„Percenként 140 ezer állatot ölünk meg!” – a magyar Veganuár-kampányt 27 ezren követték

Fotó: Song Weixing/VCG via Getty Images - szmo.hu
2023. március 21.

Az elmúlt évtizedben a napenergia véglegesen és egyértelműen fenntarthatóvá vált gazdasági szempontból is. Miután a napelemek ára 10 év alatt 85%-kal csökkent, immár nem kérdés az, hogy megéri-e a technológiát széles körben telepíteni. A jelenlegi fő kérdés, hogy hol helyezzük el őket.

Már eddig jól bevált a lakóházakon, tetőteraszokon, üres területeken, használaton kívüli repülőtereken és gépkocsi-parkolókban, a Közel-Keletről már évek óta hallani a sivatagban felállított napelem-parkokról. Ismert olyan megoldás is, hogy termőföldekre telepítik őket, és alattuk növénytermesztés folyik. Most a WIRED egy olyan nemzetközi kutatásról számol be, amely a víztárolókra helyezett lebegő napelemek többszörös hasznára hívja fel a figyelmet.

A Nature Sustainability című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint, amelyet J.Elliott Campbell, a kaliforniai Santa Cruz egyetem környezetvédelmi mérnöke irányított,

A kutatók kiszámították, hogy ha globálisan 115 ezer víztároló felületének 30%-át lefednék a lebegő napelemekkel, évi 9434 TW/óra áramot termelhetnének. Ez több mint a kétszerese az Egyesült Államok jelenlegi áramtermelésének és elegendő lenne 124 ország 6200 településének ellátására. Ez a mennyiség a jelenlegi napenergiából termelt áram tízszerese. A leárnyékolással pedig annyi vizet lehetne megmenteni, amely évente 300 millió ember vízszükségleteit fedezné. Ugyanakkor a tárolóban lévő víz hatékonyabbá tenné a napelemeket a napenergia gyűjtésében, mert megvédi azokat a túlhevüléstől.

A „floatovoltaic” ugyanúgy működik, mint a földre telepített, csak a paneleket szigeteit lebegő platformokra építik fel és kábelekkel horgonyozzák a víztározó fenekéhez. Ez utóbbihoz a tengereken a dokkoknál és a bójáknál jól bevált technológiát veszik elő, figyelembe véve az időjárási viszontagságokat, a szeleket, a hullámokat, vízszint-változásokat. A panelek egyben közlekedő folyosót is biztosítanak a rendszerek karbantartóinak. Természetesen rozsdamentes anyagból készülnek, de ez nem újdonság, hiszen ez az elvárás azoknál a szárazföldi paneleknél is, amelyek esőnek vannak kitéve.

Campbell már 2021-ben közzé tett egy tanulmányt hasonló témában. Kiszámította, hogy ha Kalifornia mintegy 60.000 km hosszú csatornarendszerére telepítenének napelemeket, azzal évente 233 milliárd liter vizet mentenének meg az elpárolgástól és ez állam megújuló energia-kapacitásának felét jelentené.

A kutatók 40 fejlődő országról, köztük Zimbabwéról, Szudánról és Mianmarról állapították meg, hogy jóval nagyobb a lebegő napelemekben rejlő energiakapacitásuk, mint a jelenlegi igényük. Jelenleg a világ egyik legnagyobb lebegő napenergiafarmja Szingapúrban működik a Tengeh víztárolón, a 10 szigetre épített 122 ezer napelem 45 hektárnyi vízfelületet, a tároló egyharmadát fedi le, teljesítménye 60MW/óra.

További előnyt jelenthet e paneleknek, hogy számos víztárolót vízi erőművekkel kötöttek össze, vagyis már megvan az elektromos infrastruktúra a napenergia szállítására, és adott esetben kombinálni lehet mind a víz-, mind a szélenergiával is.

Össze lehet őket kapcsolni ezen kívül mikrohálózatokkal is, amelyeket például akkumulátortöltésre, vagy épületek éjszakai áramellátására használnak. Hasznos lehet a kistelepüléseken is. Ha például egy kis tavon elhelyeznek egy lebegő rendszert, nemcsak több vizük marad, hanem az energiaellátásuk is olcsóbb lehet, mintha egy nagyobb hálózathoz kellene csatlakozniuk. És az sem utolsó szempont, hogy nem kell további szárazföldeket feláldozni a napelemparkok számára és ezáltal megóvhatják a terület biodiverzitását. Ugyanakkor a szakemberek figyelmeztetnek: a víz leárnyékolása gondot okozhat a vízi élővilágnak és a víztárolókat költőhelynek használó madaraknak is. Éppen ezért ezek figyelembevételével kell optimalizálni a panelek elhelyezését.

Fisher Gábor - szmo.hu
2023. március 09.

Az energiaválság, az éghajlati válság mára egybefonódó, és jelenidejű problémává váltak. Ha a kérdéssel foglalkozunk, a hazai tudományos élet megkerülhetetlen szakembere Ürge-Vorsatz Diana fizikus, a CEU professzora, az ENSZ .

Meggyőződése, hogy újabb nagy erőművek helyett passzívházakat kellene építeni, illetve a meglévő lakásállományt is át kellene alakítani. Szerinte az így el nem fogyasztott energia feleslegessé tenné a költséges erőművi beruházásokat, és még a klímának is jót tenne. Márpedig a klímaváltozással a huszonnegyedik órában vagyunk. A régi, havas telektől biztosan el kell búcsúznunk örökre.

– Egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Paks 2 megépítése hiba lenne. Azóta sokat fordult a világ a háború és az emiatt kialakult energiahelyzet miatt. Fenntartja most is, hogy hiba lenne atomerőművet építeni Magyarországon?

– Kikerülhető egy újabb atomerőmű megépítése, de csak akkor, ha a szakpolitika középpontjába az energiahatékonyság, a takarékosság kerül. A XXI. században már nem annak a XX. századi energiaellátási koncepciónak kellene dominálni, amely szerint a központi erőművekben megtermelt energiát hatalmas távvezetékhálózatokon juttatjuk el a fogyasztóhoz. Sokkal több szerep kellene jusson a helyben megtermelt áramnak, a mesterséges intelligenciának, a keresletoldali szabályozásnak, az energiaközösségeknek, valamint az úgynevezett „szektor-coupling”-nak, tehát a különböző energiafelhasználói szektorok összecsatolásának is. Egy ilyen, XXI. századi energiarendszerrel azt gondolom, meg lehet csinálni új atomerőmű nélkül. De mivel nem modelleztem még, teljes bizonyossággal ezt nem állíthatom.

– Akkor ez inkább csak egy sejtés.

– Sejtés, de elég alapos sejtés. Például azt modelleztük, ha Magyarországon az összes benapozott tetőfelületet kihasználnánk napenergia-termelésre, akkor több elektromos áramot tudnánk éves szinten termelni, mint amit egész Magyarország felhasznál. Nem azt mondom, hogy csak ezzel kell energiát termelni, de a napenergiának sokkal nagyobb szerepe lehetne.

Sőt, ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor gyakorlatilag nulla lesz a rezsijük, tehát jóval jobban élnének, hiszen sok pénzük megmaradna, sokkal egészségesebbek lehetnének, ugyanis az energiatakarékos épületek sokkal egészségesebbek. Ráadásul az ingatlanjuk értékesebb lehetne. Nem függenénk az orosz gáztól, sőt semmilyen nem EU-s gáztól, energiabiztonság lenne, mert nem lennénk kiszolgáltatva semmilyen behozatalnak. Tehát összességében mindenkinek, a gazdaságnak, a családoknak sokkal jobb lenne egy ilyen energiaút.

Ez radikálisan új befektetéspolitikát és általában gondolkodásmódot igényel az energiaszektorról. Elismerem, hogy ez egyelőre még világszerte sincs elterjedve, de igenis azt gondolom, hogy az épületszektorunkról ugyanúgy kell gondolkoznunk, mint egy erőműről. Szerencsére azért vannak már jó példák is. Például Kaliforniában az energiahatékonyság ugyanúgy versenyzik az elektromos árampiacon, mint az új kapacitások. Ebbe az irányba kellene mozdulni Európában is.

– Ha napelemeket szerelünk minden tetőre, és ezzel túltermelünk, az áramot el is kell tárolni későbbre, vagy legalább éjszakára. Ehhez akkumulátorok kellenek. Most Magyarországon áll a bál ezzel a témával kapcsolatban, igaz a tervezett gyárakban autóakkumulátorokat gyártanának. De a kérdés akkor is itt van. A zöld energia elterjesztéséhez szükség van egy újabb nagy ipari kapacitásra.

– Én nem gondolom, hogy feltétlenül tetemes mennyiségű akkumulátorral lehet csak megoldani az időjárásfüggő energiatermelés dominanciáját. Valamennyi mindenképpen kelleni fog, de meg kell tanulnunk okosabban megoldani az energiaszabályozást és általában az energiarendszert. Emellett az energiatárolást sem csak akkumulátorokkal lehet elképzelni. Az akkumulátorokat nagyon-nagyon szennyező, vegyszerigényes módon gyártják, és az életük végén sem bomlanak le csak úgy maguktól. De vannak új technológiák, például lehet homokban tárolni az energiát. Nem kell feltétlenül elektromos áram formájában tárolni, lehet hőre átkonvertálni, vagy folyékony üzemanyagokra, és azt már könnyebb tárolni. Szerencsésebb helyeken vizet tudnak tárolni, ahol vannak hegyeik. Nálunk ilyen nincsen, homok van, azonkívül sóban, és más anyagokban is lehet hőt tárolni. Azonban nem feltétlenül kell ezt mind tárolni, hiszen ha ügyesebben bánnánk az elektromos energia felhasználásával, akkor el lehetne a csúcsokat tolni.

Muszáj lesz szélerőműveket is alkalmaznunk, mert a két időjárásfüggő megújuló energia kombinációja sokkal nagyobb biztonságot ad. Persze biztos kellenek akkumulátorok is, hiszen például az elektromos közlekedést most nem tudjuk máshogy megoldani. Jelen pillanatban csak az elektromos közlekedés az alternatívája a belső égésű motoroknak, így szerintem ez nem kérdés, hogy ezekre át kell sürgősen állni, és ehhez valóban rengeteg akkumulátor kell.

– Nem is olyan régen beszélt egy tanulmányáról, melyben egy bécsi műemléképület mélyfelújításával foglalkoztak. Azt mutatta ki kollégáival, hogy amennyiben a szokásostól eltérően nem egy szokványos energetikai felújítást végeznek el a drága épületgépészet cseréjével, hanem egy olyan irányba mennek el, hogy megközelítőleg nulla energiaigényűre alakítják az épületet, a munkálatok költsége nem haladja meg a szokványost, viszont az energiahatékonyság miatt az épület üzemeltetése olcsóbb lesz, szén-dioxid kibocsátása meg elhanyagolható. Ebben ilyen komoly gazdasági ráció van?

– Abszolút. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos út lenne.

És erre minden esélyünk megvan, hiszen mi mutattuk meg a világnak a Solanova példáján, hogy egy közönséges, átlagos panelházat is fel lehet újítani úgy, hogy az energiamegtakarítás elérje a 85-90 százalékot. És ez már több mint egy évtizede volt, ma már akár energiapozitívra is lehet alakítani egy házat. Ez persze nem azt jelenti, hogy számottevő energiát juttat a rendszerbe folyamatosan, de mindenképpen gyökeresen mások ezek az épületek, mint a most megszokottak. Az ilyen épületek tömeges megjelenése megváltoztatja az energiához való hozzáállásunkat. Gondoljuk meg, ma az épületek energiaellátására megy el a megtermelt energia 70 százaléka. Ha ez a hatalmas energiaigény nincsen, a rendelkezésre álló kapacitásainkat sok minden másra fel lehet használni. Tehát ez nagy lehetőség lehetne Magyarországnak, hiszen itt is arról van szó, hogy aki először elkezdi ezt nagyüzemileg csinálni, az behozhatatlan előnyhöz juthat ezen a téren. Ma egy mélyfelújításhoz sokszor ki kell költözni, de legalábbis egy hosszú, macerás folyamat. Hogyha ezt nagyüzemivé tennénk, tehát lennének olyan egységek, előregyártott panelek, melyeket könnyen felhasználhatunk egy bejáratott technológiával, akkor például a Kádár-kockákat könnyen fel lehetne így újítani. Hollandiában már van erre példa, hogy egy nap alatt odamennek, és megcsinálják, mert csak ki kell cserélni az előre gyártott elemeket, fel kell szerelni, és kész.

Megvan hozzá az intellektuális kapacitásunk, hiszen nagyon jó építészek vannak Magyarországon. Az ipar is hamar rá tudna erre fordulni. Viszont az is fontos, hogy tudjuk, jelenleg nagyon kevés embernek van ilyen hosszú, akár 20 éves megtérülésre ekkora tőkéje. Tehát a mélyfelújításokat közpénzből kell finanszírozni. Azért, mert nem akarunk orosz gázt importálni, mert nem akarunk egyáltalán sehonnan sem gázt importálni, mert energiafüggetlenek akarunk lenni, mert fel szeretnénk számolni az energiaszegénységet, mert mindenkinek fontos, hogy sokkal kevesebbet fizessen rezsire. És ami legalább ennyire fontos, a kibocsátásunkat is jelentősen csökkenteni kell.

– Amikor én iskolába jártam a '70-es években, már akkor is beszéltek a globális felmelegedésről. Az utóbbi évtizedben egyre többször volt szó az energiarendszer fenntarthatatlanságáról is. Mégis úgy érzem, hogy az események azóta gyorsultak fel érzékelhetően, hogy Putyin berúgta ezt a háborút. Egy előremenekülés figyelhető meg. Sokan azt mondják, ha a fosszilis energiaellátás úgyis veszélybe került, akkor ideje váltani a megújulókra. Jól látom, ezt?

– Ez egy nagyon-nagyon jó megfigyelés. Régóta próbáljuk ezekre a problémákra felhívni a figyelmet. Az is igaz, hogy a technológia tényleg mostanra jutott el arra a szintre, hogy megfizethetővé vált például egy nulla energiás felújítás, valamint a világ legnagyobb részén a napenergia lett a legolcsóbb energiaforrás.

A Covid szintén nagyon sok lehetőséget adott, a digitalizáció például megmutatta, hogy óriási közlekedési kapacitások használata nélkül is képesek vagyunk sokat dolgozni, konferenciákat tartani, oktatni, illetve más fizikai jelenléthez nem kötött tevékenységeket végezni. Ahelyett, hogy ebből megtartottuk volna egy optimális mennyiséget, próbáltunk visszaerőszakolni mindent a régi ügymenetbe. Pedig pontosan azt kellett volna, amit mond, hogy előre meneküljünk. De végül is ne siránkozzunk, most megint van érdeklődés az előremenekülésre, és azt gondolom, hogy ezt igenis nagyon meg kell ragadni.

– Lehet, hogy a történelemkönyvekben ez az egész szörnyű háború egy ilyen fordulópontként is bekerülhet?

– Sajnos igen. A történelemben a nagy válságok végül is sokszor jó irányba vitték előre a világot. Azért, mert sokszor egy-egy ilyen válság kipusztítja a fenntarthatatlant, a régi rosszat, ami egyébként túl „jól” elpöfög ahhoz, hogy magától kivonuljon, vagy hagyja az új alternatívákat érvényesülni.

Ugyanis az éghajlatváltozással kapcsolatban már olyan változók lesznek, amikből már lehet, hogy soha nem tudunk kievickélni, mert már válság után válság jön, hiszen az éghajlatváltozás felerősíti a más eredetű válságokat is. Tehát ez az utolsó lehetőségünk, hogy felébredjünk, hiszen a másfél fokos felmelegedést már biztosan elérjük. És ha ott nem tudjuk megállítani a folyamatot, akkor biztos, hogy egyik válságból a másikba fogunk kerülni. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen válságok lesznek, például valószínűleg pandémiák, háborúk, egyre több háború. Az erőforrásokért a harc nagyon nagy lesz, óriási migrációs nyomás alakul ki, azaz ebből is hatalmas harc lesz. És akkor még ott lesz az élelmiszerhiány, élelmiszerválság, akár termelési válság, hiszen energia nélkül nem tudunk termelni, és az energia is nagyon nagy részben függ az éghajlatunktól is. Csak gondoljunk arra, hogy valahol egy nagyobb időjárási katasztrófa miatt hosszabb időre kiesik az elektromos rendszer. Ma már annyira függünk az elektromos áramtól, hogy ebben az esetben vizünk sincs, fűtés sincs, közlekedés sincs, semmi sincs, tehát menekülni se tudunk. Mára pedig már bőven el lehet olyan időjárási katasztrófákat képzelni, hogy az áramrendszer akár napokra kiessen. Tehát igen, azt gondolom, fel kell ébredni most, és előre kell menekülni sürgősen.

– Beszélt arról, hogy mindez nem megy központi támogatás nélkül. De ez nemcsak az egyének, hanem a világgazdasági szintjén is így van. Ha nem akarunk eljutni oda, hogy folyamatos háborúk dúljanak az erőforrásokért, akkor komoly programokat kellene véghezvinni, méghozzá úgy, hogy ebből ne csak a világ gazdagabb egyharmada profitáljon. A gazdag országoknak a zsebükbe kell nyúlni. De lesz-e erre hajlandóság?

– Nem azt kell nézni, hogy van-e hajlandóság, hanem nekünk kell rákényszeríteni őket. Az embereknek kell rákényszeríteni a vezetőket, hiszen a vezetők azért nem függetlenek tőlünk, sem a cégvezetők, sem a politikai vezetők. A politikusok nagyon függenek a választóiktól, a cégvezetők pedig a vásárlóktól, és a piacoktól. Igenis, nekünk is van lehetőségünk kifejezni, hogy itt most más irányba kell menni. És a cégeknek sem lehet ugyanabba az irányba tovább kormányozni. Ha most nem váltunk, akkor nagyon sokan fognak bukni. Bár szülőknek is azt mondják, hogy nem szabad az mondani, hogy „ugye megmondtam”, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én tíz éve mondom ezt.

Akkor én voltam a rossz hír hozója, a hírnök, akit le kell lőni. De mégis itt tartunk most. 2035-től már nem lehet belsőégésű motorral eladni autót az EU-ban. Tehát valamilyen beruházások bukni fognak. De ha már ezt tudjuk, akkor egyszerű belátni, hogy az nyer, aki nem a régit próbálja erőltetni, befogni a fülét, és lelőni a hírnököt, hanem az, aki meghallja ezeket a szavakat, és előre mer futni.

– Ha egy jó tündér egy varázspálcával elhozná holnap a karbonsemleges gazdaságot globálisan, mennyi idő, amíg egy ekkora rendszer, mint a Föld, képes reparálni magát azok után, amik az ipari forradalom óta történtek?

– A legújabb tudomány azt mutatja, hogy nagyon sok mindenben azonnal fog reagálni a Föld.

És ez nagyon-nagyon fontos. Nagyon sok folyamat az holnap megállna. Még regenerálódni is tud egy csomó dolog. Az igaz, hogy pár dolog nem fog megállni. Például a tengerszint-emelkedés, a jégolvadás, a tenger melegedése. De nagyon nem mindegy, hogy a tengerszint az évszázad végére még húsz centit emelkedik, vagy egy métert, vagy esetleg két métert, mert olyan modellek is vannak, sőt, ha az összes jég elolvadna, akkor még 60 méter tengerszint-emelkedést is elszenvedhetünk. Ez nagyon nem mindegy.

Az ökológiában, a biodiverzitási krízisben is most még elég sok mindent szép lassan vissza lehet állítani, és minden egyes kis lépéssel fokozatosan jobb lesz. Tehát azt gondolom, hogy igenis most még nagyon sok mindent vissza tudunk fordítani. Viszont ha még sokáig teketóriázunk, ha két-három fokot melegszik az éghajlat, onnantól el fog indulni egy csomó visszafordíthatatlan folyamat, az úgynevezett tipping point, billenő pontok,

Ahogy például a Holnapután című film bemutatja. Például, ha a Golf áramlat leáll, vagy a Golf áramlattal kapcsolatos tengeráramlási rendszerek összeomlanak, vagy jelentősen megváltoznak. Az nagyon nagy hatással lehetne az egész Föld éghajlatára. És még van sok olyan folyamat, amit egy pont után már tényleg már nem lehet visszacsinálni, de még csak megállítani sem.

– Legyünk optimisták, és sikerül. Akkor 2100-nak, 2200-nak vagy 2300-nak fogják hívni azt az évszázadot, amikor nagyjából eljutunk oda, ahonnan elindult ez az egész helyzet? Vagy az ilyen számítások teljesen tudománytalanok?

– Nem, nem, nagyon jó a kérdés. Én azt gondolom, hogy oda nem lehet visszajutni, ahol voltunk az ipari forradalom előtt az éghajlat tekintetében. De ugyanakkor másfél fokos melegedéshez még nagyjából tudunk alkalmazkodni. Tehát azt kell mondanunk, hogy ennyi változást fogadjunk el, nagyon nagy baj, de fogadjuk el. És inkább valóban arra koncentráljunk, hogy a többi dolgot visszaállítjuk. Mert a biológiai sokféleséget azt azért szépen lassan vissza lehet állítani, legalábbis egy jelentős részét. Tehát én azt gondolom, hogy nem kell 2300-ig várni.

Az igaz, hogy nem jönnek vissza azok a szép telek, amelyek gyerekkorunkban voltak, hogy nem fogunk rendszeresen hógolyócsatázni az iskolaudvaron, és nem fogunk a gyerekünkkel rendszeresen hóembert építeni, és nem fogunk korcsolyázni a Balaton jegén sem rendszeresen. Sajnos ezek elvesztek, örökre.

Belicza Bea - szmo.hu
2023. március 05.

Nem jött nagy csomaggal a Kongói Demokratikus Köztársaságból a Fulu Miziki Kollektiv az első európai koncertjére 2020-ban. Semmilyen termetes hangszert nem hoztak, gyakorlatilag

Nem tanultak zenét, azt mondják magukról, a ritmus a vérükben van. Fülük kihegyezve figyel minden hangra, hogyan lehet belőle zenét csinálni. A tehetséges srácok Kinshasában élve nem álmodoztak drága hangszerekről, az egymást érő szemétkupacokból válogatták ki, amiből maguk alkothatják meg a zenekaruk minden szükséges eszközét.

Évekig próbálgatták, mi lesz abból, ha összeengedik a dobozok, zacskók, PVC-csövek, edények, csavarhúzók, strandpapucsok, telefon és bicikli alkatrészek hangjait. Az apró házak, kiteregetett ruhák és szeméthalmok mellett gyakoroltak, és saját kezűleg gyártották fellépő ruháikat is.

A különleges szemétkánon és a szemétkosztümök megalkotói egy környezetbarát, futurisztikus afropunk zenekar lett.

Évek múlva hatan (Skelembele, La Roche, Tshe Tshe, Deboule, Le Meilleur, Dj Final) úgy gondolták, itt az ideje, hogy Afrikán kívül is megmutassák, mit tudnak, és ami a legfontosabb, hogy elvigyenek oda egy fontos üzenetet: a szemétben fuldokló Afrika hírét.

Másként képzelték, mi van itt.

Szlovákiában, a Pohoda fesztiválon volt az első koncertjük. Két évig a Covid miatt volt nehezebb zenélni, tavaly már sok fellépésük volt. Négyen voltam ott én is, Angliában kettőn, Olaszországban, és Spanyolországban. Volt benne nagy szabadtéri és kistermes fellépés is.

„A legjobb felmenni és megmozgatni a tömeget” – mondja Deboule, és mindenki helyesel, hogy ezért megéri a nehézségeket is vállalni. A koncertezés nem csak egy jó buli. A legmegterhelőbb az utazás. Többnyire hétvégenként lépnek fel, ilyenkor gyakori, hogy 3 napig folyamatosan úton vannak. Van, hogy egy késő esti koncert után azonnal indulni kell, hogy ott legyenek a következő helyszínen. Az utazás közbeni alvás nem túl pihentető, de zenélésre mindenki feltölti magát.

Megzavarta a banda terveit a Brexit után megváltozott Anglia. Nem kapták meg a vízumukat időben, így 10 meghirdetett koncert maradt el 2022-ben, párat azért késve megtartottak.

Bőröndjeikben mindenkinek megvannak a fadarabjai, amire felállítják a hangszereket. Legóként dobják össze a különböző dobokat. Azokon felváltva játszanak, csak a két gitár marad tulajdonosánál.

A zenéléshez szükséges nagyobb műanyagtartályt nem visznek egyik helyről a másikra, azt kérik az adott helyszínen.

A hangszerpótlás csak Svájcban tűnt lehetetlennek.

„Mindenhol könnyen találunk szemetet az úton is, ott viszont nem volt szemét. Rengeteget kellett gyalogolni, hogy találjunk valamit” – mondja Tshe Tshe csodálkozva.

A fiatalok motiválásához énekelnek szeretetről, családról és munkáról.

Sajnálják, hogy csak keveset tudnak angolul, így nehezebb eljuttatni az üzenetet, de hiszik, hogy hangszereik beszélnek helyettük.

A kongói csapat a szelektív gyűjtésben hisz, ami Kongóban nincs. Kinsashában a vegyes szemetet is csak néha viszik el.

– mondja Le Meilleur.

Ezen a téren nagyon nagy a különbség Európa és Afrika között. „Európában két napig látod a szemetet, aztán elviszik. Afrikában két évig nézheted” – magyarázzák.

Afrikában sok helyen kuka sincs, de ahol van, ott is ritkán jön érte teherautó. A helyiek próbálnak takarítani maguk körül, de lehetetlen jó megoldást találni. Sokan fizetnek magánembernek, hogy vigye el a szemetet. Elviszik ugyan, de csak egy távolabbi helyre, valahova az út mellé, az erdőbe.

A kongói srácoknak tetszik, hogy itt különböző kukák vannak a különböző szemétnek. Szerintük a szelektív gyűjtés a jó megoldás. „Kár hogy az emberek hanyagok” – mondják.

Azt mondják, az egyre növekvő műanyagáradat ellen sokat segítene, ha Afrikában is lenne szelektív gyűjtés, és ha ott is tudnának gázt, áramot készíteni a szemétből. Azt remélik, hogy a rengeteg önkéntes között ráérez majd egy csoport, mi a valódi segítség Afrikának.

„Itt is jobb lenne, ha rendet tennének az emberek fejében, hogy mindenki kövesse a szabályokat” - mondják.

Remélhetően mielőbb láthatók lesznek az Ozora vagy a Sziget fesztiválon.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2023. március 19.

A ChatGPT megjelenése óta nincs olyan nap, hogy ne jelennének meg újabb és újabb hírek a mesterséges intelligenciák térhódításáról. Az OpenAI által kifejlesztett technológia legújabb verziója már 90 százalékos eredményt ér el az ügyvédi szakvizsgán, és pillanatok alatt leprogramoz egy weboldalt.

Azonban vannak kutatók, akik szerint még ennél is hatékonyabb lehet egy másik módszer: amikor laboratoriumokban tenyésztett, élő emberi agysejteket kötnek össze számítógépekkel, így hozva létre a mesterséges intelligencia egy új formáját, az úgynevezett organoid intelligenciát.

Az ezzel foglalkozó tudósok azt állítják, a számítógép alapú mesterséges intelligencia nagyon jó bizonyos feladatokra, de egyre nagyobb és nagyobb adatbázisok kellenek, amelyeken tanítják ezeket a rendszereket. Például az AlphaGot, amely először győzött le embereket a Go játékban, 160 ezer játszmán keresztül képezték ki, ennyit egy ember egész életében sem képes játszani. Az emberi agynak sokkal kevesebb játszma is elég.

Ugyanez igaz az energia-felhasználásra. A szuperszámítógépeknek hatalmas mennyiségű energiára van szükségük a működésükhöz, míg az emberi agynak elég 20 Wattnyi is. A 600 millió dollárból megépített, 680 négyzetméteres Frontier szuperszámítógép például tavaly júniusban haladta meg először egyetlen emberi agy számítási kapacitását, de ehhez egymilliószor több energiát használt fel.

Arról nem is beszélve, hogy a szilícium-alapú számítógépeknek van egy fizikai korlátja is: bármilyen fejlett is technológia, egy chipre csak bizonyos számú tranzisztort nyomtathatnak.

Nem véletlen, hogy az emberi agy egyelőre verhetetlen az összetett logikai problémák megoldása terén.

Brett Kagan és csapata a melbourn-i Cortical laboratóriumban már 2022-ben beszámoltak arról, hogy emberek és egerek egymásra helyezett agysejtrétegeiből 800 ezer sejtet tartalmazó laboratóriumi neuronhálózatot alkottak, amely képes volt külső forrásból származó információt befogadni, feldolgozni, majd valós időben reagálni rá. Miután a „DishBrains” (Tálcaagy) nevű képződményt elektródákkal hozzákapcsolták egy számítógéphez, 5 perc alatt megtanult játszani a 70-es évek egyik legendás számítógépes játékával, a Ponggal.

Nemrég pedig Feng Guo, az Indiana állambeli Bloomington egyetem kutatója jelentette be, hogy képesek voltak matematikai feladatok megoldására használni laboratóriumban tenyésztett, számítógéppel összekötött emberi agysejteket. Erről a New Scientist című tudományos lap számolt be.

A kutatók úgynevezett agy-organoidokat használtak. Ezek úgy jönnek létre, hogy általában bőrsejteket őssejti állapotba hoznak, majd agysejtekké alakítanak, amelyek működő neuronokkal rendelkeznek, és képesek olyan funkciók ellátására, mint a memóra vagy a folyamatos tanulás.

Feng Guo és a csapata azt állítja,

A John Hopkins Egyetem kutatói már egyenesen arról beszélnek, hogy az emberi agysejtekből felépített bioszámítógépek egyszer bizonyos területeken felülmúlhatják majd a számítógép alapú mesterséges intelligenciát. Thomas Hartung abban bízik, hogy az organoid intelligencia hatékonyabb lehet például az intuitív feladatoknál, amikor hiányos és ellentmondásos információk alapján kell gyors döntéseket hozni. Igaz, az ide vezető út szerinte sem lesz egyszerű. „Évtizedekbe fog telni, mire elérjük azt a célt, hogy valami hasonlót hozzunk létre, mint bármely más számítógép-típus” - mondta a professzor a CNet-nek.

Az agy-organoidok kapacitása egyelőre korlátozott, mert nem nőnek néhány milliméternél nagyobbra, és nincsenek vérereik.

Azonban több tudós is arra figyelmeztet: a tudományos közösségnek meg kell határoznia, hogy ennek az útnak hol a határa, még mielőtt a kutatásokkal átlépik azt.