hirdetés
biros-birosagpixa-1000x750.jpg

Keresik a bírók, meddig lehet ezt egyenes gerinccel csinálni

Az elmúlt egy évben sosem látott feszültség költözött a magyar bíróságokra.
Szurovecz Illés, Abcúg, Fotó: Pixabay - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Sorra hagyják ott a pályát karrierük csúcsán levő, középkorú bírók, de a legtöbben bezárkóznak a tárgyalóterembe, és hallgatnak, amíg nem esik személyes bántódásuk. Közben vannak, akik sosem látott módon szembeszálltak a törvénytelenségeken kapott Handó Tündével. Hova vezet ez, és mi járhat manapság a bírók fejében?

Keviczki István mindössze tíz percet töltött a Fővárosi Törvényszék elnökénél tavaly szeptember elején, nem sokkal azután, hogy augusztus 31-én lemondott büntetőbírói posztjáról. Korábban sosem beszéltek egymással, Polgárné Vida Judit mégis szívélyesen köszöntötte: “szervusz, Pistikém!”

A tegeződés bevett szokásnak számít bírói körökben, a pistikézés azonban kevésbé.

“Nem nagyon értettem ezt a fogadtatást, hiszen korábban semmilyen viszonyban nem voltunk egymással” – emlékezett vissza Keviczki a találkozóra.

Elmondása szerint Polgárné erősen próbálta kihúzni belőle a távozása okait, de ő udvariasan elhárította a kérdéseket.

hirdetés

Először csak annyit mondott, “te biztosan nem tudsz segíteni rajta”, majd különböző megfogalmazásokban többször elismételte, hogy orvosolhatatlan problémák léptek fel.

Keviczki nem szívesen nyílt volna meg a főnöke előtt, aki 2013-ban, elnökhelyettesként még egy plágiumügybe bukott bele. Akkor a HVG derítette ki, hogy Polgárné többek közt Paulo Coelho brazil író szövegét tüntette fel sajátjaként a bíróság magazinjában. Lemondása után a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatalban is dolgozott elnöki biztosként, míg Handó tavaly májusban ki nem nevezte a Fővárosi Törvényszék élére.

A pozíció ekkor már hónapok óta betöltetlen volt: hiába jelentkezett rá egyedüliként Fazekas Sándor korábbi elnök, Handó érvénytelenítette a pályázatot. Hivatalosan ezt a korszakváltás igényével magyarázták, de az is igaz, hogy Fazekas jó ideje nyíltan kritizálta Handót, éppen a bírói álláshelyekkel kapcsolatos gyakorlata miatt.

“Megkérdezte, miben tudna segíteni. Ha nyíltan kommunikálok, azt válaszolom: mondjál le. De ennek semmi értelme nem lett volna. Nem akartam olyasvalakivel megbeszélni a problémáimat, aki maga is része a problémahalmaznak, és sokak szemében méltatlanná vált a bírói tisztségre”

– folytatta Keviczki, aki felmentési ideje végéig, november 30-ig a bíróságon maradt, majd decemberben a Facebookon jelentette be nyilvánosan a lemondását.

Többek közt azt írta, “amikor ’99 nyarán fogalmazóként megkezdtem bírósági pályafutásomat, még azt gondoltam, röpke pár évtized után Tőletek (Veletek) megyek majd nyugdíjba, de még egy éve is ebben reménykedtem. Mára minden megváltozott, képlékennyé vált, relativizálódott, és azok az erkölcsi, morális értékek, melyekről a csendes többség még mindig azt gondolja, elválaszthatatlan jellemzői a bírói létnek, már alig látszódnak, alig hallatszódnak a harsány, törtető, technokrata kisebbség dübörgésétől”.

Később a VálaszOnline-nak azt mondta, elege lett a törvénysértő bírósági kinevezésekből és abból, hogy a “Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon szelektál”, így bíróként csak az általuk jóváhagyott gazdasági ügyekben ítélkezhet. (A Legfőbb Ügyészség később valótlannak és sértőnek nevezte Keviczki kijelentéseit. A Fővárosi Törvényszék pedig közleményt adott ki arról, hogy nincs morális válság a bíróságon).

Az utóbbi két évben összesen 52 bíró mondott le, közülük többen – Keviczki István mellett Szepesházi Péter vagy Rajmon Balázs – nyíltan kritizálták az igazságszolgáltatás működését.

Hasonló lemondáshullámra legutóbb 2011-12-ben volt példa, akkor 42-en távoztak. Az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közti konfliktus kiéleződésével azonban most különösen érdekessé vált, mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen radikális döntést hozzon, vagy éppen ahhoz, hogy inkább magára csukja az ajtót, és folytassa az ítélkezést.

Komám, te csak végezd a melódat

Keviczki először 2009-ben gondolt arra, hogy valami nincs rendjén az igazságszolgáltatás körül. Ekkor öt éve dolgozott bíróként, lassan túlesett a kezdeti, rutintalan időszakon, amikor “a napi 12 óra meló úgy leszívja az ember energiáit, hogy nem nagyon tekint ki az akták mögül”.

Elsőként az szúrt szemet neki, hogy a még éppen kormányon levő MSZP “szinte önfeljelentés-áradatot indított el. Addig sosem kerültek terítékre komolyabb ügyek, majd hirtelen tömegével indítottak eljárásokat élvonalbeli szocialista politikusok ellen. Szerintem megpróbálták előre megtippelgetni, mely ügyek kerülhetnek célkeresztbe a kormányváltás után. Úgy gondolhatták, addig legalább lehet ráhatásuk a nyomozás kezdeti szakaszára”.

Keviczki itt többek közt a BKV-ügyben érintett Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesre, a hűtlen kezeléssel megvádolt egykori MSZP-s polgármesterre, Hunvald Györgyre, vagy éppen a Sukoró-ügyre gondolt.

A 2010-es kormányváltás után erre rárakódott két olyan ügy, amikor a politika látványosan belenyúlt a bíróságok működésébe. Először jött a 62 évesnél idősebb bírák kényszernyugdíjazása (amit aztán elkaszált az Európai Unió Bírósága), majd a semmisségi törvény. Utóbbi kimondta, hogy semmisnek kell tekinteni azokat a 2006-os tömegoszlatásokkal összefüggő első fokú ítéleteket, amelyek csak rendőri jelentés vagy tanúvallomás alapján ítéltek el embereket. (A törvény ellen bírók és civilek is tiltakoztak, de az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek).

“2012-ben már komolyan elgondolkoztam, mi zajlik körülöttem. Egy tapasztalt bíró kollégához fordultam, aki személyes jó barátom is. Azt mondta: komám, te egy bíró vagy. Abban jársz el, amiben az ügyészség vádat emel. Nem a te felelősséged, hogy miben emelnek vádat, és miben nem. Csak végezd a melódat”.

Ez nem volt meggyőző érvelés Keviczki számára, 2013-as törvényszéki kinevezése mégis átlendítette a holtponton, ami egészen tavaly őszig kitartott.

Lemondása után több tucat kollégájával beszélgetett, amiből az derült ki számára, hogy “szinte mindenki próbálja megfogalmazni magában, meddig lehet ezt még egyenes gerinccel csinálni”. Van, aki addig maradna, amíg a konkrét ítéletekbe nem szólnak bele, de sokan az új közigazgatási bíróságok felállítására várnak. Keviczki szerint, ha bebizonyosodik, hogy ezeket a politika kiszolgálására hozták létre, az romba döntheti az egész bírói kar hitelességét a társadalom szemében. “Biztos vagyok benne, hogy ilyen esetben jó néhányan fel fognak állni a bírói székből”.

Pattanásig feszült a helyzet

Ha képet akarunk kapni arról, mi jár manapság a bírók fejében, meg kell értenünk a Handó Tünde-féle Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közti konfliktust, amely egy éve lázban tartja az egész bírói kart.

A kormány 2010 után központosította a bíróságok igazgatási rendszerét, és jelentős hatalommal ruházta fel az OBH élére került korábbi bírót, Handó Tündét, aki egyben Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége.

Az OBH dönt a bírósági vezetők kinevezéséről, az álláshelyek elosztásáról, a bíróságok költségvetéséről és az összes ingatlanberuházásról, technikai fejlesztésről. Handótól várták, hogy felgyorsítsa a bíróságok híresen csigalassú működését, és hatékonyabbá tegye a rendszert.

2012-ben a nemzetközi kritikák hatására A kormány 2010 után központosította a bíróságok igazgatási rendszerét, és jelentős hatalommal ruházta fel az OBH élére került korábbi bírót, Handó Tündét, aki egyben Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége." szűkítettek Handó hatáskörein, és valamelyest megerősítették az OBH ellenőrzésére létrehozott, 15 fős OBT-t, amelynek tagjait hatévente a bírák választják maguk közül.

Az OBT azonban így is viszonylag gyenge szervezet maradt: nem önálló jogi személy, ezért hiába van saját költségvetése, a pénze az OBH elnökének kezében van. Emiatt a tagok saját zsebből kényszerültek összedobni az OBT honlapját.

Az ellenőrző testület néhány évig nem sok vizet zavart, a 2018-as OBT-választás közeledtével azonban világos volt, hogy ha Handóval kritikus bírók kerülnek a tanácsba, az átalakíthatja a viszonyokat. 2017 őszén előfordult, hogy az OBT kétszer is visszadobta Handó helyzetelemző anyagát. Egyre hangosabban bírálták az OBH elnökét azért is, mert nem átlátható, milyen elvek alapján, hová csoportosít bírói álláshelyeket.

Tavaly év elején OBT-taggá választották Handó több kritikusát, így Hilbert Editet és Vasvári Csabát is. Utóbbi azért perelte Handót, mert szerinte visszaél a jogaival a bírói álláspályázatok elbírálásakor (a pert elsőfokon meg is nyerte, a másodfokot egyelőre elhalasztották). Tavasszal aztán végképp kiéleződött a viszály:

• áprilisban lemondott négy OBT-tag, ezért Handó azóta is működésképtelennek tartja a testületet, amely ezt visszautasítja,

• Handó fegyelmi eljárásokat indított OBT-tagok ellen,

• az OBT több esetben megállapította, hogy Handó törvénysértően minősített érvénytelennek bírói álláspályázatokat, nem adott indoklást, és nem írt ki időben új pályázatot,

• Handó a hvg.hu szerint kiadta az általa kinevezett vezetőknek, hogy találjanak törvénytelenségeket az OBT működésében,

botrányba fulladt az októberi választás, ahol a lemondott OBT-tagok helyére kellett volna új bírákat választani, egy győri bíró obstrukcióról és a szavazás meghamisításáról írt, később több száz bíró tiltakozott a Magyar Bírói Egyesület honlapján.

Sosem voltak még ilyen helyzetben

Keviczki szerint ez a kiéleződő konfliktus lassan arra fogja kényszeríteni a bírákat, hogy így vagy úgy, de színt valljanak arról, hogyan viszonyulnak a saját függetlenségükhöz. Úgy látja, aki tiszteletben tartja a törvényességet, az csakis az OBT-t támogathatja.

“Korábban sosem kerültek ilyen választási helyzetbe. Fel se vetődött más szempont, mint hogy független bírók vagyunk, csak a jogszabályoknak és a saját lelkiismeretüknek vagyunk alárendelve. Közben viszont beáramlott egy új szempontrendszer, amelyben már nem a függetlenség az elsődleges szempont, hanem hogy legyél hűséges az igazgatási vezetőkhöz. Fogd be a szád, és kövesd a tanácsaikat”.

Szerinte az elmúlt egy év eseményei nyilvánvalóvá tették, milyen súlyos törésvonalak húzódnak a különböző bírói gondolkodásmódok közt. Ahogy a Facebookon közzétett lemondólevelében fogalmazott, egyszerre létezik a bíróságon belül egy “harsány, technokrata” réteg és egy olyan, amely tartja magát a bírói szakma alapelveihez.

Előbbiek azt mondják, “nincs komoly konfliktus, hiszen a mindennapi ítélkezés megfelelő mederben zajlik, és ha igaza is van az OBT-nek, nem szabadna tovább élezni a helyzetet. Ehelyett inkább arra kellene fókuszálni, hogy az infrastrukturálisan, a munkavégzés körülményeit tekintve fejlődő pályán levő igazságszolgáltatás tovább javuljon”.

“Azok a fiatal kollégák, akik már ebben a rendszerben szocializálódnak, azt látják, hogy az igazgatási vonalon elkövetett törvénysértések elfogadhatók. Ha hosszú távon ez épül be a tudatukba, vajon meg tudják-e tartani a kívánatos bírói attitűdöt? Ez súlyos dilemma lesz minden kezdő jogász számára”

– mondta Keviczki.

Szerinte azokat, akik már Handó időszakában kezdtek titkárként, fogalmazóként dolgozni az OBH-ban, “olyan hatások érték, amelyek a függetlenségtől a lojalitás felé sodorják őket. Ha valaki mondjuk azt a feladatot kapja Handótól, hogy keressen jogi érveket az OBT-vel szemben, vagy támassza alá, miért nem kell összbírói értekezletet összehívni Debrecenben, az alapos rombolást eredményez az illető gondolatrendszerében. Azt üzenik nekik, mindegy, hogy az adott konfliktusban mi a törvényes megközelítés, ti akkor fogtok előrejutni, ha velünk értetek egyet”.

Keviczkinek közvetlenül nem voltak ennyire fiatal kollégái, hiszen ők általában alacsonyabb szintű, vidéki bíróságokon dolgoznak. “Járásbíróságokon dolgozó kollégáim úgy látják, ebből a generációból jó néhányan meglehetősen türelmetlenek, a lehető leggyorsabban komoly pályaívet akarnak befutni, gyorsan igazgatási vagy magasabb bírói pozícióba szeretnének kerülni. Ezek a szempontok sokszor fontosabbak számukra, mint hogy nagybetűs bírók legyenek”.

Egy neve elhallgatását kérő fővárosi bíró szerint viszont “jó, hogy az OBH támogatja az új generációt, és a fiatalokra koncentrál. Nincs gond azzal, hogy valaki titkárként dolgozik az OBH-ban, mielőtt bíróvá nevezik ki. A probléma inkább azzal a gyakorlattal van, hogy a fiatal bírók egy része nagyon gyors szakmai karriert fut be, és másfél év gyakorlattal és néhány ítélettel a háta mögött már előad kúriai bíráknak szakmai értekezleteken. Ezek a dolgok visszatetszést keltenek”.

Neki úgy tűnik, a fiatal bírók szemében egyre kisebb a presztízse annak, ha valaki évtizedeken át csak ítélkezéssel foglalkozik. “Rossz azt hallani, amikor egy titkár vagy fiatal bíró azt mondja egy idősebb kollégáról, hogy nem vitte semmire, csak azért, mert nem lett belőle vezető”.

Maximum a büfében panaszkodnak

Fleck Zoltán jogászként és szociológusként évtizedek óta kutatja az igazságszolgáltatást. Szerinte a tipikus magyar bírói magatartást hagyományosan a visszahúzódás és a passzivitás jellemzi. Ez jelenthet egyszerűen annyit, hogy egy bíró inkább nem vállalja a véleményét, csak a tárgyalótermi munkájára koncentrál, nehogy rásüssék, hogy politizál. Jelenthet ugyanakkor feltétel nélküli lojalitást és sima haszonlesést is, amikor valakinek csakis a fizetés és az előrelépés számít.

“Van, aki egyáltalán nem érzi rosszul magát, másnak, ha van is véleménye, maximum a büfében mondja el a kollégáknak, vagy még ott sem. És van egy szűk réteg, amely kezd kilógni a sorból. Ők nemcsak magukban, vagy odahaza a családnak hőbörögnek, hanem vállalják a konfliktust”

– mondta Fleck. Vannak, akik inkább kiszállnak, ahogy Keviczki István tette, mások bent maradnak, és nyíltan beleállnak a konfliktusba, ahogy az OBT tagjai.

Fleck ősszel tíz olyan (volt) bíróval készített anonim interjút, akik kritikusak a mostani vezetéssel szemben. Az eredeti terve az volt, hogy véletlenszerű kiválasztással felmérje a bírók közérzetét, szakmai mentalitását. Más országokban nem ritka az ilyen felmérés, Hollandiában komplett közvéleménykutatásokat csinálnak, amiből kiderül, hogyan gondolkodnak a bírók általános ideológiai, társadalompolitikai kérdésekről (például az abortuszról). Itthon azonban nem jött össze, mert a passzívabb, akár lojálisabb bírók nem álltak szóba vele.

Az interjúalanyoknál többször előkerült, mennyire csalódtak a megalkuvást választó kollégáikban és abban, hogy semmi sem igazolódott be a rendszerváltás környéki illúziókból. Fleck szerint a 2010 előtti bírósági rendszer sem volt tökéletes, sőt vacaknak nevezte a korábbi Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Viszont “sokan arra számítottak, hogy előrefelé haladunk. Szigetszerűen működtek jó szakmai közegek, amelyek képesek voltak a szakmaiságot és az autonómiát tartalommal megtölteni, ezt terjeszteni, tanulni egymástól. Ezek azonban külső nyomásra felbomlottak”.

Keviczki VálaszOnline-os interjúja után öt, Handó által kinevezett bírósági vezető kiadott egy közleményt, amelyben arra figyelmeztettek, hogy széthúzás és egyénieskedés helyett összefogásra van szükség, különben a 2020-ra beígért bírói béremelést kockáztatják. Az OBT ugyanakkor ősszel rákérdezett az igazságügyi miniszternél, hogy a fizetésemelés eddigi elmaradása összefügg-e a mostani konfliktussal, és határozottan nemleges választ kaptak. “Hogy jön ahhoz bármelyik elnök, hogy leírjon ilyeneket? Őszintén nem értem, mit szeretnének az OBT-től. Hogy csak minden harmadik törvénysértést vegyük észre?” – kérdezte Vadász Viktor OBT-szóvivő, a Fővárosi Törvényszék büntetőbírója.

Ezek a körülmények leginkább annak a 40-es korosztálynak okozhatnak csalódást, amely a rendszerváltás után kezdett bíróként dolgozni, és éveken át úgy érezte, “lassan megtanuljuk, mi az a jogállam és a függetlenség. Ők mára tapasztalt bírókká váltak, de még energikusak, nyitottak, előre akarnak jutni, nyelveket beszélnek, és ismerik a nemzetközi jogot” – mondta Fleck.

Éppen ezért az ő csalódásuk és távozásuk érzékenyen érintheti az egész ítélkezés színvonalát, amely Fleck szerint már most is sokat romlott, hiszen a rendszer a gyorsaságot és a hatékonyságot kéri számon a bírókon. “Azt üzenik, nem az a fontos, hogy megalapozott ítéletet hozzál, hanem zárd le, amint tudod, mert megígértük a politikának, hogy gyorsabbak leszünk”.

Úgy tűnik, ez a mentalitás könnyebben utat találhat a fiatalabb bírókhoz, az idősekhez viszont nem igazán. “Mivel lehet sakkban tartani egy 60 éves megyei tanácselnököt? Ők már megtanultak egy olyasfajta minimum autonómiát, amit nehezebb elvenni tőlük, mint megtanítani a fiatalokat, hogy akkor juthatsz előre, ha lojális vagy” – mondta Fleck.

Egy új hang?

A bírók körében megszokott rizikómentes, passzív hozzáállás mellett különösen feltűnő, mennyire sokat szerepelnek és nyíltan kommunikálnak az OBT tagjai. Konferenciákon adnak elő, részletes szövegekben foglalják össze, mi bajuk Handó Tündével, és még a sajtóval is szóba állnak. Vadász Viktor a Twitteren is aktívan posztol, rendszeresen angolul tudósít az OBT-OBH viszony aktuális állásáról.

Mindez a kormányközeli média figyelmét is felkeltette, a Magyar Időkben sorra vették, milyen “kormányellenes politikai tevékenységet” folytatnak az OBT-tagok. Utóbbiak viszont kiállnak amellett, hogy nem pártpolitizálnak, egyszerűen a munkájukat végzik azzal, hogy ellenőrzik az OBH elnökét. A Magyar Idők számára azonban az is politizálásnak számít, ha valaki az Amnesty International munkatársait hívja meg a bíróságra képzést tartani az előítéletekről.

Fleck nagyon pozitívnak látja az OBT szerepét, hiszen “semmilyen hagyománya nincs annak, amit csinálnak. Mintát mutatnak arról, hogyan lehet ellenállni. Néha elkeseredettek, amiért a bírói kar tagjai nem támogatják őket aktívan, de közben nagy legitimációt éreznek maguk mögött, hiszen a bírák választották meg őket”. Fleck közelről követte, amikor az OBT-ben az aktív szerepvállalás mellett döntöttek. “Tudták, hogy ez kockázatos, de ha nem állnak ki, minimális esély sincs a túlélésre”.

Vadász szerint nem arról van szó, hogy az eddigiekhez képest gyökeresen máshogy állnának a bírói szerephez. “Amikor a szervezeten belülről érte támadás az OBT-t, és mindez személyeskedésig fajult, úgy döntöttünk, nem fogunk félni attól, hogy nyilatkozzunk. Ha viszont nem lennék OBT-tag, nem beszélgetnénk most itt. Sokan keresnek minket azzal, hogy nyilatkozzunk igazságszolgáltatási témákban, például a közigazgatási bíróságokról, de csak az OBT-vel összefüggő igazgatási ügyekben szólalunk meg”.

Szerinte érthető a többi bíró passzivitása, főleg úgy, hogy “az elmúlt tizenöt évben a közvélemény és a sajtó rendszeresen támadta a bírókat egy-egy vitatott ítélet után. Emiatt sokan bezárkóztak, nem kommunikálnak, ritkán szólalnak fel nyilvános konferenciákon, elefántcsonttoronyba zárják magukat”.

Vadász nem neheztel azokra a bírókra, akik inkább csendben maradnak. “Nem vagyok az ő cipőjükben, ahogy ők sincsenek az enyémben. Én sem örülök, amikor fennhangon azt hirdetik, mit csinálok rosszul. Nem hiszem, hogy azzal, ha magukra csukják a tárgyalóterem ajtaját, eladják a függetlenségüket. Nem gondolom, hogy az ő feladatuk kiállni az igazgatás túlkapásai láttán. Éppen azért van az OBT, mert a mi dolgunk elvégezni azt, amit egyéni szinten a bírók nem tudnának”.

Mi lesz a vége?

Nehéz megítélni, valójában hol áll a bírók többsége az OBT-OBH konfliktusban. Konkrét felmérés híján csak abból indulhatunk ki, hogy az OBT-tagokat a bírók választották maguk közül, és hogy százával írták alá az októberi póttagválasztást követő tiltakozó levelet. Kérdés viszont, milyen hatást fog elérni a Keviczki által tecnokratának nevezett generáció lassú beáramlása, vagy egy fizetésemelés elmaradásával riogató közlemény.

Fleck szerint a következő OBT-választás jó tesztje lesz ennek, ott ugyanis kiderül, készek-e a bírók újra kritikus tagokat választani. “De az is lehet, hogy addig közbelép a politika, és az egész bírósági szervezetrendszert megváltoztatják, akár a közigazgatási bíróságok mintájára. Ha az OBH megy a kukába, a miniszter széles hatáskört kap, az OBT-t pedig konzultatív testületté alakítják, az egy új helyzet lesz. Akkor jön a másik világ”.

“Ha viszont nem keményedik tovább a rendszer, csak stabilizálni próbálják a helyzetet, akkor lehet, hogy elindul egy eszmélési folyamat”. Fleck szerint ezért kellene értékelnie a közvéleménynek minden egyes nyilvános bírói interjút, és ezért kellene figyelnie az OBT körüli eseményeket. “Az OBT magatartása nélkül valószínűleg teljesen elveszne az esély a függetlenségre”.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
mti-balaton-1.jpg

Így lehet második hullám, avagy mit felejtettünk el tavasz óta

A szerző lement a Balatonra és ledöbbent, aztán megírta.
Szajki-Vörös Adél, fotók: MTI, Varga György - szmo.hu
2020. augusztus 12.


hirdetés

A nap süt, körülölel. A víz megnyugtat, lehűti a forró agyat. Idén nyáron  legtöbben sehová máshová nem vágyunk - kivéve, aki nem, de azt most hagyjuk -, csak egy hideg csobbanásra és egy tenyérnyi zöld fűre, ahová utána lehanyatlunk. Mi is erre vágytunk (a vegán jégkrémmel együtt), ezért két hétvégén megnéztünk két balatoni strandot. És csobbantunk és lehanyatlottunk, és fagyiztunk és napoztunk. Baromi jó, ez kell ilyenkor a munkától hét közben felturbózott agynak. Azzal az icipici sötét felhővel a fejünk felett, hogy közben körülöttünk kering egy világjárvány, amit nem látunk, mert kék a víz, süt a nap és istenien olvad a fagyi.

Ki így, ki úgy védekezik ellene, hogy ne kapja el, amitől márciusban még rettegett, de a legtöbben mintha megfeledkeztek volna róla, hogy itt lebeg felettünk ez a felhő, mert annyira süt a nap. Én ezt láttam a Balatonnál, és nem mondom, hogy nekem sem volt olyan pillanatom, hogy baszki, kit érdekel, megvéd az UV. Ahogy egy általam nagyra becsült háziorvos mondta egy meglepő pillanatban februárban: "Mindannyian Isten kezében vagyunk." Ilyenkor Isten kezébe helyezzük magunkat, de nem mindegy, hogy a saját kezünk ügyében van-e kézfertőtlenítő. Gyerekek, én a strandokon csak orgiát nem láttam a hétvégén, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé oda. Mindenki mindenkivel összedörgölőzik - jee - , akkora a tömeg, és bár az intimitás és érintés barátja vagyok, és erről eszembe is jutott Harry Styles szuper száma, na de azért ácsi, azt éreztem. Igen, én is ott voltam. De próbáltam vigyázni, amire lehetett.

A témával jelenleg foglalkozó szakemberek szerint nem árt az óvatosság, közeleg a második hullám, ha már el nem kezdődött. A Balaton partja tökéletes helyszín arra, hogy erről megfeledkezzünk. És mindkét strandon úgy láttuk, megvannak a feltételei annak, hogy elkapjuk a koronavírust, amennyiben éppen arra jár. Mert azt legalább mindannyian beismerjük, hogy nem tudjuk, épp merre jár. Itt van Tom Hanks, nálam szimpatikusabb, és tök jól elmondja, hogy csak a megtanult 3 dologra (maszk, távolságtartás, kézmosás) kéne figyelni:

Mert lehet a vírus a tünetmentes kiszolgáló kezén, aki épp az előbb tüsszentett bele, csak épp mi nem láttuk, amint a lángosunkat óvatosan tartja, miközben gondosan megkeni tejföllel és jó étvágyat kíván. Lehet, hogy lesz második hullám, de lehet, hogy nem. De hogy ugyanúgy vigyáznunk kell egymásra, mint márciusban, áprilisban és májusban, az egészen biztos. És az idősekre, a szüleinkre, a nagyszüleinkre, a barátaink szüleire, meg a nagyszüleire, és Micimackó barátaira, rokonaira és ismerőseire és Nyuszi üzletfeleire.

Ha azonban nem akarunk egymásra vigyázni - innentől jön az ironikus rész, a félreérthetetlenség kedvéért, amit ne vegyetek komolyan, csak parázzatok, amin jó, ha paráztok -, gyorsan összeállítottam egy listát arra az esetre, ha a második hullámra törekszünk, mert az első is olyan könnyen elsült (ugye alig páran haltak meg...):

hirdetés

- Ne mossunk kezet szappannal gyakran, különösen ne azután, ha valahonnan hazaérkeztünk. Minek? Úgyse leszünk betegek. Maximium hordozók, de az meg úgyse derül ki.

- Ne használjunk készpénzhasználat után kézfertőtlenítőt és lehetőleg minél közelebb hajoljunk embertársainkhoz, ha beszélgetünk - legfőképp azokhoz, akikkel nem egy háztartásban élünk, hiszen olyan ritkán találkozunk -, és ha köhögnünk vagy tüsszentenünk kell, ha szabad levegőn vagyunk, ha nem, ne fogjuk vissza magunkat!

- Ha rokonainkkal találkozunk, esetleg esküvőre vagy nagyobb rendezvényre megyünk, bátran puszilkodjunk, azaz hagyjunk nyálas nyomot mások arcán. Puszi mindenkinek, így gyakorlatilag olyan, mintha egy láncban egyszerre valamennyien végigsmárolnánk egymást. Nincs is ennél szebb. Szeressük egymást.

- Üljünk rá nyugodtan a nyilvános vécére és semmiképp ne fertőtlenítsünk kezet a strandon a belökős fém-beengedőkar megfogása után. Ahol én jártam, nem is volt ilyen lehetőség amúgy, úgyhogy nem is kell ezen problémázni feleslegesen.

- Ne mossuk túl a gyümölcsöket és a zöldségeket. Nemcsak a szalmonellát vagy egyéb rengeteg féle fertőzésokozó kórokozót kerülhetnénk el mondjuk így - mert nemcsak a koronavírus veszélyes, egy jó kis hepatitis is becsusszanhat így nyáron - , de hát mit parázzunk folyton mindenen?! Mire való különben az immunrendszer?!

- Semmiképp ne ügyeljünk fürdőszobánk - vécénk és mosdókagylónk tisztaságára. Ne! Nem kell túl gyakran kimosni azt, pláne ilyen klóros büdös dolgokkal gyakran fertőtleníteni, a víz úgyis lemossa, amit kell. Vagy nem? Á, mindegy.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
tuntetok-feheroroszorszag-mti-ap-foto.jpg

Nincs internet, a mobilok sem működnek Fehéroroszországban – egy magyar férfi beszámolója

Olvasónk nemrég hagyta el Belaruszt, elmondása szerint már kijutni sem volt egyszerű az országból.
Címkép: MTI/AP - szmo.hu
2020. augusztus 11.


hirdetés

A Szeretlekmagyarorszag.hu olvasója üzleti úton volt Fehéroroszországban, nemrég lépte át a fehérorosz-lengyel határt. Megosztotta velünk, hogy mit tapasztalt az országban, miután kihirdették Aljakszandr Lukasenka elnök elsöprő győzelmét a vitatott tisztaságú elnökválasztáson.

"Már vasárnap távozásra szólították fel a külföldi állampolgárokat. A fővárost tegnap hagytam el, mivel a szállodát, ahol laktam bezárták. A repülőtér elérhetetlen volt. Egy itteni ismerősöm szervezte meg, hogy busszal eljuthassak Lengyelországba mielőtt a határokat lezárnák"

- írja Sándor nevű olvasónk, aki azt is megemlítette, hogy Szvjatlana Cihanouszkaja ellenzéki elnökjelöltet hétfő este óta nem látták.

"Vannak olyan hírek is, hogy letartóztatták, de a legutóbbi információ az, hogy Litvániában van"

- tette hozzá.

hirdetés

Nemrég Linas Linkevicius litván külügyminiszter a Twitteren megerősítette, hogy az ellenzéki elnökjelölt valóban elhagyta Fehéroroszországot, és Litvániában tartózkodik.

Olvasónk szerint ugyanakkor

"a kampánystábjából viszont többeket letartóztattak, állítólag több nőt is kopaszra nyírtak a fogdában."

Sándor arról is beszámolt, hogy nincs internet és a mobilok sem működnek sok helyen.

"Az internet nem működik, sok helyen a mobilok sem, nincs térerő. A kereskedelmi csatornák is beszüntették adásukat, csak az állami média sugároz, amely nemrégiben Orbán Viktor gratulációjáról is tájékoztatott."

Orbán Viktor gratulációjáról ugyanakkor nincs hivatalos információ. A hvg.hu hétfőn több csatornán is megkereste a kormányt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gratulált-e a vasárnapi választáson újraválasztott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. Kérdésükkel keresték a Kormányzati Tájékoztatási Központot, illetve a kormányfő sajtófőnökének, Havasi Bertalant is, de egyik helyről sem kaptak választ.

Olvasónk szerint nemrég Lukasenka is megjelent a tévében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kepatmeretezes_hu_20200801_150937-1000x750.jpg

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

hirdetés

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
asexualunsplash.jpeg

„Azt hiszik rólunk, hogy félünk a szextől!” – Interjú a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőjével, Sulyok Viktóriával

Egy olyan szexuális irányultság, amikor az emberek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.
Gubán Mária, fotó: Unsplash - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Június 24-i SzeXerda videójában Hevesi Kriszta lerántja a leplet az aszexuálitásról. A szexuálpszichológus missziója, hogy szexuálisan felszabadítsa a magyar embert. Teszi ezt könyveken, beszélgetéseken, valóságshow-kon és bulvárcímlapokon keresztül.

Az „Aszexualitás” névre keresztelt videó viszont nem sok választ ad, felszínesen kapargat egy sokkal többrétű és mélyebb témát, és a legkevésbé sem enyhít azon a társadalmi problémán, amit az aszexuális emberek láthatósága vagy elfogadása jelent. Sejtet ráadásul olyan háttérben meghúzódó okokat, mint a gyermekkori traumák, elfojtott emlékek abúzusról. Bár igyekszik nagyon óvatosan és finoman fogalmazni, mégiscsak félretájékoztat.

Hevesi egy 2018-as interjúban az aszexualitás egyik okaként még a fiatalok pornónézését nevezte meg. Így joggal lehet az az érzésünk, hogy a pszichológus kreatív módon, de elég impulzívan, és minden konzisztenciát nélkülözve nyilatkozik erről az alternatívnak számító szexuális orientációról.

A Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőinek végül elege lett az aszexualitást övező negatív és megalázó sztereotípiákból. Június 26-án nyílt levelet írtak a pszichológusnőnek, amit még e-mailen is elküldtek neki. Egyelőre nem érkezett válasz.

De mi is az aszexualitás? A Wikipediánál nem kell messzebbre menni, hogy az ember tisztába kerüljön az alapokkal.

hirdetés

Egy olyan szexuális irányultságról beszélünk, amellyel jellemezhető személyek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.

Ha eddig eljutottunk, akkor most bonyolítsuk meg kicsit a dolgokat!

Sem a rövid nyílt levélből, ami helyesbítésre szólította fel Hevesit, sem pedig a Wikipediáról nem derül ki pontosan, mi is az az aszexualitás, és mégis mi fán terem egy aszexuális. Ezért Sulyok Viktóriát, a Magyar Aszexuális Közösség egyik ügyvivőjét hívtuk segítségül.

Viktória 36 évesen jött rá, hogy aszexuális. „Először heterónak hittem magam, mert az az alap. Aztán rájöttem, hogy nem érdekelnek a férfiak, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Majd felismertem, hogy a férfiak és a nők pont egyformán érdekelnek – semennyire. Akkor biztos biszex vagyok!”

Először, félve attól, hogy támadások érik, inkább névtelenül és arctalanul tevékenykedett, majd rájött, sokkal fontosabb számára az, hogy segítsen másoknak abban, számukra ne nyúljon ilyen hosszúra a felismerés folyamata.

Aszex vajon mi?

„Hevesinek az a legnagyobb problémája, mint mindenki másnak, hogy nem veszik külön fogalomnak a libidót és a szexuális vonzalmat. A libidó annyi, hogy begerjedsz, és ki akarsz elégülni. Szexuális vonzalom pedig az, hogy ránézek egy emberre, és ezt az egészet vele akarom megélni” - mondja Viktória.

Ezen kívül, az osztottvonzalom-modell alapján elkülöníthetjük még a romantikus vonzalmat a szexuálistól.

„Azt belátjuk, hogy van szexuális vonzalom anélkül, hogy romantikus érzések lennének mögötte. Rád nézek, és le szeretnék veled feküdni, de ettől még nem leszek beléd szerelmes. Ez miért ne működhetne fordítva is? Szerelmes vagyok beléd, de nem szeretnék szexelni veled.” Ez a kétféle vonzalom pedig, ha van, és az egyén nem aromantikus vagy aszexuális (tehát se romantikus, se szexuális vonzalomra nem képes), akkor különböző nemű emberek felé, más-más irányokban is megnyilvánulhat.

„Vannak olyan barátaim, akik aszexuálisok, tehát nem éreznek szexuális vonzalmat, de homoromantikusok, szóval a saját nemükbe szeretnek bele” - szemlélteti Viktória.

De előfordulhat az is például, hogy egy biszexuális ember heteroromantikus, tehát a szexuális kapcsolat mindkét nem vonzó tagjaival beleférhet számára, de romantikus szerelmet csak ellenkező nemű iránt tud érezni. A szexuális és romantikus vonzalom persze ezerféle kiszerelésben jöhet, a-tól a pánig, mint különféle színű, de mégis tökéletesen összeillő matrjoska babák.

Traumák miatt?

„Egy heteroszexuális nő nem lesz attól aszex, hogy megerőszakolják. Lehet, hogy egy darabig félni fog a szexualitástól, a férfiaktól, lesznek emlékbetörései, de attól ő még heteró marad, és a férfiakhoz fog vonzódni.

Nem tudok pontos számokat, de talán minden ötödik nőt megerőszakolnak élete folyamán, az aszexuális emberek pedig csak a társadalom 1%-át teszik ki. Ez sokkal kisebb arány.”

És azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a mai tinik nagy része viszonylag korán találkozik az első pornójával, rossz élmények is előfordulnak mindnyájunk életében, a társadalom nagy része viszont még így is alloszexuális (avagy képes megélni szexuális vonzalmat, és még szexel is).

„Sok alloszex ember sem szexel – vagy nincs partnere, vagy túl stresszes az élete. Ezért van az, hogy megőrülök, amikor alloszex barátaim rám néznek, és azt mondják, hogy nahát, én is aszex lettem, már négy hónapja nem szexeltem a csávómmal!” Ergo attól sem leszel aszex, hogy épp nincs nyerő szériád.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem válhat valaki „menet közben” aszexszé.

„Én hiszek abban, hogy az emberi szexualitás fluid. Előfordulhat, hogy valaki a kezdetekben biszexuális, majd leszbikus lesz. Én így születtem, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki aszexszé válik az élete során.” Fejti ki Viktória azokra az elméletekre támaszkodva, melyek szerint az ember szexualitása igenis változhat az idők folyamán.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!