A Nature nemrég számolt be egy tanulmányról, amely szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a tavak oxigénszintje. A kutatók több mint 45 ezer oxigén- és hőmérsékleti mérési adatot elemeztek, amelyet 393 mérsékelt égövi tóból gyűjtöttek be. A vizsgálat szerint 1980 óta jelentős vízhőmérséklet-emelkedést illetve ezzel párhuzamosan az oldott oxigén csökkenését mutatták ki.

Az oldott oxigén megfelelő koncetrációja a vízben azért fontos, mert az ott élő élőlények többsége aerob szervezet, tehát oxigénre van szüksége a létezéshez, ugyanúgy, mint az embereknek, vagy bármelyik szárazföldi élőlénynek. Az oxigént a vízben alapvetően az algák és az edényes növények termelik nappal fotoszintézis révén, majd ezt a többi élőlény használja el a légzése során. Viszont a gázok oldhatósága a víz hőmérsékletével változik.

A tanulmány során mély, hőmérsékleti rétegzettséggel rendelkező tavakat vizsgáltak, és az 1980-as évektől elemezték az adatokat. Hazánkban azonban a bányatavakat kivéve a sekély tavak vannak többségben.

"Magyarországon a hetvenes években kezdődött el néhány jelentősebb tavon és folyóvizen a monitoring, 2000-től kezdve pedig minden folyóvizet és 50 hektárnál nagyobb állóvizet rendszeresen vizsgálnak. Csak tavakból körülbelül 200-nak az állapotát figyeljük folyamatosan." - mondta a Szeretlek Magyarországnak Lukács Balázs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

"Biológiai mintavételek történnek, de emellett mérnek számtalan fizikai és kémiai paramétert is, amelyek között ott van az oxigéntartalom is. Viszont a magyarországi vizek döntő többsége sekély tónak minősül, tehát nem olyan mély tavak, amikben kialakulna hőmérsékleti rétegzettség, mint amiket a tanulmány szerzői vizsgáltak. A sekély tavaknál - mint amilyen a Balaton vagy a Tisza-tó is, - csak szélcsendes időben alakulhat ki ez az állapot, és csak rövid időre."

Legnagyobb tavunknál, a Balatonnál egy állandó észak-északnyugati szélnyírásnak köszönhetően szinte mindig fúj a szél, amely folyamatosan felkeveri a rétegeket. Ráadásul a nyári felmelegedések alkalmával a felső, kisebb sűrűségű vízrétegbe a hullámzás során is belekeveredik az oxigén, javítva ezzel a tó vizének oxigénellátását.

"Az oxigénszint csökkenés azért veszélyes, mert ha a tavakból eltűnik az élővilág, akkor elposványosodik a víz. Ezáltal nem lesz alkalmas horgászatra, sportolásra, vagy fürdésre. Fontos, hogy ne egy kristálytiszta, hal nélküli vizet képzeljünk el, amikor oxigénhiányról beszélünk tavaink kapcsán. A szárazföldi lét is vízhez kötödik. A vizek a szárazföldi környezettel is összefüggenek, mert oda járnak inni a szárazföldi állatok. Egy zavaros, büdös, élhetetlen vízterületet kell magunk előtt látnunk, amikor ennek a folyamatnak a végét keressük." - mondja Lukács Balázs.

"Az eredeti cikk is megemlíti, hogy néhány esetben a tavakban a hőmérséklet emelkedés mellet kivételesen esetekben oldott oxigénszint növekedés történt. Ez azokon a helyeken jelenkezett, ahol a vízgyűjtő terület több, mint 50%-a vagy beépített, urbánus környezet volt, vagy intenzív mezőgazdasági tájban helyezkedett el a tó. Ezáltal jelentős diffúz terhelés, jellemzően szerves tápanyagterhelés érte a vizeket, ami algásodást okoz."

A megnövekedett alga-mennyiség miatt nappal oxigén túltelítettség is mérhető egy vízben, éjjel viszont, amikor az állatok mellett a növények is lélegeznek, hirtelen oxigénhiány is felléphet.

"Magyarországon az elmúlt tizenöt évet tekintve a használati intenzitásban őrületes mértékű emelkedés tapasztalható és ez látszik is a vizeink állapotán. Egyre több vizünkben a partmenti mocsári növényeken (pl. nád, gyékény), vagy a néhány felszínen kiterülő levelű fajokon (pl. sulyom) kívül alig találni vízinövényt. Ennek több oka van."

"Vannak növényevő halak, amik direkt módon kieszik a növényeket, és vannak halak, amelyek például az iszapot túrva folyamatosan zavaros állapotban tartják a vizet. A zavaros vízben pedig nincs elegendő fény a növények számára. A mezőgazdasági területekről pedig folyamatosan bemosódó trágya (növényi tápanyagok) az, ami nagyon megterhelik a tavak vizét. A tulajdonviszonyok miatt sajnos nagyon nehéz megfelelő szélességű puffer területet kialakítani a folyók és tavak körül"

Lukács Balázs szerint restaurációs eljárásokkal lehetne hűteni a tavat, és jobb állapotba hozni.

A fő probléma, hogy ugyan jogszabályi keretek biztosítják tavaink minőségének megőrzését, az állóvizek hasznosítása eltolódott a haltermelés és a szabadidős tevékenységek irányába. Előbbire azért kell nagyon odafigyelni, mert a tóban fellelhető halfajok aránya sem lenne mindegy.

"A hazánkban legnépszerűbb hal, a ponty például folyamatosan túrja az iszapot eleségért, amivel az ott leülepedett szervesanyag folyamatosan visszakerül a tóba. Ez nagymértékben növeli az algavirágzást, ami meggátolja, hogy olyan növények telepedjenek meg benne, amelyek megkötnék az iszapot, és oxigénnel látnák el a vizet. Mindkettőnek megvan a helye a víztestben, csak nem mindegy, hogy milyen arányban."

Fontos megemlítenünk, hogy ugyan a szakemberek szerepe nélkülözhetetlen, mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne csökkenjen a tavak oldott oxigénszintje. Az oxigént az élőlények mellet nagy mértékben fogyasztja az üledék bomlása is, vagyis ne dobáljunk semmilyen etetőanyagot a tavakba, ne etessük a halakat, hattyúkat és kacsákat, mert bizony a maradék leülepedve a tó alján rothad el, ezzel tovább rontva annak oxigénellátását.