hirdetés
junkies1.jpg

„Már nem lázadunk, de nem a világ változott, mi találtuk meg a helyünket benne” – interjú a 25 éves Junkies-zal

Van-e olyan szövegük, amit ma már nem vállalnának fel? Punkzenekar létükre miért nem politizáltak soha a dalaikban? Szekeres Andrással és Barbaró Attilával beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. június 08.


hirdetés

Negyedszázad kockázat és mellékhatás címmel nemrég jelent meg a Junkies legújabb albuma, amire 6 új szám mellett 13 régi sláger újravett verziója került fel. Ezzel harangozták be születésnapi nagykoncertjüket, amit a Barba Negra Trackben tartanak június 15-én.

Szekeres András énekes és Barbaró Attila gitáros ennek apropóján arról is meséltek, mi volt az eddigi legnagyobb hullámvölgyük, és érezték-e már azt, hogy kezdenek kiöregedni valamelyik dalukból.

– Mennyire jelentős mérföldkő számotokra, hogy 25 éves lett a zenekar?

Szekeres: Jól lehet vele haknizni. (nevet) De inkább ijesztőnek mondanám – emlékszem, már öt év után is durvának találtuk, hogy mennyi idő eltelt. Akárhogy nézzük, 25 évig ritkán maradnak együtt zenekarok, pláne majdhogynem eredeti felállásban. A legtöbbjüket elsodorja vagy a sikertelenség, vagy úgy általában az élet.

Nekünk az a szerencsénk, hogy mindig is nagyon erős volt a kémia köztünk, emberileg és zeneileg egyaránt gördülékenyen alakult a viszonyunk.

Ennek az egyik titka, hogy soha nem tároltunk magunkban sérelmeket: ha nézeteltérésünk támadt egymással, legtöbbször ott helyben lerendeztük, még akkor is, ha kiabálni vagy ajtót csapkodni kellett.

Barbaró: Szerintem ahogy telt az idő, még nagyobb is lett az összhang. Régebben szinte minden dalt én írtam Rikivel közösen, a szövegek nagy részét pedig egyedül. Ölre menő vitákat folytattunk arról, mit hogyan kéne játszani, mindenki ragaszkodott a saját víziójához. De később rájöttünk, hogy sokkal jobb a végeredmény, ha inkább a kompromisszumra törekszünk és kölcsönösen tiszteletben tartjuk a többiek javaslatait.

Szekeres: Attila gyakorolt először gesztust felénk azzal, hogy belenyúlhattunk a szuverén ötleteibe, ami aztán kölcsönös lett.

Barbaró: Ma már mind a négyen dalszerzők vagyunk, az új lemezre például Viktor is hozott egy dalt, amiben nemcsak dobol, de a többi hangszeren is ő játszik és ő is énekli – vagyis inkább kiabálja.

Mivel mindannyiunknak vannak olyan periódusai, amikor kevésbé jön az ihlet, ezt azzal tudjuk áthidalni, hogy akkor a többiek ötletei kapnak nagyobb teret. Ha most nem 25 évesek lennénk, csak mondjuk 23, akkor is tudtunk volna csinálni egy új lemezt, legfeljebb nem válogatásalbum lett volna hat új dallal, hanem rendes sorlemez.

– Volt olyan hullámvölgyetek, amin kérdéses volt, át tudtok-e lendülni?

Szekeres: 2011 környékén volt egy komolyabb válsághelyzet, amikor elég sötéten láttam a zenekar jövőjét.

Egyszerűen elment a kedvem a közös munkától, nem szerettem a koncerteket, nem tudtam elképzelni, hogy akár csak egy év múlva még ugyanezt fogom csinálni.

Barbaró: Akkoriban inkább a szervezéssel és a háttérmunkával voltak bajok. Ezt nem szabad lebecsülni, egy zenekar működésének legalább a felét teszik ki ugyanis ezek a folyamatok. Ha hiba csúszik ebbe a gépezetbe, hiába zenélsz jól, nem sokra mész vele.

A 2000-es években hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatosan játszunk. Gyakorlatilag nem volt szabad hétvégénk, évente kétszer körbeturnéztuk az országot, nyaranta ott voltunk minden fesztiválon. Ezután jött egy visszaesés, amit nyilván nehezen viseltünk, ráadásul egyfajta szerzői válsággal is párosult.

– Hogy sikerült végül túlesnetek rajta?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
magdianyus.jpg

Magdi anyust negyedszerre is visszahozzák a Barátok köztbe, pedig már rég meghalt

11 éve írták ki a sorozatból, de időről időre visszatér. Most újra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 14.



Habár Magdi anyus már hosszú évek óta nem szerepel a Barátok köztben, a sorozat írói újra és újra visszahozzák őt holtából egy-egy epizód erejéig. A Blikk azt írja,

a Fodor Zsóka által megformált karakter most negyedjére jelenik meg ismét a képernyőn, dacára annak, hogy már 11 (!!!) éve kiírták a sorozatból egy halálos baleset folytán.

Természetesen nem materiális formájában tűnik fel, hanem

egykori férje, Vili bácsi élő lelkiismereteként.

Vili bácsi a történet szerint ki akarja penderíteni a lakásából a befogadott gyerekeket, erre Magdi anyus álmában megjelenik, hogy jobb belátásra bírja.

Fodor Zsóka nyilatkozott a lapnak, és elmondta: napi forgatást már nem vállalna, de alkalmanként nagyon szívesen mond igent az ilyen jellegű felkérésekre. Tapasztalata szerint még mindig nagyon szeretik a sorozat rajongói.

"Rendszeresen előfordul, hogy például a taxis nem engedi kifizetni a fuvart, mert annyira örül, hogy Magdi anyust szállíthatta, de az még megdöbbentőbb, amikor 15-16 éves gyerekek jönnek oda hozzám rajongva, hiszen amikor én még szerepeltem, ők karonülők voltak"

- mesélte a Blikknek a színésznő, aki hozzátette: hatalmas népszerűségét a sorozatnak köszönheti.

"Az, hogy engem 77 évesen még mindig hívnak szerepekre, hogy hol Pécsett, hol Békéscsabán, hol Budapesten dolgozom, hogy tényleg úgy élek, mint egy serpa, mert állandóan utaznom kell a munkák között, a sorozat hozadéka. A népszerűség, az ismertség ebből fakad, és én bevallom, imádom ezt. Nem vagyok hajlandó nyugdíjba menni, amíg bírom, dolgozom!"


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Fahidi-Éva-Cuhorka-Emese-Campfilm.jpg

Élni csodálatos, még ha rettenetes is az élet – gondolatok A létezés eufóriája című filmről

Két gyönyörű ember keresi, érinti egymást, majd összefonódnak. Egy álombéli, sudár fiatal nő és egy időntúli, öröklétű asszony test-lelke válik eggyé.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. szeptember 12.



Mindig nagy tisztelettel tekintettem azokra az emberekre, akik megjárták a 20. század legsötétebb poklait, visszatértek onnan, és még 90 éves koruk körül is tele vannak életerővel, nem egyszer derűvel, humorral, és leckét tudnak adni azoknak, akik kis mindennapi nyűgjeiket tragédiaként élik meg és adják elő. Néhányukat közelről is ismerhettem, szavaik, de puszta lényük is örök élményként élnek bennem ma is.

Fahidi Éva több, mint holokauszt-túlélő. Több, mint szemtanú, aki ma is emlékezteti a feledékenységre hajlamos új nemzedékeket az emberi aljasság legsötétebb mélységére, könyvével, előadásaival.

Ha Theodor Adorno, aki egy gyenge pillanatában azt írta, hogy Auschwitz után nem lehet verset írni, látná őt, nemcsak hogy visszavonná szállóigéjét, hanem még hozzátenné: sőt, el is lehet táncolni, az élet nevében. Mert élni csodálatos, még akkor is, ha az élet rettenetes dolgokat képes elkövetni ellenünk.

Sóvirág – A létezés eufóriája. Ezt a címet adta Szabó Réka annak a vígszínházi előadásnak, amely Éva életét mondja el szavakban és kétszemélyes mozgásszínházban, és ugyancsak ő készítette el a filmet, amely az előadás születése közben rajzolja meg Éva portréját.

Azét a ragyogó asszonyét, aki 90 évesen is a szépség szerelmese, aki számára az emberi test a legnagyobb gyönyör, kivéve, ha embertelen körülmények között tárul fel. Azét a ragyogó asszonyét, aki nem tud sírni, pedig 49 családtagját irtották ki, aki nem a gyilkosoknak nem tud megbocsátani, hanem azoknak, akik milliók agyát mosták át, hogy gyűlölettel teli gyilkoló gépekké alakítsák őket.

Azét az asszonyét, aki apját vádolja 70 év után, mert az egyre feketülő fellegek ellenére sem menekült el a több százezer hitsorosát megsemmisítő ítéletidő elől. Azét a ragyogó asszonyét, aki nem véletlenül szereti nevét: igazi Éva, őserejű nőiességgel.

Lélegzetelállító, ahogyan a film bemutatja a reneszánsz festők ecsetjére kívánkozó táncművész,

Cuhorka Emese és Fahidi Éva egymásra találását, ahogyan meghangszerelik közös mozdulataikat, miközben szó szerint kitárulkoznak, tanítják, táplálják egymást, kölcsönösen átadják és leveszik egymásról a rossz terheket. A nézőnek kezdettől fogva van olyan érzése, mintha az érdekes arcú Emese valójában maga Éva lenne, egyben Gilike, Éva húga, aki a gázkamrában örökre 11 éves maradt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
saul-fia.jpg

A 21. század legjobb filmjei közé választotta a Saul fiát a Guardian

A 12. helyre rangsorolták a 100-as listán.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 13.



A The Guardian összeállított egy listát, ami a 21. száza szerintük legjobb 100 filmjét tartalmazza.

Ekkora mezőnyből nem könnyű kiemelkedni, azonban

a Nemes Jeles László rendezte, Oscar-díjas Saul fiát a 12. helyre sorolták,

ami igen szép eredmény.

Olyan filmeket pipált le, mint például a Grand Budapest Hotel, A nagy szépség, a Távol a mennyországtól, A Wall Street farkasa vagy a Volver.

Az első helyen a Vérző olaj végzett, dobogós még a 12 év rabszolgaság és a Sráckor.

A listát egyébként Oscar-díjaktól függetlenül állították össze.

A filmről a megjelenésekor itt írtunk kritikát, itt pedig az előzetese látható:


KÖVESS MINKET:




hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x