hirdetés
tanev2.jpg

Kaotikus volt a tanévkezdés, hiába trükköznek a fenntartók

A trükközésnek köszönhetően hamarosan nem lesz túlzottan szembetűnő a hiány, mert minden órára be fog menni valamilyen tanár, az évkezdésen azonban jól látszik, milyen nehézségekkel küzdenek az iskolák.
Fődi Kitti írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. szeptember 11.


hirdetés

A budaörsi Herman Ottó Általános iskolában kaotikus volt az évkezdés, három tanító és három felsős tanár hiányával nyitotta meg az iskola a kapuit, az órarend emiatt nem készült el az első napokra, az ötödik osztályosok magyar tanár nélkül maradtak. A tanárok kiborultak, a folyosón sírtak a fejetlenség miatt. A kormány kikényszeríti, hogy különböző trükkökkel elfedjék a tanárhiányt, miközben a hiány létezését is tagadja.

A tanév elején a pedagógushiányt alaposan megsínylik az iskolák, akik még az utolsó pillanatban is tanárok után vadásznak. Továbbra sincsenek tanárok a természettudományos tárgyakból, matematikából, nyelvekből, nagy számban hiányoznak alsós tanítók, de már lényegében mindenhova bármilyen szakos tanárt keresnek, hogy legalább helyettesítéseket és a napköziztetést meg tudják oldani. Egy nagyvárosi gimnáziumban képtelenek voltak órarendet összeállítani az első héten, mert matek és német tanár is hiányzik. Egy szakképzési centrumban az első héten nem tudták megoldani a helyettesítést informatika órán, ezért egy másik iskolában egyidőben zajló informatika óráját vetítették ki digitálisan a falra, miközben egy teljesen más szakos tanár felügyelte a rendet.

A budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója, Turcsik Viktor szerint az elmúlt 17 évében még nem tapasztalt olyan nehéz iskolakezdést, mint a mostani. A tanárhiány abszolút nem egy új jelenség az iskolában, de az előző néhány évben csak 2-3 tanár hiányzott az évkezdéskor, most viszont az első becsöngetéskor és még azóta is hat tanár hiányzik az iskolából, három tanító, két magyar és egy francia tanár. A tanárhiány miatt csak két nappal az iskolakezdés utánra tudták összeállítani az órarendet, az ötödik osztálynak pedig egyáltalán nincs magyar tanára.

A budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója, Turcsik Viktor szerint az elmúlt 17 évében még nem tapasztalt olyan nehéz iskolakezdést, mint a mostani. – Fotó: Magócsi Márton

„Nem lenne nagy baj egy 66 fős tantestületben, ha 2-3 tanár hiányozna csak, de a hat már kínos. A magyar nagyon kínos, mivel egy emelt óraszámú tantárgy, a matek nagyon kínos, a technika meg azért kínos, mert ha nincs tanár, akkor óra sincs. Nekünk biológia-kémia tanárunk van, na de könyörgöm, egyedül látja el az egész iskolát, ha ő nem lenne, akkor ezek az órák egyáltalán nem lennének” – magyarázza Turcsik Viktor.

hirdetés

Az iskolában akkor kezdődtek a bajok, amikor júniusban négyen is bejelentették, hogy nem folytatják tovább az intézményben szeptembertől. A négyből hárman nyugdíjba mentek, a negyedik pedig úgy döntött, hogy magán úton folytatja tovább a tanítást. Azonban még ennél is nagyobb lenne a tanárhiány, ha nem foglalkoztatnának nyugdíjas pedagógusokat, többek között matekból, angolból és technikából. Nyugdíjas tanárt, aki szívesen tanít tovább, vagy akár nyugdíj mellett bevállal néhány órát, egyáltalán nem könnyű találni, amiről korábbi cikkünkben írtunk.

Az igazgatóhelyettes augusztusban nem készítette el az órarendet, mert az utolsó pillanatig vártak, hátha beesik valahonnan egy tanár, vagy áttanít másik iskolából, és akkor hozzá kell majd igazítani az órák alakulását. A tanári szobában kirakták a falra az órarend-tervezetet, ami tele volt lyukakkal, ekkor kezdődött a sakkozás, hogy hogyan lehet ezeket a lyukakat legalább ideiglenesen betömni, hogy egyáltalán valamilyen tanár bemenjen az adott órára. Próbálták szakos tanárokkal helyettesíteni a hiányzó tanórákat, de lényegében az tudott csak helyettesíteni, akinek éppen akkor nem volt órája.

„Az órarend azért volt nagyon kritikus, mert az hittük, hogy ha hétfőn bejövünk, akkor már kapunk egy kész táblázatot. Az első nap nem gáz, hogy nincs, mert akkor amúgy is osztályfőnöki van, de azért a másnap, főleg a felsősökkel nem úgy van, hogy akkor, mint a másodikosokkal eljátszom délután fél ötig, hanem arra készülni kell.

Még kedden se volt órarend, ezért a kollégákkal próbáltunk összebeszélni, hogy mindig legyen valahogy felügyelet, de szerdán jött a mélypont, amikor már a folyosón sírtunk. Kiborultunk, mert azt éreztük, hogy ez nem a mi kompetenciánk, hogy órarendet állítsunk össze, hogy akkor ki-hol van, erre számítógépes programok vannak, nem véletlen”

– magyarázza Borbély Diana, az iskolában tanító pályakezdő alsós tanárnő.

Az első két napban a tanárok a gyerekeknek is azt mondták, hogy tartsák benn az iskolapadban az összes tankönyvüket, inkább házit sem adnak, de nem lehet tudni, hogy másnap milyen órákat tartanak meg, lesz-e tanár például ének órára.

Borbély Diana tanítónő még a második és harmadik tanítási nap reggelén sem tudta, hogy délután milyen órát kell majd tartania, lesz-e helyettesítés vagy sem. Azzal próbálta megszervezni a napjait, hogy reggel eldöntötte, mit fog tanítani, az órarendtől függetlenül, tehát ha énekóra is volt kiírva, akkor is magyarórát tartott. Minden reggel fél hétre ment be az iskolába és egy órát készült, hogy valamilyen anyagot le tudjon adni a diákoknak.

“Nem lenne nagy baj egy 66 fős tantestületben, ha 2-3 tanár hiányozna csak, de a hat már kínos…” – Fotók: Magócsi Márton

A felső tagozatnak is kijutott a tanárhiány okozta káoszból, az ötödik évfolyamnak, vagyis négy osztálynak egyáltalán nem jutott magyar tanár. Ide még szakos helyettesítést sem tudtak beküldeni az első héten, mert az iskolában az összes osztálynak egyszerre van magyar órája.

Tanárhiány márpedig nem létezik

Először Hajnal Gabriella, a Klebersberg Központ elnöke július végén jelentette ki, hogy a kozigallas.gov.hu-n meghirdetett 3200 üres tanári állás csak a természetes nyári fluktuáció eredménye, de egyébként nincs pedagógushiány, Maruzsa Zoltán, a köznevelésért felelős helyettes államtitkár pedig szeptember 3-án azt közölte, hogy rendszerszinten megvan az állomány.

Beszéltünk két pedagógus szakszervezeti elnökkel is, és mindketten azon a véleményen voltak, hogy a kormány oktatáspolitikája a pedadógus bérek megemelése és tehermentesítés helyett, rákényszeríti az állami iskolák fenntartóit és munkáltatóit, hogy trükköket vessenek be annak érdekében, hogy a pedagógushiányt elfedjék, és ne lehessen azt mondani, hogy ellátatlan az oktatás:

Egyrészt, amikor a fenntartó meghatározza a szükséges pedagóguslétszámot, akkor ahelyett, hogy a Köznevelési Törvény szerint egy osztály átlaglétszámával számolnának, a maximálissal teszik. Tehát az általános iskolákban 23 diák helyett 27 diákra számolnak ugyanannyi pedagógust, a középiskolákban pedig 28 helyett 34 diákra. Logikus lenne, hogy ha több a diák, akkor több tanár is kell, de nem ez történik. Ezzel a módszerrel több diákot lehet bezsúfolni egy osztályba ahelyett, hogy új osztályt indítanának, amihez még több pedagógus kellene.

Másrészt jelenleg szinte minden intézményben nem a pedagógusok alsó óraszámához, vagyis a 22-höz igazítják a pedagóguslétszámot, hanem a maximális óraterhelésükhöz, azaz a 26-hoz, így egy tanár négy órával többet tanít. Egy 30 fős tantestületben minden tanárra 22 helyett 26 órát számolnak, akkor azzal 120 óra pluszt nyernek. Ezzel a 120 órával pedig öt hiányzó pedagógust, üres álláshelyet lehet eltakarni. Ezzel a csellel bármekkora pedagógushiány elfedhető.

Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke úgy látja, hogy ha a Köznevelési Törvényben lévő jogszabályok alapján alakítanák ki a pedagógusok óraszámát, akár 20-30 %-kal több tanárral kellene működtetni a rendszert.

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke úgy látja, hogy az említett két trükkön kívül is vannak egyéb fogások. Például ha egy tankerületen belül a tanárok áttanítanak utazó pedagógusként más iskolákba, az is elfedi a hiányt. Ezt különösen az egy szakos tanároknál lehet könnyen megcsinálni, például énekből, technikából, rajzból.

Az alelnök szerint az sem ritka, hogy gyakornokokra terhelnek rá 26 órát, heti 20 helyett törvénysértő módon. Az intézményvezetők azonban kínjukban nem tudnak mást tenni. Szintén törvényellenes, mégis alkalmazzák, hogy pedagógiai asszisztenseket küldenek a napközikbe, hogy a gyerekek ne maradjanak felügyelet nélkül. Gyakran vonnak össze csoportokat is, hogy elég legyen egy pedagógust beküldeni, kettő helyett.

Szűcs Tamás szerint a helyettesítésekkel is el lehet takargatni a munkaerőhiányt. Abszolút elterjedt gyakorlat, hogy nem szakos kollégák látják el szakos kollégák munkáját, például magyar tanár tanít kémiát. Ilyenkor a tanóra ellátott óraként lesz elkönyvelve, és a statisztikában látszatra minden rendben lesz. E mellett tipikus megoldás, hogy összevont helyettesítéseket végeztetnek a kollégákkal, illetve összevonnak kis létszámú tanulócsoportokat, amelynek aztán az is következménye lehet, hogy például a 10-15 fős nyelvi csoport, hirtelen 30 főre duzzad.

,,Ezeknek a trükköknek köszönhetően a tanárhiány nem fog látszani. Ha megkérdezik a fenntartót, hogy van-e ellátatlan óra, akkor azt fogja mondani, hogy nincs. Holott van munkaerőhiány, csak látens, mivel ellátatlan órák nem lesznek a rendszerben” – magyarázza Szűcs Tamás.

Az elnök úgy látja, hogy a fenntartóknak és végső soron a kormánynak abszolút érdeke, hogy titkolják a kapacitáshiányt, mert így sokkal olcsóbb a működtetés, ezért nem is minden üres státusz van meghirdetve, tehát az a szám, amit a kozigallas.gov.hu-n látunk, az csak a jéghegy csúcsa. Totyik Tamás szerint azt kellene megérteni, hogy ez a trükközés 5-10 év múlva már eredménytelen lesz, mert addigra 60-70 ezer tanár fog nyugdíjba menni, utánpótlás pedig nincs. Az egyetlen megoldás a pedagógusbérek drasztikus megemelése és ezzel a fiatalok pályán tartása lenne.

Kényszermegoldások az iskolában

Bár az iskolakezdés kaotikusan indul, de már a Herman Ottó Általános Iskolában is a tanárhiány okozta problémák kezdenek kevésbé szembetűnőek lenni, hiszen óra ellátatlanul nem maradhat. Mivel nincs tanár, a kormány rákényszeríti az intézményvezetőket, hogy a fenn említett kényszermegoldásokat alkalmazzák, hogy az iskola működését biztosítsák. A Herman Ottó példáján szemmel láthatók a kikényszerített látszatmegoldások: maximális óraszámban dolgozó tanárok, csoportösszevonások, áttanítások, nem szakos helyettesítések.

Mivel három tanító hiányzik, fel kellett bontaniuk azt a rendszert, hogy egy osztálynak két tanítója van, akik felosztják egymás között a magyart, a matekot és a készségtárgyakat. Most is minden osztálynak van két fő tanítója, akik a magyart és a matekot tartják, a készségtárgyakat viszont már innen-onnan a tantestületből próbálják helyettesíteni.

Tehát egy alsós osztálynak a megszokott kettő helyett, most 5-6 tanítója is lehet a különböző tantárgyakra, mint például a rajz, az ének vagy a technika. Az igazgató szerint ez egyáltalán nem egy ideális állapot, de úgy gondolja, hogy ezeket az ideákat már rég el kellett engedni az oktatásban.

A napköziztetés a másik kritikus pontja az alsós tanítóhiánynak, amit most azzal orvosolnak, hogy csoportokat vonnak össze. Az igazgató elmondta, hogy ezt csak akkor tehetik meg, ha 20 szülő elviszi a gyerekét a napközi előtt, ha maradnának, akkor két 30 fős osztályt már nem lehetne összevonni, és akkor borulna az egész rendszer.

Helyettesítés erőn felül

A felsősöknél még rosszabb volt a helyzet a magyar tanár hiánya miatt, mert az iskolában sávos tanítási rendszer van felsőben, tehát mindenkinek egyszerre van például matek, töri vagy magyar órája. Így történhetett meg az, hogy az ötödik évfolyamnak, vagyis négy osztálynak egyáltalán nincs magyar tanára, és még csak magyar szakos helyettesítő tanárt sem tudnak beküldeni a sávos tanítási rend miatt. Az iskolában jelenleg négy magyar tanár van, de ebből csak egy tanár tanít teljes óraszámban, mert a többieknek csökkentett óraszámuk van, csak 1-1 osztályt tanítanak egyéb tantárgyak vagy iskolában végzett más tevékenységek miatt. Tehát lényegében egy tanár viszi szinte az összes magyar órát az iskolában, ami évfolyamonként 3-4 osztályt jelent.

A teljes óraszámban foglalkoztatott magyar tanárt éppen akkor csíptük el, amikor egy már nyugdíjazott magyaros kollégával próbálták kitalálni, hogy hogyan oldják meg a fennálló helyzetet. A négy éve pályán lévő pedagógus osztályfőnök is, ezért az ezzel járó órakedvezmények miatt 22 órája lenne csak, de helyettesítenie kell a nyolcadik osztályban, ezért most 26 órája van. Most először tanít nyolcadikosokat, és most két végzős osztályt is megkapott, ami különösen stresszeli.

Épp most készül bevállalni 27-28. órát is, mert az már biztos, hogy az ötödik osztályosoknak nem jut szaktanár, tehát bármilyen más szakos tanárok fognak helyettesíteni, de azért, hogy a szakmaiság valamennyire megmaradjon, a magyar tanár be fog menni heti egyszer helyettesíteni. A többi helyettesítő tanár munkáját pedig a magyaros kolléga azzal próbálja segíteni, hogy egy füzetbe leírja, hogy mit kell venniük aznap, tulajdonképpen előkészíti az órát. Most azzal is igyekeznek megoldani a helyzetet, hogy az egyébként könyvtárosként foglalkoztatott magyar tanár és egy babát váró pedagógus is besegít az ötödik osztályban, amíg tud.

A helyettesítésről azonban nem szabad, hogy illúzióink legyenek, amikor egy tanár úgy megy be, hogy az már a 26 órája a héten.

„Nagyon ritka az, amikor elmegyünk helyettesíteni és meg is tartunk egy órát, tehát azért ez egy álomvilág. Általában hagyunk egymásnak kinn anyagot, de körülbelül olyat, hogy a munkafüzet 80. oldalát töltsék ki, de órát effektíve nem tartunk. Néha csak örülünk, hogy rend és fegyelem van, és minden gyerek életben marad, ezen felül az embernek már nem nagyon van energiája” – magyarázza a Borbély Diana tanítónő.

Turcsik Viktor igazgató a tanárhiánnyal kapcsolatban kap a szülőktől aggódó üzeneteket, de igyekszik őket megnyugtatni, hogy dolgoznak a helyzeten. Az igazgató viszont arra nem lát esélyt, hogy a 2019-2020-as tanévben megoldódjon a pedagógushiány az iskolában, azt tudja elképzelni, hogy fog találni még egy-két nyugdíjas tanárt, akik enyhíteni fognak a mostani nyomáson.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hajtovadaszat.jpeg

„Gusztustalan vagy, és az egész generációd is!” – neked is szólt már be nyugdíjas egy járművön utazva?

Kinek kell felállnia, kit illetnek meg a helyek, ki nem tisztel kit? Hogyan reagáljunk, ha leüvöltik a fejünket a villamoson? 110 fiatal mesélt nekünk ezzel kapcsolatos élményeiről.
Gubán Mária; címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. február 21.


hirdetés

Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nekem is van nagymamám, továbbá még sok idős embert ismerek, akik feltétlen szimpátiámat élvezik. Sosem lennék tiszteletlen senkivel, aki nem teszi indokolttá a saját viselkedésével. A következő cikk és kutatás humorosan, de tanulságosan szeretne megközelíteni egy igenis létező társadalmi jelenséget, és elindítani egy folyamatot, hogy ennek véget vessünk.

„Nemcsak rusnya vagy, hanem ostoba is! (...) Látsz még mást, aki felrakja a lábát? (...) Az ilyen dögök, mint te nem érdemelnek rendes hangnemet. Rosszul vagyok az ilyenektől! (...) Igen, ocsmány vagy!”

Szakítja félbe a könyvem a jól szituált nyolcvanas hölgy. Először fel sem fogom, hogy hozzám beszél, mert csak maga elé szórja szitkait.

Most már csak azért sem veszem le a lábam - arról a részről, amihez emberi test még sosem ért - pont jól alátámasztja a könyvemet, de azt azért elmondom neki, hogy elég szégyenletes, ahogy viselkedik.

Gúnyosan mosolyog rám végig. Elégedetten pislog masszív kötőanyagtól terhes szempilláival, most aztán jól megsemmisített.

hirdetés

Rettenetesen érzem magam hazafelé, felhívom a legjobb barátom. Ő elmeséli, hogy vele is történt hasonló. Akkor egy idős hölgy elhordta mindennek, mert nem adja át a helyét egy apukának és kisgyerekének. Az apuka persze később is udvariasan visszautasította a felajánlott helyet. Mikor fáradt legjobb barátom a saját megállójához ért, és le akart szállni, már a peronról rángatta vissza a törékeny hölgy, hogy búcsúzóul még közölje vele, mennyire gusztustalan ő is meg az egész generációja.

Megfogalmazódott a fejemben, hogyha egy jelenség rövid időn belül, eltérő helyeken és szereplőkkel kétszer is megismétlődik, akkor van rá esély, hogy az esetek gyakorisága ennél sokkal nagyobb. Ezért egy – tudományos igény nélküli – kutatásba kezdtem, hogy felgöngyölítsem, vajon igazam van-e, és tényleg meglepő méreteket ölt az idősek tömegközlekedési eszközökön elkövetett, fiatalokat célzó ámokfutása. Az eredmény döbbenetes.

Két hét alatt 110 ember válaszát sikerült összegyűjtenem. Hirtelen mindenkinek volt egy sztorija, amit olyan rég tartogatott, hogy most muszáj volt megosztania.

A jelenség maga

A válaszoló fiatalok 90%-át vegzálta már időskorú személy tömegközlekedési eszközön. Legalább felüket nem csak egyszer. Az atrocitások legfőbb helyszíne a busz, itt történik az esetek több, mint fele. A villamos a második leggyakoribb csatatér. Ennek oka lehet, hogy a busz sokkal labilisabb közlekedési eszköz, sokkal kiszolgáltatottabb az útviszonyoknak, így ott létfontosságú lehet ülőhelyhez jutni, a túlélésért folytatott küzdelemben pedig az eszköztárak is bővülnek.

Aki nem élt még át hasonlót, valószínűleg felhördül – mi ez a hülyeség? Kit érdekel, miért kell foglalkozni ezzel, miért nem lehet csak a másik irányba fordulni, ráhagyni? A helyzet nem ilyen egyszerű. A válaszadók 30%-a kifejezetten szörnyen érezte magát egy ilyen harmadik típusú találkozás után, 26%-ukat valamennyire felkavarta, és csak 15% volt képes teljesen elengedni. És valljuk be, senkinek nem esne jól munkába igyekvés vagy egy fárasztó nap után haza döcögés közben, vagy úgy egyébként soha, ha minden előzmény nélkül, minősíthetetlen stílusban leüvöltik a fejét.

De nézzük a konkrét eseteket!

„Az az én helyem!”

A nyugdíjas – feng shui értelmében találhatók a tömegközlekedési eszközön olyan pontok, melyek megfelelőbbek az ülésre, mint mások. Több válaszadóval megesett már, hogy a busz tucatnyi szabad helye közül a bizonyos leülni vágyónak pont az kellett volna, amin épp az áldozat ült.

Általában az sem okoz gondot, ha az ülő lába feltűnően be van gipszelve, fáslizva, de még a várandós nők is megkapják a kellemetlen konkurenciának járó megvető pillantásokat. Gyakori érv az „ez az én helyem!” és az „én mindig itt ülök!”. Ha a kiszemelt ilyenkor nem adja fel rögtön a helyét, és az elveit, akár félórás mantrát is vonhat a fejére. Előszeretettel hangoztatott sérelmek a „ribanc”, a „kurva” és a „buzi” is, a címzett társadalmi nemétől függően. A repertoár az utóbbi idők közéleti hatásaira bővült.

A „migráns”, a „zsidó” és a „libsi” is felkerült a gyakran ismételt szidalmak listájára. Az idősek és fiatalok harca tehát egyértelműen áthelyeződött a politikai térbe.

Az igazán elszántak nem riadnak vissza a fizikai kontaktustól sem. „Rám dobta a mellettem lévő ülésről a táskámat, majd levágta magát mellém. Ezután egész úton panaszkodott, hogy hogy képzelem én ezt, ő egész életében focizott, és tönkrement a térde...” Idézi fel az egyik fiatal interjúalanyom.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
75402139_546545232580659_474519119417311232_o.jpg

„Én már megkaptam, hogy olaszliszkai gyilkos vagyok” – Bogdán László az új nemzeti konzultációról

Cserdi polgármestere szerint minden szegregáció káros, és egy cigány ember ugyanúgy szeretheti a hazáját, mint Vona Gábor.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. február 23.


hirdetés

Bogdán László, Cserdi polgármestere a legismertebb cigány közszereplők egyike. Híres markáns kiállásáról, szókimondó fogalmazásáról. Most arra kértük, mondja el véleményét a gyöngyöspatai eseményekről és az emiatt (is) meghirdetett nemzeti konzultációról.

- A bíróság kártérítést ítélt meg a gyöngyöspatai gyerekeknek a szegregált oktatás miatt. Ezzel a kormány nem ért egyet, a kártérítést oktatás formájában akarja kifizetni nekik, sőt, most nemzeti konzultációt indít a témáról. Ön hogy látja ezt a történetet?

- Azt gondolom, itt nem az a kérdés, hogy a bíróság ítélete helytálló vagy nem helytálló. Egy normális országban egy államférfi nem áll ki, és nem beszél hülyeséget. Főleg ebben az érzékeny témában. A cigánykérdés az elmúlt 30 éve Magyarország egyik legkritikusabb szégyenfoltja.

Hozzáteszem, hogy nem vitaindítónak szánom a véleményemet. Én mindig annak mondom el a gondolataimat, aki elfogadja, aki hajlandó azt megfontolni. Nekem soha nincsenek ellenfeleim vagy ellenségeim. Én mindig tisztelem azt, akivel beszélnem kell, nem képzelem azt, hogy én vagyok a világ közepe. Nekem nyugodtan azt is megmondhatja bárki, ha egy cigánnyal baj van.

Igen, a cigánnyal is van baj, de a cigány semmivel sem deviánsabb a többségi társadalom tagjainál.

hirdetés

- Magáról a szegregált oktatásról mi a véleménye?

- Minden szegregáció káros. Akkor jövő héten kizárólag a kékszeműeket nem szabad beengedni az iskolába? Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, ha a kevésbé okos gyerekeket, a rosszabb mozgás-koordinációjúakat, a fekete hajúakat, a körömágy-gyulladásosokat, a pattanásos homlokúakat külön iskolába járatjuk. Sok minden miatt lehetne embereket szegregálni. Mégis csak egyedül a cigányok esetében jut eszünkbe ez a megoldás. Így nem lehet a tehetséges cigány fiatalokat meggyőzni arról, hogy érdemes tanulni. Hogy érdemes jól viselkedni, mert akkor be fognak engedni a szórakozóhelyre. Nem feltételezik, hogy te lopni fogsz. Szomorú ez a helyzet, ami most uralkodik a közbeszédben.

A többségi társadalomban él egy kép, hogy a cigány élhetetlen népcsoport. Kizsákmányoló, semmirekellő, lapáttámasztó világbajnok, egy bűnöző fajta. Ezek a képek sokszorozódnak meg, ezek a képek jönnek felszínre. Versenyeztetünk embereket.

Az élet nem az olimpia, hogy össze kelljen mérni a tudást a nemtudással, a szépséget a nem szépséggel, a tehetséget a tehetségtelenséggel, az emberi jóságot az emberi gyarlósággal.

A nyugatnak megvolt az lehetősége, hogy találkozott mindenféle nációval, és a hosszú évtizedek, évszázadok alatt volt idejük ezeket a nációkat elfogadni. Vagy nézzük Amerikát, a jöttmentek országát, ahová a világ minden tájegységéről özönlöttek az emberek, és mégis együtt tudnak élni. Fekete elnöke volt az országnak.

A mi országunknak mégsem voltak olyan miniszterelnökei, aki kiálltak volna, hogy azt mondják, ne tovább! Nem mutogathatunk bűnbakokra!

- Kívülről nézve úgy tűnik, a cigányság sem egy egységes halmaz. Például találkoztam olyan cigány emberrel, aki önérzetesen mondta, hogy ő rumungró, magyar cigány, és sajnálkozását fejezte ki, hogy a médiában inkább a lováriak jelennek meg.

- Ezek olyan emberek, akiknek nem elég a tányér, hanem meg akarják beszélni, hogy lapostányér, mélytányér, kistányér... A cigányság megítélése Magyarországon egységesen nagyon gonosz. Tíz magyarból kilenc arra vár, hogy a cigány eltűnjön az országból. Nem értem azokat a cigányokat, akik kikérik magunknak, hogy ők nem lovárik, vagy nem rumungrók, vagy nem beások. Magyarországon a megítélésedet nem az fogja javítani, hogy milyen típusú cigány vagy, hanem hogy milyen ember vagy. Mit adsz az országnak?

Azt gondolja magáról a magyar nemzet, hogy ő Európa csúcsa. Mégis, ha meglát egy négert vagy cigányt, a sárga földig mocskolja. A tévében már olyan szintű kérdéseket feszegetnek, hogy lehet-e együtt élni a romákkal.

Nagyon szomorú, ami jelenleg uralkodik a közgondolkodásban. Nagyon keserű és szomorú.

Ott tartok, hogy úgy érzem, a többségi társadalom nem gondol rám emberként.

Félre ne értsenek az olvasók, és ön se, szó nincs arról, hogy én egy büdös, „köcsög” celeb vagyok, aki megengedheti magának, hogy így meg úgy beszéljek, és polgárpukkasztó gondolatokkal terheljem az országot.

Egy dolgot szeretnék: Hogy ne legyen ilyen mérhetetlenül nagy a cigánygyűlölet. Minket is süt a nap, minket is dermeszt a fagy, minket is ver az eső, minket is tép a szél – mégsem értjük egymást.

Ha azt nézzük, mi zajlik a világban – a törökök és a kurdok, a spanyolok és a baszkok, az oroszok és a csecsenek között –, akkor nem lehet azt mondani, hogy a cigányságot még jobban spektrumra kéne venni és azt mondani, hogy a beások korrektek, a kolompárok csibészek, lehet, hogy a rumungrók azok tanultak, lehet, hogy a muzsikus cigányok azok a világ közepe. Nem lehet így címkézni. Van egy népcsoport. A világon 15 millió cigány él. Nincs háttérországunk, nincs, aki mellénk álljon.

Ha én lennék a miniszterelnöke ennek az országnak, akkor bezáratnám az összes állatkertet. Érdemes elgondolkozni, hogy mit üzenek ezzel.

Soha egy állatot nem kérdeztek meg, hogy te kívánsz-e itt lenni velünk. Soha nem kérdezték meg a cigányokat az ötvenes évektől máig, hogy akartok-e jobb helyzetet. Kimaradtunk a földosztásból. Kimaradtunk a privatizációból.

Mi lettünk Magyarországon a mutogatható, olykor-olykor jól kitüremkedő kezdeményezések médiapöcsei.

Nem az kell, hogy engem, Bogdán Lacit dicsérjenek. Erre nincs szükség. Arra volna igény, hogy fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van. Cserdinek ez a feladat jutott, hogy erről beszéljen.

Egy biztos: nem adjuk fel a harcot. 1-1,2 millió cigány él az országban. Ebből 350-400 ezer nem azért él mélyszegénységben, mert ő ott akar kikötni. Csak gondolják végig, miért akarna egy cigány rosszat magának, miért akarna rosszat egy magyarnak?

Mi nem mondjuk senki magyarnak, hogy móri mészáros vagy te is. Én már megkaptam, hogy olaszliszkai gyilkos vagyok.

Magyarország nem fekete vagy fehér. Attól szép ez a nemzet, hogy sokszínű. Legyen már színvak ez az ország, és értse meg, hogy nem fogok eltűnni egyik napról a másikra 1,2 millió társammal.

- A közelmúltban Raoul Wallenberg-díjban részesült. Ez talán mégis azt jelzi, hogy azért van szándék a közeledésre.

- Raul Wallenberg-díjat kapni cigányként hatalmas kitüntetés. Ezek a díjak még nagyobb felelősséget tesznek a vállamra, hogy még nagyobb tisztelettel legyek másokkal szemben. Még jobban meghajoljak a szegénység előtt és a nemzet előtt.

- Az vitathatatlan, hogy ma Magyarországon ön az egyik legismertebb roma közszereplő. A sok interjú mellett újabban előadásokat is tart a Tudományos Stand Up sorozatban, olyan nevek mellett, mint Al Ghaoui Hesna, Mérő László, Lang András vagy Szendi Gábor. Miről szólnak ezek az előadások?

- Szerencsés vagyok, hogy ehhez a klubhoz tartozhatok. A felsorolt neveket mind tisztelem és nagyra értékelem.

Nagyon nehéz munka két órán keresztül több száz embert ébren tartani, és olyan aspektusból megmutatni a cigányságot és az együttélés lehetőségeit, amely nem hazugságra épül. Ami nem arra épül, hogy „én hallottam, én gondoltam, nekem mondták.”

Az előadásaim inkább a humanizmusról, az emberközpontúságról szólnak. Meg akarjuk mutatni, hogy nem vagyunk rosszak, nem vagyunk deviánsak.

Én, Bogdán Laci, mint cigányember, ugyanúgy szerethetem a hazámat, mint Vona Gábor. És nem kell hozzá árpádsávos zászlóval felvonulnom, nem kell a kokárdát a mellkasomba szurkálnom. Nem kell mindenféle hungarista és nacionalista logókkal alátámasztani az igazamat.

Hanem egyszerűen csak annyit kérdezek öntől:

Szerethetem a hazámat úgy, ahogy a hazám engem nem szeret?

Bogdán László előadásai

március 10. Szeged, Szent Györgyi Albert Agóra

március 19. Debrecen, Debreceni Művelődési Központ

március 31. Miskolc, MÜHA Művészetek Háza

április 1. Budapest, Kult13.hu

április 2. Tatabánya, A Vértes Agórája

április 24. Veszprém, Agóra Veszprém Kulturális Központ

május 12. Kecskemét, Hírös Agóra Kulturális Központ

május 14. Győr, Richter Terem

október 7. Békéscsaba, Csabagyöngye Kulturális Központ

november 17. Nyíregyháza, Váci Mihály Kulturális Központ

További információk itt.


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
nemzeti-alaptanterv-arany-janos-walesi-bardok-tanar-1000x666.jpg

„A walesi bárd az, amivel a húst daraboljuk?” – ilyen volt irodalomórát tartani hatodikban

'Amikor megkérdeztem tőlük: ti képesek lennétek meghalni azért, amit nagyon szerettek? – na, csak akkor lett néma csend.' Egy tanár beszámolója a NAT-tól és a valóságról.
jh. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A napokban elém került az új Nemzeti Alaptanterv sok vitát kiváltó, irodalommal foglalkozó része. Egykori tanárként (pár hónapja hagytam ott a pályát) végigfutottam az írók, költők listáján, akiket ugye meg kéne tanítani a 12-ik évfolyamig. 126 (százhuszonhat) szerzőről beszélünk. A szám már önmagában elborzaszt minden érző szívű – és egyáltalán, gondolkodó – embert, de én most nem erről szeretnék beszélni.

Inkább elmesélek EGYETLEN irodalomórát. Én tartottam, helyettesítő tanárként, egy húsz fős, hatodikos osztálynak, egy minden szempontól sikeresnek számító, jó nevű, budapesti általános iskolában.

A kollégám, aki helyett bementem, lelkiismeretes, nyomtatott óravázlatot hagyott nekem. Arany János: A walesi bárdok. Bár van magyar szakos diplomám, addig főként angolt tanítottam, irodalmat keveset. Tehát viszonylag "szűz kézzel" nyúltam a témához. Miközben az órára készültem, és magam is többször átrágtam a híres, egyébként gyönyörű balladát, először az döbbentett meg, hogy pedagógiai szemszögből milyen elképesztően nehéz.

"Mit keres ez a vers tizenkét éves gyerekek tananyagában? Még gimiben is csak csínján merném bedobni" – töprengtem. És a vers szövegére és értelmezésére van összesen negyvenöt percem???"

De mit volt mit tenni, ez volt a feladat, bementem. Az osztályteremben húsz hatodikos tombolt, ez volt az ötödik órájuk aznap. Hárman a pad tetején ugráltak, ketten egy mobiltelefonért verekedtek a terem közepén. Bár én újdonságnak számítottam, így is körülbelül hét-nyolc perc, könyörgéssel fűszerezett ordítozásba telt, amíg egyáltalán leültek valahova, és úgy-ahogy elkezdtek figyelni.

hirdetés

Bár a kiabálástól reszelt a torkom, hangosan felolvastam nekik a vers címét, és fel is írtam a táblára. Kérdeztem, hogy a "walesi" és a "bárdok" szavak közül melyiket nem értik. Rázták a fejüket: egyiket sem. Egy cingár kissrác lelkesen kikalimpált a padból: "A bárd az a balta-féle, amivel a húst daraboljuk, nem?" Iszonyatos röhögés, hogy akkor most baltás gyilkosokról fogunk tanulni (volt, aki a Fűrész című horrorfilmet kezdte fennhangon mesélni). Megint öt perc fegyelmezés, két pad között átrepült egy tolltartó, odamenni, elvenni, ki volt, ha még egyszer előfordul, mindkettőnek szaktanári beírás, stb. stb. stb.

Az újra beállt – viszonylagos – csendben elmagyaráztam nekik, hogy a "bárd" dalnokot jelent. Aztán az is, hogy dalnok mit jelent, mert nem értették. Aztán megnéztük együtt a falon lógó, nagy Európa-térképen, hogy hol van Wales.

Az órából ekkor már TIZENHÉT perc telt el, és még mindig csak a címnél tartottunk.

Ezután arra kértem őket, hogy versszakonként olvassák fel a balladát. Én választottam ki az első felolvasót, aki, miután végzett a versszakkal, hangosan átadhatta a szót egy osztálytársának. Na most: A walesi bárdok egy hosszú vers. Harmincegy versszak. A Youtube-on megnéztem róla egy felvételt (még korábban), Sinkovits Imre előadásában. Csaknem öt és fél perc alatt mondta el.

Ezt az öt és fél percet a tizenkét éves gyerekek körülbelül tíz perc alatt tudták összehozni. És nem azért, mert nem igyekeztek. Bár volt némi háttérzaj, figyeltek az éppen fennhangon olvasó osztálytársukra. De, mint említettem, a szöveg NEHÉZ. Olyan szavak vannak benne, mint "tereh" (teher), "ajtó megől", (mögül), "tallóz" (keresgél), "kobzán" (a koboz nevű hangszerén). Ezeket egy ekkora gyerek nem érti. Megkockáztatom, sok felnőtt sem. Beleakadt a nyelvük, természetesen kisegítettem őket, felírtam a szavakat a táblára, elmagyaráztam a jelentésüket.

A lényeg az, hogy mire a végére értünk, a tanórából fél óra odavolt. És amikor visszakérdeztem: "Ki értette, hogy miről szól ez a vers?", teljes tanácstalanság volt a válasz. És én nem tudom hibáztatni őket. Mert egyszeri olvasás után nincs olyan csodagyerek, aki ezt a verset megértené.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
joco-bacsi2.jpg

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”

„Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek kötelező szeretni a káposztás tésztát” – mondja a népszerű történelemtanár.
Malinovszki András - szmo.hu
2020. február 06.


hirdetés

Január 31-én késő este tették közzé az új Nemzeti Alaptantervet. Az új szabályozást rögtön erős tiltakozási hullám kísérte szakmai szervezetek részéről, csak kevesen dicsérték.

A tiltakozók között volt a médiaszerepléseiről és újságcikkeiről ismert történelemtanár, Balatoni József, a Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldal üzemeltetője, több sikeres könyv szerzője. Első indulatainak kiírása után kérdeztük.

- Szerinted mi lehet az oka, hogy egy ilyen fontos tervezetet pénteken, az éjszaka közepének jelentetnek meg?

- Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy mi ez az időzítés. Teljesen megdöbbentő, nem is emlékszem rá, hogy valaha is történt volna olyan, hogy egy ekkora horderejű dolgot este 10-re időzítenek, ez számomra teljesen nonszensz. Esetleg az lehetett az ok, hogy így kevesebben figyelnek rá oda, de én nem tudok a jogalkotók fejével gondolkodni, hálistennek. Csak feltételezni tudok: ha én nem akarnék valami nagydobra verni, akkor tuti, hogy én is péntek este vagy szombat hajnalban tenném ki. De ha ez volt a szándék, úgy tűnik, nem jött be.

hirdetés

- Nehéz kérdés: a te véleményed szerint mi a három legnagyobb hibája ennek a vitatott NAT-nak?

- Én azt gondolom, hogy egy óriási hibája, hogy mindenféle szakmaiságot mellőz, nem történt egyeztetés a szakma képviselőivel.

A 2018-as verziónak, amit véleményezni kellett, én nagyon örültem. Abban rengeteg újszerű és újító elem volt: tananyagcsökkentés, óraszámcsökkentés. És ott épp figyelembe vették a pedagógusok kérését, véleményét. Aztán derült égből a villámcsapásként előkerült ez az új NAT. Tehát az egyik hiba mindenképp a szakmaiatlanság.

A másik, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a diákokat.

Egyáltalán nem törődik azzal, hogy róluk kéne szólnia, hogy ők legyenek a középpontban. Hisz több tantárgyból csökkentették az óraszámot, és ezzel párhuzamosan növelték a tananyag mennyiségét. Egy kicsit sem gyerek- és diákközpontú.

A harmadik nagy hibája talán az, hogy iszonyú rövid idő van arra, hogy az ember ezt egyáltalán felfogja, elfogadja, az iskolák adaptálják a pedagógiai programjukba.

Arra meg aztán végképp túl rövid az idő, hogy ehhez elkészüljenek a tankönyvek. Mert szeptemberben három évfolyamon, elsőben, ötödikben és kilencedikben ezzel a tantervvel kell indulni, és nincsenek még készen hozzá a könyvek. Nekünk iskolaként úgy kéne adaptálnunk a pedagógiai programunkba vagy a helyi tantervünkbe, hogy nem tudjuk, milyen könyvre alapozzunk. Ezt valamiért eldöntötték, hogy be kell vezetni, csak azért is. Ez volna tehát a három legnagyobb hibája, de van még számos, amit fel tudnék sorolni.

A Nemzeti alaptanterv sajtótájékoztatója. A képen balról jobbra: Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

- Teljesen laikus, külső szemmel például a magyar- és történelemoktatásra vonatkozó rész nagyon szépnek tűnik: olyan célok szerepelnek, mint a hazafias gondolkodás, hazaszeretetre nevelés, a honvédelem fontosságának megismertetése… Pontosan mi mégis a baj?

- Laikus szemmel nincs is ezzel baj, szerintem pedagógiailag van. Nekem például az az egyik nagy bajom vele, hogy mindenféle multikulturalizmust háttérbe szorít. Úgy neveljek nemzeti érzelmet diákokba, hogy adott esetben a teremben ott ül két távol-keleti vagy egy közel-keleti gyerek. Túlzottan nemzeti, és sokan megfogalmazzák ezt a kritikát. Hozzám is érkezett persze komment, hogy mi ezzel a baj, szélsőséges esetben hazaárulónak is titulálnak. De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a hazaszeretettel van a baj.

Azt gondolom, hogy ez a tanterv nem ad lehetőséget arra, hogy én játékosan, élményeken keresztül, újfajta módszerekkel érjem el azt a diákoknál, hogy szeressék a hazájukat.

Hanem az történik, hogy ezt kiadják utasításba. Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek ugyanolyan mértékben kötelező szeretni a káposztás tésztát, ráadásul mindenkinek ugyanúgy, sóval, borsosan. Nem lehet elvárni, pláne nem kisgyerekektől, hogy így, kötelezően, parancsszóra szeressék a hazájukat. És igen, nagyon fontos persze odafigyelni, hogy magyarok vagyunk, de emellett európaiak is vagyunk és emberek is vagyunk.

Ennek a hármasnak kéne egységesen szerepelnie, és szerintem attól, hogy az új történelem tananyagban eltitkolunk mondjuk egy tatárjárást, attól nem fogja valaki jobban szeretni Magyarországot, amikor például azt látja, hogy mennyi ismerőse, rokona dolgozik külföldön. Ez nagyon nehéz kérdés, és nem tudom, hogy mi a mögöttes szándék. Vannak tippjeim, de azok túl elvetemültek lennének. Bízom benne, hogy nem az, amire én gondolok, mert akkor az abszolút 20-as évek lenne, csak nem 2020-as…

Volt már ilyen Magyarországon, hogy valamilyen eszme és ideológia kötelező volt, szerintem akkor sem szerették jobban a hazájukat a diákok. És azzal, hogy halálra terhelem őket mondjuk magyarból, és beteszek még 8-10 plusz írót, nem az fog átmenni egy diáknak, hogy de jó magyarnak lenni.

Hisz egy-egy író munkásságában nincs is idő elmélyedni, nem is tud átjönni, hogy például a hazaszeretet ezekben a művekben hogyan jelenik meg,

hanem a diákban annyi marad meg, hogy el kellett olvasnom ettől a szerzőtől tíz novellát, aztán dolgozat. Brutálisan rapid tempót kell produkálni a pedagógusoknak. Mert pont magyarból csökkentették az óraszámot, és emelték a tananyagot, pont ellentétesen, mint ahogy a pedagógusok kérték.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!