hirdetés
kirschner01.jpg

„Lélekben már elbúcsúztam a megtakarításaimtól, két hónap, és mindent bele kell forgatnom a cégembe”

Ez vár a járvány miatti veszélyhelyzetben egy magyar kisvállalkozásra, ahonnan a tizedére visszaesett bevételek ellenére sem rúgnak ki senkit.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. március 30.


hirdetés

Kirschner Péter elsősorban gitárosnak, zeneszerzőnek és producernek tartja magát: jelenleg a Müller Péter Sziámi AndFriendsben játszik és Bródy János zenekarát vezeti, valamint van egy stúdiója, ahol a legkülönfélébb előadóknak készít hangfelvételeket.

„Zenélni 10 éves koromban kezdtem, három évvel később már punkzenekarokban gitároztam. Ez később is végigkísérte az életemet, de mivel a ‘80-as években csak úgy lehetett volna megélni ebből, ha lefekszel a rendszernek, ami számomra nem volt opció, keresnem kellett mellé egy polgári foglalkozást is”

– idézi fel, hozzátéve: “Aztán ez tette lehetővé számomra, hogy semmilyen művészi kompromisszumot ne kelljen tennem életemben pénzügyi szempontok miatt.”

Így lett belőle fazekas-keramikus, nyitott egy saját műhelyt és elkezdett vásárokra is járni. Kiderült, hogy egész jó érzéke van a kereskedelemhez, így a rendszerváltás után pár évvel első boltját is megnyitotta, direkt kézműves termékekre fókuszálva.

A kézművesség volt kezdetektől a fő profiljuk, azóta is valódi minőséggel ellensúlyozzák az utóbb megjelenő kínai tömegtermelést. Ebből nőtte ki magát a Cserépváros márka, sorra nyitották az újabb és újabb üzleteket, valamint elkezdtek Kelet-Afrikából, Indiából és Indonéziából is importálni.

hirdetés

A csúcson, a 2000-es évek közepén 17 boltjuk volt, túléltek több hullámvölgyet, még a 2008-as válságot is. Jelenleg 9 üzlet viseli ezt a nevet összesen 25 alkalmazottal, de egyelőre fogalmuk sincs, mennyi maradhat meg ebből a járvány végére.

Pétert ráadásul zenészként is sújtja a helyzet, hiszen a következő két hónapban minden koncertjét lemondták, és a nyári dátumok is erősen kérdésesek.

– Mikor kezdtél el igazán aggódni?

– A veszélyhelyzet kihirdetésekor, illetve amikor már látszott, hogy az olaszok nemhogy nem jutnak túl rajta, inkább egyre súlyosbodik a helyzet náluk. Az is ekkor lett egyértelmű, hogy valóban egy világjárvánnyal állunk szemben, aminek a méretei és következményei minden korábbi elképzelésünket meghaladják.

Az is ijesztő, milyen tempóban fejlődik az egész: mindannyian egy közeli időpontban reménykedtünk, amikorra visszatérhet az élet a normális kerékvágásba, ez viszont egyre jobban kitolódni látszik.

Eleinte a zenésztársaimmal, szervezőinkkel is abban bíztunk, hogy májusban már színpadon állhatunk, aztán ebből júniusi terv lett, most pedig már a júliusban sem vagyunk biztosak.

A Müller Péter Sziámi AndFriends zenekarral

Bródy Jánossal és zenekarával

– Mik az eddigi veszteségeid?

– A zenei élet teljesen leállt, rengeteg koncertet mondtak le, és jelen pillanatban új stúdiófeladatok is kevésbé várhatók, hiszen a felvételeket mindenki a gázsikból fizeti.

A Cserépváros bevételei pedig a korábbi 15 százalékára estek le, ami brutális különbség, és szerintem ez még nem a vége. A kollégák beleegyeztek a rövidített munkarendbe és az ezzel járó fizetéscsökkenésbe, de ezekkel az áldozatokkal együtt is nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen lesz kifizetnünk a bérleti díjakat és az adókat.

Az viszont biztos, hogy amíg az utolsó fillérünk kitart, senkit sem küldünk el. Nem hagyjuk cserben azokat az embereket, akik akár már 15-20 éve velünk dolgoznak.

Sajnos eközben az egyik üzletközponttól, ahol helyiséget bérlünk, olyan levelet kaptam, hogy szó sem lehet fizetési haladékról vagy engedményről. Jelentős összegről van szó, ami „békeidőben” még kitermelhető, a jelenlegi helyzetben viszont kizárt dolog. Aki ezt várja el kereskedők százaitól, sőt, országos szinten kereskedők ezreitől, az olyan mértékű cinizmusról tesz tanúbizonyságot, amit emberileg nehéz feldolgoznom.

– Mennyire vannak tartalékai a cégnek, illetve neked személy szerint?

– Az én helyzetem könnyebb, mivel az ember nagyon alacsonyra le tudja vinni az igényeit és szükségleteit, ha ez kell a túléléshez. Ráadásul az utazásaim során egyébként is ahhoz szoktam hozzá, hogy a lehető legalacsonyabban tartsam a kiadásaimat és az igényeimet. Kelet-Afrikában vagy Indiában napi néhány dollárból kijövök, tehát egyáltalán nem idegen számomra a helyzet, ha le kell mondanom a luxusokról.

Ahhoz viszont, hogy a cégemet meg tudjam tartani, és a velünk dolgozó embereket, akikért felelősséggel tartozom, ki tudjam fizetni – még ha csökkentett összeggel is – legfeljebb két hónapra elegendő tartalékunk van.

Ez azt jelenti, hogy ha tovább tart a válság, az összes spórolt pénzemet bele kell forgatnom a cégbe, és nem lesz elég. A megtakarításaimtól lélekben már el is búcsúztam épp emiatt.

– Van B-terved?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
patric_2-Copy.jpg

„Miért nem kereshetek annyit, hogy a hónap végén beleférjen az eper is?” – egy orvos keserű posztja

„Milyen érzés a magyar egészségügyben dolgozni orvosként? Május 17-én már kifogytam a fizetésemből” – írja Patric Lausch.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

A koronavírus-járvány újra felhívta a figyelmet az egészségügyben dolgozók helyzetére. Az orvosok, ápolók, szakdolgozók, takarítók és mindazok, akik a betegekkel foglalkoztak, emberfeletti munkát végeztek heteken át. Sokan a családjuktól távol, túlórázva végezték a dolgukat.

Sokan panaszkodtak a védőfelszerelések hiányára, majd a jövedelmük csökkenésére, és az utóbbi időben többen is arról számoltak be, hogy a megfeszített munka után kevesebb, vagy éppen alig több pénzt kaptak kézhez.

Patric Lausch is hosszú évek óta dolgozik a magyar egészségügyben, most aneszteziológusként, de mentőzött és számos hazai és külföldi kórházban is dolgozott már.

A közösségi oldalán most arról írt, hogy kétgyerekes édesapaként bizony a hónap közepén már nagyon számolnia kell a pénzt. Legutóbb azzal szembesült, hogy többnapos szolgálat után végre eljuthatott a piacra, de az epret már nem tudta megvenni, mert a fizetéséből nem telik rá.

hirdetés

A bejegyzését az engedélyével közöljük:

"Milyen érzés a magyar egészségügyben dolgozni orvosként? Május 17-én már kifogytam a fizetésemből, csak azóta minden nap dolgoztam. Ma - 2 hét után - volt időm elmenni a piacra. Láttam ezeket a zamatos epreket, de nem tudtam venni belőle, mert nem volt miből.

Pedig csorgott a nyálam és nagyon ettem volna pár szem epret. A szörnyű az, hogy nem is 1-én kapok fizut, hanem 5-e körül. Ezért még 2 hét amíg tudok venni epret, remélem még lesz.

Miért? Miért kell 200 óráért hazavinnem 226.000 forint fizetést? Miért nem kereshetek annyit, hogy a hónap végén beleférjen az eper is? Miért?

Kíváncsi vagyok, hogy ezek a miniszterek sem esznek epret a hónap végén egy hosszú 2 hetes, folyamatos munka után?

És ígérnek nekem egyszeri bruttó 500.000 forintot? Köszi. Lehet, hogy akkor valami kis pluszt fogok tudni csinálni a 2 gyerekemnek nyáron, de akkor sem fogok tudni jövő májusban a hónap végén epret venni. És az az ígért 20% fizetésemelés? Hát érdekes módon, eddig minden fizetésemelésnél valahogy kevesebb pénzt utaltak át. Ezért attól tartok, hogy a fizetésemelés után havonta törleszteni fogom azt az egyszeri bruttó 500.000 forintot, ha havonta megint kevesebbet fogok hazavinni.

Ez így jó? Ezért tapsoltatok? Szép volt, de inkább vittem volna haza egy fél kiló epret a piacról!

Nem az eper miatt írtam. Élhető bérezést szeretnék az egészségügyben dolgozóknak.

Valahogy a 'hülye' bruttó 500.000 forint miatt hirtelen eltűnt ez a téma. És valószínűleg azért is adják, nem azért hogy a munkánkat jutalmazzák!"

Patric Lausch a közösségi oldalán gyakran mesél az orvosi munkájáról. Bemutatja a helyeket, ahová a hivatása viszi. Mesél a kollégákról, és megosztja élményeit a külföldi kórházakban, mentősöknél tapasztaltakról. Vallja, hogy övé a világ legjobb munkája. Édesapaként két kisfiát is arra neveli, hogy megértsék maguk körül a világot, legyenek segítőkészek, de bátrak is.

Fotó forrása: Patric Lausch Facebook-oldala

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kepatmeretezes_hu_IMG_4981-1000x750.jpg

„Idő kell, hogy begyógyuljanak a sebek” – hazaértek a luxushajók magyar rabjai

Elvette a kedvüket a visszatéréstől a tengeren töltött karantén és a sok hitegetés, mikor és hogyan jöhetnek haza. A világon összesen több tízezren ragadtak hajókon, négyen öngyilkosok lettek.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

Két hete beszéltem először Stana Alexandra Erikával. Táncos partnerével, szerelmével, Köcse Györggyel együtt épp új hajóra szálltak Miami közelében, annak reményében, hogy indulhatnak végre haza a járvány miatti káoszból.

"Az a terv, hogy ezzel az öreg hajóval elmegyünk Angliába és onnan repülővel haza. Kicsit félünk, mert a Karib térségben élőket nagyobb, erősebb hajókkal viszik, minket meg egy több mint két hetes útra egy olyan hajóval, ami kisebb szélben sem tudott kikötni"

– kezdte Alexandra.

Akkora szobát kaptak, hogy a négy nagy bőrönddel nem fértek be, de Alexandra harcos típus, ha kell, és másnapra elintézte, hogy nagyobb szobát kapjanak.

Ezen a hajón vannak most a kanadaiak is. Őket is át akarják vinni Amerikából Angliába, mert az volt az egyetlen ország, ahonnan repülni lehetett.

hirdetés

Bulival kezdődött a rabság

Alexandráék a Royal Caribbean-nek dolgoztak, a Rhapsody of the Seas nevű, 3000 fős hajón. Az elmúlt egy hónapot is még ezen a hajón töltötték, de utasok nélkül.

Fotó: David Montenegro

Március 14-én szállt le minden vendég, akkor leállt a hajózás mindenütt. A több száz fős személyzet még maradt, és kellemes is volt az első időszak, mint ahogy Szilasi Szilvi, kaszinós mesélte korábban a Royal másik hajójáról.

Alexandráék is élvezték ezt az időt, felléptek a dolgozók előtt is, és igazából ekkor még buli volt. Míg Szilviéknél 156 koronavírusos volt és hárman meg is haltak, ezen a hajón csak egy koronagyanús embert találtak. A biztonság kedvéért azért itt is elrendelték a kabin-karantént. Enni is a szobában kaptak és naponta kétszer hőmérőzték őket.

"Igyekeztek elviselhetőbbé tenni nekünk ezt az időt, így kiosztották a vendégkabinokat. Persze így is volt, aki ablaktalan szobában töltötte a 18 napot. A hazautazás dátumait folyamatosan tologatták, lemondtak járatokat. Nem tudom, hogy csak hitegettek vagy tényleg nehéz volt a szervezés. Nagy érzelmi hullámvasút volt."

A pletykák szerint a munkaadó eleinte arra számított, hogy egy hónapon belül újra fogadhatják a vendégeket.

Szobakarantén 18 napig, Fotó: Stana Alexandra Erika

A luxushajón töltött karanténra sokan gondolják, hogy az nem olyan rossz. A fiatal, aktív Alexandráéknak azonban a semmittevés gyötrő volt:

"Nem edzhettünk, nem futhattunk, semmit nem csinálhattunk. Sírógörcsöm volt a kabinba zárva, úgy éreztem, nem kapok levegőt. Menekülni akartam. Volt, hogy estig nem kaptunk kaját, vizet. Nyomasztó volt. Hetek óta nem voltunk szárazföldön. Azt éreztették az emberrel, mintha mi lennénk a vírushordozók."

A szobafogság alatt az agyat és a testet is próbálták karbantartani, Fotó: Stana Alexandra Erika

A bizonytalanság csak nehezítette a helyzetüket. Napról napra változott a terv, melyik nemzetiség mikor indulhat haza. A konzulátus sem tudott akkoriban segíteni. A hajós cég próbálta a lehető legolcsóbban megúszni a személyzet hazaszállítását, de a járvány idején ez nagyon nehéznek bizonyult, mert alig volt repülő, össze kellett gyűjteni a különböző nemzetiségűeket.

Ijesztő volt azt hallani, hogy az indonéz személyzetet Barbadosról akarták hazaszállítani repülővel, de a reptéren voltak, amikor törölték a járatukat. Mivel elhagyták a hajót, amikor visszajöttek, azonnal kezdhették újra a két hét karantént.

Öngyilkosságok a káoszban

Alexandra úgy tudja,

90 ezer dolgozó rekedt a hajókon, köztük 150 magyar.

Nem nyugtatta meg az egyre feszültebb embereket az sem, hogy

pár napon belül 4 öngyilkosról hallottak különböző hajókról. Előbb egy lengyel villanyszerelő, aztán egy magyar kirándulásszervező, egy ukrán lány és végül egy kínai fiú is. Azt senki nem tudta, mi volt az ok, de azt sejtették, hogy van, aki nem bírja ezt a terhelést.

A hajós személyzetet felkészítik, mit tehetnek társaikkal, ha látják, hogy depressziósok, de Alexandra szerint ez itt nem segít.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
levi-saunders-unsplash-1000x667.jpg

„Félek, aggódom, kiszolgáltatottnak és üldözöttnek érzem magam” – egy transznemű magyar nő a törvénymódosításról

Megszavazta a parlament a nemváltást ellehetetlenítő törvényt. A férfiként született Dóri elmesélte, mit érez most.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Levi Saunders /Unsplash - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

Képzeljük el, mit éreznénk, ha törvény születne arról, hogy holnaptól egy számunkra idegen, önmagunkkal nem azonos néven kellene élnünk a mindennapokat. A személyinkben nem az a keresztnév szerepelne, amit magunkénak érzünk, amelyen a szeretteink, ismerőseink, barátaink szólítanak, hanem egy idegenül csengő név. Ági helyett például Tamás, vagy Levente helyett Diána.

Képzeljük el azt a szituációt, amikor a postán egy küldemény átvételekor igazolni kellene magunkat, de hiába áll ott egy férfi, a személyi igazolványban női név szerepelne, vagy épp fordítva. Valószínűleg mindenki el tudja képzelni a postai alkalmazott értetlenségét, hogy mégis hogy lehet ez? Mit éreznénk? Zavarban lennénk? Dühösek lennénk? Szégyellnénk magunkat?

Május 19-én az országgyűlés fideszes kétharmada megszavazta azt a salátatörvényt, amelynek 33. paragrafusa törvényben tiltja meg a transznemű embereknek a nemük jogi elismertetését.

Az anyakönyvi nyilvántartásokban a "nem"-et felváltja a "születési nem", amit nem lehet megváltoztatni a személyi okmányokban sem. Ma körülbelül harmincezer transznemű él Magyarországon, akik közül sokaknak mostantól esélyük sincs a nem-és névváltoztatásra.

Gergely Dóra Viktória összes iratán, már az anyakönyvi kivonatán is nőként szerepel. 2012-ben kapta meg a nem- és névváltoztatási kérelmének pozitív elbírálásáról szóló papírt. Most azonban aggódik, az új törvény nem érinti-e őt is, nem lesz-e az törvény visszamenő hatállyal is érvényes.

hirdetés

"Persze, félek, aggódom, kiszolgáltatottnak és üldözöttnek érzem magam"

– mondta a Szeretlek Magyarországnak. Megjegyezte, az utóbbi években, egészen pontosan 2018 nyarától az Emberi Erőforrások Minisztériuma felfüggesztette a nem- és névváltoztatásra irányuló kérelmek elbírálását, vagyis jó ideje ellehetetlenítik a transznemű magyarokat.

"Megsértik az önrendelkezés jogát, szembemennek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, Magyarországon lábbal tiporják az alapvető emberi jogokat"

– mondta Dóri dühösen, hozzátéve, mintha az lenne a cél, hogy senki se lógjon ki a sorból, mindenki feleljen meg a kormány által preferált keresztény heteroszexuális emberképnek.

"Ez itt barbárfölde, ahol a józan észt kispadra ültették" – mondta, hozzátéve, hogy

amennyiben egy nemi átmeneten részben átesett személyre (aki például hormonkezelésen vett részt) rákényszerítenek a sajátjának tekintett nemmel nem egyező személyes okmányokat, az konkrétan a hétköznapi életét lehetetleníti el.

"Konkrétan megvádolhatnak személyes okmánnyal való visszaéléssel. Rád hívhatják a rendőrt, mert amikor bemutatod a személyidet, más kép, más név szerepel azon, mint aki a személyit kérő illető előtt áll" – hívta fel a figyelmet arra, milyen következményei lehetnek annak, ha valaki nem változtathat nevet és nemet.

Ugyanis a személyes iratokban feltüntetett nem és név az élet szinte minden területére hatással van: egy állásinterjún, egy banki ügyintézés során, de még egy üzletben is, ahol bankkártyával fizetünk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!