hirdetés
csaladon-beluli-eroszak-karanten-idejen-bantalmazas-aldozatai.jpg

„A bántalmazók most bátrabbak”- Növekszik a családon belüli erőszak karantén idején

Az áldozatok számára valóságos rémálom lehet az összezártság.
Szegedi Éva, Fotó: Illusztráció/Pixabay - szmo.hu
2020. április 15.


hirdetés

Számos külföldi lap foglalkozott azzal, hogy milyen mértékben ugrott meg a párkapcsolati erőszak az utóbbi hetekben a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések nyomán. Magyarország sem kivétel.

„A bántalmazók most bátrabbak” – mondja Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetője. „Arra ugyanis máskor ügyelni szoktak, hogy ne hagyjanak a bántalmazáskor látható helyen nyomot a nő testén, például ne látsszon az ütés nyoma az arcukon. Erre most nem kell figyelniük, mert otthon vannak.”

Hetek óta általános tendencia, hogy szintet lépnek a bántalmazók

– ez derül ki a Patent Egyesülethez beérkező hívásokból, üzenetekből, segélykérésekből.

„Azok a bántalmazók, akik nem vetemedtek még fizikai erőszakra, 'csak' alázták a nőket, kihasználták, kontrollálták őket, azok elkezdték az átmeneti, fizikai bántalmazást. A hívásokból is halljuk, hogy megnövekedett ezek mennyisége” – magyarázza Spronz Júlia. „A fizikai bántalmazás nem azzal kezdődik, hogy a bántalmazó leken egy pofont, hanem ledobja az ágyra, falhoz szorítja a párját, vagy ahogy elmegy mellette, úgy intézi, hogy nekimenjen vagy rálépjen a lábára.”

hirdetés

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat adatai szerint a járványügyi intézkedések bevezetése óta megduplázódott azok száma, akik párkapcsolati erőszak miatt fordulnak a segélyvonalukhoz – ezt Boglacsik Tímea, a Telefonszolgálat igazgatója mondta el nemrég az Info Rádiónak. A segítséget kérők 90-95 százaléka nő.

„Ez várható volt. Magam is azt tapasztalom évek óta, hogy hosszú hétvégék idején és ünnepek alatt mindig megugrik a bántalmazások mértéke, engem is többen keresnek meg ilyenkor”

– kommentálja a hallottakat Takács Hajnal aktivista, segítő területen dolgozó coach, „Az asszony verve” és a „Bántalmazottak igazsága” című könyvek szerzője.

„Először mindenki arra gondol, ez a bezártság, a kényszerű együttlét és az egzisztenciális bizonytalanság miatt történik. Valójában pedig azért, mert több időt tölt összezárva az áldozat a bántalmazóval, ezért a bántalmazónak több lehetősége van arra, hogy bántsa a másikat. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a bántalmazás a bántalmazó döntése, és a mások felett gyakorolt hatalom, a jogosultság-tudat, illetve a birtoklási vágy az alapja. Onnantól fogva, hogy 0-24 óráig együtt van az áldozatával, még mindig nála a döntés, hogy mikor fog bántani és milyen módon fog bántani” – mondja Takács Hajnal.

Tapasztalatai szerint, amíg a bántalmazó eljár dolgozni, gyakorolhatja a kétarcúságot, és kifelé demonstrálhatja, hogy ő milyen jó ember, otthon a falak közt pedig máshogy viselkedik. Most, a kijárási korlátozás, az otthoni munkavégzés és a karantén miatt az az idő, amit a bántalmazó arra fordít, hogy másnak mutassa magát, felszabadul arra, hogy szabadon tombolhasson. Ráadásul, ha a bántalmazott elveszti az állását, a bántalmazó pedig nem, akkor a kapcsolatban a gazdasági erőszak, anyagi függés is jobban felerősödik.

Arra Spronz Júlia is felhívja a figyelmemet, hogy a karantén alatt intenzívebben lehet a gazdasági erőszak fajtáit gyakorolni, ami abban nyilvánul meg, hogy a bevételek felett a bántalmazó diszponál, és hogy az a nő, aki egyébként kereső tevékenységet folytat, nem tud úgy dolgozni, mint korábban, vagy egyáltalán nem tudja folytatni a munkáját.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a digitális oktatásra való átállással járó összes extra teher is általában a nőkre hárul, és mivel sokan a gyerek otthoni tanításától a szórakoztatásán át a házimunkáig mindent egyedül kénytelenek csinálni, nincsen idejük a pénzkereső tevékenységre, akkor sem, ha home office-ra volna lehetőségük. Ez is növeli a kiszolgáltatottságukat.

Elterjedt módszer a karantén, a kijárási korlátozás idején az is, hogy a bántalmazó egyszerűen elzárja a gyereket az anyától, és az nem tud mit csinálni, nem tudja visszaszerezni.

„Nem rendelkezünk ütős adatokkal a bántalmazás megnövekedett mértékéről, csak azon tudjuk lemérni, hogy egyik telefonhívás jön a másik után, és az összes extra fórumunk, amit erre megnyitottunk, az is teljes kihasználtsággal megy”

– mondja Spronz Júlia. A Patent Egyesület ugyanis a koronavírus miatt fennálló rendkívüli helyzet alatt cset-ügyeletet vezetett be szombatonként 16-18 és hétfőnként 10-12 óra között a Facebookon, írásos jogi segítség-kérésekre. Telefonos jogsegély-vonaluk pedig a szokásos szerdai és csütörtöki időpontokon felül péntekenként 12 és 14 óra között is elérhető.

A cset sokak számára segítség. Különösen azért, mert amikor a család tagjai össze vannak zárva, az áldozat nem beszélhet szabadon. A gyerekkel viszont odaülhet a gép elé.

„A csatornáink a járványtól függetlenül is borzasztóan leterheltek – mondja a szakember. „Magyarországon annyira elterjedt a családon belüli erőszak, hogy a normál működésünk során is sokan fordulnak hozzánk. Egy ponton már kértük is a hozzánk fordulókat, hogy e-mail helyett inkább telefonon keressenek bennünket, mert egyszerűen nincsen kapacitásunk válaszolni.”

Világszerte problémát okoz, hogy a karantén alatt még kiszolgáltatottabbak a bántalmazást elszenvedők, mint máskor.Kínában a koronavírus-járvány után bevezetett korlátozásokkal párhuzamosan nagy mértékben nőtt a családon belüli erőszakkal összefüggő esetek száma.

Az Egyesült Államokban korábban végzett kutatások azt mutatják, hogy a kapcsolaton belüli erőszak előfordulása természeti katasztrófák idején rendszerint megnövekszik. A kutatók szerint ez egyrészt az elszigeteltségnek köszönhető (a bántalmazó szabadabban tehet meg bármit az áldozatával), másrészt annak, hogy ilyenkor a hatóságok és intézmények is zárva vannak vagy korlátozottan, nehézkesebben működnek. Így a bántalmazóknak még kevésbé kell tartaniuk a felelősségre vonástól.

Magyarországon számos hivatal csökkentett nyitvatartási idővel vagy személyes kontaktus nélkül működik, a bíróságokon pedig március 15-től rendkívüli ítélkezési szünetet rendeltek el - ezt azóta feloldották, de főszabály szerint nem tartanak tárgyalásokat.

„Nem is feltétlenül a bezártság növeli a családon belüli erőszakot, hanem inkább az izoláció a segítőiktől: sem a laikus segítők (barátok, családtagok), sem a szakmai segítők nem érhetők el az áldozat számára” – fejti ki Spronz Júlia. „Aki össze van zárva a bántalmazóval, az ritkán tud telefonálni, ügyet intézni. Sokan jelentkeztek nálunk, akik menekülnének, mert most érte el a tűrésküszöbüket a karanténban az az erőszak, amit a bántalmazó felettük gyakorol. A legjellemzőbb, hogy a szülőkhöz menekülnek, csakhogy a járvány miatt ez az út most el van zárva, az idősebb korosztály védelme érdekében.

A boldog békeidőkben úgy szervezzük a menekülést, amikor a bántalmazó nincsen otthon, ám most az áldozat még össze sem tudja pakolni a holmiját.”

Sőt: maga a járvány is nehezíti a bántalmazótól való menekülést. Az egyik áldozat azt mesélte a Patent Egyesület munkatársainak, hogy előzetesen negatív koronavírus-tesztet kértek tőle az anyaotthonba való felvételhez, márpedig egy ilyen teszt beszerzése elég nehézkes most. Egy másik pedig azt mondta, hogy nem tudott elmenekülni otthonról, mert beleköhögött a telefonba, amikor a kimenekítést szervező szolgálat munkatársával beszélt.

Az is gond az áldozatok számára, hogy az állami ellátóintézmény itthon nem szervezi meg az áldozatok odajutását (külföldön több helyen ez is része a programnak), csak megadják a címet, hol jelentkezzen az áldozat. Mivel az a protokoll, hogy minél messzebb kerüljön az áldozat az otthonától, el lehet képzelni, hogyan utazhat most el közösségi közlekedési eszközzel a járvány alatt a kijárási korlátozás idején.

Takács Hajnal attól tart, hogy aki eddig nem tudott kilépni a bántalmazó kapcsolatból, annak erre most még kevesebb lehetősége nyílik. Azonban a kényszerű bezártság alatt az áldozat újratervezheti fejben az életét.

„A jelenlegi áldozatokat azzal biztatnám, hogy aki már kilépett a bántalmazó kapcsolatból, aki túlélt már egy ilyen kapcsolatot, az a szabadulás és a nulláról való újrakezdés révén megszerzett képességeit remekül tudja használni. Túl vannak néhány újratervezésen, és ennek a gazdasági válság küszöbén is hasznát veszik. Magamat is figyeltem most, és bár nem esett jól, de nem rázott meg az, hogy a megbízásaim 70 százalékát elvesztettem, mert már tudom, milyen valamit elveszíteni, és tudom, hogy újra lehet kezdeni. Ezek a képességek most segítenek.

Az áldozatoknak azt is üzenném, hogy bízzanak magukban, és erősítsék meg magukat mentálisan. Aki teheti, az csak napi 5-10 percet szánjon rá, és gondolja át, hogyan tud majd továbblépni a járványveszély elmúltával. Szítsa fel magában azt az erőt, ami eddig életben tartotta, és koncentráljon a jövőre, az újrakezdésre, az új életre. Tartalékolja az energiáit, tartsa magában a lelket, rakjon össze magában egy tervet a meneküléshez. Aki pedig teheti, az költözzön el a szüleihez, és vészelje át náluk ezt az időszakot.”

Takács Hajnal szerint az is fontos lenne, hogy a hatóságok a járványveszély idején még komolyabban vegyék, ha egy áldozat hívja őket, mert az, aki most a kijárási korlátozás és a bántalmazóval szembeni még nagyobb kiszolgáltatottság idején segítséget kér a rendőrségtől, az konkrét életveszélyben van. Azt kéri, egy-egy ilyen hívás, jelzés után a veszélyre való tekintettel azonnal emeljék ki a bántalmazót a családból (és ne a bántalmazottat).

„Mindazok az eszközök továbbra is rendelkezésünkre állnak, amik korábban” – mondja Spronz Júlia, amikor arról kérdezem, mit tudnak tenni jelenleg az áldozatokért, azokért, akik segítséget kérnek tőlük. „Már ismerjük a rendszer működését, és tisztában vagyunk azzal, mi az, amivel kár az időt húzni. Tudjuk, mire hogyan reagálnak a különböző szervek, hatóságok, de akár a beadványok, formanyomtatványok kitöltésében és elküldésében is tudunk segíteni.

Internetes felületeinken nagyon sok segédanyagot helyeztünk el, például az áldozatok jogairól, és tartunk segédleteket az elektronikus eljárásokhoz. Azt tapasztalom, hogy általában megköszönik a segítséget, és nem úgy távoznak tőlünk, hogy „na, maguk sem tudtak segíteni”.

Én úgy gondolom, hogy már önmagában az információ is nagy segítség tud lenni. És a stratégiai együttgondolkodással, a taktikai tervezéssel előre tudjuk lendíteni az áldozatok ügyét.”


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
csongor-cimkep.jpg

„El se tudom képzelni, mi minden kavaroghat a fejében”

Csongor 11 éves siketvak, mozgássérült kisfiú, nem lát, nem beszél és szinte egyáltalán nem is hall. Édesanyja elmesélte, milyenek a mindennapjaik.
Láng Dávid; fotók: Lampert Benedek - szmo.hu
2020. július 05.


hirdetés

„Gyerünk, előbb a bal kezedet, aztán a jobbat. Nagyon jó, most jöhetnek a lábak, ügyes vagy!”

Csongor épp a Pető-módszer szerinti konduktív gyakorlatokat végzi otthonában, amikor megérkezünk. Pedagógusa pont úgy beszél hozzá, mint bármelyik egészséges gyerekhez – ha nem tudnánk, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a kisfiú, első ránézésre fel se tűnne.

Édesanyja, Gabriella 25 hetes terhes volt, amikor HELLP-szindrómával kórházba került. Ez olyan súlyos állapotot idézett elő a szervezetében, hogy császármetszéssel meg kellett születnie a babának, különben veszélybe került volna mindkettőjük élete.

Így jött a világra 2009 júliusában Csongor, szüleinek első gyermekeként, mindössze 630 grammal. Hónapokig gépi lélegeztetésre szorult, kétnapos korában pedig agyvérzést kapott, ami végképp megpecsételte a sorsát.

Később ennek következtében vízfejűség alakult ki nála, emiatt egy úgynevezett shunt-műtéten is át kellett esnie. Sokáig kérdéses volt, túléli-e egyáltalán, de végül novemberben hazaengedték a kórházból.

hirdetés

„Akkor még alig tudtunk valamit arról, pontosan milyen következményei lesznek az extrém koraszülöttségnek. Az világos volt, hogy a központi idegrendszere sérült, az viszont nem, mennyire. Ahogy az sem, rehabilitációval milyen eredményt tudunk elérni. Az orvosok mindenesetre bíztattak bennünket, hogy ne adjuk fel a reményt”

– meséli az édesanya.

A problémák fokozatosan jöttek elő, azonban egy ideig betudták őket a kisfiú éretlenségének, hiszen normális esetben október közepén kellett volna megszületnie, így novemberben a korrigált korát tekintve olyan volt, mint egy egyhónapos csecsemő.

Egyik kontrollvizsgálatról a másikra jártak, az egyik ilyen során derült ki, hogy Csongor teljesen megvakult, fényre sem reagál.

„Óriási csapásként éltük meg, a korábbi orvosi vélemények alapján nem számítottunk rá”

– idézi fel Gabriella. A rossz hírek pedig ezután is sorra követték egymást.

A kisfiúval mindig történt valami, rengeteget volt kórházban. Több shunt műtéten esett át, epilepsziája is kialakult, ortopédiai és szemműtéte is volt. Mindezek mellett rendszeres gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztésben részesült, például Katona torna, Dévény-torna, TSMT. Amíg a testvérei meg nem születtek, többször is vitték Erdélybe Vojta-terápiára (ez egy direkt koraszülötteknek kifejlesztett módszer), manapság pedig heti 3-4 alkalommal jár hozzá a már említett konduktor.

Bár az objektív, műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy egyáltalán nem hall, a valóságban ennél valamivel jobb a helyzet. Apukáját, nagyapját viszonylag jól felismeri a hangjuk alapján, akkor is elkezdi keresni őket, ha csak pár szót mondanak neki. Bizonyos szavakat is felismer, például hinta, vége, eszünk. A különféle sípoló és csörgő játékait is érzékeli, a női hangok viszont nagyobb kihívást jelentenek számára.

Szavakat formálni nem tud, de két éve új hallókészüléket kapott, és tavaly valószínűleg ennek köszönhetően elkezdett hangokat kiadni. Ezek leginkább azoknak a gyerekeknek a gügyögésére hasonlítanak, akik még nem tudnak beszélni.

Az evéssel is nagyon sok problémája volt, végül egy speciális terápiával sikerült orvosolni a dolgot nagyjából négy éves korára, amikor elkezdett óvodába járni. Bár a fogai rendben vannak, és elméletben képes rágásra, szinte kizárólag csak pépes ételeket eszik.

Ha unatkozni kezd, megindul előre

Gabriella számára egyértelmű volt Csongor születése után, hogy most a kisfiú korai fejlesztése az első, így évekig fel se merült, hogy visszamenjen dolgozni. Később pedig jött a két kisebb testvér, illetve a fogyatékkal élő gyerekekkel egyébként is egészen 10 éves korukig otthon lehet maradni.

Ez tavaly telt le, azonban már nem vették vissza korábbi munkahelyére. Bízik benne, hogy egyszer majd újra el tud helyezkedni, de a lehetőségei nem túl biztatóak, hiszen a kisfiú folyamatos felügyeletet igényel.

„Rendkívül aktív gyerek, állandóan le kell őt foglalni, olyan szinte soha nem fordul elő, hogy hosszabb ideig elvan magában. Ha unatkozni kezd, megindul előre, olyankor nagyon résen kell lenni, nehogy nekimenjen valaminek, vagy leverjen valamit”

– magyarázza.

Csongor rendszeresen szétdobálja a játékait, ezt többnyire nem dühből, csak szórakozásból teszi. Nagyon keresi az ingereket is: sokszor előfordul, hogy kíváncsiságból, figyelemfelkeltés céljából vagy akár mérgében fájdalmat próbál okozni magának, például az ágya szélébe ütögeti a fejét. Emiatt sem lehet őt magára hagyni szinte egy pillanatra sem.

Orvosnál, vizsgálatokra várva is gyakran elveszti a türelmét, ilyenkor leginkább a csörgő, zörgő, rezgő játékokkal lehet megnyugtatni.

Sok kézjelet eleve az ő számára találtak ki

Már egészen fiatalon a Vakodába jártak vele korai fejlesztésre, majd óvodába is oda került. Itt pozitív tapasztalatokat szereztek, külön gyógypedagógus foglalkozott a látás-, hallás- és mozgásfejlesztéssel, tehát minden sérülését lefedték.

Az óvoda után az iskola következett ugyanott, bár a halmozottan sérült vak gyerekek esetében valójában nem sokban különbözik egymástól a kettő. Sajnos azóta a Vakodában is erőteljesen érezhető a szakemberhiány – teszi hozzá Gabriella. A gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő pedagógusok és asszisztensek is egyre kevesebben vannak, ami sok nehézséget okoz az ott dolgozóknak, a szülőknek és legfőképp az oda járó gyerekeknek.

A kommunikációra külön hangsúlyt fektetnek, de nagyon nehéz dolguk van, hiszen Csongor a születése óta siketvak, így korábbi emlékeire sem hagyatkozhat.

Mint a többi érzékszervi sérült ember, ő is a megmaradt érzékszerveire próbál támaszkodni: nagyrészt tapintás és szaglás alapján tájékozódik.

Fontos támpont még a napirend, illetve a különböző események fix sorrendje, például az itthoni torna esetén az egymás után jövő gyakorlatok, amit Csongor kiválóan ismer.

Hogy ő is képes legyen közölni a gondolatait, kézjelekkel próbálnak kapcsolatot teremteni vele, ezek közül sokat eleve neki találtak ki, illetve van olyan is, amit ő maga alakított ki.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
abuzált-gyerek.jpg

„42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos emlékeimet - egy életre megmérgeztek azok a férfiak, akik a gyermekekre indulnak be”

Gyermekkorában molesztált egykori áldozat írta le a véleményét Kaleta Gábor ügyéről.
Fotó: Ulrike Mai/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. július 04.


hirdetés

Gabi 42 éves. 6 éves volt, mikor először használták ki szexuálisan. Hosszú út vezetett odáig, hogy talpra álljon, ebben a terápia segített neki.

Úgy érezte, Kaleta Gábor ügye mellett nem mehet el szó nélkül. Erről szóló írását az engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

A volt perui nagykövet nevét szándékosan írta kis betűvel.

***

Van ez a kaleta gábor, volt perui nagykövet bácsink, akiről bár egy évig titkolták nagy hazafiaink, de mégis csak kibukott, hogy találtak nála 19 ezer azaz T I Z E N K I L E N C E Z E R gyermekpornográf fotót...ehhez a lényhez jár egy ügyvéd, azzal a két betűvel a neve előtt (dr), aki bizony abuzált gyermekek családtagjainak is ad jogi tanácsadást...khm khm...khmm...

hirdetés

Érted, van egy gáborunk aki - nem tudom elengedni a számot - 19 ezer fotót, anyagot gyűjtött össze gyermekekről... Végülis van az a pénz amiért bevállalta a védelmét, és sikerrel is jártak, mármint számukra sikerrel... Mert azért közben gáborunk lefogyott, a kis családja hű meg ha, anyukáját zaklatják... Jahhh, szegény... szegény keresztény lélek... Mert bizony még ezt is felhozták védelmében, hogy keresztény... Kapott egy kis felfüggesztettet, meg egy kis aprópénzes bírságot, amit csikkzsebből kidob a bácsi, és köszöni szépen a bíróság döntését...

Áldozat vagyok... Ez a poszt, hangsúlyozom, nem rólam szól, de így tudom mégis csak átadni a gondolataimat, hogy hátha eljut olyanokhoz is, akik eddig nem érezték a gyermekkori szexuális bántalmazás súlyát... Mert akár egy fotó is az... Egy fotó is több mint sok...

És ezeken a fotókon undorító beteg dolgok voltak, olyan dolgok amikre csak egy beteg embernek áll fel a cerkája, és r..szol, miközben a felesége éppen édesdeden mellette alszik... Vagy, mivel nemtelen a bántalmazói szerep, bizony nők is lehetnek ilyen sérültek, lelhetik örömüket e normális embereknek felfoghatatlan, visszataszító, elfogadhatatlan helyzetekben.

42 múltam... 6-7 éves lehettem, amikor az első abúzusomat átéltem, legalábbis amire emlékszem mai napig kristálytisztán, és amit felnőtt férfi követett el ellenem...

Épp elkezdtem az első osztályt... Majd ezt követte újabb és újabb eset...

Van egy beteg pedofil, aki a gyermekekben leli örömét, tudatában van e betegségének vagy nem, de örömforrás ez számára... És van a gyermek, aki sajnos, mint ez esetben is, hol van??? Nincs, megkockáztatom, a 19 ezer fotó akár több ezer gyermekről is készülhetett, és a töredékének ha kiderül a kilétük, senki nem foglalkozik velük, vagy csak nagyon kevés szakember... Szóval van a gyermek, aki áldozat.

Gábor most kapott egy pár százezres büntetést, és a fotók számai alapján egyértelmű, hogy továbbra is ki fogja élni beteg hajlamait...Éli tovább életét, jó szegénykém lefogyott, meg kicsit rossz most neki, de tudjuk milyen a nép, minden csoda három napig tart...Ezt is elfeledik, és nem soká pózolhat is kedvenc nyaralóhelyén szeretteivel...Zsebében a telóján újabb pornós anyaggal...

42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos fertő emlékeimet... Meg a többit. Gábor, Csaba, tisztelt bíróság, mindenki, aki részt vett ez ügyben, és közrejátszott abban, hogy ez az ember ennyivel megússza, annyira szívesen találkoznék veletek. Meg azokkal a törvényhozókkal, akik ennyire adnak lehetőséget...

Rengeteg év terápia után is szívesen megmutatnám, hogy bizonyos illatok, helyzetek vagy érintések mit váltanak ki a testemben... Mert bizony szerencsétlen testem emlékszik... Higgyétek el nem sajnáltatom magam, szeretem az életem, de a testem sem felejt, és ezt felülírni, kigyomlálni, a sérelmeit, fájdalmait nem tudom, hogy elég lesz-e az egész életem rá...

Hangsúlyozom jól vagyok, de egy életre megmérgeztek azok az én esetemben férfiak, akik a gyermekekre indulnak be...

A ma kiszabott pénzbírság, egy éves terápiámra talán elég, és még így sem úgy és annyit járok amennyit szeretnék, és tegyem össze a kezem, hogy van módom és lehetőségem terápiára járni, és megtaláltam azt a szakembert, akivel tudok együtt hatékonyan dolgozni... És nagy betűkkel hangsúlyozom én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert időben felismertem, hogy segítségre szorulok, és rengeteg buktató után sem adtam fel, hogy megfelelő segítséggel tudjak dolgozni a gyógyulásomon...

Tudjátok vannak barátaim...Fiúk, lányok...Akik gyermekkorukban szintén átéltek hasonló traumákat...Van, aki nekem nyílt meg életében először, közel 30 év hallgatást törve meg ezzel... Mert az egy dolog, hogy ha kell, én nyíltan elmondom, miket éltem át, mert már tudom, hogy ezt nem nekem kell szégyellni, de a legtöbb áldozat nem jut el eddig.

A legtöbb áldozat egy életre elcsúszik...Drog, prostitúció, alkohol, gyógyszerfüggőség, vagy ő is bántalmazó lesz, vagy egyszer csak öngyilkos lesz jelek nélkül, mert nem tudja megtörni a csendet, nem tud beszélni a sérelmeiről, és egyszer csak feladja, megrogy e fájdalom alatt, és inkább a halált választja.

Én magam is voltam e mederben is, tudom mi zajlott le bennem, és nagyon is átérzem azok fájdalmát akik legvégső elkeseredettségükben öngyilkosak lesznek...Gábor asszisztált a beteg örömforrásával több ezer gyermek egy életre tönkretételéhez...Egy ÉLETRE tönkretett több ezer gyermeket...És kicsenget pár százezret és viszlát...Majd visszajönnek a leadott kilók, és él tovább mint Marci hevesen...Jól van ez így...

Mindeközben gyermekek lelkei halnak meg...Miközben gyermekek vesztik el hitüket egy egész életre...Miközben olyan fizikai és lelki fájdalmakat kénytelenek átélni, amire nincsenek megfelelő szavak, és mindezt teszik velük olyan beteg elmék, akik tisztában vannak vele, hogy szinte több joguk van, mint egy áldozatnak...Mert tisztában van azzal, hogy az áldozatban főleg egy gyermekben olyan traumát vált ki, hogy évekig évtizedekig is hallgatni fog...

És védjük óvjuk családjainkat, és szüljetek gyerekeket...

És van akik szerint jól van ez így...Nem tudnék tükörbe nézni azok helyében, akik asszisztáltak ebben az ügyben...Meg akármelyik másik hasonló ügyben...

Mi kell még vajon, hogy változás történjen?? Mi kell, hogy végre elinduljon valami? Hogy egy áldozatot ne alázzanak meg a rendőrségen, hogy megfelelő szakemberek foglalkozzanak az áldozattal, hogy azonnal kiemeljék őket a bántalmazói körből, hogy joga legyen az áldozatnak, hogy végre ember számba vegyenek minket.

Élni szeretnénk csak, semmi többet, csak élni, békében, nyugodtan, úgy ahogyan emberhez méltó... Biztonságra szeretetre vágyunk, semmi másra...De ez országunkban jelen pillanatban LEHETETLEN!! Kivitelezhetetlen...

Sír a lelkem...Űr van bent, kiégés, és óriási kérdőjelek...És tudom, pár nap egy két hét, és jön az újabb ügy, és akkor sem fog történni semmi sem...

És tudjátok mi a szomorú? Soha nem lehet tudni, melyik gyermek a következő... Soha nem tudhatod... Soha...

Fájok, ordítok, és a tehetetlenség megöl, nem magam miatt, hanem azok miatt a gyermekek miatt, akiknek nem biztos, hogy lesz annyi erejük, mint ami nekem volt...

Drága lelkek, nem vagytok egyedül, és szívből kívánom gyógyulásotokat, lelketek gyógyulását... Ne adjátok fel kérlek... Per pillanat, jelen törvényeink alapján mást nem tudok nektek mondani!! Merjetek segítséget kérni, beszélni róla, és menni addig, amíg nem találjátok meg azt a szerető közeget, támogató szakembert, aki mellett érzelmi biztonságban tudtok gyógyulni. Nem lesz könnyű, de nem adhatjátok fel... Egy gábor-féle nem győzhet le minket... UGYE NEM??


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kaleta-gabor-1.jpg

Pedofil? Még mit nem, ő csak nézegette a gyermekekről készült pornográf felvételeket!

A gyerekek meg, akiknek a képeire élvezkedett, ugye, kit érdekelnek. Vélemény.
K.U.D. - szmo.hu
2020. július 02.


hirdetés

Szegény férfi! 30 kilót fogyott, annyira megviselte ez az ügy. 30 kilót. Nagyjából ennyi egy 2 éves kislány (elvileg az átlagos testsúlyt úgy lehet kiszámolni, ha az éveket megszorozzuk kettővel és hozzáadunk 8-at) és egy 5 éves kisfiú testsúlya összesen. Ennyit fogyott ez az ügyvédje szerint mintaértékű jogászéletet élő, hazáját szolgáló, mélyen vallásos ember, aki egyébként mindent beismert a bíróságon. Kaleta Gábor volt perui nagykövetről van szó, akinek a számítógépén több mint 19 ezer, gyerekkorúról készített pornográf képet foglaltak le.

A bíróságon ez az ember, aki amikor épp nem kiskorú gyermekek pornográf felvételeit nézegetve fantáziált és szerzett örömet magának, rendszeresen gyakorolja a hitét, szóval a bíróságon hangsúlyozta, végtelenül megviselte az ügy a családját, a szülei ismeretlen számról kapnak telefonokat, a céget is zaklatják, ahol munkát kapott. Szegény. Bűnös ugyan, elismeri, na de mégis.

Egy év felfüggesztett börtönbüntetés és 540 ezer forintos pénzbüntetés. Ennyi. Persze, az ítélet még nem jogerős, de ne legyenek senkinek sem illúziói: egy ilyen jóravaló keresztény hazafi nem fog rács mögé kerülni. Persze, azt elismeri, hogy 19 ezer kiskorúról készült képet tárolt a gépén, de hát mi ezzel a probléma? Nem érti. Hát nem csinált ő semmi rosszat, mégis, hogy bánnak most vele? Meghurcolják. Tönkremennek az idegei. A családját is bántják. Mikor ő csak kiskorúakról készült erotikus felvételeket töltött le a gépére.

Az ő jogai. Az elkövetőé. Megint. Persze. Mint Magyarországon szinte mindig.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
hiaba-jelentettek-tobben-is-egy-pedofil-oldalt-keson-reagltak-ra.jpg

Magyar kommentelők buktattak le egy pedofil Facebook-oldalt

Jókora késéssel reagált a Facebook. Megkérdeztük Gyurkó Szilviát, mi az alapvető nehézség a hasonló esetekben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 06.


hirdetés

Az utóbbi napokban (részben Kaleta Gábor volt perui nagykövet botrányos ügye miatt) jóval nagyobb figyelem irányult a pedofilgyanús vagy gyaníthatóan gyermekpornográfiával foglalkozó tartalmakra. A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon is beszámoltak egy esetről.

"Hiába jelentettem többedmagammal gyermekpornográfia miatt, a Facebook nem gondolja, hogy ez a kőkemény pedofil oldal sértené a közösségi alapelveit"

- írják a bejegyzésben.

"A Facebook nagyjából ennyire biztonságos hely, érdemes alaposan átgondolni, milyen feltételekkel regisztrálhat a gyerek, ha elmúlt is 13.

Ja, és legyetek kedvesek jelenteni a hardcore pedofil oldalt. A kemény tartalmakat inkább nem tenném ki, akinek van gyomra, görgessen."

hirdetés

A bejegyzés alatt rengetegen írtak hozzászólást, egyikük azt írta:

"Ezt az oldalt kb. 2 napja masszívan jelentgeti rengeteg ember. Nem értem hogy hogyan elérhető még mindig, miközben vannak olyan hírességek akiket gond nélkül letiltanak 30 napokra. Ez azért elgondolkodtató és félelmetes..."

Egy másikuk megjegyezte: "Ezekkel az oldalakkal tudomásom szerint érdemes a rendőrséghez fordulni. Van erre specializálódott részlegük. Ha a nemzetközisége miatt nem foglalkoznának vele esetleg, akkor pedig az europollal vagy az interpollal felvenni a kapcsolatot. Ők többet tudnának tenni a forrást lenyomozva mint, hogy “csak” megszüntetik ezt az oldalt, mert gondolom sajnos újat csinálnának nagyon hamar".

"Jelentettem. Kérlek azt is vegyétek fontolóra, hogy mennyire tesztek ki gyerekeitekről félmeztelen etc. képeket. Onnantól azt csinálnak a fotóval, amit akarnak. Másrészről én sem örültem volna anno, ha a fél világ azt nézegeti, amint ülök a bilin. Köszönöm a körültekintést!"

- írja egy harmadik hozzászóló.

Mint azt az egyik kommentelő írta, csak jókora késéssel törölte a Facebook a problémás oldalt.

A konkrét esetről és az ezzel kapcsolatos általános tudnivalókról megkérdeztük Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivistát, témában járatos szakértőt, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítóját és vezetőjét.

Az interjúért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!