Kidsnews.hu – egy online újság, amit tizenévesek írnak
A TedX Danubián kiderült, miért vágnak bele a Z generáció tagjai az újságírásba, és mit szólt hozzájuk Farkas Bertalan, Hais Dorottya, vagy épp a Renault csapatfőnöke.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. november 29.


Novemberben rendezték a TEDxDanubia 2018-as konferenciáját, melynek mottója így szólt: Mi lenne, ha? A TEDx Danubia konferencia talán legrendhagyóbb előadói voltak a kidsnews.hu internetes újság újságírói és szerkesztői. Az különbözteti meg őket a többi fellépőtől, hogy az alapítókat és néhány felnőtt segítőt leszámítva mind gyerekek.

- Az én időmben is volt már olyan hogy iskolaújság. Honnan jött az ötlet, hogy ezt „nagyban” kellene csinálni?

Braczkó Szilvia: Egyszer a tinédzser fiammal összetűzésben keveredtünk az okostelefon kérdésén – mennyit használja, mire használja. Szerintem mindenki ismeri ezt a szituációt. Végül a fiam megkérdezte: De újságot legalább olvashatok? Ekkor kezdtem keresgélni a neten, hogy milyen újságok vannak tinédzserek számára. A magyar oldalak mellett megnéztem a külföldi példákat is, eközben született meg a kidsnews.hu alapötlete. Sem a fiatal szerkesztő kollégák, sem mi, az alapítók nem akartunk kicsit álmodni.

Azt mondtuk, ha már csináljuk, csináljuk úgy, hogy az bárhol megállja a helyét.

- Egyébként újságíró vagy?

- Tanultam kommunikációt is, de alapjában véve közgazdász vagyok. Az alapító társam viszont televíziós magazin- és hírműsorokban dolgozott 12 éven keresztül. De van még más felnőtt szakmai segítő is az oldal mögött, illetve gyerekpszichológus, gyerekorvos, állatorvos is segít nekünk, továbbá a TEDx-en fellépőkön kívül még 25 hozzájuk hasonló tinédzser dolgozik az újságon.

- Hogy kezdtél hozzá a gyerekek toborzásához?

Elsősorban a Facebookon és a Fiatal Írók Szövetségén keresztül, akik megosztották a tini írókkal a felhívásunkat. Öt jelentkezővel indultunk, de azóta folyamatosan egyre többen csatlakoznak hozzánk.

- Ki miért jelentkezett? Újságírók akartok lenni, vagy ezt csak egy érdekes hobbinak tekintitek?

Orbók Réka: Én az elsők között csatlakoztam a csapathoz, a Fiatal Írók Szövetségén keresztül láttam meg a hirdetést, de nem tudtam mit jelent. Úgy voltam vele, hogy jónak tűnik, szerettem írni, próbáljuk meg, hátha lesz belőle valami. Hozzá teszem, már nagyon sok hasonló kezdeményezést láttam, ami azután nem valósult meg. 2016 decemberében jelentkeztem, kialakult egy csapat, de Szilvi mondta, hogy majd csak 2017. szeptember tájára lesz ebből újság. Úgyhogy addig elkezdtük gyártani a cikkeket, gyakoroltunk, kitaláltuk a dizájnt, a rovatokat. De csak mostanában kezdem igazán megérteni, mi ez az egész. Szilvinek hála azonnal a mélyvízbe kerültünk.

Csináltam például interjút Nagy Ervinnel vagy Niko Hülkenberggel is.

Papp Júlia: Ami érdekes, hogy sokáig csak Szilvivel és egy másik felnőtt segítővel álltam kapcsolatban. Ők javították ki a cikkeket, velük beszéltem meg a témákat. A többiekkel személyesen először egy interjú során találkoztunk. Ott volt Borsodi Eszti is. Másfél órája ismerhettük egymást, amikor a bekötött kezemmel levertem egy krémest az asztalról. Szilvi azonnal pattant és fölszedte, Eszter pedig ideadta a sajátját, hogy egyem meg.

Ez az egymásra figyelés megvan mindenkiben a csapatból, és én ezt nagyon szeretem.

Borsodi Eszter: Én iskolaújságot készítettem a saját iskolánkban, és az alsós osztályfőnököm látta a hirdetést a Facebookon. Különlegesnek hangzott, és az is. Egyre jobban tetszik.

Nagyon tetszik a közösség, mert itt tényleg önmagam lehetek, ami például az iskolában vagy más közösségekben nem ennyire egyértelmű.

Ugyanakkor, miközben bizonyos szempontból nagyon hasonlóak vagyunk, mégis egészen mások, ettől olyan izgalmas a közös munka. És nagyon jó gyakorlás az irodalomhoz. A fogalmazással és a helyesírással nincs gondunk.

Juhász Gréta: Én idén februárban csatlakoztam. Nagyon szerettem olvasni, és foglakoztatni kezdett az írás. Írtam is néhány történetet csak úgy, önmagam szórakoztatására. Julival osztálytársak vagyunk, ő mesélte, milyen jó a kidsnews, mennyire jó a közösség. Olyan hangulatosan tudott mesélni róla, hogy én is kedvet kaptam hozzá. De az igazi motivációt az adta, amikor személyesen is megismerkedtem a többiekkel.

Braczkó Szilvia: Fontos tudni, hogy a szerkesztőségünk teljes egészében online működik. Írnak nekünk vidékről, sőt, határon túlról is. Ettől működik, jól, mert ők már egy online generáció. Viszont éppen ezért nagy élmény nekik, amikor néha találkozunk, és nem csak videó chatelünk.

Solymosi Máté: Nekem sokkal prózaibb indokaim voltak. A közösségi órák gyűjtése volt a prioritás. Bár persze a kreatív szabadság is érdekelt, de nem tudtam, mire számítsak. De kiderült, hogy sok a lehetőség, és nagyon sok olyan emberrel találkozhattam itt, akik különböző szempontokból segíthetnek. Amellett, hogy arról írhatok, ami érdekel, amiről szeretnék.

- Az előadásotokban a gyerekekkel kapcsolatos előítéletekről beszéltetek. Gyerekújságíróként is találkoztok sztereotípiákkal? Mennyire vesznek komolyan titeket?

Juhász Gréta: Én azt tapasztaltam, hogy abszolút komolyan vesznek, nem lekicsinylőek.

Borsodi Eszter: Például Hais Dorottya, a Mindenki gyerekfőszereplője szerintem kimondottan fesztelenebb volt attól, hogy nem felnőttekkel, hanem hasonló korúakkal kell beszélgetnie. De például, amikor Magyarország egyetlen parfümőrjével készítettem interjút, ő először kicsit hátrahőkölt, amikor meglátta, hogy egy gyereknek kell interjút adnia. Nyilván a telefonban a hangom alapján nem gondolta.

- De jó képet vágott hozzá?

Borsodi Eszter: Igen, és nagyon-nagyon jó beszélgetés lett belőle. Meg egy Vizy Dorka-különdíj is (nevet). De akkor is, az emberek legfeljebb meglepődnek, sosem lekezelőek.

Braczkó Szilvia: Hozzátenném, hogy tényleg sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy tizenévesek a riporterek is, például Farkas Bertalan is meg volt illetődve, amikor megjelentünk nála. De az első kérdések után, amikor kialakul egy partneri odafigyelő beszélgetés, már nem is veszik észre, hogy gyerekek kérdezgetik őket, vagy ha igen, már inkább pozitív a hozzáállásuk.

Az a tapasztalatunk, hogy az értékteremtő, intelligens hírességek nagyon nyitottak a gyerekek iránt és nagyon örülnek annak, hogy okos, felkészült fiatalokkal ülhetnek szemben.

Orbók Réka: Mindig azzal válunk el az ilyen interjúk után, hogy azt mondják, nagyon jó ez a kedvezményezés. Respektálnak minket. Köztudott, hogy Cyril Abiteboul, a Renault csapatfőnöke nem szeret interjút adni, viszont amikor találkoztunk vele, már a videón is látszik, hogy szívesen beszélget és egészen megnyílt, ahogy a csapat többi tagja is. Utólag azt a visszajelzést kaptuk, hogy a mi kérdéseink voltak a legjobbak. Olyan emberközpontú kérdéseket tettünk fel, amilyeneket másoktól nem kapnak meg, és örültek a valódi érdeklődésnek

- Bárki, aki kilép az internetre, az kiteszi magát a véleményeknek. Megtaláltak már a trollok?

Papp Júlia: Az oldalon le vannak tiltva a kommentek, és a 16 éven aluliaknak kreatív álnevük van. Én például Miss Úszósapka vagyok. Nincs kint a fotónk.

Braczkó Szilvia: Vigyázunk rájuk, de nagyon rossz tapasztalatunk valójában nincs. Igazán durva trollok nem találták meg az oldalt.

- Szakmailag mennyire veszitek szigorúan a munkát? Megszűritek a jelentkezőket, vagy írhat mindenki, és ha kell, segítetek?

Braczkó Szilvia: Támogató szellemiségben dolgozunk. Kisebb vagy nagyobb mértékben igyekszünk mindenkit bevonni a munkába, aki jelentkezik hozzánk. Az a harminc fő, akik az első vonalban vannak, már nagyon komoly szinten írnak, sokszor ér is minket az a vád, hogy nem a gyerekek készítik a cikkeket. Van, aki már említette is, hogy ő már olyan szinten van, hogy minden gond nélkül készített videós interjút Niko Hülkenberggel vagy Carlos Sainz-cel angolul. Borsodi Eszter például Vizy Dorka-különdíjat kapott az egyik munkájáért. Állítom, hogy mélyinterjúban sok magyar újságírónál rutinosabbak, ebben a műfajban a kidsnews.hu nagyon erős.

Lehet, hogy valakivel több munkával jutunk el ugyanarra a szintre, de dolgozunk mindenkivel és azt látjuk, hogy egyre jobbak és jobbak.

Nyilván cikket csak akkor rakunk ki, amikor minden rendben van az írással és vállalható a tartalom számunkra.

- Vannak leosztott rovatok, vagy mindenki csinál mindent?

Papp Júlia: Vannak rovatok, de közben mindenki csinál mindent. Vannak, akik a sporttal szeretnek foglalkozni, van, aki inkább a jövővel kapcsolatban ír, szexualitásról, tabu témákról. Mások inkább azt írják le, ami éppen foglalkoztatja őket. Amit nem tartunk érdekesnek, az pedig a Szilviékre marad. (nevet).

Braczkó Szilvia: Sok olyan témánk van, ami fontos és érdekes is a fiatalok számára, és van olyan, hogy egy téma „csak fontos”. Ilyenkor megbeszélem velük, hogy szerintem miért lenne vele érdemes foglalkozni. A legtöbb ilyen esetben könnyen felkelthető az érdeklődésük. De valóban vannak témák, amiket szívesen meghagynak inkább a felnőtteknek. (nevet)


KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x