André egy kongói kőtörő család legidősebb fiú gyermeke. 12 éves korától tíz éven át maga is köveket tört építkezésekre. Volt, hogy megrendelésre, azért vödrönként fizettek aprópénzzel, és ha épp nem volt rendelés, akkor az út mentén próbálták árulni. Mindezt mindig a forró napon. André szerint

VIDEÓ: André 3. - Kőtörés Kongó - Gyerekmunka

Volt, hogy André is cukrozott vizet ivott, hogy képes legyen a tanulásra koncentrálni. A kongói fiú 15 éves koráig iskolába sem járt, mert nem telt a tandíjra. Amikor hét testvérével együtt beiskolázta őket az Afrikáért Alapítvány, akkor sem hagyhatta abba a munkát.

„Hat évig 5-kor kelt és 10-ig törte a nagy köveket kalapáccsal, anyukája pedig még apróbbra. Délelőtt megmosakodott, és délre ment suliba. Ott délután 5-ig tanult, majd hazament és megvacsorázott - ha volt mit, - este pedig tanult másnapra” – meséli Bodó Katalin. Az informatikus, négy gyermekes etyeki anya 2015-ben kezdte támogatni Andrét az Afrikáért Alapítványon keresztül.

Az alapítvány Fogadj örökbe programjában ugyanis 4-6 ezer forinttal bárki segíthet, hogy az afrikai gyerekek tanulhassanak.

A segítségnek köszönhetően

Az idén tavasszal pedig elkezdett dolgozni a kongói közlekedési minisztériumban.

Közben Katalin is egyre többet tudott meg róla.

„2017-ben feldobta a Facebook, mint lehetséges ismerőst. Úgy rémlett, hogy esetleg ő az, akit az alapítványon ketesztül támogatok. Követni kezdtem, és láttam, hogy angolul tanít önkéntesként abban a középiskolában, ahol korábban ő tanult.”

André látta, hogy egy fehér nő követi, és felvette vele a kapcsolatot. Másfél évig leveleztek, de Kata nem árulta el, hogy ő támogatja. 2018-ban utazott először Afrikába. Régóta tervezte, de addig nem indult el, amíg egyik gyermeke még kicsi volt. Azóta négyszer járt Kongóban. Családja támogatja, talán egyszer majd el is kísérik.

– meséli Kata. Beleszeretett az országba, rengeteg ötlete van, hogyan lehetne még rajtuk segíteni.

Az első út előtt az alapítvány megkérdezte, mit szeretne csinálni Kongóban. Ő szeretett volna a támogatottjával találkozni. Azt mondták, ha ő is akarja, nincs akadálya.

Kongóban az egész családdal találkozott.

„Indulás előtt megkérdeztem Andrét, mit szeretne ajándékba. Én egy táblagépre gondoltam, de úgy éreztem, keveset tudok az életükről, ezért jobb ha ő mondja meg, mire van szükségük. Azt mondta, nem szeretne ajándékot, csak munkát a családjának.”

Kata első alkalommal úgy döntött, a

Az indulás azonban nem volt egyszerű. Afrikában sokszor van áramszünet, ezért nem elég egy fagyasztó, generátor is kell. Kata mindenben segített, és később sem engedte el André kezét.

Ez 2019 végén nyílt meg, kicsit jobb helyen, mint az első. Kata itt már csak tanácsokkal segítette Andrét, rábízta a döntést. Nagy lépések történtek. Innentől a fiú fizette a kicsik tandíját is.

Kiderült azonban, hogy otthonuk sincs. Ismerősöknél és templomokban éltek. Az albérlethez ugyanis annyi letét kell, amennyi sosem volt a családnak, örültek, ha volt mit enni. Mindez úgy derült ki, hogy Kata megkérdezte a fiút, hol írja az államvizsgáját. Mutatott egy képet egy asztalról, amelynek egyik harmadán mások edényei, a másik harmadán mások szerelőeszközei voltak, és maradt neki 20 centi, ahol írhatott.

„Sokkot kaptam ezt látva, megírtam a Facebookon. Nem kértem segítséget, csak ki kellett írnom magamból, de reggelre sok megkeresést kaptam, hogy segítenek.”

Vettek matracokat, és sikerült kibérelni egy háromszobás lakást is a 10 tagú családnak.

„Egy karton csirkehús egyik nap 25 dollár volt, másnap 40. Csökkenteni kellett az árrést. A harmadik boltra félretett pénz apadni kezdett. Egyetlen út látszódott, az előremenekülés. Adtam pénzt, hogy megnyithassák a tervezett boltot.” - meséli Kata.

Így megmaradt a tartalék, és tavaly augusztusban megnyílt harmadik üzlet. A három boltban André testvérei dolgoznak. Az első bolt megnyitása után 3 dollár jutott a 10 fős családnak a napi étkezésre, a három boltnál már 10 dollár.

Később hiába kérte, hogy a következő kapja a fiú édesanyjának nevét, André ragaszkodott ahhoz, hogy ezek mind a fehér anyukának szóló köszönetek.

Kata sokat tanult a közös történetükből. Azt mondja, a munkahelyteremtés lenne a legnagyobb segítség ezeknek az embereknek. Ha van bevételük, van ennivaló, fedél a fejük fölött, iskola, és így jövő is.

Kata azt mondja, nemcsak adott, hanem kapott is.

VIDEÓ: Andre története