News here

JÖVŐ
A Rovatból

Zábori Balázs: Ha az emberiség új űrállomása a Hold körül lesz, akkor egy magyar űrutazás is belefér oda

A magyar űrhajósprogram projektvezetőjét az Artemis I küldetés kapcsán a Hold meghódításának pontos tervéről és a Mars-expedíció esélyeiről is kérdeztük nagyinterjúnkban.

Link másolása

A november 16-án elindult Orion űrhajó kedden 130 kilométerre megközelítette a Holdat. De ez csak a kezdet. Űrállomást terveznek a Holdra, Zábori Balázs fizikus és űrkutató mérnök pedig azt mondta a Magyar Tudományos Akadémián, hogy 2036-ban akár magyar űrhajós is a Hold felszínére léphet. Mivel ő felel a következő magyar űrhajóst kiválasztó és kiképző Hunor programért, nála jobban kevesen tudhatják, ténylegesen mekkora is ennek az esélye. Többek közt erről kérdeztük.

– Valóban van rá esély, hogy magyar űrhajós léphet a Holdra?

– Az Európai Űrügynökségnek van egy most is futó űrhajós programja, ebbe Magyarország is állíthat jelölteket. Körülbelül évtizedenként egyszer az űrügynökség indít majd egy új űrhajós osztályt. Ha nem a mostaniba, akkor a 2030-asba bekerülhet magyar. Az Európai Űrügynökség tervei szerint 2030-ig egy európai minimum a Holdra lép, de ez akár már a 2020-as évek végén megtörténhet. Annak a valószínűsége, hogy ő pont magyar legyen, matematikailag rendkívül alacsony, de a 2030–as években már jóval több európai űrhajós érheti el a Holdat az Európai Űrügynökség berkein belül, tehát egyre nő az esélye annak, hogy lesz köztük magyar.

Emellett van egy magyar űrhajós program, a Hunor Program, aminek szintén bármilyen folytatása lehet. A Hunor programot persze egy adott céllal hoztuk létre, konkrétan egy utazás a cél a Nemzetközi Űrállomásra, azonban nincs kizárva, hogy a nemzeti űrrepülési program folytatódik, akár évtizedeken keresztül. Ha a 2030–as években az emberiség új űrállomása már a Hold körül lesz, akkor simán lehet, hogy egy magyar űrutazás is belefér oda. Tehát így nézve annak, hogy eljut-e egy magyar a 2030-as években a Holdra, sokkal magasabb a valószínűsége, mint valaha. Ráadásul egyre több a lehetséges út. Tehát nem csak egy aprócska kis ablak van, hanem sok–sok lehetőség van előttünk.

– Van különbség a Hunor programban kiképzett űrhajós és az Európai Űrügynökség keretei közt kiképzett, akár magyar űrhajós „szakképesítése” között?

– Pont ugyanolyan űrhajóst képzünk, mint az ESA. Akit a Hunor Programban kiképzünk, az ESA jóváhagyást is kap.

– Tehát nem csak egy tudományos szakembert küldünk fel a Nemzetközi Űrállomásra?

– Nyilvánvalóan többféle űrhajós van. Van projektasztronauta, van karrierasztronauta és vannak azok a magánemberek, akik csak úgy felmennek, űrturistaként. Ahol nagy különbség van, az az űrturista és a valós tudományos kutatást végző űrhajós. Az űrturista az űrturista marad. A tudományos kutatás része az űrhajós munkájának, a kiképzése nagyon összetett folyamat. Ennek folyamán dől el, hogy pontosan mit végezhet el egy állomáson. Mindegy, hogy ez a Nemzetközi Űrállomás, vagyis az ISS, a majdan Hold körül keringő Gateway, vagy a Hold felszíne. Attól függ, hogy a kiképzésen milyen komponenseket, modulokat tanult.

A magyar űrhajóst fel fogjuk arra készíteni, hogy az ISS fedélzetén az amerikai, az európai modulokban tudományos tevékenységet végezzen, vagyis pontosan olyan jogosultságokkal rendelkezik majd, mint egy ESA-űrhajós.

Nyilván olyan speciális kiképzést nem kap, ami például ahhoz kell, hogy az űrállomáson kívüli tevékenységet hajtson végre, mert erre nem lesz szüksége.

ESA-űrhajóskiképző központ, Köln

Tehát űrsétára nem lesz kiképezve, továbbá nem valószínű, hogy kiképezzük a japán modulban való tevékenységre. Nem fogjuk kiképezni valószínűleg arra sem, hogy a külső robotkart irányítsa, bár ez még akár változhat is. Ezek egyedi képzések, és ugye az ESA-űrhajósok között is változik, hogy ki milyen képzéssel rendelkezik.

– Azok a magyar űrhajósok, akik közvetlenül az Európai Űrügynökséghez jelentkeztek, illetve azok, akik a Hunor programba, más helyszínen kapják meg a kiképzést?

– Arra törekszünk, hogy Magyarországra hozzuk a kiképzés legtöbb részét, és ezt a képzést akkreditáltassuk utána az Európai Űrügynökséggel. Erre már van is megállapodás. Ez egy nagyon fontos dolog,

mert ezzel tudást teremtünk itthon, tehát az országban űrhajós-kiképzési képességet teremtünk.

Csak azok a képzések zajlanak külföldön, az Európai Űrügynökségnél, a NASA-nál, az Axiom Space-nál, amelyek olyan specifikus tudást, esetleg berendezést igényelnek, ami Magyarországon nem elérhető.

– Nézzük akkor a holdprogramot, az Artemist. Ezelőtt ötven évvel volt az Apollo-program, és végre elindult az Artemis program, nem túl könnyen. Miben más ez a mostani holdprogram, mint az Apollo volt?

– Akkor a programnak az volt az egyetlen célja, hogy eljussunk a Holdra. Az Artemis programnak az a célja, hogy hosszú távú önfenntartó ökoszisztémát hozzunk létre a Holdon, és ezzel felkészüljünk egy emberes Mars-utazásra. Ezért aztán teljesen más az a technológiai háttér, az egész program. Az Apollo-program az Apollo-17 repülésével ért véget, ami az Apollo–program csúcsa volt olyan értelemben, hogy 22 órát töltöttek a felszínen az űrhajósok.

– Ennek most lesz decemberben az ötvenedik évfordulója...

– Így van, pontosan. Ehhez képest

az Artemis-program azt célozza meg, hogy a 2030-as évek végére 30 vagy akár 45 napot is a Hold felszínén töltsenek űrhajósok, és nem egy vagy kettő, hanem hat vagy akár tíz űrhajós is.

Ehhez pedig sokkal összetettebb ökoszisztémára van szükség, nemcsak egy leszállóegységre, hanem egy űrállomásra a Hold körül, ez lesz a Gateway, megfelelő űrhajókra, és olyan eszközökre, amik képesek költséghatékonyan és nagy megbízhatósággal utánpótlást szállítani folyamatosan a Holdra. A Holdon is kell ökoszisztéma: lakómodulok, energiamodul áramtermelésre, élelmiszertermelő modulok, létfenntartó modul, kommunikációs eszközök, kommunikációs átjátszóállomás, és persze műholdak. Tehát tulajdonképpen egy olyan rendszert kell felépítenünk, ami képes fenntartani egy holdbázist, és azokat a technológiákat megteremti, melyeket utána arra fogunk használni, hogy eljusson az első ember a Marsra.

A Mars-expedícióban ugyanez lesz a feladat, azzal a különbséggel, hogy az annyira messze van, hogy oda nem fogunk tudni folyamatosan utánpótlást szállítani, ott bizony az önfenntartáson lesz a hangsúly.

– Tehát az önfenntartást és ezeket a képességeket próbálja ki elsősorban a mostani program, miközben azért gondolom, hogy a Holdnak is szóba jöhet egyfajta gazdasági hasznosítása.

– Igen, ezt mindig kérdezik, de az Artemis program elsődlegesen az önfenntartó űrutazás technológiájának fejlesztésére fókuszál, illetve tudományos kutatásokra, hogy kiderüljön, a Holdon mit is lehet találni. És majd aztán ezeket az eredményeket használhatja fel a piaci szektor. Először meg kell ismernünk, milyen erőforrásokra lehet egyáltalán számítani, és azok hol helyezkednek el. Tehát például van-e értelme bányászni, mert arra a kérdésre, hogy mi van a Hold felszíne alatt és milyen mélyen, még mindig kevés a használható válasz. Majd amikor már ezt tudjuk, akkor onnantól kezdve a cégek eldönthetik, hogy megéri-e nekik.

– Amikor az Apollo–programmal kapcsolatban olvasok vagy nézek anyagokat, egyre inkább az a benyomásom, hogy ez egy mérhetetlen vakmerő vállalkozás volt azzal a technológiai fejlettséggel, ami a '60–as években rendelkezésre állt. Mintha igazából most értünk volna el technológiailag oda, hogy valóban eljussunk a Holdra.

– Ez nagyjából így is van. Az Apollo-program idején nagyjából egy a hathoz volt az esélye annak, hogy katasztrófa történik. Ezt úgy lehet lefordítani, hogy a Holdra küldött hat űrhajósból egy sosem tért volna vissza. Valóban a technológia határait feszegették, de akkoriban komoly nemzetközi űrverseny volt, ott nem számított semmi, csak a cél. Most viszont már bőven rendelkezésünkre áll az a technológia, ami ahhoz kell, hogy a Holdon ökoszisztémát létesítsünk. Teljesen más világot élünk, láthattuk ez abban is, hogy az Artemis I hogyan indult el. Össze sem lehet hasonlítani az Apollo-programmal, hiszen akkor sokkal kockázatosabb és rizikósabb felbocsátások esetén is útnak indultak az űrhajók, mert azt a tempót diktálta az űrverseny.

Most az Artemis felbocsátást a legkisebb hiba miatt is törölték. Tolták, tolták és tolták, mert annyira fontos a megbízhatóság, a biztonság.

Most már sokkal inkább a biztonságos űrutazás felé mozdult el a világ.

– Ha a biztonság az első, mik a reális céldátumok? Ugye arra már biztosan nincs esély, hogy 2024-ben az emberes misszió is elinduljon?

– Jelenleg a NASA terveiben a 2025-ös dátum szerepel. Ez nagyjából reális is, mert eredendően 2024 végét célozták meg. Nagyjából fél-egy év csúszásban van az Artemis program, tehát a 2025 közepe-vége szerintem vállalható cél. Azt ne felejtsük el, hogy az első emberes repülése az Orionnak egy leszállás nélküli próbarepülés lesz. Most úton van az Orion ember nélkül, a következő küldetés jó eséllyel embereket is visz magával, és ugyan nem szállnak le a Holdra, de megkerülik azt. És ezzel párhuzamosan várhatóan 2024-25-ben pedig a Gateway állomás első két modulja is Hold körüli pályára áll.

– Az első emberes landolásnál még nem használják a Gateway-t?

– Az első emberes leszállás az arra szolgál, hogy a technológiát teszteljék. A Gateway-re azért van szükség, hogy a hosszú távú leszállásokat biztosítsa.

Tehát az első emberes leszállás az csak egy fél nap lesz, kicsit az Apollo-program ismétlése. Arra szolgál, hogy lássák, a technológia működik-e.

És utána a Gateway-en keresztül történő űrutazás már azt célozza, hogy kiterjesszük a Holdon töltött időnket. Tehát legyen egy back office. Ha a Gateway-re megyek, onnan le tudok szállni egy olyan űrhajóval, aminek tele van a raktere. Ha a Földről megyek, akkor mire odaérek, a rakterem szinte üres, vagyis az ellátmányom egy napig elég. Az Apollo–program is ezért tarthatott maximum 22 órát a felszínen, mert még a hazaútra is elég kellett legyen minden. Viszont, ha a Gateway-ről szállok le, akkor ez a probléma megoldódik.

– Automata teherszállító űrhajók is közlekednek majd a Föld és a Gateway között?

– Igen, és lesznek olyan teherűrhajók, amik közvetlenül elmennek a Holdra, mert megéri. De azok az űrhajók, amik embert visznek, mind megállnak a Gateway-en.

Tehát ott űrhajót váltanak. Átülnek egy olyanba, ami csak a Holdra szállást végzi.

– Ilyenkor eszembe jut az Arthur C. Clark 2001 Űrodüsszeiája, amiből Kubrick filmje is készült. Ott egy nagyon hasonló koncepció van, mindjárt az elején. Egy nagy űrállomáson szállnak át a Hold irányába, pedig hát ez a '60-as években készült.

– Igen, ez a legoptimálisabb mérnöki megoldás. Bár a NASA leszerződött a SpaceX-szel a Starshipre, a csillaghajóra is. Ennek akkora lesz a kapacitása, hogy közvetlenül a Földről hat embert elvisz a Holdra, 30 napig bázisként szolgál, majd haza is hozza őket. Felmerül a kérdés, hogy akkor szükség van–e a Gateway-re? A NASA nyilván azért csinálja ezt, mert most még párhuzamos lehetőségeket futtat, hiszen mi van, ha a Gateway megcsúszik, mi van, ha a másik projekt csúszik meg? Ezen felül a Gatewaynek van egy plusz funkciója, amit nagyon fontos. Ez az objektum a Mars űrhajó előképe.

A Gateway nemcsak egy űrállomás. Ha teljesen elkészül, egy nagyon erős hajtómű-modullal lesz felszerelve, simán képes lesz arra, hogy elhagyja a Hold körüli pályát, és tegyen egy kis kiruccanást a belső naprendszerbe.
A Gateway a NASA fantáziarajzán

Vagy nagyon elliptikus pályára álljon a Hold körül, és időnként jó alaposan eltávolodjon, hogy olyan pozícióba kerüljön, ahonnan megfigyeléseket végezhet, például a kozmikus sugárzással kapcsolatosan. Esetleg csillagászati, vagy egyéb biológiai kísérleteket végezhet a mélyűrben. A NASA Mars utazása is valószínűleg így fog kinézni, hogy a Hold körül megépítünk egy űrhajót, és az az űrhajó a Holdtól szépen elmegy a Marsig. Ez a legvalószínűbb forgatókönyvek egyike.

– A Nemzetközi Űrállomás folyamatosan lakott, már huszonkét éve. A Gateway fedélzetén lesznek állandó űrhajósok?

– Nem, a Gateway csak akkor lesz lakott, amikor holdutazás van folyamatban, és ott töltenek valamennyi időt az űrhajósok leszállás előtt, leszállás után, esetleg utána még maradnak egy hónapot konkrét kísérletek elvégzésére. Azért csináljuk így, mert a Nemzetközi Űrállomáson is igen komoly mennyiségű ellátmánynak kellene folyamatosan rendelkezésre állnia ahhoz, hogy állandóan ott lehessenek emberek.

Ezt a mennyiséget eljuttatni Hold körüli pályára még költségesebb, még nehezebb, mint a Nemzetközi Űrállomás esetében.

Itt most az a cél, hogy a Hold felszínén minél több időt töltsünk. A Gateway ehhez egy eszköz.

– Mi az, ami csúszásban van? Egy időben például a Holdon használatos űrruháról hallottuk, hogy voltak komoly csúszások. Szóval hogy állunk a hardverrel?

– Ez nagyon széles skálán mozgó történet. Erről az akadémiai előadásomban is csak érintőlegesen tudtam beszélni. Itt hardver a rakétától az űrhajón át a felszíni tevékenység során használandó járművekig, energiaellátó berendezéseken át, a kommunikációs műholdakon, a Gateway-modulokon keresztül az űrruhákig terjed. Itt most aztán tényleg rengeteg dologról beszélünk, és minden egy kicsit másképpen áll. Tehát ezt a kérdést megválaszolni önmagában egy kétórás beszélgetés lenne szerintem.

Ami ebből talán lényeges, hogy a fő hardverelemek azok nagyon jól állnak. Az SLS készen áll, sőt el is indult, az Orion készen áll, sőt el is indult.

A Gateway gyártás alatt van a Northrop Grumman műhelyben, tehát az, hogy elkészül, nem kérdés. Ezekkel a fő elemekkel már nem állunk rosszul, és mindeközben pedig a Starship is készül. Csúszások persze mindig adódhatnak, de ezek a kulcselemek, és a kulcselemek mind gyártás alatt vannak, vagy a fejlesztés végfázisában járnak.

– Tehát az Artemis II mindenképpen az Orionnal történik?

– Az Orionnal, igen, tehát az SLS-rendszerrel.

– És nem lesz benne Starship?

– A NASA-nak több koncepcióra van szerződése. Azt akarja elérni, hogy itt is verseny alakuljon ki. Hogy ne csak a SpaceX tegyen le az asztalra egy űrhajót, hanem más cégek is, Boeing, Lockheed Martin, stb. Az Orion űrhajó a Holdra szállásra ebben a formában még nem alkalmas. Arra alkalmas, hogy a Gateway-hez dokkoljon, vagy alkalmassá tehető.

Az Artemis II szerintem a jövő évben elindulhat, ha minden jól megy, én nem hiszem, hogy ezzel probléma lesz.

Viszont az Artemis III az már 2024–re fog csúszni legjobb esetben is, ha nem 2025–re. Na most 2025 azért még nincs közel, tehát addig még nagyon sok minden változhat. Úgyhogy ezt most megmondani, hogy mivel fognak leszállni a Holdra szerintem, senki nem tudja, még a NASA–nál sem.

– Az Artems II egy elég kicsi kapszula. Hogy négy ember több, mint egy hétig ott ücsörögjön benne, az azért emberpróbáló dolog lesz. Tehát az űrhajózás hőskorát fogja idézni az út ilyen szempontból.

– Ez így van. Szerintem a NASA az Artemis III-IV–re még nem hiszem, hogy a Starshippel számol. Nekem az a véleményem, hogy csinálnak erre fejlesztést, közösen a Lockheed Martinnal. Lesz egy egyszerűsített megoldás is arra, hogy hogy lehet leszállni a Holdra. A Starship akkor jön elő, amikor az Artemis programmal odaérünk, ami már szerintem az 2025-26 körül lesz, amikor tényleg

hosszú távú holdfelszíni tevékenységet akarunk. Akkor már egy olyan egységgel kell landolni, aminek akkora kapacitása van, hogy akár hat űrhajóst is a felszínre juttat, és 15–30 napra elegendő ellátmányt is visz magával.

Na, ehhez kell a Starship, mert hatalmas a kapacitása.

Starship űrhajó a Hold felszínén

És ez lesz a nagy ugrásbeli különbség.

– Tudunk-e már kiválasztott személyzetről, akik az első missziókon részt vesznek?

– A NASA annyit már megtett, hogy ő már kiválasztott egy űrhajós gárdát, akik az űrhajósok lesznek.

– De még konkrétan nincsenek nevek?

– Konkrétak még nincsenek. Sőt, az űrhajósok az Artemis-specifikus képzésüket mostanság kezdik csak el. Nyilván minden űrhajóst fel kell készíteni az Orionra, tehát egyedileg az Orion űrhajóra fogják már őket kiképezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
Valóra válhat egy rémálom: fertőzőképes, 48 ezer éves vírust szaporítottak laboratóriumban
A vírust a szibériai jégrétegben találták, és felélesztésével arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, amit a jégtakaró alól kiszabaduló ősi kórokozók jelenthetnek az emberiségre.
Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2022. november 28.


Link másolása

Az északi félteke egynegyedét tartósan fagyott talaj borítja, amit permafrosztnak hívnak. A klímaváltozás egyik szemmel is jól látható következménye a Föld állandó jégtakaróinak olvadása, és az utóbbi években egészen riasztó képet mutatott a grönlandi és a szibériai permafroszt. Biológusok figyelmeztettek ennek rejtett, ám annál fenyegetőbb veszélyére: az olvadással nemcsak szén-dioxid és metán kerülhet a levegőbe, erősítve az üvegházhatást, hanem életre kelthetnek olyan évezredek óta hibernált állapotban lévő baktériumok és vírusok is, amelyekkel szemben a mai emberek védtelenek.

Hogy mindez nem alaptalan feltételezés, azt most ismét bebizonyította a marseille-i egyetem kutatócsoportja. Jean-Michel Claverie és kollégái laboratóriumukban felélesztettek 13 különböző típushoz tartozó vírust, amelyeket hét ősi, szibériai jégmintában találtak.

A „legfiatalabb” 27 évvel ezelőtt fagyott meg, míg a legrégebbi 48.500 évet töltött a jég fogságában, ami világrekordot jelent a felélesztett vírusok történetében.

Ez utóbbit Jakutföld egyik tava alatt 16 méterrel találták a jégrétegben. A New Scientist szerint egy pandoravírusról van szó, amely az egysejtű organizmusokat, az amőbákat fertőzi meg, és ezt a kísérlet során sikerült is reprodukálni.

Az is elképzelhető, hogy még korábbról való, mivel a jégtakaró legmélyebb rétege legalább egymillió éves. Ennek megállapítása azonban nehéz lenne, mert a normál szénizotópos (radiokarbon) kormeghatározás nem működik 50 ezer évnél régebbi leletek esetében.

Nem a francia tudósok voltak az elsők, akik az örök fagy birodalmában talált kórokozókat vizsgálták. Korábban például kutatóknak sikerült életre kelteniük egy influenza RNS-t, amihez a mintát egy olyan áldozat tüdejéből vették, aki 1918-ban fagyott meg. Később pedig izoltálták a himlővírus DNS-ét egy 300 éves szibériai múmiából vett mintában.

2014-ben Claverie és csapata két 30 ezer éves vírust támasztott fel. Erről akkor a BBC is beszámolt. A tudósok egy óriás kórokozót keltettek életre, amit 30 méter mélyen, a fagyos talajban fedeztek fel. Más vírusokkal ellentétben olyan nagy volt, hogy a mikroszkóp alatt is jól láthatták, és 30 ezer év elteltével is fertőzőképes maradt, ugyanis megtámadta és végül meg is ölte az amőbákat, amelyeket megfertőztek vele.

A kutatók szerint az a tény, hogy az ilyen hosszú idő után életre kelt vírusok képesek sejteket megfertőzni, megerősíti, hogy az olvadó jégből előkerülő másfajta ősi vírusok is veszélyt jelenthetenek minden mai élőlényre: növényre, állatra, emberre egyaránt. És a klímaváltozással szinte naponta kerülnek felszínre újabbak.

Claverie szerint a veszélyt növeli, hogy míg korábban kevesebb ember merészkedett az Arktikumba, manapság egyre többen mennek értékes ásványokat, aranyat, gyémántot bányászni. A bányászathoz pedig fel kell törni a permafroszt felső rétegeit.

Veszélyt jelenthetnek a baktériumok is. A tudósok szerint az utóbbi időben a szibériai rénszarvaspopulációt pusztító lépfene-járvány visszatérése is annak köszönhető, hogy a rendkívül forró nyarak során a talajfelszínen lévő permafroszt mélyebb rétegeiből állattetemek, és velük együtt évszázados Bacillus anthracis spórák kerültek a felszínre.

A kutatók attól tartanak, hogy a nagyon mély (azaz millió éves) örökfagyrétegekből teljesen ismeretlen kórokozók is elszabadulhatnak.

De míg egy ősi baktérium okozta járvány esetén remélhetjük, hogy azt a rendelkezésünkre álló modern antibiotikumokkal gyorsan megfékezhetnénk, a vírusokkal már korántsem ilyen egyszerű a helyzet.

Azt a közelmúltban lezajló járványok is bizonyítják, hogy minden új vírus, még az ismert családokhoz kapcsolódó vírusok is, szinte mindig nagyon specifikus orvosi válaszok kidolgozását igénylik, például új vírusellenes szerek vagy vakcinák kifejlesztését. Ez pedig időigényes folyamat.

Eric Delwart, a San Franciscó-i egyetem molekuláris virológia professzora egyetért a francia kollégáival, ugyanakkor úgy véli, hogy sokkal kisebb a veszélye annak, hogy egy permafrosztból feléledt vírus világjárványt okozzon, mint a vadon élő vagy a háziállatok által hordozott vírusok esetében. Rebecca Katz, a washingtoni Georgetown egyetemről viszont olyan valóságos fenyegetésnek tekinti az ősi kórokozók elszabadulását, amelyre minden lehetséges eszközzel fel kell készülni.

Azt egyelőre nem lehet megbecsülni, hogy a permafrosztból kiszabaduló vírusok meddig maradhatnak fertőzőképesek, ha kültéri körülményeknek, például UV-fénynek, oxigénnek vagy hőnek vannak kitéve, és mekkora valószínűsége annak, hogy ez idő alatt találkoznak és megfertőznek egy megfelelő gazdaszervezetet. A kockázat azonban a globális felmelegedéssel összefüggésében nőni fog, amikor a permafroszt olvadása tovább gyorsul, és az ipari vállalkozásoknak köszönhetően egyre többen népesítik be az Északi-sarkot - írják a tudósok a kutatásról szóló beszámolóban tanulmányukban.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Több mint 330 kiló szemetet találtak egy bálna gyomrában, ami „lassú és fájdalmas halált” halt Új-Skócia partjainál
A bálnák egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a tengerben található szemét miatt.

Link másolása

Egy bálna „lassú és fájdalmas” halált halt Új-Skócia partjainál a hónap elején, miután elfogyasztott 330 kilónyi, a gyomrában összetömörödött szemetet. A bálnát egy sziklás parton találták Craigmore-ban, Judique közelében.

A DailyMail beszámolója szerint a 45 méter hosszú hím lesoványodottnak tűnt, amikor november 4-én partra vetődött. Bár több csapat is dolgozott a megmentésén, másnap elpusztult.

Az átlagos kifejlett bálna súlya 35-45 tonna között van, de ez a kifejlett hím nem haladta meg a 30 tonnát, mivel a szemét megakadályozta, hogy megfelelően tudjon táplálkozni.

A kanadai Wildlife Health Cooperative a boncolás során megállapította, hogy az állat gyomrában halászhálókat, köteleket, kesztyűket és különféle műanyag tárgyakat találtak.

Ezek a bálnák úgy esznek, mint a porszívók – kinyitják a szájukat, és hagyják, hogy bármi, ami körülöttük van, beáramoljon. Ezzel nagy a veszélye annak is, hogy a vízben és a tengerfenéken lévő szemetet lenyeljék.

Tonya Wimmer, a MARS munkatársa elmondta, hogy a bálnák lakmározása miatt gyakran találnak műanyagot a gyomrukban, de a hím gyomrában összetömörödött szemétcsomó nagyobb volt, mint amit valaha is találtak.

Egy új tanulmány szerint, amit november elején tettek közzé, felhívja a figyelmet, hogy a bálnák naponta akár 10 millió mikroműanyagot is megesznek.

A kék bálnák fogyasztják a legtöbbet, mivel szinte kizárólag apró, garnélarákszerű állatokkal táplálkoznak. E miatt rendkívül nagy kockázatnak vannak kitéve.

Ennek oka a szűrővel táplálkozó viselkedésük, az általuk megevett hatalmas mennyiségű zsákmány, valamint az a tény, hogy jellemzően szennyezett területeken élnek, mint például a Kaliforniai Áramlat.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
Elon Musk agyba ültethető chipje visszaadná a vakok látását és a mozgásképteleneken is segítene
A milliárdos szerint fél éven belül kezdődhet a csodachip klinikai vizsgálatának megkezdése emberekkel.

Link másolása

Elon Musk számításai szerint fél éven belül embereken tesztelhetik a Neuralink agyba ültethető chipjeit, írja a Reuters. Az agy-számítógép interfészt fejlesztő vállalat chipjei segíthetik a fogyatékkal élőket a mozgásban és a kommunikációban, de Musk szerdai bejelentése alapján a látás helyreállítását is célba veszik.

A Neuralink az elmúlt években végzett állatkísérletek után engedélyt kért az amerikai gyógyszerfelügyeleti hivataltól (FDA) az emberen végzett klinikai vizsgálatok megkezdéséhez. Az öt éve alapított vállalatot korábban több vád is érte, hogy nagy számban pusztulnak el kísérleti állatai többek között a beültetések után fellépő fertőzések nyomán. A Neuralink erre válaszul csütörtökön egy videót tett közzé a YouTube-on, melyben a kísérleti állatok jóllétét bizonygatják:

Musk a háromórás prezentáció során hangsúlyozta, hogy rendkívül körültekintően járnak el, és biztosak akarnak lenni az eszköz megfelelő működésében, mielőtt az első ember agyába építenék. Éppen ezért semmit nem siettetnek, a folyamat ezért akár „kínosan lassúnak” is tűnhet majd kezdetben, de erre a biztonság érdekében lesz szükség.

Elon Musk elmondta, hogy a mozgásképtelen emberek mellett a látásképteleneken is segíteni szeretnének. Az üzletember szerint képesek lehetnek segíteni nemcsak azokon, akik valamilyen okból elvesztették a látásukat, hanem azokon is, akik eleve vakon születtek.

A prezentációt eredetileg október 31-re tervezték, de Musk néhány nappal korábban lemondta az eseményt. A Neuralink legutóbb másfél éve került a hírekbe egy olyan majommal, mely az agyával képes irányítani egy számítógépes játékot:

A Neuralink már most is két éves csúszásban van korábban bejelentett ütemtervéhez képest. Musk három évvel ezelőtt beszélt arról, hogy 2020 végéig szeretné megkapni a hatósági engedélyt. Az emberes kísérleteket pedig már tavaly szerették volna elkezdeni. A milliárdos annyira elégedtlen volt idén a Neuralink teljesítményével, hogy néhány hónapja megkereste az egyik legnagyobb vetélytársat, a Synchront egy lehetséges befektetéssel kapcsolatban.

A Synchron jóval Musk cége előtt jár: idén júliusban már az első emberbe ültették fejlesztésüket az Egyesült Államokban, miután tavaly megkapták a hatósági engedélyt. Ezzel párhuzamosan Ausztráliában már négy emberen végeztek klinikai vizsgálatokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Közelítjük a 100 Celsius-fokos különbséget a Földön
Argentínában épp hőhullám van, néhol 40 fok fölé melegszik a levegő, míg az oroszországi Ojmjakonban tegnap -50 fok alá süllyedt a hőmérséklet.

Link másolása

Megközelíti a 100 Celsius-fokot a hőmérséklet-különbség Argentína és Oroszország között – írta az Országos Meteorológiai Szolgálat hétfőn a Facebook-oldalán.

Hozzátették: miközben Magyarországon a sokévi átlag környékén alakulnak a hőmérsékletek, másutt előfordulnak szélsőségek.

„Argentínában épp hőhullám van, néhol 40 fok fölé melegszik a levegő, míg az oroszországi Ojmjakonban tegnap -50 fok alá süllyedt a hőmérséklet”

– írták.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: