hirdetés
finn.jpg

Két hétre indult Finnországba, három év után „szakácslelkész” lesz belőle fent északon

Zoltán karácsonyozni indult a barátokkal, de a sors közbeszólt. Az elején előfordult, hogy ismeretlenek a postaládájába dobtak pénzt, hogy legyen miből megélnie.
Söptei Zsuzsanna, Fotók: Zoltán - szmo.hu
2018. március 09.


hirdetés

Zoltán ugyan jó pár éve eljátszott a gondolattal, hogy egyszer majd talán kipróbálja, milyen az élet egy másik országban, de arra nem számított, hogy egy karácsonyi baráti látogatás alatt megfordul az élete. És így jóval előbb megtapasztalja, milyen újrakezdeni mindent.

Bár csak két hétre indult, ám egy váratlanul kapott hír után Finnországban maradt. Szerencséje volt, mert ismerősök és ismeretlenek is a segítségére siettek, de a kezdet egyáltalán nem volt könnyű.

Mi kell ahhoz, hogy valakit befogadjanak, milyen az élet az extrém hidegek országában, és hogyan lehet újra a nulláról kezdeni – erről mesélt nekünk.

finnorszag_zoltan (6) (Copy)

Finnország – szerelem első belégzésre

Finnországról nem sokat tudtam gimis koromig, de húsz évvel ezelőtt - kint élő magyar barátaink által - sikerült eljutnom édesapámmal és húgommal egy hétre a Mikulás országába. Nekem szerelem volt első látásra, belégzésre.

Akkoriban csak délen, illetve a nyugati partvidéken jártunk, de

lenyűgözött a tömérdek erdő, a friss levegő, a méregzöld természet, a tavak és sziklák rengetege.

finnorszag_zoltan (2) (Copy)finnorszag_zoltan (8) (Copy)

Karácsonyi látogatásból maradás lett

Később még néhányszor jártam délen és az ország középső részén, de csak 2014-ben jutottam el az északibb területre. Aztán eljött 2014 karácsonya, és egy Ouluban lévő barátunk meghívására északra látogattunk barátokkal két hét karácsonyi szünetre.

A karácsonyozás jól is sikerült, azonban az újév után kiderült, hogy az otthoni állásomat elvesztettem, és a pesti albérletemet is felmondták.

A megelőző években sokszor vágytam arra, hogy kipróbáljam a külföldi életet, és ekkor úgy éreztem, elérkezett az idő.

Indulás segítséggel, gondokkal

Regisztráltam magam a helyi munkaügyi központban friss munkakeresőként, és kaptam is időpontot a felmérő interjú készítéséhez. A kinti barátom felajánlotta, hogy maradhatok nála, és segít az integrációban.

Ez nagyon gyorsan indult, és másnapra lett saját mobiltelefonom előfizetéssel, valamint regisztráltam magam interneten a bevándorlási hivatalnál. A rendőrségen sajnos nem fogadtak valami vidáman, és elsőre elutasították a regisztrációmat, aztán egy hónappal később másodszorra is, míg végül harmadszorra megkaptam az EU-s tartózkodási engedélyt.

Úgy terveztem az elejétől, hogy kinn fogok élni hosszútávon. Ennek most több, mint három éve, és egyelőre a helyzet nem változott.

finnorszag_zoltan (3) (Copy)

A legnehezebb időszak

Az első három hónap talán életem legnehezebb időszaka volt. Minden hirtelen történt, és amíg intéztem a hazai ügyeimet interneten, már egy kezdő nyelvi kurzuson találtam magam számos harmadik világból érkezett menekülttel egy teremben.

A tanár csak finnül beszélt, nem használt egyáltalán közvetítő nyelvet, ami elsőre meghökkentő volt,

de néhány hét múlva észrevettem, hogy értem, amit beszél, sőt válaszoltam is rövid kérdésekre. Mire megkaptam a tartózkodásit, már néhány mondatban be tudtam mutatkozni finnül.

A tél az igazi kihívás

Az első hónapok igazi nehézsége azonban a tél volt. A tél, ami itt északon október végén kezdődik, és egészen áprilisig elejéig keményen tartja magát, de az igazi vége csak májusban látszik, amikor a hótakaró végleg eltűnik.

Az extrém hideg és hosszú tél akkor válik nehézzé, amikor reggel fel kell kelni korán a sötétben, majd ki kell választani a megfelelő öltözéket, és el kell hagyni a jól szigetelt házat, meg kell választani a megfelelő közlekedést, és oda kell érni a nyelvtanfolyamra.

Ez még az elején nem is annyira nehéz, de folyamatában egyre nehezebb. Nagyon fáradt voltam a hidegtől, az öltözködéstől, a sok gyaloglástól vagy biciklizéstől, a többnyelvű gondolkodástól, az idegen emberek tömegétől.

finnorszag_zoltan (5) (Copy)

Postaládába, könyvbe rejtett pénzzel segítettek

Az első év embert próbáló volt, nemcsak az időjárás és az új helyzet miatt, hanem azért is, mert egy évig nem kerültem bele a társadalombiztosítási rendszerbe. EU állampolgárként hozzá lehet jutni a tartózkodási engedélyhez, de az még nem jelenti automatikusan, hogy biztosítva is van minden.

A közel másfél évig tartó teljes idős integrációs kurzus kezdetén sem jutottam hozzá segélyhez. Ezért imádkoztam, és kerestem is segítséget. Volt egy kevés félretett pénzem, de az nem tartott sokáig. Mivel egy ismerősöm befogadott, ezért sok segítséget kaptam tőle és általa, és barátai által.

Sokszor előfordult, hogy a postaládámban találtam pénzt, vagy az asztalomon a könyvlapok közé gyűrve.

Többen felajánlották a segítséget a külföldön élő magyar barátaim közül is, és néhányan otthonról is.

finnorszag_zoltan (1) (Copy)finnorszag_zoltan (10) (Copy)

Sok minden kell a befogadáshoz. Lapozz, és megtudod mi minden!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
vekerdy-1.jpg

Vekerdy Tamás talán utolsó interjúja: „Ver minket az Isten, mert választott népe vagyunk”

A Szombat című lapba készült alig pár hete, és halála előtt három nappal hagyta jóvá – vagyis helyette már a felesége.
Várnai Pál cikke a Szombat című folyóiratban - szmo.hu
2019. október 10.



Az alábbi beszélgetés Vekerdy Tamással néhány hete készült, és három nappal ezelőtt – az akkor már nagyon legyengült interjúalany helyett – a felesége küldte vissza a javított változatot. Könnyen lehet, hogy a szerdán elhunyt író, pszichológus életében ez volt az utolsó interjú.

Nemrég egy étkezdében egy asszonnyal beszélgettem, és kamasz unokáját látva megemlítettem, hogy épp a napokban láttam Vekerdy Tamást a tévében. „Imádom Vekerdyt” – mondta az asszony, “annyira ért a gyerekekhez.” Honnan ért Ön annyira a gyerekekhez?

Első válaszom az, persze, hogy fogalmam sincs. A második pedig az, hogy van nálunk egy ilyen családi örökség. Nagyon sok óvónő, tanár, gyógypedagógus, gyámügyi jogász volt a családomban. Van egy olyan emlékem is, hogy Steiner Béla, zseniális gyermekorvosunk egyszer megérkezett hozzám, amikor 40 fokos lázzal, kanyaróban feküdtem.

Leült mellém, roppant elegánsan és frissen mosott kezével megfogta a pulzusom. Tüstént jobban lettem. Ebből látszott nekem, hogy ő egy varázsló. Akkor határoztam el, 4-5 éves koromban, hogy én is varázsló, én is gyerekorvos akarok lenni.

A mostani oktatásról sokszor elmondta, megírta a véleményét. Gyakran hangsúlyozza, hogy az oktatásnak védeni kell a gyerekek túlterhelésétől, a lexikális megközelítéstől, mert a tények hamar elfelejtődnek. Nagy súlyt helyez az érzelmi intelligenciára való nevelésre, a kreativitásra. Voltaképpen milyen iskolát szeretne?

A világ érdekes, az ember érdekes. Nem igaz, hogy halálosan unalmas és szorongató kell, legyen a világgal való találkozásunk. Amikor a gyerek találkozik a felnőttel, a tanítóval vagy a szülővel, annak boldog egymásra ismerésnek kéne lennie, ahol rácsodálkozunk együtt a világ nyilvánvaló titkaira, ahogyan Goethe szokta volt mondani.

Hogy hol tűnik el a világ érdekessége, ezt nagyon nehéz megragadni. Mindjárt maga a szó, kötelező, jelzi, hogy itt eltűnőben van, ami érdekes. Mert, ami kötelező olvasmány, az nem tetszhet. Érzelmi részvétel nélkül nincs hatékony tanulás, mondja ki 1996-ban az agykutatás, és hiába hívják fel erre a figyelmet kutatók, mint például Freund Tamás és mások, ezt mindmáig nem hisszük el nekik. Érdeklődés, öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Sajnos csak a kényszerben hiszünk.

Visszatekintve az iskoláimra, egynek azért nagyon örülök, hogy rengeteg verset kellett kívülről fújnunk. „Nyelvében él a nemzet”.

Igen, a nyelv tesz bennünket valakivé, azon a helyen, ahol élünk. Ha tetszik, a nyelv tesz bennünket magyarrá, a nyelv tesz zsidóvá. A nyelvnek van egy sajátos hordozó géniusza, amely beavat minket a világnak olyan titkaiba, amelyekhez különben nem jutnánk hozzá. És ilyen értelemben a verseket inkább zenének tekinteném. Mert a vers érzelmileg megragadó, magával sodró, művészi élmény. És minden művészi élmény mélyen hat ránk.

Ön nem hisz az osztályozásban. Hogyan lehet másképpen felmérni egy tanuló felkészültségét?

Hogy miért rossz az osztályzás? Mert akkor nem az a fontos, hogy milyen az a kristály, milyen illata van a növénynek, milyen simogató az állat prémje, hanem, hogy hányasra felelsz belőle holnap. Nincs a világról, a vele való összefüggésünkről érzelemmel átjárt élményünk. Az osztályzás elterel a világtól.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
NB6.png

Egy magyar, aki a Föld legextrémebb hegyvidékein kutatja a klímaváltozás hatásait

Nagy Balázs szerint ha az emberiség túl akarja élni, arra kell felkészülni, hogy ez a krízis jóval tovább tart majd, mint egy háború. Igényeinknek, szokásainknak, a világhoz való hozzáállásunknak is meg kell változnia.
Göbölyös N. László - fotók: dr.Nagy Balázs - szmo.hu
2019. október 10.



Képes lesz-e az emberiség évtizedeken át szembeszállni az éghajlat szélsőségeivel? Hová vezet a hőmérséklet és a tengerszint folyamatos emelkedése? Ezek a fő témái Túléljük a klímakatasztrófát? című science show-nak, amelyet október 17-én tartanak a budapesti Mesterek és Módszertanok Házában. Az est egyik előadója Dr. Nagy Balázs klímakutató, a Földgömb magazin főszerkesztője. Vele beszélgettünk a klímaváltozás néhány gyakori, ellentmondásos kérdéséről.

- Az elmúlt évszázadban az emberiség folyton „túlélt” valamit: két világháborút, hidegháborút, lágereket, rendszereket. De nekem úgy tűnik, hogy ezekből a túlélésekből nem tanultunk semmit. Valamit túléltünk, aztán minden megy tovább...

- Ez egy másfajta, még ki nem próbált túlélési helyzet. Nyilvánvaló, ha az emberiség túl akarja élni, arra kell felkészülni, hogy ezúttal egy hosszabb periódusú krízisről van szó, mint például egy háború esetében. Az Ön által említett krízisek többnyire néhány éves stresszt jelentettek, a mostaniak viszont vélhetően hosszabb távúak és az is nagyon kérdéses, hogy miként tudunk hozzájuk alkalmazkodni.

Egy politikai vagy háborús katasztrófához az emberek, ha nagy nehézségek árán is, de tudtak alkalmazkodni. Kérdés, hogy miként éljük meg azokat, amelyek emberöltőkön keresztül nyomást jelentenek.

- Rengeteg megközelítése van napjaink klímaváltozásának, nem könnyű a tudományos és különböző érdekeltségű érvek, ellenérvek között eligazodni. Ön szerint mik a valós veszélyek és mik azok, amelyek inkább csak riogatások?

- A nagyon rövid távú folyamatok háttere egyáltalán nem biztos, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódik. A legjobb példa erre az árvizek kérdése. Bármikor, bárhol árvíz pusztít, azonnal rásütik, hogy a klímaváltozás miatt vannak. És ez eltakarja azt, hogy egy árvíznek lehet teljesen más oka is. Tény, hogy a klímaváltozás miatt nagyon nagy árvízszint-növekedések lehetnek, de nemcsak ezért.

Amit biztosan látunk - mert műszerekkel mért adatok állnak a rendelkezésünkre - hogy a klímaváltozás hatására változik a környezet, a Föld nagy részéről fogy a jég, emelkedik a tengerszint.

Mi elsősorban konkrét földi környezeti átalakulásokkal, például a jégmennyiség csökkenésével foglalkozunk, és látjuk, hogy ilyen változások a múltban is lezajlottak. Azt azonban jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy a mai folyamatokban pontosan mekkora mértékű az ember szerepe.

- Ön számos klímaexpedíciónak volt tagja.

- Elsősorban az ember által nagyon kevéssé érintett helyszíneken dolgozunk. Éppen azért, hogy lássuk: emberi hatástól távol fekvő tájakon is megtörténik-e az, ami máshol. Ezeknek a folyamatoknak lehetnek teljesen természetes okai is, az emberi beavatkozásra akkor derül fény, amikor az adatokat elemezzük: vajon olyan-e a változások lefutása, mint évszázadokkal ezelőtt, vagy nem? Egy árvíz esetében például közvetlenül látjuk az ember szerepét abból, hogy milyen gátak készültek, milyen feltöltődések zajlanak. A klímaváltozásnál ez sokkal bonyolultabb.

- Merre járt legutóbb?

- Több mint tíz éve dolgozunk az Andokban, ebben az évben is több hónapot töltöttem az ottani, száraz magashegységekben. A Föld legextrémebb hegyvidékein kutatunk, amelyek hidegek, szárazak, szelesek, ráadásul a magas hegyek felszínén nincs jég, viszont vannak örökfagyott területek, amelyek elkezdtek felolvadni. Mi ezt a felolvadást mérjük. Ennek alapján lehet megállapítani, hogy milyen vízbázis-változások történtek és történnek a jövőben egy-egy területen. Az egy teljesen más kérdés, hogy az ember mennyire aknázza ki, vagy mennyire hagyja békén ezt a vizet, mi elsősorban a klímaváltozás hatására bekövetkezett folyamatok működését igyekszünk tisztázni.

- Mennyire érintik ezek a folyamatok Magyarországot? Azt érezzük, hogy felborult a megszokott négy évszak, iszonyú hőhullámokat élünk át nyáron, tucatjával jelennek meg eddig soha nem látott rovarok…

- Valóban, akkor látjuk ezeket a folyamatokat, amikor a bőrünkig hatolnak, amikor például egyre hosszabbak és gyakoribbak a hőhullámok. Azért persze az ember emlékezete erősen átalakítja a múltat. Mindenki úgy gondol a gyerekkorára, hogy mekkora hó volt, akkor még igazi telek voltak... De ha adatszerűen megnézzük, ez nem biztos, hogy igaz. A klasszikus példát Vissy Károly meteorológus adta jó pár éve, amikor végigvette a 20. század teleit és megállapította, hogy országosan összesen hét fehér karácsony volt – de tulajdonképpen mindenki többre emlékezik.

Azt viszont helyesen érezzük, hogy kiszámíthatatlanabb az időjárás, hogy a nyarak és a telek is szélsőségesebben alakulnak.

Ebből sok minden következik, például az árhullámok levonulásának gyakorisága és magassága vagy éppen az aszályok előfordulása, egy erdő összetételének átalakulása évtizedes távlatban, de az is, hogy egy kórokozó hogyan jelenik meg és meddig van itt, hogy miként terjedhetnek el bizonyos rovarfajok, szúnyogok felénk. Igen, melegszik a klímánk, de ebből nem arra kell következtetni, hogy nemsokára Szicília lesz Magyarországból, hanem sokkal inkább egy kontinentális hatásokkal, a szélsőségek növekedésével vegyes melegedésre számíthatunk.

Például a telek kiszámíthatatlanul hidegek lehetnek, de el is maradhatnak. A nyarak viharokkal szaggatottak lehetnek, de egyre több hőhullámot hoznak.

Az ilyen, szélsőségekkel teli helyzetekre kell készülni, illetve mindazokra, amik ezekkel párosulhatnak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!