hirdetés
karacsony_ck1.jpg

Karácsonyi készülődés a boldog békeidőkben

Az új szokások elterjedése nem ment simán: Móricz Zsigmond édesanyja például elájult, amikor először látott karácsonyfát.
Fónagy Zoltán cikke a Mindennapok története blogon - szmo.hu
2014. december 20.


hirdetés

Mindennapok története

Hogyan laktak az emberek korábban? Hogyan öltözködtek és mivel táplálkoztak? Hogyan ünnepeltek, milyen volt a viszonyuk a születéshez, a betegségekhez és a halálhoz? Banális kérdések, amelyeket a történészek sokáig nem tartottak méltónak a tudomány komolyságához. Pedig a hétköznapok történetét kutatva saját életvilágunk gyökereire csodálkozhatunk rá Fónagy Zoltán segítségével.

Időről időre portálunkon is találkozhattok a fenti kérdésekre talált válaszokkal.

Az élénk kapcsolatoknak köszönhetően a főleg németek-lakta magyarországi városokban általában hamar követőkre találtak a császárváros 1800-as évek elején kialakult szokásai, így a reformkorban a tehetősebb polgárcsaládok már sokfelé díszítettek fát. Szélesebb körben azonban csak a század második felében terjedt el a szokás, legalábbis azokon a vidékeken, ahol könnyen hozzá lehetett jutni a tűlevelűekhez.

Az Alföld e tekintetben hátrányban volt: a sűrű vasúti, illetve kereskedelmi hálózat kiépüléséig, azaz a 19. század utolsó negyedéig nem igen állíthattak karácsonyfát. Móricz Zsigmond az 1880-as évekre emlékezve megjegyzi, hogy

hirdetés

a Nagyalföldön nem volt fenyőfa: mikor a feleségem [már Budapesten] karácsonyfát állított a legelső karácsonyon, édesanyám azt hitte, meg kell halnia. Elszédült; rohamot kapott, és ecetes vízzel kellett a szívét s a homlokát mosogatni. Hogy az ő fia behódolt a bálványimádó pogányoknak.

A református papleány tudatában tehát a karácsonyfa ekkor már kifejezetten a katolikusokhoz kötődött!

A karácsonyfa bevonulása az otthonokba

A karácsony ünneplésének, illetve az előkészületeknek az a koreográfiája, amelyet többé-kevésbé ma is követünk, a 19. század első felében alakult ki, és a második felében terjedt el a szélesebb körben a városlakó középrétegek körében. Az első karácsonyfát az 1820-as évek végén állították Pest-Budán - legalábbis Podmaniczky Frigyes báró emlékiratai szerint az ő drezdai születésű anyja hozta magával a szokást.

Német divat szerint ünnepeltük meg a Karácsonyt, s e divatot, úgy látszik, édesanyám honosította meg hazánk­ban. A gyermekeknek, amennyiben koruk által arra képesítve voltak, már december első napjaiban egy jegyzéket kellett készíteni azon tárgyakról, melyeket karácsonyi ajándékul elnyerni óhajtottak. Ha azok valamelyikén haszontalanságok és múló játékszerek voltak följegyezve, az szüleink részéről visszadobatott, s ilyenkor újat kellett fogalmaznunk. Elérkezvén karácsony napja, ebéd után öt órakor megkezdődött az ünnepély éspedig a következő sorrendben. Pont öt órakor megjelent az összes cselédség. A teremben néma, ünnepélyes csend honolt. A családfő mint valódi pater domus (a ház atyja) mindegyikének kézbesített egy-egy karácsonyi ajándékot, szeretetteljes hangon buzdítá őket további hűségre, jó magaviseletre és végezetül szelíd, jóságteli szavakban kifejezte azon óhajtását, hogy a jövő évet is házunkban töltsék, mire a cselédek meghatottan távoztak. Hat órakor háromszoros csengés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét... (Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Budapest, 1984)

karacsonyi_idill

Az elsőség persze valójában kideríthetetlen. A protestáns északi német vidékek karácsonyi szokásait a 19. század elején kezdték utánozni Bécs legfelső köreiben. 1814-ben Arnstein bankár nagy szalont tartó berlini felesége, 1816-ban pedig a nassaui hercegi családból származó Henriett, Károly főherceg felesége állított kivilágított karácsonyfát.

A szokás terjedésének kedvező társadalmi hátteret biztosított a biedermeier korszak, amelyet a családiasság és az otthonosság kultusza, a magánszférába való visszahúzódás és bezárkózás jellemzett. Hangsúlyváltás következett be az ünneplésben, legalábbis a városi középosztály körében: az ünnep legfontosabb helyszínévé a templom helyett az otthon vált, fő tartalmává pedig a családi együttlét. Természetesen azonnal felhangzottak a panaszok is a vallási tartalom háttérbe szorulása miatt.

weihnachtsbaum

A téli ünnepek szokásai eleinte össze is mosódhattak: az 1820-ban festett akvarellen a bécsi német kereskedő otthonában a karácsonyfa mellett a Mikulás képében az anya oszt ajándékokat a krampusznak öltözött apa segítségével.

A változás jól megragadható a karácsonyfa terjedésében: míg 1821-ben még csak nagy nehézség árán lehetett alkalmas fenyőt szerezni Bécsben, 1836-ban egy újság szerint már úgy néztek ki a terek, mintha parkosítva lennének, 1851. decemberében pedig már egyenesen erdőnek tűnt az előkelő belvárosi tér, az Am Hof. A század közepére a császárvárosban a középosztály gyerekes családjaiban a karácsonyfa az ünnep nélkülözhetetlen kellékévé vált.

A karácsonyfával egyidejűleg vált a Karácsony akusztikus jelképévé a "Csendes éj, szentséges éj" kezdetű dal. A Salzburg közelében fekvő kisváros, Oberndorf templomában 1818 karácsonyán csendült fel először a helyi tanítónak (aki mellékállásban orgonált is a miséken) a segédlelkész versére írt zenéje, amely egyre szélesebb körben hovatovább egyedüli "kellékként" emlékeztetett az ünnep eredeti spirituális tartalmára.

A karácsonyi vásár Budapesten

Közben az ünnep vallási és érzelmi - a családi összetartozást erősítő - tartalma mellett mind nagyobb jelentőséget kapott egy addig is létezett, ám mellékesnek számító szál: a gyermekek megörvendeztetése apró ajándékokkal. Az ajándékozást nevelési eszköznek tekintették, a "jó viselkedést" (értsd: engedelmesség, tisztelettudás, kötelességteljesítés) jutalmazták vele - legalábbis elvileg.

Budapesten a városegyesítés körüli években a kiskereskedelem - főleg az élelmiszereké - jelentős részben még a nyitott piacokon és a vásárokon zajlott. Természetes volt hát, hogy a terjedő ajándékozási szokásnak elébe menve, karácsonyi vásárt rendeztek. A régi Pest szívében, a Városháza előtti téren ütötték fel árusítóbódéikat a kereskedők. (A régi Városháza a Belvárosi-templom mellett, részben a piarista gimnázium, részben az Erzsébet híd feljárója helyén állt, háttal a Dunának.

becs

Karácsony a biedermeier korában Bécsben

polgari_karacsony

Polgári karácsonyi idill a századfordulón. Vasárnapi Ujság

Sokan összekötötték az ajándékozás örömét a gyakorlati szükségletek kielégítésével. Így a gyerekruhát és kiscsizmát áruló iparosok és kereskedők is megtalálták számításukat a decemberi sokadalomban.

A fenyőfát azonban nem a téren, hanem a Duna-parton árulták, sőt ha a Duna befagyott, a fűrészporral felszórt jégen álltak a fenyőfahalmok. A karácsonyi vásár nyüzsgése, illatai és fényei - a korai decemberi sötétben a tér lámpái mellett számtalan gyertya és mécses világította meg a bódékat - odavonzották a gyerekeket is. Főleg a szegény sorsúak bámészkodtak itt sóvárogva, építettek művészi gondossággal hóembereket, vívtak nagy hócsatákat - aminek a konstabler vetett véget, ha már a felnőtteket sem kímélték.karacsonyi_vasar2

karacsonyi_vasar

Vasárnapi Ujság, 1864

A budapestiek a század utolsó évtizedeiben a piacok helyett már egyre inkább az állandó boltokban intézték vásárlásaikat. Ezzel a karácsonyi vásár fogalma is új értelmet kapott. Szaküzletekben vették meg a kicsinyeknek a beszélő babákat, a fényes katonákat, a babaruhákat, a repülő angyalkákat, az állatseregletet s a legfinomabb édességet, no meg a csipkés új ruhákat és a kis csizmákat is.

A középosztályi családokban nem hiányozhatott a fa alól a könyv: a kiadók többoldalas újsághirdetésekben kínálták a postán megrendelhető mesekönyveket, ifjúsági regényeket és ismeretterjesztő munkákat a kicsinyeknek és a serdültebb ifjúságnak, a klasszikusok díszkiadásait pedig a felnőtteknek. Iparszerűvé vált a karácsonyi kellékek előállítása is: már nem virágedénybe, hanem csavarozható vaslábakba állították a karácsonyfát, a házilag készült díszekkel szemben (amelyekkel az ünnep előtt napokig elbabráltak a felnőttek) hódítottak a csillogó gyári ezüst- és aranyhálók, tarka üvegcsillagok és repülő angyalok - ezekkel egy óra alatt feldíszíthették a fát. Azt sem a Duna hátán árulták már: a Vámház téri vásárcsarnok előtti térség alakult át "kárpáti tájjá" a szekérszámra érkező fenyőktől.

nagypolgari_karacsony

Nagypolgári család karácsonya

A szeretet ünnepe, mint üzlet

A századforduló táján lassan-lassan megváltozott a lapok karácsonyi cikkeinek hangneme is. Az egyszólamú érzelmességet, sőt érzelgősséget egyre gyakrabban átszínezte az irónia, hangot kapott az ünnep kiüresedése, illetve anyagiasodása miatti sajnálkozás is. Már nemcsak a gyerekek számítottak édességre, gyümölcsre, apróságokra (christkindlire, angyalfiára), hanem a felnőtt családtagok, a szegényebb hozzátartozók és a személyzet is várta a "járandóságát".

Az elüzletiesedés következtében a karácsony szoros kapcsolatba került a gazdasági viszonyokkal. Jobb években karácsony előtt a Belváros kis boltjaiban virágzott az üzlet.

A nehezebb időkben viszont pangott a szeretetbiznisz is. Az első világháború utáni nagy infláció idején például elpanaszolta a tudósító, hogy tavaly még az egyszerű milliomosok is vehettek egy szerény kis fát, az idén (1924-ben) azonban már csak a multimilliárdosok engedhetik meg maguknak ezt a luxust. A karácsonyi költekezés idején fogékonyabbá váltak az emberek a szegénység iránt is.

karacsony_1906_fortepan

Polgárcsalád karácsonya 1906-ban. Forrás: Fortepan

"A karácsony est legboldogabb ünnepe a gazdagoknak. Amíg a jómódúak dúskálnak a földi javakba, és szeretteiknek a legszebb ajándékokat, a legízletesebb ínyencségeket viszik, addig bizony a szegények, akik szintén szeretnének ezen a szép ünnepen örvendezni az örvendezőkkel, mély szomorúsággal és keserűséggel nézik csupán a kirakatok pompáit és az ablakokból leragyogó, gazdagon megrakott karácsonyfák fényét... Nyomorgó, éhes gyermekek vágyakozva nézik a kirakatba tett pompás falatokat" - örökítette meg a Kis Ujság száztíz évvel ezelőtt alulnézetből a boldog békeidők Budapestjének karácsonyi készülődését.

"Tiszta örömet vásárol magának minden ember"

Hogy ünnepelték a Podmaniczky családban a gyerekek a karácsonyt?

Mikor kezdték a karácsonyt ünnepelni a Habsburg-ház uralkodói?

Milyen hangulata volt a karácsonyi vásárnak 130 évvel ezelőtt Budapesten?

Mit árultak akkoriban a karácsonyi vásárban?

Hogyan panaszkodott egy férj a karácsonyi teendők miatt?

Érdekel a Pester Lloyd újságírójának tudósítása az 1875-ös karácsonyi készülődésről?

Milyen trükköket találtak ki a boltosok a vevők becsalogatására?

Ha mindezekre a kérdésekre szeretnél választ kapni, olvasd el a teljes cikket!



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hochberg_palace_lengyelorszag.jpg

Egy lengyel kastély alá áshatták el a nácik a több milliárd eurót érő kincseiket

A roztokai kastély 60 méteres kútjában akár 28 tonna arany is lehet egy most előkerült napló szerint.
Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Akár 28 tonna náci arany is lapulhat valahol egy 16. századi lengyel kastély alatt, írja a Live Science a The First News (TFN) nevű lengyel lapra hivatkozva.

Mindezt egy 75 éves napló bejegyzései alapján feltételezik, amit egy 'Michaelis' nevű náci tiszt vezetett. A füzet szerzője részletesen kitér Heinrich Himmler tervére, mely szerint az Európa országaiból ellopott felbecsülhetetlen értékű műkincseket, az elkobzott vagyontárgyakat, rengeteg aranyat és egyéb értékeket el kell rejteni.

A napló 11 olyan helyet sorol fel, ahol a német katonák a II. világháború idején eldugták a felhalmozott kincseket. Ezek közül az egyik egy elhagyatott kút, mely 60 méterre nyúlik a föld alá a lengyel Roztoka faluban található Hochberg-kastélynál. A feljegyzések alapján a kút mélyére rejtették a nácik a nemzeti bank aranytartalékának Breslauban (mai Wroclaw) maradt részét, mely mai árfolyamon több milliárd eurót érhet.

Michaelis naplója azért maradhatott a háború után évtizeden át titokban, mert egy olyan szabadkőműves páholy birtokában volt, ami ilyen-olyan formában több mint 1000 éve működik valamilyen titkos társaságként.

Feltételezések szerint a németországi Quedlinburg városához köthető társaság tagja lehetett a naplót álnéven író SS-tiszt is. A hírről elsőként beszámoló lengyel lap szerint a feljegyzések szerzője az ország délnyugati részén irányította a náci szállítmányozást. Később bekerültek a csoportba leszármazottai is, akik hűen őrizték a titkot egészen mostanáig.

hirdetés

A dokumentumot végül tavaly adták át a társaság képviselői Varsóban a Lengyel-Német Szilézia Híd Alapítványnak. Ezzel a gesztussal szerettek volna bocsánatot kérni a II. világháborúban elkövetett bűnökért Lengyelország népétől.

A lap úgy tudja, hogy a naplóhoz mellékeltek egy térképet is, mely pontosan megjelöli a kincset rejtő kút helyét a roztokai kastély területén. A további bejegyzések szerint valószínű, hogy a nácik miután elásták a mintegy 28 tonnányi aranyat, az összes szemtanúval végeztek, a holttesteket a kútba dobálták, végül a bejáratot felrobbantották.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
trianon.jpg

Milliók hisznek a 100 év után lejáró Trianon legendájában, pedig a legtöbben a dátumát sem tudják

A Magyar Tudományos Akadémia Trianon 100 Lendület Kutatócsoportja végzett egy felmérést. 48 százalék saját bevallása szerint is keveset tud a témáról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Igazságtalan és túlzó volt a trianoni békeszerződés a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Trianon 100 Lendület Kutatócsoportja által végzett országos reprezentatív felmérés szerint.

Az MTA keddi közleménye szerint az országos telefonos közvélemény-kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy mit tud az anyaországi magyar társadalom a száz évvel ezelőtt megkötött trianoni békeszerződésről, annak vélt vagy valós előzményeiről, következményeiről és milyen ismeretei vannak a határon túli magyar közösségekről.

A többség szerint a békeszerződés volt Magyarország legnagyobb tragédiája

– írta az Index.

Szintén többségi vélemény, hogy a baloldali politikusok miatt lett ilyen Trianon. Minden harmadik ember pedig hisz az alaptalan legendában, hogy a békeszerződés száz év után lejár.

hirdetés

Szinte minden válaszoló alapvetően igazságtalannak és túlzónak érzi a békeszerződést a magyarokkal szemben

- derült ki a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport által végzett kutatásból.

A válaszok szerint többen vélik úgy, hogy Magyarország viszonya Kínával vagy Oroszországgal jobb, mint Németországgal vagy Amerikával.

A felmérés alapján a magyarokat leginkább a családtörténet érdekli, de a régmúlt korok magyar történelme is foglalkoztatja őket. A trianoni békeszerződés körüli történelmi eseményekre négyből három megkérdezett kíváncsi, így éppen ez a korszak az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó időszak - idézi a portál.

A békeszerződés dátumát (1920) a válaszolók 43 százaléka tudta helyesen, a napot pedig 27 százalék. 48 százalék saját bevallása szerint keveset tud a témáról, míg 52 százalék sem családi, sem ismeretségi körben nem szokott a témáról beszélgetni.

A válaszolók 54% százaléka szerint Trianon a korabeli baloldali politikusok miatt lett olyan, amilyen. Külön mérték annak a népszerű (bár teljesen megalapozatlan) legendának az elterjedtségét, mely azt állítja, hogy a trianoni békeszerződés csak 100 évig érvényes, és június negyedike után hatályát veszti. Bár a többség (54%) ezt (helyesen) tévhitnek gondolja, a kutatók szerint is elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek harmada szerint nem az.

Az emberek 77 százaléka szerint az ország máig nem heverte ki a trianoni traumát.

A közvélemény-kutatás alapján sokan úgy vélik, hogy a magyar nemzet határai nem esnek egybe az ország közigazgatási határaival. Az is elterjedt vélemény, hogy a határon túli magyarokat a mai napig számos hátrányos megkülönböztetés éri.

Az autonómiatörekvéseket 80% támogatja.

A kettős állampolgárság megadásával 70 százalék ért egyet, azonban a válaszadók többsége (58%) nem örül neki, hogy a határon túli magyaroknak szavazati jogot is adtak.

Fotó forrása: Wikipédia

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Lunar_eclipse_of_2019_January_21_Belgium.jpg

Fény derült a titokra: hová tűnt a Hold az égről 900 évvel ezelőtt?

Az 1100-es évek elején hatalmas, kénfelhő terjedt el a Föld sztratoszférájában, elsötétítve hónapokra, de lehet, hogy évekre az eget. A tettes egy izlandi vulkán volt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 13.


hirdetés

E sötétség okára már korábban voltak bizonyítékok, mert a tudósok olyan mintákat találtak jégtakarók és gleccserek mélyén, amiket a vulkánkitörések produkáltak és megőrizték a kénrészecskéket. Ezek elérték a sztratoszférát, majd visszahullottak a Föld felszínére. A jég ugyanis rendkívül hosszú ideig meg tudja őrizni a vulkanikus tevékenység nyomait, csak az esemény pontos időpontját nem árulják el.

A kutatók korábban úgy vélték, hogy a kénes maradványokat az izlandi Hekla vulkán 1104-es kitöréséből származnak. Az 1500 méter magas tűzhányót „a Pokol kapujaként” is emlegetik. Hírnevét erősítette Jules Verne Utazás a Föld középpontjába című regénye, amelynek hősei e hegy gyomrába szállnak alá, hogy hihetetlen küldetésüket teljesítsék.

Egy új kutatás szerint azonban, amelyet Sébastien Guillet, a genfi egyetem paleontológusa vezetett, a kénüledékek Grönlandon 1108-09-ben kezdtek lerakódni, és ez a folyamat egészen 1113-ig tartott. Ugyanez volt megfigyelhető ugyanebben az időszakban az Antarktisz jégkéreg kronológiájában.

A csoport az okokat keresve átfésülte a történelmi dokumentumokat. Középkori feljegyzések után kutattak különös, sötét holdfogyatkozásokról, amelyek egybeeshetnek a nagyobb vulkánkitörések okozta sztratoszferikus köddel.

A NASA csillagászati visszaszámlálásai szerint 1100 és 1120 között összesen hét teljes holdfogyatkozást lehetett megfigyelni Európából. A 12. század elejéről származó angliai „Peterborough-i krónikában” egy korabeli szemtanú leírta, mi történt 1110. május 5-én. A beszámoló szerint a Hold fénye egyre kisebb lett, és ahogy az éj leszállt, teljes sötétség borult az égre, még a Hold körvonalai sem látszottak.

hirdetés

Sok csillagász vitatkozott azóta is ezen a rejtélyes jelenségen. George Chambers a 19. század végén állapította meg, hogy ez egy „fekete holdfogyatkozás” volt, amikor az égitest szinte teljesen láthatatlanná vált.

Bár az esemény jól ismert a csillagászat történetében, a kutatók eddig nem hozták összefüggésbe a sztratoszférába került vulkáni részecskékkel, holott ennek igen nagy a valószínűsége az új tanulmány szerint. Ha helyes az időzítés, a Hekla „ártatlannak” tekinthető. A gyanú most leginkább a japán Aszama vulkánra terelődik, amely 1108-ban óriási, hónapokig tartó kitörést produkált. Sokkal nagyobbat, mint 1783-ban, amelynek több mint 1400 halálos áldozata volt.

Egy korabeli japán hivatalnok így írta le az eseményt naplójában: „Lángolt a vulkán csúcsa, vékony homokréteg fedte a kormányzó kertjét, és a rizsföldek alkalmatlanná váltak a művelésre. Soha nem láttunk még ilyet az országban.”

A kutatók ősfák évgyűrűiben is bizonyítékot látnak, mert azok elvékonyodása arra utal, hogy abban az évben szokatlanul hideg volt az északi féltekén. Vannak történelmi dokumentumok arra is, hogy az 1109-1111 közötti éveket ítéletidő, rossz termés és nagy éhínségek kísérték, különösen Nyugat-Európa több vidékén. És bár ezek a vulkánkitörések a régmúltban történtek, az emberiséget sújtó szörnyű következményeket csak mostanában fedezi fel a tudomány és ezek intő jelek lehetnek a 21. századi embernek is – írja a a Sciencealert.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
auto-2.jpg

Borozgatás után szerezték meg az első magyar jogosítványt

Az ittas vezetést ugyanis csak 1905-ben tiltották meg. Tudtad, hogy a XX. század elején kötelező volt állandóan dudálni, és majdnem nálunk vezették be utoljára Európában a jobbra tartást?
Tóth Noémi - szmo.hu
2020. május 19.


hirdetés

Autót vezetni manapság már nem kiváltság vagy luxus, de ez nem volt mindig így. Ráadásul a régmúltban semmiféle szabályozás nem volt a sofőrökre nézve, nem beszélve a biztonsági előírások teljes hiányáról.

Lócitrom és a gépész urak

Az 1890-es években jelentek meg az első automobilok az országban. Az elsőt Hatsek Béla optikus, a későbbi Első Magyar Műszemgyár igazgatója, a másodikat a pezsgőgyáros Törley József vezette.

A XIX. században az omnibuszok sikerén felbuzdulva kiépült Budapesten a lóvasút-hálózat is, de hosszútávon nem vált be, mivel túl sok bűzzel, kosszal és patkódübörgéssel járt. Furcsa belegondolni, hogy majdnem kétszáz évvel ezelőtt a két lóval vontatott kocsikat a fővárosi Margit híd emelkedőjénél egy harmadik lóval húzatták fel az emelkedőn (ez volt az igazi buszpótló). A lóvasút intézménye a XX. század elején szűnt meg. Ugyanebben az időben írták elő, hogy csak az vezethet autót vagy motort, aki sikeres vizsgát tett annak használatáról. Ekkoriban országszerte mindössze harminc autó volt még csak regisztrálva.

A legenda szerint az első magyar vizsgázó jókedvűen, néhány pohár bor elfogyasztása után tette le sikeresen a vizsgát, ugyanis az ittas vezetést csak 1905-ben tiltották meg.

hirdetés

1912-ben megkezdődött a hivatalos képzés az Állami Sofőriskolában, kizárólag férfiak számára, és meglepően borsos áron. Akik itt végeztek, komoly szakmai tudásra és tekintélyre tehettek szert, és a „gépész úr” titulus is megillette őket.

A KRESZ bevezetésével lett kötelező a biztonsági öv

Egy 1910-es belügyminiszteri rendelet – az úgynevezett párizsi egyezmény – hatására vezették be a közúti táblákat, a rendszámtáblát és rajta a H betűt, mint Magyarország államjelzését. Ebben a törvénykezésben várták el minden sofőrtől, hogy járművét szerelje fel kürttel, valamint lámpákkal: elöl két reflektor, hátul a rendszámtáblát megvilágító enyhébb izzó volt előírva.

Ami a korai dudákat illeti, minden elindulásnál és kereszteződésben meg kellett nyomni, ahogyan erős forgalom esetén is rendszeresen használni kellett

(E cikk írója pedig épp azon gondolkozik, hogy az elmúlt évben akár egyszer is megnyomta-e az autója dudáját).

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!