hirdetés
kirschner01.jpg

„Lélekben már elbúcsúztam a megtakarításaimtól, két hónap, és mindent bele kell forgatnom a cégembe”

Ez vár a járvány miatti veszélyhelyzetben egy magyar kisvállalkozásra, ahonnan a tizedére visszaesett bevételek ellenére sem rúgnak ki senkit.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. március 30.


hirdetés

Kirschner Péter elsősorban gitárosnak, zeneszerzőnek és producernek tartja magát: jelenleg a Müller Péter Sziámi AndFriendsben játszik és Bródy János zenekarát vezeti, valamint van egy stúdiója, ahol a legkülönfélébb előadóknak készít hangfelvételeket.

„Zenélni 10 éves koromban kezdtem, három évvel később már punkzenekarokban gitároztam. Ez később is végigkísérte az életemet, de mivel a ‘80-as években csak úgy lehetett volna megélni ebből, ha lefekszel a rendszernek, ami számomra nem volt opció, keresnem kellett mellé egy polgári foglalkozást is”

– idézi fel, hozzátéve: “Aztán ez tette lehetővé számomra, hogy semmilyen művészi kompromisszumot ne kelljen tennem életemben pénzügyi szempontok miatt.”

Így lett belőle fazekas-keramikus, nyitott egy saját műhelyt és elkezdett vásárokra is járni. Kiderült, hogy egész jó érzéke van a kereskedelemhez, így a rendszerváltás után pár évvel első boltját is megnyitotta, direkt kézműves termékekre fókuszálva.

A kézművesség volt kezdetektől a fő profiljuk, azóta is valódi minőséggel ellensúlyozzák az utóbb megjelenő kínai tömegtermelést. Ebből nőtte ki magát a Cserépváros márka, sorra nyitották az újabb és újabb üzleteket, valamint elkezdtek Kelet-Afrikából, Indiából és Indonéziából is importálni.

hirdetés

A csúcson, a 2000-es évek közepén 17 boltjuk volt, túléltek több hullámvölgyet, még a 2008-as válságot is. Jelenleg 9 üzlet viseli ezt a nevet összesen 25 alkalmazottal, de egyelőre fogalmuk sincs, mennyi maradhat meg ebből a járvány végére.

Pétert ráadásul zenészként is sújtja a helyzet, hiszen a következő két hónapban minden koncertjét lemondták, és a nyári dátumok is erősen kérdésesek.

– Mikor kezdtél el igazán aggódni?

– A veszélyhelyzet kihirdetésekor, illetve amikor már látszott, hogy az olaszok nemhogy nem jutnak túl rajta, inkább egyre súlyosbodik a helyzet náluk. Az is ekkor lett egyértelmű, hogy valóban egy világjárvánnyal állunk szemben, aminek a méretei és következményei minden korábbi elképzelésünket meghaladják.

Az is ijesztő, milyen tempóban fejlődik az egész: mindannyian egy közeli időpontban reménykedtünk, amikorra visszatérhet az élet a normális kerékvágásba, ez viszont egyre jobban kitolódni látszik.

Eleinte a zenésztársaimmal, szervezőinkkel is abban bíztunk, hogy májusban már színpadon állhatunk, aztán ebből júniusi terv lett, most pedig már a júliusban sem vagyunk biztosak.

A Müller Péter Sziámi AndFriends zenekarral

Bródy Jánossal és zenekarával

– Mik az eddigi veszteségeid?

– A zenei élet teljesen leállt, rengeteg koncertet mondtak le, és jelen pillanatban új stúdiófeladatok is kevésbé várhatók, hiszen a felvételeket mindenki a gázsikból fizeti.

A Cserépváros bevételei pedig a korábbi 15 százalékára estek le, ami brutális különbség, és szerintem ez még nem a vége. A kollégák beleegyeztek a rövidített munkarendbe és az ezzel járó fizetéscsökkenésbe, de ezekkel az áldozatokkal együtt is nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen lesz kifizetnünk a bérleti díjakat és az adókat.

Az viszont biztos, hogy amíg az utolsó fillérünk kitart, senkit sem küldünk el. Nem hagyjuk cserben azokat az embereket, akik akár már 15-20 éve velünk dolgoznak.

Sajnos eközben az egyik üzletközponttól, ahol helyiséget bérlünk, olyan levelet kaptam, hogy szó sem lehet fizetési haladékról vagy engedményről. Jelentős összegről van szó, ami „békeidőben” még kitermelhető, a jelenlegi helyzetben viszont kizárt dolog. Aki ezt várja el kereskedők százaitól, sőt, országos szinten kereskedők ezreitől, az olyan mértékű cinizmusról tesz tanúbizonyságot, amit emberileg nehéz feldolgoznom.

– Mennyire vannak tartalékai a cégnek, illetve neked személy szerint?

– Az én helyzetem könnyebb, mivel az ember nagyon alacsonyra le tudja vinni az igényeit és szükségleteit, ha ez kell a túléléshez. Ráadásul az utazásaim során egyébként is ahhoz szoktam hozzá, hogy a lehető legalacsonyabban tartsam a kiadásaimat és az igényeimet. Kelet-Afrikában vagy Indiában napi néhány dollárból kijövök, tehát egyáltalán nem idegen számomra a helyzet, ha le kell mondanom a luxusokról.

Ahhoz viszont, hogy a cégemet meg tudjam tartani, és a velünk dolgozó embereket, akikért felelősséggel tartozom, ki tudjam fizetni – még ha csökkentett összeggel is – legfeljebb két hónapra elegendő tartalékunk van.

Ez azt jelenti, hogy ha tovább tart a válság, az összes spórolt pénzemet bele kell forgatnom a cégbe, és nem lesz elég. A megtakarításaimtól lélekben már el is búcsúztam épp emiatt.

– Van B-terved?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kirschner-petra.jpg

„Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról” – újrakezdés karantén után

„Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?” Vélemény.
Kirschner Petra írása; fotó: Hajdú Zsófia @ahogyzsofilatja - szmo.hu
2020. június 01.


hirdetés

Visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Reggel felöltözök, kisminkelem magam, felszállok a villamosra. Leszállok, felszállok egy másikra. Fel- és leveszem a maszkot. Az utca újra tömött, a plázákban már lézengenek. Az irodában már minden munkatárs fesztelenül, kesztyű és maszk nélkül dolgozik, egymástól nem tartva a megfelelő távolságot. Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról.

Mégis milyen volt ez a két hónap? Lassan a bőrünk alá kúszó nyugtalanság, ijedtség, hirtelen életbelépő korlátozások, sokkoló tények, feszült hétköznapok és ideges bevásárlások, bezárkózás. Aztán bizonytalanság, félelem és növekvő pánik, az egymástól való elszakítottság érzése, izoláltság, a szabadságunktól való megfosztottság, majd talán megszokás és stagnálás... És most? Éljük tovább az életünket, megyünk tovább.

Számomra az elmúlt időszak rejtett magában némi hullámzást, szakaszokban éltem meg az egészet, és eszerint változott a hangulatom. A legelső napokban még talán élveztem is, hogy otthonról dolgozhatok, aztán a kijárási korlátozások bevezetésekor megjelenő pánikrohamokat egy derűs időszak követte, melyben megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Eztán stagnálás, visszaesés, majd depresszió, aztán újra oldódás.

Amikor elkezdtem megszokni a helyzetet, inkább bezárkóztam a lakásomba, azt éreztem, hogy ebben az ingerszegény otthoni környezetben tökéletesen távol tartok magamtól minden rosszat, és a magam kis kialakított harmóniájába kapaszkodtam.

Megszerettem az átrendezett birodalmamat, azt, hogy lett időm többet foglalkozni magammal, vagy azzal, hogy az igazán fontos kapcsolataimat ápoljam – akár a távolból is. Új hobbikba kezdtem és napi rutint alakítottam ki. Az én kis biztonságos váramban minden tökéletes volt.

hirdetés

Aztán csak bámm. Újabb hír. Feloldják a korlátozásokat. Mellbevágó volt ez is. Amiről azt hittem, még bőven eléldegélek vele hónapokig ebben a kis magányos biztonságban, kiderült, hogy vége van. Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?

Nehéz volt elképzelni, hogy reggel, ha majd felkelek, sietve kell megreggeliznem, egy órával kevesebbet fogok aludni, és tökéletes szettben kell majd mindennap betipegnem az irodába, leülni egy steril íróasztal elé, és ott dolgozni.

Dobozban vinni a kaját, előző este kigondolni, hogy mit fogok enni, plusz napi 1,5 órát eltölteni tömegközlekedésen csak azért, hogy dolgozhassak. Nonszensznek tűnt, hiszen sikeresen megoldottuk a munkát a cégünknél home office-ból is, gördülékenyen mentek már a folyamatok. Furcsa volt az egész, hogy át kell megint állni, pedig egészen két hónappal ezelőttig ez volt a normális.

Azt, ami miatt nemrég pánikrohamok gyötörtek, mostanra megszoktam és megszerettem. Beszarás.

Az is igaz, hogy ahogy telt az idő, elkezdtünk tapasztalatokat szerezni a helyzetről. Megszoktuk, hogy behatárolt idősávban járhatunk boltba, hogy maszkot használunk, kesztyűt illetve kézfertőtlenítőt. A rengeteg külföldről özönlő rémhír és az ellentmondásosnál ellentmondásosabb nyilatkozatok és interjúk a témában mind fokozták a bizonytalanságot és a félelmet.

Nehéz volt olyan hiteles csatornát találni, amiben teljes mértékben bízhatunk, minden nagyon labilisnak tűnt. Mire számítsunk, mivel számoljunk, hogyan készüljünk, hány doboz tejet vegyünk. Egy laikus hétköznapi ember többnyire a hozzá beérkező információ áradatból vont egy átlagot, ami alapján még így is maximum a találgatásban bízhatott a legjobban. Bizonytalanságra voltunk ítélve.

Ez a bizonytalanság nem sokat változott, csupán a szabadságunkat kaptuk vissza. Vagyis egy részét, ami jelen esetben annyit tesz nagyjából: bejárhatok a munkahelyemre dolgozni, és ihatok sört kocsmában.

Tehát engedtek a korlátozásokból, és annak ellenére, hogy nem volt ínyemre, én is elkezdtem újra mindennap bevillamosozni az irodába. Az első pár napban iszonyú furcsa volt. Például nem tudtam ezt-azt megcsinálni két e-mail között, mint otthon. Gondolok itt arra, hogy gyorsan odateszek egy ebédet, vagy negyedórát jógázok, esetleg kiteregetem a lejárt mosást. Különös volt újra a személytelen irodai környezet a kis meleg kuckóm helyett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!