Szép időben szívesen költjük el reggelinket óbudai panellakásunk nyugati fekvésű erkélyén. Hallgatjuk a szemben lévő park lombjainak suhogását, hallgatjuk a madarakat, várjuk az etetőnkre érkező cinkéket és közben felmérjük az aznapra várható időjárást. A minap Párom előbb ébredt, és a következő hírrel keltett: „30 fok van az erkélyen”. Reggel 6.20 perc volt. Másnap már 5.35-kor ugyanennyit mutatott a hőmérő. Hasonlóra talán több mint 40 évvel ezelőtti kubai utamról emlékszem, miként arra is, hogy egy néhány percig tartó heves zápor után az ember szinte levegőt sem kapott a párától. Csakhogy Kuba az északi 23., míg Magyarország a 47. szélességi fokon terül el. Azt már megszoktuk (megszoktuk?), hogy a négy évszakos „kontinentális” éghajlatunk a múlté, de már ott tartunk, hogy a Kárpát-medencébe beköltöztek a trópusok?

A régiónkat is egyre gyakrabban sújtó hőhullámok klimatológiai vizsgálata volt a témája a Másfélfok legutóbbi online sajtóklubjának. Vigh Péter, a Másfélfok vezetője emlékeztetett arra, hogy a tavalyi amerikai hőhullámokat és a pusztító nyugat-európai árvizeket a szakértők mind a klímaváltozással hozták összefüggésbe, továbbá arra, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) tavasszal nyilvánosságra hozott hatodik jelentése is hangsúlyozta: a szélsőséges időjárási jelenségek, különösen a hőhullámok sűrűsödése is a globális felmelegedés következménye, amelyért szintén az emberiség felelős.

Hogyan alakultak és alakulnak Magyarországon a tartós hőhullámos időszakok, és mi a szerepe ebben az emberi tevékenységnek? Erről beszéltek a sajtóklub vendégei: Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének adjunktusa és Szabó Péter éghajlatkutató, a Tanszék doktorandusza.

Tavaly az évi átlag már 4 nap volt, az Alföld középső részén pedig 13! A jelenség okozójának megállapítására a kutatók kétféle szimulációt végeztek el: az egyikben csak természetes kényszerekkel – vulkánok, napfoltciklusok - a másikban emberi tevékenységgel is meghajtották a modelleket. Ebből kiderült, hogy a hazai hőhullámokért kb. 89%-ban mi magunk vagyunk a felelősek. A jövőt illetően két forgatókönyv létezik: az egyik egy zöldebb jövőben, a másik a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódásából indul ki. Valószínűleg mindkét esetben növekedni fog a hőhullámos napok száma, de az optimistább verzió 2081 és 2100 között háromszoros, míg a pesszimistább 12-szeres emelkedéssel számol.

A klímakutató figyelmeztetett: a többlethalálozás nem lineárisan, hanem annál nagyobb mértékben növekszik a hőhullámos napokkal. Ugyanakkor a hűtésre a jelenleginél is jóval több energiát kell felhasználnunk, és ha ezt fosszilis forrásból tesszük, akkor hosszabb távon éppen az ellenkező hatást váltjuk ki a kibocsátások növelésével.

Ezt a borúlátó képet osztotta Vigh Péter is, aki szerint

Pongrácz Rita az éghajlati attribúciós kutatásokról beszélt, arról, hogy a klímaváltozás milyen mértékben kapcsolható az emberi tevékenységekhez, illetve mennyiben része az éghajlati rendszerben rejlő természetes folyamatoknak. A meteorológus által bemutatott szimulációs mérés-grafikonból, amely az ipari forradalom kezdeteitől napjainkig terjed egyértelműen kiderült, hogy a kétféle hatás aránya az 1970-es évektől kezdett egymástól markánsan eltérni az emberi hatás döntővé válásával. Vizsgálják, hogy mindez hogyan jelenik meg az éghajlati alapváltozók mellett a szélsőségekben a magyarországi időjárásban. Ehhez fizikai összefüggéseken alapuló klímamodell-szimulációkat alkalmaznak különböző beállításokkal, miközben elemzik a múltbeli változásokat és a jövőben várható változások trendjeit. Vizsgálják emellett az évi minimumhőmérsékletek és a fagyos napok csökkenését. A növényzettel kapcsolatos veszélyeket a vegetációs ciklusok kezdeteiből, illetve azok eltolódásaiból és a késő tavaszi fagyokból következtetik ki mind a hidegtűrő, mind pedig a melegkedvelő növények esetében.

A nyár következő részében egyszerre kell figyelniük a kutatóknak az aszályveszélyre és a nagyon intenzív csapadékhullásra. Pongrácz Rita felidézte azokat a június eleji esőzéseket, amikor Budapesten és számos más hazai településen a csatornahálózat képtelen volt elnyelni a lehullott esőmennyiséget.

Mindeközben minden évszakban hosszabbra nyúlnak a száraz időszakok. Várhatóan melegebb lesz nálunk is a szokottnál az „indián nyár” időszaka, enyhébb a tél, és több viharosan szeles napra is számíthatunk – mondta a meteorológus.

Kérdésre válaszolva Pongrácz Rita hangsúlyozta:

Ha csak az évszázad közepén indul meg ez a csökkentés, akkor a 4.5-os forgatókönyv a reálisabb, ha pedig csak a 2070-es, 80-as években kapunk észbe, akkor a 6.0 verzió vár ránk. Ezért is fontos, hogy mikor kezdődik meg ez a folyamat, mert ettől függ, hogy milyen antropogén hatással kell számolnunk a következő 100 évben. Szabó Péter hozzátette, hogy létezik egy ultraoptimista 1.9-es forgatókönyv, amely még a Párizsi Egyezményben kitűzött 1,5 C-kal számol, de szerinte ezt már aligha tudjuk teljesíteni. Pongrácz Rita szerint viszont még mindig lenne erre is esély, ha mindenki mindent megtesz globális szinten és egyénileg is a kibocsátások csökkentésére, beleértve az ehhez kapcsolódó alkalmazkodási folyamatok elindítását is. Vígh Péter arra emlékeztetett, hogy az EU-bizottság Climate Action igazgatósága szerint a jelenlegi kibocsátási tendenciával 2100-ra 2,8 C fokkal lesz melegebb bolygókon.

Pongrácz Rita arról is beszélt, hogy a valóságos hőmérsékletnél is nagyobb lehet a hőérzésünk, ha tűző napon, árnyék nélküli helyen vagyunk, vagy nincsen semmi hűsítő levegőmozgás. Számít az is, hogy tudunk-e párologtatni, mert ha nem, akkor sokkal fülledtebbnek, melegebbnek érezzük a nagy páratartalmú levegőt. A meteorológus szerint ezért jobban elviselhető egy sivatagi klíma, mint egy trópusi, de szerencsére Magyarországon egyik sincsen egyelőre.

Egyelőre…