49 év után: újra egy pár
Valeria Pock és György Bogyai 1964-ben házasodtak össze, és egy lányuk is született, mielőtt elváltak 18 évvel később. A pár első házassága láttán azt gondolhatnád, hogy ez éppen elég volt. Csakhogy, ezek a rendíthetetlen nyugdíjasok másképp cselekedtek. Az elmúlt két évtizedben úgy éltek együtt az angliai Plymouthban mint a barátok, de nemrég úgy döntöttek, hogy ismét az oltárhoz vonulnak és ott folytatják, ahol 49 évvel ezelőtt abbahagyták.
A történet több mint ötven éve kezdődött. György 1957-ben vándorolt ki Magyarországról. Néhány évvel később, immár az Egyesült Királyság állampolgáraként egy hirdetést adott fel az egyik magyar lapban, hogy feleséget keres. Valeria ekkor az egykori Jugoszláv Köztársaságban élt, válaszolt a hirdetésre, és így levelezőtársak lettek.
„Másfél évig csak leveleztünk” – meséli Valeria. – „Megkérdezte, hozzámennék-e, én igent mondtam, úgyhogy küldött nekem egy odaútra szóló jegyet, hogy kimehessek Angliába. A családom nagyon szomorú volt, a nővérem nem is szerette volna, ha megyek. Azt mondta: gyönyörű vagy, akárhány férfit is foghatnál Jugoszláviában, minek mész Angliába? Azt is mondta, írjak egy levelet, hogy nem megyek el, mert beteg vagyok. Így is lett. De a levelezőtárs nem hitt nekem.”
György Londonból Belgrádba ment vonattal és megmondta Valériának, hogy találkozzanak a vasútállomáson reggel nyolckor. Ezután együtt tértek vissza Angliába, ahol 1964. május 9-én összeházasodtak a readingi anyakönyvvezetőnél.
Valeria így mesélt: „Mókás, hogy sosem kérdezte meg, jövök-e és én sosem kérdeztem, hogy ő akar-e engem. Teljesen természetes volt, hogy megfogjuk egymást kezét.” György hozzátette: „Amikor megpillantottam, olyan gyönyörű volt, hogy tudtam, hogy leélném vele az életem.”
1966-ban Valeria teherbe esett, de elvetélt. 4 évvel később több szerencséjük volt, megszületett a lányuk, Valéria.
De 18 évvel később a házasság zátonyra futott. Valeria azt mondta egyszerűen kiábrándult. 1982-ben elváltak, szétköltöztek és mind a ketten új társra találtak. De egyikük se tudott igazán megbékélni a helyzettel. „Az én házasságom se működött és az ő kapcsolata sem jött össze, úgyhogy megint egyedülállóak lettünk.” – magyarázta Valéria.
A ’90-es években aztán egy egészségügyi probléma újra összehozta őket. Györgyöt megoperálták és nem volt, aki gondját viselje. Valeria vállalta ezt végül magára. „Azt hiszem, túl jól viseltem gondját, mert maradt.” – mesélte Valéria. – „Azóta is egy fedél alatt élünk, de külön hálószobánk van. Nem voltunk olyanok, mint egy házaspár. Remekül működött. Egy fura országban élünk. Talán egyszerűen csak szükségünk volt egymásra.”
A pár hat éve költözött Plymouthba, hogy közelebb legyenek a gyermekükhöz. De mint mondták, nem tekintettek magukra egy párként, amíg György két hónappal később elő nem állt Valéria eredeti jegygyűrűjének témájával. "Megkérdezte, hogy megvan-e még az 1964-es gyűrűm. Mondtam, hogy nem, erre elment, és kerített egy újat, ami jó volt rám. Mikor felpróbáltam, azt mondta félig hülyéskedve, félig komolyan, hogy na, a gyűrű megvan, miért nem házasodunk össze újra? Aztán komolyra váltott és elhatároztuk, legyen!”
Valeria eleinte boldog és stresszes is volt egyszerre, amiért a meglévő életüket újra összekötik, de aztán csak annyit mondott: „Semmi sem fog változni. A házasság csak egy papír, a mi korunkban már nem változtat semmin. Amikor fiatalok voltunk, még minden más lett volna. Velünk minden úgy folytatódik, mint előtte. 1964 már 49 éve volt. Mindkettőnk háta mögött sok van már…”
György azt mondta: „Nagyon szerelmes voltam bele. Ne hiszem, hogy meg tudnék szeretni más nőt rajta kívül. Azt gondoltam, ha összeházasodunk, az csoda lesz. Most a csoda megtörtént.”
A pár most azt tervezi, hogy könyvet ad ki az életéről.
Ha tetszik a történet, nyomj egy lájkot!
