A fenntarthatóság szempontjából komoly előnyöket élvezhet egy sziget: a tengertől körülvett szárazföldeket mindig erős szelek fújják, és az elmúlt években egyre többen fedezik fel a hatalmas víztömegekben rejlő őserőt. Az árapály-mozgások ráadásul állandók, függetlenek mindenféle időjárási körülménytől, és attól sem kell tartani, hogy ez az energiaforrás valaha elfogyna.

E természeti jelenséggel kísérleteznek a Skóciához tartozó, a szárazföldtől északra fekvő Orkney-szigeteken, ahol az Európai Tengeri Energia-központ (EMEC) működik, és azon dolgoznak, hogy miképp a tengermozgásból költséghatékony, megújuló elektromosságot fejleszteni. A távlati tervek között szerepel az otthonok, középületek ilyen módon történő fűtése, a szigetek között közlekedő kompok és repülőgépek üzemanyaggal való ellátása, sőt – Skóciáról lévén szó – a whisky-lepárlók működtetése is – írja a Washington Post

A globális felmelegedés katasztrófája ellen, amelyről eleget hallhatott a világ az éppen Glasgow-ban tartott COP26 klímacsúcson, reménykeltő lehet minden ilyen ötlet. Viszont azt sem szabad elfeledni, hogy az elmúlt két évtizedben már voltak próbálkozások az árapály-energia felhasználására, de a prototípusokat gyártó start-upok többsége tönkrement, mielőtt eredményre jutottak volna. A szektor támogatói szerint azonban egy évtizeden belül üzembe lehet helyezni az ilyen gépeket a nap- és szélerőművek mellett.

Beüzemeléskor a turbina lehorgonyozza magát a meder aljába és leengedi a szárnyait. A lapátokat megforgatja az áramlat, azok pedig meghajtják a szárnyakon lévő generátorokat. Ha megfordul az árapály, a lapátok fordított irányban forognak. A generátorok elektromosságot termelnek, amellyel feltöltik a turbinák nagy akkumulátorait. Az elektromos energia egy nagy kábelen keresztül áramlik tovább a turbinából a szárazföldön lévő áramelosztó központokba.

Maga az elképzelés tehát egyszerű, a megvalósítás kevésbé, mivel ezeknek az eszközöknek a legzordabb földi körülmények között kell tartósan működniük.

Neil Kermode-nak, az EMEC ügyvezető igazgatójának viszont meggyőződése, hogy az árapály-energia hozzá fog járulni Nagy-Britannia zéró kibocsátás-ígéretének teljesítéséhez.

Kermode nem a levegőben beszél, ő maga is az Orkney-szigeteken el. A több mint 70 szigetből alig 20 lakott, bár már a neolitikumban is éltek itt emberek. Az óceántechnológia szakemberei szerint azonban szinte tökéletes a hely, a heves szelek, és a végtelen hullámverések miatt. Mivel itt az EMEC székhelye, ahol tesztelik az ilyen célú gépeket, és egyben lehetőséget kínál egyes projekteknek, hogy bekapcsolják őket az országos elektromos hálózatba, a felesleget pedig hidrogénné alakítják át.

Hasonló kísérletek folynak a kínai, a francia, a dél-koreai és a kanadai partok mentén, az Egyesült Államokban demonstrációs projektek vannak Maine és Washington államban, valamint New York-ban az East Riveren. Az Orkney-szigeteken azonban 34 eszközzel kísérleteztek, többel, mint bárhol a világon.

Itt működik például a hullámenergia-átalakító Blue X is.

A Blue X-nél jóval nagyobb a brit gyártású Orbital O2, amelynek teljesítménye 2 megawatt, ami elegendő 2000 lakás egy évi fogyasztására. A Beatles „sárga tengeralattjárójára” emlékeztető szerkezet méreteiben egy Jumbo Jettel vetekszik: 80 méter hosszú, súlya 650 tonna. Négy olyan erős lánccal horgonyozták a tengerfenékhez. Szükség is van rájuk, mert az árapály-áramlatok itt a legerősebbek közé tartoznak a Földön, tavasszal elérik a 15 km/órát is.

Az O2-n a turbinákat egy pár tengeri szárnyra akasztották, amelyekre meghajlított lapátokat szereltek. Átmérőjük 21 méter, és képesek felfogni az árapályt mindkét irányból.

Oliver Wragg, az Orbital kereskedelmi igazgatója már azt vizionálja, hogy több száz ilyen masina sorakozik majd a tengeren, ahogyan ma a tengeri szélparkok.

Ha abból indulunk ki, hogy a globális árapály-energiatermelés 100 ezer megawatt, amely 100 millió otthon áramellátását biztosítja, ennek fenntartásához 50 ezer, egyenként 2 megawattot termelő gépre lenne szükség, amelyeknek összköltsége elérné a 150 milliárd dollárt is. Wragg ennek ellenére úgy véli, hogy ha már lesz néhány száz ilyen gép a tengereken, akkor a kék energia akár olcsóbb lehet, mint az atomenergia.

Az Orkney-n zajló kísérletek arra is mutatnak, hogy a megújuló energia jövőjéhez hozzátartozik az óceánenergiával gyártott „zöld hidrogén” is, amely kiválthatja a jelenleg már széles körben alkalmazott, fosszilis fűtőanyagokból származó hidrogént.

A „zöld hidrogént” jelenleg még csak néhány autótípusnál használják, de jövőre már hibrid motoros kompoknál is bevezetik a dízel mellett. Közben a szigetek repülőterén, Kirkwallon már készülnek az elektromos és hidrogénhajtású repülőgépek is. A skót kormány bízik abban, hogy az Orkney-szigeteken teremtik meg a világ első zéró kibocsátású repülőgép-szektorát. Az első tesztrepülést 2023-ra tervezik.