Okosgyárak, önvezető autók, holografikus kommunikáció – máris közel az 5G-nél százszor gyorsabb internet, a 6G forradalma

A világ egyre szívesebben fordul a megújuló energiaforrások felé, amelyek közül lakossági szinten is a napelem számít a legelérhetőbbnek. A panelek által termelt energia ma sokkal nagyobb, a bekerülési költségük pedig jóval alacsonyabb, mint azt néhány évtizeddel ezelőtt erre az időszakra jósolták.

Ennek ellenére a magyar kormány nemrég betiltotta az erkély-napelemket, pedig ezek jól jöhettek volna például a panelekben lakóknak, vagy a saját tetővel nem rendelkező háztartásoknak.

Illusztráció: ertex solar

Az Euronews azt írja, kifejezetten keresett technológiáról van szó: a német piacon eddig 400 ezer darab fogyott belőle és a népszerűsége elképesztő iramban nő, hiszen csak 2024 első negyedévében 50 ezret értékesítettek az országban. Jan Osenberg, a SolarPower Europe szervezet szakértője szerint a technológia ilyen feltételekkel akár három év alatt megtérülhet, és a panelek élettartama, akárcsak a tetőkre szerelt rendszerek esetében, körülbelül 20 év. A hasonló rendszereket forgalmazó, osztrák ertex solar szerint azon túl, hogy az erkélyre szerelt napelem tartós, még sokáig hatékony is: 10 év után a kezdeti kapacitása 90, 20 év elteltével pedig még mindig 80 százalékára képes.

Tegyük hozzá: az erkélynapelem nem jelentős energiaforrás, így nehéz elképzelni, hogy éppen ez a megoldás borítaná fel egy egész ország villamosenergia-ellátásának egyensúlyát. Egy-egy ilyen panel – ideális fényviszonyok között – évi 500-600 kWh energiát termel, így csak néhány alacsonyabb fogyasztású eszköz üzemeltethető róla (pl. számítógép, LED lámaptestek stb.), amellett persze, hogy akkumulátorokat is táplálhat. Bár az éves energiafogyasztás szempontjából ez nem jelentős, azért csökkentheti a villanyszámlát, és még egyszer: fenntarthatóbbá teszi a háztartásokat.

A napenergia régóta ismert hőtermelő

A napenergia első alkalmazásai a hőtermelésre irányultak – a nap sugarainak felerősítésével. A görögök és a rómaiak már a 3. században tükrökkel irányított napfénnyel gyújtották meg a fáklyáikat, Archimédesz pedig elvileg ugyanezzel a módszerrel lobbantotta lángra a római hadihajókat Szirakúza ostrománál. A napelemek kifejlesztésében kulcsszerepet kapott Alexandre Becquerel 1839-es fotovoltaikus felfedezése, majd Alekszandr Sztoljetov 1888-as, első napeleme. Az 1950-es évekre megjelentek a kereskedelmi forgalomba küldhető napelemek, és azóta lépcsőzetesen emelkedik a hatékonyságuk, ami fokozza irántuk az érdeklődést. A kezdeti hatról pár évtized alatt 15-20-ra, majd az utóbbi néhány évtizedben bőven 20 százalék fölé nőtt a hatékonyságuk – néhány kiugró, 30-40 százalékos panel mellett persze, amelyeket eddig nem sikerült bevezetni a piacra.

Fotó: Freepik

Napelem fejlesztése, AI-val

Egy új AI eszközről nemrég jelentették be, hogy alaposan felpörgetheti az új anyagok elemzését, ami sosem látott hatékonyságú napelemekben, LED-ekben vagy éppen optoelektronikai eszközökben ölthet testet. A friss fejlesztés képes előre jelezni egy anyag optikai tulajdonságait, pusztán a kristályszerkezete alapján, ami forradalmasíthatja az anyagkutatást. E tudományág hagyományos módszerei bonyolult matematikai műveleteket és óriási számítási kapacitást igényelnek, ami nehezíti a nagyszámú anyag gyors tesztelését, viszont egy kifejezetten erre kiképzett AI született őstehetség az ilyen feladatok végrehajtásában, vagyis sokkal előrébb hozhatja fejlett anyagok megjelenését, amelyek még hatékonyabb napelemeket adhatnak a világnak.

A japán Tohoku Egyetem és az amerikai Massachusettsi Technológiai Intézet kutatói által kifejlesztett új mesterséges intelligencia modell képes előre jelezni a különböző anyagok optikai tulajdonságait a fény széles spektrumán, mindössze az anyag kristályszerkezetének felhasználásával. Az új modell alapja az „ensemble embedding” nevű gépi tanulási módszer, ami több modell vagy algoritmus kombinálásával javítja az előrejelzések pontosságát.

A tudósok célja az, hogy új adatbázisokat hozzanak létre különböző anyagtulajdonságokhoz – például mechanikai és mágneses jellemzőkhöz, ezáltal tovább bővítsék az AI modell képességeit az anyagtulajdonságok kristályszerkezet alapú előrejelzésére. De ez csak az egyik eredmény, ami eddig nem látott mértékben gyorsítja fel a napelem technológia fejlődését, ezáltal a hatékonyságát is.

60 százalékos hatékonyságú napelem készült

Egy spanyol kutatócsoport olyan friss eredménnyel állt elő, ami tényleg mindent felforgathat a napelempiacon: az általuk készített, apró méretű panellel nem kevesebb, mint 60 százalékos energiaátalakítási hatékonyságot sikerült elérni, ami egészen döbbenetes lehetőség, ha belegondolunk, hogy a ma forgalomban lévő legjobb napelemek legfeljebb 24 százalék körül teljesítenek – vagyis,

A madridi Complutense Egyetem innovációja gallium-foszfid és titán felhasználásával lett jóval hatékonyabb – alaposan ráverve a szilícium elméleti, 33,7 százalékos legmagasabb hatékonyságára. A 60 százalékos rekord 15 év kísérletezésének eredménye – Javier Olea Ariza professzor és csapata ennyi ideig próbálkozott, mire ráleltek a kvintesszenciát jelentő kombinációra.

Bár a tudósoknak sikerült létrehozniuk az első prototípust (ami egyelőre csupán egy négyzetcentiméteres), ahhoz, hogy elérjék a kereskedelmi forgalomba lépésre alkalmas szintet, még sok fejlesztésre és finomhangolásra van szükség. Ariza és csapata szeretné tovább javítani a napelem hatékonyságát, illetve megoldani a szerkezeti problémáit. Elég valószínű, hogy piacképes verzió még évekig nem lesz belőle, de ha fel tudják skálázni, akkor tényleg minden elképzelést felülmúl majd. Ez persze feltételezés, viszont a ma látható jövőkép is azt mutatja, hogy a napelemek néhány éven belül sokkal nagyobb termelőkké válhatnak, mint napjainkban, és ezt muszáj lenne belekalkulálni az energiamixbe.

Így fejlődik a napelem technológia a következő 10 évben

A szakértők jelenleg úgy gondolják, hogy a napelemek hatékonysága egy évtizeden belül 30 százalék fölé emelkedhet, leginkább az új anyagok felfedezésének és a hibrid technológiák alkalmazásának köszönhetően. A kutatások az új anyagok, például a perovszkitokra és a napfény különböző hullámhosszainak befogására többféle réteget használó tandem cellákra irányulnak, mert ezek úgy növelhetik a hatékonyságot, hogy közben csökkentik a gyártási költségeket. A napelemek energiatermelési potenciálját nagyban növeli majd az energiatároló rendszerek fejlődése, és különösen a lítium-ion, illetve az új, olcsóbb megoldások (például a szilárdtest-akkumulátorok) teszik majd egyre hatékonyabbá az energiatárolást, hogy a napelemek által nappal termelt energiát éjszaka vagy borús időben is használni lehessen.

A jelenlegi napelemek kapacitása évente átlagosan csak 0,5–1 százalékkal csökken, tehát 10 év múlva a legtöbb rendszer még mindig eredeti kapacitásának 90–95 százalékával fog üzemelni, míg az újabb napelemek élettartama meghaladhatja a 25–30 évet, ráadásul a technológiai fejlődés tovább csökkenti majd a degradáció ütemét.

Mindezt fokozhatják a következő tíz évben elterjedő intelligens napelemrendszerek, amelyek automatikusan optimalizálják az energiatermelést és a felhasználást. Összességében tehát arra lehet számítani, hogy a napelemek technológiai fejlődése a következő évtizedben jelentősen növeli az energiatermelési kapacitást. A hatékonyságnövelés, az új anyagok és a tárolókapacitás fejlődése révén akár 30-50 százalékkal is hatékonyabbak lehetnek, és hosszabb élettartamot biztosítanak, mint a jelenlegi rendszerek. Mindez remekül hangzik, de érdekes módon baljós következményei ugyanúgy lehetnek.

Bajt is okozhat a növekvő hatékonyság és az egyre több napelem

Balogh József energetikai szakértő a Szeretlek Magyarországnak többször is nyilatkozott a napelempiac hazai viszonyairól, és arról, hogy hiába előremutató és tiszta, a napenergia legfeljebb csak más megújuló rendszerek párhuzamos fejlesztésével jelenthet fenntartható megoldást. Amikor nem süt a nap, egyéb módszerekkel, például szélerőművekkel és geotermikus energia felhasználásával maradhatnánk karbonmentesek, de ezek a források nálunk messze le vannak maradva a lakossági napelemes rendszerek kapacitásától, ami ilyen formán kiegyensúlyozatlanul nagy, tehát a visszatáplálás mértéke is meghaladhatja a magyar infrastruktúra képességeit.

A hirtelen nagy mennyiségben beérkező napenergia olyankor okoz gondot, amikor „a napelemek valami miatt termelnek, mert van egy kellemes tavaszi délután, de valójában senkinek nem kell az áram” – magyarázta a szakértő, aki szerint már napjainkban is túl sok napelem működik itthon, így „megvan annak a lehetősége, hogy ebből lesz egy blackout, egy országos áramkimaradás”. Ez nálunk fejlettebb régiókban sem példa nélküli: az USÁ-ban épp’ Florida államban történt hasonló tavaly.

Balogh József – további Napelem Plusz Programok hirdetése helyett – nagyon hiányol egy tisztességes hazai stratégiát arra, hogy megakadályozzuk a villamosenergia-hálózat összeomlását és egyensúlyba hozzuk a napelemek által csak időszakosan termelt energiát, például szélerőművel (amiből lassan kilenc éve nem épült új hazánkban), vízerőművel (amiből most alig van néhány és csak kb. 50 megawattot termelnek) vagy geotermikus energiával (amit luxus nem kihasználni, hiszen termálvízben gazdag ország volnánk).

– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ezeknek a forrásoknak a kihasználása helyett jelenleg onnan importálunk áramot, ahonnan csak tudunk, Ausztriától Szlovákián és Horvátországon át már nemcsak Romániáig, hanem Szlovéniáig és Szerbiáig.

Hasonló gondokra hívta fel a figyelmet a Portfolio Checklist podcast vendégeként a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség elnöke is. Kiss Ernő az epizódban hangsúlyozta: a napenergia részaránya Magyarország villamosenergia-termelésében világviszonylatban a hatodik, Európában pedig a harmadik legmagasabb. Fontos lenne ugyanakkor a hálózat rugalmasságának és az akkumulátoros tárolóknak a fejlesztése, valamint az infrastruktúra modernizálása, mert különben a hazai áramtermelés sosem lesz képes kiváltani az importot.

Balogh József szerint az osztrák példa követése lenne a leghasznosabb Magyarország számára, hiszen a nyugati szomszédnál „sokkal-sokkal jobb a megújuló termelés belső struktúrája”, igaz, a hazaitól eltérő természeti adottságok révén. De nálunk is bőven lenne még mihez nyúlni, és ez elsősorban a jelenleg nagyon kihasználatlan szélenergiára, illetve geotermikus energiára igaz – ahelyett, hogy vég nélkül égetnénk a gázt, turbinák üzemeltetésére. Egy szó, mint száz: a döbbenetes tempóban fejlődő napelemek ellen egyre nehezebb érveket találni, mert nem csak tiszta, hanem költséghatékony megoldást kínálnak, még távoli területeken is, de óriási hibának tűnik elengedni a gyeplőt, más megújulók kárára, amelyek párhuzamos fejlesztésére szintén szükség lenne.

A napenergia fogyasztásának és hálózatba visszatáplálásának állami monitorozására már készült egy törvénytervezet, de ennek kapcsán még vannak megválaszolatlan kérdések. Az egyik az, hogy a régi napelem-rendszerek tulajdonosai hogyan oldják meg az adatszolgáltatási kötelezettséget modern digitális mérés nélkül (ami az újabb rendszereknek már természetes velejárója), a másik meg például az, hogy a napelemesek lenyelik-e a plusz megújuló energiatermelésért szerezhető, ún. származási garancia elvételét, amivel pénzt is kereshetnének a tőzsdén. És akkor még nem beszéltünk az adatvédelmi aggályokról, vagy éppen a nem is annyira távoli jövőről, ami még a mainál is sokkal nagyobb lakossági napenergia-termelést sejtet, hiszen a panelek hatékonysága drasztikusan emelkedik, miközben a bekerülési költségük zuhan. És ez a folyamat nem áll meg, sőt, egyre gyorsul.

A Föld népességének a legvagyonosabb 1 százaléka rendkívül nagy mértékben felelős az emberiség szén-dioxid kibocsátásáért ezzel pedig különösen megnehezíti a kibocsátások kordában tartását és a 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési cél megtartását - derül ki a brit Oxfam jelentéséből, amelyet a Portfolio szúrt ki.

A klímaváltozás fő okozóinak az üvegházhatású gázokat, azok közül is a légkörben legnagyobb arányban megtalálható szén-dioxidot tartják. Ha az emberiség szeretné elkerülni az éghajlati katasztrófát, akkor az elkövetkező évtizedekben csak nagyon kevés szén-dioxidot juttathat a légkörbe. A kutatás arra is rámutat, hogy az egyszer már az atmoszférába jutott szén-dioxid akár 100-150 évig is képes ott maradni, így a kibocsátások nullára vágásával sem tűnne el az összes káros anyag a légkörből.

Az Oxfam adatai szerint a szakemberek által előírt, még biztonságosan kibocsátható szén-dioxid mennyiségét a jelenlegi kibocsátási ütem mellett 4 év múlva fogja elérni az emberiség. Azonban, ha hirtelen mindenki annyit kezdene el kibocsátani, mint a Föld legvagyonosabb 1 százalékának tagjai, ezt a limitet kevesebb mint 5 hónap alatt elérnénk.

A jelentés két konkrét példát is hoz:

• A Tesla vezetőjének, Elon Musknak a legalább két magánrepülőgépéből származó éves kibocsátása megegyezik egy átlag ember 834 éves kibocsátásával.

• Az amerikai Walmart kiskereskedelmi láncot tulajdonló Walton család három szuperjachtjának éves karbonlábnyoma 1700 átlagos Walmart dolgozó kibocsátásával ér fel.

Az Oxfam szerint ugyanakkor a leggazdagabbak környezetszennyezésének legfontosabb eleme mégsem a közlekedési eszközökből származó kibocsátás, hanem a a befektetésekből, amely a leggazdagabb 1 százalék esetében a luxusközlekedési eszközökből származó szennyezés 340-szeresének felel meg. Ez pedig azért van, mert a dollármilliárdosok befektetéseinek 40 százaléka olyan erősen szennyező iparágakra irányul, mint például az olajipar, a bányászat, a hajózás vagy a cement-előállítás.

Néhány héten belül már a második rendkívüli hurrikán csapott le Amerikába a Helennek több mint 130 halálos áldozata volt. A Milton ugyan valamivel kevésbé erősen ért partot, mint amire számítottak, így is legalább egy tuctanyian vesztették életüket miatta. Több millió ember maradt áram nélkül, számos épület megsérült.

Adódik a kérdés: mi állhat az egyre intenzívebb hurrikánok mögött? Tényleg a klímaváltozás felelős azért, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több extrém erejű vihar éri el a partokat? Szabó Péter, a Másfélfok klíma szakportál munkatársa, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza segített megérteni az összefüggéseket.

-Hogyan alakul ki egy ilyen pusztító hurrikán?

– Alapvetően feláramló, meleg, nedves trópusi levegőben jön létre és hogy életben maradjon, a tengerfelszín hőmérsékletének 27 Celsius-fok felett kell lennie. Illetve természetesen az úgynevezett Coriolis-erő is kell, ami a Föld forgásából adódik, és eltéríti az áramlatokat.

– És emiatt van az, hogy csak egy bizonyos szélességi fok felett alakulhatnak ki?

– Így van. Az Egyenlítő környékén nincsenek, mert ott nem jelentős a Coriolis-erő, hanem csak attól északra vagy délre alakulnak ki. Az Atlanti-óceánban nevezik őket hurrikánoknak, a Csendes-óceánban inkább tájfun a nevük, míg az Indiai-óceánban ciklonok. Neveket is adnak nekik, Amerikában évente az A betűtől kezdve, sorra haladva az ábécében. Ezért volt korábban a H, mint Helen hurrikán, utána a Kirk, ami már megszűnt hurrikánnak lenni, de ami megmaradt belőle, éppen itt van Európában.

Ezeket kategorizálják is a Saffir-Simpson-skála alapján 1-től 5-ig, a tartós szélsebesség alapján. Az első kategória 120 kilométer/óra feletti szelet jelent, ami nagyjából az orkán kategóriának felel meg. A Milton az ötös kategóriában volt, ami azt jelenti, hogy elképesztően nagy, 250 km/h feletti volt a szélsebessége. Ez kicsit már mérséklődött, hármas kategóriával ért partot Floridában, ami 180-200 kilométer/órás szelet jelent.

– Az, hogy ez ilyen rendkívül erős, lehet-e a klímaváltozás következménye, vagy ilyenek mindig voltak?

– A 2024-es aktivitás azért ilyen különleges, mert egy El Niño-évből jöttünk ki, ami most kezd átmenni egyébként egy La Niñába. Ez azt jelenti, hogy szokatlanul melegek még az óceánok, ami növelni tudja a viharok energiáját. Azt mondtam, hogy 27 fok felett kell lennie az óceán hőmérsékletének, hogy ezek létrejöhessenek, viszont

Azért alakulnak ki ezek a szeptember-októberi időszakban leginkább, mert ekkor már a légkör teteje kezd lehűlni, ugyanakkor a tenger felszíne még mindig meleg, ez a hőmérséklet-különbség pedig növeli a viharok energiáját. Valóban, az idei év elég extrém, mert eddig októberben sosem észleltek három hurrikánt egyszerre az észak-atlanti térségben.

– Mennyire kell emiatt vészharangot kongatni?

– Azért kell kongatnunk, mert a klímamodellek szerint a jövőben kissé gyakoribb, de sokkal intenzívebb hurrikánok várhatók, ami azt jelenti, hogy az összes hurrikán száma nem feltétlenül növekszik jelentősen, viszont

Mivel a Föld tovább melegszik a következő évtizedekben is, óriási energiamennyiség lesz az óceánokban, ami életben tudja tartani ezeket a szörnyeket.

– Az, hogy pont a Mexikói-öbölben alakult ki, köszönhető annak is, hogy ez egy zárt öböl, ami erőteljesebben fel tud melegedni?

– Igen, ahogy mondtam, most is 29-30 Celsius-fok környékén van a Mexikói-öböl, Karib-tenger térségében. Természetesen egy ilyen zártabb tenger jobban fel tud melegedni, mint a nyílt óceán. De az Atlanti-óceán nemcsak itt, hanem az Egyenlítőtől északra, nagy területen melegebb a szokásosnál.

– Alakulhat úgy az éghajlat a közeljövőben, hogy ezek a hurrikánok Európa partvidékét is veszélyeztessék?

– Erre azt tudom mondani, hogy nem, hiszen az Atlanti-óceán Európa környezetében nem tud 27 Celsius-fok fölé melegedni. Az valóban megtörténhet, ahogy szokott is, hogy egy korábbi hurrikán maradványai elérik a kontinenst, mint ahogy most az ex-Kirk Franciaország partjainál elérte, ott nagy csapadékot és orkánszelet okozva.

Viszont Európában léteznek úgynevezett medikánok. Ezeket azért nevezik így, mert a mediterrán hurrikánok összeolvasztásából származik a név. A Földközi-tenger térségben alakulhatnak ki, amikor nagyon meleg a Földközi-tenger, és egy hidegbetöréssel a feltételek adottak szinte egy hurrikán kialakulásához. Ugyanakkor itt nincs akkora terület, hogy teljes értékű hurrikánok jöjjenek létre. Ezek nagy területen tudnak szelet és nagy csapadékot okozni. A hurrikánokkal szemben ezek inkább hibrid viharok. Megvan bennük a trópusi ciklonokra jellemző meleg mag, de mérsékelt éghajlati ciklonokra jellemző hidegfrontjuk is létezik

– Az erejét tekintve ezek mennyiben vethetőek össze a klasszikus észak-amerikai hurrikánokkal?

– Jóval kisebbek, és nem tudnak úgy forogni, mint az 5-ös kategóriájú hurrikánok. 250 km/h-s szél sem tud ezekben kialakulni, de orkán erejű igen. Körülbelül az 1-es kategóriájú szélsebesség, azaz 120-150 km/h-s szél előfordulhat bennük. Emellett néhány száz milliméteres csapadékot is okozhatnak, ami pusztító lehet hegyvidéki területeken.

– Van elméleti felső határa egy hurrikán szélsebességének?

– Nemrég olvastam egy cikket, amelyben egy kutató azt javasolta, hogy a legújabb hurrikánt, Miltont sorolják 6-os kategóriájúvá, mert 300 km/h felett lehet a szélsebessége. Végül kissé ezalatti szeleket mértek, és nem tudom, hogy majd a tudományos közösség elfogadja-e, de ritkán lehetnek ennél nagyobb szélsebességek is. Alapvetően a tengerfelszín és a légkör felső rétegei közötti hőmérsékletkülönbség és a felszíni nyomáskülönbség az, ami meghatározza, hogy mi a felső határa a szélnek.

– Hogyan tudunk mi, emberek ehhez alkalmazkodni? Nyilván máshogy kell építkezni. Lakhatóak ezek a területek tartósan a jövőben?

– Alapvetően három dologgal jár a hurrikán, és mindegyik életveszélyes. A tenger melletti sík vidéken sokáig be tud jutni a szárazföldre a szökőár. A másik a 200 km/h feletti szél, ami alig hagy épen könnyűszerkezetes épületeket. A téglaépületek kibírják, de rongálódnak. A harmadik a nagy eső, ami egy nap alatt 2-400 millimétert is hozhat, fák kidőlését és villámárvizeket okozva.

– Ezek szerint annyival olcsóbbak ezek a könnyűszerkezetes házak, hogy megéri újraépíteni, ha időnként összedől?

– Nem tudom, melyik a jövedelmezőbb. Nem minden épület dől össze, bár egy-kettő könnyűszerkezetes igen, főleg a szegényebb, karibi térségben. Floridában biztosan erősebb szerkezetűek az épületek, de valószínűleg vállalják az ott élők, hogy néhány évente előfordulhat egy pusztítóbb hurrikán..

Amerikában kimutatható, hogy az ilyen nagy események el tudnak indítani egy klímamigrációt.

Ugyanakkor például ezek a hurrikánok nagy energiával sokáig eljuthatnak a szárazföldön északra. Például a Helen gyengült, de nagy csapadékot és szelet okozott Észak-Karolinában is (700 km-re Floridától). Az emberek meddig menekülhetnek, hogy elkerüljék az ilyen eseményeket, a hurrikánokat?

A közösségi oldalak felkapott témája az elektromos autók gyúlékonysága, ami nem véletlen, hiszen minden korábbi tapasztalathoz képest szokatlan és ijesztő látni, amikor egy járműakkumulátor cellái láncreakció szerű égést produkálnak a balesetek helyszínein. Ahogy az EV-k egyre elterjedtebbek, az is mindinkább elevenbe vágó kérdés, hogy mennyire tűzveszélyesek a hagyományos autókhoz képest. Szerencsére már nem csak találgatni lehet. Vajon tényleg indokolt aggódni a tűzveszély miatt, ha elektromos autónk van?

Az interneten terjedő felvételek és az azokra érkező heves reakciók miatt sokan gondolhatják úgy, hogy az elektromos autók a bennük lévő nagy tömegű lítium-ion akkumulátorok miatt tűzveszélyesek – jobban, mint a belső égésű motoros társaik. Az EV-ket övező negatív hangok mindig felerősödnek, amikor ilyen kocsik nagyobb tűzesetekben érintettek.

Emlékezetes a londoni Luton repülőtér garázsában tavaly októberben kitört tűzvész, ami miatt egy időre a légiforgalmat is le kellett állítani. Mivel az első, találgatásokkal vastagon terhelt közlemények arról szóltak, hogy elektromos alkatrész meghibásodása okozhatta a tüzet, sokan egyből arra gondoltak, hogy egy EV és annak gyúlékony akkumulátora tehető felelőssé a károkért. Ezeket a pletykákat hiába cáfolta a helyi, bedfordshire-i tűzoltóság, közölve, hogy a tűzfészek egyértelműen egy dízel autóban keletkezett, nem tudták megállítani a futótűzként terjedő híreszteléseket. Az interneten folytatódtak a találgatások és sokan, akik nem tájékozódtak megfelelő forrásból, talán a mai napig az EV-ket hibáztatják az ilyen és ehhez hasonló balesetekért.

De tényleg nagyobb a tűzveszély elektromos autóban? Tények és tévhitek

A zöld átállásban fontos szerepet játszanak az elektromos autók, amelyek megfelelően használva segíthetnek enyhíteni a klímaválságot – még ha önmagukban nem is jelentenek rá megoldást. Sokan ugyanakkor félnek tőlük, különösen a tűzesetek körül kialakult mítoszok miatt. Jellemzően kétféle vád fogalmazódik meg a kételkedőkben: egyrészt az, hogy gyakrabban gyulladnak ki, másrészt pedig az, hogy ha kigyulladnak, a következmények pusztítóbbak, mint egy belső égésű motoros autó esetében.

A The Guardian felidézte: a városi legendák következménye, hogy már vannak kezdeményezések nagyobb parkolók kialakítására, amelyek több térközzel előznék meg, hogy a tűz egyik autóról a másikra terjedjen, de egy Konzervatív párti brit parlamenti képviselő, Greg Smith addig is elment, hogy az elektromos autók tulajdonosai magasabb biztosítási díjat kellene, hogy fizessenek, a tűzoltók többletköltségeinek fedezésére.

Az online terjedő félelem és az ebből fakadó vadabbnál vadabb ötletek ellenére egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az EV-k nagyobb tűzveszéllyel járnak. Sőt, számos adat inkább azt mutatja, hogy ennek ellenkezője igaz: az elektromos autók ritkábban gyulladnak ki, mint a hagyományos benzin- vagy dízeljárművek.

Norvégiában például négyszer-ötször több tűzeset történik hagyományos járművekkel, mint elektromos autókkal, míg a Svéd Civil Közbiztonsági Ügynökség azt mutatta ki a 2022-es statisztikákból, hogy 100 ezer elektromos vagy hibrid autóra 3,8 tűzeset jutott, míg az összes többi üzemanyagtípusra 68. Az ausztrál EV FireSafe tanulmánya szerint mindössze 0,0012 százalék az esély arra, hogy egy elektromos autó akkumulátora lángra kap, míg a belső égésű motoros autóknál már 0,1 százalék.

A Tesla biztonsági riportja hasonló eredményre jutott. A vállalat szerint 2018 és 2022 között a Teslák 11-szer nagyobb utat tettek meg az első velük történt tűzesetig, mint átlagban az összes többi autó, amelyek túlnyomó többsége benzin- vagy dízelmotoros.

De miért tűnik mégis tűzveszélyesebbnek egy EV?

Az elektromos autókkal kapcsolatos félelmek gyakran videókból és hírekből származnak, amelyekben egy-egy kigyulladt jármű lángjait látjuk. Paul Christensen, a Newcastle Egyetem elektrokémia professzora a The Guardiannak azt mondta, az emberek gyakran egybemossák az elektromos autókkal történő tűzeseteket más, szintén lítium-ion technológiát használó járművek okozta tüzekkel.

Ez nagy átok az EV-kre nézve, hiszen olyan, gyakran szabályozatlan és olcsó elektromos rollerek, illetve kerékpárok helyett is elviszik a balhét, amelyek tényleg tűzveszélyesek lehetnek, ráadásul sokszor nem is garázsban, vagy közterületen lévő töltőállomáson gyulladnak ki, hanem az otthonokban, ahová a kis méretükből adódóan szinte minden tulajdonos magával viszi őket.

Tényleg őrülten nehéz eloltani őket

Bár a kutatások megerősítik, hogy kisebb esély van egy EV kigyulladására, mint a hagyományos autók esetében, vitathatatlan tény, hogy sokkal küzdelmesebb eloltani őket. Ennek legfőbb oka az elektromos autók akkumulátorcsomagjának felépítése: az egyes lítium-ion cellák modulokban, a modulok pedig a csomagban találhatók, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy az oltáshoz használt víz elérje a cellákat és hűteni tudja azokat. Bár ismertté váltak olyan esetek, amikor a tűzoltók képesek voltak vizet juttatni az akkumulátorcsomagra, ez csak olyan pontokon sikerült, ahol az megsérült, így közvetlenül hűthették a cellákat. Ez egyébként biztonságos folyamat a tűzoltóknak, hiszen nem áll fenn áramütés veszélye – feltéve, ha az elektromos autó nincs csatlakoztatva egy aktív töltőhöz.

Ismerve ezeket a tényeket, maguk az EV-gyártók is ajánlják, hogy a teljes ártalmatlanítás érdekében a kiégett elektromos autókat legalább egy napra víz alá kell meríteni. A megoldás ismert és egyes országok tűzoltóságainál mára bevett gyakorlat: a helyszínen eloltott kocsit elszállítják és vízzel telt konténerbe helyezik. Mivel a lítium-ion akkumulátorok a teljes eloltást és visszahűtést követően akár 22 órával később is képesek újra kigyulladni, tényleg nem létezik ennél hatékonyabb módszer:

Szabadalom védi ezt az oltási technikát

Furcsa módon ennek a remek és tényleg hatékony megoldásnak az alkalmazása nem ingyenes, vagyis azok a tűzoltóságok, amelyek élnek vele, licencdíjat kellene, hogy fizessenek a feltalálónak. Nem vicc: a FireWorld oldal szerint több ausztriai és németországi tűzoltóságot is pénzbeli követelés ért, miután az elektromos autók oltásáról szóló beszámolóikban vízfürdőbe merítéses oltást mutattak.

A szellemi tulajdon – a cikkben meg nem nevezett – birtokosa rendszerint ezer eurós követelést nyújt be azokkal a kapitányságokkal szemben, akik engedély nélkül alkalmazzák a módszerét, és teszi ezt teljes joggal, függetlenül attól, hogy az autógyártók is ajánlják. A tűzoltással foglalkozó szakoldal azt írja, a lánglovagoknak világszerte érdemes figyelni, hogy az eljárást ne használják engedély nélkül, amíg más, alternatív akkumulátoroltási technikák nem válnak széles körben is elérhetővé.

Összességében viszont az eddigi adatok alapján megállapítható, hogy az elektromos autók sokkal kevésbé tűzveszélyesek, mint a benzin- vagy dízelmotoros járművek, de hozzá kell tenni, hogy a hosszú távú adatok egyelőre nem ismertek. Ahogy nő az elektromos autók száma és a bennük lévő akkumulátorcsomagok élettartama (a Tesla például azt állítja, hogy már ma is 300-500 ezer kilométert, vagy 15-20 évet bírnak), elképzelhető, hogy az alkotóelemek öregedése miatt több tűzeset lesz, de ennek egyelőre nincs semmi jele.

Fotók: Pilisborosjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Tilburg városi tűzoltósága