A színésznő a Judy Garlandról szóló életrajzi filmmel tért nemrég vissza, és ettől a comebacktől leesett az állunk. Alakítása legalább Marion Cotillard Piafbeli totális átváltozásához mérhető. Talán nem véletlen, hogy életének nagy drámai hullámvölgyei után, épp egy ilyen alakítással nyerte el második Oscar-díját. Lássuk közelebbről, hogyan is jutott el idáig.
Renée Zellweger 1969. április 25-én született a texasi Katy-ben. Már gimisként közel került a színjátszáshoz, amikor egy drámaklubban kezdett el foglalkozni a hivatással, pedig eredetileg írónak készült. Egyetemi tanulmányait ismét az írás felé fordította, angol irodalom szakra járt. Csakhogy megint nem hagyta nyugodni másik irányú tehetsége, így felvette a színjátszó szemináriumot, ami végleg erre a pályára terelte. Elkezdett meghallgatásokra járni, s játszott pár felejthető filmben, például a Texasi láncfűrészes gyilkosság egyik részében. Ő azonban imádta ezt a világot, és lelkesen vetette bele magát minden szerepbe.
Nem kellett sokat várnia, hogy megérkezzen a nagy kiugrás: ő volt az a lány, aki meghódította Tom Cruise szívét a Jerry Maguire-ben, és aztán gyorsan a közönségét is. Zellweger szerint a film és az azzal járó siker igazi tündérmeseként jelentkezett az életében. Egy interjúban azt mondta, úgy gondolja, ő maga az amerikai álom. Mégis, máig megtartja a távolságot a nyilvánosság és a magánélet között. Ma már, amikor Jennifer Anistonnak is van Instagram-oldala, Zellweger még inkább bezárkózik.
2001-ben a Bridget Jones naplójában az egész világ - legalábbis a jó humorérzékű része - beleszeretett. Zellweger simán szedte fel a kilókat az ügyetlen, őszinte és szeretetreméltó angol lány figurájához, sőt, a folytatásokkal sem volt baja, holott jó kerekded figurát vártak el tőle. Ennek a filmnek köszönheti egyébként első Oscar-jelölését, sőt, annyira hálás az ikonikus szerepnek, hogy noha nem tudni, lesz-e folytatás, ő abszolút nyitott rá, hogy ismét Bridget bőrébe bújjon.
A szingliség amúgy tőle sem áll távol: több hírességgel is járt - még George Clooney-val is összeboronálták -, de Kenny Chesney country-énekeshez hozzá is ment 2005-ben - csakhogy négy hónap után elvált tőle, úgy érezte, becsapták.
A siker a továbbiakban sem kerülte el Zellwegert, aki híres arról, hogy elkötelezetten és keményen dolgozik. A Hideghegyben nyújtott alakításáért Oscar-díjjal jutalmazták, a legendás musicalben, a Chicagóban pedig Roxy Hartként kapott Oscar-jelölést.
„Titkosrendőrségről” beszél az Operettszínházat otthagyó Mészáros Árpád Zsolt
Megfélemlítésről, bántalmazó légkörről és szakmaiatlanságról nyilatkozott Mészáros Árpád Zsolt. A színész most újabb részleteket árult el arról, mi vezetett odáig, hogy 23 év után otthagyja az Operettszínházat.
Az Operettszínház művésze, Mészáros Árpád Zsolt szombaton jelentette be, hogy 23 év után otthagyja a színházat. A Blikknek nyilatkozva a színész most újabb részleteket árult el arról, miért döntött így.
„Eddig bírtam a feletteseim bántalmazó viselkedését és azt, ami a mai színházi rendszerben megy”
– fogalmazott Mészáros Árpád Zsolt, aki több kollégájához hasonlóan megfélemlítő légkörről, ellehetetlenítésről számolt be. Arról nyilatkozott, hogy egyre kilátástalanabbá vált a helyzete a színházban, így „saját és a családja egészsége, lelki békéje érdekében” döntött a távozásról.
„A szerepeket az utolsó pillanatban átadják olyan színészeknek, akik lojálisak a vezetéssel szemben, így nem lehet dolgozni. Az utóbbi időben azt éreztem én és több kollégám is, hogy a vezetőség valamilyen módon minden szavunkról tud. Már nem mertem megölelni a kollégáimat, őszintén megbeszélni a problémákat a színház épületén belül, mert folyamatosan érezzük a »titkosrendőrség« jelenlétét”
– mondta Mészáros. Szerinte a színházban „nem a jegyeladás vagy a színvonal az érdek”, a vezetőség tagjai a szakmai szempontokkal kapcsolatban figyelmetlenek és érdektelenek.
A Blikk az elhangzottakkal kapcsolatban megkereste a Budapesti Operettszínházat is, de azt írják, választ nem kaptak.
A volt kollégái szerveztek titkos búcsúbulit az Operettszínház kirúgott főzeneigazgatójának
Maklári László negyven év után távozott a színháztól, miután decemberben az összes előadását elvették. A kollégái úgy érezték, egy ilyen szakmai életutat meg kell ünnepelni.
A volt kollégái szerveztek meglepetés búcsúbulit az Operettszínház korábbi főzeneigazgatójának, Maklári Lászlónak - írja a Blikk. A karmester februárban negyven év után döntött úgy, hogy távozik a társulattól, miután decemberben elvették az összes előadását.
„Amikor kiderült, hogy Maklári László a nyugdíjba vonulása után nem kapott több lehetőséget a színháztól, megvált tőle a vezetőség, több korábbi és jelenlegi kollégája érezte azt, hogy egy ilyen szakmai életutat meg kell ünnepelni, főleg, mert nem a legméltóbb volt a befejezés...
Úgy tudom, keresték a színházat, lehetne-e az épületben tartani egy összejövetelt Maklárinak, hiszen mégis csak ide kötődik a szakmai élete, de az Operett vezetősége elutasította a felvetést”
- mondta a lapnak az egyik, korábban a színháznál dolgozó háttérember.
Azt is hozzátette: sokan a mostani társulatból is visszajelezték a részvételüket, pedig tudják, hogy ezzel nem szereznek maguknak jó pontokat a jelenlegi vezetésnél.
A Blikk úgy tudja, hogy az eseményt így végül egy külső helyszínen tartották kedden délután, ahova Maklári László mint sem sejtve érkezett meg.
Maklári korábban azt mondta: tavaly nyáron meghalt a felesége, ami nagyon megviselte.
„Akkor a főzeneigazgató felhívott, majd azt mondta, szóljak, ha bármiben tudnak segíteni. Hát, úgy tűnik, ez volt az ő segítségük. Nekem a munka segített, túllendített a gyászon, de szerencsére vannak még lehetőségeim. Ugyanakkor azt gondolom, több mint négy évtizednyi munka után talán nem ezt érdemeltem volna…”
71,2 százalékkal zuhant a második hétvégére Rákay PhilipPetőfi-filmjének nézettsége. Az nyitó hétvégén a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmre 75 ezren váltottak jegyet a moziban, amivel a Covid utáni időszak legsikeresebb magyar filmje lett.
Az érdeklődés azonban drasztikusan visszaesett, a második hétvégén ugyanis már csak 22 ezren nézték meg a produkciót.
A film.hu bejegyzésében a Kincsemmel hasonlította össze a nézettségi adatokat, mivel mindkét film rekord költségvetésből készült, és mindkettő a 19. századi magyar történelmet felelevenítő történelmi kalandfilm. Emellett a Kincsem premierjét is március 15-re időzítették.
Herendi Gábor filmje 72 ezer nézővel nyitott, így némileg elmaradt a Most vagy soha! számaitól. A második hétvégén viszont nagyon más irányt vett a két produkció:
a Kincsem nézőszáma 29 százalékkal esett vissza a nyitóhétvégéhez képest, a Most vagy soha! viszont meredeken zuhant, 71 százalékkal kevesebb jegyet adtak el rá a második hétvégén.
Szintén példaként említik a Semmelweis-filmet, amelynek második hétvégéjén mindössze 2 százalékkal csökkent az eladott jegyek száma a nyitóhétvégéhez képest.
„Hogyan szívassunk halálra jó csajokat?” – Álmaikkal zsarolják a Next Top Model Hungary versenyzőit
A fotelperverzeket valamennyire kiszolgálja, összességében viszont inkább unalmat sugároz a Next Top Model Hungary, amiben a legszembetűnőbb a lányok kiszolgáltatottsága.
Ördög Nóra műsorvezetésével megérkezett Magyarországra a Next Top Model formátum, aminek eredeti változata 24 évadon át futott az USA-ban. A műsor alapötlete Tyra Banks amerikai modelltől származik, és ha máshonnan nem, az Agymenőkből ismerős lehet. A 2. évad 7. epizódjában Howard és Raj a csúcstechnológia segítségével próbálja megtalálni, hol van a villa, amiben a topmodellek laknak. (Aztán szerelőnek álcázva magukat be is csöngetnek, ami lássuk be, elég bizarr.)
Jómagam ezt leszámítva most néztem bele először a műsorba, ami a „Hogyan szívassunk halálra jó csajokat?” címet is kaphatná.
Mi is lehetne csábítóbb, mint azt nézni, hogy omlanak össze nálunk szebb emberek?
A modellkedéssel kapcsolatos moralizálásból inkább kimaradnék. Unom már, hogy mindenki meg akarja mondani, felnőtt embereknek, mit kéne vagy nem kéne tenni az életével. Ha valakinek megfelel, hogy bio-próbababaként keresi a pénzét, mert jól megfizetik, és szeret a figyelem középpontjában lenni, ám tegye. Ha valaki szívesen nézi ezt, ám tegye. (Én például inkább nézem az Agymenőket.)
A modelleké szerintem az egyik legkeményebb szakma a világon. Nyilván fizikailag is megerőltető tud lenni, de lelkileg még inkább. Az már ebből a műsorból is hamar kiderült: a modellektől az az elvárás, hogy szemrebbenés nélkül tegyék, amit a megrendelő mond. Azt csinálnak a testével, amit akarnak. Mondhatsz nemet, de az gyakorlatilag a karriered végét jelenti.
Persze ez önmagában még kevés lenne egy hetekig futó tévéműsor kitöltésére, ezért megspékelik azzal, hogy összeköltöztetik a lányokat, és mindenféle mesterséges szituációkkal feszültséget gerjesztenek közöttük.
Így a végeredmény voltaképp egy specifikus Big Brother, csak pasik nélkül.
Ami akár érdekes is lehetne, de valahogy mégsem az. Talán pont azért, mert tudom, hogy a konfliktusok nagy része mesterségesen gerjesztett, mondvacsinált marhaság. Például szándékosan alultervezték a fürdőszobák számát. Márpedig, ahol egy csomó fiatal lánynak kell időre elkészülnie, ott garantálható, hogy balhé lesz a fürdőszobahasználatból.
Más szempontból is a fürdőszoba a műsor egyik leggyengébb eleme. Az ugyanis be van kamerázva. A Big Brotherben vagy a Való világban az ugye egy fix örömforrás volt a fotelperverzek számára, hogy nézhették a meztelenül zuhanyzó versenyzőket. Hogy a topmodellek nem ennyire bevállalósak, vagy a csatorna nem mer végigmenni az úton, mert szeretne főműsoridőben maradni, azt nem tudom.
Mindenesetre itt fürdőruhában fürdenek a csajok, ami csak még inkább kihangsúlyozna, milyen beteges dolog bekamerázni bárkinek a fürdőszobáját.
Lehet, öregszem, de egyáltalán nem az örömet éreztem, amiért bikinis fiatal csajokat nézhetek, amint hármasával idétlenkednek a kádban, hanem szekunder szégyen fogott el. És elsősorban nem a lányok miatt, hisz ők mégiscsak kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az álmaikkal zsarolják őket.
Jómagam a második résznél csatlakoztam be a műsorba – és itt is csatlakozok ki –, amiben két feladat is várt a versenyzőkre. Az első, hogy némi átalakítás után lefotózzák őket. A második pedig, hogy egy gyorstalpaló tánctanulás után leforgatják velük a műsor főcímét.
Az átalakítás sem ment persze dráma nélkül. Az afrikai származású Naledi Ncube sírva fakadt, amiért le akarták vágni a haját. Gyerekkorában ugyanis sokat piszkálták a rövid haja miatt, fiúnak csúfolták. Kiss Márk azzal indokolta a döntésüket, hogy az afrikai származású lánynak nagyon szép arca van, amit ki kell hangsúlyozni.
Vanessza pedig hallani se akart arról, hogy kihidrogénezzék.
Polgárdi Lénát is rosszul érintette, hogy rövidebbre vágják derékig érő, hosszú haját.
A tánc is többeken kifogott. Ennek a feladatnak plusz tétje is volt: négyfős csoportokban kellett előadni a betanult koreográfiát. A legjobbnak ítélt csoport védettséget kapott, viszont a játékszabály szerint a legyengébb négyesből valaki biztosan kiesik.
A műsor végén a zsűri értékelte az átalakulásokat és a fotókat – Vanesszát nagyon leszidták, amiért nem vállalta be a hidrogénezést, mint mondták, a modellszakmában ilyen nincs. Majd az egész heti teljesítmény alapján kiválasztották a hét legjobbját és a két kiesőt.
Essék még szó a zsűriről. A műsor pozitívuma, hogy tényleg szakértők döntenek: Tomán Szabina és Axente Vanessa modellek, valamint Tombor Zoltán divatfotós és Merő Péter divattervező esetében el lehet hinni, hogy tudják, miről beszélnek.
Az adás végén még kiderült, hogy a versenyben maradt lányok hamarosan utaznak a Kanári-szigetekre – persze dolgozni, és nem nyaralni.
Azt lehet sejteni, hogy nem bundabemutatóra készülnek, és az első epizód elején belengetett aktfotózást sem láttuk eddig, szóval akit érdekel az ilyesmi, nézze jövő héten is.
Ami engem illet, bevallom, eddig ez volt a legérdektelenebb valóságshow, helyenként kifejezetten unatkoztam. De nyilván nem is tekintenek célközönségnek.