Kollár-Klemencz László szerint a műanyag kerti székek szimbolikus lenyomatai korunknak
Az ember és természet viszonyát kutató új novelláskötet mellé egy fotópályázatot is kiírtak. A verseny lezárult, az első öt helyezettről ebben a cikkben hull le a lepel.
Címkép: Révai Sára - szmo.hu
2018. október 22.


Kollár-Klemencz László nagy sikerű bemutatkozó kötete (a 2015-ben megjelent Miért távolodnak a dolgok?) után most újabb természetírásokban mutatja meg, hogyan találkozik az ember a természettel, hogyan működik az ember a természetben, és végső soron azt is: mi a természetes az emberben.

A szabadságot és biztonságot, kalandokat és kihívásokat, válaszokat és felejtést kereső figurák ismeretlenek és ismerősek. Titkuk van, és beszédes hallgatásuk. Mintha ismeretlen lábnyomokat követnénk az erdőben. Balladisztikus históriák, önéletrajzi elbeszélések, költői pillanatképek, abszurd rövid történetek váltakoznak a könyv lapjain.

"A műanyag kerti székek szimbolikus lenyomatai korunknak, viszonyunknak a természethez, önmagunkhoz, olcsó, könnyen eldobható, újra cserélhető életünkhöz, miközben az írások keresik a kapcsolatot az aranykorral, elveszni látszó értékeinkkel, és ezek átmentésének egyre nehezebb, de annál nagyobb űrt generáló mindennapos küzdelmével"

– teszi hozzá a szerző. A kapcsolódó játék kiírásában az volt a feladat, hogy a kötet kapcsán küldjenek be a játékosok olyan műanyag kerti székeket ábrázoló fotókat, amikhez kapcsolható egy-egy általunk előre megadott idézet a könyvből.

A kétszemélyes zsűrit Laci és Révai Sára alkották. Összesen 10 képet választottak ki, ezeket még idén kiállítják a Barabás Villában és a Premier Kultcaféban is, jövőre pedig utazókiállításként járják majd a fotók az országot. Az első 5 helyezettet – illetve a képeket ihlető idézeteket – pedig az alábbiakban is megnézheted.

5. helyezett: Gábor Béla

“Világos volt még, de érezhetően közeledett az este. Szeptember utolsó napja, ilyenkor hat óra körül már rohamosan sötétedni kezd, s ahogy eltűnik a meleg őszi nap, azonnal kidugja a hideg lábujjait a tél a takaró alól, hogy tudja mindenki merre halad a világ.”

4. helyezett: Király Péter

“Csak így résztvenni a világban, ami körülvesz, így alkalmazkodni mozdulatlanul. Hagyni, hogy a gravitáció legyen az erősebb, hagyni, hogy mozdulatlanságba kényszerítse.”

3. helyezett: Szerda Zsófia

“Egy rét, amint veszi a levegőt, megemelkedik a tüdő felett a selymes fű, majd egy enyhe fuvallatra kifújja, s hömpölyög a fűtenger az őt körülvevő tölgyek, gyertyánok, berkenyék lábainál. A rét szélén a fák kisebb hajtásai próbálják visszafoglalni a területet az erdőnek. Sok vadrózsa bokor szóródott el a réten. A kopott kertiszék felől ez jól látható, mert arról a pontról teljes egészében látható a terület.”

2. helyezett: Fábrik Gabriella

“Világos volt még, de érezhetően közeledett az este. Szeptember utolsó napja, ilyenkor hat óra körül már rohamosan sötétedni kezd, s ahogy eltűnik a meleg őszi nap, azonnal kidugja a hideg lábujjait a tél a takaró alól, hogy tudja mindenki merre halad a világ.”

1. helyezett: Kovács Réka

„Tisztuljon ki belül minden, hogy aztán jöhessen a következő nyár új legyekkel. Azok zúgják tele élettel a kerteket, de a régiek akkor már ne legyenek itt a téli házban. Ne hozzanak semmit át a múltból.”

(A kiállításhoz a képeket a Simul-Art Kft. készítette.)


KÖVESS MINKET:



Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x