Két falu is épült: egy a lakóknak, egy a boroknak Györkönyben
Tolna megye egyik vonzó turisztikai és gasztronómiai célpontja a Györkönyi Pincefalu. A község Paks közelében található, és "dupla" faluként is emlegetik, hiszen a lakosság a pincefalut a lakóhelytől, de a szőlőktől is kicsit távolabb építette meg.
A terület már őseink idején is kedvelt lakóhely volt a régészeti leletek alapján. Római települések nyomai kerültek elő, így Györköny régi lakóinak nyoma is felfedezhető. Első írásos említése 1333-ból való. A török idők ezt a falut sem kímélték, bár egy ideig még éltek itt, de végül elnéptelenedett. Az üres területre német ajkúakat telepítettek be, akik szőlőtermesztő vidékekről érkeztek és a szőlő- és borkultúrát hozták magukkal. A fellelt nyomok már korábbi szőlőművelésre utaltak, így ezt a hagyományt vitték tovább az új telepesek is. Györköny ennek köszönhetően újra a környék egyik legfontosabb bortermő helyévé vált.
A legrégebbi épületek már több mint kétszáz évesek. A présházak zöme a 19-20. században épült. A különleges "falu" 1985 óta helyi védelem alatt áll. Az építészeti örökség megőrzéséért a község 1990-ben Magyarországon elsőként kapott Európai Falumegújítási díjat. Értékét az is jelzi, hogy 2016-ban a Tolna Megyei Értéktár Bizottság a Györkönyi Pincefalut (Pincehegyet) kiemelt megyei értéknek, azaz Tolnaikumnak minősítette.
Kezdetben a mai Nagy-hegyen (régen Ó-hegy) és a Kopasz-hegyen ültettek szőlőt, majd a falu köré is telepítettek tőkéket.
A györkönyi borról még egy legenda is született, melyet Mészöly Miklós írt meg A kitelepítő-osztagnál című novellájában:
"...a györkönyi fehér elfeledett világmárka, a kevesek közé tartozik, melyek a legviharosabb tengeri szállítást is bírják, nem törik meg a fényük, az első pásztát Forster Benő ügyvéd telepítette ezernyolcszázhetvenkettőben, és a millennium idején verekedtek érte a New York-i éttermek..."
A pincéket és présházakat a szőlőktől és a falutól kicsit távolabb építették fel, amit később Pincehegy néven emlegettek. A hely kiváló volt, hiszen a löszös talajba könnyen lehetett pincét vájni, a kitermelt anyagot pedig az épületeknél hasznosították. A szilárd löszös talajnak köszönhetően a pincék boltozat nélkül épültek, és jó részük még ugyanúgy áll. De van már téglaboltozatú és néhány érdekes pincekialakítás is a föld alatt.
Az épületek közel vannak egymáshoz, ez is segített a jó kapcsolatok kialakításában, a közösségi életben és számos közös rendezvény létrehozásában, melyeknek ma is élő hagyománya van.
A pincefalu életében jelentős törést okozott a 2. világháború utáni kitelepítés, ekkor sok pince gazdátlan lett. Végül a 20. század vége felé újra fellendült az élet, sorra újították fel a pincéket, melyhez nemzetközi pénzügyi támogatást is kaptak. A pincehegy építészeti és kulturális örökségének védelme érdekében alakult meg a Györkönyi Pincehegyért Egyesület is. Ma már több programot is szerveznek, ahol meg lehet kóstolni a borokat, a helyi ételspecialitásokat, vannak zenés és borok rendezvények is.
Ma Magyarországon a Györkönyi Pincefalu az egyik olyan hely, ahol eredeti formájukban őrizték meg a pincéket. De a fejlesztéseknek köszönhetően kiváló az infrastruktúrája, van szabadtéri színpada, rendezvényterme és Pincemúzeuma is. Lehet étkezni és szállást is tudnak adni.
A vidéken jellemzően vörösbort készítenek, de a francia fajták is egyre népszerűbbek és remek fehérborokat is kínálnak. Jellemző fajta a Kékfrankos, a Merlot, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Olaszrizling, Cserszegi Fűszeres.
Ha pedig a borozgatás után jól esne egy kis séta is, akkor érdemes megnézni a falu 1796-ban épült evangélikus templomát és a Falumúzeumot is.
Programokról információt többek között ITT találsz.
