hirdetés
igazolas.jpg

„Kaptam róla igazolást, hivatalosan is hajléktalan lettem”

Vendéglátósok és zenészek meséltek nekünk, akik a járvány miatt szinte minden bevételüket elveszítették. Olyan is van köztük, aki szó szerint az utcára került.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. május 14.


hirdetés

A koronavírus gazdaságra gyakorolt hatásáról több cikket is írtunk már: mára egyértelművé vált, hogy még ha a járvány véget is ér, magyarok százezrei, sőt akár milliói számára a krízis valószínűleg sokkal tovább húzódik majd.

Most olyan emberek személyes történeteire voltunk kíváncsiak, akik márciusban a korlátozó intézkedések miatt az elsők között veszítették el munkájukat, és ezzel minden bevételüket. Két hónap elteltével pedig a tartalékaik végére értek.

Az Éhező vendéglátósok VLM nevű csoportnak, ahol a nyilatkozók többségével felvettük a kapcsolatot, jelenleg több mint 20 ezer tagja van.

„Minket gyakorlatilag hagynak éhen veszni”

„Az első fázis az volt, hogy fel kellett mondanom az albérletemet, mert nem tudtam tovább fizetni. Szerencsére a páromnak van saját lakása, ahol a bátyjával él, így most én is hozzájuk költöztem, de mivel ők szintén vendéglátásban dolgoztak, mindhárman otthon ülünk”

hirdetés

– meséli Alexandra, aki számos vendéglátóhelyen megfordult pultosként az elmúlt nyolc évben. Legutóbb egy körúti kocsmában dolgozott, ami azonnal bezárt a veszélyhelyzet kihirdetésekor.

Elmondása szerint nem kevesebb, mint 400 helyre adta be a jelentkezését, de arra is csak néhányan méltatták, hogy elutasító választ adjanak, a nagy többség egyáltalán nem reagált. „Pedig elmennék akár már vakolni is, csak legyen valami…” – fogalmaz.

Voltak tartalékaik, de ezeket már szinte teljesen felélték. Bár lakbér nincs, a rezsit se nagyon tudják fizetni, már felszólítást is kaptak a gázművektől.

Az már most biztos, hogy ha újra is nyit a munkahelye, először csak csökkentett óraszámban és órabérrel, jutalék és jatt nélkül tudják tovább foglalkoztatni.

„Így nagyjából harmadannyit keresek majd, mint eddig. Ráadásul miután megszorultunk, előleget is felvettem a majdani fizetésemből, szóval jelen állás szerint egy teljes hónapig ingyen fogok dolgozni.”

Ezzel a kölcsönnel és a be nem fizetett számlákkal együtt már nagyjából 300 ezer forint mínuszban vannak. A kezdeti reménykedést idővel felváltotta az elkeseredés: „Abban még bízunk, hogy valahogy túléljük, de egyáltalán nem látjuk a fényt az alagút végén.”

Az ismeretségi körében nagyon sok embernek függőben van az albérlete, és rá vannak utalva a bérlők jóindulatára, de ez sem tarthat örökké. Szerinte könnyen lehet, hogy tömeges lázadásra is sor fog kerülni, ha így folytatódnak a dolgok.

„Valószínűleg ha lenne ilyen, én is részt vennék, mert minket gyakorlatilag hagynak éhen veszni” – foglalja össze.

„Csak idő kérdése, hogy fosztogatni kezdjenek az emberek”

Jani szakácsként és séfként dolgozott Budapesten, a járvány kitörésekor párhuzamosan három helyen is, de mindegyik azonnal bezárt, nem tudták tovább alkalmazni.

B tervként ő is rengeteg helyre beadta a jelentkezését, végül felvették árufeltöltőnek az egyik nagy áruházláncba, de ez is alig két hétig tartott. Utána elmondása szerint jött egy másik cég, aki olcsóbban tudott munkaerőt szervezni, így az általuk közvetített dolgozókat alkalmazták, tőle és több társától pedig elbúcsúztak.

Azóta munkanélküli, ráadásul többször meg is bírságolták „közterületi csoportosulásért”, például amikor egy dohányboltban állt sorba, hogy leadja az önéletrajzát.

A tartalékai mostanáig tartottak ki: a napokban ki kellett költöznie albérletéből, mert nem tudta tovább fizetni. „Az egyik ismerősömnél lepakolhatom a cuccaimat, de lakni nála se tudok. Nincs hova mennem.”

Bement a Máltai Szeretetszolgálathoz, ahol hivatalos igazolást is kiállítottak neki arról, hogy hajléktalan lett. Körülbelül 150-200 eurója maradt még, úgy tervezi, hogy ebből a jövő héten kimegy Bécsbe szerencsét próbálni.

„Ott már kinyitottak az éttermek, hátha el tudok helyezkedni. Két helyre is beajánlottak ismerősök, de ez persze nem garancia arra, hogy felvesznek, előbb teljesítenem kell a próbanapot.”

Azonban addig se biztos benne, hogy lesz hol meghúznia magát. Mint mondja, van egy horgászsátra, könnyen lehet, hogy abban kell éjszakáznia valahol a szabad ég alatt.

Van olyan ismerőse is, aki két kisgyerekkel került utcára nemrég, közülük az egyik alig 8 hónapos. Több szakács és konyhai kisegítő kollégájáról tud, akik szintén elveszítették az albérletüket, mások pedig hatan költöztek be egy egyszobás lakásba, mert csak ez volt a hajléktalanság alternatívája.

Szerinte csak idő kérdése, hogy a boltok fosztogatása is elkezdődjön, sőt ő már most is hallott olyan lopásokról Budapesten, ahol ez állhatott a háttérben.

„Akinek van otthon négy gyereke, és most ott áll bármiféle bevétel nélkül, el fog menni lopni vagy betörni, ha ezen múlik, éhen hal-e a családja.”

Jani azt tervezi, hogy ha bejönnek a számításai külföldön, valószínűleg már vissza se jön. Régóta elvált, három gyerekét felnevelte, 43 évesen nincs semmi, ami itt tartsa.

„Nem merem és nem is akarom összeszámolni, hány koncertemet mondták le”

„A jelenlegi helyzetem pontosan tükrözi, hogy a magyar könnyűzenében eltöltött 10 évemben bizonyos dolgokat nem jól csináltam” – mondja Prommer Patrik, a Kaukázus jelenlegi, Bródy János és Takáts Eszter egykori dobosa, hozzátéve: a probléma szerinte az, hogy kizárólag a szakmai és erkölcsi sikerek elérésére koncentrált. Az anyagiakkal, önmenedzseléssel, marketinggel egyáltalán nem foglalkozott, ami most visszaütött.

„Ennek következtében, és félretett pénz híján a párommal (aki szintén zenész) vidékre költöztünk a családunkhoz. Olyan alkalmi munkából próbálom fenntartani az üresen hagyott albérletet és hangstúdiót, amit soha nem tanultam, nem értek hozzá”

– meséli. Mindezt azért, hogy ne kelljen mindent felégetnie maga mögött, és majd legyen hová visszamennie.

„Nem merem és nem is akarom összeszámolni, hány koncertemet mondták le, ezek között MÜPA és fesztivál nagyszínpadosak is vannak. És nem azt várom, hogy mindenki engem vagy a többi zenészt kezdje el sajnálni, hiszen az élelmiszer- és kommunikációs iparon kívül gyakorlatilag majdnem minden ágazat nagyon megszívta.”

Fotó: Herczeg Orsolya

Szerinte most a túlélés a cél, azután a tanulságot levonva sokkal előrelátóbban kell majd újrakezdeni az életet. Ami igazán aggasztja, az az emberek hozzáállása, felelőtlensége, és az egészségügyi ellátás nem zavartalan működése.

„Nyilván azt is remélem, hogy tanulunk a hibákból és jobban virágzó vállalkozásokat fogunk újraépíteni, de szerintem a legfontosabb most az emberi minőség feljavítása. Igenis a társadalmat kell újragondolni, felépíteni. Felelősségvállalást egymásért, tiszteletet, önmagunk és a többi ember megbecsülését, odafigyelést és sokkal emberibb hozzáállást! Ja, és fel kell hagyni a pazarló életmóddal, és nem csak egy világméretű járványkor ügyelni a személyes higiéniánkra!” – összegez.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
pesti-uti-otthon.jpg

Nemcsak a vírus pusztított, hanem a politikai harc is a Pesti úti otthonban

Mindenki megmutatta az erejét, csak az nem érdekelt senkit, hogy a lakókkal mi történik. A sajtó ugyanúgy dolgozott, mint a politikusok, két csapat van, háború van. Egyelőre a halálos áldozatok idősek. 
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 25.


hirdetés

Kedves emlékem volt évekkel ezelőtt Skultéti Józsefről, a Pesti Úti Idősek otthonának igazgatójáról. Az intézményben élő anyukámat állatsimogatással akartam meglepni. Az igazgató nagyon együttműködő volt, azonnal megteremtette a feltételeket, hogy a szép, nagy területű intézménybe a Kanga Alapítvány elhozhassa állatait, amelyeket idősekhez, fogyatékos otthonokba és gyerekekhez is visznek. A program olyan sikeres volt, hogy a későbbiekben is jöttek az állatok a lakókat szórakoztatni. Az anyukám szereti az otthont, a programok változatosak, ezekből azt gondoltam, jó a vezetés.

Aztán megjött a koronavírus, legnagyobb meglepetésemre, oda, ahol a legnagyobb biztonságban reméltem az édesanyámat.

Április elsejétől zuhantam egyre mélyebbre, amikor megtudtam, hogy anyu beteg.

Étvágytalanul, hányással, hasmenéssel küzdve annyira le volt gyengülve, hogy tudtuk, segítség kell. Óvatosan kérdezgettük a bátyámmal, ki tudja, mi baja van anyunak, kivizsgálták-e.

A főpolgármester bejelentette április 3-án délután, hogy van 5 fertőzött az otthonban. Aznap délelőtt én ezt már tudtam és azt is, hogy anyu március 30. óta rajta van azon a listán, hogy tesztelni kellene.

hirdetés

Nem akartam többet várni, magántesztet próbáltam szerezni. Látogatási tilalom volt, orvos sem volt, meg akartam tudni, bemehet-e az otthonba védőruhában valaki tesztet végezni. Hívtam az igazgatót, nem vette fel, írtam sms-t, nem válaszolt.

Ez volt az első rossz élményem róla. Az sem érdekelt, hogy azért nem válaszol, mert tudja, hogy újságíró vagyok, vagy azért, mert nem érdekli, mi történik a lakóival.

Aztán hosszasan próbálkoztam politikusoktól információt szerezni, a főpolgármesteri hivatal egy darabig beszélt, de aztán ők is csak a Facebookon posztoltak, az operatív bizottság egyáltalán nem vett rólam tudomást. Pedig én tapasztalatból tudtam, mi volt a baj, de senkit nem érdekelt.

Be nem mehettek, de ki igen

Az igazgatóval is nagyon szerettem volna beszélni, mert tudtam, hogy kevés dolgozójuk van, tudtam, hogy nincs teszt, és tudtam, hogy nem volt orvos. Hogy miért nem akart erről senki beszélni, azt nem értem.

A szociális szférában mindenütt létszámhiány van. Nekik is kellene sokat tapsolni, etetni őket és segíteni őket védőruhával.

Amit anyukámon keresztül láttam, tudtam, hogy nagy baj lesz. Azt kértem mindenhonnan, gyorsan beszéljünk róla, hogy máshol ne legyen ilyen. És azóta sem beszéltünk ezekről:

Március 9-től volt látogatási tilalom. Kijárási tilalom viszont csak március 17-től.

Nem csak a Pesti úton, hanem az ország összes idősek otthonában. Ez a 9 nap kiskapu elég volt-e a korona becsusszanására?

Március végén, amikor már látogatási tilalom volt, az otthonban még istentiszteletet tartottak.

Gondoltam, csak interneten keresztül, de nem. Bementek hozzájuk, mert mint mondják, ők is segítők, gyakorlatilag az ott dolgozók. Plusz emberek, akik bevihették a vírust, de a nagyobb baj, hogy sok embert összeültettek egy teremben.

A "hogyan jutott be vírus?" megválaszolásakor sem a kijárási tilalom csúszása, sem a március végi istentisztelet, sem az nem merült fel, hogy ott dolgozó vitte be. Pedig volt olyan lakó, aki fertőzött ápolótól kaphatta el a vírust. A főpolgármesteri hivatal folyton azt mondta, hogy a kórházból, a minisztérium vagy a kormányhivatal meg azt, hogy Karácsony Gergely miatt.

A miért nem volt orvos kérdésem sokáig fel sem merült, majd az is a háború része lett. A mindenről megszólaltatható Zacher Gábornak is meg kellett mondania, hogy ez egy huszonhetedrangú kérdés: „Ha egyszer bekerül a vírus, akkor nem lehet ezzel a történettel túl sok pozitív dolgot tenni, hanem igenis sajnos végig fog menni az emberek között.” Adtunk egy hetet vagy tíz napot, hogy terjedjen. Mennyivel kevesebb beteg és halott lenne most, ha valaki időben beküldi az anyukámhoz hasonlóan beteg embereket a kórházba?

Ha elfogadjuk, hogy nincs orvos egy 540 fős idősotthonban, ahol mindenki beteg egy kicsit, és járvány van, akkor mondhatnánk, hogy a kórházakban is felesleges az orvos.

Járvány idején nincs 500 teszt egy 10 milliós országban?

Nem volt minimális teszt sem. Amikor anyu már listán volt, nem volt egyedül. Több lakó is betegeskedett az otthonban. Amikor a főpolgármester megjött 200 teszttel, az anyukámnak nem jutott. Sokan mondják, hogy sehol a világon nem volt elég teszt. Értem, de a járvány elején, amikor mindenki mondta hogy felkészültek, akkor nem volt a kétmilliós fővárosnak, a 10 milliós országnak 5-700 tesztje az első hirtelen jött bajra?

Emlékszik-e még valaki, hogy a lakók 74 tesztje nem sikerült. Erről pedig nem egy vagy két nap múlva tájékoztatták az otthont, hanem 9 nappal később, április 17-én.

Bár az otthonban már március végétől voltak betegek, a főpolgármester és a kormány vitájában csak arra nem figyeltek, hogy a vírus terjed, amikor másfél héttel később a tisztifőorvos rémülten reagált a 100 fertőzöttre, akkor a nagy színházi felvonulással újabb bajokat okoztak.

Idős, sokszor beteg embereket nem lenne szabad így meghurcolni. Katonai, rendőri kísérettel mentek a mentők sorban. Hosszú volt megtölteni a mentőket az udvarban. Ha egyesével mentek volna a mentők, ahogy megteltek, akkor a kórházban gyorsan elhelyezték volna őket.

A konvojokban érkező mentőkből 25-30 embert kellett papírozni, szállítani úgy, hogy a kórházban is várniuk kellett a betegeknek. Arról ne is beszéljünk, hogy a Korányi kórházba irányított betegeket 15 kilométerrel távolabb a SOTE Korányi tömbjébe vitték előbb tévedésből.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
patric_2-Copy.jpg

„Miért nem kereshetek annyit, hogy a hónap végén beleférjen az eper is?” – egy orvos keserű posztja

„Milyen érzés a magyar egészségügyben dolgozni orvosként? Május 17-én már kifogytam a fizetésemből” – írja Patric Lausch.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

A koronavírus-járvány újra felhívta a figyelmet az egészségügyben dolgozók helyzetére. Az orvosok, ápolók, szakdolgozók, takarítók és mindazok, akik a betegekkel foglalkoztak, emberfeletti munkát végeztek heteken át. Sokan a családjuktól távol, túlórázva végezték a dolgukat.

Sokan panaszkodtak a védőfelszerelések hiányára, majd a jövedelmük csökkenésére, és az utóbbi időben többen is arról számoltak be, hogy a megfeszített munka után kevesebb, vagy éppen alig több pénzt kaptak kézhez.

Patric Lausch is hosszú évek óta dolgozik a magyar egészségügyben, most aneszteziológusként, de mentőzött és számos hazai és külföldi kórházban is dolgozott már.

A közösségi oldalán most arról írt, hogy kétgyerekes édesapaként bizony a hónap közepén már nagyon számolnia kell a pénzt. Legutóbb azzal szembesült, hogy többnapos szolgálat után végre eljuthatott a piacra, de az epret már nem tudta megvenni, mert a fizetéséből nem telik rá.

hirdetés

A bejegyzését az engedélyével közöljük:

"Milyen érzés a magyar egészségügyben dolgozni orvosként? Május 17-én már kifogytam a fizetésemből, csak azóta minden nap dolgoztam. Ma - 2 hét után - volt időm elmenni a piacra. Láttam ezeket a zamatos epreket, de nem tudtam venni belőle, mert nem volt miből.

Pedig csorgott a nyálam és nagyon ettem volna pár szem epret. A szörnyű az, hogy nem is 1-én kapok fizut, hanem 5-e körül. Ezért még 2 hét amíg tudok venni epret, remélem még lesz.

Miért? Miért kell 200 óráért hazavinnem 226.000 forint fizetést? Miért nem kereshetek annyit, hogy a hónap végén beleférjen az eper is? Miért?

Kíváncsi vagyok, hogy ezek a miniszterek sem esznek epret a hónap végén egy hosszú 2 hetes, folyamatos munka után?

És ígérnek nekem egyszeri bruttó 500.000 forintot? Köszi. Lehet, hogy akkor valami kis pluszt fogok tudni csinálni a 2 gyerekemnek nyáron, de akkor sem fogok tudni jövő májusban a hónap végén epret venni. És az az ígért 20% fizetésemelés? Hát érdekes módon, eddig minden fizetésemelésnél valahogy kevesebb pénzt utaltak át. Ezért attól tartok, hogy a fizetésemelés után havonta törleszteni fogom azt az egyszeri bruttó 500.000 forintot, ha havonta megint kevesebbet fogok hazavinni.

Ez így jó? Ezért tapsoltatok? Szép volt, de inkább vittem volna haza egy fél kiló epret a piacról!

Nem az eper miatt írtam. Élhető bérezést szeretnék az egészségügyben dolgozóknak.

Valahogy a 'hülye' bruttó 500.000 forint miatt hirtelen eltűnt ez a téma. És valószínűleg azért is adják, nem azért hogy a munkánkat jutalmazzák!"

Patric Lausch a közösségi oldalán gyakran mesél az orvosi munkájáról. Bemutatja a helyeket, ahová a hivatása viszi. Mesél a kollégákról, és megosztja élményeit a külföldi kórházakban, mentősöknél tapasztaltakról. Vallja, hogy övé a világ legjobb munkája. Édesapaként két kisfiát is arra neveli, hogy megértsék maguk körül a világot, legyenek segítőkészek, de bátrak is.

Fotó forrása: Patric Lausch Facebook-oldala

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kepatmeretezes_hu_IMG_4981-1000x750.jpg

„Idő kell, hogy begyógyuljanak a sebek” – hazaértek a luxushajók magyar rabjai

Elvette a kedvüket a visszatéréstől a tengeren töltött karantén és a sok hitegetés, mikor és hogyan jöhetnek haza. A világon összesen több tízezren ragadtak hajókon, négyen öngyilkosok lettek.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 27.


hirdetés

Két hete beszéltem először Stana Alexandra Erikával. Táncos partnerével, szerelmével, Köcse Györggyel együtt épp új hajóra szálltak Miami közelében, annak reményében, hogy indulhatnak végre haza a járvány miatti káoszból.

"Az a terv, hogy ezzel az öreg hajóval elmegyünk Angliába és onnan repülővel haza. Kicsit félünk, mert a Karib térségben élőket nagyobb, erősebb hajókkal viszik, minket meg egy több mint két hetes útra egy olyan hajóval, ami kisebb szélben sem tudott kikötni"

– kezdte Alexandra.

Akkora szobát kaptak, hogy a négy nagy bőrönddel nem fértek be, de Alexandra harcos típus, ha kell, és másnapra elintézte, hogy nagyobb szobát kapjanak.

Ezen a hajón vannak most a kanadaiak is. Őket is át akarják vinni Amerikából Angliába, mert az volt az egyetlen ország, ahonnan repülni lehetett.

hirdetés

Bulival kezdődött a rabság

Alexandráék a Royal Caribbean-nek dolgoztak, a Rhapsody of the Seas nevű, 3000 fős hajón. Az elmúlt egy hónapot is még ezen a hajón töltötték, de utasok nélkül.

Fotó: David Montenegro

Március 14-én szállt le minden vendég, akkor leállt a hajózás mindenütt. A több száz fős személyzet még maradt, és kellemes is volt az első időszak, mint ahogy Szilasi Szilvi, kaszinós mesélte korábban a Royal másik hajójáról.

Alexandráék is élvezték ezt az időt, felléptek a dolgozók előtt is, és igazából ekkor még buli volt. Míg Szilviéknél 156 koronavírusos volt és hárman meg is haltak, ezen a hajón csak egy koronagyanús embert találtak. A biztonság kedvéért azért itt is elrendelték a kabin-karantént. Enni is a szobában kaptak és naponta kétszer hőmérőzték őket.

"Igyekeztek elviselhetőbbé tenni nekünk ezt az időt, így kiosztották a vendégkabinokat. Persze így is volt, aki ablaktalan szobában töltötte a 18 napot. A hazautazás dátumait folyamatosan tologatták, lemondtak járatokat. Nem tudom, hogy csak hitegettek vagy tényleg nehéz volt a szervezés. Nagy érzelmi hullámvasút volt."

A pletykák szerint a munkaadó eleinte arra számított, hogy egy hónapon belül újra fogadhatják a vendégeket.

Szobakarantén 18 napig, Fotó: Stana Alexandra Erika

A luxushajón töltött karanténra sokan gondolják, hogy az nem olyan rossz. A fiatal, aktív Alexandráéknak azonban a semmittevés gyötrő volt:

"Nem edzhettünk, nem futhattunk, semmit nem csinálhattunk. Sírógörcsöm volt a kabinba zárva, úgy éreztem, nem kapok levegőt. Menekülni akartam. Volt, hogy estig nem kaptunk kaját, vizet. Nyomasztó volt. Hetek óta nem voltunk szárazföldön. Azt éreztették az emberrel, mintha mi lennénk a vírushordozók."

A szobafogság alatt az agyat és a testet is próbálták karbantartani, Fotó: Stana Alexandra Erika

A bizonytalanság csak nehezítette a helyzetüket. Napról napra változott a terv, melyik nemzetiség mikor indulhat haza. A konzulátus sem tudott akkoriban segíteni. A hajós cég próbálta a lehető legolcsóbban megúszni a személyzet hazaszállítását, de a járvány idején ez nagyon nehéznek bizonyult, mert alig volt repülő, össze kellett gyűjteni a különböző nemzetiségűeket.

Ijesztő volt azt hallani, hogy az indonéz személyzetet Barbadosról akarták hazaszállítani repülővel, de a reptéren voltak, amikor törölték a járatukat. Mivel elhagyták a hajót, amikor visszajöttek, azonnal kezdhették újra a két hét karantént.

Öngyilkosságok a káoszban

Alexandra úgy tudja,

90 ezer dolgozó rekedt a hajókon, köztük 150 magyar.

Nem nyugtatta meg az egyre feszültebb embereket az sem, hogy

pár napon belül 4 öngyilkosról hallottak különböző hajókról. Előbb egy lengyel villanyszerelő, aztán egy magyar kirándulásszervező, egy ukrán lány és végül egy kínai fiú is. Azt senki nem tudta, mi volt az ok, de azt sejtették, hogy van, aki nem bírja ezt a terhelést.

A hajós személyzetet felkészítik, mit tehetnek társaikkal, ha látják, hogy depressziósok, de Alexandra szerint ez itt nem segít.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!