hirdetés
toilet-paper-4956707_1920-1000x670.jpg

Kerámiacserép, bot, moha – ezeket használták az emberek a vécépapír feltalálása előtt

Kínzó kérdések, amelyek eddig eszedbe se jutottak, most viszont már mindenképpen tudni akarod a választ.
Fotó: Illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

A koronavírus-járvány kezdete óta tudjuk, hogy a vécépapírnak sokkal nagyobb ereje van, mint ahogy azt eddig hittük - elég csak a pánikra gondolni, ami kitört, mikor zsákszámra vásárolták fel az emberek a karantén előtt a gurigákat. Egyben felvetheti a kérdést: egyáltalán hogy létezhetett az emberiség a tisztaságot adó gurigák nélkül? És bár a Közel-Keleten már a Krisztus előtti első-második században feltalálták a vécépapír elődjét, a nyugati világban mindez csak a 16. század környékén jött el, a ma ismert formáját pedig az 1800-as évek második felére nyerte el.

Ha kicsit visszatekerjük az időt, látszik, hogy azért vécépapír nélkül sincsen pusztulásra ítélve az emberiség, hol elegánsan, hol kevésbé szalonképes módon, de mindenhol megoldották az űrítés utáni higiénia kérdését.

Susan Morrison, a texasi állami egyetem középkori irodalmat kutató professzora szerint meglehetősen nehéz visszagörgetni a vécépapírtörténelmet, elődeink ugyanis főleg olyan szerves anyagokat használtak, amelyek a röviddel a használat után elbomlottak - írja a Live Science. A vécépapír használatára a műalkotásokból is lehet következtetni, bár azt mondani sem kell, hogy nem ez volt a legvonzóbb téma az irodalomban, így végtelen mennyiségű bizonyíték ezen a téren sincs. Emellett olyan maradványokból tudnak az eszköz előfutáraira következtetni, amelyeken ürüléknyomokat találtak.

Ahány nép, annyiféle módon oldották meg a problémát.

hirdetés

A görögök például még a fenéktörlésnek is megadták a maga harciasságát: kör alakú kerámiacserepekkel, úgynevezett pessoiokkal végezték a műveletet, amelyekre sokszor az ellenfeleik nevét írták.

A kerámiacserép azonban nem meglepő módon nem túl bőrbarát módszer, ezért gyakran okozott sebeket és irritációt az ókori görögök hátsó felén.

A rómaiak szintén bevetették a cserepeket is, ám a nyilvános fürdőkben sokkal kifinomultabb eszközt használtak - közösen.

A tersorium egy olyan bot volt, amelynek a végére szivacsot illesztettek, így még akár a vécékefe elődje is lehetett: olyan vödörben tárolták, amelyben só vagy ecet volt, hogy ez fertőtlenítse a mindenki által használt eszközt.

Az archeológusok körében azonban vita tárgya, hogy vajon ezzel a feneküket takarították-e, vagy magát a helyszínt, ahol elvégezték a dolgukat.

A japánok ezzel szemben merőben más módszert alkalmaztak: a chuugi névre hallgató bottal tisztították meg magukat, amelynek a végére szövetből készült rongyszerűséget szereltek.

Ez nem csak a külső, de a belső tisztításra is hivatott volt - a botot a végbélnyílásba dugva igyekeztek minden ürülékmaradványtól megszabadulni.

Az ehhez hasonló találmányok azonban nem voltak elérhetők mindenki számára.

A közember a vécépapír előtti korban azt használta, amit talált: levelekkel, füvekkel, állatszőrrel vagy kagylóval oldotta meg a problémát. A középkorban aztán felfedezték a moha, a szalma és a nád ilyen jellegű felhasználási módját is.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szarkofag-1000x561.png

2500 éve érintetlen szarkofágot nyitottak ki, közszemlére téve a benne fekvő múmiát Szakkarában

59 érintetlen, kifejezetten jó állapotban fennmaradt szarkofágot találtak a Egyiptom gízai tartományában található szakkarai nekropoliszban egy 11 méter mély aknában.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 04.


hirdetés

"Úgy vélem, ez még csak egy nagy felfedezés kezdete" - nyilatkozta az egyiptomi Szakkarában tartott sajtótájékoztatón Khalid el-Anany, Egyiptom idegenforgalmi minisztere, amikor bemutatták a sajtónak a nemrég felfedezett több mint 2500 éves szarkofágokat - adta hírül az AP.

A szenzációs feltárásra még szeptemberben került sor, amikor 59 érintetlen, kifejezetten jó állapotban fennmaradt szarkofágot találtak a gízai tartományban található szakkarai nekropoliszban egy 11 méter mély aknában.

A megtalált 59 szarkofágból 40-et állítottak ki Szakkarában a sajtó képviselői számára, egyet fel is nyitottak, közszemlére téve a benne fekvő múmiát.

El-Anany elmondta, hogy a szarkofágok a terv szerint a tavaly októberben felfedezett luxori fakoporsókkal együtt kerülnek majd a jelenleg is megnyitásra váró Nagy Egyiptomi Múzeumba. A miniszter szerint további sikerek várhatók a feltárás során, abban bíznak ugyanis, hogy a területen ennél sokkal több szarkofág feküdhet.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
panelhaz1.jpg

Negyven emeletes lett volna a Kádár-kori megapanel

Bölcsődék, mozik, sportpályák és csepelnyi lakó egyetlen panelházban. Mintha Jetsonék költöztek volna a Duna-partra.
Forrás: Tó-retró blog, Cíímkép: Budapest, III. Szőlő utcai sávház (Faluház) Fortepan/VÁTI - szmo.hu
2020. október 21.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Ha valakitől megkérdezzük, hogy melyik az ország legnagyobb, egybefüggő lakóháza, akkor sokan fejből vágják rá, hogy az Óbudai Lakótelepen, a Szőlő utcában található „Faluház” az (nevét arról kapta, hogy többen élnek benne, mint egy kis faluban). A válasz pedig helyes, hiszen 884 lakásával háromezer lakójával és 315 méteres hosszával (ezzel Európa leghosszabb épülete is) valóban ez a monstrum a legnagyobb. Kicsit ijesztő beleképzelni, hogy ha dolgok másképpen alakulnak, akkor ma a csillaghegyi Dunaparton (Kossuth Lajos üdülőpart) egy akkora panelépület magasodna, melynek az árnyékában is elférne néhány Faluház. Ez lenne a szalagház...

Egy rendkívül tehetséges magyar tervező, Zalotay Elemér 1958-ban vetette fel egy olyan épület tervét, melybe akár több budapesti kerület lakosságát is be lehetett volna költöztetni, és ez nem túlzás! A szalagházban ugyanis 20 ezer lakás lett volna és 80 ezer lakó fért volna el bennük. Ezzel a három legkisebb kerület vagy Csepel (kb 76 ezer fő) teljes lakossága egyszerre költözhetett volna be. Maga az épület pedig brutális méretű lehetett volna. A tervekben egy 40 emeletes(!) 3 kilométer hosszú betonhegy körvonalazódott, mely a faluháznál 4-szer magasabb és majd’ 10-szer hosszabb lett volna.

Az épület két oldalán egy teljes, 100 méteres erdőt és benne sportpályákat telepítettek volna. A monstrum külön földalatti HÉV-et és szárnyashajó összeköttetést érdemelt a tervekben (ekkoriban még olyan nagy újdonság volt a szárnyashajó, hogy az újságok nem is tudták helyesen leírni a nevét a beszámolóikban). De hogy nézett volna ki a szalagház belülről?

Az épületben 2 emeletenként futott volna egy közlekedő folyosó, melynek két oldalán lettek volna egy-egy lakás lakóterei. A hálószobák erre merőlegesen, a folyosó tetején kaptak volna helyet. Mivel a lakótér a tervben kétszer olyan hosszú volt, mint a hálószoba szélessége, így az egész a játéból ismert jenga torony felépítésére hasonlított volna. Ez pedig azt is jelentette, hogy a hálóknak mindkét homlokzaton lett volna ablaka. A ház belső kialakítása azonban jobban támogatta volna a közösségi életet, mint a magánszférát...

A szalagházhoz készült egyik látványrajz

hirdetés

Magyar Ifjúság, 1961.07.15.

Magyar Ifjúság, 1961.07.15.

Bár minden lakóegységben alakítottak volna ki konyhát, az épületnek lett volna egy közös üzemi konyhája, ahonnan a megrendelt ételt egy étellift repítette volna a rendeltetési helyére. Egy másik elevátorba rakhatták volna a szennyest a háziasszonyok, mely a szalagház mosodájából a tisztaruhát is elhozta volna. Ezen felül a házban tízemeletenként egy közösségi árkád futott volna végig, bölcsődéknek, boltoknak, edző- és tornatermeknek, filmszínházaknak, orvosi rendelőknek, szolgáltató és javító boltoknak adva helyet. A házban természetesen személyliftek is rendelkezésre álltak volna, melyek a 40-ikre 1 perc(!) alatt értek volna fel.

Ráadásul a ház költséghatékonynak is ígérkezett, hiszen a lakótelepi közutak elmaradása, a közművek egyszerűsödése valamint a fal és tetőfelület csökkenése folytán az egy lakásra eső ár – a számítások szerint – 30 százalékkal lett volna alacsonyabb. Akkor miért feneklett meg a kérdés? Nem azért, amit elsőre gondolnánk!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kepatmeretezes_hu_CSP_9348-1.jpg

Így néz ki most: visszavette a természet a Lepencei Strandfürdőt!

A sok éve felújításra váró fürdő rettentően rossz állapotban van.
Szöveg: Vass Adrienn Fotó: Csákvári Péter - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

A Lepencei Strandfürdő a budapestiek és a Dunakanyarban élők által is kedvelt hely volt Visegrád mellett. Egészen 2007-ig, amikor felújításra hivatkozva bezárták. És sajnos 2008-ban sem nyitották meg újra.

(A szövevényes múltról, és a tulajdonosi jogok változásáról EBBEN a cikkben olvashattok bővebben.)

A várt felújítás aztán nem vette kezdetét, és csak találgatni lehetett, hogy mikor lesz haladás az ügyben. Egy évvel ezelőtt már újra hallani lehetett róla, hogy készül valami, hogy tervezik az újjáépítést, de sajnos ezidáig nem történt látható változás.

Mi véletlenül tévedtünk arra, egy kirándulás alkalmával, és mivel nem volt előzetes helyismeretünk, csak találgattuk, hogy melyik résznek, mi lehetett a funkciója.

hirdetés

A főépület tele van falfestésekkel, de legalább felismerhető még, ahogy a nagy úszómedence is. A büféket és a kismedencét azonban annyira benőtték már a növények, hogy alig találhatóak meg, és valószínűleg visszafordíthatatlanul tönkrementek.

A régebbi állapotról és a régi hangulatról ITT egy cikk, összehasonlítás végett.

És akkor jöjjön a mostani helyzet, képekben:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
droszt_ck.jpg

Miért nevezik Pesten drosztnak a taxiállomást?

Már ha így hívják még egyáltalán. Az Uber és a GreenGo (elektromos autó megosztó rendszer) nemzedéke számára talán már magában a kérdésben is új ismeret rejlik.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. október 04.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

A budapesti autótaxizás kezdetének hivatalos dátuma 1913. június 1. A géperejű bérkocsik, akárcsak lassan kiszoruló elődeik, a fiákerek és a konflisok, kijelölt helyen várakoztak.

A taximegállók közvetlenül hívható telefonokkal voltak ellátva. Sok bosszúságot okozott azonban, hogy gyakran sorra fel kellett hívni a számokat, míg végül felvették valahol – esetleg épp a város túlfelén.

A gond orvoslásához külföldi példák után néztek az első taxivállalat, a Budapest Automobil Közlekedési Részvénytársaság, közönséges nevén a „szürketaxi” szakemberei.

hirdetés

Végül 1914-ben Hamburgból vették át a megoldást. Ott Theodor Drost német mérnök találmányát alkalmazták, ami biztosította, hogy a cég központjában mindig látható legyen, hány autó is van éppen az egyes várakozóhelyeken, azaz ahogy nálunk idővel emlegetni kezdték, a „drosztokon”.

Ezután már a központot hívva is le lehetett adni a rendelést, innen pedig szabályozni a kocsik egyenletes eloszlását.

Az eredeti szabadalom, aminek rajzát mutatjuk is, egy kis jegyautomata szerű készülék volt, amit minden állomáson a telefon mellé felszereltek. Ennek nyílásába az épp beérkező sofőr berakott egy tantuszt, azaz érmét. Az egymás fölött gyűlő tantuszok egyre lejjebb nyomtak egy rugós kapcsolószerkezetet, ami elektromos jelzést adott egy központi helyen, ahol aztán egy óra mutatta a kocsik számát. Induláskor a taxis kulccsal állított egy forgattyún, és az érmét visszakapta szekrényből.

Hírek szerint azonban egyesek mindenféle egyebet dugva a nyílásba, puszta csibészségből rendszeresen „meghekkelték” a rendszert. Talán ezért is volt, hogy nálunk inkább az a megoldás állandósult, hogy a sofőrök egy kar mozgatásával állítottak be a megfelelő számot, ami az áramerősség váltakozásával jelzett a telefonközpontosnak.

Az első időkben, ha üres volt droszt, akkor onnan az utas maga is telefonkapcsolatba léphetett a kezelővel. Egy koronát kellett bedobnia. A kiérkező gépkocsivezető a pénzt kivette és az út végén beszámította a fuvardíjba.A drosztokért már akkor és azóta is öldöklő konkurenciaharc folyt.

De erről talán majd egy másik posztban...

Theodor Dost eredeti szabadalma a taxiállomásokon várakozó gépkocsik számának távoli nyilvántartására, 1912. Forrás: Google Patent

Taxiállomás MARTA-gyártmányú taxiban ülő sofőrökkel, 1920 körül. A helyszínt nem tudtuk megállapítani, megfejtéseket örömmel várunk!

Telefonos taxiállomás a Köröndön, 1927. Megjelent: Drasche-Lázár Alfréd (1875-1949): Make a trip to Hungary! Kommen Sie nach Ungarn! Visitez la Hongrie! Jöjjön Magyarországra! Budapest , Tolnai, 1927. p. 81.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!