hirdetés
maganyos-no-otthon.jpg

„Be kellett ismernem, hogy nem bírom el, és ez teljesen oké” – erős, független nőként a karanténban

„Félni oké. Szorongani oké. Ha fáj, ha rettegsz, ha hiányoznak a barátaid és a családod, az is oké. Emberek vagyunk. És ez most körvonalazódik igazán.”
Kirschner Petra írása; illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. március 28.


hirdetés

Már három hete vagyok egyedül a lakásomban.

Eleinte nem tűnt vészesnek. Persze érzékenyen érintett, ahogy meghallottam az első híreket arról, hogy itt bizony korlátozások lesznek. Az eseményeket lemondták, a koncerteken, rendezvényeken dolgozó barátaim elvesztették a munkájukat egyik percről a másikra. Elfogytak a kézfertőtlenítők. Kiüresedtek a polcok a boltokban. Mindenhol WC papírral a hónuk alatt, idegesen igyekvő embereket láttam.

Elkezdett rám szakadni az egész szépen fokozatosan. És elkezdett eluralkodni rajtam a szorongás, végül teljesen elborított. Úgy éreztem, agyonnyom, egyedül vagyok a félelmeimmel, egyedül vagyok a gondolataimmal, és nincs körülöttem senki, hogy megnyugtasson.

Legtöbb ismerősöm és családtagom eleinte egy csöppet sem izgult, bagatellizáltak illetve totál eltolták maguktól a problémát. Megnyugvást igazán senkitől nem kaptam, pedig kívülről vártam volna. Arra vártam, hogy valaki egyszerűen átöleljen, és azt mondja, itt vagyok. Nem tudom, mi lesz. Lehet, hogy baj lesz, de itt vagyunk, ketten egymásnak.

Ez nem történt meg.

hirdetés

És miért nem? Mert én is független, erős, önálló self-made woman vagyok, aki nem marad benne egy rossz párkapcsolatban, nem alkuszik meg, nem akar rászorulni a családja segítségére, ha a barátai a reszketés közepén felhívják, inkább kinyomja a telefont és egy pánikroham után fél órával már ezerrel dolgozik.

Erős vagyok, kemény vagyok, kibírom egyedül. Nincs szükségem senkire.

Mondtam én akkor. Az első héten átgondoltam a dolgokat. Persze, imádok futni, futni szabad. Ha már konditerembe vagy jógaórára nem járhatok, akkor nagyokat futok majd a ligetben meg a Margitszigeten, YouTube jógavideókat nézek, megoldom. Végre kipróbálhatok egy csomó receptet, lesz időm festeni, olvasni és felkészülhetek a júniusi egyetemi felvételikre. Be is szereztem mindent, ami ezekhez a csodás, egyszerű, vagány tervekhez szükséges.

Mindennap meditáltam, mindennap sportoltam, főztem, video-chateltem, telefonáltam. Olykor-olykor elmentünk kutyát sétáltani egy-egy barátnőmmel.

Úgy éreztem, jól van Petra, menni fog ez, simán kibírod. Kibaszott kemény vagy, nem olyan nagy dolog ez, egyedül vagy egész nap, de mennyi hasznos dolgot csinálsz, és közben még jól is fogsz kinézni nyár elejére, amire ez az egész szar lemegy.

Az első pánikrohamom nagyjából egy hét után jelentkezett, ekkor már home office-ban voltam. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást, úgy éreztem, az egész világ és az életünk súlya, a rengeteg félelem és kérdés egyszerűen ellep, az életem sose lesz már olyan mint régen.

Elkezdtem megbánni, mi az, amit nem tettem meg, elkezdtem okolni magamat, hogy miért vagyok szingli, hogy miért nem voltam képes benne maradni akár egy rossz kapcsolatban is, inkább az, mint a magány, minden jobb mint egyedül, az egyedüllétet nem bírom el.

Minden ilyen sírás, kiborulás ideiglenesen nyugalmat hozott magával, hiszen a felgyülemlő stressznek szelepet adtam, hagytam, hogy a félelmeim felszínre kerüljenek, így feloldódott a feszültség.

A szabadság korlátozásának érzése, és az, hogy NEM LEHET találkozni társasággal, a barátaimmal, nem ölelhetem meg a szeretteimet, nem mehetek el egy koncertre, vagy egy buliba, vagy simán reggelizni a kedvenc helyemre. Egyszerűen az van, ami otthon van. Otthon pedig akármit is teszek, egyedül vagyok, nincsenek körülöttem emberek, nincsen körülöttem élőlény. Mivel toborzóként dolgozom, nagyjából napi 100-120 vagy több hívást intéztem az elmúlt hetekben egy nap alatt, mégsem pótolja semmi az emberi lény jelenlétét a mindennapokban.

Oké, tehát, két hét után megvizsgáltam magam. Hol tartok? Aha, most már TÉNYLEG nem ajánlatos senkivel találkozni, most már TÉNYLEG távolságot kell tartani mindenkitől, most már TÉNYLEG nem ölelhet meg senki, most már TÉNYLEG otthon kell feltalálnom magam. Aha, oké, hát ezt SIMÁN kibírom, nem olyan vészes, hiszen néha sírok egyet, de utána jobb lesz úgyis. Az egész max. 2 hónapig fog tartani, vagy kevesebb.

Napirendet készítettem magamnak, edzéstervet, étkezési naplót, recepteket gyűjtöttem, online előadásokat és koncerteket néztem, jegyeztem a meditációim során bennem felmerülő érzeteket, video-chateltem, telefonáltam, folyamatosan messengeren is chateltem és posztolgattam Fb-on. Magyarul strukturáltam, koordináta-rendszerbe szerveztem a szorongásaimat.

Elhatároztam, hogy úgy tudom kivédeni a további pánikrohamokat, hogy kizárom a világot, nem olvasok híreket, nem beszélek erről a témáról, csak amennyit nagyon muszáj. Egyszóval bezárom magam a lakásom rózsaszín buborékjába a kis napi teendőimmel.

És amikor pont kezdtem elhinni magamról, hogy jól vagyok, meg tudok én ezzel egyedül küzdeni, elkezdtem érezni magamon a változást. Elkezdtem félni az utcán. Elkezdtem félni a maszkos emberektől, minden járókelő ideges vibrálása rám telepedett és vittem magammal tovább.

Amikor egyszer-egyszer távolságot megtartva találkoztam az anyámmal, éreztem, hogy be vagyok zárkózva, szótlan vagyok, hogy nem érzem magam jól, és csak a lakásom védelmében vagyok biztonságban.

Aztán egyik nap felébredtem, a szokásos 3-4 óra alvás után (az, hogy nem tudok aludni, nagyjából a második otthon töltött hét után jelentkezett) és eluralkodott rajtam a tehetetlenség. A depresszió. Hogy megint ugyanahhoz az asztalhoz ülök le, ugyanabban a térben, ahol egész nap vagyok. Megint ugyanúgy fog kinézni az egész napom, és ugyanúgy egy kurva áldott lélekkel nem fogok találkozni.

Bizonygattam magamnak, hogy ez oké, ez oké, ez oké, majd munka után jógázom egyet, attól jobb lesz. Egyszer csak egy munkahelyi feladat során kiszakadt belőlem minden, és elkezdtem zokogni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
kepatmeretezes_hu_IMG_4981-1000x750.jpg

„Idő kell, hogy begyógyuljanak a sebek” – hazaértek a luxushajók magyar rabjai

Elvette a kedvüket a visszatéréstől a tengeren töltött karantén és a sok hitegetés, mikor és hogyan jöhetnek haza. A világon összesen több tízezren ragadtak hajókon, négyen öngyilkosok lettek.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

Két hete beszéltem először Stana Alexandra Erikával. Táncos partnerével, szerelmével, Köcse Györggyel együtt épp új hajóra szálltak Miami közelében, annak reményében, hogy indulhatnak végre haza a járvány miatti káoszból.

"Az a terv, hogy ezzel az öreg hajóval elmegyünk Angliába és onnan repülővel haza. Kicsit félünk, mert a Karib térségben élőket nagyobb, erősebb hajókkal viszik, minket meg egy több mint két hetes útra egy olyan hajóval, ami kisebb szélben sem tudott kikötni"

– kezdte Alexandra.

Akkora szobát kaptak, hogy a négy nagy bőrönddel nem fértek be, de Alexandra harcos típus, ha kell, és másnapra elintézte, hogy nagyobb szobát kapjanak.

Ezen a hajón vannak most a kanadaiak is. Őket is át akarják vinni Amerikából Angliába, mert az volt az egyetlen ország, ahonnan repülni lehetett.

hirdetés

Bulival kezdődött a rabság

Alexandráék a Royal Caribbean-nek dolgoztak, a Rhapsody of the Seas nevű, 3000 fős hajón. Az elmúlt egy hónapot is még ezen a hajón töltötték, de utasok nélkül.

Fotó: David Montenegro

Március 14-én szállt le minden vendég, akkor leállt a hajózás mindenütt. A több száz fős személyzet még maradt, és kellemes is volt az első időszak, mint ahogy Szilasi Szilvi, kaszinós mesélte korábban a Royal másik hajójáról.

Alexandráék is élvezték ezt az időt, felléptek a dolgozók előtt is, és igazából ekkor még buli volt. Míg Szilviéknél 156 koronavírusos volt és hárman meg is haltak, ezen a hajón csak egy koronagyanús embert találtak. A biztonság kedvéért azért itt is elrendelték a kabin-karantént. Enni is a szobában kaptak és naponta kétszer hőmérőzték őket.

"Igyekeztek elviselhetőbbé tenni nekünk ezt az időt, így kiosztották a vendégkabinokat. Persze így is volt, aki ablaktalan szobában töltötte a 18 napot. A hazautazás dátumait folyamatosan tologatták, lemondtak járatokat. Nem tudom, hogy csak hitegettek vagy tényleg nehéz volt a szervezés. Nagy érzelmi hullámvasút volt."

A pletykák szerint a munkaadó eleinte arra számított, hogy egy hónapon belül újra fogadhatják a vendégeket.

Szobakarantén 18 napig, Fotó: Stana Alexandra Erika

A luxushajón töltött karanténra sokan gondolják, hogy az nem olyan rossz. A fiatal, aktív Alexandráéknak azonban a semmittevés gyötrő volt:

"Nem edzhettünk, nem futhattunk, semmit nem csinálhattunk. Sírógörcsöm volt a kabinba zárva, úgy éreztem, nem kapok levegőt. Menekülni akartam. Volt, hogy estig nem kaptunk kaját, vizet. Nyomasztó volt. Hetek óta nem voltunk szárazföldön. Azt éreztették az emberrel, mintha mi lennénk a vírushordozók."

A szobafogság alatt az agyat és a testet is próbálták karbantartani, Fotó: Stana Alexandra Erika

A bizonytalanság csak nehezítette a helyzetüket. Napról napra változott a terv, melyik nemzetiség mikor indulhat haza. A konzulátus sem tudott akkoriban segíteni. A hajós cég próbálta a lehető legolcsóbban megúszni a személyzet hazaszállítását, de a járvány idején ez nagyon nehéznek bizonyult, mert alig volt repülő, össze kellett gyűjteni a különböző nemzetiségűeket.

Ijesztő volt azt hallani, hogy az indonéz személyzetet Barbadosról akarták hazaszállítani repülővel, de a reptéren voltak, amikor törölték a járatukat. Mivel elhagyták a hajót, amikor visszajöttek, azonnal kezdhették újra a két hét karantént.

Öngyilkosságok a káoszban

Alexandra úgy tudja,

90 ezer dolgozó rekedt a hajókon, köztük 150 magyar.

Nem nyugtatta meg az egyre feszültebb embereket az sem, hogy

pár napon belül 4 öngyilkosról hallottak különböző hajókról. Előbb egy lengyel villanyszerelő, aztán egy magyar kirándulásszervező, egy ukrán lány és végül egy kínai fiú is. Azt senki nem tudta, mi volt az ok, de azt sejtették, hogy van, aki nem bírja ezt a terhelést.

A hajós személyzetet felkészítik, mit tehetnek társaikkal, ha látják, hogy depressziósok, de Alexandra szerint ez itt nem segít.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

"Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám" - Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
levi-saunders-unsplash-1000x667.jpg

„Félek, aggódom, kiszolgáltatottnak és üldözöttnek érzem magam” – egy transznemű magyar nő a törvénymódosításról

Megszavazta a parlament a nemváltást ellehetetlenítő törvényt. A férfiként született Dóri elmesélte, mit érez most.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Levi Saunders /Unsplash - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

Képzeljük el, mit éreznénk, ha törvény születne arról, hogy holnaptól egy számunkra idegen, önmagunkkal nem azonos néven kellene élnünk a mindennapokat. A személyinkben nem az a keresztnév szerepelne, amit magunkénak érzünk, amelyen a szeretteink, ismerőseink, barátaink szólítanak, hanem egy idegenül csengő név. Ági helyett például Tamás, vagy Levente helyett Diána.

Képzeljük el azt a szituációt, amikor a postán egy küldemény átvételekor igazolni kellene magunkat, de hiába áll ott egy férfi, a személyi igazolványban női név szerepelne, vagy épp fordítva. Valószínűleg mindenki el tudja képzelni a postai alkalmazott értetlenségét, hogy mégis hogy lehet ez? Mit éreznénk? Zavarban lennénk? Dühösek lennénk? Szégyellnénk magunkat?

Május 19-én az országgyűlés fideszes kétharmada megszavazta azt a salátatörvényt, amelynek 33. paragrafusa törvényben tiltja meg a transznemű embereknek a nemük jogi elismertetését.

Az anyakönyvi nyilvántartásokban a "nem"-et felváltja a "születési nem", amit nem lehet megváltoztatni a személyi okmányokban sem. Ma körülbelül harmincezer transznemű él Magyarországon, akik közül sokaknak mostantól esélyük sincs a nem-és névváltoztatásra.

Gergely Dóra Viktória összes iratán, már az anyakönyvi kivonatán is nőként szerepel. 2012-ben kapta meg a nem- és névváltoztatási kérelmének pozitív elbírálásáról szóló papírt. Most azonban aggódik, az új törvény nem érinti-e őt is, nem lesz-e az törvény visszamenő hatállyal is érvényes.

hirdetés

"Persze, félek, aggódom, kiszolgáltatottnak és üldözöttnek érzem magam"

– mondta a Szeretlek Magyarországnak. Megjegyezte, az utóbbi években, egészen pontosan 2018 nyarától az Emberi Erőforrások Minisztériuma felfüggesztette a nem- és névváltoztatásra irányuló kérelmek elbírálását, vagyis jó ideje ellehetetlenítik a transznemű magyarokat.

"Megsértik az önrendelkezés jogát, szembemennek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, Magyarországon lábbal tiporják az alapvető emberi jogokat"

– mondta Dóri dühösen, hozzátéve, mintha az lenne a cél, hogy senki se lógjon ki a sorból, mindenki feleljen meg a kormány által preferált keresztény heteroszexuális emberképnek.

"Ez itt barbárfölde, ahol a józan észt kispadra ültették" – mondta, hozzátéve, hogy

amennyiben egy nemi átmeneten részben átesett személyre (aki például hormonkezelésen vett részt) rákényszerítenek a sajátjának tekintett nemmel nem egyező személyes okmányokat, az konkrétan a hétköznapi életét lehetetleníti el.

"Konkrétan megvádolhatnak személyes okmánnyal való visszaéléssel. Rád hívhatják a rendőrt, mert amikor bemutatod a személyidet, más kép, más név szerepel azon, mint aki a személyit kérő illető előtt áll" – hívta fel a figyelmet arra, milyen következményei lehetnek annak, ha valaki nem változtathat nevet és nemet.

Ugyanis a személyes iratokban feltüntetett nem és név az élet szinte minden területére hatással van: egy állásinterjún, egy banki ügyintézés során, de még egy üzletben is, ahol bankkártyával fizetünk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!