hirdetés
nemar.jpg

Kedves mamahotelben élő fiatalok, szerintem fel kellene állnotok a fotelből, és elindulni!

Nem élhettek le úgy egy életet, hogy rettegtek a változástól.
ESz - szmo.hu
2018. június 21.


hirdetés

Kedves Fiatalok, akik még mindig a szülőknél! Szeretettel írom a soraimat. Olvastam a cikket a mamahotelről, és erre szeretnék reagálni.

Tényleg megértem ezeket a problémákat, elhiszem, hogy nehéz a helyzet, elolvastam az érveket az otthon maradás mellett, és mélyen átérzem, milyen az, amikor az embernek nincsen elég pénze és lehetősége ahhoz, hogy lépjen, és amikor az ember mögött nem áll olyan család, amelyik finanszírozni tudná az első lépéseket.

És mégsem tudok teljes mértékben egyetérteni veletek.

Úgy gondolom, a problémák ellenére mégis fel kellene állni a mama foteljéből, és elindulni.

Nem lehet egy egész életet úgy leélni, hogy mindig arra várunk, hogy minden passzoljon, pont minden jó és tökéletes legyen.

hirdetés

Nem élhettek le úgy egy életet, hogy féltek a változástól, attól, hogy az eddigi gondok után még nagyobbak jönnek, hogy nem mertek mozdulni, nyitni, lépni. Nem foszthatjátok meg magatokat a teljes önállóság és függetlenség fantasztikus élményétől.

Nem lehet úgy élni, hogy nincsenek terveink, nem sakkozunk a pénzzel, idővel, nem nézünk előre hónapokkal, évekkel, hogy jó lenne ez meg az, akkor megteszem érte ezt meg azt.

Ne keseredjetek meg már most, ennyi idősen, és ne éljetek helyhez kötve, úgy, mint a 90 évesek, akiknek jó része már tényleg nem tud mozdulni semerre.

Úgy hozta az élet, hogy nekem is haza kellett költöznöm életem során kétszer is, és jelenlegi párom is került már padlóra anyagilag és érzelmileg. És ismerek súlyos, agorafóbiás pánikbetegeket is, akik legyűrték ezt az iszonyatot, lassan, kis lépésenként elhagyták Anyu/Apu lakását, egyre feljebb tolták magukat célokkal, munkával, spórolással, munkahelyváltással, meg még a jóég tudja hányféle stratégiával. Úgy, hogy volt akinek ehhez nemhogy egy fillérje nem volt, hanem durva mínuszban volt a számlaegyenlege a bankban. Mégis kitört a búra alól.

Az egyik érv az volt a szülőknél lakás mellett, hogy nincs elég pénz albérletre, és napról napra kell élni, ha egy vagy két nap kiesik, aznapra nincsen bevétel.

De hát pontosan így élek én is a munkám miatt: ha aznap nem dolgozom, nincs lóvé. Nem lehetek beteg, mert ha csak egy hétre kiesem, nincs lóvé, viszont ott a gyerek, akinek enni kell, aki kinövi a ruháit, a cipőit, aki néha használhatatlan cafattá amortizálja a drága mesekönyveit, aki után fizetni kell az óvodában az ebédpénzt, a tisztasági csomagot, a csoportpénzt stb.

Ám ezért a helyzetért nem kesergek, hogy de rossz ez, hát így nem lehet tervezni, és nem a szocializmust szidom visszamenőleg, hogy bezzeg akkor könnyű volt, mert mindenkinek a feneke alá toltak mindent, meg ingyen kapott mindenki lakást, mert ez rohadtul nem igaz, ez totál hazugság,

hanem tolom a melót, hajtok, igyekszem, alkalmazkodom, tanulok, képzem magam, meghallgatom a kritikát és beépítem, még akkor is, ha pont rosszul esik és felbosszant, és MEGYEK ELŐRE.

Más is totál a jelenben él, nem csak ti.

(Ám nem csak hajtásból állnak a napjaink, járunk szórakozni, kirándulni, van magánéletünk, hobbink, szakítunk időt olvasásra, pihenésre is, és szeretjük egymást, meg az életünket.)

További érv volt az alap albérlet 150 ezer havonta. Ez igaz. De nem fejenként, hanem lakásonként. Ha többen vesztek ki egy pecót, olcsóbb. Próbáltam, tök jó volt. Párkapcsolatban is voltam albérletes, többen béreltünk lakást, így annyi volt egy főre a költség, hogy mellette lehetett szórakozni is és félretenni is. De ha valami miatt hó végén parizer volt, abból nem csináltunk tragédiát.  Szuper volt ez az időszak is, eszméletlenül sok dologra tanított meg és az így szövődő barátságok rengeteg ajtót kinyitottak.

Számtalan ember él úgy, hogy a szülei nem tudnak nekik segíteni, látjuk a nálunk 15 évvel fiatalabb párokat, hogyan kommandózzák végig az életüket kisgyerekekkel úgy, hogy az ő szüleik tőlük távol élnek, és nem tudnak egy zúzósabb munkanapon elugrani a gyerekért az oviba. Mégis boldogok.

„Ha nincs a számládon tíz millád, neki se indulj, egynek se, pláne kettőnek.” Nyugi, nekünk sem volt.

Mégis itt a gyerek, élvezzük, hogy van, hálát adunk érte, szeretjük, büszkék vagyunk rá, és szeretjük az életünket a gyereknevelés összes nehézségével együtt. Albérletben élünk, nem vettek nekünk a szüleink csilivili kérót, mert nem engedhették meg maguknak. Mi magunk gondoskodunk magunkról.

Szóval szerintem – és a párom szerint is – merjetek lépni. Kezdjetek el élni.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
koronavirus-magyar-orvosok-apolok-mti-balogh-zoltan.jpg

„Több beteg halt meg a kórházunkban a koronavírus miatti félelemtől, mint magától a vírustól”

Magyar orvosok és ápolók naplószerűen számoltak be arról, mit tapasztaltak munkájuk során a koronavírus-járvány idején. Megdöbbentő sorok a frontvonalban dolgozóktól.
Illusztráció: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2020. május 18.


hirdetés

A Válasz Online március végén orvosokat és nővéreket kért arra, vezessenek naplót a „frontvonalból”. Most pedig ezekből a naplóbejegyzésekből hoztak néhányat nyilvánosságra.

Volt, aki teljes nevével vállalta a leírtakat, de olyanok is, akik nem kaptak, vagy féltek engedélyt kérni, így csak névtelenül számoltak be a munkájukról.

Kullmann Tamás, a győri Petz Aladár Kórház sürgősségi ügyeletvezetője május 15-én írt bejegyzésében arról ír, hogy szerencsére már abban az intézményben is egyre kevesebb a koronavírusos beteg, viszont sok páciens nem is a fertőzés, hanem a vírus miatti félelem miatt halt meg ott.

"Egy szülő nő a vírustól való rettegés miatt későn indult a szülészetre, komplikáció támadt, elveszítette a magzatát.

Akiknek kilyukad a belük, máskor aznap kórházba jönnek a panaszaik miatt, de a vírustól tartva most tovább maradnak otthon, hátha a fájdalom elmúlik magától. Egy háromnapos kilyukadást már hiába műtünk meg, hiába küzdünk az életükért. Ma is elveszítettünk így egy beteget, és nem az elsőt. Miközben a vírusfertőzés szövődményében egyetlen ember hunyt el az intenzív osztályon.

hirdetés

Egyértelmű, hogy a járvány idején több beteg halt meg a kórházunkban a koronavírus miatti félelemtől, mint magától a vírustól!"

- írja az orvos.

A többi ápoló és orvos naplóbejegyzését a Válasz Online oldalán olvashatod el.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
airport-2094122_1920.jpg

„Iszonyúan lassú volt a karanténba iktatás” - ilyen most egy utazás repülővel

Egy Londonból Budapestre utazó magyar nő beszámolójából megtudhatjuk, hogy milyen változásokra kell számítania annak, aki mostanság repülővel utazik.
Fotó: Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. május 22.


hirdetés

Sokakat érdekel, hogy most a korlátozások enyhítése után, de a teljes szolgáltatás visszaállása előtt milyen lehet nemzetközi repülőjárattal közlekedni. Vajon mennyit változtak a szabályok és a szokások a reptereken és a gépeken?

Nothof-Bako Bernadett a napokban repült haza Londonból Budapestre a Wizz Air egyik járatával. Engedélyével az útról szóló beszámolóját változtatás nélkül közöljük.

„Tegnap jöttünk haza az esti Wizz Air-géppel Lutonból. Egy kis infó-update mindenkinek mivel sokszor látom kérdésként.

A reptéren az összes bolt be van zárva. A Boots üzlet elvileg nyitva tart, de valószínűleg 18:00-s zárással, mert amikor mi mentünk (19:30), már zárva volt. Kaját (csokit, csipszet) és vizet is csak automatából lehet venni. A repülőn is csak snackeket árulnak, meg levest. Erre készüljön mindenki!

A bankautomaták üresek (az összes), szóval aki pénzt szeretne felvenni, azt még az előtt tegye meg, hogy a reptérre érne. Amúgy a bőröndleadás és az ellenőrzések is zökkenőmentesen zajlottak. A repülőút kellemes volt. Nem voltak sokan.

hirdetés

Az arcmaszk használata kötelező végig az út során. Időben indultunk, és vagy 25 perccel hamarabb landoltunk.

Viszont amire mi fel voltunk ugyan készülve, mégis kikészítő volt, az az ellenőrzés és karanténba iktatás. 2 órát vártunk (mi voltunk az utolsók). Iszonyúan lassan haladt. Mérnek testhőt. Elkérnek személyit, lakcímkártyát, telefonszámot, e-mail-címet, és hogy hol szeretnéd letölteni a karantént. Adják a piros papírt és egy tájékoztatót. Akiknek mentessége volt, azokat külön sorba állították, és gyorsabban végeztek, illetve azokat is akik gyerekkel voltak, előreengedték (ami szerintem tök korrekt). Utána még egy gyors útlevélellenőrzés, és mehetsz a dolgodra.

Mi tegnap hajnal 4-re értünk haza, 9:30-kor már hívtak adategyeztetés miatt.

A hölgy nagyon kedves volt. Elkérte újra a személyiigazolvány-számot és az e-mail-címet (ide küldik majd a határozatot). Megkérdezte, hogy az appot szeretnénk használni (ami csak magyar telefonszámmal működik) vagy rendőr látogasson. Illetve érdeklődött, hogy van-e segítségünk, mert ha nincs, az önkormányzat tud biztosítani valakit, aki bevásárol. Ennyi. Remélem segít ez azoknak akik most készülnek haza! Minden jót és jó utat!”


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés

A budapestiek visszavették Budapestet a hétvégén

Olyan, mint egy fesztivál - mondta valaki a pesti alsó rakparton bringázók, sétálók, görkorizók, ücsörgők között. És tényleg.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 17.


hirdetés

Két hónap bezártság után a délutáni napsütésben a szabadban, a Duna-parton üldögélni igazán felszabadító élmény. De a járvány nélkül is nagyszerű felfedezni, hogy van egy ennyire gyönyörű Duna-partunk, és hozzá egy ilyen széles korzónk, ahol békésen megférnek egymással a bringázók, a görkorizók, a kutyájukat sétáltatók és az egymással játszó kisgyerekek.

A parlament lépcsőit napozásra használják, az egyik hajónál pedig még csapolt sört is kapni. Szigorúan elvitelre. Rengetegen vannak, mégsincs tömeg. Nincs feszültség, nincs ideggörcs, az emberek figyelnek egymásra, és valahogy mindenki sokkal szabadabbnak érzi magát, mint a rohanó hétköznapokban.

Ha bármi értelmet keresünk az elmúlt hónapok hétköznapokat felrúgó káoszában, akkor az talán annyi, hogy lett egy jó alkalmunk végiggondolni, hogyan is szeretnénk élni. Hogy újraértékelhetjük, mi fontos, és mi nem.

A járvány idején bevezetett intézkedésekből párat esetleg érdemes lenne valamilyen formában megtartani. Legyen szó akár a máskor forgalmas utakra felfestett bringasávokról, vagy az autók elől lezárt alsó rakpartról, vagy az otthonról is végezhető munkafolyamatok otthontartásáról, esetleg a digitális oktatás egy részéről.

De ezúttal már nem kényszerből, hanem azért, mert okosan végiggondolva ezek a dolgok segíthetnek abban, hogy több időnk maradjon egymásra, hogy egészségesebben éljünk, hogy kevésbé szennyezzük a városunkat és a bolygónkat. Hogy jobb minőségben folytassuk.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
jessica-pamp-QMVvmFFi0Sc-unsplash_szm-1000x667.jpg

Ilyen átélni a járványt Afrika közepén: egy Kenyában élő magyar beszámolója

Vaszari Móni, a Mindeközben Kenyában blog írója 2015-ben költözött az ország dél-keleti részén fekvő Mombasába. Elmesélte, milyen most az élet az Indiai-óceán partján.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Jessica Pamp/Unsplash - szmo.hu
2020. május 18.


hirdetés

Móni turistaként járt először Kenyában, 2012-ben, beleszeretett az országba és végül itt talált rá a szerelem is. 2015-ben költözött az afrikai országba, férjével Mombasában élnek. Móni utazásszervezéssel foglalkozik, Kenya mellett Marokkóba is szervez privát túrákat, emellett pedig egy alapítványt vezet, melynek keretében - többek között - Kenyában valósítanak meg támogatási, fejlesztési programokat, elsősorban az oktatásra koncentrálnak.

"A kenyai kormány viszonylag gyorsan és jól reagált, szigorú lépéseket hoztak, de megakadályozták, hogy az új koronavírus kijusson a nagyobb településekről"

– mondta a Szeretlek Magyarországnak Móni. A vírus ugyanis a fővárosban, Nairobiban és Kenya második legnagyobb városában, Mombasában ütötte fel a fejét, és mind a két város határait - néhány másik érintett megyével együtt - lezárták.

A rendezvényeket betiltották, éjszaka kijárási tilalom van érvényben, az iskolák - ahogy Magyarországon - március 16-a óta zárva vannak, a bárok, kocsmák, mozik szintén. Kenyában a május 18-i, hivatalos adatok szerint 887 a beazonosított fertőzöttek száma. Az emberek többsége nem is a betegség miatt aggódik, hanem a betegség okozta gazdasági válság miatt.

"Gyakorlatilag megszűnt a turizmus, pedig a turizmus jelenti Kenya egyik fő bevételi forrását. Sokan elveszítették az állásukat, tartaléka pedig itt nincs az embereknek"

hirdetés

– mondta Móni, hozzátéve, aki a fővárosban vagy Mombasában rekedt, most haza sem tud menni vidékre, és bevétel híján pénzt sem tud utalni a vidéken élő családtagjainak. Kenyában ugyanis bevett gyakorlat, hogy a családból valaki a városba megy, ott dolgozik és a mobilfizetési rendszeren, az M-Pesán keresztül küldi haza a pénzt.

"A kenyai fizetési rendszer legnagyobb erőssége, hogy bankszámlaszám sem kell hozzá, elég egy régi mobil, még csak okostelefonra sincs szükség, a technológia a legegyszerűbb készüléken is fut"

– mondta Móni. Most viszont tömegek maradtak bevétel és munka nélkül. Ráadásul a kenyai kormány nem dolgozott ki egy átfogó programot a nehéz helyzetbe került tömegek megsegítésére, közösségi kezdeményezések vannak. Mombasában például az önkormányzat - egyéni és céges támogatók segítségével - létrehozott egy alapot, amelyből a rászorulóknak élelmiszerosztást szerveznek, vagy épp pénzt adnak.

"Kenyában nem terveznek az emberek, hiszen a tervek úgysem működnek. Egyik napról a másikra él a többség, ezért ért sokakat nagyon váratlanul a helyzet

– jegyezte meg Móni, aki már több mint 60 napja van önkéntes karanténban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!