az újságot, amit szeretne, így kölcsönösen jót teszünk egymással. Otthon is részt próbál venni a házimunkában: van, hogy megdinszteli a hagymát, és néha porszívózik. Ha adok neki lavórt és rongyot, törölget, és még mindig ő válogatja nekem szét a világos és a sötét ruhákat a szennyesből.

A múltkor megkérdezte egy kislány a strandon, hogy ugye Kitti sokat segít nekem? Azt feleltem, hogy igen, de jó esetben te is segítesz a szüleidnek!

Kitti a megkésett beszédfejlődése miatt logopédushoz jár. Mennyit segítettek neki ezek a foglalkozások?

Régebben logopédiai oviba járt, majd két éve integrálódott egy közeli oviba, ahol heti 4, aztán már csak 2 alkalommal vett részt magánfoglalkozáson. A beszédben rengeteget fejlődött, de azt egyelőre nem tudjuk, hogy később diszlexia vagy más tanulási nehézség felmerül-e majd nála.

Kitti SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű. Éppen ezért olyan sulit kellett találnom neki, ahol befogadónak tűnnek, így esett a választás a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolára. Itt is lesz majd logopédiai fejlesztés, de két éve már egyébként is a magánórákra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Reménykedem, hogy egyre kevésbé lesz szüksége fejlesztésekre.

Ez alapján látod már, mi lesz számotokra a legnagyobb kihívás az iskolában?

Én vakon nyilván nem tudom Kittit megtanítani írni és olvasni, éppen ezért nagyon sok múlik majd a tanárokon. Az különösen kellemetlen lenne, ha a negyedik hullám miatt ismét átállnának az online oktatásra. Díjaznám, ha ezúttal nem zárnának be!

A többi tantárgyat meg tudom oldani: a tankönyveket is próbálom olyan formátumban beszerezni, hogy én is el tudjam olvasni, és segíthessek neki. Ha viszont átállunk az online oktatásra, az írás-olvasást nem fogom tudni otthon gyakorolni vele. Ha ezt magánúton kell megoldanom, akkor nagyon sokba fog kerülni az, ami másoknak önerőből is megy.

Az iskola maga viszont 50 méterre van tőlünk: óriási előny, hogy így maximalizálhatom a munkaidőt, már ha lesz egyáltalán annyi vendég.

Mit gondolsz, milyen irányba változott a vakok és gyengénlátók helyzete, akár az elmúlt néhány évben?

Azt kormányzati szinten kifejezetten értékelem, hogy az Országlicensz program keretében elérhetővé vált a Jaws for Windows képernyőolvasó szoftver. Ezt a látássérültek ingyenesen használhatják, ha megadják a személyi számukat. Ilyesmi kevés országban elérhető.

Társadalmi szinten ugyanakkor szerintem bőven van hová fejlődnünk: ha az ember bemegy a boltba segítséget kérni valakitől, még mindig előfordul, hogy melegebb éghajlatra küldik, ha nem is mondják ki ezt hangosan.

Jó lenne, ha az ilyen esetekre a munkavállalók igazi felkészítést kapnának, és akár a fizetésükbe is belekalkulálnák, hogy ez is a feladataik része. Nem csak a vakok esetében tartanám ezt fontosnak: ha jön egy bácsi, néni, akkor legyenek kedvesek odamenni hozzá és segíteni neki! Vannak persze olyan esetek is, amikor csupán emberségből kéne ezt megtenni, nem is a magasabb fizetés miatt.

Én is szívesen vennék részt érzékenyítő tréningeken, nemcsak cégek részére, hanem akár iskolában, óvodában is. Bárhol, ahol tudok mesélni a saját helyzetemről, egy kis humorral tálalva, hogy közelebb tudjam hozni az átlagemberhez. Fontos tudni, hogy kis figyelmességekkel is meg tudnánk könnyíteni egymás életét.

Még közelebb hozhat téged, hogy nemrég a verseidet is közzétetted…

Igen, ez a gyűjtemény 13 éves koromtól egészen napjainkig tartalmaz verseket. Az egész életemet közrefogja, hiszen az első vers még 1999-ből származik, az utolsó pedig már 2021-es.

A formátum is olyan, mint egy kézzelfogható versesköteté: a barátaim segítettek nekem megformázni, illusztrálni, a címlapon pedig az én festményem látható. Ingyenesen tettem közzé, a vakonhiszek.hu oldalon bárki letöltheti.

Ezek a versek megörökítik a kamaszkoromat, szerelmeimet, a bennem dúló harcokat. Meg akartam mutatni, mennyire hasonlít egy vak ember élete és lelkivilága ahhoz, amit a látó emberek megélnek. Gyakorlatilag nincs is lényeges különbség.

Most egy hangoskönyv is készül a kötet alapján. Az ötlet akkor jött, amikor Zámbori Soma egy videójában elszavalta egy költeményemet a magyar kultúra napján, ami nagyon meghatott. A felvétel már zajlik egy ideje: összesen 13 színész olvasta fel eddig vagy 50 versemet, ezek közül fogunk válogatni.

Szerencsére sokan igent mondtak a megkeresésemre, Soma mellett Győrfi Laura, Bozsó Péter, Czető Roland, Csőre Gábor, Moser Károly, Seszták Szabolcs, Schmied Zoltán, Makranczi Zalán, Galbenisz Tomasz, Rékasi Károly, Rosta Sándor és Kőszegi Ákos is.

Ezzel a hangoskönyvvel viszont már mindenképp szeretnénk megkeresni kiadókat, és örülnék, ha a bevételt Kitti jövőjére tudnám fordítani. Mivel önkormányzati lakásban élünk, állandó félelmem, hogy nem tudok neki vagyont és javakat biztosítani. Lakást sem örököl utánam, éppen ezért a tanulását, fejlesztését, előmenetelét szeretném támogatni, amennyire tőlem telik, illetve azon túl is.

Úgy vélem, egy nagyon értékes művet próbálunk megalkotni azzal a sok színésszel, aki a hangját adja verseimhez. Megmutatjuk a vak gyermek, fiatalember és férfi, apa beilleszthetőségét a társadalomba. Mindezt ráadásul művészi formában, az én lányomnak ajánlva, aki ezekből a versekből is többet megtudhat majd az apukájáról. Nem pusztán történeteket, hanem a lelkem darabkáit tudhatja majd magáénak.

A családnak itt segíthetsz

Demeter Masszázs

Telefon: (+36 70) 636-2990

E-mail: [email protected]

Demeter Masszázs Facebook oldal

HU71 10400023-50526752-77691000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eldőlt, hogy melyik az ország legjobb iskolája - egy kisvárosi suli vitte haza a díjat
Összesen 44 jelölés érkezett az ország különféle pontjairól, amelyek közül ötöt választott ki a szakértői zsűri. Egy újszászi suli lett végül a győztes.


Idén először hirdették meg Az ország legjobb iskolája díjat, amelynek győztese közönségszavazással dőlt el. Az elismerést az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola nyerte el a Telexen lebonyolított szavazáson.

A pályázatot még márciusban indította az Együttnevelés Szövetség, amely szülőkből, pedagógusokból és oktatási szakértőkből áll. Összesen 44 jelölés érkezett különböző intézményektől, ezek közül választotta ki a szakértői zsűri azt az öt iskolát, amelyek bejutottak a döntőbe.

A zsűri tagjai között volt Berényi Eszter, Derdák Tibor, Ercse Krisztina, Németh Szilvia és Radó Péter is. A döntőbe jutott intézmények a következők:

  • Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag
  • Kondor Béla Általános Iskola, Budapest
  • Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
  • Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Újszász
  • Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa

A zsűri olyan iskolákat választott ki, amelyek bár nem a kompetenciamérések élmezőnyében szerepelnek, mégis kiemelkedő munkát végeznek. A tanárok odafigyelnek a diákokra, támogatják őket, ha nehézségeik vannak, és bátorítják őket, ha valamiben tehetségesek. Fontos szempont volt az is, hogy ezekben az intézményekben otthonos, elfogadó környezet várja a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat. Emellett a szülőkkel való kapcsolat is közvetlen, a közösségek pedig összetartók.

Az ilyen iskolák nem válogatnak, hanem lehetőséget adnak minden gyereknek.

Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskoláról készült kisfilm elérhető a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Próbálkozik, küzd, és nagyon szeretne visszajönni” – Emberfeletti módon harcol a 16 éves evezős, aki januárban kapott agyvérzést
Csapata nagyon várja vissza Csillát, akinek rehabilitációja kórházban és otthon is zajlik. Családjának gyűjtést is szerveztek.


Klubja és csapattársai gyűjtenek annak a 16 éves magyar bajnok evezős lánynak a rehabilitációjára, aki januárban kapott agyvérzést – számolt be az RTL Híradója.

A tragédiát születési rendellenesség okozta. A lány a bénulásból korábban kórházban lábadozott, de egy hosszabb rehabilitáció után most hazamehetett.

Csapattársa szerint nagyon mosolygós, vidám lány volt, akinek személyisége hiányzik az edzésekről. Győri klubjának vezetője szerint pedig az élsportnak is nagyon hiányzik a 16 éves lány. Alföldi Zoltán a Híradónak elmondta: „Körülbelül 2-2 és fél évnyi kitartó munkát követően beérett a gyümölcs, hiszen magyar bajnok és válogatott evezős lett.”

Edzője arról is beszélt, hogy különleges, a sportjához köthető rehabilitációs gyakorlatokkal igyekeznek javítani Csilla állapotán:

„A gyógytornagyakorlatokat mind az evezős mozgáshoz csatolják: fogja meg az ágynak a szélét, mintha a lapát nyele lenne, úgy rúgjon a lábával, mintha elrúgná a hajót maga alól. Ami persze még nem sikerül neki annyira, de próbálkozik és küzd. És nagyon-nagyon szeretne visszajönni”

– fogalmazott a csatornának Bíró-Lakó Szandra.

Csilla szerda óta ismét otthon gyógyulhat. Édesapja szerint kezdetleges mozgásra már képes a kezével. Most arra várnak, hogy a torkában lévő kanült ki lehessen venni, ami után újra tanulhat beszéni.

Csapattársai gyűjtésbe is kezdtek, hogy ezzel segítsék a családot.

Az RTL Híradó riportja Csilla gyógyulásáról:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET: