hirdetés
anna_portre_nyito.jpg

Korolovszky Anna: A művészetben nem kellenek a tabuk

A grafikusi munkáról, a plakátművészetről és a plakátok sorsáról beszélgettünk.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2016. január 31.


hirdetés

- Plakátokat is tervező grafikusként mi a véleményed a Kern-plakát betiltásáról?

- Nem igazán értem, hogy ha ez kiverte az Önszabályozó Reklámtestületnél a biztosítékot, akkor az Örkény Stuart Máriás plakátja miért nem? Az a plakát két éve készült, és most a Kern plakát ugyanezt a geget használja.

Egyébként komolytalannak találom ezt az ügyet, ugyanakkor rettenetesnek is, hogy a kreatív szakma ennyire függjön a magyar médiától, politikától, egyáltalán bármitől. Túl sok a nem szabad, nem lehet Magyarországon. A kérdésed számomra sokkal nagyobb problémákat feszeget, ami a korlátokat illeti, de igyekszem most csak a Kern-plakátra gondolni. Láttam a végső kreatívot az utcán, meg is álltam szemrevételezni. Bármilyen szögből hunyorogtam és meresztettem nagyra a szememet, örömmel konstatáltam, hogy a pixelek klasszul összeállnak, és jól látható Kern András ujja. Jót röhögtem magamban, és ezúton gratulálok a készítőknek, hogy ilyen frappánsan oldották meg a problémát.

kernplakat

stuartplakat

hirdetés
Névjegy

Korolovszky Anna grafikus a kerámiától indult, majd képgrafikával folytatta. Megtanulta, hogyan ne kaszabolja szét a kezét, ha linót metsz, maratott rézlemezt, nyomtatott papírra - magasan és mélyen. Volt, hogy tévedésből a tervezőgrafikára adta be a jelentkezését a Képzőn képgrafika helyett, mert összekeverte a két szakot... Aztán jobban utánanézett, mi is a tervezőgrafika, és megtetszett neki.

Tervezett arculatokat étteremnek, kávezóknak, designereknek. Plakátokat készít, festett, készített illusztrációkat magazinoknak

- Kell, hogy legyenek tabuk?

- Kellenek. Az életben. De minden esetben beszélni kell róluk, mivel vannak tabuk, amelyek ezután megszűnhetnek tabunak lenni. És a végén kiderülhet, hogy csak önmagunk korlátai voltak.

A művészetben viszont nem kellene hogy tabuk legyenek. Louise Bourgeois szobrásznő hatalmas falloszokat mintázó szobrokkal sokkolta a nagyérdeműt az 1900-as évek középén. Ma már ezek a szobrok nem sokkolják az embereket. Vagy mégis? Duchamp piszoárja (A forrás) meg egyenesen közömbös is lehetne ma már, - annyira edzettek vagyunk - ha nem tudnánk hogy mennyi mindent köszönhetünk ennek a "trágárnak és közönségesnek" titulált ready made-nek. Szóval hogy kellenek-e a tabuk a művészetben? Nagyon nem. De ha kikiáltanak valamit tabunak, annál ízesebb azt áthágni.

emberszag_A3

bplike_korolovszky_03

Mire a legbüszkébb Anna?

Összességében véve sok munkájára. A színházi plakátjai kiemelt helyet foglalnak el a szívében, de tervezett már csomagolást gyümölcslének is, amelyet azóta is minden nap kisiskolások isznak a padokban - jó érzés erre gondolnia.

Létrehozott egy ruhakollekciót, a Memoryt, Cakó Kingával - a koncepciójáért és grafikákért Anna a felelős.

Arra a legbüszkébb, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeret.

memory coll_szitazas

Memory collection szitázás

memory

A Memory

memorys csapatkep

A Memory csapata

- Miért fontos a plakát, mint felület?

- Mert az utca embere látja. Mindenki láthatja. Nemtől, kortól, politikai ideológiától, társadalmi helyzettől, mindentől függetlenül látható számára.

Ha jó a plakát, megállít. Bevésődik.

A plakát kordokumentum, lenyomata korszakok kulturális, gazdasági történetének. Elképesztő lenne, kulturális sokk-ként élnénk meg, ha lennének az utcán jó plakátok. Vizuális káosz van mifelénk…ha végigsétálsz az utcán, nem kapod föl a fejed semmire. Leginkább kereskedelmi plakátokat látsz, abból is a legrosszabbakat. Akció, laptopszalon és nyers hús. Mennyire klassz lenne, ha ezek legalább szépek, igényesek lennének, arról nem is beszélek, ha még valami fricska, gondolat is tetten érhető lenne rajtuk. Az óriási erővel bírna. A plakát ugyanis képes a vizuális közízlést formálni.

today_paris_70x100.indd

kepeslap_01

- A grafikusok számára miért izgalmas felület a plakát? Mi benne a kihívás?

- Mert komplex gondolkodást igényel. Rajztudást, kompozíciós érzéket, játékosságot, humort, egyedi kifejezésmódot, mindezt hatalmas felületen. Most a kulturális plakátokról beszélek, nem a kereskedelmi plakátokról! Ebbe annyi mindent beleadhat a plakáttervező, kísérletezésre ad lehetőséget, önkifejezésre. Kihívás, mert a funkcionalitás és az autonómia között kell brillíroznia. A plakáttervezés félúton van az alkalmazott grafika és a művészet között.

- Sok vagy kevés plakát jelenik meg itthon?

- Kereskedelmi plakátból rengeteg. Leginkább az van jelen, kulturális és társadalmi célúból kevesebb. Ez utóbbit szerintem a reklámügynökségek egész jól oldják meg, látok egyre bátrabb és izgalmasabb plakátokat is, amelyeknek tényleg van mondanivalójuk.

A kulturális plakátok - kulturális, művészeti események, fesztiválok, rendezvények, népszerűsítésére készült plakátok szinte alig láthatók. Internetről és újságból tájékozódunk.

A nagyobb múzeumok plakátjai rendben vannak, olyanok amilyeneknek lenniük kell, ezekkel találkozunk is. De a kisebb galériák, színházak más megjelenési formához kell hogy folyamodjanak. Az én színházi plakátjaim például bárokban, kávézókban, art mozikban, a belvárosi élet közkedvelt helyein vannak kiragasztva. Jó érzés látni őket. De nem az utcán vannak, ahol a helyük lenne.

Irtas_plakat

ropulj-lelkem_plakat

Érdekelt, hogy más országokhoz, kultúrákhoz képest Magyarországon vajon mennyire ad szabad kezet a megrendelő a grafikusoknak. Korolovszky Anna elmondta, hogy nem kötné országokhoz, ez inkább vállalatfüggő, illetve a marketingmenedzserektől vagy a megrendelők személyiségétől függ, mekkora szabadságot kap a grafikus.

Vannak, akik felismerik, hogy profi grafikusra van szükségük, akit a munkái alapján választanak ki, és aki képes azt a látás- és gondolkodásmódot képviselni, amire a cégnek szüksége van - mivel miatta lesz olyan az arculatuk amilyen.

Fontos, hogy a grafikus ne csupán elvégezze adott feladatot, hanem közben hozzáadjon a munkáihoz valamit, amitől az egyedivé válik. Szerinte akkor van baj, ha a megrendelő azt hiszi, hogy az adott munka kizárólag neki készül, és a saját ízlésére formáltatja a grafikussal. Ha ezen képes felülemelkedni, csodálatos kollaborációk tudnak születni.

- Mennyire kapsz szabad kezet, amikor plakátokat tervezel?

- Ha a plakátról beszélünk, nekem óriási mázlim van a Szkéné Színházzal. Nagyon szeretek a PR-menedzserükkel együtt dolgozni. Előfordult már, hogy nem tetszett neki egy plakátom, de nem kötözködött, hanem mentünk vele tovább. A rendezőnek és a színházi csapatnak viszont nagyon tetszett, így azt használtuk az adott darab kreatívjához. A végén megszokta, vagy megszerette, már nem emlékszem, de a lényeg, hogy képes volt könnyedén kezelni, hogy ez most éppen nem tetszik neki, de bízott bennem és a szakmai tudásomban.

Ahhoz hogy ilyen is megtörténhessen, kell egyfajta összeszokás, hogy miket tettél le az asztalra, részéről pedig szerintem ehhez kell egyfajta határozottság hogy ha kell, fölfelé is tudja érvényesíteni az akaratát, ismernie kell a piacot, a trendeket. Persze van, hogy fölsőbb szintekről mégis visszadobják a terveket. Kisebb megrendelők esetén, akik megkeresnek az induló cégükhöz logótervezéssel általában szabad kezet adnak. Eleve azért engem keresnek meg, mert tetszik nekik amit csinálok. És ők is “valami olyasmit” akarnak.

Nem tudom, hogy mi a helyzet külföldön mert keveset dolgoztam kintre. Arra a tapasztalatra viszont nem építenék, mert ott is meghatározó volt a megrendelő személyisége. Volt kellemes és rettenetes tapasztalatom is. Ez utóbbinál a megrendelő annyira beleszólt a munkámba, hogy kritikán aluli volt. Föl kellett volna állnom, és azt mondanom, hogy akkor most itt köszönjünk el egymástól, mert ennek így semmi értelme. De addigra annyi munkám és időm benne volt már, hogy nem akartam visszalépni, pedig azt kellett volna.

kiallitas_szkene szinhaz

Kiállítás a Szkéné Színházban

- Mit gondolsz, mi árt a grafikusi szakmának?

- A kontár módon végzett munka, a szakmai féltékenység, ha nincs meg a szakmai alázat, bárminemű elnyomás, korlátozás és a politika.

- A hirdetőoszlopok eltávolítása mennyire érintette érzékenyen a szakmát?

- A plakáttervező szakmát nagyon. Nem is arról van szó, hogy az eltávolítás következményeképpen eltűnt/vagy tűnik el a játszóterünk, mert régóta nem ott homokozunk már. A hirdetőoszlopok most mások játszótereivé váltak, és egyébként személy szerint nem érdekel, ha nem látom többet az utcán azt a sok szemetet, amit most vagyok kénytelen nézni. Tisztelet a ritka kivételnek.

Inkább az rengette meg érzelmileg a szakmát, hogy még a lehetősége is eltűnik annak, hogy ott megjelenhessünk: az utcán. Nem is olyan régen ezeknek az oszlopoknak illetve a ráragasztott plakátoknak óriási szerepük volt. Ha visszamegyünk az időben, a tömegkommunikáció egyetlen fontosabb eszköze volt, emberek csoportosultak a plakátok körül, onnan tudták meg hogyan kellene mosogatni, átkelni a zebrán, milyen jó hogy van Tungsram, Flora szappan, Bagarol cipőpaszta, mikor van a tánceste, hogy mennyire vagány életérzést ad a Modiano cigaretta, a közüzemi szolgáltatások plakátjai, A gáz fűt és hűt... ezek a plakátok ízesek, festői értékkel rendelkeztek, humorosak, gyönyörűek voltak!

Most pedig a művészi kvalitással rendelkező plakátok végképp a múzeumokba, galériákba szorulnak vagy az adott intézmények falaira, kirakatába, amiket hirdetnek a plakátok. De nem nagy szám, hogy egy kiváló plakát, ami a Lengyel Intézet kiállítását hirdeti, az a Lengyel Intézet kirakatában lóg, ugye? A Magyar Plakát Társasággal reagáltunk is erre az oszlopirtásra, politikamentesen, több helyen.

hirdetooszlop_1931

Hirdetőoszlop 1931-ben, Forrás: Fortepan.hu

hirdetooszlop3_1936

Hirdetőoszlop 1936-ban, Forrás: Fortepan.hu

hirdetooszlop4_1941

Hirdetőoszlop 1941-ben, Forrás: Fortepan.hu

hirdetooszlop_1943

Hirdetőoszlop 1943-ban, Forrás: Fortepan.hu

1943_fedaksari

Fedák Sári plakátok 1943-ban, Forrás: Fortepan.hu

- Toulouse-Lautrec óta mi változott a plakátkészítésben?

- Minden megváltozott. Ezt a szakmát régen tisztelték. Ma aki nem ért hozzá, szerintem nem is tudja, hogy ez egy műfaj, vagy hogy ilyen van. Mert nem is lát plakátot. Azt hiszi, hogy amit lát az utcán, az a plakát. Annak idején a plakátkészítők festőművészek voltak, valakik voltak. Elismert művészek voltak.

Toulouse-Lautrec plakátjait már lopkodták az utcáról. Állítólag meg sem száradt a ragasztó, már szedték le. Megjegyzem nekem is lopták már el másnapra a Szkénében a plakátomat. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami érhet.

Visszakanyarodva a témához, a nyomdatechnológia fejlődésével egy csomó újítást alkalmaztak a tervezők. Több lehetőségünk is lett hirtelen. A sokszorosítás, a technikai eszközök tárháza szinte végtelenné vált... és most mégis azt érzem, hogy a számítógép megjelenésével

olyan alapvető technikai megoldások tűnnek el, amelyeket 30-40 évvel ezelőtt még alkalmaztak a mesterek. Nagyon egyszerű dolgokra gondolok, festettek, rajzoltak, fröcsköltek, satíroztak, betűt festettek, szivaccsal dörzsölték a papírt, karcoltak, vágtak, ragasztottak, és utána lett a plakát.

Egy barátom mesélte, aki művészeti iskolában tanít, hogy a fiatal művészeknek eszébe sem jut tervezni papíron, rögtön kattintanának, nem is tudják, hogy mennyi lehetőségük lenne, hogy összepiszkolják a kezüket. Aztán ott az idő, mint faktor: nem csak ebben a szakmában, máshol is, minden olyan gyorsan kell, azonnal kell, sürgetnek. Fel kell venni a tempót, a lépést. De ez néha a munka kárára megy. Egy plakát megvalósítását tekintve lehetne más eszközökhöz is folyamodni, ha több idő volna rá. De lehet hogy nem baj, hogy így van... meg is szoktam már, és így legalább pörögnek az események.

Honnan merít inspirációt egy grafikus? Anna szerint bárhonnan. Hazai és külföldi tervezők munkáit is szokta nézegetni, de úgy gondolja, még is többet kellene tájékozódni, kutatni, hogy mi történik a világban. Néha az az érzése, nincsen ideje semmire, kevés egy nap arra a sok mindenre, amit csinálni szeretne.

Mivel otthonról dolgozik és egyedül, abban a pillanatban ha kimegy az utcára, olyanná válik, mint egy kisgyerek. Figyelni kezdi a körülötte lévő világot, az embereket, minden apróságot, a zöldségárus nénik kezét a piacon, milyen arcokat vág az ellenőr, vagy milyen alakú a járda repedése. Inspirációt merít a családjából, a barátaiból, az utazásokból, idegen kultúrákból, a saját múltjából. Ezeket az emlékképeket pedig előhívja, amikor szükség van rájuk.

hungary for love_kepeslap

gyor_kepgrafikai biennale

Anna a győri képgrafikai biennálén

- Mit tapasztalsz ma itthon?

Kevesen mondhatják el magukról, hogy plakátosok, mert nem sokan foglalkoznak ezzel a szakmával. Ezek a mesterek javarészt ott vannak a Magyar Plakát Társaságban és nagyon sokat lehet tőlük tanulni, ellesni.

Másik része a plakáttal foglalkozó művészeknek meg nincsen a társaságban, itt meg ott vannak-szétszéledve és már nem, vagy csak nagyon ritkán csinálnak plakátot. Az a fő probléma, hogy olyan, mintha nem lenne már szükség a plakátra. Minden információhoz hozzájuthatunk más csatornán keresztül, olcsóbban. Internet, tévé, rádió, újság, szórólap…

Pedig ez nem igaz, más országokban, igenis fontos a plakát. Párizsban virágzik a plakát és Varsó virágzik a plakáttól. De még Londonban, Tel Avivban is ízléses plakátok vannak. De hogy alapvetően mi jellemző ma szerintem? Érdektelenség.

- A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek plakátjai - Szyksznian Wanda, Felvidéki András, Helényi Tibor munkái, a régi nagy Fabulon plakát a Kálvinon és a többi - ma milyen érzéseket váltanak ki?

- Egymástól nagyon különböző művészek, mindegyikük más érzést vált ki belőlem. Alapvetően a régi nagyokat mind tisztelem és sokukkal - akik nincsenek a listádban - személyesen is megismerkedhettem mióta az MPT fölvett a tagjai közé: Ducki Kristóf, Kemény György, Árendás József stb.

A fiatalabb generációnak tanulnia kellene tőlük, és jobban láthatóvá kellene őket tenni. Sokuk nem tud úgy érvényesülni, mint ahogyan a fiatalabbak, nem használnak Instagramot, nincsenek fent a Behance-en, sokuknak weboldala sincsen, hogy a munkáik egy helyen legyenek. Szerintem ez nagy baj. Sokan úgy vannak vele, hogy nem is kell nekik az önreklám, és valóban sokuknak már semmi szüksége rá, de ez nem is csak erről szól, nekünk kellene hogy láthassuk az ő munkáikat.

A letűnt korok általában nosztalgikus sóvárgást váltanak ki belőlem... A Fabulon reklám a Kálvinon azon a tűzfalon, Egy pohár tej, tiszta fej és Fonyódi plakátok, meg a többi, akkor láthatóak voltak ilyen plakátok is. Egy csomóra emlékszem a gyerekkoromból... imádom őket.

kalvin

A Kálvin tér 1979-ben, Forrás: Grofjardanhazy

starwars

tej1

kemenygyorgy

- Tetszenek?

-Hát nem ezek a jó plakátok, amikre évekkel később is emlékszünk? A mostani plakátokra kik fognak emlékezni? Lehet egyáltalán rájuk emlékezni?


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
1-16.jpg

A legnagyobb mélypont után Judy Garlandként tért vissza a csúcsra – Renée Zellweger-portré

Két Oscar-díj, többszörös nyilvános megaláztatás, drámai magánéleti mélypontok - és optimizmus, így írható le Renée Zellweger eddigi élete.
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2020. március 31.


hirdetés

A színésznő a Judy Garlandról szóló életrajzi filmmel tért nemrég vissza, és ettől a comebacktől leesett az állunk. Alakítása legalább Marion Cotillard Piafbeli totális átváltozásához mérhető. Talán nem véletlen, hogy életének nagy drámai hullámvölgyei után, épp egy ilyen alakítással nyerte el második Oscar-díját. Lássuk közelebbről, hogyan is jutott el idáig.

Renée Zellweger 1969. április 25-én született a texasi Katy-ben. Már gimisként közel került a színjátszáshoz, amikor egy drámaklubban kezdett el foglalkozni a hivatással, pedig eredetileg írónak készült. Egyetemi tanulmányait ismét az írás felé fordította, angol irodalom szakra járt. Csakhogy megint nem hagyta nyugodni másik irányú tehetsége, így felvette a színjátszó szemináriumot, ami végleg erre a pályára terelte. Elkezdett meghallgatásokra járni, s játszott pár felejthető filmben, például a Texasi láncfűrészes gyilkosság egyik részében. Ő azonban imádta ezt a világot, és lelkesen vetette bele magát minden szerepbe.

Nem kellett sokat várnia, hogy megérkezzen a nagy kiugrás: ő volt az a lány, aki meghódította Tom Cruise szívét a Jerry Maguire-ben, és aztán gyorsan a közönségét is. Zellweger szerint a film és az azzal járó siker igazi tündérmeseként jelentkezett az életében. Egy interjúban azt mondta, úgy gondolja, ő maga az amerikai álom. Mégis, máig megtartja a távolságot a nyilvánosság és a magánélet között. Ma már, amikor Jennifer Anistonnak is van Instagram-oldala, Zellweger még inkább bezárkózik.

2001-ben a Bridget Jones naplójában az egész világ - legalábbis a jó humorérzékű része - beleszeretett. Zellweger simán szedte fel a kilókat az ügyetlen, őszinte és szeretetreméltó angol lány figurájához, sőt, a folytatásokkal sem volt baja, holott jó kerekded figurát vártak el tőle. Ennek a filmnek köszönheti egyébként első Oscar-jelölését, sőt, annyira hálás az ikonikus szerepnek, hogy noha nem tudni, lesz-e folytatás, ő abszolút nyitott rá, hogy ismét Bridget bőrébe bújjon.

A szingliség amúgy tőle sem áll távol: több hírességgel is járt - még George Clooney-val is összeboronálták -, de Kenny Chesney country-énekeshez hozzá is ment 2005-ben - csakhogy négy hónap után elvált tőle, úgy érezte, becsapták.

hirdetés

A siker a továbbiakban sem kerülte el Zellwegert, aki híres arról, hogy elkötelezetten és keményen dolgozik. A Hideghegyben nyújtott alakításáért Oscar-díjjal jutalmazták, a legendás musicalben, a Chicagóban pedig Roxy Hartként kapott Oscar-jelölést.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
mi-kis-falunk-szineszek-koronavirus-maradjotthon.jpg

Káromkodva kérik A mi kis falunk színészei, hogy mindenki maradjon otthon

Sokan még most is ellátogatnak a forgatás helyszínére, ahol egyébként sok idős ember él.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. április 02.


hirdetés

A mi kis falunk színészei is arra buzdítják a sorozat rajongóit, hogy maradjanak otthon. A veszélyhelyzet ellenére ugyanis még most is rengetegen keresik fel a falut, ahol a sorozat forgatása zajlik.

A színészek ezért egy közérdekű közleményként hirdetett videót készítettek, amelyben káromkodva magyarázzák el, hogy miért jobb otthon maradni. A videót a Pajkaszeg polgármesterét alakító Csuja Imre kezdi azzal, hogy köszönti a sorozat rajongóit.

"Hallottuk, hogy még a vészhelyzet ellenére is nagyon sokan ellátogatnak a forgatás helyszínére. De kérjük, végre értsék meg, hogy ez a vírus ki.aszott veszélyes!"

- folytatja a sort a Gyurit játszó Lengyel Tamás.

"Nagyon sok idős ember él a faluban, akik k...a hamar meg fognak fertőződni, ha Önök ott kóricálnak felelőtlenül."

hirdetés

– mondja a sorozat Tecája, Bata Éva.

"Ezért mindenki felelőssége, hogy vigyázzunk egymásra, a k...a életbe már."

- teszi hozzá a papot alakító Schmied Zoltán.

"Mindenkit k...a nagy tisztelettel megkérünk, hogyha már a tévéből és rádióból is ez folyik és ezekre a kia.szott nagy plakátokra is fel van írva, akkor maradjon mindenki az otthonában!!"

- zárja a sort az Erikát alakító Lovas Rozi és a Matyit játszó Molnár Áron.

A videót egyébként Lengyel Tamás Instagram-oldalára töltötték fel:

Khmm... mi nem világos? NE.MENJ.ODA!!!

Lengyel Tamás posted on Instagram: "Khmm... mi nem világos? NE.MENJ.ODA!!!" * See 282 photos and videos on their profile.


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
hbodoku2_mainalt.jpg

„Olyanok, mint háborúban a vegyi fegyverek” – Az igazság nyomában: félretájékoztatás és az álhírek ára

Egy új HBO-dokumentumfilm megpróbálja bemutatni az álhírek és a félretájékoztatás igazi áldozatait és eredményeit.
B.M. képek: Youtube - szmo.hu
2020. március 31.


hirdetés

Az igazság nyomában

A közösségi média korszakában a tényfeltáró dokumentumfilm az Egyesült Államokban egyre növekvő „hamis hírek” jelenséget vizsgálja, illetve azt, hogy a félretájékoztatás, az összeesküvés-elméletek és a hamis hírek milyen hatást gyakorolnak az állampolgárokra. Az elmúlt évek néhány jelentősebb álhírét járja körül, melyeknek valós következményei voltak, beleértve a Pizzagate esetet, a 2016-os elnökválasztást befolyásoló dezinformációs kampányokat, a Jade Helm összeesküvés-elméletet és másokat.

Mint egy jó dokumentarista, a rendező Andrew Rossi sem próbál egyik politikai oldal mellett sem kampányolni, mindkét oldalról mutat példákat a „fake news” jelenségre. Apróbb háttérinformáció,

Amerikában két nagy párt van.

Minden politikus, vagy politikával foglalkozó ember valamilyen módon ennek a két pártnak egyikébe tartozik, emiatt Amerikában nagyon polarizálódott a politikai rendszer. Van két nagy párt, amik egymással teljesen ellentétes értéket képviselnek, mint nálunk a jobboldal és a baloldal. Az Egyesült Államokban a liberálisabb a demokrata és a konzervatívabb pedig a republikánus párt.

A „fake news” mint szófordulat, 2016-ban került be igazán a köztudatba, amikor is megválasztották az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, Donald J. Trump-ot. Ő szajkózta minden összejövetelen és vitán azt, hogy az álhírekkel próbálják ellehetetleníteni,

hirdetés

miközben a kampánycsapata azon dolgozott, hogy lejárassák a demokratákat álhírek segítségével.

Ez annyira bejött, hogy azóta gyakorlatilag a világ minden részén találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Itthon is bőven van példa, de nem akarok politizálni, ahogy a dokumentumfilm is próbálja semlegesen bemutatni a helyzetet.

Andew Rossinak, ez már a hetedik dokuja, illetve két dokumentumsorozatban is benne volt a keze, tehát tapasztaltabb rendezőnek lehet mondani. Több példán keresztül mutatja be, hogy mi vezethet egy álhír elterjedéséhez, illetve

hogyan befolyásolhatja a politikai hadszínteret,

vagy az átlagemberek életét. Sokan a politikai életben az álhíreket úgy értelmezik, mint egy háborúban a vegyi fegyvereket: be kellene tiltani őket minden platformon, mert szörnyű hatásai vannak. Az alábbi példák az álhírekre, csak egy ízelítő a filmben megemlítettek közül.

Az első példát 2015-ből hozták, amikor is az amerikai hadsereg nyolchetes katonai gyakorlatot tartott Texasban. Ezt sokan úgy fordították, hogy a demokrata kormány katonai erőkkel próbálja elhallgattatni az amúgy republikánus Texas államot, hogy átvegyék a hatalmat. Hatalmas felháborodás volt,

sok helyi lakos agresszív fegyveres hatalomátvételnek tekintette ezt a katonai gyakorlatot.

Hiába voltak meghallgatások, senki sem hitt a katonai szóvivőknek, mert hatalmas volt a bizalmatlanság a demokrata kormány felé. Egy összeesküvés-elméletből majdnem fegyveres konfliktus lett az állam lakossága és az ország katonai ereje között.

A második példa, amit kiemelnék, egy Columbia államban található, nevesebb étterem története: a Comet Ping Pong. Egy családi étterem, ahol a gyerekek pingpongozhatnak egyet, amíg megérkezik a pizza. Az eset a 2016-os választás előtt indult, amikor egy demokrata politikusnak, aki közel állt Hillary Clintonhoz, feltörték a hivatalos e-mail fiókját. A kikerült e-maileket ezután egy Reddit posztban kielemezték, és egy összeesküvés-elméletet gyártottak köré #pizzagate néven.

Az összeesküvés lényege az volt, hogy a Comet Ping Pongban emberkereskedelem zajlik,

a pincében gyerekeket tartanak, és ha megfelelő jelszavakkal rendelünk pizzát, akkor rendelhetünk egy szexrabszolgát magunknak. Ezt abból szűrték le, hogy az a személy, rendelte a pizzákat különféle politikai eseményekhez a Cometből, akinek az e-mailjeit feltörték. Annyira elterjedt ez az egész, hogy minden fórum rákapott a terjesztésre, Facebook, Twitter, 4chan (ez utóbbi az internet pöcegödreként is ismert…), ennek következtében pedig elkezdték online zaklatni a dolgozókat. Sok alkalmazottja a Comet Ping Pongnak homoszexuális, ezt is összekötötték a gyermekkereskedelemmel

– halálos fenyegetések érték a dolgozókat, az étteremvezetőket és a tulajdonost is.

Az elnökválasztás után a helyzet rosszabbodott. Felkapta a hírt egy hírhedt szélsőjobboldali politikai „influencer” Alex Jones is, és végül annyira elfajult a dolog, hogy egy ember betört az étterembe és gépfegyverrel kényszerítette az alkalmazottakat, vigyék le őt a pincébe, hogy megmenthesse a gyerekeket.

Szerencsére személyi sérülés nem történt, de a tulajdonos az eset után azon gondolkodott, hogy be kellene zárni az éttermet.

A közösség mentette meg a pizzériát, szinte követelték a helyiek, hogy nyissanak ki, mert mennének a családdal.

A tulajdonos a mai napig kap halálos fenyegetéseket, amire csak annyival felel, hogy most már ezek is az élete részét képzik.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
1.jpg

Rémisztő az élőhalottak aktualitása - The Walking Dead kritika

A klasszikus zombis sorozat jelen évada váratlanul ér véget - a való életbeli apokalipszis vágja el.
Szajki-Vörös Adél, fotó: AMC - szmo.hu
2020. április 03.


hirdetés

A The Walking Dead már régóta nem ugyanaz a sorozat, mint volt úgy öt évvel ezelőtt. Persze sokan vannak még, akik ugyanúgy követik, sőt, vannak, akik csak mostanában szerettek bele és ezért mások az elvárásaik,mint az eredeti rajongóknak. A részenként hárommillió néző Amerikában most is kiemelkedő, de ne feledjük, hogy anno a csúcson egyetlen részt tizenötmillióan követtek a bemutató napján képernyő előtt (és ebben nincsenek benne azok, akik letöltve nézték meg). Ennek ellenére most nagyon aktuálissá vált a sorozat, hiszen zombis széria lévén nem másról szól, mint egy halálos vírus pusztította világról (mint tudvalevő, a zombik harapásától fertőződnek az emberek).

Pillanatnyilag egy világjárvány kellős közepén egészen más szemmel nézi az ember a sorozatban látható világot, mint mondjuk két évvel ezelőtt, amikor még tényleg csupán fikciónak tűnt egy ilyen élethelyzet kialakulásának lehetősége. Most azonban egy meglehetősen veszélyes szituációba csöppent az emberiség, ami nem tudjuk pontosan, hová fut ki, mennyi halálos áldozata lesz, meddig nem mehetünk ki nyugodtan az utcára, mennyire dönti be a gazdaságot - de annyi már látszik, hogy egyszer belátható időn belül túl leszünk rajta és a civilizált világunk is megmarad.

A The Walking Dead kezdettől hasonló témákat feszeget, csak épp karakterközeli módon.

Viszont az is érezhető, hogy valószínűleg sok minden már sosem lesz ugyanaz, mint a járvány előtt. Bizony lesznek dolgok, amelyek meg fognak változni, ám az nehezen jósolható meg, hogy pontosan hogyan. Annyit mindenesetre érzünk, hogy az egészséghez való viszonyunk biztosan más lesz. És egy dolog szerintem biztosan sok mindenkit el fog gondolkodtatni hosszútávon: mégpedig az, hogy a karanténba zárt emberiség a bolygóra nézve elkezdett kevésbé szennyező életmódot élni. Ennek tükrében ugyanis egyértelműen kitűnik ugyanis az ember negatív hatása a környezetre, a bolygóra nézve.

A sorozatot épp a mostani helyzettel összekapcsolható analógiák és hasonlóságok miatt érdemes nézni.

hirdetés

Az új évadban érezhetően szűkebb környékre koncentrál a történet a helyszínek tekintetében, míg az egyik utolsó részben ki nem nyitják újra a sorozatot a városok irányába is: végre egy nagyvárosban játszódik ismét néhány jelenet, mint annak idején a sorozat első évadjaiban. Ezek a képek a kihalt városokkal már tényleg nem tudják nem eszünkbe juttatni a most látott kihalt New York és a világ nagyvárosait, amiket korábban tömegekkel az utcáin láthattunk mindig.

A sztori tekintetében továbbra is nagyon profi a történetvezetés, az írói gárda igazán megdolgozik a pénzéért: a feszültséget folyamatosan fenntartják, annak ellenére, hogy ez egy tizedik évad, ameddig, valljuk be, egy sorozat nagyon ritkán jut csak el. Az írók jól végezték a munkájukat, egy dolgot leszámítva - mégpedig a szereplőkkel való azonosulás terén. Mert egyre kevesebb karakterrel tudunk azonosulni olyan mélységben, mint korábban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!