KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Ha nem mentem volna ki Finnországba, akkor az Álommelóban sem tudtam volna annyi szituációt nyugodtan lereagálni"

Czibolya Viktória volt AFS cserediák a nagysikerű Álommeló című reality 4. helyét zsebelte be. Több ezer jelentkezőből jutott el idáig, mindössze 22 évesen. Kérésünkre örömmel adott interjút, melyben megosztotta velünk, hogy milyen változásokat hozott életébe a 10 hónapos külföldi tanulási program.

Link másolása

- Mesélj kérlek a korábbi AFS tapasztalataidról: mikor, hová utaztál és miért azt az országot választottad?

- A 2016-17-es tanévet töltöttem Finnországban az AFS szervezésében. Eredetileg az USA-ba vagy Új-Zélandra szerettem volna utazni, ezek a célországok az utolsó kiválasztáson már nem voltak elérhetőek. A 2 napos kiválasztáson, csapatjátékokon keresztül az AFS önkéntesei segítettek nekünk megformálni azt a gondolatot, hogy hova is szeretnénk utazni. A döntésemet egy álom segítette, ami azt sugallta, hogy Finnországba menjek.

Ez az álom annyira magával ragadott, hogy sikerült meggyőznöm Eriket - akit a kiválasztáson ismertem meg - és együtt indultunk el Finnországba. Bár egymástól igen messze voltunk, mégis sokat találkoztunk és támogattuk egymást a nehezebb időszakokban.

Erik Finnországban fejezte be a középiskolát, már egyetemi életét éli ott. Különösen jól esett legutóbbi telefonhívása, amiben megköszönte, hogy akkor rábeszéltem. Azt mondta, ha én nem vagyok, akkor soha nem ment volna Finnországba, így viszont teljes mértékben megváltozott az élete. Ez a mondata olyan boldogsággal töltött el, amit nehéz lenne szavakba önteni. Örülök, hogy valakinek segíthettem megtalálni az útját, a boldogságát. Mindemellett pedig hatalmas támasz volt ő is számomra a szebb és a nehezebb pillanatokban, amiért örökké hálás leszek.

- Milyen tinédzser voltál kiutazás előtt?

- Sosem voltam egy lázadó típus. Balettoztam, zongoráztam, önkénteskedtem, iskolai versenyekre jártam, mindemellett viszont megtaláltam az egyensúlyt a szociális élet és a tanulás között. Mikor kimentem, nagyon sok minden megváltozott bennem. Nem csak a közösségi médiában lettem aktívabb, minden hónap végén írtam egy lezárást magamnak. Megfogalmaztam az érzéseimet, amik változtak, kialakultak bennem, mióta egy másik országban éltem.

Rájöttem arra, hogy az általánosnak vett családi és baráti kapcsolatokat akkor tanulja meg értékelni az ember, mikor elveszíti azokat. 16 évesen ez volt az első alkalom, hogy több ezer kilométerre, család és barátok nélkül egyedül kellett megállnom a helyem. Idegen ország, idegen kultúra, idegen nyelvközeg.

Elképesztő mentális fejlődésen megy ilyenkor keresztül az ember. Megváltozik az életritmusa és sokkal határozottabban tud fellépni a céljait vagy akár az értékeit illetően. Teljesen más értékekkel jöttem haza és megtanultam az alapvető dolgokat értékelni. Nem csak a személyiségem, a szellemi tudástáram is bővítettem, hiszen az angol nyelvtudásomat a semmiből egy jó erős felsőfokra hoztam fel és a finn nyelvet is megtanultam.

Őszintén szólva, büszke vagyok magamra hogy belevágtam olyan kihívásokba, amik számomra is ijesztőek voltak elsőre. Az ismeretlen mindig félelmetes, legyen szó egy cserediák évről vagy az Álommelóról. Viszont amint az ember ezeket meglépi, újabb és újabb kapuk nyílnak meg előtte, és ha sikeresen végig is viszi azokat… na az az igazi boldogság!

- Hogy viszonyult a magyar családod a programhoz?

- Bár apukám engedett, anya kezdetben azt mondta, hogy a 10 hónapos programról szó sem lehet. Úgy neveltek, hogy bármi rosszat vagy jót csináltam, mindig el tudtam nekik mondani és meg tudtuk beszélni. Ahogyan szerencsére ezt is, és végül közösen útnak engedtek. Édesanyám orosz, az Északi-sarkról érkezett, én pedig nagyon szerettem volna átélni azt, amiről mindig mesélt.

- Mi volt a legnagyobb kihívás a program során?

- A magányosság. Az első fogadócsaládomban volt egy nagyon kicsi testvérem, az anyuka pedig nővérként sokat dolgozott éjszakai műszakban is. 4.30-kor keltem, hajnali busszal mentem az iskolába, mert nagyon messze volt. Délután pedig már haza kellett menni, mert nem volt több busz. Végül új fogadócsaládhoz kerültem, ahonnan az iskola is mindössze 3 km volt.

Ha megfordult a fejemben, hogy haza szeretnék jönni, mindig arra gondoltam, hogy ez az a lehetőség, ami soha többet nem jön vissza az életben. A régi körforgásba bármikor vissza tudok térni, a barátaim és a családom mellettem lesz. Ezt a finn évet viszont nem fogom tudni visszahozni soha.

- Mi volt a legnagyobb változás, amit a személyiségedben, a készségeidben tapasztaltál a program hatására?

- Sokkal higgadtabb lettem. A gimi alatt nagyon forrófejű voltam. Átvettem a finnek rendkívül nyugodt mentalitását, teljesen belassultam, hazatérve anyukám többször meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy kis lajhár. Ha nem mentem volna ki Finnországba, vagy nem tapasztaltam volna meg egy teljesen más életkörülményt, akkor lehet, hogy az Álommelóban sem tudtam volna annyi szituációt nyugodtan lereagálni.

Sokkal megfontoltabb lettem, ráadásul rengeteg cserediákkal találkoztam, számtalan nézőpontot ismertem meg, ezáltal sokat szélesedett a látószögem. Bárkinek bármilyen gondolata volt, azt én úgy fogtam fel, hogy ma megint tanultam valami újat.

- Hol dolgozol most, hol tartasz a karriredben és milyen munkatapasztalataid voltak korábban?

- Már az AFS cserediák programja előtt önkéntesen tolmácsoltam. Később a reptéren dolgoztam, ahol a már a frissen szerzett finn és angol nyelvtudásomat is remekül tudtam hasznosítani. Mivel 12 éves koromtól kezdve diplomata szerettem volna lenni, zseniálisan mutat a CV-mben, hogy finn középiskolában tanultam. Bárhova megyek ez mindig is nagyon pozitív kicsengésű dolog lesz.

A covid időszakában muszáj volt olyat csinálnom, ami picit igénybe vette a kreatívitásomat, mert nem vagyok az a gép előtt ülős típus. Elvégeztem egy sminkes sulit, ezután pedig már az Álommelós etap következett, szeptembertől viszont külügyminisztériumban kezdek el dolgozni.

- Hű, nagyon izgalmasan hangzik a külügyminisztérium is, mesélnél erről egy kicsit? Van ennek köze az Álommelóhoz?

- A külügyhöz már az Álommeló kezdete előtt jelentkeztem. Egyszerre vagyok családcentrikus és karrierista is, azonban tisztában vagyok vele, hogy nőként nem könnyű diplomataként érvényesülni, összehangolni a munkát a családi élettel. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de büszke vagyok magamra, hogy sikerült bekerülnöm a külügyhöz és izgatottan várom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, az hogy milyen gazdasági-, politikai- és egyéb más vonatkoztatásban tudok egy-egy országnak segíteni. Látszik is, hiszen ezért is mentem cserediáknak!

- Volt olyan szituáció az Álommelóban, ahol konkrét AFS tapasztalatot tudtál hasznosítani?

- Finnország elég sokszor feljön. Balogh Levente például imádta, hogy én Finnországban tanultam. Mindig meglepődött és kiemelte, hogy 16 évesen egyedül elindulni egy évre, az nem semmi. Az Álommelóban volt egy olyan szituáció, ahol Finn Nagykövetségen kellett prezentálunk és én ott is elmondtam, hogy cserediák voltam, annyira kapóra jött.

- Mit gondolsz, az AFS tapasztalatod milyen hatással volt a karrieredre?

- Mindenféleképpen pozitív. Pontosan emiatt, hogy amikor az ember 16 évesen megtapasztalja, hogy egyedül is meg tudja oldani azokat problémákat, amiket odáig a szülei oldottak meg helyette. Arról nem is beszélve, hogy itthon sokkal könnyebb megoldani ezeket a problémákat. Azóta bátran nézek szembe bármilyen feladattal.

Sokkal tudatosabb lettem és tényleg nagyon hálás vagyok azért, hogy az AFS lehetővé tette, hogy Finnországot válasszam. Persze voltak nehezebb időszakok, amiben legnagyobb segítségemre az ottani őrangyalom volt. Mindig fel tudtam hívni, mindig segített és megnyugtatott, nagyon sokat köszönhetek neki. Akár tudásban, nyelvtapasztalatban, élettapasztalatban, az AFS mindenben nagyon sokat hozzáadott a jelenlegi önmagamhoz.

- Mi kellett hozzá, hogy bekerülj az Álommelóba? Látsz-e összefüggést az AFS-es tapasztalataid és bekerülési kritériumok között?

- Rengetegen jelentkeztek és a négy körös interjú során sokat segítettek a nyelvi tapasztalatok és a higgadtság a nyomás alatti feladatok végrehajtásában.

- Milyen volt ez a szakmai reality? Hogy érezted magad, mi tetszett benne?

- Kapcsolati tőke szempontjából mindenképpen megérte. Ez is egy rendkívül értékes fejlődési folyamat, én szeretek új dolgokat kipróbálni, megismerni, tanulni. Visszanézve magamat a tévében, láttam, hogy mik azok a dolgok, amiken javítanom kell, de próbáltam átfordítani ezt is egy tanulási folyamattá, ahogyan azt a csereévem során is tettem.

Ez a hozzáállás sokat segített a műsor teljes ideje alatt. Megpróbáltató volt, de biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még nagy hasznomra fognak válni az itt szerzett tapasztalatok.

- Milyen készségeid, képességeid voltak azok, amik ilyen sokáig juttattak az adásban?

- Erősségemnek tudom be, hogy nem nagyon volt olyan feladat, amire azt mondtam volna, hogy én ezt nem fogom megcsinálni. Voltak feladatok amik kevésbé mentek jól, de belevaló vidéki csajnak tartom magam, aki nem bújik ki semmilyen feladat alól!

- Mesélj milyen tapasztalásaid voltak, hogyan élted meg a műsort?

- Nagyon jó közösség alakult ki. Bár a versenyben ellenfelek voltunk, nap végén csapattársként tekintettünk egymásra.

Úgy gondolom, 22 évesen büszke lehetek magamra, hogy idáig eljutottam. Önmagamat adtam és próbáltam hiteles lenni. A kommentek között sokszor felmerült, hogy olyan, mintha álarcot viselnék. Ezt próbáltam megérteni, és arra jöttem rá, hogy az eddigi tevékenységeim - a balett, a zongora, a tolmácskodás - mind-mind egy baromi erős kontrollt kényszerít ki az emberből. Ennek hatására próbáltam mindig nagyon kimért lenni, emiatt tűnhettem úgy, hogy álarcot viselek.

Nem feltétlenül lovagolnám meg a celebkedést, abszolút nem az volt a célom, hogy a tv-ben szerepeljek, hanem az, hogy Balogh Leventét megismerjem és felmérjem a saját képességeimet. Kíváncsi voltam, hogy ha egyedül maradok egy adott szituban, akkor mire vagyok képes ennyi idősen.

- Nagy lépéseket tettél meg a választott utad során, legyen szó itt cserediák programról, Álommelóról, önkéntes munkákról, színpadi produkcióról.. Ehhez mindhez kell bátorság, és hogy ki merj állni és fel tudd vállalni magad. Mit tanácsolnál azoknak a középiskolásoknak, akik most vannak abban a korban, hogy cserediákként AFS programra jelentkezzenek?

- Azt gondolom, hogy a fiatalabb generációnak egyáltalán nem könnyű érvényesülni és ez a program egy zseniális fejlődési lehetőség. Jól mutat a CV-ben, ugyanakkor minél több élménnyel, tapasztalattal gazdagodik egy diák, az csak jól fog jönni a későbbiekben. Megtapasztalni egy másik kultúrát pedig olyan széles látószöget ad, ami egyszerűen fantasztikus.

A komfortzónát elhagyni nehéz és nagyon ijesztő tud lenni, viszont ha egyszer kilép valaki, utána úgy tud majd visszanézni, hogy “MEGTETTEM!” Nem kell félni, nincs mit veszíteni, mert ebbe a magyar életbe vissza fog jönni és aki fontos a számára és akinek a számára ő fontos, az meg fogja várni.

Történjen bármi, akár egy elsőre negatívnak tűnő élethelyzet, fontos, hogy mindig keressük meg a benne rejlő tanulnivalót és próbáljuk meg átformálni pozitív töltetűvé. Ez lehet a kulcsa egy boldogabb, teljesebb életnek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videón, ahogy kimentik a korcsolyázót Tihanynál, aki alatt beszakadt a jég
Bergmann Ernő nem érzi hősies cselekedetnek a hétfőn történteket, inkább csak kötelességnek. A cukrász egy szánkó kötelével mentette ki a bajba jutott korcsolyázót.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. január 28.


Link másolása

Videóra vették, ahogy kimentenek egy korcsolyázó nőt Tihanynál, aki alatt beszakadt a jég, írja a LikeBalaton.hu. A Belső-tónál korcsolyázó nőt egy szánkó kötelének segítségével húzta ki egy balatonfüredi cukrászda tulajdonosa.

A tónak egy részén meleg források vannak, ahol általában vékonyabb a jég, és hamar felolvad – mondta a lapnak Bergmann Ernő, aki még hétfőn épp ezeket a területeket figyelte, amikor észrevette, hogy egy nő derékig szakadt a jégbe.

„Nem igazán gondolkodtam. Szerencsére volt nálam kötél, mert egy szánkón húztam gyerekeket a jégen. A hölgy meg tudott kapaszkodni, elég erős volt, hogy tartsa magát, így biztonságos távolságból ki tudtam húzni. Mivel nem régóta volt a vízben, és csak derékig volt elmerülve, még aktívan tudott mozogni. Évekkel ezelőtt egy barátom elmesélte, hogy a szeme láttára szakadt be két gyerek, és hárman ki tudták menteni őket minden segédeszköz nélkül. Erre emlékeztem. Illetve minél messzebb vagyunk a léktől, valószínűleg annál vastagabb a jég. Minél nagyobb felületen oszlik el a tömeg, annál kevésbé terheljük a felületet. Ezért hasra fekve, óvatosan közelítettem meg a hölgyet, és biztonságos távolságból tudtam a kötelet átdobni neki. Ha sokkos állapotba kerül, vagy jobban átfagy, nehezebb lett volna. Szerencsére bátor és higgadt maradt” – mondta a hét elején történtekről a cukrász, aki nem érzi hősies cselekedetnek a mentést, hanem inkább csak kötelességnek.

A mentésről készült videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Igazi hős: hét évesen mentette meg családja életét ez a szegedi kislány
Tűz ütött ki a lakásukban, és amikor az anyukáját nem tudta felébreszteni, a szomszédokhoz indult segítségért. Az elképesztően bátor cselekedet történetét a Katasztrófavédelem magazin írta meg.

Link másolása

Hét évesen mentette meg a családját Eliza: az elképesztően bátor cselekedet történetét a Katasztrófavédelem magazin írta meg.

Az RTL Híradó is beszámolt a karácsonykor történt esetről: egy szegedi lakótelep egyik lépcsőházának 6. emeleti lakását öntötte el karácsony éjszakáján a füst.

A kis lakásban egy édesanya volt két gyermekével. Az anyuka a nappaliban aludt, míg Eliza, és két és fél éves testvére a gyerekszobában. Elizáé volt az emeletes ágy felső szintje, így hozzá ért el elször a fojtogató füst. Édesanyjához rohant, akit nem tudott felébreszteni. A bátor kislány tudta, hogy segítséget kell hívnia. Kistestvérét és anyukáját a lakásban hagyva felszaladt a felettük lakó szomszédhoz, Saroltához. Addig nyomta a csengőt az éjszaka közepén, amíg fel nem ébredtek.

Az apuka nyitott ajtót, akkor már a család alig látta a kislányt a füsttől, aki erősen köhögött. Gyorsan elmondta, mi történt, és hogy édesanyja, valamint kistestvére még a lakásban vannak. Ez mentette meg az életüket.

Sarolta vizes törülközőt kötött az arca elé, és lerohant. Négykézkláb mászott be a gyerekszobába, és kivitte a lakásból a két és fél éves kicsit. Ezután visszament aznayukához, aki azonban már nagyon sok füstöt lélegzett be, és csak nehezen tért magához. Egy rendőrnő segítségével vitték ki őt is.

Később kiderült, hogy a sütőben maradt edényben felforrósodott az olaj és hatalmas füst lepte el a lakást, majd a tűzhely ki is gyulladt.

A szomszéd egy vizes törölközőt az arcára tekert, úgy ment be a füsttel teli lakásba. Kinyitotta az ablakokat, próbálta felrázni az ájult anyát, de nem sikerült neki. Majd megkereste a kisebbik lányt, és kivitte a lakásból.

Ezek után a közben kiérkező rendőrök mentették ki a nőt és a másik kislányt a lakásból.




Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
8,4 milliárd forintnyi vagyont osztogatna el idegeneknek az osztrák örökösnő, mert szerinte „semmit sem tett azért, hogy megérdemelje”
Marlene Engelhorn 25 millió eurót örökölt, miután 2022 szeptemberében meghalt a nagyanyja. MOst véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok dönthetik el, mi legyen a hatalmas vagyonnal.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. január 20.


Link másolása

A 31 éves bécsi Marlene Engelhorn óriási vagyont, 25 millió eurót (átszámítva 8,4 milliárd forintot) örökölt, amikor nagyanyja, Traudl Engelhorn-Vechiatto 2022 szeptemberében meghalt. Az elhunyt rokon vagyonát a német vegyipari és gyógyszeripari vállalat, a BASF megalapításával szerezte. A „meg nem érdemelt” pénz elköltéséhez Marlene azt szeretné, hogy

50 osztrák állampolgár határozza meg, hogyan kell újraosztani örökségét.

Arra kérte az osztrákokat, hogy vegyenek részt a Jó Újraelosztási Tanács néven ismert kezdeményezésében. A hét elején a gazdag örökösnő 10 000 meghívót küldött véletlenszerűen kiválasztott osztrák állampolgároknak. A 10 000 felnőtt osztrákból álló kezdeti mintából 50 főt választanak ki, és 15 póttagot is kijelölnek az esetleges lemorzsolódás esetére.

Ha az 50 ember nem tud „széles körben támogatott” döntést hozni arról, hogy mit kezdjenek a pénzzel, akkor az Engelhornhoz kerül. Azt mondta:

„Nincs vétójogom. Vagyonomat ennek az 50 embernek a rendelkezésére bocsátom, és megbízom bennük.”

Engelhorn elmondta, hogy szerinte kezdeményezése „a demokráciát szolgálja”, mivel az örökséget nem adóztatják meg Ausztriában. Azt mondta: „Vagyont örököltem, ezzel hatalmat is, anélkül, hogy bármit is tettem volna érte. És az állam még adót sem akar kivetni rá.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Iványi Gábor egyháza végre tud bért fizetni: több mint 1,2 milliárd forintnyi felajánlást kaptak
Az adófizetők egyszázalékos jövedelemadó-felajánlásából jött ez az összeg, ami jóval több, mint a korábbi években megszokott volt.

Link másolása

Sokan adtak pénzt Iványi Gáboréknak az egyházi egyszázalékos jövedelemadó-felajánlásból - írja a 444.hu.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) most kapta meg a 2022-es adóévre vonatkozó támogatást az állami kiegészítéssel együtt. Így

73 418 adófizető mintegy 718 millió forintos támogatást adott a MET-nek, a felajánlók magas számának köszönhetően pedig további 516 milliós állami kiegészítéshez is jutottak.

Ez az összeg a korábbi évekhez viszonyítva közel 50 százalékkal több.

A pénz jól jött a MET-nek, ahol az utóbbi időben már bért sem tudtak fizetni, ezért többen felmondtak, és vidéki iskolákat is kénytelenek voltak bezárni.

A közleményük szerint most "Az 1,234 milliárd forint jelentős részét ígéretünk szerint az elmaradt munkabérek pótlólagos rendezésére fordítjuk. Az utalások adminisztratív feldolgozása már megkezdődött, elindultak a lépcsőzetes kifizetések a jelenlegi és a volt munkatársaknak is".

Azt még hozzátették:

„Ha az elmúlt félévben hozzájutottunk volna a törvény szerint járó állami normatív támogatáshoz, ezt az összeget nem elmaradt bérekre, hanem fejlesztésekre, felújításokra, béremelésre, tartozásaink rendezésére, felzárkóztatásra költhetnénk”.

Bíznak azonban abban, hogy a jövőben újra hozzájuthatnak a normatív támogatásokhoz, „amelynek rendszeres beérkezése továbbra is nélkülözhetetlen a biztonságos működéshez".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk