hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.


hirdetés

Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
maxresdefault-1.jpg

Másfélmillió lépés tíz kilós felszereléssel, esőben, sárban, hegyen-völgyön át

Negyven év telt el azóta, hogy Rockenbauer Pálék elindultak az országos Kék túra útvonalán, hogy megmutassák a nézőknek az ország szépségeit.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 23.



Pont négy évtizede telt el azóta, hogy a világutazó és természetjáró Rockenbauer Pál és tízfős csapata kamerákkal és fényképezőkkel felszerelve elindult az országos Kék túra útvonalán, hogy a Másfélmillió lépés Magyarországon című 14 részes sorozattal megmutassák a nézőknek Magyarország értékeit, és kedvet csináljanak a túrázáshoz.

A jó kedélyű, művelt természetjáróról ekkor még senki nem sejtette, hogy cirka 10 évvel később ettől az útvonaltól nem messze leli tragikus halálát.

A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozat ötlete Peták István szerkesztő fejéből pattant ki, aki rögtön bevonta tervébe kollégáját Rockenbauer Pált. Az eredeti terv az volt, hogy az Ifjúsági Osztályon csinálják meg a sorozatot “Fiatalok, induljatok!” címmel, ám a forgatáshoz

Tizenhatezer méter színes negatív filmre volt szükségük, ami elvitte volna az egész főszerkesztőség színes negatív keretét.

Természetesen nemet mondtak nekik. Rockenbauer ekkor Nagy Richárd elnökhöz fordult, s habár nem szerette a vadászokat, elvállalta a vadászatról szóló Natura műsor szerkesztőséget, cserébe a vadászat kedvelő Nagy - szigorú spórolás mellett - zöld utat adott a Másfélmillió lépésnek.

„Indulj el egy úton, én is egy másikon/ Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk./ Aki minket meglát, mit fog az mondani/ Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk."

A sorozat emlékezetes főcímdalát a Muzsikás együttes adta elő. Érdekesség, hogy e népdal eredetileg egy titkos testvérszerelemről szólhat. Megváltoztatták a szöveget, és nem hangzik el az eredeti változat egyik szakasza: „Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk, ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk”.

Noha úgy tűnhet, spontán vették fel a jeleneteket, valójában kétéves, alapos előkészítés előzte meg a nagy túrát. Rockenbauer Pál és Sáfrány József rendezőasszisztens az előző évben végigjárta a teljes útvonalat. Tapasztalataik alapján és szakértők bevonásával előre összeállították melyik falusi háznál, templomnál, útkereszteződésnél fognak interjút készíteni, és milyen helytörténeti, néprajzi, geológiai érdekességekről szólnak majd.

A stáb 1979. július 31-én indult el az Országos Kéktúra akkori keleti végpontjától.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
gerbeaud_ck.jpg

Tényleg léteztek escortfiúk a szocializmusban?

Állítólag a pesti Gerbeaud cukrászdában a 80-as években a kielégítetlen, tehetős, idős hölgyek pénzért fiatal fiúk szerelmét vásárolhatták meg.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2019. május 25.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Városi legenda(?)

Tinédzser koromban kis falum szombati diszkójában szinte minden héten az egyik fő téma az volt, hogy a szomszéd helység két leghelyesebb sráca hol is tölti hétköznap az idejét, és miből telik nekik olyan menő cipőkre és ruhákra. Mindenesetre - akkor még internet nem lévén -

szóbeszéd kapott szárnyra, miszerint divatos cuccaikat nem is a postás fizetésükből veszik, hanem a Gerbeaud-ba járnak fizetős légyottokra idősebb, tehetősebb hölgyekkel. A pletykát az is táplálta, hogy a két srác nem volt hajlandó egyetlen diszkócicával sem szóba állni, ráadásul hétköznap nem voltak hajlandóak randizni.

Fortepan/Szalay Zoltán

Én is ekkor hallottam először a Gerbeaud-legendáról, miszerint Pesten a Vörösmarty téri cukrászdában a tehetősebb idősebb hölgyek pénzt fizetnek a csinos fiatal fiúknak egy-egy csodás óráért. Állítólag a sztori a 80-as években és a 90-es évek elején terjedt el igazán, akkoriban nem volt olyan pesti lakos, akinek valamelyik ismerőse ne hallott volna biztos forrásból a Gerbeaud-beli escort fiúkról. Azóta már sok újságíró és blogger nekiveselkedett, hogy kinyomozza az igazat, és végül mindegyikük arra a következtetésre jutott, hogy ez az egész csak városi legenda.

Mi történhetett a Gerbeaud-ban?

Városi legendának mondjuk elég színes és részletes. A jól értesültek ugyanis pontosan ismerték a különleges kapcsolatok ismerkedési szabályait.

Ha például egy idősebb hölgy kávét küldetett egy fiatal fiúnak, akkor az színtiszta felkérés volt egy kéjes órácskára. A fiú pedig két cukorral és a kávé elfogyasztásával jelezhette tehetős hódolójának, ha nyitott volt az alkalmi, pénzes kapcsolatra. Mások szerint még arra is volt példa, hogy a pincérek katalógusból ajánlgatták az idősebb szépasszonyoknak a fiatal férfiakat, ehhez nem kellett mást tennie a hölgyeknek, csak kávét rendelni szódával. Ezen kívül az evőeszközök és csészék különböző elhelyezésének módja is különféle jelentéseket hordozott, amelyekkel szó nélkül, szemérmesen kommunikálhattak egymással az escort fiúk és az idősödő hölgyek.

Fortepan/Szalay Zoltán

Már nem fog soha kiderülni, hogy vajon a szomszéd falu két leghelyesebb sráca tényleg a Gerbeaud-ban szerezte-e igen magas bevételét, vagy esetleg más illegális dologban utaztak. Pedig akkoriban a barátnőimmel többször is ellátogattunk a Vörösmarty térre, hogy megegyünk egy süteményt, hátha megpillantjuk a fiúkat „munka közben”. A Gerbeaud persze már a 1980-as évek végén sem tartozott az olcsó helyek közé, így egy-egy sütizés teljesen ki is merítette a havi zsebpénzkeretemet. De legalább sokféle süteményből, tortából és fagyiból lehetett választani, amik tényleg finomak voltak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x