hirdetés
kapszulas-kavekat-tesztelt-a-nebih.jpg

Két tucat kapszulás kávét tesztelt a Nébih – nem mindben azt találták, ami rá van írva

Az is kiderült, elkészítve melyik a legjobb a szakemberek szerint.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 28.


hirdetés

A népszerű kapszulás kávék „eszpresszó” típusainak átfogó vizsgálatára került sor a legújabb Szupermenta teszten. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szakemberei összesen 24 terméket vizsgáltak, ebből 16 koffeintartalmú, míg 8 koffeinmentes változat volt.

Jelölési hibák miatt összesen 6 esetben indult hatósági eljárás, amelyből háromnál megtévesztő jelölés miatt bírságot is kiszabtak a hivatal felügyelői. A komplex ellenőrzés alapján azonban elmondható, hogy a kapszulás kávék biztonsággal fogyaszthatók.

A Nébih 5 évvel ezelőtt indult termékteszt programjában az „eszpresszó” vagy ilyen módon is elkészíthető kapszulás kávékat vizsgálta. Koffeintartalmú és koffeinmentes termékeket is teszteltek.

hirdetés

Ehhez több mint 1400 laboratóriumi vizsgálatot végeztek el a szakemberek. A kapszulák beltartalmi értékét és az elkészített kávék minőségét is ellenőrizték,

valamint kávéfajtáknak, a termékek koffeintartalmának és az alumínium kioldódásának analízisét is elvégezték. A gluténtartalmat is megmérték, hiszen annak jelenléte felveti a hamisítás gyanúját. Jó hír, hogy ilyen problémával nem találkoztak a szakemberek.

2 terméknél nem egyezett a kapott laboratóriumi eredmény és a csomagoláson jelölt kávéfajta. Az egyik kávé jelölése szerint a termék csak arabica kávét tartalmaz, az analízis azonban 86% arabica és 14% robusta fajtát bizonyított. A másik érintett termék jelölésén arabica és robusta szerepelt, miközben a termék 100% robusta kávét tartalmazott.

Továbbá egy termék jelölésén feltüntették, hogy a koffeinmentes kávé természetes úton, mindenfajta kémiai adalékanyag hozzáadása nélkül lett előállítva. Ez a tájékoztató információ is megtévesztőnek minősült, mivel a koffeinmentesítés etil-acetát oldószerrel történt.

A komplex ellenőrzés biztonsági és minőségi hibát nem tárt fel, a kapszulás kávék biztonsággal fogyaszthatók. A laboratóriumi vizsgálatok és a kockázatértékelés alapján az is elmondható, hogy alumínium bevitel szempontjából – az átlag fogyasztói bevitelhez viszonyítva – még napi fogyasztás mellett sem jelentenek élelmiszerbiztonsági kockázatot a vizsgált kávék.

A vizsgált 8 koffeinmentes kávé megfelelt a Magyar Élelmiszerkönyvben előírtaknak.

24 termékből 6-nál indult hatósági eljárás. Néhány kisebb jelölési hiba miatt az élelmiszer-vállalkozók figyelmeztetésben részesültek, a súlyosabb jelölési hiányosságok miatt élelmiszer-ellenőrzési bírságot és eljárási költséget szabtak ki, összesen 440.000 Ft értékben.

A hibák kijavítására az érintetteknek intézkedési tervet kell benyújtaniuk a hivatalhoz.

A laboratóriumi-hatósági vizsgálatok eredményeként a súlyosabb, fogyasztót megtévesztő jelölési hibák miatt az összesített rangsorból végül kizártak 3 kapszulás kávét.

A Szupermenta termékteszt kedveltségi vizsgálatán ezúttal is szakértő és laikus kóstolók pontozták a termékeket „vak-kóstolásos” módszerrel. A koffeinmentes és a koffeint tartalmazó kapszulás kávék esetében külön Szupermenta rangsor született.

A koffeintartalmú kapszulás kávék versenyében első helyen a Nespresso Espresso Livanto végzett. Második helyezést ért el a Lavazza Espresso Armonico, harmadikat a Bellarom Classico Espresso.

A koffeinmentes kapszulás kávék között az Amaroy Bar Italia Decaffeinato lett az első. A második helyezést a L’OR Espresso Decaffeinato, míg a harmadikat a Nespresso Arpeggio Decaffeinato érdemelte ki.

hirdetés

VIDEÓ: A kapszulás kávék tesztje


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyogyszerszed.jpg

Az évszázad ötletének tartják a zseni anyuka trükkjét: így veszi rá gyerekeit a gyógyszerszedésre

Osztatlan sikert aratott vele a szülők körében a neten.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 14.


hirdetés

Valószínűleg senkinek sem újdonság, akinek van gyereke, hogy a gyógyszer beadása nem könnyű feladat. Ha szirup az a baj, ha pirula az a baj, ha édes az a baj, ha a keserű az a baj.

Mindenki játszott már repülőset egy evőkanál keserű sziruppal, rejtette el a tablettákat ételekben észrevétlenül. De egyik módszer se olyan hatásos, mint amit Rach talált ki, a Mummy Looks Funny blog írója.

„Mérd ki az adag gyógyszert, amit a gyerek nem hajlandó megenni, majd fogj néhány szivárványos cukorkát, és szórd rá. A visszataszító folyadék így egyből kívánatos lesz.”

Több sorstársa is az évszázad szülői hackjének nevezte.

hirdetés

„A keserű gyógyszer helyett most már van egy varázslatos és édes unikornis főzetünk”

– Rach azt állítja, hogy minden alkalommal működik a két lányánál ez a fortély.

A poszt hihetetlen mennyiségű visszajelzést kapott: már 16 ezren megosztották, és 13 ezren kommentálták.

„A négyéves fiam nem fogadja el a gyógyszereket, még az orvosok se tudják neki beadni. Megpróbálkozok ezzel, ez zseniális!” – reagált egy kétségbeesett szülő.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
020.jpg

„Írassák a sírkövükre: éltek 75 évet, ebből 19-et online” – beszélgetés Limpár Imre pszichológussal mindennapi időzavarainkról

Mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Ha megfordítjuk, rengeteg időt spórolunk meg, mondja a kutató.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Egy napban 86 400 másodperc van, ugyanúgy, mint 100 vagy 1000 éve. De a 21. század nagyon felpörgetett minket, úgy érezzük, mindent csak félbehagyunk, semmit nem tudunk befejezni. Az idő rohan, és egyre kevésbé vagyunk lépést tartani vele, elborítanak valós és vélt dolgaink, kötelességeink. Van-e ebből kiút? Erről beszélgetünk Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal.

- Amikor néhány évtizede beindult a legújabb technológiai forradalom, sokan azt jósolták, hogy az új eszközök révén rengeteg időt spórolunk majd meg, és lesz időnk sok hasznos, értelmes dolgot csinálni. Jelenünk azonban nem ezt mutatja. Hol romlott el mindez?

- Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy az idővel való kapcsolatunk szubjektív műfaj, de az a kifejezés, hogy „időgazdálkodás”, az objektivitás látszatát kelti. Itt csapódunk be, mert az idővel valójában nem gazdálkodni kell, hanem az időhöz való viszonyt lehet alakítani. Ha bárkit megkérdezünk ismerősi körünkben, jó eséllyel fogja igaznak tartani azt a mondatot, hogy őseinknek, nagyszüleinknek, szüleinknek több ideje volt. Ez azonban nettó hazugság, mert mindenkinek mindig is ugyanannyi ideje volt, 86 400 másodperc naponta, sem több, sem kevesebb, ezt kellett beosztani.

hirdetés

De itt két tényezővel kell számolni: az egyik a kutatás+fejlesztésnek a tévedése, hogy ettől jön meg a boldogság, de igazából csak más típusú problémák jönnek; a második pedig a 21. században, amelyet én „a hajszoltság évszázadának” nevezek, folyamatosan pörgetnek minket. Olyan inger-elárasztásban van részünk, amely több, mint amit az idegrendszerünk elviselni képes.

Mondok erre egy nagyon profán példát: tartok egy előadást, és látom, hányan telefonoznak közben, mert a Facebook, ha belépnek, feldobja, hogy éppen hol nincsenek. Itt ülök valahol, elvileg élveznem kellene a pillanatot, de nem tudom, mert az agyam már három másik helyre hívna. Lehet, hogy máshol kéne lennem, de ha most történetesen amott vagyok, azon gondolkodom, hogy miért nem emide jöttem. Ez a nagy csapdahelyzet, amely miatt van olyan folyamatos észlelésünk, hogy lemaradtunk valamiről, így pedig nagyon nehéz élni. Ezeket a kütyüket egyszerűre programozták, tehát könnyű függni tőlük, és végtelenek. Például a Facebook hírfolyamának nem lehet az aljára pörgetni, ezért nem lehet befejezni, csak félbehagyni. Ha én valamit félbehagyok, azt érzem, hogy nem volt elég időm.

Régen a könyveket befejeztük, ma a blogokat csak félbehagyjuk. Ez a sok félbehagyottság is eredményezi, hogy kapkodunk levegő és idő után, és azt érezzük, hogy nincs.

- Nagymamámnak volt egy mondása: „Hamar elszáll egy-két óra, minden percét használd jóra.” Úgy gondolom, hogy ma nem kevés tudatosság és önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki tudja, mi az, ami neki fontos, mi az, amire „rá akar érni.”

- Van az a jól ismert frázis, miszerint az ember arra ér rá, amire akar. Ezzel én nem értek egyet, mert bár a tartalma nemes, sokszor a ráérés már nem akarat kérdése, hiszen az embert sodorják az erők, az elvárás-cunamik, hogy megmondják, hol, mennyit, mit kell csinálni. Rengeteg cégnél van például válaszadási idő-protokoll… A másik a prioritások, a fontossági sorrend megállapítása. Ahhoz, hogy jó időgazdálkodásunk legyen, célok kellenek, de manapság a legtöbb embernek nincsenek céljai, csak vágyai. Ehhez természetesen hozzájárulnak a fényes tekintetű média- és marketing-gyárak, mert ők a vágyainkat srófolják fel, akkor leszünk jó fogyasztók.

Sok helyen tanítok. Ha megkérdezek egy átlagos, húszéves egyetemistát, hogy hol szeretne lenni tíz év múlva, akkor azt fogja mondani, hogy szeretne egy boldog párkapcsolatot, egy jó lakást, egy klassz munkahelyet. Ki nem? Ő azt hiszi, célokat mondott, pedig csak vágyakat, az élet normális elvárásait. Akkor tudom valójában beosztani egy sima hétköznapomat, és vele aztán az egész életemet, ha van egy orientációs pontom akár a jövőben cél formájában, vagy a akár múltban, amikor is értékrend alapon döntök.

Ha van orientációs pontom, tudok gazdálkodni, egyébként pedig csak sodródni fogok, flipper-golyó módjára csapódom ide-oda.

-Van-e esélyünk arra, hogy egyensúlyba hozzuk ezt a jelenlét- és megfelelés-kényszert a prioritásainkkal?

- Elcsépeltnek hathat a „nemet mondás képessége”, de igazából tényleg erről van szó: tudnunk kell, mi az, amit elvállalunk, és mit nem. Egy praktikus tanács ezzel kapcsolatban: ha valaki kap egy felkérést, ígérje meg magának, hogy nem válaszol azonnal, mert önmagát ismerve tudja, hogy igent fog mondani, hanem iktasson be egy ütköző-időt, amikorra választ ad. Nagyon hiszek abban, hogy a struktúra és a szabályzók lehetnek pozitívak, és nem börtönök. Volt egy hittantanárom, aki azt mondta: nem az a szabadság, hogy bármit megtehetek – az a szabadosság – hanem az, hogy ismerem a korlátaimat. Az a szép az időgazdálkodásban, hogy ezeket a szabályzókat és korlátokat önmagunknak állítjuk fel. Mondok egy személyes példát: a 2010-es évek elején tettem egy vállalást, hogy csak hétfőn és kedden néztem meg az e-mailjeimet. Szerda reggeltől vasárnap estig nem néztem, mert úgy éreztem korábban, hogy rángatnak az e-mailek, az állandó elérhetőségemmel, a válaszkészségemmel szétszednek a hétköznapok. Elég volt!

Sokan mondták, hogy ezt nem tehetem meg, pedig megcsináltam. Voltak belőle sértődések, munkákat buktam el, ismerősi viszonyok erodálódtak, de volt két és fél remek évem. És persze olyan is akadt, aki árgus szemmel figyelte, kap-e tőlem csütörtökön e-mailt, s leleplezzen. Természetesen akad kivétel, de a nagy tendencia a lényeg: merre és főként hogyan halad az életünk!

hirdetés

Utána később visszatértem a mindennapi e-mailnézéshez, de a rángatás-tünet szerencsére nem jött elő. De az kellett hozzá, hogy be mertem avatkozni az életvitelembe, annak struktúrájába. Sokan azt hiszik, hogy ez csak a legtehetségesebbeknek, a szerencsés csillagzat alatt születetteknek sikerülhet. Ez nem igaz. Nagyon sokat tehet az átlagember, hogy élhetőbbek legyenek a szürke hétköznapok.

- Médiaegyetemi tanítványaimnak többször feltettem a kérdést, hogy meddig bírják ki hírek nélkül. A leghosszabb említett időtartam 48 óra volt, de aki ezt mondta, már arra is furán néztek. Hát még rám, amikor közöltem, hogy ha elutazom két hét szabadságra, se internet, se újság, se tv, se okostelefon – ha világrengető dolog történik, azt úgy is megtudom.

- Erre rákötnék még egy adatot, ami el szokta borzasztani az előadásaim résztvevőit és ami az arcunkba csapja a valóságot. Egy 2018-as adat szerint a Z generáció, tehát az 1995 után születettek, átlagosan napi 330 percet, tehát 5 és fél órát vannak online. Mondom nekik, hogy rendeljék meg a sírkövüket, és vésessék rá jó előre, hogy – a magyarországi várható élettartamot alapul véve – éltek 75 évet, ebből 19-et online. De ha én naponta egy órát sorozatot nézek, két órát a Facebookon lógok, akkor azt írhatom a sírkövemre, hogy 3,125 évet sorozatot nézett és 6,25 évet facebookozott. De az időseknek is megvan a maguk „időtöltése”, a híradónézés. Vannak, akik a teljes kínálatot végignézik. Számoljunk csak napi másfél órás átlag híradó-nézéssel. Hasonló élettartammal 4 és fél évet töltenek híradónézéssel! Ez nagyon súlyos adat, érdemes olykor szoroznunk, számolnunk.

- Ön pályája kezdetén katonákkal dolgozott, külföldi missziók pszichológiai felkészítésével, majd reintegrációjukkal, krízis- és válság kezeléssel. Ez utóbbi lassan teljesen hétköznapi igény lesz nálunk.

- Manapság az a társadalmi trend, hogy mindent szeretünk dramatizálni. Könnyen kijelenti valaki, hogy „depressziós”, holott az nagyon komoly tünetegyüttes, súlyos diagnózissal. Maradjunk inkább annál, hogy szomorúak, rosszkedvűek vagyunk, ne aggassunk magunkra ilyen címkéket. Ilyen az is, amikor azt halljuk, hogy a magyar emberek 60-70%-a hétfőn gyűlöl bemenni a munkahelyére, vagy az iskolába. Lehet, hogy tényleg ilyen rosszak az arányok, de ha valaki a gyűlölt hétfőre vár, akkor az nagyon könnyen össze fog jönni. Itt nem is feltétlenül arról van szó, hogy „bevonzzuk a rosszat”, hanem inkább arról, hogy a lelkünket mire állítjuk be. Azt is érdekes megfigyelni, hogy az alapidő-egységeink miként alakulnak. Általában 5+2-es rendben gondolkodunk: 5 nap mókuskerék, gálya, aztán két nap szusszanás, de vasárnap délután, a Forma-1 végén a kockás zászlóval kicsit már leintik a hétvégét is, és kezdődik minden elölről. Nagy eredményt lehet elérni időgazdálkodásunkban azzal, hogy alapidő-egységünket megváltoztatjuk, és elkezdünk napokban gondolkodni. Nagyon nehéz ezt megtenni, mert a társadalmi folyamatok nem erre mennek. De ha én kedd délután azt mondom, hogy ez a hét már el van baltázva, akkor egy vagy két nap sikertelensége miatt odaadtam az egész heti belső békémet, és a nullázási pont csak hétfőn kezdődik! Sokkal jobb, ha bebukom a keddi napot, és a szerda már indulhat tiszta lappal.

- Az Ön honlapján nagy örömmel fedeztem fel két kedvenc ókori gondolkodómat, akiket ma is szívesen előveszek okulásul: Senecát és Marcus Aureliust. Ide is illik két idézet. Seneca mondja, hogy „félelmeink száma mindig nagyobb a ránk leselkedő valós veszélyeknél”, Marcus Aurelius pedig azt vallja, hogy „olyan az életünk, amilyenné gondolataink teszik”.

- Mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt. Marcus Aurelius elmélkedéseiben úgy szólván minden benne van a ma világáról is. Sajnos csak egyetemista koromban találkoztam velük először érdemben, addig meg kellett tanulnom sok felesleges dolgot. Nekünk a II. világháború csatáit például napra pontosan kellett tudnunk, de minek…ugyanakkor semmit sem hallottunk a SMART célkijelölési technikáról, ahol minden egyes betű olyan tényezőt jelent angolul, amelyet ellenőrzésem alá vonhatok. (Specific, measurable, attainable, relevant, time-bound – egyértelmű, mérhető, elérhető, fontos, időhöz kötött). Ez egy öt perc alatt megosztható tudás. Amikor pályát választ valaki a gimnázium 4. osztályában, mennyivel előbbre tudna jutni egy egyszerű SMART-célfelosztással?

- Engedjen meg végül egy személyes kérdést: Ön nagyon sokfelé dolgozik, előadásokat, tréningeket tart, ír, tv-ben szerepel. Hogyan jut ideje mindenre, amit szeretne?

- Bizonyos szakaszokra osztom be az időmet. Nem sokan hiszik el rólam, hogy én valójában befelé forduló ember vagyok, de megtanultam extrovertált üzemmódba kapcsolni. Viszont éppen ezért muszáj elvonulnom a világtól. Erre vannak bizonyos biztonsági protokolljaim. Minden hónapban három napra teljesen off-line vagyok. Az idén december 17-én dolgozom utoljára érdemben kliensekkel, és január közepéig nem vállalok senkit és semmit. Családommal leszek és második könyvem kéziratával foglalkozom. Aztán utána jön megint egy felpörgetősebb időszak.

A közoktatásban mindannyian kapunk egy időbeállítást: vannak a feladataink, és a feladathoz rendeljük az időt. Ha én fizika témazárót írok, hogy anyu is örüljön, és ne 3-ast, hanem legalább 4-est vigyek haza, két délutánt rá kell szánnom. De így eltöltünk 12 esztendőt, van, aki többet, mert már teljesítmény-orientált óvodába jár.

Tehát mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Mert ha bárki kicsit is hajlamos a maximalizmusra, akkor a világon nincs annyi idő, hogy ezeket tudja hozni, főként az érettségi utáni világban. Ellenben, ha megfordítjuk, és én bizony nagyon sokszor megfordítom: az időhöz rendelve a feladatot, az a kérdés, hogy mennyi időt ér ez meg nekem?

És ezzel temérdek időt meg lehet „spórolni” – az idézőjellel újra arra utalok, hogy nem az idővel gazdálkodunk, hanem a viszonyunkat változtatjuk meg. Ez az egész témánk kulcsa.


KÖVESS MINKET:






hirdetés

Már embereket is lehet komposztálni a haláluk után

2021-ben Washingtonban fog megnyílni az első olyan hely, ahol az elhunytakat komposztálják.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Még májusban írtunk arról, hogy Washington államban elfogadtak egy törvényt, amely engedélyezi az elhunytak komposztáltatását a haláluk után. Erről maguk az emberek dönthetnek, hogy termőfölddé komposztálják a testüket, és a földet kertészkedéshez használják.

Az eljárásnak nevet is adtak, úgy hívják: rekomposztálás. Ennek

célja az, hogy csökkentsék a hamvasztásokkal járó légszennyezést, és a koporsós temetésekkel, illetve a balzsamozással járó vegyi szennyezést és termőföld-veszteséget.

hirdetés

Az első ilyen rekomposztáló hely várhatóan 2021-ben fog megnyílni Washingtonban. A Recompose nevű seattle-i cég az elmúlt két évben folyamatosan próbálta megismertetni a nyilvánossággal ezt az elsőre bizarrnak tűnő folyamatot, amelynek viszont számos környezetkímélő előnye van.

A Washingtoni Egyetemmel együtt kifejlesztett eljárás során az elhunytat egy hatszögletű acél tartályban helyezik el, amelyet megtöltenek faforgáccsal, lucernával és szalmával, ezután pedig lezárják. A test 4-7 hét alatt komposztálódik ebben. A családtagok ezután haza is vihetik az így keletkezett termőföldet, ha viszont erről lemondanak, a térség erdősítéséhez használják majd fel.

Most pedig egy építészeti dizájn cég képeinek segítségével azt is megmutatják, hogy zajlana egy temetés, ha az elhunytat rekomposztálják.

A fotók alapján

az elhunytat egy koporsóhoz is hasonlítható, faforgáccsal megtöltött kádban helyezik el, amelyet majd a gyászolók körbeállhatnak. A cég szerint békés, csendes környezetet tudnak biztosítani az egyébként 75 rekomposztáló tartállyal rendelkező teremben, amelyben számos fa és más növény veszi körbe a szertartás résztvevőit.

Forrás: Daily Mail


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

KÖVESS MINKET:






hirdetés
starbucks-4329351_1920.jpg

Azt hitted, drága? Csak Bulgáriában olcsóbb a Starbucks a környékünkön

A Starbucks-index 76 ország árait hasonlította össze.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Magyarország a 68. helyen áll azon a Starbucks-index néven megjelent listán, ami 76 országban vizsgálja, hol mennyibe kerül a kávézólánc kis tejeskávéja. A listát a Finder weboldal tette közzé, akik különböző piaci összehasonlításokkal foglalkoznak.

A régióban egyedül Bulgáriában olcsóbb a kávé, mint nálunk, az itteni 2,62 dollárhoz képest ott csak 2,2 dollárba kerül egy tejeskávé.

A legkevesebbet, 1,78 dollárt, egyébként Törökországban kell fizetni a tejeskávéért, a legmagasabbak pedig a dániai árak, ott egy kis tejeskávé 6,05 dollárba kerül.


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!