hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Kizsigerelik az egyetemekről elcsábított diákokat a cégek
Azt nem lehet tudni, mennyien morzsolódnak így le a felsőoktatásból - írja az Abcúg.
Forrás: Abcúg, Szerző: Mizsur András - szmo.hu
2019. március 07.


hirdetés

"A munkaerőhiány az egyetemi oktatásban is érezteti hatását: informatikai és gazdasági szakokon figyelhető meg, hogy

egy jól fizető állás kedvéért a hallgatók már az alapszakot sem fejezik be, inkább elmennek dolgozni - írja az Abcúg.

"Nem tudni, hány hallgatót érint a jelenség, mivel kevés egyetem elemzi külön a lemorzsolódás okait. Egyébként is egyre több egyetemista dolgozik tanulás mellett, főleg a szegényebbek kényszerülnek erre. Probléma lehet, hogy jellemzően rutinszerű, képzettséget nem igénylő munkakörökben tudnak elhelyezkedni. Ezzel is a munkáltatók járnak jól, mert könnyen és olcsón foglalkoztatható munkaerőhöz jutnak."

Az Abcúg riportját teljes terjedelmében közöljük.

Nem újdonság, hogy a fiatalok már egyetemi éveik alatt elkezdenek dolgozni, de számos felmérés, mint például a fiatalok munkaerő-piaci helyzetéről szóló legutóbbi KSH-kutatás is azt mutatja, hogy egyre többen tesznek így: míg 2006-ban a nappali tagozatosak 11 százaléka, 90 ezer hallgató nyilatkozott úgy, hogy dolgozott tanulás mellett, 2010-ben ez az arány már 20 százalék volt, ami 138 ezer hallgatót jelentett. Még nagyobb növekedést mutat azok aránya, akik egész évben dolgoznak: a két felmérés között megháromszorozódott a számuk. Eközben egyetemi vezetők, oktatáskutatók azt tapasztalják, hogy a munkaerőhiány miatt kevesebb hallgató megy mesterképzésre, sőt, akár már az alapszak alatt otthagyják egyetemet egy jól fizető állás kedvéért.

Örülnek a fiatalok, hogy van pénzük

Utóbbi jelenség a gazdasági és üzleti szakokon, de leginkább az informatikai képzéseken lehet jelentős. A feltételes mód azért indokolt, mert nincsenek pontos adatok arról, hogy hallgatók milyen arányban hagyják el az egyetemet kifejezetten azért, hogy inkább dolgozzanak. Beszéltünk olyan informatikai céggel, ahol a fejlesztők 60 százaléka, mintegy 70 fő, azért hagyta ott az egyetemet, hogy dolgozzon. Érthető, hogy miért: a 300 ezer forintos kezdő fizetés mellé csomó egyéb juttatás is jár, például fesztiválbérlet és saját laptop.

Nem csak informatikusokról van szó, van köztük bölcsész is, mesélte Norbert, a cég vezetője. Akkora harc megy a munkaerőért, hogy a cégek már az egyetem alatt megpróbálják magukhoz csábítani a tehetségesebb hallgatókat; Norbertnek több egyetemen is vannak kapcsolatai, akik segítenek neki a lehetséges jelöltek felkutatásában. Nem elvárás a jelentkezőktől a diploma, a gyakornokoknál is inkább az olyan alapvető készségeket nézik, mint a logikus gondolkodás vagy a problémamegoldás. Emellett rengeteg belső képzést szerveznek, hogy lépést tudjanak tartani a technológia fejlődésével, magyarázta Norbert. Maga sem fejezte be az egyetemet, egy ponton annyira jól ment a vállalkozása, hogy döntenie kellett a tanulás és a munka között, és az utóbbit választotta.

István már az egyetem első évétől kezdve dolgozott, mivel családja nem tudta támogatni anyagilag, ő viszont szeretett volna önállósodni, eljárni bulizni. Sales-esként az ügyfelekkel való kapcsolattartás és a megrendelések kezelése volt a feladata, ehhez elsősorban nyelvtudásra volt szükség, szakmai ismeretre nem. A mellékállásból hamar főállás lett, amiben az anyagi szempontok mellett az is szerepet játszott, hogy egyre inkább feleslegesnek érezte az egyetemet: zavarta az oktatás merevsége és a tanárok hozzáállása. Először csak passziváltatta magát, hogy megmaradjon a hallgatói viszonya a munka miatt, de végül nem fejezte be a szakot.

Később egy informatikai cégnél kapott munkát; mindent a gyakorlatban tanult meg, és közben folyamatosan képezte magát a cég saját képzésein.

Úgy látja, hogy most még megéri otthagyni az egyetemet, mert olyan mértékű a munkaerőhiány az informatikában – az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége szerint 22 ezer szakember hiányzik a szektorból – , hogy fiatalként is hamar jól lehet keresni, de ez néhány éven belül meg fog változni, és akkor újra előnyt jelenthet a diploma. “Sok fiatal viszont úgy gondolkodik, hogy örül a pénznek és nem érdekli a tanulás.”

Nem tudni, miért morzsolódnak le annyian

Bódis Lajos, a Budapesti Corvinus Egyetem Munkagazdaságtan Központ docense többek között azt kutatja, hogyan alakul az egyetem mellett történő munkavégzés a hallgatók, az oktatási intézmények és a munkáltatók szemszögéből. Szerinte a jelenség mögött, hogy a hallgatók már az alapszak alatt abbahagyják a tanulást egy jól fizető állás kedvéért, az állhat, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci viszonyok között nem látják hasznát a diplomának, ami később esetleg jobban fizető pozícióba juttathatja őket. “Lehet, hogy bizonyos ágazatokban elavult az egyetemi képzés, nem ott képződik a tudás. Nemcsak, hogy az egyetemen kívül is fel lehet csipegetni a tudást, hanem jobb tudásra lehet szert tenni a munkáltatóknál. Ugyanakkor más képességeket, melyek hosszabb távon és sok munkáltatónál hasznosíthatók, jól fejleszthetnek az egyetemek – itt viszont hiányozhat a munkáltatók érdekeltsége és felkészültsége.”

Ezért is tartja fontosnak elemezni a lemorzsolódás okait, főleg, hogy az alapszakosok körében egyes felmérések szerint nagyon magas, 40 százalékos ez az arány.

“Nehéz kideríteni, hogy a hallgató azért nem iratkozott be a következő félévre, mert nem ment neki a tanulás, vagy elment dolgozni, mert nem tudta kifizetni az albérletét.”

Mivel csak néhány éve végeznek erre vonatkozólag méréseket, így nem tudni, hogyan alakult korábban ez az arány. Adatok hiányában azt is nehéz megmondani, hogy milyen hatással volt erre a munkaerőhiány. A statisztikába beleszámítanak azok is, akik egyébként elvégezték a képzést, de nyelvvizsga hiányában nem kaptak diplomát, mutatott rá Derényi András felsőoktatás-kutató. Ők valószínűleg így is el tudtak helyezkedni, erre utal szerinte az első diplomamentő program (államilag finanszírozott nyelvtanfolyamokon vehettek részt azok a hallgatók, akiknek csak a nyelvvizsga hiányzott a diploma megszerzéséhez) sikertelensége is: 2013 és 2016 között 10 ezren vettek részt a programban, közülük 6 ezren jutottak diplomához, miközben több mint 90 ezer érintett lehet.

Kérdés, mit tehetnek a hallgatók elszívása ellen az egyetemek, vagy hogy egyáltalán kell-e lépniük bármit. Derényi András arra tippel, hogy a munkaerőpiaci változások idővel megoldják a kérdést; az informatikai cégek már kezdik belátni, hogy ez a folyamat hosszú távon káros lesz a szektor számára, mivel nem lesz elég magasan képzett, mesterszakot végzett szakember, hiszen ahhoz alapszakos diplomára van szükség. Az viszont irreálisnak tűnik, hogy akik egyszer már abbahagyták az egyetemet, évekkel később újra belevágjanak egy alapképzésbe.

A vállalatok járnak jól a dolgozni akaró egyetemistákkal

Bódis Lajos nagyobb problémának látja, hogy a dolgozó hallgatók elnyújtják a tanulmányaikat – passziválással vagy a tantárgyak görgetésével – például azért, hogy minél tovább megmaradjon a hallgatói jogviszonyuk, és diákszövetkezeten keresztül tudjanak dolgozni, ahogy Istvánnál is történt.

“Megkeresett egy hallgató azzal, melyik tantárgyból tudna konfliktus nélkül megbukni. Erre azért volt szüksége, hogy még egy éven keresztül legyen hallgatói jogviszonya, hogy megtarthassa a munkáját. Egy magyar nagyvállalat HR-osztályán dolgozott, ő kezelte a szállásmegrendeléseket. Diákszövetkezeten keresztül foglalkoztatták, mert úgy költséghatékonyabb volt a vállalat számára.

Egyáltalán nem bízott abban, ha az egyetem elvégzése után jelentkezik a céghez másik pozícióba, akkor számítani fog az ott eltöltött idő”

– ezzel a történettel illusztrálta Bódis, hogy milyen dilemmákkal szembesülnek ezek a fiatalok.

Ennek egyik hátulütője, hogy elhasználják az államilag finanszírozott féléveiket, így később nehezebben tudnak újra bekapcsolódni a felsőoktatásba. Nagyobb gond viszont, hogy jellemzően olyan munkakörökben tudnak elhelyezkedni, amelyek rutinszerűek, nem igényelnek szakképzettséget (inkább a nyelvtudás és az alapkompetenciák számítanak), alacsony hozzáadott értékkel bírnak és kevés előrelépési lehetőséget nyújtanak. Ezek jórészt a kereskedelemben, a szolgáltatási szektorban, adminisztrációs vagy ügyfélszolgálati területen találhatóak. “Teljesen mindegy, hogy a hallgató régész vagy marketing szakos. Tulajdonképpen középiskolai végzettséggel is elvégezhető munkákról beszélünk. Az érettségi rendszere is a vállalatoknak kedvez, mivel pont azokra az általános képességekre szűr, ami nekik hasznos lehet. Ha azokról az egyetemekről válogatnak a munkáltatók, ahová magas pontszámmal engednek be hallgatókat, akkor jó eséllyel találnak megfelelő munkaerőt.”

Igazán tehát a munkáltatók járnak jól, mert könnyen és olcsón alkalmazható munkaerőhöz jutnak. Mivel tipikusan olyan területekről van szó, amelyeknél komolyan éreztette a hatását a munkaerőhiány, így ez a tendencia valószínűleg tovább erősödött az elmúlt években. A hallgatók szempontjából viszont fennáll a veszélye, hogy később nem tudnak kilépni ezekből a pozíciókból. Bódis úgy látja, mintha senkit sem érdekelne, hogy mi lesz ezeknek a fiataloknak a sorsa. Ezért lenne szükség olyan adatokra épülő, pályaorientációs tanácsadói szolgáltatásokra, amelyek a fejlettebb országokban már kiépültek, tette hozzá.

Főleg a szegényebb hallgatók dolgoznak

A munkavállalás másik árnyoldala, hogy a hallgatók fáradtabbak, kevesebb időt szánnak tanulásra. Erre reagálhat úgy az intézmény, hogy csökkenti a követelményeket, aminek hosszú távon az lehet a hatása, hogy még inkább úgy érzik a hallgatók, hogy nincs szükségük az egyetemi oktatásra, mondta Bódis Lajos. Egyébként sincsenek könnyű helyzetben az egyetemek, mert a felsőoktatás tömegesedésével elvesztették közvetítő szerepüket a hallgatók és a munkaerőpiac között, miközben megjelentek olyan globális cégek (például a vezetési tanácsadás területén), amelyek konkurenciát jelentenek számukra: ugyanolyan minőségű és végzettséget adó képzéseket nyújtanak a fiataloknak, úgy, hogy közben versenyképes fizetést és előrelépési lehetőséget is biztosítanak mellé.

Ugyanakkor egyre kevesebb fiatal engedheti meg magának anyagilag, hogy kizárólag a tanulásra koncentráljon, és ez még inkább igaz az albérletárak elszállása óta.

A januárban kiadott Eurostundent 6 nemzetközi hallgatói kutatás is kiemeli, hogy

Magyarországon jellemzően a rosszabb családi háttérrel rendelkező hallgatók dolgoznak az egyetem mellett. Emiatt kevesebb idejük jut a tanulásra, mint azoknak, akik több segítségre számíthatnak otthonról.

“A felsőoktatási tanulmányok melletti munkavégzés így hozzájárulhat a felsőoktatási intézményrendszerben meglévő szociális egyenlőtlenségek rögzüléséhez” – olvasható a kutatásban. Ezért javasolják a szerzők, hogy az egyetemek próbálják meg valamiképpen elősegíteni, hogy olyan típusú munkát vállaljanak ezek a hallgatók, ami illeszkedik a tanulmányaikhoz. Szintén megoldás lehet, ha jelentősen megnövelik a szociális támogatások és az ösztöndíjak összegét, jegyezte meg Derényi.


KÖVESS MINKET:





Ezért nem hiszik el a rajongók, hogy Michael Jackson bűnös lenne
A rajongás természetéről gondolkodtunk, akárcsak a The Washington Post újságírója.
Szajki-Vörös Adél, forrás: The Washington Post, fotók: Twitter, YouTube - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Michael Jackson ártatlan, Michael Jackson bűnös - a rajongók, a Jackson ártalanságában hívők és a Neverland elhagyása főszereplőinek hitelt adók csaptak össze és fordulnak egymás ellen több hete világszerte. A jelenség kicsit a mindenkori választásokhoz hasonlítható: nincs köztes döntés, nincs kompromisszum, Jackson vagy pedofil volt, vagy nem. Ráadásul a párhuzam a jelenség döntési mechanizmusában is megmutatkozik, hiszen az átlagszavazó nem mélységeiben tájékozódva, információval gazdagon felvértezve húzza be az x-et, hanem sokszor érzelmi alapon. Ez természetes működés: emberek vagyunk, érzelmekkel, és emberekre szavazunk (akik nem mellesleg a jövőnkért dolgoznak. Vagy nem. Mindenesetre sokan közülük sikerrel az érzelmeinkre próbálnak hatni). Ugyanígy komoly érzelmekkel viszonyulunk egy sztárhoz, sőt, ebben az esetben a legnagyobb világsztárhoz, aki valaha létezett. Nem tudunk nem így viszonyulni hozzá, hiszen a művészete is erről szólt: érzelmekről énekelt és érzelmeket váltott ki. Emellett ellentmondásos figura volt egész életében, s ugyanilyen ellentmondásos ez a helyzet is, ami most kialakult a Neverland-dokumentumfilm bemutatásának utóéletében.

?????? ?????? on Twitter

Can I get an 'Amen' up in here?! #MJInnocent

A Washington Post a minap a rajongói tagadás jelenségével foglalkozott, azaz pontosabban azzal a jelenséggel, ami igazából magától értetődő: hogy Jackson rajongói tűzön-vízen keresztül kiállnak halott bálványuk mellett. Ha már a bálványimádás analógiánál tartunk, könnyen eszünkbe juthat a rajongókat elvakító bálvány. Talán ebben az esetben sem képesek meglátni bizonyos dolgokat a fényétől? A divergens gondolkodás nem a nagy többség jellemzője, talán ezért is logikus ez a reakció is: egy "szenttől" nem fogadható el, hogy noha a művészetében tiszta dolgokat alkotott, de otthon, a négy fal között talán valami mocskosat is művelt. Pedig Jimmy Safechuck és Wade Robson is ezt állítják a dokumentumfilmben: hogy Jacksonnak volt egy jó oldala is, és igenis, sokat adott a világnak.

Ráadásul állítólag Jackson maga is bántalmazás áldozata volt - ám a rajongók szerint ő itt áldozat, nem elkövető. Pedig a pszichológiai törvényszerűségek szerint bizony az áldozatból - esetünkben: gyermekkori bántalmazottból - gyakran válik elkövető... Ami nem kérdőjelezi meg az áldozati létét és a saját tragédiáját. Mert a magam részéről ebben az ügyben egyetlen dologgal kapcsolatban vagyok biztos - mással hogy is lehetnék? - : hogy Michael Jackson egy nagyon boldogtalan, tragikus figura volt. "Imádom a színpadot. Ott tudnék aludni a színpadon - mondta egy, a pályája csúcsán készült interjúban. - Mindig elszomorodom, amikor vége egy koncertnek." Az idézet magáért beszél: a művész csak az önfeledt flow-állapotban tudta megtapasztalni az örömet. Egy másik, a nyolcvanas évek elején készült interjúban Jackson arról beszélt, hogy "mostanában" kezd el ismerkedni a barátsággal. Mert addig nem voltak barátai. És bevallja, hogy az élet valódi dolgai nagyrészt - húszas éveiben járt - még mindig idegenek a számára. Hát mi ez, ha nem tragédia? De térjünk vissza a Washington Post cikkéhez.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Nem tudnak mit tenni a kórházak, ha a beteg nem fogadja el az ellátást
Mit tehet a kórház, ha a beteg súlyos fejsérüléssel távozik? A válasz korántsem egyértelmű: a jogszabályok szerint nincs joga megkérni a rendőrséget, hogy keresse meg és vitesse vissza az intézménybe.
Mizsur András cikke az Abcúgon - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Az ehhez hasonló esetek mindennaposak a traumatológiákon, ilyenkor az orvosok megpróbálják meggyőzni a beteget, hogy maradjon bent a kórházban, de a gyakorlatban erre ritkán jut idejük. Tavaly holtan találták meg azt a férfit, aki néhány nappal korábban távozott a Merényi Gusztáv Kórházból. Az ügyben indított ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy nincs megfelelően szabályozva, mikor mondhatják ki egy betegről, hogy egészségügyi állapota miatt nem tud dönteni saját ellátásról.

Tavaly márciusban egy férfi részegen megszédült és beverte a fejét. A mentők koponyasérülésekkel szállították be a Merényi Gusztáv Kórházba, ahonnan másnap reggel távozott. Mivel a betegnek koponyaűri vérzése volt, ami több napos megfigyelést igényelt volna, a kórház értesítette a rendőrséget az eltűnésről, és kérte a férfi visszaszállítását. A kezelőorvos elmondása szerint a betegnek elvonási tünetei voltak, de nem minősítette egyértelműen ön- és közveszélyesnek. A rendőrség megkezdte a férfi keresését, de nem adott ki körözést.

Végül néhány nappal később holtan találták rá Bicskén.

Első olvasatra egyértelműnek tűnik az ügy: figyelembe véve a beteg sérülésének súlyosságát és az elvonási tüneteket, gondolhatnánk, hogy a kórház helyesen járt el, amikor értesítette a rendőrséget. Ezzel szemben az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kórháznak nem volt joga erre, sőt, a jogszabályok szerint semmit sem kellett volna tennie. 2014-ben ugyanis kikerült az egészségügyi törvényből, hogy a kórház értesítheti a rendőrséget, ha a beteg bejelentés nélkül hagyta el az intézményt és állapota ezt indokolja. „Az viszont előtte sem volt benne a törvényben, hogy fel lehet kérni a rendőrséget, hogy hozza vissza a beteget, márpedig a kórház ezt tette, egyértelműen jogellenesen. Ha ilyet meg lehetne tenni, az nagyon súlyos szabadságjog-korlátozás lenne” – magyarázta Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. Az egészségügyi törvény szerint a kórházak kizárólag fertőző betegségekkel összefüggő esetekben (például járványügyi vizsgálat, járványügyi megfigyelés) kezdeményezhetik valakinek az előállítását, ez esetben viszont nem erről volt szó.

Ha kapott volna gyógyszert, talán bent marad

Betegjogi szakértők egyetértettek abban, hogy nehéz jó gyakorlati megoldást találni arra, hogy cselekvőképtelen betegeket ne hagyják el a kórházat – példaként a karszalagot említették, ami részben megkönnyítheti a személyzet dolgát. De az egyértelmű, hogy nem lehet őket lekötözni vagy lenyugtatózni csak azért, hogy bent maradjanak. Felvetődik a kérdés, feladata-e az államnak, hogy megvédje az ember életét, akár akarata ellenére is? Asbóth Márton szerint a válasz egyértelműen nem, mert ez túlzott beavatkozás lenne az ember magánszférájába.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Külföldre vágynak a szomolyai fiatalok
Saját készítésű videóban mondják el a Borsod megyei faluban élő roma fiatalok, hogyan képzelik el az életüket tíz év múlva: külföldön dolgoznak, családjuk van és sokat keresnek.
Mizsur András írása, Abcúg - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

A nyolc perces kisfilmből az is kiderül, mennyire kiszolgáltatottnak érzik magukat a magyarországi jelenben. A videó elkészítésében a Parforum Részvételi Kutató Műhely segítette a gyerekeket, korábbi projektjükben helyi roma nők beszéltek arról, milyen tapasztalatuk van az egészségügyről.

A Parforum Részvételi Kutató Műhely projektjében 14-18 éves roma fiatalok vettek részt a Borsod megyei Szomolyáról. Az volt a cél, hogy a részvételi művészet módszereivel dolgozzanak fel egy témát, ennek végeredménye lett a nyolc perces kisfilm. A téma tehát – a fiatalok jövőképe – adott volt, az viszont teljes mértékben rájuk volt bízva, hogyan valósítják meg ezt, mondta Horváth Kata társadalomkutató, a British Council támogatásával megvalósuló projekt vezetője. A videókészítés előtt szociodrámás foglalkozásokat is tartottak nekik, ezek során derült ki, hogy már fiatalon mennyire foglalkoztatja őket a kiszolgáltatottság érzése.

Egy korábbi projekt miatt esett a szervezők választása a borsodi falura: akkor szomolyai roma nők készítettek színházi előadást arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az egészségügyről. (Erről az Abcúg korában ebben a cikkében írt.) Így kerültek kapcsolatba a Szomaro nevű helyi roma szervezettel, most is ők segítettek résztvevőket toborozni a videós elkészítéséhez. Máshol más témával és korosztállyal indítottak hasonló projektet; Lucfalván meseíráson keresztül dolgozták fel a gyerekekkel, hogy mit jelent számukra a félelem és a bátorság, míg Nyíregyházán fiatal felnőttek az adósság témáját járták körbe.

Horváth Kata szerint annak ellenére, hogy csupán négy hétvégét ölelt fel a program, a fiataloknak mégis fontos tapasztalat lehetett, hogy közösen értékes dolgot tudnak létrehozni. Másrészt sokat tanulhattak a videókészítésről: hogyan néz ki egy forgatás, hogyan kell megvágni egy videót – ebben a Zöldpók Alapítvány stábja volt segítségükre.

Ha kíváncsi vagy a videóra is, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.


hirdetés


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x