Mi lesz, ha egy ember robotkarja gyilkol? - Az agy-számítógép interfész súlyos kérdéseket vet fel
Elon Musk időről időre a címlapokra kerül agyi chipeket gyártó cége, a Neuralink legújabb híreivel. A világ leggazdagabb embere valamikor a távoli jövőben olyan mesterséges intelligenciát vizionál, amely eggyé olvad az emberrel, felturbózva a képességeit. Musk szerint az emberiségnek csak így lesz esélye arra, hogy lépést tartson a mesterséges intelligenciákkal.
Ez még messze van, de a Neuralink már jelenleg is folytat kísérletek, amelyek során mikrochipet ültetnek különböző állatok agyába. Egy makákómajom és egy malac már túl van a beültetésen, és a Guardian nemrégiben arról írt, nemsokára egy ember következhet.
Agy-számítógép interfész kidolgozásával persze nemcsak Musk cége próbálkozik.
A BrainGate már majdnem 10 éve elérte, hogy megbénult, beszélni nem tudó pácienseik a gondolataikkal irányítsanak egy robotkart. 2012-ben közzétettek egy videót, amin Cathy Hutchinson megpróbál egy robotkarral felvenni egy kávésüveget, amelyben egy szívószál van. Néhány pillanatig tartó intenzív koncentráció után, ami az arcára is kiül, megragadja az üveget, majd szájához viszi és iszik belőle szívószállal. Arca kisimul, majd elmosolyodik: sikerült neki.
Ehhez a kísérlethez még rengeteg kábelre volt szükség, tavaly azonban már arról számoltak be a BrainGate kutatói, hogy vezeték nélküli rendszerrel is képesek hasonlóra. Igaz, ehhez még mindig elektródákat kell ültetni a motoros agykéregbe, de a használója már nincs helyhez kötve, ami óriási különbség.
A 2012-es videón szereplő nő, Cathy Hutchinson óriási kockázatot vállalt: a koponyájába fúrt lyuk fogékonnyá tette őt a fertőzésekre, az elektródasor pedig szövetkárosodást okozhatott. Az implantációk esetében mindig fennáll az a veszély, hogy az elektródák roncsolják a sejteket, vagy megsértik az eredeti neuron-összeköttetéseket.
Ugyanakkor a tudomány az agyi jelek észlelésében is komoly áttörések előtt áll. Már folynak olyan kutatások, amelyek révén ultrahanggal vagy infravörös hullámokkal is be lehet pillantani a koponyába.
Kelly Clancy biofizikus a Wired magazinban azonban egy sor elgondolkodtató kérdést is megfogalmazott.
Hogyan tud majd az agy-komputer interfész megkülönböztetni egy elképzelt cselekvést egy szándékolttól? Az agy egy nagy forgalmú kommunikációs hálózat, amely a működése során megpróbálja a lehető legjobban megtanulni a beérkező jelek értelmezését. Ez hasonlóan működik, mint azok az üzenetküldő programok, amelyek a korábbi adatok feldolgozásával automatikusan kiegészítik szöveges üzeneteinket. Előfordulhat, hogy tőlünk idegen szavak csúsznak be. Kelly Clancy szerint ugyanez történhet az agy-komputer interfész működésekor.
Az egyszerűbb feladatoknál még működik a neurális kódfejtő technika, de az összetettebbeknél már nem lehetünk biztosak abban, hogy éppen arról a különleges cselekvésről van szó, amire a felhasználó gondolt. A felelősség kérdése is messzire vezet majd.
Lehet, hogy hiba történt az interfész beültetéseskor, rossz hívószót választott az algoritmus, esetleg egy belső gondolatot szándékos akaratnak hitt. Ha viszont nem ismerjük a működés neurális jelét, hogyan bizonyítjuk be valaki bűnösségét vagy ártatlanságát?
És ha az agynak szándékában áll ölni, akkor a gép felelőssége-e megállítani őt? Ezek nem olyan feltételezett kérdések, amelyekre a távoli jövőben kell választ adni, hanem már ma – vélekedik Kelly Clancy.
Akadnak komoly adatvédelmi aggodalmak is.
Kelly Clancy bízik abban, hogy az agy-gép interfész segíti majd a sérült motorikus funkcióval élő embereket, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy a jószándék mennyi katasztrófához vezethet. "Miközben az ember általi irányítás új távlatai előtt állunk, vigyázzunk, nehogy éppen ettől az irányítástól fosszanak meg bennünket" – figyelmeztet az amerikai biofizikus.
