Osztálytalálkozó 62 év után
, Fotó: Nagy Mihály 135. nap - Éva néni legnagyobb meglepetése Egy igazán különleges hölgyről hoztam egy fotót nektek, akinek az élete sokak számára példaértékű lehet! :) Éva nénivel (84) nem messze a Nyugatitól találkoztam. Elmeséltem neki, hogy mivel foglalkozom és megkérdeztem, hogy esetleg készíthetek-e róla egy portrét. Erre ő azt válaszolta mosolyogva, hogy szereti azokat az embereket akiknek van valami célja az életben, és szívesen segít, hogy sikerüljön a sorozat. Közben anélkül, hogy még bármit is kérdeztem volna, elkezdett mesélni... és csak mesélt, mesélt és mesélt, én meg csak hallgattam és hallgattam, mintha csak egy mesét olvasott volna valaki. Elmesélte, hogy 40 évig dolgozott pedagógusként. 1950-ben kezdett tanítani Kecskeméten, ekkor kapta az első osztályát. Első és második osztályosokat tanított. Akkoriban egy osztály még 30-40 főből állt. Egész éjszaka füzeteket írt és javított. "Mert akkoriban nem voltak ám még előre legyártott gyakorló füzetek, mindent a saját kezünkkel kellett megírnunk." Az első osztályosok karácsonyra már ismerték a betűket, az év végére pedig már folyékonyan tudtak olvasni. Nemrégiben felkereste az egyik volt diákja a legelső osztályából, akit még 1950-ben tanított, és azt kérte, hogy találkozzanak. Éva néni el is ment a találkozóra, ahol a legnagyobb meglepetésére, mind a 38 egykori diákja várta. Nagyon meghatotta a dolog, majd hozzátette, hogy azért is nagy dolog ez, mert nem az igazgatójukkal és nem mással hanem személyesen vele szerettek volna találkozni. Még az egykori tanár kollégái is meglepve hallgatták, mikor ezt elmesélte nekik. Annyira jól sikerült a találkozó, hogy karácsony előtt ismét találkozik az egykori tanítványaival. "Ugye, milyen szép ajándékot hozott nekem a Jézuska?" A tanítás mellett nyaranta idegenvezetőként dolgozott, 33 évet dolgozott egy utazási irodának. Vezetett csoportokat Prágában, Svájcban, Spanyolországban. Prágát például jobban ismeri, mint az ottani idegenvezetők, és ez nem egyszer valóban be is bizonyosodott. Svájc pedig az egyik kedvenc országa Magyarország mellett. "Ha nem élhetnék Magyarországon, akkor Svájcban élnék. Ott teljesen más emberek élnek. Ott ha azt mondom valakinek, hogy 2-kor találkozunk, az pontban 2-kor ott is van ahol megbeszéltük." A tanítás és az idegenvezetés sok fáradsággal járt, de Éva néni egy olyan párt talált magának aki mindezt elviselte és segítette őt. A férje matematikus volt, a számok és a matek volt a "dilije", mindig számolt valamit. "Kell, hogy az embernek legyen valami dilije, ez a normális, akinek nincs..na ott gondok vannak. Mielőtt tanítani kezdett volna, Éva néni komolyan sportolt is, nép táncolt és szertornázott, iskolai bajnok volt, nem sokkal később pedig a válogatott szertornász keretbe is meghívót kapott. Azonban pont ugyanekkor derült ki az is, hogy babát vár. Ezért döntenie kellett. Család vagy karrier. Természetesen a családot választotta (milyen különös, régen ez még természetes volt, ma már mindenkinek a karrier a lényeg és majd csak 50 évesen jönnek rá, hogy a karrier nem teszi boldoggá az embert...) és pár hónappal később megszületett a fia, "aki a világ egyik legkedvesebb és legmegértőbb fiú gyermeke." Mikor a család szóba jött, büszkén újságolta, hogy van 4 unokája és 1 dédunokája, akiket nagyon szeret. Megható volt mindezt végig hallgatni. Megköszönte, hogy meghallgattam, adott két puszit és Jóisten segítségét kérte, hogy amit elterveztem az életben azt sikerüljön megvalósítanom. :) December 6., 137. nap - a Mikulás A mai nap arcát gondolom senkinek sem kell bemutatnom, hiszen a Mikulást (1000) mindenki ismeri. Csakúgy, mint a krampuszokkal, vele is a Liszt Ferenc téren találkoztam. Éppen egy csapat gyerkőc gyűrűjében osztogatta az ajándékait. A kis lurkók pedig ámulattal nézték a varázslatos Mikulás bácsit. Voltak olyanok is akik picit megijedtek elsőre, ám ahogy elkezdett beszélni egykettőre elszállt az ijedtség az arcukról és a mosoly került főszerepbe. A fotót is csak siettében tudtam elkészíteni, mert a gyerkőcök minden irányból jöttek szinte folyamatosan, és naná, hogy mindenki a Mikulást akarta látni. Ezért sok időm nem volt vele beszélgetni. Amikor elővettem a gépet a következőt mondta: "Hmm..Nikon? Ezt mikor is kaptad tőlem?" Bizony régen volt, ezért nyomban meg is kértem, hogy egy újdonsült masinát szeretnék a cipőmbe... Elmesélte azt is, hogy virgácsot nem oszt senkinek, ugyanis a környéken csak csupa jó gyerkőc él. Ezért van az is, csak hogy csupa jó krampusszal érkezett ide. :) 128. nap - Zsanett, akinél statisztáltam Bemutatom nektek Zsanettet (22) - barátainak Cili - akivel az új lakhelyünkön futottam össze. Előtte 2 órát jártam a várost, de nem találkoztam senkivel akit szívesen lefotóztam volna. Nem is sejtettem, hogy majd éppen hazaérve botlok bele a nap arcába. Egészen véletlenül futottunk össze, pont kint állt a kapuban. Amikor odaértem, megtartotta nekem az ajtót és beengedett, közben pedig kedvesen mosolygott. Nekem sem kellett több, és már regéltem is neki, hogy mivel foglalatoskodom... Meglepetésemre egyből rávágta, hogy ismeri a sorozatomat, és követi is azt. Innentől kezdve már könnyű dolgom volt, minden további nélkül megengedte, hogy lefotózzam. Csak miután elkészítettük a képet akkor árulta el, hogy ő is fotós, és hogy itt nem a lakása van, hanem a stúdiója. Két barátjával épp egy videóklip forgatáshoz tartottak szereplőválogatást, és ha már így összefutottunk engem is felkértek statisztának, úgyhogy ha minden jól alakul az is előfordulhat, hogy néhány másodperc erejéig hamarosan viszont láthattok a képernyőn. Statisztálni úgysem statisztáltam még soha. Maga a stúdió jelenleg még fejlesztés alatt áll, de ha minden jól megy akkor jövőre már teljesen elkészül és azt követően bérelhető is lesz. Zsani a Novus Művészeti Iskolában tanul, ahol idén fog végezni alkalmazott fotográfusként. 16 éves kora óta érdekli a fotózás, először csak hobbiként indult a dolog, de hamarosan szenvedély lett belőle. Nagyon sok területen alkot, de leginkább a kismama- és a babafotózás az ahol igazán ki tud teljesedni. "A kisbabáknál nincsen cukibb a világon, a kiskutyák is elbújhatnak mögöttük." A fotózás mellett a másik nagy szenvedélye a zene. Ez valahol érthető is, hiszen a szülei is zenéléssel foglalkoznak: apukája egy zenekarban játszik, anyukája pedig énekel. Eredetileg Zsani is a zene felé akart nyitni, érettségi után a Zeneművészeti Egyetemre jelentkezett, de megijedt tőle, ezért inkább fotósnak állt, amit azóta sem bánt meg. Később persze tervezi a Zeneművészeti Egyetem elvégzését is. De most első a fotó. Szeretne a MOME-n továbbtanulni és fotósként diplomázni. Szabadideje ugyan nem sok van, de az a kevés ami mégis akad azt retusálással tölti. Bulizni nem nagyon szokott járni, "nem vagyok az a nagy partyface". Barátnője Ági meg is jegyezte, hogy nincs még egy olyan ember a barátai közt, mint Zsani. "Se cigi, se, kávé, se alkohol." Ági szerint Zsani egy "kreatív, cuki lány, igazi multitálentum, nagyon segítőkész, mindenben és mindig lehet rá számítani". Majd hozzátette, hogy ez a szereplő válogatás sem jött volna össze nélküle, hiszen Zsani stúdiója adott otthont az egész lebonyolításának. 52. nap - Peti, a riksás Ma kicsit késve indultam el a napi arc felkeresésére, mert a mai nap programja szintén egész napos retus volt. A Vörösmarty téren készítettem el a nap képet, Petiről (23) aki riksával rója a várost. Először csak egyetem mellett, diákmelóként indult, azonban már lassan 1 éve főállásban űzi ezt a tevékenységet. Az egyetemet otthagyta, környezetgazdálkodási agrármérnöknek tanult a Corvinuson, de közben rájött, hogy mégsem ez az a terület ami igazán érdekli. Tervezi, hogy ismét beiratkozik egyetemre, pszichológia vagy szociológia szakra. Én eddig nem sokat tudtam a riksásokról, ezért volt néhány kérdésem amit nyomban fel is tettem Petinek. Kétféle módon lehet valaki riksás. Vagy egy cégen keresztül kerül alkalmazásba, vagy pedig szabadúszóként vág bele. Peti először cégen keresztül dolgozott, de egy ideje már szabadúszóként riksázik. Kibérel egy riksát és lényegében innentől kezdve teljesen kötetlenül dolgozhat vele. Sokkal kötetlenebb így az időbeosztása. Akkor eszik, vagy akkor gyújt rá amikor éppen kedve tartja. Kétféle szolgáltatás vehető igénybe egy riksásnál: taxizás vagy pedig városnézés. Ez utóbbiból fél, 1 vagy 2 órás lehet, attól függően, hogy ki mit szeretne megnézni. A taxizás pedig értelemszerű ugyebár, van, hogy hotelbe kell elvinni turistákat, vagy egyik helyről a másikra, esténként buli után egy-egy ittasabb társaságot kell elfuvarozni a szállásukra. A forgalom változó, van amikor nagyon jó, és van amikor nagyon rossz, de Peti elmondása szerint meg lehet élni belőle. Vannak visszatérő "utasok" is. Akiket már egyszer szállított van, hogy elkérik a telefonszámát és a következő fuvarnál már alapból őt hívják, nem kell riksást keresgélniük. Arra a kérdésemre, hogy télen mit csinál, azt a meglepő választ kaptam, hogy ugyanezt. A "kemény mag" télen is kint marad. 3 zokni, bakancs, jéger alsó, kesztyű, vastag kabát, sál, sapka, forró tea, kávé és gond egy szál sem. A riksázás mellett Peti szeret olvasni és szabadidejében festeni is szokott. Egy grafikus tanfolyamot is elvégzett, innen ered a festészet iránti érdeklődése. Leginkább életképet, tájképet és fantasy-t fest.
