hirdetés
karacsony_csalad_ck.jpg

Karácsonyi dilemma: szűk vagy tág családdal ünnepeljünk?

Hogy karácsonykor se érezzük magunkat elhanyagolva, lehet tipródni, hogy hogyan is ünnepeljünk? Szűk családdal vagy inkább kicsi-a-rakás-nagyot-kíván alapon?
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pexels - szmo.hu
2018. december 23.


hirdetés

A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Egyke gyerekként nőttem fel. Nálunk a tág család is szűk volt. Még ha a messze élő rokonokat is beleszámítottuk, akkor is inkább kis család voltunk, mint nagy. Oké, hogy háromnál több gyerek volt benne, de azért nem sokkal – pontosan hat, velem együtt – és ugyebár nem egy szülőpártól. Így talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy nálunk az ünnepek is mindig bensőségesen szűkkörűek voltak.

Igen, a karácsonyok is azok voltak. Még annak ellenére is, hogy az apai nagyszüleimmel egy házban éltem és halálukig minden szentestét együtt töltöttük. De akárhonnan is nézzük, öt fő a karácsonyfa körül nem tekinthető tömegnek. Főleg a jelenkori állapotunkat figyelembe véve. De akkor ezt még nem láthattam előre...

A mostani élethelyzetünkben azonban a szűk család is tág. Nagyon tág. Nálunk ugye van öt gyerek. Férjnek három testvére van, egyiküknek még nincs családja, de a másik két testvérénél van még öt gyerek. Az összesen tíz. A felnőttek száma pedig szintén tíz. Ez alsó hangon is húsz fő két ágról. És egyetlen oldalhajtás sincs benne (ha lenne, akkor minimum duplázódna a szám). Az pedig már tömeg. Közelről és távolról is nézve. Na.

A karácsony meg ugyebár családi ünnep. Az hát. De ekkora lészámánál már joggal merülhet fel kérdésként, hogy jó, de melyik családé? Mindenki együtt? Esetleg külön-külön, aztán együtt? Dilemma. Ünnepi díszcsomagolásban. A szülői lét csimborasszója.

* * *

Karácsonykor evidens, hogy együtt vagyunk azokkal, akik fontosak nekünk, akiket szeretünk, családtagjainkkal, rokonainkkal, barátainkkal. Ennek a legegyszerűbb kivitelezési módja, ha vendégeskedünk. Vagy ha vendégeket fogadunk. Várj! Várj csak egy kicsit! Hadd ízlelgessem! Vendégségbe megyünk öt gyerekkel... Vendégeket fogadunk öt gyerekkel... a karácsonyfa árnyékában. Szenteste. Aha, persze. Pont azt.

Hát nem.

Akkor?

Otthon maradunk. Hetesben. Mert december 24-e a mi családunké.

Lehet, hogy ez önzőségnek hat, de öt gyerekkel nem vagyok hajlandó egyik helyről a másikra, majd a sokadikra rohangálni, hogy úgy járjunk, mint az egyszeri lány, aki vitt is ajándékot, meg nem is. Hogy mindenhol, ahova sikerül eljutnunk, ott is legyünk, meg nem is. Fizikai és lelki értelemben is. Vagyis egyik értelemben sem. A végén pedig lógó nyelvvel essünk be a saját karácsonyfánk alá, ahonnan aztán minden előkerül, aminek nem kéne, a hisztimanótól a rögtönzött testvérháborún át a végtelenített hagyjálmárbékénig – mi ez, ha nem az igazi karácsonyi meglepetés(!) -, csak valahogy az ünnepi hangulatnak nem akaródzik előbújnia. Nekem viszont nagyon is akaródzna... belebújni a pizsamámba. Hiperűrsebességgel. És még a hálószobaajtót is beszögelném. Egy ilyen nap után?! Alap.

Átmeneti megoldás? Hogy egyik évben ide, másik évben oda? Viccelsz? Néha még a gyerekeim nevét sem tudom megjegyezni, ha nagy rajtam a nyomás – így aztán olyankor mindenki Lajos -, nemhogy azt, hogy előző évben kinél karácsonyoztunk, kinél nem, ki következik a vetésforgó szerint. Tippelés? Ja, persze. Azt maximum a lovin. Mert ha nem jön be, legfeljebb szegényebb leszek néhány forinttal. A családban viszont gazdagabb néhány sértődéssel. És nincs az a pénz, amely azokat helyrehozná.

Nem tippelgetünk. Nem megyünk. Maradunk. Otthon, nálunk. Sima ügy. Mondjuk az idáig vezető út közel sem volt az.

A mai napig emlékszem arra az alkalomra, amikor három csésze tea felett a minket összeadó atyával a jövendő közös életünkről beszélgettünk. Csak úgy. Minden kötöttség nélkül. És a beszélgetés alatt egyszer csak nekünk szegezte a kérdést:

– És a karácsonyról döntöttetek-e már?

Mi meg néztünk rá értetlenül. Arról is kell? És különben is minek?

Aztán meg évek múltán hálás szívvel gondoltunk rá. Mert végül csak megfogadtuk a tanácsát. És kialakítottuk a saját rendszerünket. Ami persze lehetett volna az is, hogy átvesszük valamelyikünk családjának szokásait. Lehetett volna... De mi inkább saját hagyomány(oka)t teremtettünk.

Ennek legfőbb oka pedig az volt, hogy a családi hátterünk igencsak eltérő volt: én testvérek nélkül nőttem fel kevés rokonnal, Férj nagycsaládból érkezett kiterjedt rokonsággal. Nálunk csendes volt az éj karácsonykor, náluk visszhangzott a ház. (Férj családjában szenteste a família fejének számító nagymamánál – mindig a régi, matriarchális viszonyrendszerben élő arisztokraták jutottak róla eszembe – gyűlt össze az egész család: testvérek, unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik, egyszóval mindenki. A szűk család, amikor még csak három generáció volt, 20 fő körül volt, amikor viszont megérkezett a 4. generáció is, a létszám 40 fő körülire duzzadt.). Ezt kellett volna közös nevezőre hozni.

Kellett volna...

Férj teljesen evidensnek vette a saját szokásaikat. Nekem viszont megvolt az a tapasztalatom, hogy milyen az, ha nem tudsz teljesen feloldódni egy adott szituációban. Ha átveszel egy szokást, mert nincs másra lehetőséged. Mert ezt dobta a gép. Nincsenek nagy viták, semmi, csak az a mindig érezhető apró, de nagyon is sokatmondó feszültség. Fesztelenség helyett. Kis létszámnál azonnal kibújik a szög a zsákból. Nagy létszámnál nem bujkál az a szög sehova, mert elsodorják az események és az ár.

Én viszont a saját tapasztalatommal nem szerettem volna belemenni egy ilyen helyzetbe. Nekem a fesztelenség mindennél fontosabbá vált, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer öt gyerekünk lesz, ami amúgy alapból is megkavarta rendesen a későbbiekben a karácsonyi kártyákat. Ráadásul nem is vagyok az az ember, aki sodródni tudna az árral. Mondjuk nem is akarok...

Szóval szépen kitaláltuk közösen – Férj és én -, hogy nekünk hogyan lesz a legjobb: 24-e a saját körünkben, 25-én anyósomnál, 26-án az én szüleimnél. Már csak elfogadtatni kellett. Huh, hogy fontosabb az együtt töltött minőségi idő, mint az, hogy mikor kerül rá sor. Nem mondom, hogy könnyen ment. Mert nem ment könnyen, évekbe telt. Főleg Férj családjánál. (Érdekes közjáték, hogy míg korábban hagyománytörőként aposztrofáltak engem a családban az újításunk miatt, addig most, amióta Férj nagymamája nem él, akihez tulajdonképpen az egész szokásrendszer kötődött, azóta a többi rokon sem ragaszkodik a korábbi “hagyományhoz”. Pedig a lehetőség meglenne rá. Csak közben kitaposott valaki egy másik utat, ami másoknak is szimpatikus. Csak az úttörés, az a macera mindig.)

De most nem lóg a nyelvünk és nem kell szögelnem a hálószobánk ajtaját. Helyette van saját hagyományunk, amely az időközben megváltozott körülmények (elhunyt nagyszülő) között is jól működik; ha kell, mert úgy alakul a helyzet, akkor könnyedén változtatni is tudunk rajta, de ha csak nincs rendkívüli esemény, akkor bizony csendes(?!) az éj. Szentestének éjjele. Amennyire öt gyerekkel ez lehetséges. Az ünnep első és második napján pedig mindenkire és mindenre jut idő.

Kiskarácsony, nagykarácsony. Kiscsaládom, nagycsaládom.

Karácsony, mi így szeretünk. Ráérősen, békésen, fesztelenül.

Szereted a Mom With Five blogot? Hívd meg egy kávéra, támogasd a Patreonon!

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozos-klip-takacs-nikolasz-ordognora.jpg

Ördög Nóra és családja is énekel egy új karácsonyi dalban

A műsorvezető írta a szövegét is, mutatjuk a klipet!
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 07.


hirdetés

Ismét karácsonyi dalban működik közre a Nánási-család. A dalban Koszi Janka és Takács Nikolas énekel a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola növendékeinek közreműködésével. Az eredeti dal nem karácsonyi volt, így Ördög Nóra írt egy teljesen új szöveget hozzá. Mit szóltok hozzá?

VIDEÓ: Legyünk ma csak úgy

hirdetés


KÖVESS MINKET:





hirdetés
karacsony_retro_ck.jpg

A 70-es évek karácsonyi kellékei

Amikor kötelező volt a Konzum vagy zselés szaloncukor, az óriás izzós égősor, az illatosított csillagszóró és a műfenyő.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Keleti pu. Utastourist. 1976. Fortepan/Urban Tamás - szmo.hu
2019. december 08.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Karácsonyi készülődés Black Friday nélkül

A hetvenes évek közepén meglehetősen másképpen festett a karácsonyi készülődés. A legfőbb gond nem a legjobb ajánlat hajszolása volt a - lassan egy hónapig tartó - black friday keretében, hanem hogy sikerül-e egyáltalán a legalapvetőbb dolgokat beszerezni.

Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház. 1976. Fortepan/Magyar Rendőr

Igaz a karácsonyi vásárokon a maszekoknál szinte minden földi meg lehetett vásárolni, de hatósági ár nem lévén a portékákon a bolti ár 2-3-szorosát jelző árcímke sem volt ritka. De miket is kellett beszerezni egy tisztességes, hetvenes évekbeli karácsonyhoz, és milyen árakon.

Az örök megosztó: a szaloncukor

Az ünnep egyik

legfontosabb, központi eleme a szaloncukor,

melynek őse már az 1800-as évek óta velünk van. Aki élt már a hetvenes években, annak valószínűleg a Konzum szaloncukor nevű termék ugrik be elsőnek, hiszen ez volt a legolcsóbb és – meglepő módon – a legkönnyebben hozzáférhető. A rózsaszín, kék és néha ezüst színű finomság gyermekkorunk egyik meghatározó élménye.

Elvben

öt ízben készült, melyből a dobozban kötelezően kellett kakaónak és vaníliának lenne, ezen kívül a KERMI még egy ízesítést írt elő.

Így elméletben minden 1 kg-os pakkban volt még citrom, narancs vagy málnaízű Konzum is (Bár a Tó-retró csapata ezek közül egyikre sem emlékszik, de ha valaki igen, akkor ne tartsa magában!). A szaloncukor fronton azonban nem a Konzum volt a múlhatatlan kedvenc, hanem a díszített fák koronázatlan király, a Zselé Szaloncukor! (eleinte ez volt a neve és nem Zselés)

Fortepan/Breyer Norbert

Ezt a kombinációt 1976-ban mutatták be próbajelleggel, és 1977-től lett a repertoár végleges része. Valójában az első években nem is szaloncukorként hozták forgalomba, hanem csokiba mártott zseléként, karácsonyi díszcsomagolásban, de igazából mindegy is volt, hogy minek hívták, sehol nem élte meg a fán a vízkeresztet.

A zselés ára lényegesen húzósabb volt, mint a Konzumé, hiszen 20 forintért csupán félkilós dobozt lehetett beszerezni.

Bár elméletben még léteztek másfajta szaloncukrok is, azok legtöbbünk életében csak epizódszerepet játszottak borsos áruk, és minimális gyártási mennyiségük folytán, hiszen például az igazi gyümölcsdarabokkal készülő csokoládés desszertből tíz év alatt sem gyártottak annyit, mint a Konzumból szezononként. Bár sokunk másik kedvence a marcipános szaloncukor volt, ám azt csak 1980-ban dobták piacra, így cikkünkbe csak említés szintjén fér bele.

Egy másik kardinális kérdés: az égősor

Ha meg volt a szaloncukor és a fára is jutott belőle, akkor az elkészült művet ki is kellett világítani. Erre

1962-től már elsősorban a gyertyánál kevésbé tűzveszélyes 16 darabos égősorok szolgáltak. A recés búrájú, kúp alakú (mondjuk azt, hogy stilizált lángot mintázó) égők sárga, zöld, kék és piros fénye ma is megdobbantja az akkori gyermekek szívét.

1976. Fortepan/Chuckyeager Tumblr

Bennem ma is élénken él

a 24-én reggel folytatott vadászatok emléke, amikor kerestük, hogy a sorba kötött izzók közül vajon melyik égett ki, és sötétítette el az egész sort.

Az ilyen égősorok esetében a foglalat körüli műanyagház formája (és bonyolultsága) adta meg az árat. Ennek megfelelően 1976-ban (a cikkben minden ár ebből az évből származik) a csavart gyertyaformájú „Elektromos Karácsonyfadísz” (hivatalosan nem szerepelt a nevében az égősor) 217 forintba került. Ha a gyertya feelingből elég volt a fehér szín, akkor 173, ha csak egy sima mécsesformájú foglalattal vettük, akkor 161 forintot kellett leszurkolni.

A karácsonyfa dísze: csillagszóró

Persze unatkoztak volna a tűzoltók, ha sokan nem ragaszkodtak volna a fára rögzített csillagszórókhoz is. Bár ezeket külföldről is hozták az országba, a legtöbben a Meteorra emlékszünk, melyet kizárólag a bólyi Áfész vegyszerüzemében gyártottak a hatvanas-hetvenes években.

Pixabay

Ja és mindannyian illatosítottat használtunk, még ha nem is biztos, hogy tudtunk róla.

Ugyanis 1969-től már ilyet is gyártottak 8 forintos áron, és innentől a 3 forintos sima csillagszóró bevonult az elméleti lehetőségek népes táborába. Jaj, de majdnem elfelejtettük, hogy karácsonyfát még nem is vettünk!

És a legfontosabb kellék: a fenyőfa

Sok mindent lehet a kommunista rendszerre mondani, de azt biztosan nem, hogy a műanyagipar elmaradott lett volna. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy

az első műanyagfenyőket már 1954-ben forgalomba hozták, ráadásul szétszedhető formában, ami kis helyen is elfért.

Igazából innentől indult az ilyen fautánzatok diadalmenete, különösen amiatt, hogy az egyre gyakoribb lakótelepeken a szőnyegpadló kötelező volt. Ebből pedig senki sem szedte ki a lehulló eredeti tűleveleket.

1974. Fortepan/Erky-Nagy Tibor

Persze sokan próbálkoztak élő fával, ami Lucfenyőként 22 forintért nem is volt drága méterenként, ám ha az elfogyott, akkor a következő lépcsőt jelentő jegenyefenyő 60-90, míg az ezüst 100-160 forintba került (vagyis a 3800 forintos átlagbérből már erősen meggondolta az ember a favásárlást). Ehhez képest a műfenyő métere még 80 forint sem volt, egyszer kellett csak megfizetni, és még a rakétaporszívót sem tette tönkre a levele.

És végül: a vacsora

Ha mindez megvolt, akkor már csak a tradicionális ételekre volt szükség, hogy kerek legyen az ünnep. Persze itt már nagy felkiáltójellel kell írni a „ha lehetett kapni” kitételt, hiszen az itt felsorolt összetevők többnyire már jóval az ünnep előtt elfogytak (ha voltak egyáltalán). Szóval

kedvező csillagzat esetén a bejglibe való mákért 85, a dióért 130 forintot kellett fizetni.

1977. Fortepan/Urban Tamás

A halaknak fajtánként volt ugyan ára, de ha egyfélét sikerült találni, már nagy volt a boldogság. A halászlébe tehát

a sovány halszeletet 33, a márványponty szeletet 32, a tavi pontyot szeletelve 43 forintért értékesítik. Kilón alul a pontyot 24, kilón felül 27 forintért mérték.

Aki nem akart főzőcskézni (vagy nem kapott halat), az vehetett a Szegedi Konzervgyár 400 grammos műalkotásából (180 gramm hústartalommal), potom 15,50-ért és egésznapos főzőcskézés helyett élhetett, mint hal a vízben.

Az információk és az árak az Arcanum Digitális Tudománytár cikkeiből származnak.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:






hirdetés
airport-2373727_1920-1000x667.jpg

Több mint 3 millió magyar indul útnak karácsony környékén

A legnagyobb utasforgalom december 24-én várható.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

A Mastercard legfrissebb kutatása szerint több mint 3 millió magyar száll majd repülőre, buszra vagy vonatra az ünnepek előtt, hogy a karácsonyt a családjával töltse - írja a cég közleményében. A legnagyobb utasforgalom Karácsony este várható. A Mastercard legfrissebb adatai szerint új rekord születhet:

közel 250 millió ember – köztük 3 millió magyar - látogat majd haza szülővárosába az év végén.

hirdetés

A magyarok átlagosan 396 km-t tesznek meg ez idő alatt, amely körülbelül egy Budapest-Ljubjana távolságnak felel meg. A legtöbben busszal vagy kocsival indulnak útnak, a megkérdezettek 12 százaléka pedig repülőre száll. A most publikált kutatás az év végi ünnepekhez kapcsolódó utazási szokásokat vizsgálta, valamint az ehhez kapcsolódó költésekre is kitért.

Az eredmények alapján a magyarok átlagosan 58 000 Ft-ot költenek magára az utazásra, amely megfelel az európai átlagnak, de az ünnepekre való tekintettel hasonló értékben ajándékot is vásárolnak: átlagosan 63 000 Ft-ot költenek szeretteikre, ez 12 000 Ft-al marad el az európai átlagtól.

“Habár jól megfigyelhető trend, hogy egyre többen élnek és dolgoznak külföldön, az év végén még mindig az a természetes, hogy családunk körében szeretnénk ünnepelni” ─ mondta Rose Beaumont, a Mastercard európai kommunikációs vezetője.

Az otthon töltött idő helyett a magyarok közül mindössze 7 százalék dönt tudatosan a vakáció mellett,

az ő elmondásuk szerint részben az év végi időszakkal járó stresszt, részeben a családi vitákat szeretnék elkerülni. De persze olyanok is vannak, akik egyszerűen nyarat kérnek Karácsonyra. A hazautazás kapcsán érdekesség még, hogy a legtöbben a szüleik, családjuk miatt indulnak útnak,

de minden nyolcadik magyar utas elsősorban kedvenc háziállatát szeretné legjobban viszontlátni.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
JátékNet.hu-karácsony.jpg

Ezek a Játéknet.hu legnépszerűbb játékai idén karácsonykor

Mutatjuk a legnépszerűbb játékokat.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 09.


hirdetés

A JátékNet.hu webáruháznál az év legforgalmasabb időszaka a tél: a Black Friday napjai, az adventi hétvégék és az Ország Játéka verseny. Magyarország legnagyobb gyermekjáték webáruházának vasárnap zárult Black Weekend akciója során, csütörtök és vasárnap között közel 25 000 rendelés érkezett és 95 000 darab játékot adtak el. Ezalatt összesen 82,9 millió forint kedvezményhez jutottak a vásárlók, az összes rendelés eredeti és akciós ára közötti különbséget tekintve.

Black Friday legek a JátékNet.hu webáruháznál:

- A legnagyobb összegű rendelés: 450 810 forint (egy ügyvédi irodából).

- A legkisebb összegű rendelés: 53 forint (Mikulás zacskó).

- A legnagyobb kedvezményt elérő vásárló: 127 199 forinttal járt jobban.

- A leggyorsabb vásárló csütörtök 0 óra 0 perc 6 másodperckor adta le a rendelését, a legügyesebb pedig vasárnap éjszaka 23 óra 59 perc 59 másodperckor.

hirdetés

A JátékNet.hu prognózisa szerint az idei karácsony legnépszerűbb termékei a következők lesznek: a klasszikus játékok közül a Barbie és a Fisher-Price bébijátékok, a társasjátékok terén továbbra is hódít az Activity, a Gazdálkodj okosan és a Monopoly. Az interaktív társasok köréből az Igaz vagy Hamis? és az Igaz vagy Hamis? Junior már 2 éve tarolnak, ezekre láthatóan idén is hasonlóan nagy az igény.

A szerepjátékok kellékei – pl. a kiskonyha vagy a barkácsszettek – idén is erős forgalomra számíthatnak, valamint a kreatív játék kategóriában egyre nagyobb a kereslet a nemrégiben debütált Tybo batikoló készlet iránt. Ami pedig egész évre igaz, de a főszezonjukat mégiscsak karácsonykor élik, azok a tűzoltós játékok – márkától, ártól függetlenül. Az interaktív állatkákat is egyre többen keresik, közülük az idei karácsony legnagyobb meglepetése Betsy nyuszi, ami a kommentelők szerint már most a kislányok kedvence, ami ugyanúgy viselkedik, mint az igazi társa.

A JátékNet.hu webáruház játéksztárjai 2019 karácsonyán:

Kétnyelvű intelligens asztalka (Fisher-Price)

Igaz vagy Hamis? Junior (társasjáték)

BeatBo vonat (Fisher-Price)

Barbie: tengerparti álomház

Betsy nyuszi (Club Petz)

Barbie: álomrepülő

Monopoly Junior, többféle

Igaz vagy Hamis? (társasjáték)

So Bomb! Fürdőgolyó gyár (Canal Toys)

Kamu detektor társasjáték


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!